Ők így szeretik az életet! – A Pfneiszl lányok kóstolóján jártam

Szépség, természetesség, játékosság, báj, barátságosság, igényesség, kreativitás, kalandvágy, nyitottság, és még sokáig sorolhatnám, mennyi minden jutott eszembe a fentieken kívül azon a székesfehérvári Monarchia szaküzletben tartott kóstolón, ahol a soproni Pfneiszl Pincészet mutatkozott be. Nem csak a két fiatal leányzó, a fiús anyák álma, Birgit és Katrin bemutatkozása során bukkantak fel bennem ezek az érzések, hanem boraik kóstolgatása közben is. Újra együtt Székesfehérváron, ahol nem maradt el a Tangó sem, majd a Távoli világba utaztunk, és egy Mesés vidéken is jártunk. Ja, és még filmet is néztünk!

Birgit és Katrin Pfneiszl - Teljes fotógalériáért katt a képre!

A kóstolót a „hugi”, vagyis a fiatalabb testvér, Katrin vezette. Rögtön hozzáteszem: remekül. A borbemutató ugyanis nehéz műfaj, hiszen rá kell hangolódni a hely atmoszférájára, a jelen lévők adott esetben eltérő hangulatára, gondolkodásmódjára, éberen kell tartani figyelmüket, és nem utolsósorban a borokról is úgy kell beszélni, hogy ne silányuljon az este egyfajta unalmas termékbemutatóvá, vagy száraz szakmai előadássá. Katrin és Birgit egyénisége azonban annyira elragadó, természetességük és lelkesedésük annyira üdítő a mai céltalanul rohangálós, panaszkodós, fanyalgós világban, hogy nem fordulhatott elő ilyesmi. 

A magyar ősökkel rendelkező osztrák családból származó testvérpárt 2006-ban ajándékozták meg a szülők az 1993-ban alapított családi borászat irányításával. Katrin - elmondása szerint - nem örült akkor annyira ennek az ajándéknak, de négy évvel idősebb nővére, Birgit, aki tudatosan mindig is boros pályára készült, majd a borász diploma megszerzése után körbeutazta a világot, hogy különböző pincészeteknél szerezzen tapasztalatot - annál inkább. Később aztán Katrin is rákapott a bor „ízére”: borismereti kurzusokra járt, részt vett és vesz a szőlő és a bor körüli munkákban, egyetemi tanulmányai mellett borbemutatókat tart, a pincészet marketing munkájával foglalkozik, és nagyon szívesen traktorozik. Példaképe pedig nővére, Birgit. Jelenleg 21 hektáron gazdálkodnak, bővíteni már nem szeretnének, a nagy fordulat pedig akkor következett be a birtok életében, amikor pár évvel ezelőtt belevágtak az organikus (bio) szőlőtermesztésbe. Ez a művelés ugyanis már nem csak pusztán növényvédelmi kérdés, hanem komplex gondolkodásmód is.  

   

A Pfneiszl lányok további gondolatait és élményeit már borok mellett ismerhettük meg. Elsőként a Sparkelina 2010 került a pohárba, amely nem más, mint egy félédes rozé gyöngyöző bor. Először 2010-ben készült Shirazból a Sparkelina, korábban a Zenit fajtát zárták ebben a formában palackba. A nehéz évjáratban azonban a Shiraz kifogástalan érése elmaradt, ezért készült belőle ez a friss, málnás, cseppnyi fűszerrel meghintett, a magasabb cukortartalmat nagyon szép savakkal üdítő, gazdagon gyöngyöző bor, amely nem csak 0,75 l-es palackban került piacra, de 0,2 l-es „hordozható” változatban is, a kis palackban egy rózsaszín szívószállal. „Miért is nem nyár elején ismertem meg ezt a bort!?” – kérdezte sóhajtva mellettem ülő kóstolótársam. Sajnos én is így jártam, de soha nem késő, a cudarabb hónapokban sem kell lemondanunk róla: év végi baráti összejövetelek remek bevezetője lehet, jól behűtve házibulikban tánc közben tehet jó szolgálatot, és szilveszter éjszaka is könnyen válhat a társaság középpontjává. Vigyázat! Észrevétlenül kúszik a pohárba, és makacsul itatja magát!    

Másodikként az Újra együtt 2010-es Kékfrankost kóstoltuk. 2004-ben hagyta el az első Újra együtt bor a pincét, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott. A lányok szerint nem ez a bor jellemzi leginkább a Pfneiszl Pincészetet, hiszen itt Sopron fő fajtája, a Kékfrankos könnyedebb, gyümölcsösebb, bohókásabb, frissebb arcát mutatja, a csillámpalás talaj csodái még részben rejtve maradnak. Következik ez abból is, hogy a bor reduktív, és a tőkék is fiatalok. Gurul a meggy és a málna, csipetnyi édesfűszer és leheletnyi parfümösség teszi még kedvesebbé a bort. A palackcímke akár egy képeslap, apró részleteket villant fel a borvidék kincses ládájából.

Aztán jön a tánc. Vagyis a Tango 2009. Ez esetben nem ketten, hanem hárman táncolják: Merlot, Cabernet Sauvignon és Shiraz a palackban. És hogy miért éppen tangó? A Merlot jelképezi a Nőt, a Cabernet Sauvignon a Férfit, a Shiraz fűszeressége pedig a Szenvedélyt. Márpedig ha mindhárom dolog együtt áll, valóban könnyen kerekedik belőle egy vérforraló tánc, na meg nem sokkal később egy ilyen szép házasság. A bor három hónapot használt barrique hordóban érlelődött, fűszeres, érett, erdei gyümölcsös, kerek, benne a Soprontól keletre fekvő Langschilling dűlő adta frissességgel, és a Kraftner dűlő ásványos jegyeivel. Miközben kóstolgatjuk a Tangót, a lányok érezhetően nagy büszkesége, vagyis édesapjuk, Pfneiszl Franz is szóba kerül. „Néha azért apunak is lehet igaza.” – mondja nevetve Katrin, utalva arra, hogy nem feltétlenül hallgatnak mindig és mindenben a szülői szóra, illetve a szülők sem feltétlenül szólnak bele mindenbe. Hiszen ha így történne, Katrin és Birgit nem tudnának úgy tekinteni a szőlőre és a borra, mintha a sajátjuk lenne.

 

Mielőtt a kóstolással tovább léptünk volna, a lányok a korábbi évek tapasztalatairól, és a bio termesztésre való átállás nehézségeiről beszéltek. Ezen a ponton vált igazán érezhetővé, hogy a fiatalság és a báj mellett bizony már komoly felelősségtudat, gondolkodásmód és határozottság is áll. Amikor eldöntötték ugyanis, hogy organikus gazdálkodásra állnak át, édesapjuk egyáltalán nem örült. A próbaév rendkívül nehéz volt, sok dolgot a maguk kárán tanultak meg a lányok, de a tavalyi év végleg meggyőzte őket – és édesapjukat is – hogy a kitartás meghozta a gyümölcsét: az esős és nehéz év ellenére nagyon szép termésük lett. A 2009-es évjárat pedig már bio borként került forgalomba. 

