2013. február 21., csütörtök

Mindenki céllal érkezik a földre – Gálaebéd Áts Károly tiszteletére

Havazik. Ilyenkor valahogy a villamosok is halkabban surrannak a körúton. Egy tavalyi februári nap jut eszembe a Corinthia Hotel felé tartva. Akkor is ünneplőbe öltöztette Budapestet a tél, a csillámló ezüst gyöngyökkel díszített selyemruha fölé puha fehér szőrmekabátot terített vállára. Mintha ő is tudná, hogy ma Áts Károlyt, 2012 Év Bortermelőjét ünnepeljük, a mosolygó, fehér kesztyűs londiner ma az ő tiszteletére rendezett Gálaebéd vendégeinek nyitja az ajtót. A márványpadló aranyló kacskaringói kísérnek fel minket a bálteremig. Előtte egy kis kötelező, és hozzáteszem, nagyon udvarias biztonsági ellenőrzés, a Gálaebéd díszvendége ezúttal ugyanis Magyarország köztársasági elnöke, Dr. Áder János. Aztán a kinti tél ellenére a teremben azonnal a nyár mosolyog ránk: az üdvözlő ital Tokaji Sárgamuskotály. Huncutul kikacsint a napsugár a pohárból, mézzel csurgatott barack íze a szánkban.

Áts Károly, 2012 Év Bortermelője - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Aztán utazunk. Egy falat, egy korty… A fogadás borokhoz hangolt koktélfalatkái már a tavalyi Gálaebéden is körberepítettek a világon, akkor a shitake gomba, a véres hurka és a kéksajt ízei utaztattak. Idén ismét egy-egy falatka pakoltatta be velem a képzeletbeli bőröndöt: Áts Károly Furmintjaihoz csípősen édes és ropogós töltött mini peppadew paprika fetasajttal, Dúzsi Tamás 2009-es Görögszó borához és roséjához rántott marhanyelv naspolyával, Szigetcsép ropogósságához, vagyis Gálné Dignisz Éva roséjához és Cserszegi fűszereséhez indiai hal curry zöldség juliennel, Heimann Zoltán Kékfrankosához és Birtokborához magyaros kolbászchips körözöttel, a Balaton napsütéséhez, vagyis Borbély Tamás Olaszrizlingjéhez és Szürkebarátjához pedig linzertészta kosárka tonhalas krémmel, édesköménnyel és avokádóval. 

A díszvendég, Áder János köztársasági elnök, és felesége, Herczegh Anita

Majd a vendégek és poharak keltette zaj finoman kihátrál a teremből, puhán lépdel végig a csend a süppedő szőnyegen. A színpadon Áts Károly veszi át a 2012 Év Bortermelője díjat, vagy ahogy ő fogalmaz, a borászok Kossuth díját. – Én szentül hiszek abban, hogy mindenki céllal érkezik a földre – kezdi beszédét. – Az, hogy valaki mikor találja meg a célját, idő kérdése. Hogy itt állok, nekem is cél volt. Majd a kezdetekről mesél: - Egy olyan borvidékre születtem, ami úgy gondolom, egy csoda. Nekem a hazám. Egy olyan családba születtem, ahol édesapám és édesanyám a természetre, a szeretetre nevelt. Édesapám mindig azt mondta, fiam, te csak mindig legyél saját magad, ne más. Nem is akarok. Én mindig az az Áts Karcsi akarok maradni, akire ő nevelt. – mondja Karcsi könnyes szemmel, majd a folytatásról beszél. – Az ember, amikor terveket, célokat sző, mindig szeretne valamit elérni. Úgy gondolom, hogy innentől kezdve még valami inspirál, hogy tovább menjek az úton. Szeretném Tokajt, Mádot egy palackba zárva, egy pohárban bemutatni, hogy mi ez a csoda. Szentül hiszem azt, hogy a bornak értékül örömet és boldogságot kell hoznia. 

Dr. Csizmadia András, gasztrofilozófus

Nehéz ilyen szavak után bármit mondani, csak kortyolgatjuk a 2009-es Áts Cuvée-t, és csendben vonulunk át a Valetta terembe, az ebéd helyszínére. A házigazda és műsorvezető szerepét betöltő Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus amolyan Kabos Gyula stílusban vezeti fel a menüsort: „Ma még a paprikás krumplihoz is tokajit fogunk inni!” – mondja, és tényleg. A menükártyán négy Áts Károly, pontosabban Royal Tokaji bor, és négy hozzá álmodott étel. Rögtön az első fogásnál elkerekedik a szem, ugyanis azonnal 2008-as 5 puttonyos Kékcímkés Aszúval indítunk, hozzá füstillatú leső-harcsa aranykaviár koronával és „paprikás krumplival”.

A Gálaebéd séfjei

Amikor azt olvasom, hogy a hideg előétel két megálmodója Takács Lajos, és Ádám Csaba, nyugodtan dőlök hátra, és úgy várom az ételt, mint gyerekkoromban a vakációt. Takács Lajos ételei ugyanis számomra mindig őriznek valamit a vidék hagyományaiból, de ott van bennük az a magabiztos és kiapadhatatlan kísérletező kedv is, amely csak világot látott és nagyon nyitott emberek sajátja lehet. Varázsvegytan… Hiszen úgy párosítja a curryt, a kacsacombot, az ananászt és az algát a savanyú káposztával, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hiszen számára az is. Ádám Csaba erdélyi származású séf keze is benne van az előételben, és mivel nála nem áll meg a magyar konyha a pirospaprikánál és a határoknál sem, biztosan lehet számítani valamilyen csavarra.


Füstillatú leső-harcsa aranykaviár koronával és "paprikás krumplival"
 
Valahogy érzem, hogy nincs félnivalónk az aszútól sem, bár sokan merészségnek tartják, és megkérdőjelezik a helyét a menüsor elején. - Szeretnénk az aszúhoz fűződő attitűdöket lebontani, ami a libamájról szól – érkezik máris az indoklás a közben a konyhából megérkező séfektől. A tányérunkon egy vékony burgonyaszeletekből rétegezett „tortaszelet”, a rétegek között, és a tortácska tetején paprikakrém. Körülötte citrusokkal frissített sült paprika leve, karakteres, füstölt ízű leső-harcsa, és tápiókagyöngyök. A harcsában komolyan gyönyörködöm egy kicsit, hófehér húsán ide-oda cikáznak a vékony rózsaszín erecskék, tetején aprócska szőlőfürt alakban az egyébként hazai vizekben tenyésztett tokhalak ikrájából készült kaviárkorona. Elég finoman hozzáérinteni a halkést, és máris szabályos rétegeire bomlik szét a hal. Az aszú pedig… Győzne az édesség, ha nem lennének az élénk és vibráló savak, és az általuk felerősödött citrusos zamatok. De vannak. Ezt tudja Tokaj, és ezt tudja Áts Karcsi is. Valóban merész, sokak számára talán nehéz kezdés… nekem nagyon tetszik. A háttérben halkan, szinte észrevétlenül játszik a VOICE&GUITAR duó, Micheller Myrtill hangja lágyan úszkál az asztalok között, de szerencsére a délután második felében megtudhatjuk milyen az, ha kiengedi a torkán kiférő összes hangot.

