2011. november 30., szerda

A végén csak egy maradhat – Bemutatkoztak az Év Bortermelője 2011 jelöltjei

Van az az esemény, amiért érdemes futni. Például a Városligetben, a gomolygó ködös sötétben átugorva szoknyában meg magas sarkú cipőben néhány természet alkotta, vagy éppen mesterségesen ottfelejtett tereptárgyat is. Illik, nem illik, hát valahogy így „rontottam be” a Bor Akadémia Borestjére a Mezőgazdasági Múzeum barokk épületszárnyába, mentségemre legyen szólva, kicsit távolabbról, pár száz kilométerről érkezve éppen.

Fotók: Nagy Zita (Teljes képgalériáért klikkeljen a képre!)

Ezen az estén mutatkoztak be az Év Bortermelője 2011 díj jelöltjei: Áts Károly, Dúzsi Tamás, Gálné Dignisz Éva, Heimann Zoltán és Vida Péter. Nagyon szerettem volna valamennyiük bemutatkozását, valamint a borról, az életről, a természetről alkotott gondolatait végighallgatni… Sajnos most nem sikerült, de nézzük a dolog pozitív oldalát. A zsúfolásig megtelt nagy konferenciaterembe belépve ugyanis az éppen utolsóként bemutatkozó Vida Péter mondatai fogadtak: „A bor semmihez sem hasonlítható Isteni csoda, amely az élővilág és az egész emberiség diadala. Az élet maga.” Késni tudni kell, nekem ezek szerint kivételesen jól sikerült!

Az egyik szekszárdi jelölt: Vida Péter

Amiről sajnos lemaradtam, és a kollégák elmesélése alapján sajnálhatom is, az Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnökének megnyitója, majd a nemrég megjelent borszakmai kiadvány, a Hatnyelvű szőlészeti-borászati szakszótár bemutatása. Ezután következett a Kárpát-medencei Borverseny hivatalos díjkiosztó eredményhirdetése, és Berecz András ének- és mesemondó műsora. Majd szép sorjában bemutatkozott az öt jelölt. Nézzük csak, kik is ők, ezúttal azonban nem életrajzokkal, vagy a szakmai pálya ismertetésével szeretném őket bemutatni, hanem saját szavaikkal, vagyis egy-egy gondolatukkal:




Áts Károly – Tokaji borvidék (a Royal Tokaji Borászati Zrt. főborásza):
"Számomra a borászat az életem, a hivatásom. Úgy szeretem magát, egyben, ahogy van."


Dúzsi Tamás Szekszárdi borvidék:
Számomra az a legnagyobb öröm, ha egy fogyasztó azt mondja a boraim kóstolása után, hogy jól esett meginni belőlük egy pohárral.




Gálné Dignisz Éva – Kunsági borvidék:
Egy kis lépést mindig előre kell lépni, mindig kell fejlődni, mert anélkül megáll az élet.”



Heimann Zoltán – Szekszárdi borvidék:
„Az élet szeretete a zsigereinkben él. A szőlő és a bor a természet ajándéka, olyan ősi érték, mely az ember örömét sugározza.”


Vida Péter – Szekszárdi borvidék:
„A bor fantasztikus élőlény, nekünk kell megváltozni ahhoz, hogy megértsük, mi a lényege. Ha ez sikerül, akkor elképesztő dolgokat mond és mutat nekünk.”



Vida Péter zárta tehát a bemutatkozást a Bor Akadémián, utána pedig a jelöltek boraik által is bemutatkozhattak egy sétáló kóstoló keretében. A szervezők finom, kenyérre való kencékről, ízes, magyaros hideg falatkákról, sajtokról és meleg ételekről is gondoskodtak, így a borok mellé csúszhatott a dödöllétől a töltött káposztán keresztül a pörköltig minden, mi szem-szájnak ingere. A jelöltek borain kívül a Kárpát-medencei borverseny díjazott borait is végigkóstolhattuk (lista a poszt végén). Közben persze találgattunk, ki lesz majd az Év Bortermelője 2011 választás győztese, de mindig oda lyukadtuk ki, bárki is kapja a díjat, megérdemelten kerül hozzá. A képzeletbeli lepel lehullásáig azonban még péntekig várni kell, a végső, legizgalmasabb pillanatokra december 2-án kerül sor, amikor Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke kihirdeti, hogy ki érdemelte ki az „Év Bortermelője 2011” díjat.


