2011. június 15., szerda

Gondolatok egy filagória árnyékában – A Disznókő Szőlőbirtokon jártam

Tokaj Prestige Csillagos Bortúra Négy keréken 1. rész

„Menjetek ki a természetbe, s ismerjétek meg egymást ott,
ahol az ember őszinte lesz.”
(Móricz Zsigmond)

 
Borral kapcsolatos utazásaim során minden egyes alkalommal rádöbbenek, hogy lehet éjt nappallá téve könyvekből biflázni, sok bort megkóstolni, majd ezekről okos elemzéseket kanyarintani, vagy ilyeneket olvasni, sokféle fórumon tájékozódni, jól informáltnak lenni, meg lehet az alábbi eszmefuttatást valami szakrális hablatynak is tekinteni, de a teljes valóságot, a dolgok lényegét, az Alfát és az Omegát csakis egyetlen hely birtokolja kizárólagosan és örök érvényűen: a terroir. Ezért aki nem megy el oda, ahol a szőlő terem, és a bor készül, az vajmi keveset érthet, vagy érezhet mindabból, ami pedig a borok lényege lenne. 

A Disznókő Szőlőbirtokon - Lesti Zoltán vezetésével

A felismerés óta még inkább vágyom arra, hogy utazhassak, és eltölthessek pár napot az egyes termőhelyeken, magamba szívhassam az ottani levegőt, engedve, hogy megérezzem a leheletnyi különbségeket is, hiszen ahogy Szepsy István borász mondta, miden egyes dűlőnek más és más az illata. De mindenhol másképpen süt a nap, másképpen járja a szellő a szőlősorokat, másképpen futnak a felhők, és mindenhol más a föld kisugárzása, ezáltal pedig egészen más és más a létezés… A szőlő létezése is, de azoké is, akik ott élnek és dolgoznak. Nem véletlen hát, hogy a borok is mások. 



Így talán érthető, hogy nagy várakozással vágtam bele a Prestige Reserve Club Tokaj-hegyaljai bortúrájába, amelyet az éppen 125. születésnapját ünneplő Mercedes Benz által biztosított négykerekűkkel vittünk véghez. Hat pincészethez látogattunk el: Disznókő, Hétszőlő, Andrássy, Szepsy, Royal Tokaji, Oremus. Igen, ez az a helyzet, amikor valamennyi pincészetről vagy borászról hallottam már, sokat és sokszor olvastam róluk, találkoztam velük fesztiválokon, vagy éppen kóstoltam tőlük hol több, hol kevesebb tételt, de igazi, hiteles tudás birtokába jutni így lehetetlen. Ahhoz bizony utazni kell. Ott kell állni Szepsy István mellett a Szent Tamás-dűlőben, amikor megmutatja azt a helyet, ahová időnként csendes gondolkodásokra elvonul, a borlopóval lelkesen cikázó Áts Karcsi után kell kitartóan szaladgálni a végeláthatatlan mádi pincerendszerben, a tűző nap elől a Sárga Borház hatalmas lombú fái alá kell húzódni, ott eszegetni a házi krémest, és kortyolgatni hozzá a Disznókő aszút, majd a Hétszőlő birtok Rákóczi-Dessewffy-kastélyának tokaji ódon falai között kell álomra hajtani fejünket… Aztán meg kell hallgatni figyelmesen Bacsó Andrást az Oremusnál, miért is gondolja úgy, hogy ha nem ismerjük magát a kultúrát, nem ismerhetjük meg a borokat sem. Majd az apró darabkákat később összerakva esetleg megtudunk valamit… de még mindig csak keveset. Leginkább csak elindulunk egy úton. Megtettük az első lépéseket a valóság felé.

A filagória, és a birtok nevét adó kőszikla

Mint ahogy rögtön a túra első állomásán, a Disznókő Szőlőbirtokon. Már délelőtt nagy a hőség, de egyáltalán nem bánjuk, hogy vendéglátónk, a birtok értékesítő-sommelier-je, Lesti Zoltán a szőlődomb tetején fehéren világító filagóriára, mint célállomásra mutat. Ott vár minket ugyanis a jutalom. Addig is teszünk egy kört a birtokon. Mezőzomboron, Tokaj-hegyalja déli kapujában vagyunk, a borvidék legdélebbi részén. Az Alföld végtelenje terül el a lábunk előtt, ahol a Tisza és a Bodrog árterülete és holtágai nyújtóznak. Innen kúszik fel a dűlőkre kora ősszel a nemes rothadáshoz elengedhetetlen pára. Mögöttünk a Zemplén-hegység húzódik, útját állva az északról támadó jeges viharoknak és a vad szeleknek. Mindeközben nyugat-kelet irányban szépen kószálhat a már megzabolázott szél, így az aszúszemek száradása is biztosított. A Berekalj-dűlő felé tartunk, hogy megnézzük az Ekler Dezső tervezte, jurtaszerű - engem egy elhagyott hatalmas fél-csigaházra emlékeztető - traktorszínt, illetve kipróbáljuk akusztikáját is. Az épület ugyanis nyáron koncerteknek, színházi és operaelőadásoknak ad helyet. 

