A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vörös Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vörös Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 20., szerda

Jól áll neki a vörös - A Vörös Balatonon jártunk

Idén decemberben harmadszor hozott "zsákjában" a "Mikulás" - de inkább nevezzük Jásdi Istvánnak - balatoni vörösborokat Csopakra, egyik kedvenc nyári bicajos pihenőnk helyszínére (némi emelkedős tekerés után jól megérdemelt jéghideg laza fröccs, "sonkasajtolíva", és szuper balatoni kilátás), a Jásdi Borteraszra. Bár nekünk tavaly sajnos kimaradt, de tavalyelőtti élményünk után úgy gondoltuk, mindenképpen érdemes odafigyelni a balatoni vörösborokat és készítőiket - no meg kedvelőiket - egy időben, egy helyre invitáló rendezvényre, vagyis a Vörös Balatonra.

Fotók: Wawrzsák László


A jegyek persze, ahogy az várható volt, jó előre elkeltek, téli időszak ide vagy oda, és sokan jöttek is volna még, de a résztvevők számát a hely befogadóképességéhez igazították a szervezők, biztosítva, hogy egy zsongó, zsizsegő, de még tolerálhatóan mozgalmas, jó hangulatú, "mediterrán" sétálókóstoló kerekedjen estére.

Fotók: Wawrzsák László

A résztvevő borászatok túlnyomó része ismét az északi partról érkezett (2HA, Figula, Gellavilla, Guden, Homola, Pálffy, Petrányi, Szent Donát, Villa Tolnay, Von Beőthy, és természetesen a szervező Jásdi Pincészet), de déli parti vendége is volt az eseménynek, "Kislaki" Légli Géza személyében. Ahogy a kóstoló vendégek, úgy a kóstoltató borászatok száma is rendre limitált ezen a napon, pontosan olyan számban maximalizálva a bor(ászat)ok számát, amelyet még kényelmesen végig lehet kóstolni néhány óra alatt.

Ahogy a februári Olaszrizling szerintünk, úgy "kóstolhatóan" a decemberi Vörös Balaton is kezd egy kiemelt fajtához közelebb evezni, méghozzá a Kékfrankoshoz. Természetesen több fajta borait is kóstolhattuk az eseményen, megállapítva, hogy igencsak figyelemreméltó tételek születnek a tó körül, ráadásul nem egy tétel magnumpalackos kiadásban jelent meg az eseményen, újabb árnyalatot színezve ezzel a Vörös Balatonba.

Fotók: Wawrzsák László

A tavalyelőtti "vörös" tapasztalatok idén is megállták a helyüket, hogy magunkat idézzem: sokszínűség, egyediség, változatosság mind fajták, mind stílusok tekintetében. Kóstolhattuk például  - és előre jelzem, a teljesség igénye nélküli beszámoló következik - a Szent Donát Pincészet vulkanikus tihanyi területről származó 2016-os Magma Kékfrankosát, és idősebb "testvérét", a 2015-öst is, amely magnum palackba került, és a kifejező címkevilág is említésre méltó. "Burgundi" stílus, már ha szabad ilyet mondani Kékfrankos esetében, mindenesetre finomra hangolt a felépítés, elegánsan visszafogott testtel, viszont annál több ásványossággal átszőtt friss gyümölcsösséggel.

Fotók: Wawrzsák László

(Azóta pedig bréking nyúz a Szent Donát háza tájáról Kékfrankos ügyben, idézem: "Fontos mérföldkőhöz érkeztünk. A napokban kezdjük ugyanis birtokunk fekete-hegyi területeinek teljes felújítását. Az új telepítések az első pillanattól kezdve organikus művelésűek lesznek. A hegy legfelső vágójában vagyunk, ahol gyönyörű bazaltmorzsalékos fekete nyiroktalaj van, és aminek a Fekete-hegy a nevét is köszönheti. Elsőrangú termőhely, melyhez nagy reményeket fűzünk." Első körben Kékfrankos telepítés következik.)