Aztán bezárultak a Múzeum kapui, hazafelé már nincs Városligetben szaladgálás, csak csendes, bandukolós séta, miközben Vida Péter gondolatai járkáltak a fejemben, akivel sikerült még az est vége felé néhány szót váltani: „Mindenkinek sokkal jobban kellene bíznia magában. Hiszen mindenkiben el van vetve egy kis mag...”   

Kívánok valamennyi jelölt borásznak további szép borokat és sikereket, titkos favoritomnak pedig péntekig külön drukkolok!


A Kárpát-medencei borverseny díjazott borai – és további képek a Borestről 
(Fotók: Nagy Zita - Borgőz)



Nagy Arany Érem
Kasnyik Családi Pincészet Kürt - Dunaj 2009
Vintop-Karkó Búcs - Cabernet sauvignon 2009



Arany Érem
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Müller Thurgau 2009
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Kékfrankos 2008
Mátyás András Kisújfalu - Kékfrankos 2009
Varga Zoltán Negyed - Zweigelt 2009
Vinszalkontakt Dunamocs - Dornfelder 2009



Ezüst Érem
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Rajnai rizling 2008
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Szent Lőrinc 2009
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Zöld veltelini 2008
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Cabernet sauvignon 2009
Kasnyik István Kürt - Kékfrankos 2009
Mátyás András Kisújfalu - Orsus cuvée 2009
Mátyás András Kisújfalu - Pinot noir 2009
Primavin Nagymegyer - Morva Muskotály 2011
Vinszalkontakt Dunamocs - Cabernet sauvignon 2009
Vintop-Karkó Búcs - Cserszegi fűszeres - 2011
VVD-Dvory Nad Zitavou Udvard - Devin 2009















2011. november 29., kedd

Terra Hungarica – Borszalon a Gerbeaud-ban

Ha a szalon szót hallom, óhatatlanul mindig valami elegáns, művészi, különleges, ünnepélyes dolog jut eszembe. Na meg egy olyan közeg, ahol hasonló érdeklődésű és affinitású emberek gyűlnek össze. A borszalon összetétel hallatán pedig úgy érzem, olyan helyről beszélünk, ahol a borok – és készítőik - végre igazán méltó környezetben mutatkozhatnak be. Ez így történt a Terra Hungarica Borszalon esetében is, ahová Az ihatóbb Magyarországért Egyesület jóvoltából érkeztem. Nem kell semmiféle kisujjeltartós, szmokingban feszengős kóstolóra gondolni, azonban a helyszín, vagyis a mézeskalács illatú Vörösmarty térre néző Gerbeaud dísztermei eleve megadták az alaphangot a kivételes kóstolóhoz.

Szalon hangulat - Fotó: Nagy Zita (teljes képgalériáért klikkeljen a képre!)

A Terra Hungarica nem másra vállalkozott, mint hogy bemutassa a természet- és tájhű gazdálkodásra törekvő magyar borászatokat. Hiánypótló kóstoló volt ez, mert egyrészt olyan pincészetekkel is találkozhattunk, melyek nagy borfesztiválokon, kóstolókon, borbemutatókon egyáltalán nem, vagy csak ritkán jelennek meg, gondolok itt például az egri Kaló Imrére vagy a somlói Takács Lajosra, másrészt itt mindenki egy téma, egy cél, egy filozófia, vagyis a terroire-szemlélet, illetve az organikus, vagy a biodinamikus gazdálkodás köré csoportosulva mutatkozott be. Kis, külön szegmense ez a hatalmas borvilágnak, de szerencsére az utóbbi időben mintha nagyobb odafigyelést és elismerést kapna. Egyediség, szellem és lélek, adott esetben cseppnyi spiritualitás - talán ettől is volt különleges a kóstoló, na meg attól, hogy jó volt látni egymás borát kóstolva például a tehetséges és feltörekvő nemzedékhez tartozó Losonci Bálintot a már tapasztalt Szentesi Józseffel együtt, aki büszkén mesélte el buján fűszeres, finoman bársonyos 2009-es Kadarkájáról, hogy Bálinttal közösen válogatták a klónokat. Ebből is kiderült, hogy nem puszta marketing fogás az a közösségvállalás - egymás szakmai segítése -, amelyet a jelen lévő borászok alapelvként is megfogalmaztak.

