Bortavasz 2015 – Határtalan borozás a határ mentén

Jó korban élünk. Ezt egyre többször jegyzem meg magamnak. A magnókazetta pörgetése helyett csak léptetünk egyet okostelefonunkon, és mára már „gúgli is a barátunk” lett. A szürkebarát alapokon nyugvó badacsonyi muskotály, és a városon át Balatonra dübörgő, turnusváltásra igyekvő állólámpás Mercik és egyes Golfok emléke is elhalványult. Na meg, a valutakeret is ismeretlen kifejezés, és ami annak idején zöld határnak számított, az ma már láthatóan zöldebb. Erdőkkel és szőlőtőkékkel szegélyezve átugorhatunk a szomszédba gyalog, kerékpárral, vagy épp „Hansi” ugrik át hozzánk néhány palack borral. Vagy, ha nem, akkor áthív minket… Idén negyedik alkalommal várhatjuk a Dél Burgenlandi borvidékre tartó „szokásos” buszjáratokat.

Bortavasz 2015 sajtótájékoztató a Cuvée Borbárban - Fotók: Wawrzsák László

Borítékolható, hogy május első hétvégéjén borospohár lesz a kezünkben. A sör-virsli párosát borral koronázhatjuk meg 2015. májusának második és harmadik napján, a Weinidylle Südburgenland szervezésében a Bortavasz 2015-ön. A tematika a már jól bevált rendezés szerint működik, azaz a téma most is a közös hegy, amely Szombathely kapujában, Vas megye határában húzódik. A határtalan borhétvége részleteit Thomas Schreiner, Harald Popofsits, valamint Szabadfi Zoltán ismertette a szombathelyi Cuvée Borbárban megtartott sajtótájékoztatón.

Az élet igazolta az összefogást. Tudatos szervezéssel, évente a vendégekhez rugalmasan igazodva rávezet minket Dél-Burgenland borútjaira a Shuttle busz rendszer, így látogathatóvá válik 9 kis borvidék, ahol 60 borász 300 bora lesz kóstolható. A rendszernek köszönhetően a zéró toleranciának is maximálisan eleget tehetünk a biztos ki- és hazautazással. A főbb vonalak mellett minden településen biztosítják a pincészetek és a buszmegállók közötti utazást. 

Jelentős változás, hogy a buszok idén „vasiasak” maradnak, a ki- és hazautaztatást a Vasi Volán biztosítja. A rendszer rugalmasságát, és tudatosságát jól mutatja, hogy 2015-ben a megyeszékhelyről Monyorókerékre (Eberau) juthatunk. A település központjában egy "Borfalu" épül fel, ahol a bor mellett kulináris érdekességeket - Uhudler csokoládé, Uhudler lekvár, stb. - kóstolhatunk. Szombathelyről Eberauba 9:45-kor és 11:45-kor indulnak a buszok az Ady térről. Két másik vasi városból is közvetlen járatok indulnak. Kőszegről, és Körmendről a buszok 10:00-kor és 12:00-kor indulnak az autóbusz-állomásról.

Kóstolju(n)k, amíg lehet…

               

Ausztria legkisebb borvidéke a határ mellett húzódik Rohonctól Moschendorfig, így a kb. 60 kilométer hosszú földrajzi távolságon változatos talajszerkezettel és klímával találkozhatunk.

A borvidék két alapvető fajtája az Olaszrizling és a Kékfrankos, továbbá sokat hallott kifejezés az Uhudler, ami néhány – engedélyezett körülmények között termeszthető - direkttermő szőlőt összefoglaló bor neve.

Hazánkban kizárólag kiskertekben lehet találkozni a mindent túlélő fajtákkal, de az Unió munkássága Ausztriában is érezteti hatását. 1993-ban még hét fajta volt az engedélyezett, de a közösségi csatlakozás után csak négy fajta maradt a leírásban. 

A két járásban engedélyezett négy szőlőfajta (Concorida, Elvira, Delaware, Ripatella) jelen állás szerint 2030-ig termeszthető, addig a telepítése is tiltott tevékenység, de a régi tőkék helyett új ültethető még. Természetesen civil kezdeményezés indult az Uhudler védelme érdekében, amit bizonyos hatóságok támogatnak, így a következő két szüreten át három szervezet két különböző oldalról vizsgálja a bor élettani és gazdasági hatásait.