Traktorszín a Disznókő birtokon

Tovább sétálunk, amíg aztán elérjük a birtok szívét, a Disznókő-dűlőt. Felkapaszkodunk a filagóriához, amely mellett a fűben lustán heverészik a birtok nevét adó kőszikla. Ott vár minket az égkékre pingált, és hófehér abrosszal terített asztal. Zoli hűs, 2010-es száraz Furmintot tölt a poharainkba. „Ennek a bornak egyetlen előnye van. Hogy nincs hátránya.” – mondja, én meg közben mosolyogva hátradőlök, örülök a friss és finom savaknak, a pohárban guruló zöldalmáknak-egreseknek, és hagyom, hogy a szél kedvére borzolja a hajamat. Kicsit aztán még bohókásan a terítő alá kap, majd elcsendesedik. Zoli közben a birtok körüli dolgokról mesél, aztán egy krémes, könnyed, kedves, nem buja, hanem egyszerűen csak szép 2009-es késői szüretes édes Furminttal búcsúzunk a hegytetőtől. Az árnyékok megrövidültek. Dél körül járunk.



A dűlő alján a Sárga Borház falain kacér fények kergetőznek. Oda tartunk. Lefelé haladva a velünk túrázó Bessenyei Péter műrepülő pilóta megjegyzi: „Ha kicsivel melegebb lenne, az se lenne jó. Ha kicsivel hidegebb lenne, az se lenne jó. Ha kevésbé fújna a szél, az se lenne jó, ha jobban fúja, az sem. Minden úgy jó, ahogy van.” És megerősíthetem, ez az érzés itt valóban nem holmi szentimentális képzelgés. Ki kell próbálni. A Sárga Borház lombos fái alatt komótos macska nyújtózik, mi pedig asztalhoz ülünk. Érkezik is a kacsamáj pástétom-hab friss házi kenyérrel. Hozzá meg a 2003-as édes Szamorodni. A borban Furmint, Hárslevelű és Zéta. Meg a 2003-as évjárat különleges gazdagsága. Minden érett és dús. Levét csordító barack, dagi mazsola, finom marcipán, az utóízben pedig egy kis trükk: pici só és kesernye. Elegáns. A cukor és a sav halkan bújik össze. A házi kenyér héja ropogós, belül foszlósan kalácsos, a kacsamájhab krémes és selymes. Na most álljon meg az idő…



De nem áll meg. Érkezik a fogas, petrezselymes-tejszínes szósszal, hozzá pedig krémes rizottó, parmezánnal és póréhagymával. A bor dűlőszelektált, 2007-es Tokaji száraz Hárslevelű. Vajas, citrusos, és inkább az ásványosságról beszél, de gyönyörűen. A rizottó tökéletesen krémes és lágy. Aztán jön a desszert. Házi krémes, mellette kis baracklekvár. Valamiért Nagymami szarkalábas kékszemű mosolya jut eszembe. A roppanós sütilapok között finom tejszínes-vaníliás krém, a lekvárban őszi és sárgabarack. Mindehhez egy fiatalka aszú, 5 puttonnyal, 2007-ből. Benne mindenféle földi jó: barack, méz, mandula. Még friss és könnyed. Kerek savak, selymesség, báj. A lekvárral eszményi párost alkotnak. És ha most azt mondaná Zoli, hogy itt a vége, hát már elégedetten futnánk el véle. De nem. A feldolgozó épület tájékára invitál minket. Mert hogy van még ott pár bor, amit szeretne megmutatni. Meg egy eszencia is. Megyünk vele.



Aszúk. Az első 5 puttonyos, 2002-ből. „Ez egy atlétanő” – hangzik a rövid jellemzés - „Az előző, 2007-es egy kifinomult, francia dáma volt”. Van benne valami. Illatban ott van a friss kajszi, mellette aszalt gyümölcsök, ízben beköszönnek az ásványok, az ázott köves-sziklás vonulatok is. Mindezt az erőteljes savak teszik rafinálttá. Felerősítik az aromákat. Minden élénk, lendületes, vibráló, feszes. Valóban sportos, mégis nőies alkat. Köszönhető az évjáratnak, mely szinte a nagy, klasszikus, 1999-es aszús évet idézi. Amit nyomban meg is kóstolunk, egy 1999-es 6 puttonyos formájában. A Disznókő történetének legnagyobb savtartalmú aszúja. Rendkívül gazdag és cizellált ízek és illatok. Nagyon sok réteg. Narancs, grillázs, dió, ízben nagyon sok és friss sav, amelyet precízen ellenpontoz a cukor. Hosszú lecsengés, benne minden újra fel-felbukkan, majd alámerül, hogy más összetevők kerüljenek előtérbe. ’99-ben háromszor szedtek aszúszemeket a Disznókő Furmint ültetvényein. Tiszta ízekkel, gazdag aromákkal és szépen megőrzött savtartalommal. És még mennyi, de mennyi ideje van ennek az aszúnak! 