Szentesi József - Fotó: Nyulasi Gábriel

De picit térjünk még vissza a helyszínhez és a programokhoz. Ritkaság egy induló, bemutatkozó rendezvény esetében, hogy már rögtön első évben kinövi a helyszínt, márpedig a Terra Hungarica esetében szinte már ez történt. Talán a nagy érdeklődés is jelzi a BorSzalon kivételességét és hiánypótló voltát. A Gerbeaud Fő, Oszlopos, és Tükrös dísztermeit – amelyben egyébként egykoron a Gerbeaud család lakott – pillanatok alatt belaktuk, kicsit szellősebb közlekedésre-kóstolásra már csak Isabelle Legeron Master of Wine természethű borokról tartott mesterkurzusa után nyílt lehetőség. Aki nem ült be a Dorottya díszterembe megtekinteni a L’esprit du vin – Le réveil des terroirs (A bor szelleme – A termőhely újjáéledése) című, biodinamikus gazdálkodásról és az e szemléletben szőlőt művelő és bort készítő borászokról készült dokumentumfilm premierjére, az este még „belehúzhatott” a kóstolásba, hiszen a belépőjegy ellenében erre korlátlanul volt lehetőség a széles nagyközönség számára is.

Balogh Zoltán - Fotó: Nyulasi Gábriel

Mi is beleharaptunk hát a nagy falatba, és igyekeztünk minél több benyomást szerezni a borokról. A csopaki Tamás Ervin sós, ásványos, izmos 2010-es Olaszrizlingjével kezdtünk, majd a Tokaj Kikeletnél folytattuk. Berecz Stéphanie egy száraz, friss, 2010-es Furmint-Hárslevelű házasítást csurgatott a poharunkba, mézzel és körtével, mellette lendületes savakkal. Aztán annyira kedvet kaptunk a szépséges savakhoz, hogy felkerestük a Somlói borvidéket. A Somlói Apátsági Pince kínálatán Balogh Zoltán vezetett minket végig. Számára egy hegy létezik, és az a Somló. Szinte fanatikus, vagy tán egészen az. Kedvenc fajtájával, a Traminivel kezdtük a sort. Ezen meglepődtem, ismerve a juhfarkas-furmintos „Somló imázst”. De ahogy ő fogalmaz, a Tramini fajtában nagyon sok van, csak le kell előle bontani a nőies, díszes, cifra álarcot. Aztán a 2010-es Olaszrizlinggel folytattuk. Keserűmandula, ásványos-köves jegyek, acélos savak, na és az „árulkodó” érett illatok. Mert hogy Zoltánék a teljes érettségnél még egy gondolatnyival később szedik le az alapanyagot. Ebben hisznek, és így készülhetnek magas beltartalmú, komplex borok. Jött aztán a 2010-es Hárslevelű, bájos, maradékcukros, ásványos, érett jegyekkel, majd a Furmint, amely erőteljesebb, vibrálóbb és határozottabb vonalat képviselt.

Takács Lajos - Fotó: Nyulasi Gábriel

Innen nem is mehettünk volna máshova, mint a szintén Somlóról érkezett Takács Lajoshoz. Három Hárslevelű: 2010, 2009  és végül 2008. Mindhárman mást tudnak, a 2010-es karakán, erőteljes savkészletű, a 2009-es visszafogottabb, virágosabb, bájosabb, mézesebb vonulat, a 2008-as pedig az érett, férfias világról szól. Szentesi Józsefnél álltunk meg legközelebb. A nadapi szőlősorok gondos gazdája egy igazán szépen felépített Kékfrankossal lepett meg minket, 2009-ből. Dús és buja, a test, a sav, az alkohol kerek egészben, friss gyümölcsösséggel és fűszerességgel. A Somlóiról a Badacsonyi borvidékre utaztunk, Szászi Endréhez. A 2006-os Olaszrizling egyszerre határozott az ásványosságtól és a lendületes savaktól, és kedves a terroire-ra jellemző extraktédességtől.