Tönköly rizottó kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal

A meleg előétel már a 2009-es Mézesmály Furmint mellé érkezik. A Borkonyha étterem séfje, Sárközi Ákos varázsolta a tányérra a tönköly rizottót kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal. Színek és formák játéka a tányéron, narancsos napsárga, harsogó zöldek, és egy patyolatfehér pamacs a velőtorta tetején. - Szeretném, ha ez az étel mindenkinek kedvet adna a belsőségekhez – vezeti fel Ákos a fogást, amelynek egyik alkotóeleme, a tönköly, vagyis minden búzák őse és eredője. – Tulajdonképpen nem is rizottó, inkább „tönkölyottó” – fűzi hozzá Csizmadia András, és a fogás további összetevőit is felsorolja: cukorborsó, napon szárított paradicsom, cukkini, mogyoró, turbolyás vaj, velőhab, kamilla, és egy kis árvácska, a tetőn pedig egy karcsú tintahal ropogós napozik. Roppanós és selymesen krémes textúrák játéka, a kamilla bája pedig úgy simul a bor leheletnyi vaníliájához, mint egy csepp parfüm egy picike fülcimpa mögé.


A főfogás előtt Eperjes Károly színművész nevettet minket a borszerelmes Bánhidi Laci bácsiról – a Tüskevár Matula bácsijáról -, vagy éppen a fanyar humorú, különc egyéniségű Csortos Gyuláról szóló rövid anekdotáival. Képzeletben mi is kicsit felállunk az asztaloktól, és lemegyünk a Bástyába, ahol egy régi vágású pincér vár minket, még a Krúdy korból, vagy éppen ott állunk Csortos asztalánál, amikor kihozzák részére a homárt, amelynek egyik ollója hibádzik. Csortos harsogva inti asztalához a pincért, mi pedig kuncogva hallgatjuk végig magyarázkodását - „Művész úr, ez egy harcias állat, ezek összevesznek, és néha egyik-másik elveszíti az ollóját”, majd végképp kirobban a nevetés Csortos válaszán: - Kérem, én nem biológusnak hívtam ide, hozza ki a győztest!     

Porhagyós marha hátszín diós csicsókapürén, vargányás kolbásszal

- Amint visszamasszírozom az ajkamat a mosolyból, folytatom – mondja Dr. Csizmadia András, és addig is érkezik a főétel, Fülepi Kálmán, a NU Bisztró, és Vidák Zoltán az etyeki Rókusfalvy Fogadó séfjeinek közös fogása: porhanyós marha hátszín diós csicsókapürén, vargányás kolbásszal. A poharakba 2010-es Szent Tamás Furmint csordul. - Nagyon szép volt a kirándulás Tokajban, megihletett bennünket, és innen jött az olívahomok ötlete – kezdi az étel bemutatását Vidák Zoltán. A marhahátszínre és a tetején nyújtózkodó vargányás kolbászra ugyanis olívaolajból készült por és hawaii só kevercse, vagyis olívahomok került. A vajpuha, mégis ruganyos textúrájú marhahátszín alá diós csicsókapürével, és némi meleg salátával ágyaztak meg, vagyis sütőtök, zeller, karalábé, petrezselyem, és - ahogy Csizmadia András fogalmaz -, a zöldségpaletta eminens tagja, a feketegyökér a tányéron. A marhahátszínt tehát most nem egy klasszikus pár, vagyis egy vörösbor ölelgeti, hanem Áts Karcsi veretes Furmintja. Tengeri só, hozzá csodás savak és citrusok, a hús omlik a szájban, a zöldségek pontosan annyira roppannak, amennyire kell. Két külön karakter az étel és a bor, mégis csodás páros. Egyszerűen egymásnak teremtettek.

Ákos és a Vivat Bacchus

Ahogy Ákos és a Vivat Bacchus is. „Nosza lányok adjatok bort” – kezdik közös éneklésüket, majd Ákos mond néhány szót Karcsiról. – Életemben nem láttam ilyen halk szavú embert, akinek nem lehet a szavába vágni. Könnyes meghatottsággal, pilláin rezgő könnyekkel képes beszélni a battonage-ról. Majd az ünnepelt kívánságára beleremeg a föld az Utolsó hangos dalba, a pincérek pedig az idézőjeles „desszertet” helyezik az asztalokra. A valódi desszert ugyanis majd kint, a bálteremben vár ránk, most – Györffy Árpádnak, az Aranykaviár Étterem séfjének köszönhetően - hízott kacsamáj torta, Karcsinak köszönhetően pedig Royal Betsek 6 puttonyos, 2007-es Tokaji Aszú érkezik.


Hízott kacsamáj torta

A torta rétegei: omlós tészta, kacsamáj terrine, kacsamáj mousse és mangózselé. A tortaszelet körül egy rezgő körtezselé gömböcske, némi illatos narancsolaj, aprócska birsalmasajt kockák, sóskalevélkék, és mintha egy haiku elevenedne meg, almavirág szirmok. Az aszú selymes olajossága lassan és végtelenül hosszan csókolózik a kacsamáj mousse krémességével. A birs, a körte, a mangó, a narancs pedig mind ott nevetgél a borban is. Én már nem is vágynék másra, de még csak ezután következnek a bálteremben a desszertek, a sajtok, a kávék és a korábbi „Év Bortermelője” díjazottak borai, vagyis az „uzsonnaborok”. Dr. Csizmadia András idézi ugyanis Márai Sándor szavait, miszerint az uzsonnabort délután öttől fél hétig isszák. Ezt tesszük hát mi is, „mert az uzsonnabor több és más, mint a poharazás. Az uzsonnabor jellem és műveltség kérdése.” Nagy tapssal köszönjük meg a délután séfjei, felszolgálói, valamint a Magyar Sommelier Szövetség, és a Bor Schola értő és gondos segítségét.


- Azt kívánom mindenkinek, hogy a saját életében egyszer érje el ezt a szakmájában, hogy a legnagyobb elismerést, mint én is, megkapja, ezt az élményt átélje. Érezze azt a szeretetet, ami áthatja az embert, és köszönöm azoknak az embereknek, akik bíznak bennem, bíztak bennem, bízni fognak bennem – így fejezte be Áts Károly, 2012 „Év Bortermelője” a beszédét. Karcsi februártól elhagyja a Royal Tokaji Borászati Zrt. főborászi posztját, és feleségével együtt vezetik saját családi borászatukat. A 2012-es évjárat első palackjai tavaszra várhatók.

