2015. december 13., vasárnap

"A Balaton-felvidék egy mozaik" - A Vörös Balatonon jártunk

Szofisztikáltság, elegancia, sokszínűség, karakteresség, ásványosság, visszafogott tanninok - nagyjából rendre ezek a jelzők hangzottak el a decemberi Vörös Balaton eseményen mind a sajtótájékoztatón, mind a sétálókóstolón, ahol 28 észak-balatoni vörösbort kóstoltunk végig 11 pincészettől, a végén pedig még a szaloncukrot és mandarint ajándékozó Mikulás is megérkezett a Jásdi Borteraszra, szóval nincs mese, tényleg létezik, még ha zavarbaejtően hasonlít is János von Beöthyre, vagy éppen fordítva.

Vörös Balaton a Jásdi Borteraszon - Fotók: Wawrzsák László
A délidőben kezdődő sajtótájékoztatón Jásdi IstvánLiszkay MihályPálffy Gyula és Török Csaba gondolatait, elképzeléseit, terveit, tapasztalatait hallhattuk az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban, miközben kint a sűrű köd makacsul hömpölygött a szőlősorok között, és a vendégek is lassan szállingózni kezdtek, hogy aztán kora délutánra teltházassá kerekedjen az első Vörös Balaton esemény.


Ahogy azt Török Csaba a sajtótájékoztatón megállapította, véleménye szerint a borok minősége sokkal magasabb annál, mint amennyire mellé mertek eddig állni, így még nagyobb érdeklődéssel vártuk, milyen impressziók érkeznek majd a pohárból a 28 tétel által.

Annyi biztos volt, hogy nagyon sokszínű lesz a sor, hiszen a Balaton-felvidéken annyira egyediek a talaj és mikroklíma - ezáltal a különböző szőlőfajták - adta lehetőségek is, hogy - ahogy azt Pálffy Gyula megfogalmazta - még egy adott dűlő bal és jobb sarka között is van különbség. Jásdi István pedig úgy foglalta össze mindezt, hogy "a Balaton-felvidék egy mozaik", tehát pont e sokszínűségnek köszönhetően több az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban a játéklehetőség, vagy éppen a mozgástér például a gasztronómiában.

Török Csaba (2HA Szőlőbirtok) és Jásdi István

Hogy mitől lesz (lehetne) mégis egységes arculata, vagy fogalmazzunk úgy, marketingje az északi part vörösborainak, arra szintén Török Csaba és Jásdi István "hangos gondolkodása" adott választ: talán egy, a Csopaki Kódexhez hasonló eredetvédelmi és védjegyoltalmi rendszer lenne a megoldás, egy együttes garancia, amely összefogná, és keretbe helyezné az északi part vörösborait. Egyelőre azonban - ahogy azt valamennyien megfogalmazták - "ismerkednek" a termőhely és a szőlőfajták adta lehetőségekkel, adottságokkal. Időben még kevés a tapasztalat, az azonban - teszem hozzá - egy külön bónusz számunkra, borkedvelők számára, hogy már ezen "útkeresések" során is figyelemreméltó tételek születnek.



A kóstolást a Csidei Zoltán, Gősi Péter és Molnár Szabolcs nevéhez fűződő, Olaszrizling és Kékfrankos fajtákkal dolgozó Guden Kisbirtok 2013-as Kékfrankosával kezdtük. A pici, mintegy másfél hektáros birtok paloznaki, csopaki, és pécselyi szőlőterületekből áll, a Kékfrankos ez utóbbi, kicsit hűvösebb fekvésből származik, makulátlanul tiszta, könnyű, jó ivású, vidáman gyümölcsös, finom talajjegyekkel, ez utóbbi jellemző borokban történő prezentálása pedig a (kis)birtok vállalt "küldetése".



Mindössze egy lépéssel balra a csopaki Jásdi Pince 2013-as Cabernet Franc-Merlot házasítását kóstoltuk, amelyből a Cabernet Franc nemes egyszerűséggel "itt a ház előtt" termett, a Merlot pedig vásárolt szőlőből, picit feljebbről, déli fekvésből származik, és francia hordóban érett az alapanyag. Kifejezett gyümölcsösség pici fűszerrel "szórva", barátságos tanninokkal, és az elmaradhatatlan ásványossággal - amely egyébként a délután kóstolt tételek nagy részénél rendre megjelent. A Ranolder Cabernet Franc válogatás 2012-es tételével folytattuk a sort, kifejezett málnás jegyei mellett némi kakaóporos-kávébabos ízvilággal, és határozottabb tanninokkal.



Figuláéknál a 3 névre hallgató házasítás 2012-es tételével indítottunk (Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc-Merlot), friss piros bogyós gyümölcsök, vibráló savak, könnyedebb felépítés jellemzik a bort, mellette a 3-5 hl-es használt, szigetvári Trust hordók finom fűszereivel. A balatonszőlősi Öreghegy dűlőből származó 2012-es Cabernet Sauvignon 8,5 hónapot töltött másodtöltésű hordóban, és bár erőteljesebbek, de még mindig a finom és elegáns kategóriában maradnak a tanninok. Egyelőre nem forgalmi tétel, de piacra kerülése hamarosan várható.



Szabó Gyulához, vagyis a Káli Kövek asztalához mentünk tovább, ahol a pince első vörösborát, a 2013-as Cabernet Sauvignon-t kóstoltuk. Ahogy azt Gyula is megfogalmazta, ez a Cabernet Sauvignon Pinot Noir-os arca, és valóban, a Fekete-hegy vulkanikus területén termett alapanyag kézi csömöszöléssel, 3 hétig tartó héjon erjesztéssel, másfél éves tölgyfahordós érleléssel finoman gyümölcsös, de - Cabernet Sauvignon-tól szokatlanul - nagyon könnyed, viszont érett jegyeket felmutató borrá vált.



A Csobánc hegyen található Villa Tolnay 3 tétellel érkezett, a Magnus Merlot 2011 erőteljesebb tanninjaival szemben a vibráló savak tartják az egyensúlyt, aszalt gyümölcsös, érett jegyei pedig kerekítik a bort. A 2009-es Névtelen házasításban (65% Cabernet Sauvignon-35% Merlot) az érett gyümölcsösség és az ásványosság még inkább előtérbe kerül, és a letisztult hordójegyek is beköszönnek. A Primus  Cabernet Sauvignon 2009-es tételében - bár ez a Villa Tolnay stílusát ismerve természetes - ismét az ásványosság, a talajjegyek, az érett gyümölcsösség, és a hordók jól eltalált ízvilága dominál, no meg a hosszú érlelhetőség.

Pálffy Gyula
Pálffy Gyulánál folytattuk a kóstolást, aki vörösbor fronton 2006-os Cabernet Sauvignon-jával jelent meg először. Ahogy azt a sajtótájékoztatón is elmondta, a Balaton északi partján másképp alakulnak ki és érnek a tanninok, ennek is köszönhető az északi parti vörösborok egyedi felépítése és stílusa.

A kékszőlőket tekintve egyelőre "csak" Cabernet Sauvignon és Syrah fajtákkal dolgozó - de Kékfrankos telepítéssel bővülő - pincénél 2007-től organikusan gondozzák a szőlőket, a dűlős vörösborok spontán erjesztésűek, és 18 hónapos érlelést kapnak többször használt kis tölgyfahordókban, majd szűrés nélkül kerülnek palackba. A 2013-as friss érzetű, lendületes savakkal rendelkező Cabernet Sauvingon-t, az izgalmas, több rétegű, étcsokoládés-pörkölt kakaóbabos, fűszeres 2013-as Syrah-t, valamint a 30%-ban Cabernet Sauvignon és 70%-ban Syrah-t tartalmazó Kál-Horka 2012-es házasítást ismerhettük meg.