Majd a Kapi-dűlő 2005-ös 6 puttonyos aszúját kóstoljuk. Ez a bor csak néhány kivételes évjáratban készül. 100% Furmint, a szintén a Kapiból származó Furmint alapmusttal. Az erejét és a különlegességét nem a kiugró illatok és ízek adják, hanem az egyensúlya. Mint ahogy Zoli is elmondja, a Disznókőnél nem nagy, izmos, agyontrenírozott borokat szeretnének készíteni, hanem egyensúlyban lévő, és harmonikus borokat. Aztán jön a vége, a Disznókő Tokaji Eszencia, 2000-ből. Titokzatos. Úgy hullámzik, mint a méz, rejtélyesen-sziruposan hömpölyög. Füge- és sült szilvalekvár a pohárban, aszalt datolyával, karamellel, pirított dióval és kávéval. A cukortartalmat nem is jegyzeteltem, de itt a birtokon általában 600-850 g/l közötti. Szóval rengeteg. A savak igyekeznek keményen ledolgozni a cukor koncentrációját. Így aztán a vége bársonyos, intenzív, és hihetetlenül hosszú…



Aztán elbúcsúzunk, és tovább gördülünk. Az első állomás pedig máris tanított nekem valamit. Ott fenn ülve a filagória árnyékában megértettem, hogy időzni kell… a tájban, a létezésben, a szélben, a napsütésben, az ételekben, az ízekben, a borokban, az emberekben. Hogy csak úgy ismerhetünk meg valamit (vagy valakit) teljes valójában, ha mi is teljes valónkkal átadjuk magunkat neki. Ebben a szellemben folytattam tovább Tokaj-hegyaljai bortúrámat.


…folytatása következik…

Külön köszönet Doszpod Lászlónak, a Prestige Reserve Club munkatársainak, valamint a Mercedes Benznek!
































2011. június 11., szombat

Ott voltam „a Takleren” – Szekszárd Székesfehérváron járt

"Szerintem csináld úgy, hogy ott legyél a Takleren!” - mondotta volt jó tanácsként a székesfehérvári „Monarchiás” bor-baráti társaság egyik tagja, amikor is felmerült, hogy valószínűleg csak akkor tudok elmenni a kóstolóra, ha éppen akkor amúgy is Fehérváron járok. A vége aztán az lett, hogy éppen akkor „amúgy” nem jártam Fehérváron, de mégis ott voltam „a Takleren”. Hát tényleg így kell ezt csinálni, sok gondolkodásnak sok az alja, éljen a spontaneitás!

Takler András

A borszaküzletbe lépve a csilláron is lógó emberkék, poharakba már kitöltött rozé, és az éppen azt bemutató Takler András fogadott. Sok jó ember kis helyen is–alapon pikk-pakk lett helyem, és még a rozéról sem csúsztam le teljesen. Gyorsan átfutottam a borsort, 2007-es és 2008-as évjárat a palettán, valamint egy Regnum Cuvée erejéig 2006 is. Korábban egy borvacsora keretében már fürkésztem a Takler borokat, de azóta eltelt egy év, piacra kerültek az újabb tételek, jöttek az újabb díjak is, és a pince meg a szőlő tájékán is történtek előrelépések. Úgyhogy nagyon ideje volt, hogy elzarándokoljak egy újabb kóstolóra.


Rozéval kezdünk tehát, és ahogy bármelyik más borbemutatón, vagy borfesztiválon mostanság, azonnal szóba kerül a 2010-es évjárat. András szavaival élve, ők a borról csak őszintén beszélnek. Így aztán nem kertel: a 2010-es évjáratból bizony nem palackoznak bort, esetleg folyóborként lesz némi értékesítés. Meglévő készleteikkel azonban át tudják vészelni a mumus évjáratot. A 2010-es Kékfrankosra épülő Rosé csavarzáras palackban került piacra, amit talán szép lassan kezdünk megszokni és elfogadni, illetve elvonatkoztatni attól, hogy csavarzárral csak gagyi lőre kerülhet a polcokra. A csavarzár tehát megtette, amit meg kellett tennie, a rozé üde, friss, majd’ kicsattan, bár az illat picit bezárkózik, némi halvány málna pironkodik a pohárban. Kortyban a savgerinc szép tartást ad, kis pezsgés frissíti a piros bogyós és savanyúcukorkás ízeket.


A 2008-as Pinot Noir-t András elmondása szerint populárisabbra hangolták. Nem akarták robusztus irányba elvinni, könnyen érthető, friss és fiatalos pinot-t tettek a palackba. Az ültetvény nem déli fekvés, pontosan azért, hogy a savak szépek maradjanak. Azok is maradtak kétségtelenül. A főbb karakterek mégis déliesek, meleg, gyümölcsös, már-már málnaszörpös ízek, illatok, benne magas alkohollal. Az illatot némi mentol frissíti, szájban eper és áfonya, a test kissé vékonyabb, de összességében ott van benne mindaz, amit Taklerék elképzeltek ezzel a Pinot-val kapcsolatban.


Még mindig 2008, de már a Cabernet Franc szemszögéből. A fajtát – Villányhoz hasonlóan - Szekszárd is kiemelten kezeli. Andrásék első számú borkészítési koncepciója a borvidék karaktereinek kifejezése finom tanninokkal, eleganciával, zamatgazdagsággal és fűszerességgel, amit véleménye szerint a Cabernet Franc szépen közvetít. A 2008-as tétel illatban nagyon gazdag, sokáig lehet vizslatni, fűszerpaprika, feketebors, érett cseresznye és még megannyi fűszer. Ízben dohány társul mindehhez, mellette nekem jobban tetszene egy kicsit vastagabb test, az egész kép pedig lehetne lendületesebb, erősebb.