Kitartóan és makacsul havazik, amikor hazaindulunk. Halk az este, ma valahogy az autópálya hófehér takaróval borított sávjai sem engedik meg a rohanást. Karcsi őszinte és bölcs szavain gondolkodom. Még nagyon sokáig. Mindenki céllal érkezik a földre...

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Tölts újra! - A témához kapcsolódó korábbi cikkek a Borgőzben:

Ahol a kávé más értelmet nyer – KávéBár Bazár a Corinthia Hotelben

Félreértés ne essék, ez továbbra is egy borblog. Viszont mivel egyrészt imádom a kávét, másrészt nemrégiben – egy borkóstoló keretében - volt szerencsém kóstolni Tóth Sándor, a szekszárdi „A Kávé Háza” tulajdonos-baristájának kimondottan Bikavér borhoz hangolt kávéját, kicsit más szemmel nézem a zamatos, gőzölgő csodát. Az igazi szerelem persze továbbra is a bor, de a kávé zamatai, aromái legalább annyira varázslatosak és összetettek, mint egy szép felépítésű boré. Ráadásul, ahogy a bor, úgy a kávé kultúrája is rendkívül izgalmas és különleges, a kávé útját pedig az ültetvényektől a kávéscsészénkig legalább olyan szakértelem és odafigyelés övezi, akár a szőlőt, vagy a bort.

      
Mivel hétvégére mindenféle havas, esős, borús időt jósolnak, legjobb döntés kézen fogni a kedvest, és ellátogatni a zamatos kávék, a buján melegítő párlatok, és a jókedvre derítő koktélok világába. Február 23-24-én az ötcsillagos Hotel Corinthia ad otthont a KávéBár Bazár rendezvénynek, ahol világhíres kávék, italkülönlegességek, vezetett kóstolások, gasztro-lounge, kiállítók, workshopok, bemutatók várják a látogatókat, ráadásul a baristákért az Országos Barista Bajnokságon, a bármixerekért pedig a Magyar Koktél- és Flair Bajnokságon izgulhatunk majd, amelyet szintén a KávéBár Bazár keretein belül rendeznek meg.
 
Néhány korty a nagyon zamatosnak és izgalmasnak ígérkező rendezvényből: különleges, kóstolóval egybekötött bemutatót tart a török kávékészítés világbajnoka, Kis Zoltán, és nem kevésbé lesz egyedi Orosz Ákos Coffee in Good Spirits világbajnok alkoholos-pálinkás kávéitala, melyet szintén kóstolhat a közönség. A szombati napot az extrém Gerilla Art Show zárja, ahol a kávét, biztos, hogy nem csészében szervírozzák… A február 24-i Magyar Koktél- és Flair Bajnokságon több, mint ötven bármixer versenyez majd látványos show keretében, de érkezik Franciaországból Christian Ferrand cognacmester is, aki majd a legexkluzívabb, leghíresebb szőlőbor párlatok világában segít eligazodni. 


A vezetett párlatkóstolókon rumokkal, whiskykkel, ginekkel, vodkákkal ismerkedhetünk, de a kávék és párlatok mellé finom falatok is tartoznak majd: a spanyol sonkától a kézműves macaronokig rengeteg ínyencséggel találkozhatunk. Molnár Attila magyar barista bajnok a Brew bar világába kalauzol majd minket, vagyis kávékészítés másképp, otthon is! László Péter a pörkölés tudományáról, Lukács Roland az újvilág rumkülönlegességeiről tart majd előadást, míg Tóth Sándorral világhíres kávék ízpróbáján, Bálint Nikolettel csúcsminőségű vodkák kóstolóján vehetünk részt.

A belépődíj – mely mindössze két koktél árának megfelelő összeg – magában foglalja a standoknál történő kávék és számos alkoholos termék díjtalan kóstolását, és a vezetett kóstolókon való részvételt. Mivel a kávéktól garantáltan éberek leszünk, a párlatoktól és koktéloktól pedig táncolhatnékunk lesz, érdemes megjegyezni, hogy február 23-án zajlik majd a rendezvény Carnival@Buddha-Bar partyja is a Buddha-Bar Lounge-ban, a két napos kávézás után pedig after partyra indulhatunk: február 25-én, hétfőn KávéBár-BAARPULT party a MIX Clubban, ide a KávéBár-karszalaggal rendelkezők ingyenesen, előzetes regisztráció nélkül mehetnek.


Kiállítók:
  
- KÁVÉ -


 Aeropress
Caffé Carraro
Café Diemme
Cellini Caffé MONIN
Costadoro Caffé
Café Rose
Has Bean Coffee
Illy
KSW
Lucky Cup
My Little Melbourne Café
Pasco Caffé
Pellini
Spazio Caffé Manuel

 
 
- BÁR -

 
MONIN Frappé Bar
NU Bor és Bisztronómia
Royal Cognac Lounge
DLB-Legendaro
Liqiud Gold
Frizzante
The Gin Shop
Matheus Pálinkabár
Stolichnaya Vodkabár
Perhács pálinkapult
Servus pálinkapult


- GASZTRO  -


 
CSM Magyarország desszertsarok
Delizia Gourmet&More delicat bar
Gustonette-Plusfood chicken snack bar
Kézműves Desszert Manufaktúra
Top Csoki
Foodbox tésztabár
 

2013. február 15., péntek

Vendégszerzőként a borútikönyv sorozatban - Eger Borrégió kötet

Egy nagyon kedves invitálásnak tehettem eleget, amikor is vendégszerzőként szerepelhettem egy borútikönyvben. Meglelé borát címmel ugyanis egy kis könyvkiadó gondozásában jelenik meg az a hét részből álló borútikönyv sorozat, amely hazánk hét borrégióját hivatott bemutatni. Első része, a Duna Borrégiót bemutató darab tavaly nyáron látott napvilágot, a második kötet tiszteletpéldányát pedig nemrégiben vehettem át Szekszárdon.

Az Eger Borrégiót bemutató részben ugyanis Megérkezni címmel publikáltam, olyan szerzők társaságában, mint Kőrizs Imre költő, klasszika-filológus, borszakíró, Árvay János az Év bortermelője 2003-ban, Ercsey Dániel a Borigo főszerkesztője, valamint Tompa Imre borászati újságíró, a Borigo főmunkatársa. Egyúttal nagyon kedves meghívást kaptam a Pannon Borrégiót, vagyis a Villányi, Szekszárdi, Pécsi és Tolnai borvidéket bemutató részben egy újabb dolgozat megírására is.