Fotók: Wawrzsák László

No de vissza a Vörös Balatonhoz: a Villa Tolnay három tétellel érkezett, mindegyiken a "Barrel to bottle" megjelöléssel, ami annyit tesz, hogy a hordóból szűrés nélkül egyenesen a palackokba kerülnek a borok. A C Cuvée 2016-os tétele fele-fele arányban Cabernet Franc és Merlot (az előző év bordói hármasa most csak kétszereplősre váltott, a Cabernet Sauvignon-ból rozé készült), a 2016-os Pinot Noir 10 hónapos hordós érlelést kapott, és töltöttek belőle magnumpalackba is, a 2016-os Cabernet Franc pedig telt, érett zamatokkal, kifejező ásványossággal, és profi hordóhasználattal by Nagy Laci erősítette a vörös vonalat.

Fotók: Wawrzsák László

A Guden Kisbirtok nyugati, vagyis pécselyi, hűvösebb területéről is Kékfrankost kóstolhattunk, méghozzá a 2016-os, illetve magnumpalackból a még "nem hivatalos" évjáratból, a 2011-esből (a pince "hivatalos" start évjárata ugyanis a 2012-es volt). Ahogy azt az egyik "Guden vitéztől", Gősi Petitől megtudtuk, a '11-es évjárat és alapanyaga is hasonlatos volt a 2017-eshez, így várhatóan hasonlóan szép eredmény születik az idei tételből is (nem mostanában kóstolhatjuk ennyi idős formájában, de érdemes lesz kivárni). A 2011-es magnum tétel remek savakkal, sok gyümölccsel, szépen érett tónusokkal, és rengeteg talajjeggyel bír. Ha lenne belőle, már nem lenne, így sajnos nincs is (maximum 22 palack, amely - ahogy haladtunk előre az időben az este felé - egyre inkább 19, majd 17 lett), így az idei "vörösbalatonosok" tényleg gazdagabbak lehettek egy olyan élménnyel, amelyet kár lett volna kihagyni.

Fotók: Wawrzsák László

És ha már a Kékfrankosnál tartunk, Jásdi István, a Vörös Balaton szülőatyja is azt gondolja, hogy talán ez a fajta lehet a "kékszőlők Olaszrizlingje", vagy a "vörös rizling", ahogy egyébként több borász is emlegette a fajtát a kóstoló folyamán, de mellette természetesen a Cabernet Franc, vagy a Merlot is szép dolgokat képes a palackokba varázsolni a Balatoni borvidékeken.

Fotók: Wawrzsák László

A Jásdi Pincészet egyébként 2016-ban "kísérletezett" először Kékfrankossal. Szűztermés, szűzhordó, vagyis a bor Felsőörsről vásárolt első termésű szőlőből készült, és az alapanyag az erre a célra beszerzett új, 3 darab Stockinger hordóba került, hogy mihelyst saját 3 hektáros Kékfrankos telepítésük termőre fordul, már cizelláltan tudjanak bánni a fajtával. Jó savú, vitális, lendületes a korty, és a hordóhasználat is csak diszkrét fűszerességgel jelentkezik. A Cabernet Franc, vagyis a Ranolder 2013-as tétele a Siralomvágó köves talajáról érkezett, hömpölygő, érett és komplex. A 2014-es évjáratból nem készült vörös Ranolder, következő forgalomba kerülő évjárata majd a 2015-ös lesz.

Fotók: Wawrzsák László

Kóstoltunk még a Pálffy Pincészetnél 2015-ös Birtokbort (Kékfrankos, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon), 2015-ös Syrah-t (egyharmad része amforában, kétharmad része használt 225 literes tölgyfahordóban érett), majd  az idei Vörös Balaton újonnan meghívott borászata, a Gellavilla felé oldalaztunk, ahol a 2015 nyarától ott dolgozó borásszal, Lepold Antallal váltottunk pár szót a borokról, és a 220 éves balatonszőlősi Öreghegyi "technológiamentes" kis pince életéről. A 2015-ös Gellavilla Kékfrankos friss, gyümölcsös, jól iható vonal remek savakkal és tanninokkal, Kádár hordóban érett egy éven át, melyet 1 éves palackérlelés követett. Vörös vonalon Pinot Noir és Merlot fajtákkal dolgoznak még.

Fotók: Wawrzsák László

Török Csabánál (2HA Szőlőbirtok) mondhatni állandó volt a tumultus, nem csoda, hiszen a két Courage (a Merlot, valamint a Cabernet Franc, Merlot és Petit Verdot házasítás) minden alkalommal nagy népszerűségnek örvend, de 2015-ös Cabernet Franc-ja is igencsak szépre sikeredett.