A kóstolást muszáj volt megtörni a további boroknak történő "megágyazás" erejéig, méghozzá a veszprémi Chianti Delicate antipasti táljával, amelyet érdemes egy picit részletesebben is megismerni: a sümegprágai sajtkészítő, Kalla Roland 6 hónapig érlelt tehénsajtja, a dunaharaszti Ficsor Árpád ementáli jellegű nagylyukú sajtja, sonkákból egy dél-tiroli speck, valamint egy pármai sonka, kolbászból a Békési Húsfeldolgozó szilvalekváros házikolbásza, és enyhén csípős vékonykolbásza, olívabogyóból a spanyol Gordal fajta, valamint olasz szárított paradicsom, marinált fűszeres fokhagyma, illetve savanyított sárgadinnye mosolygott a tányéron.

Sajtrészlet a Chianti Delicate választékából

A borok kóstolását a "szemközti" oldalon, vagyis a még mindig makacsul ködbe burkolózó Balaton felé eső "soron" folytattuk, és mivel a délutánban már jócskán benne jártunk, nemcsak a köd, de az egy négyzetméterre jutó (vörös)borkedvelők száma is jelentős mértékben sűrűsödött, picit pörgősebbre hangolva a kóstolás menetét.



A Paloznakon található, de Csopakon, Balatonfüreden, és a Tihanyi Belső-tónál is ültetvényekkel rendelkező, Homola Szabolcs tulajdonos és Homonna Attila főborász nevéhez fűződő Homola Pincészet tihanyi területein termett 2013-as Kékfrankosával lendültünk újabb kóstolásba. A bor 500 literes hordóban érett 14 hónapon át, telt gyümölcsössége közepesnél nagyobb testtel párosul. A 2013-as Syrah finomabb tanninokkal, vibráló savakkal, a 2013-as Cabernet Franc pedig picit "húzósabb" tanninokkal, pörkölt kávés, meggyes jegyekkel jelentkezik.



Egyetlen lépéssel máris a csopaki Szent Donát vöröseinél termettünk, itt két idei, 2015-ös Kékfrankos hordómintát hasonlíthattunk össze, az egyiket csopaki, a másikat pedig tihanyi termőhelyről. Előző friss, lendületes savai mellett intenzív gyümölcsösséget és "melegebb", dorombolóbb árnyalatokat mutatott, míg a tihanyi (Lapi dűlőből származó) tétel - mely 30-40 éves ültetvények termése, és egy hűvösebb klímájú gejzírplatón, nyugati-délnyugati fekvésben termett - hűvösebb eleganciával és savkészlettel jelentkezett. A Csopaki ültetvény szűztermését, vagyis a 2012-es Kékfrankost is megkóstolhattuk, kakaós-csokoládés jegyei nemcsak a hordóhasználatról, de a terület és klíma adta egyedi tannintermelésről is meséltek. A birtok új címkevilággal is jelentkezett: az eddigi, Szent Donátot, a csopaki szőlők védőszentjét ábrázoló címkék helyett egy Omega jelben ábrázolt szőlőfürt lett a birtok jelképe.

Török Csabához "oldalaztunk" tovább, a Szent György-hegyen található 2HA Szőlőbirtok boraihoz, ahol a 2013-as Shiraz-zal kezdtünk. 12 hónapot töltött a bor másod-, harmad-, és negyedtöltésű hordókban, azzal a megfontolással, hogy a fajta adta fűszerességen kívül már csak kevés fűszeresség kerüljön a tételbe.

A mindössze fél kilogramm körüli tőketerhelésű alapanyagból készült Courage Merlot 2012 alapanyaga pedig 2008-as telepítésből származik, immár 6. termő évét járja. 1 évet töltött a bor hordóban, a jelentősen visszafogott tőketerhelés, valamint a hordóhasználat a bor koncentrált ízeiben is érezhető, sűrű, komplex tétel.

A 2012-es Courage cuvée pedig - amely egyharmad Cabernet Franc, egyharmad Merlot, a fennmaradó egyharmadon pedig 50-50%-ban osztozó Petit Verdot és Shiraz házasításából készült - szintén telt, hosszan szálazgatható és érlelhető tétel, melynek 2013-as évjáratából érik még a pincében, de a 2014-ös évjáratból sajnos nem fogunk Courage házasítással találkozni.

A köztudottan "vörösboros" birtokként számon tartott Liszkay Pincészethez érkeztünk a kint már sötétbe hajló késő délutánban. Ahogy azt Liszkay Mihály a sajtótájékoztatón elmondta, 9 év tapasztalatai után kezdik érezni igazán, mi a különbség a fajták és a termőterületek között.

Liszkay Mihály

A Vörös Balatonra a másod- és harmadtöltésű hordóban 16 hónapig érlelt, elegáns, letisztult vonalú, finom ízvilágú 2011-es Cabernet Franc-t, a kicsit robusztusabb 2011-es Cabernet Sauvignon-t, és a birtokon egyedüliként hordós érlelés nélkül készülő Giulia Cabernet Franc 2013-as friss, lendületes, gyümölcsös tételét kóstolhattuk.

Balra János von Beöthy (Csobánc Bormanufaktúra)

A Csobánc hegy vörösboros adottságait - a Villa Tolnay borain kívül - még egy helyen, vagyis a János von Beöthy nevéhez (is) fűződő Csobánci Bormanufaktúra asztalánál is feltérképezhettük. A 2012-es Pinot Noir dűlőválogatás a Köveshegyről, a meggyes-fűszeres 2012-es Kékfrankos válogatás, a markáns, de finom tanninú, ásványos 2012-es Syrah - mely fajta jó évjáratokban önállóan, amúgy pedig a Gilgames vörös házasítás alapboraként jelenik meg -, és a 2013-as Merlot is megmutatta a különböző fajták különböző lehetőségeit, adottságait a termőhelyen.

A Petrányi Pncészetnél Ripka Gergővel kóstolhattak a vendégek

Kóstolónkat a csopaki Petrányi Pincészet asztalánál fejeztük be, ahol Ripka Gergővel, a birtok értékesítési vezetőjével kóstoltuk a 2013-as Derű Cuvée-t (Merlot-Kékfrankos-Cabernet Sauvignon), és a fiatal ültetvényről származó, finom tanninokkal, érett gyümölcsösséggel és fűszerességgel rendelkező 2013-as Syrah-t. A borok érlelésére kisméretű magyar és francia hordókat használnak, a területek pedig a csopaki Szitahegyi dűlőben találhatók.



Csopak, Pécsely, Balatonszőlős, Köveskál, Csobánc hegy, Tihany, Paloznak, Szent György hegy, Monoszló, és Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah, Pinot Noir - ők voltak a Vörös Balaton főszereplői, no meg persze a borok készítői. A 28 kóstolt tétel után mi is azt éreztük, hogy valóban nagyon sokszínű a Balaton-felvidék, telis-teli egyedi stílusokkal, változatossággal, mind fajták, mind talaj, mind klíma tekintetében. És ha az út fontosabb, mint maga a cél - ahogy azt szokás mondani - érdemes lesz a jövőben az északi part útját követni vörösborok tekintetében (is).

(Fotók: Wawrzsák László - Borgőz borblog)


A kóstolt borok: 

Guden Kékfrankos 2013
Jásdi Cabernet Franc-Merlot 2013
Jásdi Ranolder 2012 (Cabernet Franc válogatás)
Figula 3 2012 (Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc-Merlot)
Figula Cabernet Sauvignon 2012
Káli Kövek Cabernet Sauvignon 2013
Villa Tolnay Magnus Merlot 2011
Villa Tolnay Névtelen Cuvée 2009
Villa Tolnay Primus Cabernet Sauvignon 2009
Homola Kékfrankos 2013
Homola Syrah 2013
Homola Cabernet Franc 2013
Szent Donát Csopaki Kékfrankos 2015 (hordóminta)
Szent Donát Tihanyi Kékfrankos 2015 (hordóminta)
Szent Donát Csopaki Kékfrankos 2012
2HA Shiraz 2013
2HA Courage Merlot 2012
2HA Courage Cuvée 2012
Liszkay Cabernet Franc 2011
Liszkay Cabernet Sauvignon 2011
Liszkay Giulia Cabernet Franc 2013
Csobánci Bormanufaktúra Pinot Noir 2012 (hordóminta)
Csobánci Bormanufaktúra Pinot Noir 2011
Csobánci Bormanufaktúra Kékfrankos 2012 Selection
Csobánci Bormanufaktúra Syrah 2012
Csobánci Bormanufaktúra Merlot 2013
Petrányi Derű Cuvée 2013 (Merlot-Kékfrankos-Cabernet Sauvignon)
Petrányi Syrah 2013

2015. november 29., vasárnap

Milyen is a vörösbor, ha balatoni? - Vörös Balatonra fel!