A megtisztelő felkéréseket ezúton is megköszönve osztom meg a blog olvasóival a kötetben megjelent írásomat, egyúttal ajánlom mindenki szíves figyelmébe a borútikönyv sorozat hasznos és informatív könyvecskéit.

Megérkezni

Nem elég folyton úton lenni, néha meg is kell érkezni. Átkelni a nagy folyón, bemerészkedni a Duna és a Tisza ölelésébe. Nézni, ahogy az égi zsinórpadlásra felhúzzák a tájból a hegyeket, és elsimul minden. Lépésről lépésre kell felfedezni a vidéket, az embereket, és majd csak velük együtt, általuk a borokat.

Az első ilyen megérkezésem Monor volt. Az Alföldbe simuló Strázsa-hegyen találkoztam először az ott élő emberek szívósságával, továbblépni akarásával. Nem egyfajta makacs, izgága kitörési szándék él bennük, hanem inkább annak a vándornak a mozdulatai, aki viszi magával a már megjárt út értékeit és tapasztalatait. Fűszálat rágcsáltam, és a pincegádornak támasztottam a hátamat. Ökörnyál ragadt a hajamba, fátyolként lebegett a meleg őszi szélben. A pohárban Karát csillant, aranyló sárgája megsokszorozta a bágyadt napsütést.

Ezek a tájak üzennek. Néha nyomasztóan nehezedik rájuk a múlt, pincéik mélyén hol balsorsos idők dohos lenyomatait, hol borhamisítási botrányok sokáig megbélyegző sebeit takargatva kicsit szégyellősen. Még sincs bennük sértettség, vagy fájdalom, nem keseregnek a múltba révedve. Minden mozdulatukban ott van a hit, minden apró részlet utat mutat. A kis monori szőlőhegy is él. Akárcsak Csuzi bácsi ezer pirosló almafája, KétSzabóék széles szájjal mosolygó kemencéje, Lukácsyék „pinyője”, amelynek tornácán a tejfelszőke Peti majszolgat baracklekváros piskótatekercset, miközben bemutatja zöld-sárga cicáját és kedvenc bogarát.


Aztán tovább utaztam a Duna-mentén. Szigetcsép, csikorgó januári hideg, csattogó ráckevei HÉV, majd halkan puffanó hógolyók, metsző, jeges levegő, és Hóhercegnő kinyíló csillámporos szelencéje. Az itteni megérkezésemet Éva szelíd mosolya és tiszta borai köszöntötték. Finom, nőies, apró rezdülések, tervek és célok, amelyek nem a pillanatnak élő fellángolások, hanem régóta álmodott álmok, komoly szándékok. Áttörte a januári jégpáncélt a ropogós rozé. Szigetszentmártont egy forró dunai halászlé és egy túrós csusza után hagytam el. Biztosan nem örökre.

Északi megérkezésemkor a Mátra messzire elérő fagyos lehelete aludttejes ködöt borított a tájra. Fázott a lábam, és bárhogy kanyarítottam a sálamat, a nyirkos hideg mindenhová befészkelte magát. Menekvést csak a több száz éves egykori postakocsi állomás, a duruzsolósra fűtött Kisbagi csárda jelentett. Meg a birsalmapálinka. Melengető biztonságérzetet pedig az a tudat adott, hogy itt él és dolgozik Szőke Matyi bácsi, és a fiatalok, Szecskő, Losonci és Karner. Kissé délebbre indultam tovább. Kunság, Soltvadkert. Frittmann János szőlőjében homokot hordott a dühödt szél, a lehető legkisebbre húztam össze magam. Félig eltakarva szememet, hunyorogva néztem fel rá. A Kunság nagy embere szálfaegyenesen állt, és az üvöltő szelet megzabolázva lelkesen magyarázta a takarás és fedés jelentőségét a téli fagyra hajlamos vidéken.


A nagy utazás Hajóson ért véget. Az alvó déli kisváros, a lehunyt szemű, egymás vállára dőlve pihenő pincéivel, és a fejükre koppintó diófákkal. Minden pince előtt ránk biccentett a sváb rend- és vendégszeretet. Hazafelé tartva Dunakömlőd, halászcsárda. Kecsegepörkölt, pontytej rántva, fehérkadarka. Elgondolkodtam… Azon, hogy nincs olyan, hogy semmi, és olyan sincs, hogy minden. Hogy csak a kettő közötti világ van, a valami, de ez a valami is csak akkor, ha igazán látni akarjuk. Ehhez pedig nem elég folyton úton lenni. Néha meg is kell érkezni.

(Nagy Zita borszakíró, a Borgőz tulajdonosa és publicistája)

Az írás a Meglelé borát borútikönyv sorozat Eger Borrégiót bemutató kötetében jelent meg.

2013. február 12., kedd

Szemezgetések – Jön a VinCE Budapest 2013!

Azt mondják a bölcsek, hogy ha nem akarjuk, hogy az életünk végeláthatatlan, kétségbeesett kapkodássá váljék, legjobb időközönként egy csinos kis feladatlistát szerkeszteni. Nos, én bele is fogtam, így az éppen aktuális feladat ugyanaz, mint tavaly ilyenkor, de megsúgom, idén sem könnyebb. Vagyis el kell dönteni, melyik nap és milyen mesterkurzusokon, workshopokon vegyünk részt a VinCE Budapest 2013-as eseményén, na meg, hogy mindemellett mikor kóstoljuk meg a kiállító borászatok 1000-féle borát. Három napig – március 8. és 10. között – lesz lehetőség arra, hogy a fenti lehetetlen küldetést teljesítsük. A helyszín újra a főváros szívében pompázó, ötcsillagos Corinthia Hotel Budapest lesz, süppedős szőnyegei, kristályfényű csillárjai, grandiózus termei nem először várják a tanulni, kóstolni, szórakozni vágyó borkedvelőket. 

VinCE hangulat - Fotók: Wawrzsák László

Szóval itt a Tasting Ticket-ek, a Masterclass- és workshopjegyek erdejében elkelne egy iránytű. “Először is tudnod kell, hogy TE mit akarsz” – mondaná nagypapám, mivel mindennemű magánügyi dilemmázást ezzel a rövid kis “iránymutatással” intézett el. Tavaly tudtam is, akkor Caro Maurer és Peter McCombie  mesterkurzusát, valamint Steven Spurrier Cabernet-kurzusát választottam.  De idén? Egy biztos: ha valaki csak a borászok standjai között szeretne sétálni, beszélgetni, és kóstolni, és a világért sem töltené el drága idejét mesterkurzusokon koncentrálva, annak mindenképpen alap kóstolójegyet - fogalmazzunk úgy, napijegyet - érdemes váltani (8.000,- Ft/nap). A jegy birtokosa egész nap kóstolhatja az összes (!) kiállított bort és párlatot.