A Kékfrankos Reserve 2007 következik, amely nem mellesleg bekerült a Pannon Borrégió TOP25-be, így a június 18-i pécsi kóstolón újra találkozhatok vele. Az elnökségi borválogatás kapcsán is sok pozitív visszajelzés érkezett Andrásékhoz a tétel kapcsán, ami nem csoda, mert mi is elégedetten hümmögünk. Ez kérem, úgymond a Kékfrankos mediterrán arca. Szigorú hozamkorlátozással, idősebb tőkékről szüretelve. Meggyes-málnás, édeskés illatok, némi növényi kísérettel. Ízben vanília, rumos-meggy, érett, telt ízek, finom tanninok. Szép test, vibráló savak és karakterek. A kóstolósor egyik legszebbje. És aki Takler Kékfrankosokra vágyik, azoknak egy jó hír: várhatóan nyáron jelenik meg Kékfrankos referencia csomagjuk, amelybe egy Görögszó és egy Szentavölgy dűlőszelektált, illetve egy kései szüretelésű, de száraz különlegesség kerül majd be.


Maradunk 2007-ben, a Bikavér Reserve érkezik. Érett, már-már aszalt jellegű illatok, meggy, szilva, fekete cseresznye, mellette fűszer és dohány, valamint erőteljes alkohol. Ízben mindez egyelőre kicsit hidegebb, „nyersebb” formában jelentkezik, de ez kizárólag csak annak tudható be, hogy még sokat kell fejlődnie, rendeződnie, nagy benne a potenciál. A 2007-es Cabernet Franc Reserve még nincs forgalomban (csak 2006-os testvére), megjelenése szintén nyárra várható. És ha már „díjazunk”: a Semmelweis Egyetem 2011-es országos borversenyén a Presztízs kategóriában lett őfelsége a legjobb vörösbor. 3-4 kiemelkedő dűlő terméséből, rendkívül érett alapanyagból készült. Ízben-illatban erdőben járunk: áfonya, kökény, vadmálna. Szájban gazdag és bársonyos, a savak közepesek, a tanninok szárítanak, de szépen lekerekedtek, az utóíz hosszú, benne az alkohol és a fűszeresség dominál. Jó formában van, érdemes lesz mostanában figyelgetni. Mint ahogy a 2007-es évjárat valamennyi tételét, hiszen nagyon jó évjáratról beszélünk.



Jön is még egy képviselője, a Regnum Cuvée 2007. Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon és Kékfrankos házasítás. Forgalomba várhatóan ősszel kerül. Nagyon gazdag, komplex, fűszeres. Illatban gumi, telt, aszalt jellegű, füstös, animális illatok a vanília édességével és az eukaliptusz frissességével. Ízben étcsokoládé, kávé, tanninjai még picit durvábbak, de még bőven van ideje kerekedni. Befejezésül az idősebb tesó, vagyis a Regnum Cuvée 2006-os tétele csordul a pohárba. Méltó befejezés. Szépen egyben van, érett, letisztult, ízben kakaóbab, kávé, a tannin sok, de szépen besimult, a savak kifinomultak. Utóízben fűszerek, dohány, füst, élvezetes, hosszú lecsengés. Még sokáig fürkészném…

  
Takleréknél tehát történt egy s más az utóbbi időben, és még mindig sok a munka, nyár végére szeretnék készre „jelenteni” az új pincerészt, amely a barrique hordós érlelésnek, és a hamisítatlan pincehangulatos kóstolóknak ad majd helyet. Ami a szőlőt illeti: Syrah-t és Kékfrankost telepítettek a Szenta-völgy déli fekvésébe, reserve borok készítéséhez. Ami meg engem illet, nem bántam meg, hogy ott voltam „a Takleren”. Most pedig úgy csinálom, hogy ott legyek Pécsett is. 

Köszönöm a lehetőséget a székesfehérvári Monarchia Borszaküzletnek

Fotók: Nagy Zita – Borgőz

2011. június 10., péntek

Virágos jókedv a Kárpát-medencei Borászok Találkozóján

Pest, lustán csendes nyári szombat délután, fülledten párolgó utcák, mérgesen csattogó-fújtató trolik és a „nahovamenjünk” kérdése… Egy időben két borfesztivál, a gigantikus gasztro-boros-mesterkuzusos Budai Gourmet, és a muzsikálós-beszélgetős-talpalávalós Kárpát-medencei Borászok Találkozója. Melyik ujjamat harapjam? „Zizukám, abban van a legtöbb élet, amelyik a legjobban fáj!” – mondaná bölcsen Napi, és kortyintana egy nagyot a fröccséből…

A rózsakertben

Úgyhogy gyorsan eldől. És nem csak Napi miatt. Egyrészt szeretném elkerülni, hogy mindenhova menjek, de igazából sehová se érkezzek meg. Másrészt meg kilépve az Andrássy útra az Egry kiállításról, a verandák, a tó, és a szőlőhegyek hangulata után én a magam részéről mindenképpen kertre vágyom. Diófával. Na jó, lehet cseresznye vagy hárs is. Aztán meg virágokra, fűre-telepedésre, nyugodt beszélgetésekre, „csak úgy-levésre", és persze borokra. Hűs fehérekre, vagy rozékra. Aztán ha lemegy a nap, majd hömpölyöghetnek a vörösek is. És persze zene is kellene. Olyan, amiben igazi élet van. Meg amiben ott van az áldás (vagy éppen az átok), vagyis a szerelem. Na meg a borok, a haddmenjen-vonatok, a csillagok, a fecskék, a nem jót forraló kocsmárosnék, az igazlátók, az éltetők, és a lélekcseréltetők… Hegedűvel, szájharmonikával, cimbalommal. Úgyhogy zsebbe a KPM (azaz kulcs-papírzsepi-mobil szent hármasa), egy fényképezőgép, és egy kicsire összehajtható esőriasztó vuduszett, tekintettel a „hatker” fölött gomolygó zivatarfelhőkre, majd az ajtók záródnak mögöttem. Budatétény következik. Na meg a beszámoló.