Mi is lehetne szebb Mikulás ajándék egy borkedvelőnek, mint egy kivételes boros esemény, méghozzá egy kivételes helyen, mint amilyen például a téli Balaton. Hóval, vagy hó nélkül, mínuszokban, vagy éppen téli tavaszban, "zenélő" jégtáblákkal, vagy melengető napsütéssel, teljesen mindegy, télen (is) különleges élmény a Balaton. Ráadásul december 5-én "vörösbe öltözik", vagyis 12 (észak)-balatoni borász mutatja be legjobb vörösborait, méghozzá Csopakon, a Jásdi Borteraszon.

Akik biztosan ott lesznek... - Fotó: Vörös Balaton (facebook)

A már hagyományos februári csopaki Olaszrizlingezés lassan negyedik éve vonzza a balatoni borok - azon belül is az Olaszrizlingek - kedvelőit, köztük minket is. Volt már jeges-havas-csúszkálós, gasztronómiát is kiemelten bevonós Olaszrizling szerintünk-élményünk, és volt szinte tavaszias, napfürdőzős, három Felvidéki vendégpincészettel kibővült rendezvény is, ahol többek között a "kicsikre", vagy ahogy mi neveztük el őket, a csopaki "Melrose Place"-re fókuszáltunk.

A mostani - december 5-i - alkalom azonban egy újabb, fontos téma, történetesen a balatoni vörösborok köré rendeződik majd, ezen belül is - olvasva a pincészetek listáját - az észak-balatoni vörösborokra koncentrálva. Jásdi István - az Olaszrizling szerintünk és immár a Vörös Balaton "atyja" - úgy véli, hogy a hazai borisszák zöme még mindig úgy véli, hogy a Balaton partja valójában csakis fehérborok termelésére alkalmas: - Úgy gondoltuk, eljött az ideje, hogy bebizonyítsuk nekik és a kereskedőknek is, hogy a legszebb, legösszetettebb vörösborok is mifelénk teremnek

A Vörös Balaton tehát arra vállalkozott, hogy bemutassa, valójában hogyan is áll a Balaton vörösbor fronton, ehhez pedig 12 balatoni borászt, és azok legjobb vörösborait hozza egy fedél alá, név szerint: Figula (Balatonfüred), Guden Birtok (Csopak), Homola Pincészet (Paloznak), Jásdi Pince (Csopak), Káli Kövek (Köveskál), Liszkay Pincészet (Monoszló), Pálffy Pincészet (Köveskál), Petrányi Pincészet (Csopak), Szent Donát Birtok (Csopak), 2 HA (Szent György-hegy), Villa Tolnay (Badacsony), Von Beöthy (Csobánc Cooperation) (Badacsony).


Sonka és egyéb finomságok a Chianti-tól - Fotó: Wawrzsák László

A sétálókóstoló 13:00 és 18:00 óra között látogatható, és ha megéheznénk a kóstolás ideje alatt, a Chianti Delicate harapnivalóiból választhatunk kedvünkre, de akár ebédelhetünk és vacsorázhatunk is a Márga Bisztróban 12:00 és 22:00 között. 

18:00 óra után Vörös Balaton vacsora a Horváth Házban, 20:00 órától pedig Vörös Balaton Afterparty, alias Könnyed Bohém Baráti Szórakozás Dobai Andrisnál, a füredi Kredenc Borbisztróban. Addig pedig katt a videóra, ahol Jásdi István invitál mindenkit az eseményre:




Mi? - Vörös Balaton
Mikor? - 2015. december 5. 13:00-18:00
Hol? - Jásdi Borterasz, Csopak
Miért? - Belépő: 6.500,- Ft/fő (a belépőjegy tartalmazza a korlátlan borkóstolást a rendezvény ideje alatt. Jegyek korlátozott számban kaphatók!)



2015. július 19., vasárnap

Sabar felett az ég - Egy esős évjárat-bemutató kóstoló története

- A mai szőlőbejárásnak és naplemente nézegetésnek nagy valószínűséggel lőttek – konstatáltam a nyugati határszélről induláskor a Kőszegi-hegy felé tekintve, ahol is a trópusi forróságot követően, éppen csatasorba állítva zivatarláncát készülődött betörni a ránézésre nem sokat teketóriázó exfeleséget idéző - értsd: viszi a házat és a kocsit-típusú - hidegfront. No de semmi pánik, irány a Balaton, pontosabban Káptalantóti, és a Sabar Borház, merthogy egy évjárat-bemutatóval és "naplementézéssel" egybekötött szőlőbejárásra kaptunk invitálást, aztán a többi majd úgyis úgy lesz, ahogyan lennie kell…

A Sabaron Nádasi Andrással és Ádám Gáborral
Fotók: Wawrzsák László

Azért is gondoltam ezt már-már majdnem sztoikus nyugodtsággal – plusz a hidegfront előterében a „volumét” egyre feljebb tekerő hőségtől kókadozva – mert van egy (illetve több is, de most maradjunk ennél az egynél) meghatározó emlékem a picike, mindössze 217 méteres Sabar-hegyről, és a nevét viselő pincéről, az is még 2011 februárjából. Egy sötétkék égre narancssárga sávokat festő téli naplementéről, a tanúhegyek kis kúpjainak és sötét kalapjainak sziluettjeiről, meg arról, ahogy körüllengett az érzés, hogy az egész teljesen olyan, sőt, nem is olyan, mintha, hanem ott, abban a pillanatban maga volt a zen, még ha ez erőteljes túlzásnak is hathat.

Esik

Szóval talán ezért volt a nagy nyugodtság, amibe természetesen vegyült némi kíváncsiság is, hiszen azóta nem jártam a pince háza táján, bár a hibátlan, minőségből következetesen még a nehezebb évjáratokban sem engedő Sabar borokat viszont többször is kóstoltam az elmúlt években (a 2009-ben indult pince eddigi rövidke életébe rögtön két nehezebb évjárat, a 2010-es, és a mostani, '14-es is beleszólt). Megérkezve a Sabar Borházhoz máris szembetűnő volt a változás, a bővítés, a tereprendezési- és a felújítási munkák eredménye, valamint az újabb telepítések gyümölcse, beleértve a pince előtti nagy "kékséget", vagyis az éppen virágba borult gyönyörű levendulást, és a szőlősorokat is.

Nagy Lászlóval a Sabaron
Házigazdánk a tulajdonos, Ádám Gábor, és Nagy László társtulajdonos, borász volt, és megérkezésünkkor - ahogy azt előre sejtettük - azon nyomban le is szakadt az ég. A csapat máris élvezhette tehát a pincebővítés során a házhoz épített fedett borkóstoló terasz adta védelmet, innen "szemlélhettük" a szép lassan a felhők és az esőfüggöny mögé bújó tájat. Ahogy azt Gábor viccesen meg is jegyezte, úgy fest, nemhogy a naplemente nézegetés marad el, de még a végén a hegyek is eltűnnek. Hiányukat Laci (és itt kérek elnézést a "Lacizásért", de Nagy Lászlóval a Sabar és a Villa Tolnay borai kapcsán az elmúlt években már többször is találkoztunk) próbálta meg feledtetni, méghozzá a 2014-es Sabar borok töltögetésével.