Ha valakit a korlátlan kóstoláson túl a tanulás is vonz, tehát részt szeretne venni egy-két színvonalas mesterkurzuson, vagy kisebb létszámú workshopon, akkor nincs más dolga, mint kiválasztani a kiszemelt programot, és az alapjegyen túl megvásárolni rá helyjegyét. Aki szakmabeli, netán elfoglalt sommelier, és csak egy kurta délutánja van az összes bor végigkóstolására, annak érdemes kedvezményes Szakmai Kóstolójegyet váltani péntek délutánra (15:00-19:00), mindössze 4.000,- Ft-ért. Azoknak pedig, akik annyira imádják a bort, és a tanulást, hogy mindhárom napot a VinCÉ-nek szentelnék, érdemes All in bérletet váltani, így székük három napra az összes programra biztosítva lesz.


Nos, ami biztos, hogy ha már ott van az ember borrajongó lánya vagy fia a VinCÉ-n, érdemes egy-két mesterkurzusra vagy workshopra benézni. Itt azonban már a nagyapai bölcsesség se sokat segít, mert hát bármelyik ujjunkat harapjuk, tényleg mindegyik fáj, ugyebár… Az alábbiakban gyorsan és lényegre törően végigszemezgetjük tehát a VinCE hatalmas fürtjét, és mindenki döntse el maga, számára melyik program ígérkezik a "legízletesebbnek".

Péntek – Pezsgünk és fejest ugrunk a vízbe

Pezsgővel nyit a VinCE, vagyis Márkus György workshopján megtudjuk, hogy Champagne-ban valóban csak a nagy, sztárolt pezsgőházak tételei olyan jók-e? (Secret Champagne worksop) (a workshop pezsgői itt). Aztán... Fontos a hidratálás – belsőleg is. De tényleg létezik “víz-sommelier”? Tényleg, és úgy hívják: Arno Steguweit. A workshopon megmutatja, hogy a különböző vizek milyen hatással vannak a velük együtt kóstolt borokra. (Water Sommelier workshop)


Szombat – Nevek, arcok, helyek

A szombat a VinCE várhatóan legkelendőbb mesterkurzusával indul, vagyis jön a világ egyik legnépszerűbb pezsgője, a brit pezsgőrajongók által Bollynak becézett Bollinger. James Bond nagy favoritja is! (Champagne Bollinger masterclass) (a mesterkurzus pezsgői itt). Közben a workshop teremben: osztrák borok a házban! Ropogós zöldveltelinik, hosszú rajnai rizlingek, feszes és gyümölcsös Kékfrankosok. Nyolc varázslatos bor egyenesen Ausztriából. (Wines of Ausztria workshop)

Borász, szaktanácsadó, borszakíró, norvég étteremtulajdonos, londoni luxusáruház főbeszerzője, finn borkereskedés-tulajdonos, sommelier. Közös bennük, hogy valamennyien teljesítették a Master of Wine vizsgát, na meg persze hogy itt lesznek a VinCE mesterkurzusán, és egy-egy boron keresztül mutatják be, szakemberként mit is adtak a világnak. (10 wines, 10 lives, 10 MW masterclass). Ezzel egy időben: egy biológus professzor – Jamie Goodie – akinek borblogja van? Igen! Pro és kontra érvek felsorakoztatásával avat be minket a biodinamikus szőlőművelésbe, természetesen zseniális biodinamikus borok társaságában. Figyelem, csak 70 jegy kapható! (Jamie Goodie Biodynamic workshop).

Na és mi az az Amarone? Az olasz Veneto tartomány leghíresebb, szárított szőlőből készült bora. És a Masi? A vidék első birtoka. A kettő együtt adja ezt a mesterkurzust, melyet a birtokot vezető Bosciani család feje, “Mister Amarone”, vagyis Sandro Boscaini tart majd, páratlan borokkal. (Masi masterclass) (a mesterkurzus borai itt). A workshop terem eközben átalakul “csatatérré”. Csavarzár, parafa dugó, üvegdugó? Vakkóstolóval döntjük el, csúcsborok esetén ki nyeri a lezárók harcát! (Closure Impact workshop).

Utána jönnek a buborékok, vagyis a világ, ezen belül Olaszország legnépszerűbb buborékos bora, a Prosecco! A Villa Sandi főborászával kóstolhatunk majd zamatos prosecco-kat. (Prosecco Villa Sandi masterclass). Eközben fiatal borászok a workshop-teremben! Litkai Gergely, Bakó Ambrus, Kis Tamás és Csetvei Kriszti. Borkóstolás és egy kis stand up comedy. (Wine Kids workshop és stand up comedy).

Parancsol egy Gaja bort? Nagyon ritkán hallható kérdés, hiszen a Gaja ma státuszszimbólum, akár egy Krug pezsgő, vagy egy Château Lafite-Rothschild bor. A mesterkurzuson Gaia Gaja mutatja be az olasz Piemont régióban található kultikus pincészet borait. Kultuszborok a piemonti ikonborászatból, vagyis 17:30-tól Gaja masterclass. Eközben a kis teremben Villány legendás dűlőit járjuk be a Kopártól az Ördögárokig, természetesen borospohárral a kézben! (Villány prémium terroirjai workshop).



Vasárnap – A különlegességek napja

Vajon a háború sújtotta országokban leállnak a munkával a borászatok? A válasz: nem, bár ezekkel a borokkal sem borszaküzletekben, sem kóstolókon nem találkozhatunk. Angela Muir MW ilyen országok borait mutatja majd be ezen a mesterkurzuson. Borok háború sújtotta országokból, vagyis Make wine not war masterclass (a mesterkurzus borai itt). A workshop teremben kötetlen beszélgetés, tanácsadás, kérdés-felelet, kóstolás, címkemustra Mai Tjemsland MW oslói étteremtulajdonos és gasztrotanácsadó segítségével – minden, ami segíthet azoknak, akik szeretnének borukkal bekerülni híres éttermekbe. Add el nekem a borod!, avagy 9:30-tól Sell your wine to me! workshop

Utána sosem kóstolt szőlőfajták boraival érkezik Julian Harding MW. A világ összes szőlőfajtáját nem, de az eddig számunkra ismeretlenekből nyolc fajta borát biztosan megkóstolhatjuk majd a mesterkurzuson. (Julia Harding masterclass). Majd egy workshop Laurent Gotti előadásában a burgundiai árverésekről, természetesen burgundy borokkal kísérve. Az árverések izgalmas világa, avagy Burgundy Auction workshop (a workshop borai itt).