Kikelet

A 13 órás kapunyitást a kiállítás és egy hűvös-gangos szobában elkövetett ebéd utáni szieszta miatt erősen lekéstem, a színpadról bánatomra éppen a Tárkány Művek távozik. Velük tehát – remélem - jövőre ugyanitt. Hosszú sor kanyarog a Rózsakert bejáratánál, de gyorsan bejutunk. A helyszín idén a fenti főépület elől leköltözött a rózsabokrok közé, meg a dió-, cseresznye- és hársfák alá. Belaktuk tehát a kertet. Ahogy azt kell. Mindenki megtalálta a helyét, fűben ülve, rózsák között sétálgatva, a fák alatti árnyasban a padon üldögélve, a színpad előtt pléddel „megágyazva”, háton fekve fűszálat rágcsálva eget bámulva, vagy éppen összebújva a kedvessel. Beérve a kertbe, mintha csak félálomban hallanám, halk gyerekzsivaj, és a háttérben hangoló zenészek. Minden csak finoman, lágyan. Semmi nem harsog, nem kérkedik. Csak van. Mint ahogy a borászok kis faházai is, tetejük szinte alig látszik, ahogy a hatalmas diófa rájuk teríti óvó karjait. Fények-árnyak ringatóznak, a nap hol kikukucskál, hol elbújik, ő is velünk játszik.
 
A boldog bortulajdonos - Bakonyi Viktor, szervező

Aztán persze bor kell a pohárba. Úgyhogy be a diófa alá. Már megszokásból matatok a jegyzetfüzet meg a toll után, de aztán valahogy mégsem érzem azt, hogy vadul firkálni akarnék. Erősebb bennem a teljes jelenlét utáni vágy, és hogy menjen csak úgy, érzésből minden… Elsőként a felvidéki Mátyás Pincéhez sétálunk. Kisújfalu, kis családi pincészet. A borospalackok mögött feleségével együtt Mátyás András. Csillogó szem, kackiás bajusz alatt mosolygó száj, vendégmarasztaló kisugárzás. Már tudom, hogy bármi jön is, tetszeni fog. 2009-es Rajnai rizling. A János-hegy Öreghegy dűlőjéből. Orrot a pohárba, majd hátrahők… Vagy a Fényhidakon át hat még mindig rám, vagy tényleg Badacsonyt érzem a borban. Gyönyörű ásványok… Kortyban is. Citrom, őszibarack, egy kis füst, és tejszín a seprőn tartástól – misztikus beállítottságúaknak: sur lie. Persze, hogy a talaj érdekel, András el is magyarázza. Meszes-agyagos. Onnan az ásványosság, meg a szép savak. Aztán csak úgy megemlítem itt, hogy van ám Kisújfalunak egy Somlyó-hegye. Flórájában sommal, ahogy kell. De van ott lágyan hajladozó árvalányhaj és törpemandula is. Mesebeli szavak. A hely is mesebeli lehet… egyszer elmegyek oda. Felfrissített a rajnai, és annyira nagyon nyár van... Most már belül is. A háttérben Ferenczi Gyuri fúj néhány hangot a színpadon.

Asztalos Zoltán - AZ Nektár Pince
 
Tovább Asztalos Zoltánhoz. Tokaj-hegyalja, AZ Nektár Pince. Kicsit nézelődünk, közben fotózunk, Zoltán pedig kedvesen odaszól „Na, jöjjenek csak közelebb!” Máris kis házikójánál termünk. Ha már mese, hát ő sem fukarkodik vele. Vióka és Kácsárd. Ezek dűlőnevek, de ha mindehhez hozzáképzeljük a Sárospatak közeli parasztházat pincével és szőlővel, a Teleki grófok és a vincellér egykori alakját, máris egy kis mesevilágba csöppenünk. Furmintok. Kettő a Viókából, egy a Kácsárdból. A két Vióka egy évjáratból való (2008), de mégis mást tudnak. Egyikük félszáraz, 6 hónapos fahordós érleléssel, a másik (Vióka 2) száraz, 18 hónapos érleléssel. Nekem a 2-es lett barátom, egyszerűen lenyűgözött az illatával (együtt a gyümölcs és a csiszolt ásványosság), a kortyban pedig minden a helyén, a savak lendületesek, nincsenek kacskaringós blikkfangok, letisztultan szép és kerek. A Kácsárd 2008-as félédes és kedves Furminttal köszönünk el, majd egy kicsit „színpadozunk”.  