Gerbeaud - Fotó: Nagy Zita

Losonci Bálint következett a sorban, elsőként a még alakulóban lévő 2010-es Cabernet Sauvignon hordóminta került a pohárba a Paskomból. A friss, mentás, hordófűszeres, édeskés aromákra aztán „rátöltöttük” a Gereg-dűlő 2009-es Kékfrankosát. A Mátra hűvösebb oldala után szinte átjárt a meleg, intenzív, gyümölcsös, szépen kimunkált a bor. A továbbiakban igyekeztünk még bele-belekóstolni a kínálatba, így jártunk Kaló Imrénél is, ahol azonban sajnos már „csak” a 2011-es Chardonnay tartálymintát és a 2002-es édes Chardonnay-t tudtuk górcső alá venni, a többi tétel elfogyott. Az estét Demeter Zoltán 2009-es Szerelmi Hárslevelűjével, a Bott Pincészet 2009-es Csontos Furmintjával, és némi kétségbeeséssel zártuk, tekintve, hogy sajnos a Terra Hungarica BorSzalon bezárta kapuit.  

Isabelle Legeron búcsúzik - Fotó: Nyulasi Gábriel

És a vége? Hát igen, talán néhányaknál - hogy stílszerű legyek - egy kis vidám szalonspicc, majd villanyoltás, kifelé Isabelle Legeron egyesével búcsúzott a távozóktól (szokatlan gesztus mifelénk!), pár tartalmas beszélgetés a ruhatárnál, és séta hazafelé, keresztülvágva a forralt bor illatú  karácsonyi vásáron. Aki pedig a kiállítók borait végigkóstolta, meggyőződhetett arról, hogy valóban egyedi, a termőhelyek jegyeit közvetítő, természetes és nagy odafigyeléssel készült tételekről van szó. Aki idén nem jött el, vagy a limitált férőhely miatt már nem fért be, jövőre ne hagyja ki a magyar természet- és tájhű borászatok bemutatkozását!
    
Köszönet a lehetőségért és a fotókért Az ihatóbb Magyarországért Egyesület stábjának!


A Terra Hungarica BorSzalon kiállító borászatai az alábbi alapelvekkel azonosulnak:
(fotók: Nyulasi Gábriel)


- eredetiség
(forgalomba hozott boraikat kizárólag a saját borvidéken termett szőlőből készítik, és azokat a borvidéken kívül csak palackozott formában értékesítik)




- szőlőgazdálkodás
(kerülik a felszívódó gyom- és rovarirtó szerek, a műtrágya, a gépi szüretelő eszközök használatát)



- hozzáadott anyagok kerülése
(aromákat befolyásoló fajélesztők, enzimek, hozzáadott sav, cukor, tannin, fa chips, stb. mellőzése)


Fotó: Nagy Zita

- borászati beavatkozások kerülése
(tartózkodnak a mesterséges eljárásoktól a borok természetességének és egyediségének megőrzése érdekében)



- hitelesség és közösség-vállalás
(szabad betekintést adnak szőlőikbe és pincéikbe, közösséget vállalnak a hasonlóan gondolkodó és cselekvő borásztársaikkal, tapasztalataikat és tudásukat megosztják egymással)

 

Kiállítók:

Balassa István (Tokaj), Barta Pince (Tokaj), Best of Terroir Club, Bott Pince (Tokaj), Chateau Lagarette, Csobánci Bormanufaktúra, Demeter Zoltán (Tokaj), Kaló Imre (Eger), Karner Gábor (Mátra), Királyudvar (Tokaj), Kreinbacher Birtok (Somló), Losonci Bálint (Mátra), Maurer Oszkár (Szerémség), Meinklang (Burgenland), Nikolaihof (Wachau), Orsolya Pince (Eger), Pelle Párlat (Tokaj), Pók Tamás (Eger), Pósta Borház (Szekszárd), Ráspi (Sopron), Somlói Apátsági Pince, St. Andrea (Eger), Szászi Endre (Badacsony), Szecskő Tamás (Mátra), Szentesi József, Takács Lajos (Somló), Tokaj Kikelet, Tokaj Nobilis, Tamás Pince (Csopak), Franz Weninger (Sopron), Franz Weninger (Horitschon)

2011. november 5., szombat

Minden szinten, szinte minden – Egy délután Áts Károllyal a Royal Tokajinál

Nem, a címnek semmi köze a ma oly divatos retróhoz meg a Corvin áruházhoz, inkább arra az élményre utal, amelyben Mádon részesültem a Royal Tokajinál. A főborász, Áts Károly (vagy ahogy szinte mindenki ismeri: Áts Karcsi) vezényletével ugyanis „pincétől a padlásig” végigkóstoltunk mindent, ami csak beleférhetett az ott töltött időbe. „Fél hatkor elengedem a kutyát!” – mondta Karcsi amolyan vendégmarasztalásképpen, na de aki ismeri, tudja, hogy csak viccelt, igazából csak biztosított minket afelől, hogy időben végzünk, hiszen aznap még az Oremusnál is tiszteletünket kellett tennünk. Az Áts borokkal 2010-ben, egy borvacsora alkalmával találkoztam utoljára, volt ott akkor minden, mi szem szájnak ingere, de ez a mostani találkozás itt, „hazai terepen” egészen más volt, bár kétségtelen, hogy 20 bor - köztük a nehezebb műfajú aszúk - tisztességes végigkóstolásához ez az idő kevésnek bizonyult.
 