Aztán kicsit eltávolodtunk Soprontól, igaz, csak képzeletben. „Testvérem élete palackba zárva.” – mondja Katrin, miközben a poharakba tölti a Távoli világ 2008 tételt. Ez a bor ugyanis valóban távoli világok fajtáiból – Shiraz, Carmenére, Malbec, Zinfandel, Sangiovese – készült, olyan távoli világokéból (Ausztrália, Chile, Argentína, Kalifornia, Olaszország), ahol Birgit Pfneiszl szakmai tapasztalatait szerezte, és ahol ezek a fajták fő fajtának számítanak. Mindegyikből telepítettek hát Sopronba is néhány tőkét, így az utazások, élmények és tapasztalatok lenyomata immár egy soproni házasításban is megkóstolható. Testes, komplex, több rétegű bor, benne érett gyümölcsök, feketecseresznye lekvár, pörkölt kávé, feketebors, finom tanninok, lendületes savak és ásványosság. A borhoz ajándékba egy zenés filmvetítést is kaptunk, ahol Sopronból indulva először Ausztráliába, majd Chilébe, aztán Argentínába, San Francisco-ba, és végül Olaszországba utaztunk. A lányok ételeket is ajánlottak az adott országból, valamint az apróbb, eldugott kis helyekre is elvittek minket magukkal, így ismerhettük meg például Argentínában La Boca-t, azt a pici városrészt, ahonnan a tangó származik. Hogy milyen mindeközben Gotan Project-re Távoli világot kortyolgatni, érdemes kipróbálni… Last Tango in Paris. Test nem marad mozdulatlanul. Ha mégis, én kérek elnézést.

Aztán két 007-es „ügynök” következett, a 2007-es Cabernet Sauvignon, és a 2007-es Kékfrankos. A lányok rendszerint elnevezik az évjáratokat, hogy ezzel is közelebb hozzák és egyértelművé, emlékezetesebbé tegyék a borkortyintók számára az információkat. Így lett például a 2004-es évjárat Hűvös elegancia (nem titkoltan Audrey Hepburn „keze” is benne volt a dologban!), 2005 pedig A seregélyek kedvence, némileg Hitchcock Madarak című filmjére asszociálva. 2007 egy kicsit férfiasabb évjárat volt, így került „címkére” a 007-es ügynök. Mellette azonban találkozhatunk a lányok édesapjával is, hiszen mindkét palack címkéje az ő kézírásával készült. A Cabernet Sauvignon - kettő007 2007 nagyon markáns és karakteres, illatban és ízben rumos meggy, kevés animalitás, dohány és kávé. Szépen összerendeződött bor elegáns tanninokkal és savakkal. De ne érjük be egyetlen 007-essel, ha bevetésre készen mindjárt ott sorakozik a második!

A Kékfrankos – kettő007 2007 illata már előre sejtetett valamit. Erőteljesebb, érettebb, kimunkáltabb illatok érkeznek a pohárból, némi kis gumi kíséretében. Ízekben is izmosabb és összetettebb a Cabernet Sauvignon-nál, az ízek koncentráltak, masszív és gyönyörűen felépített bor. Mi a titok? A 48 éves Kékfrankos tőkék. Na meg az, hogy Birgit felfogásában a szőlő nagyon is jól tudja a dolgát, nincs szükség különösebb beavatkozásokra, hogy ilyen bor legyen az eredmény. Túlnyomórészt a tőkének köszönhető, hogy ilyen lesz. Majd hivatalosan az utolsó, nem hivatalosan pedig az utolsó előtti tételünk, az Impression Rouge 2008 következett. Frissen palackozva érkezett a Cabernet Sauvignon, Merlot és Kékfrankos házasítás. Ismét dúskálhattunk az érett illatokban és ízekben, mindezt bársonyos tanninok és selymes textúra kíséretében. Birgit ragaszkodik a magyar tölgy hordókhoz, így ez a tétel is abban érett. 

A kóstolósor végére érkeztünk… volna… Ha a lányok elő nem hozzák féltve őrzött kincsüket, az értékes ékszert, egy lakattal ellátott fadobozt, amely nem rejtett mást, mint a Mesés vidéket, vagyis egy magnum palackos 2003-as Kékfrankos válogatást. Talán erre a borra a legbüszkébbek, hiszen kívül-belül őket tükrözi, az ő érzéseiket, a család történetét, Sopronhoz és a Fertő-tóhoz való szoros kötődésüket hivatott elmesélni. Kíváncsi lény az ember, így mi sem elégedtünk meg azzal, hogy kívülről szemléljük az egyébként gyönyörű és egyedi címkét, melyet a lányokkal történt sok-sok személyes értekezés után Gaál Fruzsina tervezett. Szerettünk volna Katrin és Birgit címkén áradó vörös hajzuhataga mögé pillantani, azaz a palackban lévő bort kóstolgatni. Mindössze ezer palack készült ebből a mesés nedűből, melyből egyet a kóstoló társaság megvásárolt ezen az estén. (Valahogy mindig éreztem, hogy jó csapat a székesfehérvári!) 4 év barrique hordós érlelés után 3,5 évet pihent palackban ez a bor. Ami a pohárba érkezett, azt bizony hosszasan lehetne elemezgetni. Aki eddig legyintett Sopronra és/vagy a Kékfrankosra, annak kötelezővé tenném kóstolását. A gyümölcsei napsütötték, gyönyörűek, érettek, lédúsak, kerekek, buják, ott csillámlik ízében a már sokat emlegetett pala, tartásában ott van a nemesség, lecsengésében az elegancia, tanninjai bársonyként simulnak, és a savak sem billentik még csak játékból sem a tökéletes harmóniát.

Aztán Katrin és Birgit elköszön, mert reggel fél 8-kor már érkeznek hozzájuk a vásárlók, mi pedig maradunk még kicsit a mesés világban. Az este összegzéseként talán csak annyit mondanék, hogy ne tévesszen meg senkit a Pfneiszl lányok szinte szemtelen fiatalsága. Nem ez a lényeg. Mint ahogyan az sem, hogy ezek a borok nőiesek-e, vagy sem. Sokkal fontosabb az a hitelesség és önazonosság, ami a palackokból érkezik felénk. Mert ők tényleg így szeretik az életet. Az a minőség és színvonal, amit a Pfneiszl borok képviselnek, csak olyan hozzáállással hívhatók életre és tarthatók fenn, amilyennel a lányok belevágtak a birtok körüli dolgokba.  És ne feledjük el, Katrin és Birgit még csak az út elején járnak. Én pedig szeretnék még ezen az úton sokszor összefutni velük.