Miközben körülöttünk fellélegeztek a szőlők - ahogy azt Lacitól megtudtuk, éppen időben érkezett az égi áldás, mivel már kezdték a szőlősorok jól látható jeleit mutatni a hőségnek és a csapadékhiánynak - mi is átálltunk amolyan "távol a világ zajától" üzemmódba, és a Bács-hegy déli fekvésű dűlőjének Kékfrankos roséjával indítottuk a 2014-es Sabar-kóstolót. Előre jelzem, hogy a délután-este folyamán íródott jegyzeteim elmaradhatatlan kifejezése az ásványosság, a gyümölcsösség, a talaj-jegyek, a savakra történő finomhangolás, valamint az értő hordóhasználat, ami azért sem meglepő, mert pontosan ezen tulajdonságok korrekt, és magas minőségben történő megjelentetése a cél a Sabarnál, mind a fehér címkés válogatás, mind a fekete címkés "alapborok" esetében is.

Miközben a második tételt, a részben hordós, részben acéltartályos, agyagos talaj adta feszes szerkezetű, ásványos, lendületes Sauvignon blanc-t kortyolgattuk, néhány fontosabb eseményt idézett fel Gábor és Laci a pincészet életéből, kezdve a 2009-es évvel, amikor is a régi, 1937-es építésű, romos, régóta lakatlan pinceépületet megvásárolták, egyúttal megmentették az utókor számára is.

A felújítás során rendbe hozták a pince- és a szőlőfeldolgozó helyiséget, tetőcsere és vakolás után pedig megépült a gyümölcsfogadó terasz is. 2012-ben új telepítések (Cabernet Franc) történtek a pincénél, 2013-ban pedig - saját "határaikon" túlmenően - felújították a Sabarra vezető teljes földutat is. A legutóbbi bővítés során épült meg a fedett kóstolóterasz, bővült a feldolgozótér, és egy új boltíves pinceágat is kiépítettek, mellyel duplájára nőtt a tárolókapacitás, így ezzel immár 30 ezer palack/év bormennyiség érlelésére és tárolására elegendő a hely. 

Ennyi munka után - azt is figyelembe véve, hogy Laci nemcsak a Sabarnál, de a Villa Tolnaynál is "szolgálatot teljesít" - azt gondolná az ember, ennél tovább már biztos nem "nőnek", azonban aki ismeri Gábor lelkesedését és Laci következetes, megalkuvásmentes elhivatottságát, az tudja, hogy semmin nem kell meglepődni, így azon sem, hogy - ahogy azt később megtudtuk -, az építkezésnek ezzel még tényleg nincs vége...

Pincekóstoló

Mivel pincébe menni akkor kell, amikor jól esik, mi is ezt tettük, hagytuk, hogy a lassan elvonulni készülődő vihar - némi csendes morgolódás mellett - hadd tegye csak még a dolgát, mi pedig a komoly földmunkával kialakított új pinceágban folytattuk a 2014-es évjárat kóstolóját. A túlnyomórészt Stockinger, valamint Trust és Ézsiás hordókkal is teli pincében máris egy újdonságot kortyolhattunk, vagyis a fehér címkés, válogatás Mórocz Szürkebarátot, amely azért újdonság, ugyanis eddig a "Mórocz" "sorozat" csupán egy tagból, az Olaszrizlingből állt. (A "Mórocz" tisztelgés a borvidéki hagyományok, valamint az ősök előtt, Laci ugyanis gyermekkorának nyarait nagyapja, Mórocz György badacsony-hegyi szőlőskertjében töltötte, innen hozva magával a szőlő és a borvidék iránti szeretetét).

A Mórocz Szürkebarát 2014-es debütálása

A 2014-es Mórocz Szürkebarát a badacsonyörsi Öreg-hegy déli lejtőjének terméséből készült, Stockinger és Trust hordókban erjesztett, majd öt hónapig érlelt tétel. Kifejező ásványossága, gyümölcseinek gazdagsága, valamint szép felépítése, izgalmas rétegei mellett a hordók finom ízei is dominálnak, érdemes lesz tehát a későbbiekben is figyelni a tétel további fejlődését. 

Aztán persze érkeztek a pohárba a 2014-es Olaszrizlingek is, először az "alap", fekete címkés Sabar Olaszrizling. Miközben a pici vaníliával fűszerezett citrusos, sós, friss, lendületes tételt kóstoltuk, Laci arról mesélt, hogy az a legfontosabb, hogy a bekerülő gyümölcs tökéletes legyen, onnantól kezdve azt már csak elrontani lehet. Ennek az "alap"rizlingnek a termése a Csobánc-hegy lábánál található, nyugati fekvésű Palotavölgy-dűlőből érkezett, melynek talajára nézve érdekesség, hogy nagyrészt egy mészkőpad alkotja. Stockinger, Trust, és Ézsiás hordókban érlelődött a bor öt hónapon át.



A 2014-es fehér címkés Mórocz Olaszrizling termőhelyét pedig már poharunkban magával a borral nézhettük meg, hiszen az a Sabar-hegy, pincészet mellett fekvő, nyugati lejtőjén termett. Mivel az esőfelhők úgy döntöttek, hogy kicsit körülnéznek a vidék más tájain is, megkértük Gábort, hogy ha lehetséges, mégiscsak legyen szőlőbejárás, így kedvesen eleget téve a kérésnek, "felkapaszkodtunk" a Sabar-hegy oldalára, egészen egy ott található régi pinceépületig, ahonnan meglepő módon (hiszen csak néhányszor tíz métert sétáltunk a szőlősorok mellett felfelé) olyan panoráma tárult elénk, amelyet nagyon sokáig lehetett (volna) szálazgatni... ha vissza nem tértek volna a felhők...

Rajnai rizlingezés a leendő kóstolóhelyiség tetején

- Ezt a Rajnai rizlinget márpedig itt isszuk meg, akármi lesz is - mondta viccelődve Laci, karjában tartva a palackot, mi pedig a régi pinceépület tetején állva eleget is tettük az invitálásnak. Közben megtudtuk Gábortól, hogy természetesen terveik vannak a régi épülettel, itt alakítanak majd ki egy kóstolóhelyiséget, mivel a lenti, felújított épülethez tartozó már időnként kicsinek bizonyul. Hát bizony, ha elkészül, ismét meg kell látogatnunk a Sabar Borházat, ez nem kérdés, az egyik legszebb "forgószínpados" panorámát nézegethetik majd a vendégek tanúhegyekkel, szőlősorokkal, régi diófával, és a szerencsésebbek akár komplett naplementével is.

Bár nekünk ilyen élményben most nem volt részünk, és néha az eső is újra rákoppintott a fejünk búbjára, azért a '14-es Rajnait még a tetőn kortyolgattuk. A Köbölkút-Hármashegy dűlő termése - méghozzá a Badacsony-hegy déli oldaláról - fél évet töltött Franz Stockinger enyhe pörkölésű hordójában. Érett gyömölcsösségével és finom, de határozott savaival szép felépítésű bor, amely részleteiben fiatalsága miatt még picit szétszórt, de abszolút hozza a terroir, vagyis ahogy Laci e kifejezést jobban szereti, inkább termőhely-jegyeket.

A nap tehát lement - állítólag - az eső meg újra rákezdett, meg aztán az idő is elszaladt, így vacsorázni indultunk a "rossz" (szőlőnek akkor kifejezetten jó) időre való tekintettel a Villa Tolnay megújult vendégházába a Sabar-hegy "nagytesójára", a Csobáncra. Itt is nagy változások történtek az elmúlt időszakban, Tolnay Klári egykori villája ugyanis kívül-belül teljesen megújult, öt nagyon igényes vendégszobával bővült, és akár még egy remek panorámájú szivarszoba is a vendégek rendelkezésére áll (mi szivar nélkül próbáltuk, úgy is pazar volt).