Fotók: Wawrzsák László

A déli part sem maradhatott ki a sorból, a nemcsak boraival, de közvetlenségével is meggyőző Légli Gézához érkeztünk. A szűretlen, Érintetlen névre hallgató 2017-es Merlot-ja kicsit Géza személyét is tükrözi: gyümölcsös, vidám, lendületes és vitális, de a háttérben végig érződik a komoly alapanyag. Akárcsak a 2015-ös Jánoshegy Kékfrankosban, amely Gézát idézve: "kiemelt fajta, kiemelt területről".

Fotók: Wawrzsák László

A sétálókóstoló borai - és borászai - mellett kiemelendők még a házigazdák is: Jásdi István mindvégig úgy "vegyült" a vendégekkel, mintha csak egy kötetlen családi összejövetelen lennénk, a Gősi "tesók", vagyis Peti és Balázs pedig szintén a nagybetűs vendégszeretet jegyében tettek-vettek mindvégig fáradhatatlanul.

Idén is végigszemezgettük tehát a Vörös Balaton tételeit, és ismét ugyanarra a megállapításra jutottunk: jól áll a Balatonnak az "új" szín, vagyis a vörös.

Fotók: Wawrzsák László

2015. december 13., vasárnap

"A Balaton-felvidék egy mozaik" - A Vörös Balatonon jártunk

Szofisztikáltság, elegancia, sokszínűség, karakteresség, ásványosság, visszafogott tanninok - nagyjából rendre ezek a jelzők hangzottak el a decemberi Vörös Balaton eseményen mind a sajtótájékoztatón, mind a sétálókóstolón, ahol 28 észak-balatoni vörösbort kóstoltunk végig 11 pincészettől, a végén pedig még a szaloncukrot és mandarint ajándékozó Mikulás is megérkezett a Jásdi Borteraszra, szóval nincs mese, tényleg létezik, még ha zavarbaejtően hasonlít is János von Beöthyre, vagy éppen fordítva.

Vörös Balaton a Jásdi Borteraszon - Fotók: Wawrzsák László
A délidőben kezdődő sajtótájékoztatón Jásdi IstvánLiszkay MihályPálffy Gyula és Török Csaba gondolatait, elképzeléseit, terveit, tapasztalatait hallhattuk az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban, miközben kint a sűrű köd makacsul hömpölygött a szőlősorok között, és a vendégek is lassan szállingózni kezdtek, hogy aztán kora délutánra teltházassá kerekedjen az első Vörös Balaton esemény.


Ahogy azt Török Csaba a sajtótájékoztatón megállapította, véleménye szerint a borok minősége sokkal magasabb annál, mint amennyire mellé mertek eddig állni, így még nagyobb érdeklődéssel vártuk, milyen impressziók érkeznek majd a pohárból a 28 tétel által.

Annyi biztos volt, hogy nagyon sokszínű lesz a sor, hiszen a Balaton-felvidéken annyira egyediek a talaj és mikroklíma - ezáltal a különböző szőlőfajták - adta lehetőségek is, hogy - ahogy azt Pálffy Gyula megfogalmazta - még egy adott dűlő bal és jobb sarka között is van különbség. Jásdi István pedig úgy foglalta össze mindezt, hogy "a Balaton-felvidék egy mozaik", tehát pont e sokszínűségnek köszönhetően több az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban a játéklehetőség, vagy éppen a mozgástér például a gasztronómiában.

Török Csaba (2HA Szőlőbirtok) és Jásdi István

Hogy mitől lesz (lehetne) mégis egységes arculata, vagy fogalmazzunk úgy, marketingje az északi part vörösborainak, arra szintén Török Csaba és Jásdi István "hangos gondolkodása" adott választ: talán egy, a Csopaki Kódexhez hasonló eredetvédelmi és védjegyoltalmi rendszer lenne a megoldás, egy együttes garancia, amely összefogná, és keretbe helyezné az északi part vörösborait. Egyelőre azonban - ahogy azt valamennyien megfogalmazták - "ismerkednek" a termőhely és a szőlőfajták adta lehetőségekkel, adottságokkal. Időben még kevés a tapasztalat, az azonban - teszem hozzá - egy külön bónusz számunkra, borkedvelők számára, hogy már ezen "útkeresések" során is figyelemreméltó tételek születnek.