Nagyszerű hazai birtokok és külföldi testvér- vagy anyapincészeteik egy mesterkurzuson. Allegra Antinori, Tűzkő Birtok, Cos d’Estournel, Tokaj Hétszőlő, Gere Attila és Franz Weninger. A sikeres közös vállalkozások gyümölcseit kóstolhatjuk majd. Hazai nagyok és külföldi “ikonpárjuk”, vagyis David, Goliat masterclass. “Kihalás előtti” példányok sajnos borokból is léteznek. Az utolsó fellelhető palackokat bontják ki ezen a workshopon, Horkay András vezetésével. Egyszervolt borok – kóstolás az utolsó pillanatban, avagy 11:30-tól One time wines workshop.

A fetească regală magyarul királyleányka, hungarikum, amely Erdélyből származik. A fetească neagră Románia fő kékszőlő-fajtája. Egzotikus kiruccanás a szomszédos, ám annál ismeretlenebb borvidékekre. Leányka fehérben és feketében, avagy Feteasca and friends workshop. Aztán az ázsiai tigris borban is élre tör. A legnagyobb borversenyeken valóságos éremeső zúdul rájuk. Vajon jogos ez a sok díj? Valóban ennyire zseniálisak a kínai borok? Herczeg Ágnes mesterkurzusán megtudjuk. (China masterclass)

És a végén jönnek a serpenyők jóképű zsonglőrjei, vagyis a Flying Culinary Circus mesterkurzus. Fiatal séfek tűzzel, jéggel és akrobatikával, na meg persze komoly szakmai múlttal. Természetesen a végeredményből kóstolás is lesz! A serpenyők zsonglőrjei, avagy 17:30-tól Flying Culinary Circus masterclass.



És ami még várható

Kapcsolatépítés, ismerkedés, beszélgetések, koccintás? Legjobb ott tenni ezt, ahol a VinCE hazai és külföldi vendégei, kiállítói, előadói, borvásárlói, újságírói koncentráltan megjelennek. Tehát nyitófogadás, vagyis Grand Opening Party a bálteremben március 8-án 20 órától.

Tematikus ingyenes kóstolók a VinCÉ-n? Igen, méghozzá a VinCE Borbárban, ahol a chilei temperamentum, a krétai őshonos fajták, a német élcsapat, az indiai ízek és a magyar virtus találkozik. Mivel a bor a gasztronómia elengedhetetlen része is, így a VinCE a rész mellett az egésszel is kíván foglalkozni. Jönnek tehát a gasztronómiai kiállítók is, például a Zara hotel finom falatokkal, az etyeki kézműves sonkákat készítő Árpás László, lesz olívás kiállító, vagy a sajtokat és kézműves lekvárokat kínáló Stelázsi.

A választás tehát nem könnyű, de van még néhány röpke nap a döntésre. Addig is érdemes megnézni a VinCE 2013 beharangozó videóját, nemcsak azért, hogy kedvet kapjunk a további szemezgetéshez, hanem, mert a Borgőz is szerepel benne. 




2013. február 6., szerda

A nő a borban – Félmaraton a Fekete Borpincében

Januárban utazni jó dolog. Különösen akkor, amikor végre kacéran kivillantja vállát a napfény, és arany, réz, bronz színeket hint a tájra. Ilyenkor a kora este halványlilába hajlik, az éjszaka pedig sűrű tintakékbe, millió strasszkővel díszítve. Legalábbis Szekszárdon, az Iván-völgy ölelésében így van. A Fekete Borpincéhez tartunk, át a magas löszfalakkal határolt Csacska szurdikon. A dombtetőről vidáman, jobbra-balra ugrándozva szalad le az út. Mi is szaladunk vele. A pincéhez megérkezve még éppen elcsípjük a völgy nagy attrakcióját, vagyis a naplementét, majd felsétálva a szőlősorok között a dombtetőre, kiállunk a halkan morajló város fölé is. Ahogy lent világosodik az utcai lámpák fénye, az Iván-völgyre úgy borul rá lenge fátyolként a sötétség.

Fekete Mihály - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita
Tejszínű pára úszik az egyre hidegebb levegőben, így hát a pincébe húzódunk, ahol kandallóban pattogó tűz, terített asztalok, és persze a házigazda, a borpince tulajdonosa, Fekete Mihály - vagy, ahogy mindenki szólítja - Misi, felesége, Marika, a legnagyobb unoka, Letícia, és az este „ceremóniamestere”, a pincészet munkatársa, Horváth Tibor várnak ránk. Na meg huszonegy csapattársunk, zene, tánc, apró gasztronómiai kincsek, borokhoz hangolt bonbonok és kávé, gyertyafényes pincetúra, némi bormodellezés, jó néhány órányi együtt töltött idő, és persze 21 bor. Merthogy ettől félmaraton a Félmaraton. - Ez igazából egy éberségi teszt – szólal meg huncut mosollyal Misi a háttérből, utalva arra, hogy az este folyamán az előre nyomtatott jegyzetlap sorrendjétől és tételeitől többször eltérünk majd. Már ekkor érzem, hogy házigazdánk bármennyire visszafogott és csendes, humorérzéke kivételes.

- Azt szoktam mondani, hogy a borokat magamnak készítem, csak olyan sok terem, hogy másoknak is adok belőle – osztja meg velünk később borkészítési filozófiáját. Misi olyan borok készítésére törekszik, amelyeket maga is szívesen meginna. - Ez a legjobb minőségellenőrzés – folytatja – Mert hát hogy nézne ki az, hogy amikor a vendég azt mondja borozgatás közben, hogy igyunk meg még egy pohárral, pont én mondanám azt a saját boromra, hogy köszönöm, én ebből többet inkább nem kérek? Misi a négy testvér közül egyedül vitte tovább szülei ötven évvel ezelőtt megkezdett munkáját. Jelenleg 9 hektár gondos gazdája, az egész család szívügye az Iván-völgyi pince. - Ez egy emberléptékű családi gazdálkodás – veszi át a szót Tibor – Másfajta a szemlélet, a borok itt több odafigyelést, cirógatást, törődést kapnak.


Őszintén megosztom az olvasókkal, hogy amikor az előre nyomtatott jegyzetlapra nézek, és ráadásul a pince rendkívül széles borszortimentje is szóba kerül, elbizonytalanodom. Akár egy étteremben, ahol intő jel, ha túlságosan vaskos és túlzsúfolt az étlap. De ahogy sorra pohárba csordulnak a pince kincsestárából a különböző fajták, stílusok és évjáratok, megnyugszom. Misi valóban odafigyelő, értő munkája, hagyománytisztelete – itt még készül a több száz éves tradíciókkal rendelkező fehér Kadarka is -, és gondossága a borokban is visszaköszön. A Fekete borok nem akarnak világot megváltani. Nincs bennük semmiféle erőszakos törtetés, nagyravágyás. Visszafogottak, akár Misi, viszont ott csillan bennük az a huncut mosoly, ami az ő szemében is. Nem harsogók, hanem tiszták, kedvesek, jól ihatók, napfénytől teltek, és pontosan annak az örök igazságnak a hírnökei, miszerint amennyi időt és törődést adunk valaminek, vagy valakinek, az pontosan annyi bájjal, kedvességgel és kitartással fogja viszonozni.