Fent, északon, Rohonc (Rechnitz) a borvidék legészakibb pontja, 600 méteres magasságban is találhatunk szőlőket. Jellemzően fehérboros régió, itt főként Olaszrizlingeket (Welschriesling) kóstolhatunk. A borok gyümölcsösek, savban gazdagok, minerálisak. Az alacsonyabb területekről kikerülő vörösborok pedig vitálisak, élénkek. Kötelező feladatnak tűnik a Straka birtok meglátogatása, ahol az idősebb tőkék termése biztos kezekben nemesedik borrá, de Jürgen Horvath összefogással készített Geschriebenstein Welschriesling-je is hívogató.

A következő tájegység Eisenberg és vidéke. A Kékfrankos ideális termőhelye, a borok itt testesebbek, minerálisak, pikánsak, intenzív jellegűek, amely karakterekkel csak itt találkozhatunk ezen a borvidéken. Az ásványosság a teljes borvidékre jellemző, de Eisenberg intenzitása egyedülálló, így a Vas-hegy kiemelkedik a régióból. A Deutsch Schützen – Eisenberg tengely kóstolása megér néhány órát. Az előző években „lekóstolt” Kopfensteiner, StephanO, és Gerald Unger boraiban a terroir jelleg biztos pont, a Vas-hegy tükörképe borra vetítve. Csaterberg családias, gyalogtúrás, és ideális kerékpáros kis borvidék a maga romantikájával, Bildein (Beled) bormúzeumában pedig a magyar vonatkozású Mittl és Garger Imre borokat kóstolhatjuk.

               

A 498 hektáros eisenbergi borvidék déli régiója igazán délies. Csendes, nyugodt. Szélvédett területein a rügyekkel együtt fakadhatunk egy pohár borra. Délen a borok erősebbek, testesek. Heilgenbrunn és Eltendorf régió az Uhudler vidéke, amely egészen másfajta borokat rejt, mint az északibb Kékfrankosok, de a direkttermő mindenképpen kultikus borrá nőtte ki magát. Érdemes felkeresni a Gratl birtokot, Zieger Martint, és érdemes megkóstolni Oberkofler bio borait is.

Moschendorfban (Nagysároslak) az Uhudler egyesület a 2014-es Uhudlerek kóstolása és kiválasztása után 15-20 tételt mutat be. Ez a bortípus direkttermő szőlőfajtákból készül, melyekből közel ezerféle létezik a világon. Annak ellenére, hogy a borászok nagyon szeretik, az Izabella direkttermő fajta az Uhudlerbe nem tehető bele.  Uhudlert Ausztriában sokan készítenek - sokszor virgonc Frizzante formában is -, de ezzel a címkével ellátott tételt csak Dél Burgenlandban készíthetnek és hozhatnak forgalomba, amely megfelel az egyesület által támasztott magas követelményeknek.

Mivel bor és a gasztronómia kéz a kézben jár, így a helyi falatokon, harapnivalókon, pogácsákon túl, már úgynevezett gasztro pontokkal is bővül a Bortavasz, ahol magasabb minőségű ételeket is lehet a borok mellé fogyasztani. A rendezvény hétvégéjének péntek estéjén a Wein Trophy 2015 eseményt a Kastell Stegersbach étteremben rendezik meg. A borverseny keretén belül a régió három legjellemzőbb borát versenyeztetik, így az Olaszrizlinget, a Kékfrankos Classic, és a Kékfrankos Reserve tételeket. A győztes borok mellé háromfogásos menüt készít az étterem séfje.

Jegyeket, bérleteket! - Kedvezmény április 20-ig!

A kétnapos jegy ára: 28 Euro/fő (online, és elővétel esetén 24 Euro/fő). A belépő tartalmazza a „startcsomagot” (buszhálózat ingyenes használata, buszmenetrend, térképek, borkalauz, 5 bor/pincészet kóstolását a résztvevő borászatoknál, kóstolópohár, 6 palack bor vásárlása esetén igénybe vehető 5 Euro értékű bón). Kétnapos jegy online jelentkezéssel április 20-ig igényelhető, ára: 24 Euro/fő. Elővételben a Raiffeisen bank regionális kirendeltségein (Oberwart, Güssing, Jennersdorf) is megvásárolható a jegy 24 Euro/fő áron. Belépőjegyek vásárolhatók a pincészeteknél is, ebben az esetben a busz kiutazásra is használható már. 