Balla Géza
 
Mert hogy ott közben meg nagy a forgalom, köszöntők, Tőkés László beszéde, Balla Géza ajándéka a szervezőnek, Bakonyi Viktornak, aztán pedig Ferenczi Gyuriék foglalják el a pulpitust. Hamarosan rajtunk is kijön a „Rackatitis” tünete, vagyis önkéntelenül mocorogni kezd a lábunk, meg nem marad el a vigyoriság sem. A pohár viszont üres, az est meg amúgy is kezd leszállni, hát a vöröseket kezdjük környékezni. Tudom, ha Balla Géza házikójánál megállok, akkor ott cövek… nagyjából egész estére. Mégis ezt teszem. Kadarka sillerrel kezdünk. Vidám lettem tőle. Akár egy Beaujolais, égetett cukros, nagyon gyümölcsös, csak úgy gurulnak benne nevetgélve a meggyek és cseresznyék, fűszerekkel lágyan megszórva. Aztán komolyabbra fordul minden… Az este is sötét vásznat feszít fölénk, az alatt kortyolgatjuk a testes Kékfrankost és a sűrűn hömpölygő Cabernet Sauvignon-t. Igen, most kellene talán jegyzetelni, mert ezekben a borokban aztán annyi de annyi minden… De nem teszem mégsem. Mert jó csak úgy lenni. Mellettünk egy porcukor-felhős meggyes pite halk puffanással landol a földön. A pitetulajdonosok nevetnek, felkapják, leszedegetik róla a rátapadt kis fűszálakat, és hamm, bekapják. A világ legtermészetesebb módján. De valahogy itt minden az. 

Leszálló est

Balla Gézánál ér a Csík zenekar is, majd még egy kör az esti párás rózsakertben. Aztán vonatra futás közben némi homlokcsapkodás… mert hogy Lenkey Géza… meg Garamvári… és Gál Tibor… Légli Ottó, és Kikelet, jajj és Skrabski, és innen már csak betűsorrendben gondolkodom tovább. Kimaradtak. Úgyhogy jövőre itt a helyem újra. De most ez a vonat, ha elindult hadd menjen… Sínek zaja, elfutó fények. Aztán Déli pályaudvar. Végállomás.

Teljes fotógaléria a facebook-on - Fotók: Nagy Zita - Borgőz

2011. június 1., szerda

Balaton, 2010, rozék, illatos fehérek - Tapolcán bormustráltam

Bevallom, a magam részéről a kezdők mit sem sejtő nyugalmával vágtam bele pár hete a 34 fehér, és a 14 rozé bor kóstolásába Tapolcán, a IX. Sándor Napi Bormustrán. A második vallomásom már kicsit kényesebb: nagyjából a harmincadik bor tájékán kezdtem menthetetlenül fantáziálni egy hatalmas malacsültről, némi házi savanyúságról és kemencében frissen sült kenyérről, hozzá meg egy nagy pohár masszív vörösborról. Ami akár vérlázító is lehetne, de szerintem bocsánatos bűn, lévén, hogy a Balatoni Borrégió 2010-es évjáratának fehér és rozé borait vettük górcső alá, és bizony időnként ember-, és fogzománcpróbáló, valamint enyhe gyomorsavtúltengető mutatvány volt ez, még akkor is, ha a borok egy része kis „rágcsálás” után a kiöntőben végezte. 


Borsor - és ez még csak az eleje...

Mert hogy nehéz műfaj az időnként karcos, időnként barátságosabb savakkal operáló, még alig tartályba vagy hordóba tett, és onnan is kivett friss, hosszabb-rövidebb életük legelején járó borok kóstolása, főleg a 2010-es évjáratból, amely köztudottan sem a borászok, sem a borkortyintók számára nem szívcsücsök. Ennek ellenére több olyan ígéretes tétel is került a pohárba, ahol azonnal kinyiffant a pesszimizmus, hiszen érezhetően megvannak az alapok ahhoz, hogy jó irányba fejlődjenek. Néhányról ejtenék is pár szót, bár előrebocsátom, hogy a borok nagy száma, és a rendelkezésre álló rövid idő miatt Dr. Kállay Miklós, a Budapesti Corvinus Egyetem Borászati Tanszékének vezetője, az este borbemutató-moderátora meglehetősen feszített tempót diktált, persze kellő határozottsággal, profizmussal és lelkesedéssel, ahogy ezt a műfajt művelni kell. Szinte valamennyi borász jelen volt, akinek borát ezen az estén mustráltuk, így az ő információik is sokat segítettek egy-egy tétel „megértésében”. Mivel a tapolcai Sándor napi bormustra kimondottan szakmai rendezvény, nem maradhatott el a szakmai előadás sem. Sajnos nekem – bármennyire érdekel a téma – még nem nagyon tudott egyetlen emberfia sem csapadékeloszlásról, hőösszegekről, peronoszpóráról lebilincselő előadást tartani, de istenúccse, dr. Májer Jánosnak, a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatójának valahogy most még ez is sikerült. A 2010-es évjárat sajátosságairól tartott részletes beszámoló után belevágtunk a kóstolásba.