A kóstolást a Csidei Zoltán, Gősi Péter és Molnár Szabolcs nevéhez fűződő, Olaszrizling és Kékfrankos fajtákkal dolgozó Guden Kisbirtok 2013-as Kékfrankosával kezdtük. A pici, mintegy másfél hektáros birtok paloznaki, csopaki, és pécselyi szőlőterületekből áll, a Kékfrankos ez utóbbi, kicsit hűvösebb fekvésből származik, makulátlanul tiszta, könnyű, jó ivású, vidáman gyümölcsös, finom talajjegyekkel, ez utóbbi jellemző borokban történő prezentálása pedig a (kis)birtok vállalt "küldetése".



Mindössze egy lépéssel balra a csopaki Jásdi Pince 2013-as Cabernet Franc-Merlot házasítását kóstoltuk, amelyből a Cabernet Franc nemes egyszerűséggel "itt a ház előtt" termett, a Merlot pedig vásárolt szőlőből, picit feljebbről, déli fekvésből származik, és francia hordóban érett az alapanyag. Kifejezett gyümölcsösség pici fűszerrel "szórva", barátságos tanninokkal, és az elmaradhatatlan ásványossággal - amely egyébként a délután kóstolt tételek nagy részénél rendre megjelent. A Ranolder Cabernet Franc válogatás 2012-es tételével folytattuk a sort, kifejezett málnás jegyei mellett némi kakaóporos-kávébabos ízvilággal, és határozottabb tanninokkal.



Figuláéknál a 3 névre hallgató házasítás 2012-es tételével indítottunk (Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc-Merlot), friss piros bogyós gyümölcsök, vibráló savak, könnyedebb felépítés jellemzik a bort, mellette a 3-5 hl-es használt, szigetvári Trust hordók finom fűszereivel. A balatonszőlősi Öreghegy dűlőből származó 2012-es Cabernet Sauvignon 8,5 hónapot töltött másodtöltésű hordóban, és bár erőteljesebbek, de még mindig a finom és elegáns kategóriában maradnak a tanninok. Egyelőre nem forgalmi tétel, de piacra kerülése hamarosan várható.



Szabó Gyulához, vagyis a Káli Kövek asztalához mentünk tovább, ahol a pince első vörösborát, a 2013-as Cabernet Sauvignon-t kóstoltuk. Ahogy azt Gyula is megfogalmazta, ez a Cabernet Sauvignon Pinot Noir-os arca, és valóban, a Fekete-hegy vulkanikus területén termett alapanyag kézi csömöszöléssel, 3 hétig tartó héjon erjesztéssel, másfél éves tölgyfahordós érleléssel finoman gyümölcsös, de - Cabernet Sauvignon-tól szokatlanul - nagyon könnyed, viszont érett jegyeket felmutató borrá vált.



A Csobánc hegyen található Villa Tolnay 3 tétellel érkezett, a Magnus Merlot 2011 erőteljesebb tanninjaival szemben a vibráló savak tartják az egyensúlyt, aszalt gyümölcsös, érett jegyei pedig kerekítik a bort. A 2009-es Névtelen házasításban (65% Cabernet Sauvignon-35% Merlot) az érett gyümölcsösség és az ásványosság még inkább előtérbe kerül, és a letisztult hordójegyek is beköszönnek. A Primus  Cabernet Sauvignon 2009-es tételében - bár ez a Villa Tolnay stílusát ismerve természetes - ismét az ásványosság, a talajjegyek, az érett gyümölcsösség, és a hordók jól eltalált ízvilága dominál, no meg a hosszú érlelhetőség.

Pálffy Gyula
Pálffy Gyulánál folytattuk a kóstolást, aki vörösbor fronton 2006-os Cabernet Sauvignon-jával jelent meg először. Ahogy azt a sajtótájékoztatón is elmondta, a Balaton északi partján másképp alakulnak ki és érnek a tanninok, ennek is köszönhető az északi parti vörösborok egyedi felépítése és stílusa.

A kékszőlőket tekintve egyelőre "csak" Cabernet Sauvignon és Syrah fajtákkal dolgozó - de Kékfrankos telepítéssel bővülő - pincénél 2007-től organikusan gondozzák a szőlőket, a dűlős vörösborok spontán erjesztésűek, és 18 hónapos érlelést kapnak többször használt kis tölgyfahordókban, majd szűrés nélkül kerülnek palackba. A 2013-as friss érzetű, lendületes savakkal rendelkező Cabernet Sauvingon-t, az izgalmas, több rétegű, étcsokoládés-pörkölt kakaóbabos, fűszeres 2013-as Syrah-t, valamint a 30%-ban Cabernet Sauvignon és 70%-ban Syrah-t tartalmazó Kál-Horka 2012-es házasítást ismerhettük meg.