 Áts Károly, a Royal Tokaji főborásza - Képgalériáért klikkeljen!
A helyszín még mindig Mád. Miután elbúcsúztunk Szepsy Istvántól, kőhajításnyit sétálva máris a Royal Tokaji bejáratánál álltunk. Eltelve a délelőtt élményeivel, na meg persze a kiadós ebéddel, azt gondoltuk, majd itt szépen, komótosan elborozgatunk, az idő szép, tele a pince száz pontos, vagy ahhoz közelítő borokkal, hívogató az árnyas tornác, egy fűben heverészés is jól esne, és... És akkor felébredtünk. Nincs kecmec, Karcsi eltökélt, nem ismer lehetetlent, akármennyi idő van csak rá, amit meg akart nekünk mutatni, azt meg is fogja mutatni. Az irányt tehát rögtön a pincészet hatalmas „csarnokai” felé vesszük. A riolit tufa lapokkal burkolt hangárokba hatalmas kapun keresztül lépünk be. Itt nincs bolyhos pincepenész, girbegurba pinceágak, pislákoló gyertyák, meg szőlőhegyi borlopózó nosztalgia, ez itt már egy új világ, grandiózus terekkel, gépek surrogásával, műszerek által temperált levegővel, masszív, beton falakkal, műgyanta padlóval, és óriás, szigorú acéltartályokkal. Még mindig nehezen szokom hozzá borászatok kapcsán ehhez a stílushoz. Persze építészet terén laikus vagyok, elismerem, de az első benyomással kapcsolatban Karátson Kristóf üvegművész véleményével értek egyet: „Ha sétálnék az épületek között, az utolsó, ami eszembe jutna, hogy itt nemsokára bort fogok inni”. De ennyit az épületről, mert márpedig itt bort fogok inni.


2010-es reduktív Sárgamuskotállyal kezdünk. Könnyű, nyáresti bor 2010 karakán savaival, persze még lázadozik, mint egy kiskamasz, így csak azt lehet megállapítani, hogy ha egyszer megnyugszik és már nem csapong, jó lesz vele beszélgetni a verandán. Majd a 2010-es Áts Cuvée leendő alapanyagait mustrálhatjuk egyesével, úgyhogy már a fahordókat környékezzük. Először a Hárslevelűt kóstoljuk. Ő adja majd az Áts Cuvée eleganciáját koncentráltságával, és határozott, szép ívű savaival. Még akkor is, ha belőle van általában a legkevesebb (5-10% között) a házasításban. A Furmint következik, ő képviseli majd az erőt, érett déli gyümölcseivel és frissítő citrusaival, az október végi szüretnek köszönhető botritiszes jegyeivel, savaira nézve egyenes tartásával, és 125 g/l maradékcukrával. A Sárgamuskotály az Áts Cuvée harmadik alapanyaga, és talán már ki is találták: ő lesz majd a bája a házasításnak, díszességével és bujaságával. 


Aztán kilépünk újra a napra, a társaság egy része már az épületek közötti ligetes-füves részeken sziesztázik, a kitartóbbak pedig tovább szaladnak Karcsi után. És akkor kinyílik egy ajtó, és elénk tárul a pince. Igen, az a penészes falú, sötét, labirintus hangulatú, borszagú, fahordókkal sűrűn megrakott, hatalmas pince. Karcsit senki sem akarja szem elől téveszteni, pontosabban nem nem akarja, hanem nem meri, hiszen a 600 éves, kilométer hosszú pincében elég csak egyszer rossz irányba fordulni, és máris ott ragadunk örök életünkre a minket biztosan túlélő, szó szerint jóízűen érlelődő aszúk között. Na itt kezdtem el úgy jegyzetelni, hogy azt még én sem tudom elolvasni, de aki már próbált egyik kézzel poharat tartani, másik kézzel fényképezni, a harmadik, nem létezővel jegyzetelni, miközben eluralkodik rajta az „el ne tévedjek” pánik… Nem részletezem. Cikázni kezdünk a pinceágakban, hordótól hordóig. Három dűlőszelektált Furmint 2010-ből, majd három „régebbi” aszú következik – az idézőjel csak azért, mert egy-két év egy aszú életében ugyebár csupán csak egy lélegzetvételnyi idő. A kóstolási jegyzeteket (már amit ki tudtam belőlük hámozni) a poszt végén találják, addig is olvassanak tovább, csak úgy simán odagörgetni egyszerűen nem tisztességes, meg Áts Karcsit is most fogom bemutatni.