Köszönet a lehetőségért a székesfehérvári Monarchia borszaküzletnek, és Szurok Gábornak!
Fotók: Nagy Zita - Borgőz

 

 

Mit is igyak hozzád, parázsló szerelem?

Vicces… Szigorúan bezzeg nélkül, de az én időmben még nem tudtuk, mi az a grill. Emlékeimben csak hirtelen kigyulladt szalonnanyársak és azzal a kertben vadul rohangáló barátok és/vagy családtagok élnek, visszaemlékezős nyárestéken a tűzbe cseppenő sercegő szalonnazsír hangját hallom, és olyan illatokat érzek (például a rátunkolt zsírtól átsülő kenyérét), amelyek semmilyen kacsalábon forgó grillcsodával nem hozhatók vissza már ugyanúgy...

 

Ennek ellenére, azt hiszem, szegényebb lenne a világ a faszén, és a magányos, kertben ácsorgó, éppen hazatelefonáló ET-re emlékeztető, vagy a már szinte lakóháznak beillő, kőből épített grillező fütyfürüttyök nélkül. Én magam is felkapom a fejemet, na meg azonnal sercintem a hideg szódát bele a jó savú fehérbe, ha pattan a szikra a gyufás skatulya oldalán és indul a kerti sütögetés. Mindeközben Hangaági barátnőm - akivel már egyszer, november zord derekán játszottunk egy jót  - tőlem 268 kilométerre nem átallott grillsajtos szerelembe esni. Azért igazságtalan az egész, mert persze csak a hírét hallom ennek az egész l’amournak, és nem ugrik át egy kis kóstolóval, hogy „Megjöttem, ezt hoztam”. Én meg kicsit megízlelgetném, amit a lábaskájában lelek, és felkutatnék valami hozzávalót a borpolcon. Így aztán marad a fantáziálás. Ági tehát a grillre pakolt, grillsajtos szerelem lett belőle, ebből a posztból meg az, hogy megkérdeztem orvosomat és gyógyszerészemet saját borszakértőmet (mert hogy én sokszori, téves elírás ellenére sem vagyok az). Szóval Szurok Gáborhoz fordultam, aki a székesfehérvári Monarchiában tesz-vesz, és pillanatokon belül olyan grillétel- és borajánlót küldött nekem, hogy… nyalhatjuk mind a tíz ujjat, de csak a poszt végén.

Mert hát a „mitigyakhozzád” kérdése következik. Mert mit is? Nézzük csak. A nyár meg a szerelem együtt jár, ugyebár ezt régóta tudjuk, de a nyár és a meleg is (írom ezt júliusban, a télen, korizáskor használatos frottír zoknimba göngyölt lábakkal, kardigánba burkolózva, annak kapucniját is szorosan a fejemre húzva, miközben kint durván harcolnak az elemek, locsog az eső, és mérgelődik a Balaton). De jöjjön az optimista verzió, és tegyük fel, hogy lesz még nyár… Szóval az ételhez – és magához a grill (amerikai angolosoknak barbecue, vagy a „mizu” és „szitu” szavak kedvelőinek lazán „BBQ”) műfajához nekem rögtön háromféle bor ugrik be: fehér, rozé, és vörös. És ami még felháborítóbb, a borokon kívül a sör is. Ide lőjetek! Ez van. Mert hogy „sört a sör(bocsánat, ser!)főzdéből” alapon sikerült felfedezni azt a söritalt, amit még én is jóízűen megiszom. Itt készül, a Balaton partján. Ügyesen. Akármennyire off is, poszt lesz belőle, de majd később, ha újra nyár lesz, és sörözni támad kedvem, meg átbicajozni Vonyarcra… De most vissza a borokhoz, és a grillrács mögé.

Szóval milyen bort is? Akár fehér, akár vörös, mindig nézzük meg, mi sül a rácson, és ettől függően döntsünk, hogy pillekönnyű, vagy kicsit testesebb-érleltebb bort választunk é. Talán írni sem kell, de fontos, hogy a bor legyen megfelelő hőmérsékletű. A grill ételek nagy barátja a fröccs is. Amit viszont egyáltalán nem szeretnek, az a meleg vörösbor, de azt mi sem szeretjük, így biztos, hogy nem kerül a kerti asztalra. Ha még finomítani szeretnénk a képen, néhány jó tanács. Grillezéskor ne a legféltettebb, „nagy” borodat hozd fel a pincéből! Senki sem fogja értékelni, még akkor sem, ha a társaság „borértő”. Egyszerűen azért nem, mert nem oda való. Pont. Ha már vacsora után ültök a nagy csillagos alatt, hátradőlve, és a parázs is elaludni készül, lehet hömpölygő nagy bort inni, megváltani a világot, hulló műholdakat, és eget pásztázó diszkófényeket nézegetni, de addig... A könnyebbre hangolt grillezett szárnyas húsokhoz, zöldségekhez elsősorban jól behűtött száraz fehérbor dukál, fajtára nézve szinte teljesen mindegy, jöhet rizlingtől a sauvignon blanc-on át a furmintig bármi, hiszen nem a fajta, hanem a bor stílusa a mérvadó, azaz száraz legyen és inkább könnyedebb, fiatalabb. Ha nehezedik az étel, például sajtokat grillezünk, netán a szárnyasokról áttérünk a négylábúakra, már jöhetnek az erősebb testű és karakterű fehérborok, de itt is maradjunk természetesen a száraz és jó savú kategóriában. 

Ha fröccsöt készítünk a borból, akkor se adjunk le az igényeinkből, alapigazság, hogy fröccsbe csak olyan bort tegyünk, amit amúgy tisztán is jóízűen meginnánk. Fontos tényező a sav, főleg fröccsnél van kiemelt jelentősége, hiszen a bor higított állapotában veszít karakteréből, ha gyengécske az alapanyag, a fröccs sem lesz élvezetes. És gyorsan álljunk fel a ló túlsó oldaláról is, ha véletlenül átesnénk: ha már a nagy, értékes borunkat a pincében hagytuk, gagyi bort se tegyünk a grillételek mellé, egyrészt mert ilyet jó ízlésű ember egyáltalán nem iszik, másrészt meg ne becsüljük le ezeknek az ételeknek a jelentőségét, csak azért, mert elkészítésükhöz nem használunk drága, szuper konyhagépeket, tízezer kilowattórát, meg olyan alapanyagokat, amelyeket külön repülőgép szállít a kertünkbe Párizsból. Ugyanúgy válasszunk hozzá jó bort, mint ahogy azt bármilyen más étel mellé tennénk, viszont a sznobságot is tűrjük a fülünk mögé: nem attól lesz az étel jó párja egy bor, hogy horrorisztikusan drága, vagy neves pincészet szülötte, hanem hogy passzolnak. És kész.