A kóstolást muszáj volt megtörni a további boroknak történő "megágyazás" erejéig, méghozzá a veszprémi Chianti Delicate antipasti táljával, amelyet érdemes egy picit részletesebben is megismerni: a sümegprágai sajtkészítő, Kalla Roland 6 hónapig érlelt tehénsajtja, a dunaharaszti Ficsor Árpád ementáli jellegű nagylyukú sajtja, sonkákból egy dél-tiroli speck, valamint egy pármai sonka, kolbászból a Békési Húsfeldolgozó szilvalekváros házikolbásza, és enyhén csípős vékonykolbásza, olívabogyóból a spanyol Gordal fajta, valamint olasz szárított paradicsom, marinált fűszeres fokhagyma, illetve savanyított sárgadinnye mosolygott a tányéron.

Sajtrészlet a Chianti Delicate választékából

A borok kóstolását a "szemközti" oldalon, vagyis a még mindig makacsul ködbe burkolózó Balaton felé eső "soron" folytattuk, és mivel a délutánban már jócskán benne jártunk, nemcsak a köd, de az egy négyzetméterre jutó (vörös)borkedvelők száma is jelentős mértékben sűrűsödött, picit pörgősebbre hangolva a kóstolás menetét.



A Paloznakon található, de Csopakon, Balatonfüreden, és a Tihanyi Belső-tónál is ültetvényekkel rendelkező, Homola Szabolcs tulajdonos és Homonna Attila főborász nevéhez fűződő Homola Pincészet tihanyi területein termett 2013-as Kékfrankosával lendültünk újabb kóstolásba. A bor 500 literes hordóban érett 14 hónapon át, telt gyümölcsössége közepesnél nagyobb testtel párosul. A 2013-as Syrah finomabb tanninokkal, vibráló savakkal, a 2013-as Cabernet Franc pedig picit "húzósabb" tanninokkal, pörkölt kávés, meggyes jegyekkel jelentkezik.



Egyetlen lépéssel máris a csopaki Szent Donát vöröseinél termettünk, itt két idei, 2015-ös Kékfrankos hordómintát hasonlíthattunk össze, az egyiket csopaki, a másikat pedig tihanyi termőhelyről. Előző friss, lendületes savai mellett intenzív gyümölcsösséget és "melegebb", dorombolóbb árnyalatokat mutatott, míg a tihanyi (Lapi dűlőből származó) tétel - mely 30-40 éves ültetvények termése, és egy hűvösebb klímájú gejzírplatón, nyugati-délnyugati fekvésben termett - hűvösebb eleganciával és savkészlettel jelentkezett. A Csopaki ültetvény szűztermését, vagyis a 2012-es Kékfrankost is megkóstolhattuk, kakaós-csokoládés jegyei nemcsak a hordóhasználatról, de a terület és klíma adta egyedi tannintermelésről is meséltek. A birtok új címkevilággal is jelentkezett: az eddigi, Szent Donátot, a csopaki szőlők védőszentjét ábrázoló címkék helyett egy Omega jelben ábrázolt szőlőfürt lett a birtok jelképe.

Török Csabához "oldalaztunk" tovább, a Szent György-hegyen található 2HA Szőlőbirtok boraihoz, ahol a 2013-as Shiraz-zal kezdtünk. 12 hónapot töltött a bor másod-, harmad-, és negyedtöltésű hordókban, azzal a megfontolással, hogy a fajta adta fűszerességen kívül már csak kevés fűszeresség kerüljön a tételbe.

A mindössze fél kilogramm körüli tőketerhelésű alapanyagból készült Courage Merlot 2012 alapanyaga pedig 2008-as telepítésből származik, immár 6. termő évét járja. 1 évet töltött a bor hordóban, a jelentősen visszafogott tőketerhelés, valamint a hordóhasználat a bor koncentrált ízeiben is érezhető, sűrű, komplex tétel.