Mondhatni, az este bevezető része csendesen telik, egy ropogós, szemtelenül fiatal, friss rozé futtában odalehelt üdvözlő szájra puszija, és otthagyott pink rúzsnyoma után már egy doromboló Cserszegi-Tramini cuvée melenget minket. Muskotály, fehér virágok szirmai, ananász és kis cukorka íz játszik a szájban, leheletnyi borssal. Közben Tibor felkészít minket arra, hogy ne amolyan szimpla, hagyományos borkóstolóra számítsunk. – A Félmaraton egyfajta kultúrateremtő szándék – mondja – a gasztronómia, a borhoz kapcsolódó kultúrterületek, és némi tudatos borkóstolási koncepció segítségével. Ezt alátámasztandó meséli el Tibor, hogy járt már például a pince falai között flamenco gitáros is, aki a borokhoz hangolta húrjait.

Bormodellezés

Aztán Tibor egy, a szekszárdi borhoz kapcsolódó Hamvas Béla idézettel szépen átvezet minket a tudatos borkóstolás  felé. - A bormodellezés lényege - mondja Tibor -, hogy logikus, rendszerezett képet kapjunk az adott borról, és általában a borok felépítéséről, ugyanakkor a tudományos leírás művészi szemlélettel egyesül, hiszen a modell egy sajátos vízióban csúcsosodik ki. Figyelünk. Nagyon. Közben keresem a szekszárdiban Hamvas huszonhét-huszonnyolc éves, szépségének és erejének teljességében, szerelmi tudásának csúcspontján lévő asszonyát. De ez bizony férfidolog, így inkább maradok a horizontális és vertikális síkoknál. Mert hát Cherchez la femme – mondja a francia, vagyis Keresd a nőt. Én ezt mindenképpen kiegészíteném Reményik szavaival: „S keressétek a nőt / A magasságban és a mélyben, / Árnyékban, zivatarban napsütésben / És minden költeményben / Tovább…”. Ott van tehát a nő a szekszárdi „édes tüzében” is. Aztán amikor a borok szelídüléséről és kiteljesedéséről esik szó, Tibor annyit mond: - Az idő, akár a női energia a férfit, szépen lágyítja a bort.

Rálépünk az ördög útjára...

A varázskeresés azonban korántsem ér véget a bormodellezéssel. A pohárban Kékfrankos és Cabernet Franc Siller cuvée, 2011-es, utolsó palackjától búcsúzunk ünnepélyesen. Egy kicsit „bedőlök” a szépséges málnás színnek, a határozott kortyra hívogató küllemnek. Aztán szétárad és zsibong bennem a magas alkohol. Nem véletlen, hogy ’12-es változata a Bivaly Siller névre hallgat majd. Siller létére tényleg bivalyerős. Aztán az estét a 270 méter hosszú pince „kupolatermében” folytatjuk némi moldvai körtánccal. Vén Miklós és Zajzon Gábor furulya- és gitárkíséretével járjuk be „az ördög útját”, vagy, ha jobban tetszik, „a kedves útját”. Önfeledten táncolunk, majd vacsorázni indulunk.

Az asztalokon Misi feleségének, Marikának ételkölteményei, vagyis a pince által készített szőlőmagolajjal lazított tojáspástétom, a finoman krémes kacsamájpástétom, és a kicsattanóan friss kecskesajttal megkent ropogós héjú kenyér. Az este utolsó harmadában egyébként elérkezik a húsevők órája is, hiszen sonka, szalámi, kolbász kerül az asztalra, szigorúan a környékről. Itt komolyan veszik azt az alapelvet, hogy legjobb az ételeket – különösen a sajtokat, húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket és borokat – ugyanarról a vidékről választani, hiszen óhatatlanul hat valamennyire a helyi mikroklíma, és átjárja valamennyit a termőföld adta összes zamat. – Nálunk nincsenek exkluzív ételek – mondja Tibor – hiszen nincsen külön étterem és szakács sem. A pincénél egyszerűbb, de mindig igényes, a környék adta alapanyagokból készülő ételek választhatók, ilyen például az idény jellegű gombákból készült gombapörkölt, a sülttál, vagy éppen a házi rétes. Nem csúcsgasztronómiát kínálunk, hanem a borokkal harmonizáló ételeket. No igen. Itt nincs lilahagymás zsíroskenyér, vagy fornettis tömegpogácsa – bár végleg feledné valamennyi ezzel operáló pince és vendéglátó ezt a rossz szokást. Itt tisztelik a bort, és az a cél, hogy minél jobban megmaradjon az ízérzékelésünk.

Frissítő pillanatok

Megmarad. Kadarkák a pohárban, először a fűszeres eperlekvárra emlékeztető 2007-es, aztán a picit már botjára támaszkodó 2003-as. Misi ismét huncut mosollyal tolmácsolja ezt a bort: - Tíz év azért tíz év. Az még rajtunk is meglátszik. Aztán két Zweigelt érkezik a sorban, személy szerint három felkiáltójelet teszek a legszebb hordótételek válogatásából összekomponált 2009-es, kettőt pedig a 2006-os mellé. Mit mondhatnék róla? Menjenek, és kóstolják, amíg lehet. Aztán egy kis évjárat értékelésre kérjük fel Misit. – Ahogy jövünk fel a városból a dombra, van egy forrás – kezd Misi a mesélésbe a 2012-es száraz év kapcsán. – Nos, az körülbelül három hete elapadt. Én most már elég idős vagyok ahhoz, hogy ötven évre visszaemlékezzek, és én még ilyet nem láttam. A szőlő azonban mégis tette a dolgát, természet adta ösztöneiből fakadóan, hiszen ahogy Misi mondja, a szőlőnövény és a fürt olyan, mint az anya és a gyermeke.

Letícia, Misi és Tibor
 
Aztán persze elhangzik a kérdés, amire lehetetlen jól válaszolni, mert hát melyik szülő tudná megmondani, melyik gyereke számára a legkedvesebb? – A Kadarkákat szeretem, és a Syrah-t, amiből 2008-ban volt az első termés. Nagyon jó helyre sikerült ültetni a szőlőt. A régi évjáratokat is szeretem megkóstolni, hogy mivé váltak az évek folytán. A marketing műfaja és az egyéb újonnan fújó szelek kapcsán pedig azt mondja: - Van egy régi mondás, nem elég a tojást megtojni, kotkodácsolni is kell hozzá. Önmagában azonban kotkodácsolni sem elég, ahhoz bizony tojás is kell. Tény, hogy le vagyunk maradva marketinggel az egriek és a villányiak mögött, de jó úton járunk, hiszen egyre népszerűbb a szekszárdi bor, úgy is mondhatnám, divatba jöttünk.