Borelemzés - Dr. Kállay Miklós professzorral

A mustrált borok részletes listája a poszt végén olvasható, én csak néhány figyelemre méltó tételt emelnék ki, mint például a fehérek közül rögtön a badacsonyi Németh Pince Olaszrizling válogatását. November 20-án szüretelt alapanyag, gazdag, meleg tónusok, szőlős-mazsolás, ásványos illatok, szájban szép test és harmonikus savak. A balatonfüredi Hudák Zoltán Csopaki Olaszrizlingje október végi szüretből készült, virágos, kedves, édeskés illatával, mindemellett a kortyban a problémás 2010-es évjáratra egyáltalán nem utaló savaival és friss citrusaival győzött meg. A Villa Tolnay Csobánc-hegyi Rajnai rizlingjében a gyümölcsösség és némi fűszer mellett diszkréten fel-felbukkan a frissen csiszolt fa, a testességhez pedig harmonikus savak társulnak. Ígéretes a Szeremley Birtok Badacsonyi Olaszrizlingje is, dűlőszelektált, a legszebb savakat adó Gróf-domb termése. Nemes rizling, a gyümölcsösség mellett pirított kenyérhéjjal, az erőteljes de elegáns savaknak pedig kifejezetten jól áll a hosszú ásványos-sós-bazaltos íz.

Dobogógyanús tétel volt még a balatonlellei Bujdosó Pincészet Balatonboglári Sauvignon blanc-ja, már most szépen összerendeződve, ízben és illatban is csiszolt tisztasággal, karakteres jegyekkel, határozott tartással, bodzával, szőlővirággal, mézzel, citrusokkal. A Lesence Zrt. Lesencefalui Ottonel Muskotálya sárga löszön termett, hűvösebb stílust képvisel. A füves, vegetális illatok mellett ízben narancs és szőlő, a savak pedig finomak és lágyak. A szigligeti Szatmári Pincészet Csobánc-hegyi Ottonel Muskotálya is említésre méltó, illatban tűzkő, utóízben pedig fruttis, teltebb jegyek játszanak.

Tapolcai kóstolópohár

Néhány szó essék a rozékról is. A mezőnyből egyértelműen kiemelkedett a Szent György-hegyi 2HA Szőlőbirtok és Pincészet Sangiovese fajtából készült bora, és nem csak azért, mert ehhez a tételhez februárban már volt szerencsém, és már akkor is nagyon tetszett, hanem mert azóta még inkább komolyodott-kerekedett. Természetesen ennek a nagyon gazdag, gyümölcsös, mellette ásványos, komplex rozénak az a titka, hogy nem rozénak készült. Vagyis, hogy alacsony terhelésű, nagy odafigyelésben részesített Sangiovese tőkékről származik, csak hát, mint sok helyütt, a 2010-es évjárat itt is felülírta a terveket, így idén a pincészetnél nem készült ebből a fajtából vörösbor. Két Shiraz-ból készült tétel is jól jön majd a nyári repertoárba: az uzsai Nagy és Nagy Kft. Szent György-hegyi Shiraz rozéja, mely illatban málnacukorkás-szörpös, ízben ribizlis, feketecseresznyés, ásványos, és a Somló-hegyi Kreinbacher Birtok Shiraz rozéja, melyet a visszafogottabb gyümölcsösség melletti kenyérhéjas, ázott köves ízek tesznek izgalmassá. Légli Ottó Balatonboglári Pinot noir-Merlot-Kékfrankos rozéja pedig valóban a nyár kedves szomjűzőjévé válhat, akár fröccsként is (és aki „tudatosan” fröccsözik az tudja, egyáltalán nem sértés egy borról ezt állítani). A bormustrán egyébként a Légli birtokot Ottó bácsi, azaz idősebb Légli Ottó képviselte, aki e rozé kapcsán azt is elmondta, hogy amikor megkérdezték véleményét arról, mi álljon a bor hátcímkéjén, azt mondta, hogy szerinte olyan ez a bor, mint amikor egy meleg tavaszi napon a szőlősorok között munkálkodó leül pihenni egy pohár borral a virágzó cseresznyefa alá, és a lágy szellő belefúj a poharába néhány cseresznyevirágot. Hát így... Akár egy szép haikuban...

Szarka Gyula, a Ghymes frontembere -
Saját pincéje van a Szent György-hegyen

A 48 bor mustrája után az este vendége, Alexander Brooking ausztrál nagykövet úr tartott záróbeszédet, melyből megtudtuk, hogy hobbija a bor, és azt is elárulta nekünk, hogy amikor Budapestről elindult erre az estére, azt gondolta, hogy egy könnyű kóstolásra érkezik, de bizony tévedett (egyetértve szorgosan bólogattam). Felsorolta azokat a balatoni termelőket is, akik mindig nagy hatással voltak rá (Jásdi István, Figula Mihály, Szeremley Huba, Légli Ottó, Konyári János, Garamvári Vencel), valamint a bormustrán neki legjobban tetsző tételeket, úgy mint a Villa SANDAHL Badacsonyi Silver Line Rajnai rizlingjét, a Bujdosó Pincészet Balatonboglári Sauvignon Blanc-ját, vagy a Garamvári Szőlőbirtok Balatonlellei Sauvignon Blanc-ját. Aztán Kállay professzor úr vonta le a végső konklúziót, miszerint a '10-es olaszrizlingek nagyon szépek, érződik rajtuk a borászati tudás, a roséknak viszont nem áll jól a nagy savtartalom. A magunk részéről megállapítottuk, hogy 48 tétel talán túl sok egy pár órás kóstolóra, és hogy érdemes lenne ezeket a tételeket egy év múlva visszakóstolni, hogy igazán megértsük a borok fejlődésének fázisait. Az estét  Mezőssy Zoltán borász-gasztronómusnak köszönhetően vacsora zárta, de azt már nem árulom el, hányszor vettem a libagombóccal töltött káposztából, és az is maradjon az én titkom, hogy desszertnek pörköltet ettem nokedlival.    