Rozék esetében keressük a szép savkészletű, friss tételeket, grill ételek mellé másodlagos, hogy mennyi epret, málnát, szamócát érzünk a rozéban, a hangsúly a savgerincen és a frissességen van. Na és a vörösborok? Nem, nem kell őket sem száműzni a grillezéskor, meg úgy általában nyáron sem, bár tény, hogy inkább a fiatal, gyümölcsös, nem robusztus, finom tanninú vörösborok jöhetnek számításba (hacsak nem durván fűszerezett, nehézbombázó disznót sütögetünk amolyan barbár-módon elkészítve, mert akkor előhúzhatjuk a keményebb vöröseket is). De hogy már ne csak a faszénillatú levegőbe beszéljek, jöjjön az a beharangozott Gábor-féle ajánló, amit ezúton is nagyon köszönök neki! Én meg elmentem grillezni… esernyővel…

„Étel: Grillezett padlizsán, cukkini, gomba (olívaolaj, szurokfű, bazsalikom)

Borok: Chateau Dereszla Zempléni Sauvignon Blanc 2009, Maczkó Villányi rosé cuvée 2010,

Takler Szekszárdi Chardonnay-Sauvignon Blanc cuvée 2009

Étel: Csirkemell (joghurtosan, fokhagymásan) - kicsit csípős a balhé, ehhez savban és ízben is karakteres bor kell

Borok: Jól lehűtött Oszvald Hárslevelű vagy Juhfark a 2007-es vintidzsből, de inkább a 2008-asból (csak azok még tartály/hordó minták) (Nem baj, egy okkal több, hogy a Somlóra menjünk! – a szerk.). Ha van a mártásban gomba is, akkor vörösben Pinot. Lehet alkoholosabb is, pl. Takler Pinot 2008, közel 15 maligánnal, vagy Bodri Kadarka 2009.

Étel: Bárány borda (rozmaringgal, olívával)

Borok: Na, ehhez rengeteg minden jó: például barrique-olt chardonnay, legyen a Béla és Bandi 2009-es barrique chardonnay-ja, a rozmaring miatt Káli Kövek Rizling Rezeda 2009, de nyilván ehhez jöhetnek vörösek is: Vesztergombi Kékfrankos 2008, bármilyen Kadarka, említsük meg a Gézát (Balla Géza – a szerk.), ha már ide termel onnan: Balla Kadarka 2008.

Étel: Disznó tarja (babérlevél, mustár, citrom)

Borok: Nekem – bármilyen fura - rögtön beugrott az elzászi Domaine Loew Riesling Muschelkalck 2008 a brutál savaival, de ez a bor tulajdonképpen jó a fokhagymás csirkebalhéhoz is. Maradjunk azonban a vöröseknél: Weninger Frettner 2005, vagy újabb évjáratok, Dúzsi Syrah 2008, Sebestyén Indigó Zweigelt 2008.”

Köszi Ági, köszi Gábor!

Fotó innen (ahol egyébként pár grillezős jó tanács is olvasható), valamint a Monarchiaborok oldaláról, ahol a borok között szemezgethettek. 

Ott voltam „a Takleren” – Szekszárd Székesfehérváron járt

"Szerintem csináld úgy, hogy ott legyél a Takleren!” - mondotta volt jó tanácsként a székesfehérvári „Monarchiás” bor-baráti társaság egyik tagja, amikor is felmerült, hogy valószínűleg csak akkor tudok elmenni a kóstolóra, ha éppen akkor amúgy is Fehérváron járok. A vége aztán az lett, hogy éppen akkor „amúgy” nem jártam Fehérváron, de mégis ott voltam „a Takleren”. Hát tényleg így kell ezt csinálni, sok gondolkodásnak sok az alja, éljen a spontaneitás!

Takler András

A borszaküzletbe lépve a csilláron is lógó emberkék, poharakba már kitöltött rozé, és az éppen azt bemutató Takler András fogadott. Sok jó ember kis helyen is–alapon pikk-pakk lett helyem, és még a rozéról sem csúsztam le teljesen. Gyorsan átfutottam a borsort, 2007-es és 2008-as évjárat a palettán, valamint egy Regnum Cuvée erejéig 2006 is. Korábban egy borvacsora keretében már fürkésztem a Takler borokat, de azóta eltelt egy év, piacra kerültek az újabb tételek, jöttek az újabb díjak is, és a pince meg a szőlő tájékán is történtek előrelépések. Úgyhogy nagyon ideje volt, hogy elzarándokoljak egy újabb kóstolóra.

Rozéval kezdünk tehát, és ahogy bármelyik más borbemutatón, vagy borfesztiválon mostanság, azonnal szóba kerül a 2010-es évjárat. András szavaival élve, ők a borról csak őszintén beszélnek. Így aztán nem kertel: a 2010-es évjáratból bizony nem palackoznak bort, esetleg folyóborként lesz némi értékesítés. Meglévő készleteikkel azonban át tudják vészelni a mumus évjáratot. A 2010-es Kékfrankosra épülő Rosé csavarzáras palackban került piacra, amit talán szép lassan kezdünk megszokni és elfogadni, illetve elvonatkoztatni attól, hogy csavarzárral csak gagyi lőre kerülhet a polcokra. A csavarzár tehát megtette, amit meg kellett tennie, a rozé üde, friss, majd’ kicsattan, bár az illat picit bezárkózik, némi halvány málna pironkodik a pohárban. Kortyban a savgerinc szép tartást ad, kis pezsgés frissíti a piros bogyós és savanyúcukorkás ízeket.

A 2008-as Pinot Noir-t András elmondása szerint populárisabbra hangolták. Nem akarták robusztus irányba elvinni, könnyen érthető, friss és fiatalos pinot-t tettek a palackba. Az ültetvény nem déli fekvés, pontosan azért, hogy a savak szépek maradjanak. Azok is maradtak kétségtelenül. A főbb karakterek mégis déliesek, meleg, gyümölcsös, már-már málnaszörpös ízek, illatok, benne magas alkohollal. Az illatot némi mentol frissíti, szájban eper és áfonya, a test kissé vékonyabb, de összességében ott van benne mindaz, amit Taklerék elképzeltek ezzel a Pinot-val kapcsolatban.