Emlékkép(p) a Sabarról

Vacsoránkat Laci felesége, Bea készítette, a remek ételekhez pedig tovább kóstolhattuk Laci "alkotásait", vagyis a Sabar Ottonel muskotályt, és néhány régebbi évjáratú Villa Tolnay tételt. Az illatos, mézes-narancsvirágos aromájú, frissítő savú Ottonel muskotály tökéletes párja volt Bea friss, ropogós salátájának, amelyet a Serrano sonka picit fűszeres, visszafogottan sós, leheletnyit édes ívilága, az áfonya fanyarkás-édeskés ízei, és a mézes vinaigrette zamatos frissessége kísért. Bea főétele, vagyis a vadas zsemlegombóccal meg annyira ízlett szálaira omló húsával, és a kívül finom pirult kérget kapott gombócával, hogy őszintén szólva elfelejtettünk még fotózni is.

Bea salátája

Ahogy másnap reggel is, amikor talán az elmaradt naplementéért cserébe Csobánc várát misztikus ködbe burkolták a felhők, míg mi a felfrissült levegőn picit fázósan nyújtózkodtunk. Ide még vissza kell térni - gondoltuk - ami nem újdonság, hiszen valamiért már 2011-ben is ezt éreztem. Nemcsak a nyugalom, a természet közelsége, a jó borok és ételek miatt, hanem a mindezek mögött álló emberek, az ő álmaik, vágyaik, és azok beteljesülése, beteljesítése miatt is. Jó lenne úgy befejezni, hogy folytatása következik. Biztos, ami biztos, így is fejezem be.

Fotók: Wawrzsák László

        


2015. július 14., kedd

TOP30-on túl, Borbazáron innen - Folytatódik a boros élet a sárvári várban

Hogy hová érdemes menni egy masszív hőségriadó esetén Sárváron? Fürdőváros lévén azonnal adja magát a válasz, hogy legjobb ilyenkor a fürdő medencéiben-csúszdáin csobbanni, de múlt hét pénteken felfedeztünk egy hasonlóan jó helyet, történetesen a Nádasdy-vár kazamatáit. Mivel borospohár is volt a kezünkben, no meg két borász is velünk tartott - boraival együtt - a hűvös-félhomályos bástyák belsejébe, maga volt a tökéletes felüdülés-kikapcsolódás a TOP30+ sétálókóstoló e "fakultatív" kis programja. De ne szaladjunk rögtön le a "pincébe", kezdjük inkább ott, ahol az életben is sok minden elkezdődik, vagyis a házasságkötő teremben, ahol a vár vastag falai szintén maximális teljesítményen "pörgették" a természetes "légkondit", szóval csak ajánlani tudom hőségriadó esetére (is) a Nádasdyak egykori lakhelyét.

A TOP30+ teljes képgalériája a Borgőz facebook oldalán

Úgy tűnik, a nyár ideje alatt beindul az "uradalmi" boros élet Sárváron, ugyanis - ahogy azt mi is beharangoztuk - július 3-án, késő délutántól lehetősége nyílt a nagyközönségnek arra, hogy a korábban lezajlott Nádasdy Történelmi Fesztivál borversenyén legjobb 30 helyezést elért valamennyi bort megkóstolja, és egy értékelő-, illetve egy szavazólap segítségével kiválassza a közönségdíjas győztest. Mivel a borversenyre az egykori Nádasdy uradalom területén lévő mai borvidékek - vagyis a Soproni, a Nagy-Somlói, a Badacsonyi, a Balaton-felvidéki, valamint a Zalai borvidék - bortermelői nevezhettek palackozott tételeket, a sétálókóstolón is ezekből a borokból szemezgethettünk, köztük a szakmai zsűri által kiválasztott idei Nádasdy Történelmi Fesztivál borával, vagyis az Istvándy Pincészet 2014-es Kéknyelűjével.

Kazamatatúra

Mivel 30 bor végigkóstolása nem kis feladat - főleg nem egy piros riasztásos hőhullám koncentrációt tompító "ostroma" alatt - a szervezők arra is gondoltak, hogy a sétálókóstoló "menetrendjét", vagyis ajánlott kóstolási sorrendjét is kidolgozzák, kezdve a TOP30 egyetlen "bubisával", a Ság-hegyi Dénes Hegybirtok Raffiné gyöngyözőborával, majd folytatva a sort a 2014-es évjárat könnyed fehérboraival, aztán a korábbi évjáratok tételeivel, egészen 2007-ig visszakóstolva a fehér szekciót, a Villa Tolnay szépre érett, termőhelyet pedánsan közvetítő badacsonyi Rajnai rizlingjéig. Rozéborokból 4 tételt kóstolhatott a nagyközönség, ebből három a Soproni borvidék szülötte, és Kékfrankosból készült. A vörös tételek között sem tévedhettünk el, ha "követtük a nyilat", Pinot Noir-ral indult a sor, aztán többek között a kőszegi és vaskeresztesi borászok tételei következtek szép sorban, vagyis a Blauburgerek és a Kékfrankosok.

Azonos karakterek - a sétálókóstoló borász vendégei: Géró Péter (Somló) és Dénes Tibor (Ság-hegy)

Természetesen egy sétálókóstoló úgy teljes, ha találkozhatunk a borok készítőivel-képviselőivel is, így a kóstoló vendége volt a Somlóról Géró Péter, a szintén a Nagy-Somlói borvidékhez tartozó Ság-hegyről Dénes Tibor, a Badacsonyi borvidékről az Istvándy Pincészet képviseletében Molnár Martin, valamint a két borvidék - a Zalai, illetve a Soproni - között félúton található Mándli Borház borásza, Mándli Tibor is. A 30 tétel kóstolása közben lehetőség volt egy kis pihenőre is, hiszen a sétálókóstoló keretében fotókat is nézegethettünk, egy szintén 30 "tételből" álló fotókiállításon, amely a 2014-es Nádasdy Fesztivál fotópályázatának díjazottjait mutatta be, illetve izgi kazamatatúrára is indulhattunk, na de nem ám akárhogy!

Takács Zoltán, a Nádasdy Múzeum igazgatója

Takács Zoltán a Nádasdy Múzeum igazgatója, aki egyben történész és turkológus is - a félreértések és a kuncorgás elkerülése végett ez utóbbi szakma a török nyelvű népek nyelvével és történelmével foglalkozó tudományág - vezetésével indultunk a Nádasdy-vár két kazamatájába, miközben nagyon érdekes történeteket tudhattunk meg, például arról, hogy az egykor a várban lakó Báthory Erzsébetnek a középkori szóbeszéd által "picit" ferdített, feltételezett borzalmas tetteinek van-e valóságalapja, majd hallottunk történetet Kinizsi "tálcájáról", no de számunkra inkább persze a "boros" részek voltak a legizgalmasabbak, így bejárhattuk a vár mindenkori lakóinak bortároló helyeit is.

Dénes Tibor és Ság-hegyi Furmintja a kazamatában

Hogy a történelem egy kis jelennel is vegyüljön, mindkét kazamatában egy-egy Vas megyei borász várt ránk - természetesen boraikkal együtt - hogy a hűvös falak között kóstolhassunk. Az első bástya belsejében a Ság-hegyen dolgozó Dénes Tiborral poharazhattunk, 2011-es Furmintjával a poharunkban hallgattuk bemutatkozását, gondolatait, és képzeltük el, hogy milyen is lehetett az az idő, amikor még a Nádasdyak uradalmi szőlőit szüretelték a Ság-hegyen.

Mándli Tibor kóstoltat a 2. bástyában

A másik kazamatában Mándli Tibor várt ránk. Az 1885 (!) óta szőlőterülettel rendelkező család borászata két borvidéken - a Zalain, illetve a Sopronin - termeszt szőlőt, a borászat pedig Kőszeg és Zalabér között félúton található. A vörösborok Kőszeg és Cák lankáiról kerülnek palackba, a fehérborok alapanyaga, valamint a Merlot fajta pedig a Zalai borvidéken teremnek. Tibor 2013-as Blauburgert töltött poharunkba, amely fajta egyébként a Soproni borvidék Kőszegi körzetének nagyobb területen termesztett, egyre ígéretesebb "szívügye", egyfajta zászlósfajtája is - természetesen a Kékfrankos mellett.