Balra Alexander Brooking ausztrál nagykövet úr...
és magyar hangja

A 2011-es tapolcai Sándor-napi Bormustra bemutatott borai a 2010-es évjáratból

Fehér borok
1. Somlói Juhfark Cuvée 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Somogyi Lajos Somlóvásárhely, Somló-hegy
2. Somlói Olaszrizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Csordás-Fodor Borház Somlóvásárhely, Somló-hegy
3. Badacsonyi Olaszrizling válogatás 2010. száraz minőségi bor
            Termelő: Németh Pince Badacsony - Szalai Attila
4. Badacsonyi Olaszrizling 2010. száraz minőségi bor
            Termelő: Első Magyar Borház - Szeremley Birtok Kft. Badacsonytomaj
5. Csopaki Olaszrizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Hudák Zoltán Balatonfüred
6. Csobánc-hegyi Rajnai rizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Villa Tolnay Gyulakeszi, Csobánc-hegy
7. Badacsonyi Rajnai rizling Silver line 2010. minőségi fehérbor
            Termelő: Villa SANDAHL Kft. Badacsony
8. Badacsonyi Rajnai rizling Gold line 2010. minőségi fehérbor
            Termelő: Villa  SANDAHL Kft. Badacsony
9. Cserszegtomaji Rozália 2010. száraz minőségi fehérbor (Olaszrizling×Piros tramini)
           Termelő: Pannon Egyetem Georgikon Tanüzem Keszthely
10. Tagyon-hegyi Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Dr. Brazsil József Szentantalfa
11. Csáfordi Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Veress János Csáford
12. Szőlősgyöröki Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szent Anna Borház Szőlősgyörök
13. Badacsonyi Pinot noir 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: PEAC Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Badacsony
14. Pécselyi Pinot blanc2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Söptei Pince Csopak
15. Badacsonyi Királykeányka 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Kiss István Hegymagas, Szent György-hegy
16. Balatonedericsi Chardonnay 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Effenperger Győző Balatonederics
17. Szent György-hegyi Chardonnay 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szent György Borház Kft. Nyári Pince Hegymagas, Szent György-hegy
18. Balatonaligai Sauvignon blanc.2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Feind Lajos Balatonfőkajár
19. Balatonboglári Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Bujdosó Pincészet Balatonlelle
20. Balatonlellei Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Garamvári Szőlőbirtok St. Donatus Pincészet Balatonlelle
21. Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Istvándy Pincészet Káptalantóti
22. Cserszegtomaji Corvinus 2010. száraz minőségi fehérbor        (OR×Ezerjó)×(OR×SZB)×(OR×RSZ)
            Termelő: Pannon Egyetem Georgikon Kar Kertészeti Tanszék Keszthely
23. Balatonfüred-Csopaki Zenit 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Figula Pincészet Balatonfüred
24. Pogányvári Cserszegi fűszeres 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Németh Borház Kft. Keszthely
25. Zamárdi Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Podmaniczky Szőlőbirtok és Pincészet Balatonföldvár
26. Szent György-hegyi Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
             Termelő: Boksay Pince Hegymagas, Szent György-hegy
27. Balatoni Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Varga Pincészet Kft. Badacsonyörs
28. Badacsonyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Badacsony Borászati Szövetkezet Rizapuszta
29. Badacsonyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Horváth Pince Kft. Hegymagas, Szent György-hegy
30. Lesencefalui Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Lesence ZRT. Lesencetomaj
31. Csobánc-hegyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szatmári Pincészet Szigliget
32. Csobánc-hegyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Borbély Családi Pincészet Badacsonytomaj
33. Balatonboglári Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Országh Zoltán Balatonlelle
34. Badacsonyi Tramini 2010. száraz minőségi fehérbor
           Termelő: Badacsonyi Pincegazdaság ZRT. Balatonfüred
           
Rozé borok
1. Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor        
            Termelő: Gyukli Pince Balatonfüred
2. Zánkai Zweigelt - Pinot noir 2010. száraz minőségi rozébor        
            Termelő: Varga Zoltán Zánka
3. Dörgicsei Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Dörgicse Bor Kft. Dörgicse
4. Balatonfüred-Csopaki Kékfrankos - Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Varga György Révfülöp
5. Pécselyi Kékfrankos - Merlot 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: Koczor Kálmán Balatonfüred
6. Szent György-hegyi Shiraz 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Nagy és Nagy Kft. Uzsa
7. Somlói Shiraz 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Kreinbacher Birtok Somló-hegy
8. Szent György-hegyi Sangiovese 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: 2HA Szőlőbirtok és Pincészet Szent György-hegy
9. Balatonboglári Pinot noir-Merlot-Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Légli Ottó Balatonboglár
10. Szigligeti Cabernet sauvignon - Pinot noir 2010. száraz rozé minőségi bor
            Termelő: Szántó Zsolt Szigliget
11. Tihanyi Cabernet sauvignon - franc 2010. száraz minőségi rozébor 
            Termelő: Salánki Sándor Aszófő
12. Szent György-hegyi Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Szászi Endre Hegymagas
13. Nagyradai Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: „CEZAR WINERY” Kft. Nagyrada
14. Aszófői Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: Fodor Gyula Aszófő

 Fotók: Nagy Zita - Borgőz
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...