Még mindig 2008, de már a Cabernet Franc szemszögéből. A fajtát – Villányhoz hasonlóan - Szekszárd is kiemelten kezeli. Andrásék első számú borkészítési koncepciója a borvidék karaktereinek kifejezése finom tanninokkal, eleganciával, zamatgazdagsággal és fűszerességgel, amit véleménye szerint a Cabernet Franc szépen közvetít. A 2008-as tétel illatban nagyon gazdag, sokáig lehet vizslatni, fűszerpaprika, feketebors, érett cseresznye és még megannyi fűszer. Ízben dohány társul mindehhez, mellette nekem jobban tetszene egy kicsit vastagabb test, az egész kép pedig lehetne lendületesebb, erősebb.

A Kékfrankos Reserve 2007 következik, amely nem mellesleg bekerült a Pannon Borrégió TOP25-be, így a június 18-i pécsi kóstolón újra találkozhatok vele. Az elnökségi borválogatás kapcsán is sok pozitív visszajelzés érkezett Andrásékhoz a tétel kapcsán, ami nem csoda, mert mi is elégedetten hümmögünk. Ez kérem, úgymond a Kékfrankos mediterrán arca. Szigorú hozamkorlátozással, idősebb tőkékről szüretelve. Meggyes-málnás, édeskés illatok, némi növényi kísérettel. Ízben vanília, rumos-meggy, érett, telt ízek, finom tanninok. Szép test, vibráló savak és karakterek. A kóstolósor egyik legszebbje. És aki Takler Kékfrankosokra vágyik, azoknak egy jó hír: várhatóan nyáron jelenik meg Kékfrankos referencia csomagjuk, amelybe egy Görögszó és egy Szentavölgy dűlőszelektált, illetve egy kései szüretelésű, de száraz különlegesség kerül majd be.

Maradunk 2007-ben, a Bikavér Reserve érkezik. Érett, már-már aszalt jellegű illatok, meggy, szilva, fekete cseresznye, mellette fűszer és dohány, valamint erőteljes alkohol. Ízben mindez egyelőre kicsit hidegebb, „nyersebb” formában jelentkezik, de ez kizárólag csak annak tudható be, hogy még sokat kell fejlődnie, rendeződnie, nagy benne a potenciál. A 2007-es Cabernet Franc Reserve még nincs forgalomban (csak 2006-os testvére), megjelenése szintén nyárra várható. És ha már „díjazunk”: a Semmelweis Egyetem 2011-es országos borversenyén a Presztízs kategóriában lett őfelsége a legjobb vörösbor. 3-4 kiemelkedő dűlő terméséből, rendkívül érett alapanyagból készült. Ízben-illatban erdőben járunk: áfonya, kökény, vadmálna. Szájban gazdag és bársonyos, a savak közepesek, a tanninok szárítanak, de szépen lekerekedtek, az utóíz hosszú, benne az alkohol és a fűszeresség dominál. Jó formában van, érdemes lesz mostanában figyelgetni. Mint ahogy a 2007-es évjárat valamennyi tételét, hiszen nagyon jó évjáratról beszélünk.

Jön is még egy képviselője, a Regnum Cuvée 2007. Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon és Kékfrankos házasítás. Forgalomba várhatóan ősszel kerül. Nagyon gazdag, komplex, fűszeres. Illatban gumi, telt, aszalt jellegű, füstös, animális illatok a vanília édességével és az eukaliptusz frissességével. Ízben étcsokoládé, kávé, tanninjai még picit durvábbak, de még bőven van ideje kerekedni. Befejezésül az idősebb tesó, vagyis a Regnum Cuvée 2006-os tétele csordul a pohárba. Méltó befejezés. Szépen egyben van, érett, letisztult, ízben kakaóbab, kávé, a tannin sok, de szépen besimult, a savak kifinomultak. Utóízben fűszerek, dohány, füst, élvezetes, hosszú lecsengés. Még sokáig fürkészném…

  

Takleréknél tehát történt egy s más az utóbbi időben, és még mindig sok a munka, nyár végére szeretnék készre „jelenteni” az új pincerészt, amely a barrique hordós érlelésnek, és a hamisítatlan pincehangulatos kóstolóknak ad majd helyet. Ami a szőlőt illeti: Syrah-t és Kékfrankost telepítettek a Szenta-völgy déli fekvésébe, reserve borok készítéséhez. Ami meg engem illet, nem bántam meg, hogy ott voltam „a Takleren”. Most pedig úgy csinálom, hogy ott legyek Pécsett is. 

Köszönöm a lehetőséget a székesfehérvári Monarchia Borszaküzletnek! 

Fotók: Nagy Zita – Borgőz

Aki rátalált a helyes útra - Oszvald Lajos kóstolóján jártam

„A világvárosokkal mindig bajban vagyok” – mondja nevetve a Somlóról érkező Oszvald Lajos, amikor kis késés után beviharzik a teltházas székesfehérvári kóstolóra. Kicsit kezdtünk már aggódni érte, néhányan arra gondoltunk, talán elé kellene menni, hogy átvezessük Székesfehérvár kacskaringós útvesztőin. A gondolatot biztosan cselekvés is követte volna, ha Gábor, a kóstoló vezetője egy telefonhívás után fel nem kiált: „Lajos rátalált a helyes útra!” Igen, az arra érzékenyek máris filozófiai eszmefuttatásba kezdtek, mint például magam is.

Oszvald Lajos

Egyébként nincs mit Oszvald Lajos szemére vetnem… Mert, hogy én is tévedtem már. Úgy értem: el. Méghozzá pontosan a Somlón, kétezer valahányban, egy nyári napon, amikor a tikkadt szöcskenyájas, forrón remegő levegős Somló egyetlen dörrenéssel, és egy nyugat felől berohanó tintakék felhősávval mindenféle külön kérés és kérdés nélkül „haragszomrád”-ot kezdett játszani. Ott maradtam tehát valahol Dobán innen, Somlóvásárhelyen túl, vacogva egy szál átázott nyári ruhában, egy számomra akkor már ismeretlen helyen parkoló autóval, na meg egy bőrig ázott magyar vizslával egyetemben. A történet persze – cseppet sem meglepő módon - végül egy pincében ért véget, de akkor még nem tudtam, hogy ezen a hegyen él és „alkot” Oszvald Lajos is.

Ma már tudom, köszönhetően egy, az „eltévelyedésem” után pár évvel, immár nem egyedül kivitelezett somlói bortúrának, amelynek tapasztalatai alapján nem hagyhattam ki a székesfehérvári Monarchia borszaküzlet mostani kóstolóját. Kihasználtam a ritka alkalmat, mivel az Oszvald Pincészettel borfesztiválokon, és egyéb „megrendezett” jelenetekben (hacsak nem pincelátogatásról van szó) nem igazán találkozhatok. Befutott tehát maga a borász is, sportosan elegáns stílusában, a maga közvetlenségével, humorával, fesztelenségével. Rögtön az elején a balatoncsicsói emlékekről mesélt, ott kezdett ugyanis borászkodásba 1984-ben, majd – „köszönhetően” a csicsói pince galád feltörésének és kirablásának - a Somló-hegyen, annak is a somlójenői, somlószőlősi és dobai ültetvényein folytatta munkáját a kilencvenes évek végén.