A 2012-es Courage cuvée pedig - amely egyharmad Cabernet Franc, egyharmad Merlot, a fennmaradó egyharmadon pedig 50-50%-ban osztozó Petit Verdot és Shiraz házasításából készült - szintén telt, hosszan szálazgatható és érlelhető tétel, melynek 2013-as évjáratából érik még a pincében, de a 2014-ös évjáratból sajnos nem fogunk Courage házasítással találkozni.

A köztudottan "vörösboros" birtokként számon tartott Liszkay Pincészethez érkeztünk a kint már sötétbe hajló késő délutánban. Ahogy azt Liszkay Mihály a sajtótájékoztatón elmondta, 9 év tapasztalatai után kezdik érezni igazán, mi a különbség a fajták és a termőterületek között.

Liszkay Mihály

A Vörös Balatonra a másod- és harmadtöltésű hordóban 16 hónapig érlelt, elegáns, letisztult vonalú, finom ízvilágú 2011-es Cabernet Franc-t, a kicsit robusztusabb 2011-es Cabernet Sauvignon-t, és a birtokon egyedüliként hordós érlelés nélkül készülő Giulia Cabernet Franc 2013-as friss, lendületes, gyümölcsös tételét kóstolhattuk.

Balra János von Beöthy (Csobánc Bormanufaktúra)

A Csobánc hegy vörösboros adottságait - a Villa Tolnay borain kívül - még egy helyen, vagyis a János von Beöthy nevéhez (is) fűződő Csobánci Bormanufaktúra asztalánál is feltérképezhettük. A 2012-es Pinot Noir dűlőválogatás a Köveshegyről, a meggyes-fűszeres 2012-es Kékfrankos válogatás, a markáns, de finom tanninú, ásványos 2012-es Syrah - mely fajta jó évjáratokban önállóan, amúgy pedig a Gilgames vörös házasítás alapboraként jelenik meg -, és a 2013-as Merlot is megmutatta a különböző fajták különböző lehetőségeit, adottságait a termőhelyen.

A Petrányi Pncészetnél Ripka Gergővel kóstolhattak a vendégek

Kóstolónkat a csopaki Petrányi Pincészet asztalánál fejeztük be, ahol Ripka Gergővel, a birtok értékesítési vezetőjével kóstoltuk a 2013-as Derű Cuvée-t (Merlot-Kékfrankos-Cabernet Sauvignon), és a fiatal ültetvényről származó, finom tanninokkal, érett gyümölcsösséggel és fűszerességgel rendelkező 2013-as Syrah-t. A borok érlelésére kisméretű magyar és francia hordókat használnak, a területek pedig a csopaki Szitahegyi dűlőben találhatók.



Csopak, Pécsely, Balatonszőlős, Köveskál, Csobánc hegy, Tihany, Paloznak, Szent György hegy, Monoszló, és Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah, Pinot Noir - ők voltak a Vörös Balaton főszereplői, no meg persze a borok készítői. A 28 kóstolt tétel után mi is azt éreztük, hogy valóban nagyon sokszínű a Balaton-felvidék, telis-teli egyedi stílusokkal, változatossággal, mind fajták, mind talaj, mind klíma tekintetében. És ha az út fontosabb, mint maga a cél - ahogy azt szokás mondani - érdemes lesz a jövőben az északi part útját követni vörösborok tekintetében (is).

(Fotók: Wawrzsák László - Borgőz borblog)


A kóstolt borok: 

Guden Kékfrankos 2013
Jásdi Cabernet Franc-Merlot 2013
Jásdi Ranolder 2012 (Cabernet Franc válogatás)
Figula 3 2012 (Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc-Merlot)
Figula Cabernet Sauvignon 2012
Káli Kövek Cabernet Sauvignon 2013
Villa Tolnay Magnus Merlot 2011
Villa Tolnay Névtelen Cuvée 2009
Villa Tolnay Primus Cabernet Sauvignon 2009
Homola Kékfrankos 2013
Homola Syrah 2013
Homola Cabernet Franc 2013
Szent Donát Csopaki Kékfrankos 2015 (hordóminta)
Szent Donát Tihanyi Kékfrankos 2015 (hordóminta)
Szent Donát Csopaki Kékfrankos 2012
2HA Shiraz 2013
2HA Courage Merlot 2012
2HA Courage Cuvée 2012
Liszkay Cabernet Franc 2011
Liszkay Cabernet Sauvignon 2011
Liszkay Giulia Cabernet Franc 2013
Csobánci Bormanufaktúra Pinot Noir 2012 (hordóminta)
Csobánci Bormanufaktúra Pinot Noir 2011
Csobánci Bormanufaktúra Kékfrankos 2012 Selection
Csobánci Bormanufaktúra Syrah 2012
Csobánci Bormanufaktúra Merlot 2013
Petrányi Derű Cuvée 2013 (Merlot-Kékfrankos-Cabernet Sauvignon)
Petrányi Syrah 2013

2015. november 29., vasárnap

Milyen is a vörösbor, ha balatoni? - Vörös Balatonra fel!