Tengeri sós karamell krémmel töltött étcsokoládé bonbon

Aztán még egy szereplő belép az estébe. Kifényesített cipőben, makulátlan fehér gallérral érkezik, vagyis az első csodásan roppanó bonbont kóstoljuk, méghozzá a 2008-as Mókamester cuvée-vel. A Cabernet Sauvignon és Syrah házasításához a KakasBonbon siklós-máriagyűdi kézműves csokoládéműhely hangolta a tengeri sós karamell krémmel töltött étcsokoládé bonbont, illetve ők álmodták meg az est valamennyi csokoládéját. Az ízek? Hm… Aki úszott már déli tengerekben, aztán kifeküdve a napra száradt tengeri só az ajkára, majd szétroppantott egy szem feketére érett cseresznyét a szájában, és rögvest megcsókolta a kedvest… Nos, ilyen ez a bor a sóskaramellával. Ráadásul ebben a szerelemben valahogy senki sem akar nyerni, sem a bor, sem a bonbon. Kézen fogva sétálnak a naplementében…

Tóth Sándor barista Bikavérhez hangolt kávéja
- Jöhet egy kávé? – teszi fel a kérdést Tibor, én meg az órára nézek. Jöhet, de akkor biztosan egész éjjel a tejúton sétálok – gondolom magamban, mert bár imádom a kávét, de csak a reggelek méltó indításaként, és semmiképpen sem borokhoz. Aztán megtudom, ez a kávé se forró nem lesz, se fekete. Tóth Sándor, a szekszárdi A Kávé Háza tulajdonos-baristája hangolt a pince néhány borához – jelen esetben a Bikavérhez - kávét, melyet Tibor egy speciális kávéfőzővel, az Aeropress-szel készít el. No persze itt is van néhány titok… A víz nem túl forró, a kávé durvára őrölt, a Bikavérhez hangolt változat Santos NY2, Etióp Yirga, El Salvador Bourbon, és Ruanda Nkanka Kinyaga keverékéből készült. Az eredmény? Valóban nem forró és nem fekete, inkább egy rendkívül aromagazdag, mégis könnyed ital. – Jelentős a játéktér arra nézve, hogy milyen meleg a víz, vagy mennyi ideig áztatjuk a kávét – mondja Tibor. A bor és a kávé viszonya pedig? A jelenlévők többsége szerint mondjuk úgy, hogy érdekes, vagy inkább egyenesen disszonáns. Néhányan azonban – többek között a mi álláspontunk is ez – inkább megkeresnék ennek a párosításnak a helyét, kifürkésznék a helyes útját, de semmiképpen sem vetnék el a megkezdett „varázslás” különlegességét.

Újabb bor és újabb bonbon érkezik, a félmaraton utolsó harmadába fordulunk. A 2006-os Patikárius cuvée-hez keleti, vagy ha jobban tetszik, mézeskalács fűszeres krémmel töltött étcsokoládé bonbont kóstolunk. Fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, gyömbér, kardamom, koriander, szerecsendió… Akár egy aprólékosan felépített kis csodakastély, vagy babaház, ahol még aprócska tükör is kerül a falra. És még nincs vége a csokoládé-bor frigynek. Néhány szép vörös tétel után az est záró bora következik, egy 2008-as Tramini-Cserszegi félédes cuvée. – Keretes szerkezet – mondja stílusosan kedves író barátom, Dlusztus Imre, utalva arra, hogy kezdő borunk is e két fajta cuvée-je volt, csupán száraz iskolázásban. Nos, a bor… Krémesen nyújtózik a nyelven, a savak játékosak, felerősítik a citrusok mosolygását. A bonbon citrusos-sárgadinnyés krémmel töltött étcsokoládé, a borral együtt kóstolva a lime, a citrom, a sárgadinnye, a narancs, a sárgabarack és a muskotály buján ölelkezni kezd. Már nem is figyelnek a külvilágra, talán már mi sem. Visszavonhatatlanul leszállt az éjszaka.

Tibor és a pálinkás csavar

A végére még egy „pálinkás csavar” érkezik, vagyis a Fekete Borpince 2011-es Cabernet Sauvignon törkölypálinkájával, és aranymazsolával töltött csavar formájú étcsokoládé bonbon, de Misi a Cserszegi fűszeres szőlőpálinkáját és a „csavarmentes” Cabernet Sauvignon törkölypálinkáját is szeretettel töltögeti. Én még a Tramini és Cserszegi gyönyörében osztozom, így a csavar a zsebemben utazik tovább, egészen a szőlősorok végében lévő kis apartmanba. Éjjel aztán még sincs tejúton sétálás, csak a nagy, szinte süket kozmikus csend borítja opálos buráját a kicsi házikóra. Úgy alszunk, mint a tej. A reggeli ébredés már vastag, sötét paplanfelhők alatt ér minket. Szép lassan havazni kezd, az ablak előtt a szőlősorok között őzek kémlelik a mozdulatlan tájat. Rájuk feledkezem, és észre sem veszem, úgy kanyarítom az esti pálinkás csavart a számba. Bizony nagyon-nagyon jól esik…

Reggeli látogatók

A reggelinket aztán Misiék szíves vendéglátására a pincénél költjük el. Néró szőlőből készült lekvárt és a Fekete Borpince által előállított Cabernet Sauvignon és Syrah szőlőmagokból készült őrleményt is kapunk. Az antioxidáns-bomba reggelitől tényleg kirobbanó formában szaladunk még gyorsan le Tibor invitálására az egyre sűrűbb hóesésben a Szekszárdi helyi termék boltba. Azonnal kóstolót kapunk például a kakukkfüves tehénsajtból, a frissen facsart almalé pedig végképp felráz. Az ékszerdoboznak is beillő üzletben azokat a termékeket gyűjtik össze, amelyek Szekszárd mintegy 20 kilométeres körzetében elérhetők, helyi alapanyagokból helyben készülnek, és kiváló minőségűek. Csak egyet kívánnék minden településnek: ugyanilyen helyi termék boltot! A vinotéka részben beszélgetek Tiborral az itt megrendezett borbemutatókról, kóstolókról, és a további tervekről is mesél. Például a Fekete Borpince 42 boros, két napos Maratonjáról…

Vastag, hófehér paplan alá bújik a táj, mi pedig nekivágunk a hosszú hazaútnak. Még egy kötelező megálló Dunakömlődön, a Halászcsárdában, aztán nyugat felé indulunk. "Lefutottuk" a szekszárdi félmaratont.

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...