Ismét Szurok Gábor vezetésével kóstoltunk

És aztán persze érkeztek a borok is. 2008-as hordómintákkal kezdtük a kóstolót, a borvidék Juhfark-Furmint-Hárslevelű-Olaszrizling szent négyesét sorba véve. A 2008-as Olaszrizling – ahogy azt Oszvald úr is megfogalmazta: „Még harapós, és hiányzik belőle a hordó”. Illatban friss, szőlős-mazsolás, a „somlós” ásványosság csak visszafogottan jelentkezik. Ízben még kicsit valóban nyers a tétel, kócosak a savak, ráfér némi érlelés, hogy a rakoncátlansága komolyságba forduljon. A 2008-as Hárslevelű már testesebb és komplexebb, illata és íze intenzív, növények és virágok kedvességével, finomabb savszerkezettel. Harmadikként a 2008-as Furmint kerül pohárba, telt, gazdag, több rétegű illattal, gyümölcsökkel, ásványokkal, szájban sóval, markánsabb savakkal, utóízben némi fémes lecsengéssel. Aztán érkezik a 2008-as Juhfark. Egyértelműen az est kiemelkedő tétele, aki jegyzetel, az máris vadul felkiáltójelez, a többiek hangosan tetszést nyilvánítanak. Illatban-ízben maga a Somló, nagyon szép, koncentrált, testes, kis alkohol-édesség mellett sok és kemény vágású, de egyáltalán nem bántó sav. Illatban tűzkő, ananász, rumos-mazsola, mézes sütemény, szájban finoman pezsgő frissesség mellett gazdag és érett aromák, tartás, elegancia, határozottság, lendület.  

Oszvald Juhfark 2008

Aztán a tartályról palackra váltunk, vagyis a „nyersebb” tételek után az érettebbeket környékezzük. A 2007-es Olaszrizling illatban növényi, kicsit fülledtebb, zelleres jegyekkel. Szájban só és citrusok, a hosszú utóízben sokáig nyújtózik az ásványosság. És ha már a talajt is „kóstolgatjuk”, Oszvald úr erről is ejt néhány szót. Például a kukoricaköves bazaltról. A Somló bazaltja ugyanis a természet szobrászkodásának köszönhetően gyorsan elmállik, fehér foltok jelennek meg rajta (innen a „kukoricaköves” jelző), majd apró darabokra hullik szét, egészen addig, amíg apró, sörét nagyságú „murva” nem lesz belőle. Aki már próbálkozott a somlói várrom igencsak lejtős belső udvarán néhány pohár somlai bor után közlekedni, az ismeri a „srétes” bazaltot, na meg a gatyaféken történő közlekedés minden csínját-bínját. Szóval ezek az apró bazaltgolyók igencsak kedveznek a szőlő érésének, azonban a hegy változatos altalaja, vagyis a pannon rétegek (vályog, mész, homok, kavics, agyag) feladták Oszvaldéknak a leckét a szőlőfajták telepítésekor. Az Olaszrizling például emiatt került a dobai oldalra, ahol a talaj vas- és magnéziumtartalma ideális a fajta számára. A kis földtani kurzust követően a 2007-es Hárslevelűt próbáltuk „szóra bírni”, de ő halkan és bájosan mosolygott csak a pohárban. Nem kirívó, és pontosan ettől szép. Zárkózottsága, lassan nyíló természete, vékony, kecses teste, visszafogottabb savai teszik kedvessé.

Elgondolkodva

És aztán erre a kis szende teremtésre gondolkodás nélkül „ráeresztettük” a 2007-es Juhfarkat… Tettem ide is néhány felkiáltójelet. Jó, nem annyit, mint a „nyolcas” mellé, de került ide is. Bár az alkohol illatban kicsit támadós, mellette dúsak, teltek és érettek a gyümölcsös aromák. Az illatbeli ígéretek után szájban kicsit szikárabb a bor, némi gyógynövényes lecsengéssel a végén, de összességében szép és kerek a történet. Aztán érkezik a 2006-os Olaszrizling, amelyhez első blikkre csak annyit írtam oda: „somlói”. Kész, ennyi, talán nem is kell több, úgyis az a bajunk, hogy mindig mindent görcsösen meg akarunk magyarázni. Mi több, időnként a másikkal akkurátusan el is akarjuk magyaráztatni mindazt, amit ő „csupán” csak érez, ráadásul az égvilágon semmi kedve sincs magyarázkodni. Itt sincs mit cifrázni: kenyérhéj, kis fűszeresség, erdei gombák az illatban, kortyban a savak húzósabbak, a végén kevéske tannin, és keserűmandula teszi markánsabbá az amúgy diszkrét ízeket. Utolsó tételként egy 2001-es Hárslevelű került a pohárba, amire nagyon kíváncsiak voltunk, de kóstolása után nézve elhagyható lett volna. Erőteljes és markáns savai még őriztek némi friss, citrusos vonulatot, de már kihátrált mellőlük minden zamat és aroma. Szétesett. Nem elnehezülten, diósan-likőrösen öregedett meg, hanem egyszerűen csak elhagyta díszeit, lecsupaszodott, és csak egykori tartásáról árulkodó szikár savai maradtak.

Családi körben

A 2009-es, Oszvald Pincészetnél tett látogatásomat tehát ez a kóstoló követte most, 2011-ben. A közte eltelt két évben - bevallom - nem nagyon kóstolgattam az Oszvald borokat. Amit most már meglehetősen bánok. És ami miatt biztosan jobban odafigyelek majd a jövőben a Somló-hegy somlószőlősi oldalára, az elsősorban a pincészet borainak letisztultsága, és a szó legnemesebb értelmében vett egyszerűsége. Oszvald Lajos rátalált a helyes útra... És nem csak Székesfehérváron.

A kóstoló képekben ide kattintva.
Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Nyolcadik utas a passió-barack bonbon

Csokoládékat és borokat kóstoltam a Monarchiánál

Mindenhez fel kell nőni. Vagy legalábbis nem árt. Ilyen például a csokoládé is. Mert bármilyen fura, a csokoládé nem gyerekeknek való. Most aztán sokan azt mondják, hogy naaa, ne hülyéskedjek már! Pedig nem teszem. Mert valahol ez is a felnőttség jele. Na meg az, hogy megtanulunk – jó esetben – igazán értékelni dolgokat. Például azokat, amelyekről tudjuk, hogy mennyi szív és lélek van benne. Na meg munka, igényesség, és odafigyelés. Mint a csokoládéban. Úgy értem az igazi csokoládéban. Aki már végigkövette – én egy cikk megírása kapcsán megtettem - legalább ismeretszerzés céljából, fejben a csokoládé útját a kakaófa-ültetvénytől a kézműves műhelyen át a mesésen csoki illatú üzletig, elismeri, hogy a csokoládé tényleg nem gyerekjáték.