Miután a pincét végigjártuk, és pár hordóba belekóstoltunk, újra a napon találjuk magunkat. Karcsi a régi, tornácos udvarház felé invitál minket, ott még vár ránk valami. Út közben az egyik kis árnyas-parkos részen összefutunk a világhírű angol borszakíróval, Hugh Johnsonnal is. No persze nem igaziból, ő azon kevesek közé tartozik ugyanis, akiről még életében szobrot mintáztak, és azt jelenlétében le is leplezték. Furcsa érzés lehetett, na de miért is álldogál Hugh Johnson a Royal Tokaji kertjében? Még 1970-ben, a Jancis Robinsonnal „elkövetett” nagy alapmű, A világ boratlasza előkészítésén dolgozott, amikor először járt Magyarországon. A találkozásból szerelem lett, majd 1989-ben visszatérve Mádra, megalapította – első külföldi Hegyaljai befektetőként - a Royal Tokaji Borászati Zrt-t. Hát ezért. Áts Károly 1994 óta főborász a Royal Tokajinál, előtte a Tokaj Kereskedőházban volt gyakornok, majd pincevezető helyettes, később pincevezető. "Számomra a borászat az életem, a hivatásom. Úgy szeretem magát, egyben, ahogy van." - nyilatkozza egy helyütt, de a legbeszédesebb mégis az a szenvedély, amellyel ott jártunkkor a pincét rótta, amellyel a poharainkba töltögetett, és amellyel a borokról beszélt. A szakma is felfigyelt rá, 2006-ban Tokaj-Hegyalja Év borásza lett, 2010-ben a Magyar Borakadémia tiszteletbeli tagjává fogadta, és nem utolsósorban, tavaly ott állt, idén pedig ismét ott fog állni az öt jelölt között a legrangosabb díj esélyeseként az Év Borásza választáson.


Azt pedig talán már mindenki tudja, hogy a szigorú Wine & Spirits borszakértők bírálataik során először adtak egy bornak maximális, 100 pontot. Ez a bor nem volt más, mint a Royal Tokaji 1999-es Tokaji Essenciája. Elvileg nincs tökéletes bor, ez mégis annak találtatott. Karcsi azt is elárulja, ennek a natúr eszenciának az a titka, hogy benne vannak a tarcali Mézes Mály dűlő virágai, a kamilla és a hárs, a mádi dűlők nyiroktalajainak markánsabb, citrusosabb jegyei, a köves talajú Nyulászó és Szent Tamás minerális, sós jegyei, a Birsalmás dűlő mentás, kapros ízei, valamint a Betsek testessége és ereje is. Hát így... Mi pedig a verandán kóstolunk tovább, ezt a híres-neves natúr eszenciát nem, de a 2003-ast igen. Előtte még csodás Furmintok és gyönyörű aszúk, a nap néha bekukucskál a pohárba, Karcsi pedig csak tölt és mesél, ugyanazzal a fáradhatatlan lelkesedéssel, mint amivel fogadott minket... Tolcsvára, a Tokaj Oremus Pincészethez gördülünk tovább, Áts Karcsi ezen a napon kóstolt további 16 boráról pedig alább olvashatnak.  


Külön köszönet Doszpod Lászlónak, a Prestige Reserve Club munkatársainak, valamint a Mercedes Benznek!

A bortúra teljes fotógalériája a facebookon - Fotók: Nagy Zita – Borgőz



Élmények a pincében:


Royal Tokaji Mézes Mály Furmint 2010 (hordóminta)
A dűlő Tarcal határában található, a talaj lösz és agyag, vulkanikus altalajjal, így két szép tartópillére van a bornak, a határozott savak és az ásványok. Rakoncátlan még, de biztos alapokon áll.