Kérjük, figyeljenek rá, hogy a buszok Szombathelyről és Kőszegről a szórólapokon eredetileg olvasható időpontoktól eltérően indulnak! (A végleges menetrendet és útvonalakat ide kattintva lehet tanulmányozni). Szombathelyről Eberauba 9:45-kor és 11:45-kor indulnak a buszok az Ady térről. Kőszegről Rohoncra a buszok 10:00-kor és 12:00-kor indulnak az autóbuszállomásról. A körmendi járat időpontjai nem változtak: 10:00 és 12:00 órakor indulnak Moschendorfba.

                

Jó korban élünk. Újra kóstolhatunk határaink mentén, és ami sokáig ismeretlen volt számunkra, nagyon gyorsan ismertté vált. A palackokkal együtt megnyílunk mi is. Töltünk egy pohár jó bort, és beszélgetünk. Mára már kötelező nyelv lett a bor, szeretünk a nyelvén beszélni. A "házi feladatok" között pedig szívesen válogatunk, ha szükséges plusz órákat veszünk, és ellátogathatunk egy-egy bor szülői házába, a borvidékre. Mára már határtalanul kóstolhatunk, tegyük is meg minél gyakrabban, amíg csak lehet.

Szöveg és fotók: Wawrzsák László

- A sajtótájékoztató teljes képgalériája a Borgőz facebook oldalán -

Korábbi bortavasz élményeink:

2014 - Ide nekem a Bortavaszt is! - Shakespeare-rel (is) boroztunk Dél-Burgenlandban

2013 - Nyár a fehérborok szigetén - Bortavasz, Dél-Burgenland, első nap...

2013 - Csaterberg, a marasztaló - Dél-Burgenlandi Bortavasz nyári kiadás

2012 - Két nap a Weinidylle pincéiben - Bortavasz, Dél-Burgenland

     

Egy kis (le)töltögetni való - Csopakon és a Somlón jártunk

Most, hogy egy 60%-os napfogyatkozással indítva "hivatalosan" is kezdetét vette végre a tavasz, örömmel adunk hírt arról, hogy megjelent a Bor és Párlat ingyenes digitális borturisztikai és gasztronómiai magazin tavaszi száma, amelyben mi is benne vagyunk! Pontosabban mi, és az élményeink. Februárban ugyanis alig jöttünk le az egyik hegyről, már mentünk is fel a másikra, és hogy ott mit láttunk, tapasztaltunk, kóstoltunk, éreztünk, az a letölthető magazin hasábjain olvasható/nézegethető részletesen.

Február elején Csopakon jártunk, az immár harmadik alkalommal megrendezett Olaszrizling szerintünk eseményen, ahol kaphattunk egy kis ízelítőt a Balatonra merengős, teraszon rizlingezős tavaszból, de olyan híreket is hozhattunk magunkkal, amelyek az Olaszrizling, illetve a rendezvény jövőjével kapcsolatosak. 

Idén már határainkon túlról, Szlovákiából is érkeztek borászok - így például a kürti Strekov 1075 és a Kasnyik Pincészet - de megismertük a kis csopaki "Melrose Place-t", vagyis a csopaki birtokszomszédokból álló egy hektár körüli borászokat is (Koralevics Pince, Fekete Pincészet), és a területre nézve legkisebb "Kódexes" gazdát is, Tóth Gyula bácsit.

Belekóstoltunk a Szent Donát Birtok önálló arculatot kapott, Márga Bisztró névre hallgató éttermébe is, ahol a korábban a MÁK Bistro üzletvezetőjeként ismert Deli János a házigazda, majd Balatonfüreden zártunk after partyval Dobai Andrisnál, a Kredenc Borbisztróban. 

Minderről részletes beszámolónkban olvashattok Olaszrizling Csopakon innen és túl címmel,

csopaki képgalériánk pedig itt nézegethető.
Fotók: Wawrzsák László

Aztán alig aludtunk párat, máris a Somlóra utaztunk, ahol öt birtokra látogattunk el, úgymint Somló Spirit Pálinkaház, Tornai Pincészet, Várkapitány Pincészet, Bogdán Birtok, és Kreinbacher Pincészet.

Tettük mindezt abból az apropóból, hogy bemutatkozott a 2014-ben létrejött Somlóért Nonprofit Kft., illetve bemutatták a bölcs hegyóriással kapcsolatos jövőbeli terveket, ugyanis most már nemcsak a pincék mélyén érlelődő vulkanikus-minerális somlai borok biztatják mozdulásra a hegyet, hanem Somló új fejezetei, a zamatos pálinkák, és a kiemelkedő minőségű pezsgők is.