Fotókiállítás, sétálókóstoló, közönségdíj szavazás - TOP30+

Visszatérve a sétálókóstolóra még egy fontos feladat várt a közönségre, vagyis leadni a szavazólapokat, és ezzel kiválasztani a közönségdíjas bort. Az eredményeket a szervezők a szavazatgyűjtő dobozka, és a vár kapuinak bezárása után összesítették, ez alapján pedig a Nádasdy Történelmi Fesztivál 2015-ös közönségdíjas bora a Bogdán Pincészet 2014-es Nagy-Somlói Rizlingszilvánija lett.

A Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló 2015 közönségdíjas bora

Ezzel azonban a sárvári "uradalmi" boros élet még korántsem ért véget, a folytatás ezen a hétvégén (2015. július 17-19.) lesz, amikor is a borrajongók ismét ostrom alá vehetik a sárvári Nádasdy-várat. Kezdetét veszi ugyanis a Nádasdy Történelmi Fesztivál, ennek keretében pedig a Nádasdy Borbazár, ahol 6 faházban 8 pincészettel találkozhatnak a borkedvelők. Ezúttal a "vendégpincészetnek" köszönhetően átléphetjük majd a Nádasdy "régió" határait is, így a pezsgőtől kezdve egy jó fehér boron, majd a hűs rozén át a szép vörös tételeken keresztül a természetes édes borig tart az "uradalmi" választék.

A résztvevő pincészetek-borvidékek:
- Alasz Pince / Soproni borvidék - Kőszeg
- Bezerics Borház / Zalai borvidék - Keszthely
- Bussay Pincészet / Zalai borvidék - Csörnyeföld
- Cezar Pincészet / Zalai borvidék - Nagyrada
- Istvándy Pincészet / Badacsonyi borvidék - Káptalantóti
- Laposa Birtok / Badacsonyi borvidék - Badacsony
- Mándli Borház / Zalai és Soproni borvidék - Bérbaltavár, Cák
- Vylyan Pincészet / Villányi borvidék - Kisharsány



Nádasdy Borbazár tehát a sárvári Nádasdy-vár Külső udvarában, 2015. július 17-19. (péntek-vasárnap) között. A faházak nyitva tartása pénteken 14:00 - 24:00 óra, szombaton 10:00 - 24:00 óra, vasárnap 10:00 - 19:00 óra között. A Borbazár a várudvaron kívül, de a várfalon belül található, a fesztivál területére megváltott jeggyel (700,- Ft) gyalogosan közelíthető meg három napon át.


Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz borblog 
  


2015. június 30., kedd

Pohárral a kézben öt bástya között - Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló Sárváron

Van olyan történet, amely egy - vagy több - borvidéken kezdődik, és egy házasságkötő teremben ér véget. Ez a sárvári történet például pont olyan. Merthogy pár nap múlva megnyílnak a Nádasdy-vár - pontosabban a benne található házasságkötő terem - kapui, és a város történetében először egy sétálókóstoló keretében több mint 30 tételt kóstolhatunk majd, méghozzá a Nádasdy Történelmi Fesztiválhoz kapcsolódó borverseny top mezőnyéből. De ne szaladjunk ennyire előre...

Történt ugyanis, hogy tavalyi évben először, ebből eredően pedig idén másodszor hirdettek borversenyt Sárvár városában a Nádasdy Fesztiválhoz kapcsolódóan. 

A borverseny alapgondolata a Nádasdy uradalom egykori területein fekvő mai borvidékekre, ha úgy tetszik, Sárvár öt "borbástyájára", a Soproni, a Nagy-Somlói, a Badacsonyi, a Balaton-felvidéki, valamint a Zalai borvidékre koncentrál, illetve 2015-től kezdve minden évben meghívást kap a borbírálatra az előző évben a "Nádasdy Történelmi Fesztivál Bora" címet viselő bor készítője, aki az idei borversenyen a Ság-hegyi (Nagy-Somlói borvidék) Dénes Hegybirtok borásza, Dénes Tibor volt, az ő 2008-as Olaszrizlingje nyerte el ugyanis a tavalyi fődíjat. 

Az idei borversenyre 5 borvidék 31 pincészete 70 tétellel nevezett. A győztes a badacsonyi Istvándy Pincészet 2014-es Kéknyelűje lett, jövőre tehát e bor készítőjét várják majd a zsűribe, illetve természetesen ez a bor is kóstolható lesz a pénteki (2015. július 3.) TOP30+ sétálókóstolón, ahol a belépőjegy megváltása ellenében a közönség is megismerheti és végigkóstolhatja a borverseny "top" borait. A kóstoláson-borozgatáson túl arra is lehetőség nyílik majd, hogy a borfogyasztók, kóstolók is szavazzanak, és pontozásuk alapján - amelyhez egy 20 pontos rendszerű kóstolólap is segítségükre lesz - megválasszák a közönségdíjas tételt is.

Istvándy Gergely (balra) a Nádasdy Történelmi Fesztivál Bora 2015 díj átvételén

14 fehér-, 4 rozé-, és 12 vörösbor bírálatára lesz majd lehetőség, de a TOP30-nál valamivel több bor lesz kóstolható ezen a pénteki estén, amely természetesen nyitott a borok készítői, valamint a pincészetek képviselői előtt is, így akár egy-egy beszélgetés, információ hasznos lehet a kóstoló során.  

Természetesen, ha már Sárvár kulturális központjában, a Nádasdy-várban kóstolunk majd, nem maradhatnak el a művészetek sem: a sétálókóstoló keretében a 2014-es Nádasdy Történelmi Fesztivál fotópályázatának kiállításán nézegethetünk 30 fotót pohárral a kézben, illetve egy-egy rövid "történelmi kóstolás" idejére az 5-ből 2 bástya is megnyílik a résztvevők előtt, így a vár olyan szegleteit is bejárhatjuk, amelyre ritkán adódik lehetőség.

A kóstolható borok készítői:

- Badacsonyi borvidék: Istvándy Pincészet, Villa Tolnay

- Balaton-felvidéki borvidék: Káli Kövek

- Nagy-Somlói borvidék: Bogdán Birtok, Dénes-Hegybirtok, Géró Péter Pincéje, Somlói Apátsági Pince, Zsirai Pincészet

- Soproni borvidék: Alasz Pince, Garger Pince, Hauer Pincészet, Jagodics Pincészet, Kampits Családi Pince, Tóth Pincészet, Major-Árva Borház, Mándli Borház, Roll Pincészet, Töltl Pincészet, Winelife

- Zalai borvidék: Bezerics Borászat, Bussay Pince, Cézár Pincészet, Dóka Éva Pincészete

Nádasdy borverseny TOP30+ sétálókóstoló és fotókiállítás tehát 2015. július 3-án, pénteken a sárvári Nádasdy-vár Házasságkötő termében 17:15 - 21:00 óráig. 

Fontos információ, hogy a rendezvényre korlátozott számban vásárolhatók jegyek.

Egyéb információk:

- Jegyelővétel június 25-től július 2-ig: 3.900,- Ft/fő (jegyek elővételben válthatók Sárváron a Nádasdy Étteremben, valamint a Zöldfa Italdiszkontban)
- Jegyvásárlás a helyszínen: 4.500,- Ft/fő - 17:15-20:00 óráig

Részletes program, további információ a sétálókóstoló facebook eseményénél található.