Royal Tokaji Dűlőválogatás Furmint 2010 (hordóminta)
Alapját az Úrágya dűlő és a vegetális jegyek adják, mellé társul a Mézes Mály parfümössége, virágossága, bája, és a Szent Tamás ásványossága.

Royal Tokaji Szent Tamás Furmint 2010 (hordóminta)
Komplex és robusztus. Nem szól másról, mint az ásványokban gazdag talajról, a tűzköves jegyekről, és a mineralitásról.

Royal Tokaji 5 puttonyos aszú 2009 (hordóminta)
Odaírtam mellé a hűvös pincében szaladva, hogy „Nyár!”. Ez volt ugyanis a pohárban, minek bonyolítsam? Mint egy friss, citrusos sorbet, lédús déligyümölcsökkel, némi pirított mogyoróval. Ha egyszer felnő, Kék Címkés aszú lesz belőle. Erre azonban még várni kell, csak most kezdett el borosodni, most lépett túl a „mazsolás” korszakán.

Royal Tokaji Szt. Tamás 6 puttonyos aszú 2008 (hordóminta)
Méz, birs, aszalt füge, narancshéj, némi dohány. Rendkívül koncentrált bor melegebb illatokkal, ízekkel.

Royal Tokaji Nyulászó 6 puttonyos aszú 2008 (hordóminta)
Kicsit acélosabb stílus, nem akar dorombolni és hízelegni. Köszönhető a kemény tufás és agyagos, nyirkosabb dűlőnek.



Élmények a verandán:

 

Royal Tokaji Furmint 2009
Körte, sárgabarack, méz, friss és markáns savak. Birtok Furmint, benne a Szent Tamás, a Nyulászó és a Mézes Mály karakterei.

Royal Tokaji Mézes Mály Furmint 2009
Parfümös, púderes illatok, nőies, virágos, kamillás aromák. Kerek savak, feszes test.

Royal Tokaji Dűlőválogatás Furmint 2009
2/3 Úrágya dűlő, 1/3 Betsek. A 30 éves tőkék gyökere elérte azt a pontot, amikor már igazán meg tudja mutatni a talaj jegyeit. Ásványok, rózsabors, lestyán, némi vanília és kenyérhéj. Tartalmas, komplex bor.

Royal Tokaji Szent Tamás Furmint 2009
15 hónapot töltött hordóban. A gyümölcsösség és az ásványok mellett kicsit kilóg a vaníliás-fás jegy, még nem integrálódott be teljesen.

Royal Tokaji Áts Cuvée, Késői szüret 2008
70% Furmint, 25% Sárgamuskotály, 5% Hárslevelű. Friss, nyári, érett gyümölcsök, narancs és sárgabarack lekvár, ázott kövek, só, birsalmasajt. Szép és gazdag bor, talán némi sav még jól állt volna neki.

Royal Tokaji Kék Címkés 5 puttonyos aszú 2007
Fiatal még és bohó. Birs, citromlekvár, és érett füge a pohárban, nagyon buja és tobzódó.

Royal Tokaji 6 puttonyos aszú 2006 
Szirupos, lassan hömpölygő. Sárgabarack lekvár és sárgadinnye némi fehérborssal.

Royal Tokaji 6 puttonyos aszú 2005
Fantasztikus koncentráltság, az aszalt és déli gyümölcsös jegyek mellett nagyon szép dohány illat és némi csokoládé.

Royal Tokaji Nyulászó 6 puttonyos aszú 2003
Kandírozott narancs, lépes méz. Töltés után azonnal bujálkodni kezd. Füstös, dohányos aromák, némi parfümmel. Lehengerlő.

Royal Tokaji Natur Essencia 2003
Viola, erőteljes virágillatok. Ízben tejeskávé, mazsola, pörkölt kakaóbab, aszalt datolya, füst, sült fahéjas alma. Azt gondolnánk, nincs annyi sav a világon, ami ilyen gigantikus cukormennyiséget ellensúlyozhatna. De van. Itt van ebben a natúr eszenciában. A lecsengése olyan hosszú, hogy még Tolcsván is érzem. Szép emlék Mádról.     
 

A Tokaj Prestige Csillagos Bortúra korábbi részei a Borgőzben:
4. rész: „Akiknek találkozniuk kell, találkoznak.” – Szepsy Istvánnál jártam
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...