Somlói élményeinkről, tapasztalatainkról részletes beszámolónkban olvashattok 

A borvidék öt arca, avagy egy alvó vulkán ébredése? címmel,

somlói képgalériánk pedig itt nézegethető. 

     

Jó olvasgatást/nézelődést, és nagyon szép tavaszi napokat kívánunk a Bor és Párlat 2015 Tavaszi számához!

A Bor és Párlat weboldala

Bor és Párlat a facebookon

A megérzéseimre hagyatkozom - Lenkey Gézával kóstoltunk a Tastevino-ban

"Ember és bor tartását annak gerince adja!

Kettejük közt a kapocs az áhítat."

(Nagy Zsolt - Bor&Sodó blog)

Négy évvel ezelőtt - nagyjából ilyentájt, amikor a mandulafák virágzása font illatos rózsaszín vattacukor-pamacsokat a tájba - született egy bejegyzés itt a blogon Lenkey Gézáról. Akkor először került mottó blogbejegyzésem elé, és úgy gondoltam, maradok is ennél a "hagyománynál", ha Gézáról van szó. A mostani idézet ráadásul onnan származik, ahol ezen a februáron Gézával találkozhattunk, vagyis Sopronból. 

Lenkey Géza

Ez a Zsoltnak köszönhető spontán impresszió annyira kifejezi mindazt, amit azon az estén kóstolhattunk, érezhettünk, tapasztalhattunk, gondolhattunk - Gézának, valamint borainak köszönhetően - hogy akár most kitehetném az utolsó pontot a bejegyzés végére, és lecsukhatnám a laptop tetejét, mert minden benne van ebben a két mondatban Géza szívétől-lelkétől a borok súlyáig-mélységéig. De inkább maradok, és elmesélem, milyen is volt az az este a soproni Tastevino-ban.

A sommelier Takács Alexandrosz

Legutóbb Tóth Gusztival "olívászkodtunk" itt, ebben a belvárosi, egyszerre elegáns, egyszerre fiatalos, otthonos soproni borbárban, ahol Géza kóstolóján az egy négyzetméterre jutó sommelier-k száma mind a vendéglátók, mind a vendégek körében meglehetősen nagy volt, de ez a tény a többi estre is igaz, mondhatni, Szabiéknál ez alap. Elég ugyanis akár csak a bár tulajdonosára, a 2007-es magyar bajnokra és 2010-es chile-i világbajnoki negyeddöntősre, Lukács Szabolcsra - aki édesapja, a sármosan kedves, barátságos és előzékeny Szabolcs "bácsi" segítségével vezeti a helyet - vagy Takács Alexandroszra, alias Alexre gondolni. (A hely neve is erre a szakmára utal, hiszen a sommelier-k kóstolócsészéjét nevezik tastevin-nek.)

Az est vendége tehát a kispesti "srácból" komoly és megfontolt mádi borásszá érett Lenkey Géza volt, aki bevallása szerint másodszor járt aznap este Sopronban, korábban egy meccs kapcsán látogatott el a városba, most pedig a borok "hozták" ide. Ahogy azt már megszokhattuk Gézától, az estből elejétől végéig személyesség, bensőséges hangulat, nyugalom és a legeslegfontosabb, őszinteség áradt.

Minden egyes bor történetét elmesélte, beleszőve olyan fontos felvonásokat is, mint például a birtok átvétele édesapja halála után - akitől a mai napig őriz két literes ballonnyi száraz szamorodnit -, vagy a sok mindent meghatározó beszélgetés 2001 telén Szepsy Istvánnal, aki anno úgy nyilatkozott Gézáról, hogy ő az, akire mindig lehet számítani, akinek a szőlősorai mindig pedáns rendben vannak, de azt is elárulta Géza, mikor érezte úgy, hogy igazán megtanulta tisztelni a szőlőt.

2002 óta ő hoz meg minden döntést a szőlőben és a pincében, a természet tiszteletéből eredően pedig nem használ fajélesztőt. Kikapcsolni, gondolkozni legszívesebben a Bomboly dűlőbe jár, hiszen ahogy ő mondja, a dűlő "terápiás hely". Azt is elárulta magáról, hogy nem szereti a sablonokat, és nagyon fontosnak tartja a szerénységet, hiszen amint azt gondolja, hogy mindent tud, rögvest megüti a bokáját. Dűlőinek titkát pedig - ha nem is ismeri teljesen - de közel jár a megfejtésükhöz. Ez már csak azért is biztos, hogy így van, mert ez bizony sokáig érlelt, komoly boraiból is érezhető.