2015. június 21., vasárnap

Bortavasz, negyedik évad - Dél-Burgenlandban jártunk

Valahogy úgy van ez most már "kötelezően" jó ideje, hogy ha nyár, akkor Balaton, rozéhosszúlépés, aztán tenger, borbárok, halsütödék, kagylófaló helyek, és bringa, ha pedig tavasz, akkor Bortavasz és Dél-Burgenland. Igen, most így visszafelé haladva az időben, egyfajta időbeli invariancia gyanánt, ha már állítólag létezik ilyen, használjuk is. Szóval ez az írás - pontosabban annak váz(lat)a - még akkor született, amikor napokon át kopácsolt kint az eső, akác- és bodzavirágot szüretelt vadul a szél, a rádió a nyugat-magyarországi árvízhelyzetet elemezte, én pedig a létező legvastagabb pulcsimba burkolózva klimpíroztam a billentyűzeten. Tavasz volt - vagy ősz, vagy tél, vagy nyár, de leginkább a négy évszak bolondos kevercse - mi pedig negyedszerre is ellátogattunk Dél-Burgenland nyitott pincéibe.

Thomas Straka
A két napos túrát Rohoncon kezdtük Straka-éknál, már csak azért is, mert mióta 2013-ban a Bortavasz Wein Guide-jában egyszerre csaptunk rá Thomas szőlősorok között Vespával motorozós fotójára, majd el is látogattunk hozzá, azóta számunkra "kötelező" látogatandó-kóstolandó hely - még néhány pincészettel együtt - évről évre.

Idén is bekukkantottunk tehát a rohonci tektonikai ablakon, vagyis megkóstoltuk a "Rechnitzer Fenster" - az erózió által lepusztított takarók alól előkerült, néhol "fiatal" kőzetekkel keveredett nagyon régi alapkőzet (szürke- és zöld pala) - adta jegyeket a borokban. Elsőként az Olaszrizlingekben (Welschriesling), így a 2014-es ásványos, harsogó, frissességtől kicsattanó, majd a 2013-as kerekebb, selymesebb, dorombolóbb, picit "déliesebb" karakterű tételben.

Majd a 2014-es Sauvignon Blanc-nal újra megdőlt a "nemkedvelemannyiraasauvignonblanc-t", amúgy helytelen beidegződésem "rohoncos" ásványosságával, sós, friss gyümölcsös, nyári almás-citrusos karakterével - és gyorsan megjegyzem, a második nap végén egy olyan Sauvignon Blanc élményt kaptunk Thomas Kopfensteiner prezentálásában (nem saját bora volt az), amely végképp elűzte belőlem a fajta iránt érzett "bizonytalanságot", de erről majd a záró részben.


Mielőtt a hordós érlelésű, régebbi évjáratokra tértünk volna át, megágyaztunk kicsit a boroknak, vagyis falatozgattunk Straka-ék mangalica szalonnájából, ami meglehetősen izgalmas volt rozmaringos-sós pácával, a hozzá kortyolt 2014-es Welschriesling pedig remek "zsíroldónak" bizonyult, a savak szépen csúsztatták le a finom falatokat egymás után. Aztán felfedeztük Straka-éknál a világ, na jó, mondjuk Ausztria legjobb diós kiflijét is, hájas tésztából, félig még melegen, picike porcukor lehelettel a tetején, aprócska roppanós-grillázsos ízű diódarabkákkal a töltelékben. Hiányzik azóta is, sokat gondolok rá, na...


A többi bor kóstolásához már kimerészkedtünk az épület elé a napsütésbe, de megállapítottuk, hogy Straka-éknál mindig fúj a szél, ami ugye nem baj, már persze a szőlőterületeknek, mi viszont inkább felvettük magunkra az összes magunkkal vitt ruházatot. Szépen sorban kóstoltuk az egyfolytában talajról "mesélő" borokat: a 30 éves tőkékről szüretelt Alte Reben 2013 (Weißburgunder és Welschriesling), a 2012-es Chardonnay Reserve tételt, majd a vörös szekciót is, amelyek közül a 2012-es Eisenberg DAC Reserve tétel (16 hónap 500 l-es hordóban) mutatta most legszebb mosolyát finom gyümölcseivel, visszafogott, mégis "támogató" tanninjaival, komplex felépítésével, és a talaj hamisítatlan ásványosságával kiegészülve. (Az Eisenberg DAC, vagyis a Districtus Austriae Controllatus megkülönböztető jelzést a 2009-es évjárattal kezdődően viselhetik a régió előírás szerint készült Kékfrankosai klasszikus (Klassik), illetve Reserve kategóriában.)


Aztán lefelé "ereszkedtünk" Rohonc szőlőhegyén, és beugrottunk még egy-két pincébe, amolyan villámlátogatás erejéig, hiszen sok teendőnk volt még aznap - gondolok itt arra, hogy a képzeletbeli forgatókönyvünkbe beírtuk Deutsch-Schützenben Kopfensteinerék meglátogatását, márpedig náluk általában annyi izgalmas tétellel találkozhatunk a "meghirdetett" tételeken kívül, hogy az előre kinyomtatott Wein Guide-ba az ő pincészetükhöz plusz jegyzetlapot kellene nyomtatni.


Még néhány rohonci tételbe belekóstoltunk tehát, csak hogy megjegyezzük jól a terroir adta egyedi jegyeket, illetve, hogy megismerjük a kisebb területeken dolgozó gazdák termőhelyet tükröző borait. Benéztünk  Dr. Michael Varsits pincészetéhez, ahol kóstolhattunk 2014-es Geschriebenstein Welschriesling-et, amely egy nagyon fontos rohonci összefogás eredménye. Először 2013-ban, Jürgen Horvath pincészetében találkoztunk a nyolc borász összefogásával készített Olaszrizlinggel. Geschriebenstein egyenlő Írottkő, mely Nyugat-Magyarország és Burgenland legmagasabb pontja a maga 884 méterével. 4-5000 palacknyi saját Olaszrizlinget készít a nyolc borász a Kőszegi-hegység déli, Olaszrizling által igencsak kedvelt, könnyű pala alapkőzetű, bőségesen napsütötte lejtőjén, mely Geschriebenstein Welschriesling márkanéven kerül Ausztriában piacra.


Emmerich Wanger negyedik generációs pincészetében folytattuk a rohonci "terroir-vadászatot". Itt az Olaszrizlingen túl találkozhattunk a Burgenlandban nagyon népszerű, direkttermő szőlőből készült Uhudlerrel is, pontosabban annak Frizzante változatával, amely Wa-Hudler néven fut a pincészetnél. A zamatos-édeskés, erőteljes szőlőaromáktól illatozó, virgonc bubikkal vidámra hangolt hideg Frizzante után lesétáltunk a hegyről, hogy bekukkantsunk Mandl-ékhoz, akik szintén a Geschriebenstein Welschriesling "közösségében" készítenek Olaszrizlinget, és akiknél a házigazda, Erhard vezetésével korábban már bejártuk "pincétől a padlásig" a borászatot, megismerve például hordóikat is, melyek franciaországi Allier erdeiből származó tölgyfából készülnek. A talajt még búcsúzóul újra megmutató Eisenberg DAC Reserve Kékfrankossal köszöntünk el Rohonctól, és utaztunk tovább Deutsch-Schützen-be.


Bortavaszozós múltunk második napjától - vagyis 2012 óta - abszolút "favorit" nálunk a Kopfensteiner pincészet, tehát mindig visszatértünk ide, ahogy idén is. Amolyan biztos pont, és ahogy fentebb már írtam, bizony pótlapra lenne szükség az előre nyomtatott praktikus kis Wein Guide-ban, annyi remek tétel kóstolható ilyenkor, ráadásul Astrid és Thomas vendégszeretete is kiemelkedő. Végre az időjárás is úgy döntött, hogy villant a Bortavasz alkalmából egy kicsit erőteljesebb napsütést, így nagyon jól esett indításnak a Kékfrankosból készült szupergyümölcsös, jó savú Frizzante Rosé. Némi kis sonka és sajt falatozás után aztán belevágtunk egy olyan sor kóstolásába, amelynek minden jegyzetét a terjedelem miatt lehetetlen megosztani, néhány tételt azonban érdemes kiemelni.