Mi is lehetne szebb Mikulás ajándék egy borkedvelőnek, mint egy kivételes boros esemény, méghozzá egy kivételes helyen, mint amilyen például a téli Balaton. Hóval, vagy hó nélkül, mínuszokban, vagy éppen téli tavaszban, "zenélő" jégtáblákkal, vagy melengető napsütéssel, teljesen mindegy, télen (is) különleges élmény a Balaton. Ráadásul december 5-én "vörösbe öltözik", vagyis 12 (észak)-balatoni borász mutatja be legjobb vörösborait, méghozzá Csopakon, a Jásdi Borteraszon.

Akik biztosan ott lesznek... - Fotó: Vörös Balaton (facebook)

A már hagyományos februári csopaki Olaszrizlingezés lassan negyedik éve vonzza a balatoni borok - azon belül is az Olaszrizlingek - kedvelőit, köztük minket is. Volt már jeges-havas-csúszkálós, gasztronómiát is kiemelten bevonós Olaszrizling szerintünk-élményünk, és volt szinte tavaszias, napfürdőzős, három Felvidéki vendégpincészettel kibővült rendezvény is, ahol többek között a "kicsikre", vagy ahogy mi neveztük el őket, a csopaki "Melrose Place"-re fókuszáltunk.

A mostani - december 5-i - alkalom azonban egy újabb, fontos téma, történetesen a balatoni vörösborok köré rendeződik majd, ezen belül is - olvasva a pincészetek listáját - az észak-balatoni vörösborokra koncentrálva. Jásdi István - az Olaszrizling szerintünk és immár a Vörös Balaton "atyja" - úgy véli, hogy a hazai borisszák zöme még mindig úgy véli, hogy a Balaton partja valójában csakis fehérborok termelésére alkalmas: - Úgy gondoltuk, eljött az ideje, hogy bebizonyítsuk nekik és a kereskedőknek is, hogy a legszebb, legösszetettebb vörösborok is mifelénk teremnek

A Vörös Balaton tehát arra vállalkozott, hogy bemutassa, valójában hogyan is áll a Balaton vörösbor fronton, ehhez pedig 12 balatoni borászt, és azok legjobb vörösborait hozza egy fedél alá, név szerint: Figula (Balatonfüred), Guden Birtok (Csopak), Homola Pincészet (Paloznak), Jásdi Pince (Csopak), Káli Kövek (Köveskál), Liszkay Pincészet (Monoszló), Pálffy Pincészet (Köveskál), Petrányi Pincészet (Csopak), Szent Donát Birtok (Csopak), 2 HA (Szent György-hegy), Villa Tolnay (Badacsony), Von Beöthy (Csobánc Cooperation) (Badacsony).


Sonka és egyéb finomságok a Chianti-tól - Fotó: Wawrzsák László

A sétálókóstoló 13:00 és 18:00 óra között látogatható, és ha megéheznénk a kóstolás ideje alatt, a Chianti Delicate harapnivalóiból választhatunk kedvünkre, de akár ebédelhetünk és vacsorázhatunk is a Márga Bisztróban 12:00 és 22:00 között. 

18:00 óra után Vörös Balaton vacsora a Horváth Házban, 20:00 órától pedig Vörös Balaton Afterparty, alias Könnyed Bohém Baráti Szórakozás Dobai Andrisnál, a füredi Kredenc Borbisztróban. Addig pedig katt a videóra, ahol Jásdi István invitál mindenkit az eseményre:




Mi? - Vörös Balaton
Mikor? - 2015. december 5. 13:00-18:00
Hol? - Jásdi Borterasz, Csopak
Miért? - Belépő: 6.500,- Ft/fő (a belépőjegy tartalmazza a korlátlan borkóstolást a rendezvény ideje alatt. Jegyek korlátozott számban kaphatók!)



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...