Az estet egy nyári bor, a Fecsegő 2011-es tétele nyitotta (80% Furmint, 20% Hárslevelű). A bodrogkeresztúri Hegyfarok dűlő alapanyagából készült bort Géza azért (is) készítette, mert szerette volna, ha a nyár gyümölcsös, üdébb, közkedvelt borai közé bekerülne Tokaj könnyedebb, mégis komolyságát mutató arca is. Mintha csak helyeselne a Fecsegő, a palackon átszűrődő fény, mint a napsugár kezdte pásztázni a címkén álldogáló madárkákat. Persze a könnyedebb stílusban is ott van a gondoskodó, borait tisztességgel útjukra felkészítő, "Gézás" vonás, ugyanis másfél év palackos érlelést kapott a citrusos, nyári almás, lendületes savakkal teli, frissítő, minden kortyával nyárba repítő tétel.

Aztán persze érkeztek a régebbi évjáratok borai, visszafelé haladva az időben, ezzel együtt visszafelé követve Géza útját és emlékeit is. Érdekes időutazás volt, főleg, hogy hozzákóstoltuk a "mérföldkő"-borokat is.

A 2009-es Hét hordó dűlőszelektált Furmintok házasítása, 18 hónap hordós, majd palackozás után 3 éves érleléssel. Itt emelte ki Géza, hogy érdemes a borkedvelőknek a  tételek forgalomba hozatalát, vagyis a piacra lépés időpontját is figyelni - ezen a tételen jól látható módon fel is tüntette - hiszen a mostanság divatos, gyors fogyasztásra szánt borok világában könnyen gondolhatjuk azt, hogy 2015-ben egy 2009-es fehérbor talán már csak egy bennragadt tétel, holott Géza pontosan akkor bocsátja útjára palackjait, akkor engedi csak el a kezüket, amikor azokat erre maximálisan késznek érzi.

A Hét hordóban már érezhettük azokat a jellegzetes "köves" illatokat-ízeket, amelyek, ahogy azt Géza megfogalmazta, olyanok a borban, mint a zene esetében az AC/DC, vagyis, ha "megszólalnak" azonnal fel lehet ismerni róluk Tokaj-hegyalját. Mintha csak koreografált lenne a történet, Szabolcs máris elővarázsolt néhány darabkát a terroir-ból, a kövek büszke szülőként "feszítettek" a palackok mellett, mi pedig még komolyabb vizek, pontosabban borok felé eveztünk, a 2008-as Túlélő következett a sorban.

A 60% Furmint, 30% Hárslevelű, és 10% Sárgamuskotály házasságának alapanyaga egy igencsak embert és szőlőt próbáló évjáratban született, amikor is az elmúlt negyven év legagresszívebb lisztharmat fertőzése támadta meg az ültetvényeket. Ráadásul Géza egymaga döntött minden egyes lépésről, megküzdve a nehéz évjárat kihívásaival. A Túlélő 2008 mára bebizonyította, hogy érdemes volt: friss lendülete mellett telt, krémes, aszalt barackos, nagy vitalitású, finom savakkal és selymességgel, sós-ásványos vonalakkal. Nem maradt el a bor mellől Géza visszaemlékezése sem: amiről azt gondolta - például a 2008-as évjáratról - hogy gyötrelmes, és nehézségekkel teli időszak, arról később sokszor beigazolódott, hogy végig szépséget és teljességet hordozott magában.

A Holdvölgy szépen komponált, 9 hónapig zempléni tölgy hordóban érlelt 2007-es tételével (65% Furmint, 35% Hárslevelű) léptünk tovább, pontosabban visszafelé az időben. Ebből az évjáratból elsőként ez a bor készült el, és ahogy azt anno 2011-ben, a 2007-es évjárat bemutatóján elmondta Géza, számára ez a bor soha nem unalmas, mélységei, magasságai és titkai vannak, melyeket szeret megfejteni. Azóta eltelt négy év, a bor nyolcadik évébe lépett, narancsolajos, telt, selymesen krémes, telis-tele lédús barackos, érett déligyümölcsös vonalakkal, és persze a kövek finom "fűszerével", no meg a savak határozott tartásával.

A December (100% Furmint) száraz (!) tétellel 2005-be érkeztünk, abba az évjáratba, amely igencsak nehéz volt, hűvös, csapadékos időjárásával, és a Mádon május 4-én délután háromnegyed háromkor bekövetkezett özönvízszerű jégesővel. A patak kilépett medréből, az áradás milliós károkat okozott, és emberéletet is követelt. Ez volt az az év, amikor Géza igazán megtanulta tisztelni a szőlőt, hiszen a vihar pusztítása és a nehéz évjárat ellenére új hajtásokat nevelt, lett megfelelő termés, és lett szüret is.