Az este csokoládé mesternője: Csiszár Katalin

 

Én sem „gyerekfejjel” indultam el a budapesti Monarchia szaküzletbe, hogy még többet megtudjak a csokoládék világáról, méghozzá borok kíséretében. Az este csoki felelőse, vagyis Csiszár Katalin munkájával ugyanis már találkoztam korábban, a Rózsavölgyi Csokoládéműhely néhány remeke okozta nekem az első igazi, hangsúlyozom IGAZI csokoládé-élményt még pár évvel ezelőtt. Azóta kicsit másképpen gondolok a csokoládéra, és már régóta szerettem volna kipróbálni, milyen is egy szépen és gondosan összeállított csokoládé-borsorból álló kóstoló.

Az este borszakértője: Hős Virág

Elöljáróban annyit, hogy nehéz. Hja, de amit meg olyan könnyen kap meg az ember, vajon kellőképpen értékeli-e? Egyáltalán nem, de nem bölcselkedem, lássuk inkább az este történéseit! Szóval „terítéken” nyolc párosítás, vagyis nyolc csokoládé (közülük négy bonbon, egy trüffel, és három tábla), valamint a hozzájuk álmodott nyolc bor. Teltház van a Kinizsi utcai üzletben, ráadásul a mai „bónusznap”, a nagy érdeklődésre való tekintettel amolyan ráadás egy előző napi ugyanilyen csokoládé-boros este után, de a Monarchiás lányok gyakran dupláznak kóstolókat, hogy minél többen részesülhessenek a jóból. Ketten vezetik az estét, a borok szakértője Hős Virág, és a csokoládék mesternője, Csiszár Katalin. A tányéron ott sorakozik Kati nyolc csokoládéja, mellette a kakaóbabszemek. Virág máris tölti az első bort. Belevágunk. Állítólag nehéz este elé nézünk… cseppet sem titkos naplóm részletei következnek:   

Kóstolásra készen

Első páros:

Kínai Zöld tea bonbon – Monarchia Selection Irsai Olivér 2009

Könnyed kezdés, nem is értem, mi lesz ezen majd annyira nehéz. Egyszerűen csak élvezem a tejszínbe áztatott mentával és zöld teával készült bonbon, valamint a friss, bodzás, illatos bor találkozását. Csak játszom önfeledten, közben tanulmányozom a bonbont leheletnyi vékony rétegben bevonó roppanós csokoládét, amelyben harapás után határozottan ott maradt a fognyom, vagyis nem töredezik össze-vissza. Katitól megtudjuk, ez a jó csokoládé, illetve a jó bonbon egyik ismérve. A bor gazdag illata és íze szépen passzol a zöld tea aromáihoz. Bujaság, könnyedség, játékosság, „dőlj hátra és élvezd!”-érzés, kellemes és hosszú utóízekkel. De jó, hogy itt vagyok!

Így kezdődik a csokoládé élete

Második páros:

Earl Grey bonbon - Demeter Zoltán Birtokbor 2009

A legbájosabb páros. Édesek, kedvesek, szeretnivalók. A bonbon lelke ismét tea, vagyis Earl Grey, tejszínbe áztatva. A három különböző dűlőről származó bor narancsos, citrusos, fűszeres jegyei előcsalogatják a csokoládé teából nyert bergamottnarancsos aromáit. Ketten együtt finoman selymesek, tejszínesek, krémesek, a csokoládé a borhoz simogatón bújva szelídíti annak ficánkoló savait. Az utóízben illatos citromos, teás-füstös fűszeresség, és némi kesernyésség jelentkezik. Közben Kati már szakmai titkokat oszt meg velünk (garantáltan nem tudsz olyat kérdezni a csokoládéval kapcsolatban, amit ne tudna!): kakaóbab fajtákról, pörkölésről, konsírozásról mesél, és már utazunk is Venezuelába. A veszélyes helyekre is, ahová már nem tanácsos csak úgy, egy szál - turistaságunkat nem éppen leplező - hátizsákkal megérkezni, még akkor sem ha kifogástalanul beszéljük az „español venezolano”-t. Kati erről is sokat mesél, hiszen férje rendszeresen járja Venezuelát kakaóbab-beszerzés céljából.

A kóstolt csokoládék

Harmadik páros:

Carenero tábla - Heumann Merlot 2007

Érzem, hogy kezd „eldurvulni” az este. Nem, ez már nem vicc, a könnyed, illatos, simogató, ölelgető, tejszínesen kedveskedő bonbonok után ez itt már a táblás csoki műfaja, és abból sem a kispályás kategória. Mondhatnám, hogy keserű-, vagy étcsokoládé, de azt is megtudjuk Katitól, hogy tulajdonképpen ilyen fogalom nincs, mivel az általunk lekeserűzött és leétezett csokoládé nem más, mint maga A csokoládé. Az igazi csokoládé. Na, ez nem való gyerek kezébe a kés, villa, olló mellett. Szóval „lakik” Venezuelában egy kakaóbab, Carenero. Hát ezért a név. Ez a kakaóbab fajta már alapjáraton is fűszeres-gyümölcsös ízvilágú, ezért aztán a pörköléssel is nagyon vigyáznak, hogy megőrizzék a kakaóbab Isten és Természet adta csodáit. Benne is maradt szépen, és átjött a csokoládéban is, amely már némi „melegséget” kíván, borban déli, testesebb, érettebb ízekre vágyunk. Tölti is Virág a málnás, ribizlis, csokoládés Merlot-t, és máris Villány siklósi részén járunk. A párosításban kicsit alul marad azonban a bor, „kevésnek” bizonyul a nagyon határozott és erőteljes Carenero mellett, inkább a csokoládé viszi a prímet. 