2012-es tételekkel indítottuk a vörösborok kóstolását: először a Weinberg dűlő Kékfrankosát, majd szép sorban a többi DAC Reserve tételt szálazgattuk (volt mit!), úgy mint az étcsokoládés-meggyes, remek savakkal és ásványossággal rendelkező Szapary-t, vagy a kicsit "dorombolóbb", magasabb alkoholérzetű, ribizli, áfonya, fekete-cseresznye zamatokkal, és talán már írnom sem kell, a talaj egyedi jegyeivel teli Saybritz-t. Aztán visszafelé kalandoztunk az időben, kedvencünk lett a 2011-es Merlot, a 2009-es Saybritz, és a 2008-as Weinberg tétel is. A végén aztán persze érkeztek a "nagy durranások", vagyis a magnum palackos tételek is, Merlot 2008-ból, Kékfrankos 2007-ből, és a négyszeres magnum, vagyis a 6 literes palackos, 2008-as Border (Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon házasítás), mely 20 hónapot töltött kis tölgyhordóban.

A nap záró-, majd a másnap nyitóakkordjaként ellátogattunk még a szombathelyi buszok indulási és érkezési helyén, vagyis Eberau központjában felállított "Borfaluba", ahol a borok mellett néhány, elsősorban az Uhudlerre alapozott kulináris érdekességet ismerhettünk meg, így például az Uhudler likőrt, az Uhula névre hallgató lekvárt, és az Uhudler krémmel töltött csokoládét is.


Nagyon rövid pihenő után a második, kicsit esős-borongós napot Deutsch-Schützen-ben töltöttük. Az általunk tavaly felfedezett és akkor meg is "énekelt" StephanO pincészetnél kezdtünk, méghozzá nemcsak borokkal, hanem nagyon finom falatokkal is, a meineWeideGans gazdaság jóvoltából, ahol a libák szabadon szaladgálnak a zöld és buja legelőkön, és ahol a zamatos fű mellé gabonaféléket, árpát, zabot, búzát falatoznak. Így lesz nagyon finom, és alacsony zsírtartalmú a húsuk, valamint kifogástalan minőségű a libamáj.


Háromféle falatot kóstolunk, elsőként a májpástétomosat, amelyben a libamájat vajjal, tejszínnel, vörösborral és fűszerekkel keverték krémesre, tetejére pedig a szintén a Weidegans által készített alma-füge chutney került, amely mákkal, bourbon vaníliával, valamint chilivel ízesített. (Egyébként valamennyi, Weidegans termék gluténmentes, nem tartalmaz tartósítószereket sem). Ehhez a falathoz egyszerűen mennyei volt az első StephanO tétel, vagyis az Ariel Frizzante, amely Müller Thurgau, Muscadet, és Olaszrizling házasítása. Másodikként tökmagpesto-t kóstoltunk, majd kedvencem, a rillette került tányérra, amely lágyan szálaira omló textúrájával, és finom fűszereivel (kakukkfű, majoránna, fokhagyma) teljesen levett a lábamról, no meg jól meg is alapozott az aznapi boroknak. (Érdemes a Weidegans többi termékét is megismerni, például az almafán füstölt libamellet, az áfonyachutney-t, vagy a balzsamecettel, gyömbérrel, fehérborral készülő szilvachutney-t is).

Ahogy tavaly, úgy idén is Monikával (Dr. Monika Killer) és Stephan-nal (Dr. Stephan Oberpfalzer) kóstoltuk végig a borokat, vagyis a Shakespeare karakterek nevét viselő tételeket, köztük az Iris névre hallgató 2013-as Blaufränkisch Frizzante Rosé-t, és a 2014-es Miranda Rosé-t (80% Kékfrankos, 20% Zweigelt). Mindkét tétel "déliesebbre" hangolt, tiszta gyümölcsösségről (nem tutti-fruttiról!), kicsit "testesebb" felépítésről, ásványosságról szólt, amolyan Provance-i stílusban.

Aztán a vörösborok következtek: a kifinomult gyümölcsű, kakaóval szórt meggyes ízvilágú, finom tanninú, jó ivású Sebastian Reserve 2012 Zweigelt, a Bortavaszhoz kapcsolódó Wein Trophy borverseny idei díjazottja, a Trinculo 2013 Eisenberg DAC, a 60 éves ültetvényről származó, spontán erjesztésű, 16 hónapig hordóban érlelt Prospero 2012 Eisenberg DAC Reserve tétel, végül a Stephano Rot Cuvée 2012 (50% Merlot, 30% Cabernet Sauvignon, 20% Cabernet Franc), amely 26 hónapig pihent hordóban, és amelynek finom ásványai, gyümölcsei, hosszú lecsengése még a következő pincészetig is velünk tartottak.


Következő állomásként a Schützenhof pincészetnél ugrottunk le a buszról egyfajta rögtönzött ötlet alapján, és milyen jól tettük, mert egy régi évjáratos kóstolóba csöppenhettünk bele, az édesapa vezetésével. 2004-ben kezdtük a Schützenhof "történelemórát", a 3-Klang tétellel, amely Merlot, Cabernet Sauvignon és Pinot Noir házasítása, és amelyek összetevői külön-külön 2 évig, majd házasítva 1 évig pihentek hordóban. Majd 2002-ben folytattuk, a csokoládés, málna és ribizli zamatokkal, és finom tanninokkal teli Kastellan tétellel. A 2000-es Merlot picit hűvösebb, eukaliptuszos illatokkal fogadott minket, az amerikai hordó "édessége" viszont nagyon finom zamatokat adott a borhoz (mint azt megtudtuk, a Merlot-hoz inkább amerikai hordót használnak, a Kékfrankoshoz inkább franciát).


A Senior Blaufränkisch tétellel már 1997-ig léptünk vissza, és ebből az évjáratból még egy tételt, a Kastellan házasítást is megkóstoltuk (Merlot, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos és Zweigelt azonos arányban). A Kastellan-ban egyébként melegebb évjáratokban több a Kékfrankos, illetve a Cabernet Sauvignon, hűvösebb évjáratokban pedig a Zweigelt és a Merlot. A végén egy 1996-os tétel, a Zweigelt Selection-t kóstoltuk, amely 60 éves tőkék termése (mármint 1996-ban voltak a tőkék 60 évesek), és az évjáratot jellemzi, hogy ebben az évben például Kastellan házasítás nem készült, mert nem ért be tökéletesen a Cabernet Sauvignon.

Mert néha a méret (is) lényeg - palackok a Wachter-Wiesler pincészetnél

Érdekes volt a régi évjáratokat végigkóstolni, és bár pár tétel már javában túl volt a csúcsán, sőt, néhányuk teljesen végigjárta életútját, a talaj jegyei még mindig érezhetően ott voltak a borokban.
Hogy még egy kicsit gyakoroljunk, és kóstoljuk a különböző palackméretek adta érlelési jegyeket, bekukkantottunk a Wachter-Wiesler pincészethez is. Itt, mondhatni növekvő sorrendben végigmustráltunk néhány palackméretet, kóstolgatva, mit is tud a 0,75 l-es palack duplázódása, triplázódása, és így tovább.


A napot - és egyben az idei Bortavaszt is - Kopfensteinerékhez visszatérve zártuk, ezúttal azonban már nem kóstolni tértünk be, csupán a szemerkélő eső elől húzódtunk fedett helyre. Thomas azonban olyan kedves volt, hogy még két tétellel lepett meg minket, ezúttal azonban nem saját pincéjéből. Neki köszönhetően ismerhettük meg a dél-stájer Erich és Walter Polz pincészetének egyik remekét, a 2012-es Hochgrassnitzberg Sauvignon Blanc-t, amely hosszú érlelésének és a talaj agyagos-mészköves adottságának köszönhetően gazdag aromájával, sokrétű karakterével, nagyon finom savkészletével, és kifejező ásványosságával okozott maradandó élményt. Aztán pezsgővel zártunk, méghozzá a szintén dél-stájer Paschek pincészet blanc de blanc-jával, amely nagyon szép lezárása volt az idei Bortavasznak.

Jövőre folytatjuk...

Fotók: Wawrzsák László
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...