A Kishegy dűlőben azonban kint maradt a szőlő, mert Géza nem tartotta elég jó alapanyagnak, igazából le is mondott már róla. Amikor azonban megkóstolta, az íze jó volt, így azt gondolta magában, ez a szőlő mégiscsak akar valamit. Így aztán 2005. december 13-án mínusz 5 fokban leszüretelték.

A már kétszer kiaszúzott alapanyagból egy hordónyi bor lett, amely extrém hosszú érlelést kapott - öt és fél évet töltött hordóban -, majd másfél évet palackban. És hogy a számmisztika még folytatódjon kicsit az 5-ös szám jegyében, 555 palack készült belőle mindössze. Illatában-ízében dió, erdei gomba, naspolya, grillázs, rumba áztatott mazsola, szamorodnira emlékeztető aromavilág. Megfontolt bor, ásványosságát is csak finoman szövi a gazdag részletek közé.

- A hordónak és a kövességnek előbb-utóbb össze kell találkoznia - mondta Géza, immár az Édes kövek 2010-es tételével a pohárban, majd hozzátette, hogy kizárólag zempléni tölgy hordókat használ,  mert szerinte nem éreznék jól magukat a borok egy amerikai hordóban. - De lehet, hogy rosszul gondolom... A megérzéseimre hagyatkozom - fűzte hozzá.

A Furmint és Hárslevelű házassága nyolc hónapot töltött hordóban, a tervezett 100 gramm/liter cukor helyett végül csak 75 maradt. A névválasztás pedig úgy esett, hogy ilyen minerális édes bora még nem volt Gézának azelőtt. Citromlekvár, kandírozott citrushéjak, aszalt gyümölcsök, fantasztikus savak, és egy picinyke grapefruit-csepp a lecsengésben - természetesen az elmaradhatatlan ásványossággal együtt. Ezen a ponton kezdtem el vágyakozni egy csodás narancssaláta után, mézédes naranccsal, jófajta olívaolajjal, durva szemű tengeri sóval, és friss pirítóssal...

Narancssaláta nem, de a száraz Túlélő 2008 édes testvére, a Dárius 2008 megérkezett. 81% Furmint, 19% Hárslevelű, 65 g/l cukor, 4-5 hónap hordós érlelés. Telt, krémes, selymes, hosszan nyelvet simogató textúra mézzel, barackkompóttal, érett körtével, tejcsokoládéval, és finom ásványossággal - ez utóbbi kapcsán Géza is megjegyezte, hogy az Édes kövek jóval ásványosabb karakterű. A névválasztás Géza unokaöccse, Dárius után történt, mint megtudtuk, ezt a 2008-as tételt érezte leginkább hasonlónak a birkózó és sakkozó, vagyis tűz és víz Dáriushoz.

A soproni estét a 2000-es évjárat 6 puttonyos aszújával zártuk. Furmint és Hárslevelű aszúszemekből, felöntőborként a mádi Nyulászó dűlő Furmint újborát használva, 2 év és 8 hónap hordós érleléssel készült. Grillázs, leheletnyi fahéj, kandírozott gyümölcsök, kamilla, citrusok, sóskaramella, mindez Tokaj-hegyalja csodás savaival gazdagítva... Bevallom, nehéz volt megszólalni az est végén, illetve valahogy nem is akaródzott.

Megnyugtatott, lelassított az este, a borok, a gondolatok, talán az idő is megállt picit, és bekukucskált a soproni borbár ajtaján, talán oda is intett Gézának, aki - láthatóan, érezhetően, és borai által kóstolhatóan - szintén nem siet sehová. A szőlőnek, a bornak, és saját magának is időt hagy, az a mondata pedig, hogy "Mádért én még az ördöggel is cimborálnék, vagy legalábbis elgondolkodnék az ajánlatán..." azt hiszem, végképp mindent elárul a kövekhez, a természethez, és a borokhoz való viszonyáról.

Egy Fecsegővel, Alexszel, Szabolccsal, Gézával, Zsolttal és Szabolcs bácsival töltött pillanatot még magunkkal vittünk az estéből, átmenteni az utókornak, vagy csak úgy őrizni magunknak, magunkban, talán mindegy is... Mindenesetre ez volt az...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László