Kakaóbabokat is kóstoltunk

 

Negyedik páros:

Trincheras tábla – Kovács Nimród Winery Rhapsody 2006

Hát ide bizony kitettem az első felkiáltójelemet. Mivel a Trincheras kakaóbabját kicsit tovább pörkölték, a csokoládéban jobban érvényesülnek a pörkölt ízek. Közben ismerkedünk a kakaóbabbal is, mert hogy Kati azt is hozott magával. Ki bizalmatlanabbul, ki merészebben teszi a szájába a csemegét, de szépen fogy, tehát mindenkinek ízlik. Nekem régóta az egyik kedvenc ropogtatnivalóm – lenne, ha nem lenne annyira nehéz hozzájutni. Apropó, Katinál kapható! És azt is megtudjuk, hogy nagyon finom kakaó ital készíthető 3-4 kakaóbab leforrázásával. Garantáltan iszunk majd még egy pohárral, csak nem fogjuk rá a nyuszira, mert a „nyuszis” kakaó kicsit más műfaj. Visszatérve a Trincheras és a Rhapsody találkozásához. A bor Merlot, Cabernet Sauvignon és Franc, valamint Kékfrankos házasításával készült. Testes, erőteljes, ízben, illatban erdei bogyós gyümölcsök, kakaó, fűszerek. Bársonyos tanninjai szépen ölelik át a csokoládét, a nagyon hosszú „utójátékban” egymás dohány és füst aromáit csalogatják elő és erősítik. Szép, érett, komoly páros. Nehezedik a kóstoló.

Kati Porcelana táblája - saját tervezésű csomagolásban

Ötödik páros:

Porcelana tábla - Monarchia Bazilika 2005

A Porcelana a világ legritkább kakaóbabfajtája. A magok fehérek, csak a pörkölés során változnak világos barnává. Kati Porcelana csokoládéjának különlegessége, hogy a kakaóbab pörkölésétől a csokoládé finomításáig minden az ő műhelyükben történik. Szóval amolyan „referencia” tábla mindarról, amit Katiék a csokoládéról gondolnak: rövid pörkölés, hosszú finomítás, mindez annak érdekében, hogy a kakaóbab természetes íze megmaradjon az elkészült csokoládéban is. A Porcelana tábla erőteljesebb, robosztusabb ízű, és ehhez kimondottan jó társ a kávés, málnás, nagy testű elegáns egri házasítás (Cabernet Franc és Sauvignon, Merlot, Pinot Noir). A két „nagyágyú” szépen emeli egymás fényét, a bortól tejesebb, tejszínesebb, barátságosabb lett a csokoládé íze, míg a bor határozott savait a csokoládé picit visszafogta.    

  

A trüffel kedves párja

Hatodik páros:

Porcelana Truffle - Geografico Le Mire Rosso 2009

No, hát elérkezett az én nagy kedvencem, a trüffel! Félelmetes mennyiségeket tudok belőle enni, és ha Franciaországból érkezik otthonra „szállítmány” kulináris csemegékből, ez az első, amit a csomagok között keresek (a sajtok után, de az a téma egy külön, testes posztot érdemel). Szóval Kati trüffele magyar tejszínből készült, viszont a kakaópor és a vaj is francia. Felkapom a fejemet. Miért is francia a vaj? Kati válasza meglep: Magyarországon nincs megfelelő állagú, ízű, színű, minőségű vaj, de nem csak a csokoládé-készítők problémája ez, hanem például a séfeké is. Szóval érdemes lenne Franciaországban kitanulnom a vajkészítés mesterségét? Sokáig ezen nem tudok meditálni, mert érkezik a pohárba a trüffel párja, vagyis a Le Mire Rosso (95% Sangiovese, 5% Merlot), a toszkán Geografico pinceszövetkezettől. A csokoládé lekváros-vajas ízéhez a kicsit visszafogottabb, gyümölcsös és minerális bor szép aláfestés. „Akik élnek, azok délnek mennek…” - dúdolgatom magamban, és utazni vágyom.

Szilvapálinka bonbon

             

Hetedik páros:

Szilvapálinka bonbon - Starry Night Lodi Zinfandel 2006

A bonbon a már kóstolt Trincheras csokoládéból készült, szabolcsi szilvapálinkával. És újra egy felkiáltójel. Talán a pálinka teszi (oda), nem tudom, de tény, hogy az egész nagyon pazar. Érkezik hozzá egy kaliforniai kísérő, a Lodi Zinfandel, feketecseresznyés, égetett cukorkás ízekkel-illatokkal, és sült szilvalekvár ízzel. A csokoládé szilvapálinkája az utóízben hosszan elnyúlik, de a bor hozzáadott szilvás jegyei karon ragadják, és együtt sétálnak bele a naplementébe. És most már mi sem bírjuk ki, megkérdezzük Katit, szereti-e a csokoládét? Lökött kérdésnek tűnhet, de kiderül, hogy mégsem az, ugyanis volt, amikor nem szerette. Ma azonban már nagyon, és kérdésünkre, hogy mennyi csokit eszik, kislányosan elmosolyodik, és csak annyit mond csillogó szemmel: - Sokat. Virág hozza a nyolcadik bort, a tányéron pedig már csak egy versenyző árválkodik…

Pohár által homályosan...

Nyolcadik páros:

Passió-barack bonbon - Demeter Zoltán Tokaji Birtokbor Édes 2009

A csokoládé Carenero babból készült, ehhez társul a passiógyümölcs és a barack, valamint a bonbon különlegességét adó koriander mag. A tokaji édes birtokbor részben töppedt, részben aszúszemekből készült, aszalt barackos illata és íze már előre sejteti, hogy „összeeresztve” a csokoládéval egy igazán nagy találkozás tanúi lehetünk. Így is lett, nálam gyorsan ásó-kapa-nagyharanggal végződött a történet, és gondolkodás nélkül odaírtam a párosítás mellé az 1-est (ami nem osztályzat, hanem helyezés).

Virág összesít

Elfáradtam. Kellemesen. Már csak egy nehéz feladat van hátra, vagyis két kategóriában végső sorrendet állítani. Legjobb párok, legjobb csokoládék. Megküzdünk a feladattal, Virág összesít és végeredményt hirdet (lásd lent). Mi pedig nem törődve a késői órával, rágcsáljuk tovább a kakaóbabokat fáradhatatlanul, és még mindig kérdezünk… Mert a csokoládé megunhatatlan. Kati meséje pedig még tartogat meglepetéseket…

      

A kóstoló összesített végeredménye:

A legjobb párok:

1. helyezett: Earl Grey bonbon - Demeter Zoltán Birtokbor 2009

2. helyezett: Passió-barack bonbon - Demeter Zoltán Tokaji Birtokbor Édes 2009

3. helyezett: Kínai Zöld tea bonbon - MS Irsai Olivér 2009

A legjobb csokoládék:

1. helyezett: Passió-barack bonbon

2. helyezett: Earl Grey bonbon

3. helyezett: Trincheras tábla

A kóstoló képekben a facebookon.

Ajánló:

Egy kisfilm Katiról és csokoládéműhelyéről

Köszönet a kóstolóért a Kinizsi utcai Monarchia Borszaküzletnek, és a Borászportál online bormagazinnak!

Fotók: Nagy Zita - Borgőz