Sabar felett az ég - Egy esős évjárat-bemutató kóstoló története

- A mai szőlőbejárásnak és naplemente nézegetésnek nagy valószínűséggel lőttek – konstatáltam a nyugati határszélről induláskor a Kőszegi-hegy felé tekintve, ahol is a trópusi forróságot követően, éppen csatasorba állítva zivatarláncát készülődött betörni a ránézésre nem sokat teketóriázó exfeleséget idéző - értsd: viszi a házat és a kocsit-típusú - hidegfront. No de semmi pánik, irány a Balaton, pontosabban Káptalantóti, és a Sabar Borház, merthogy egy évjárat-bemutatóval és "naplementézéssel" egybekötött szőlőbejárásra kaptunk invitálást, aztán a többi majd úgyis úgy lesz, ahogyan lennie kell…

A Sabaron Nádasi Andrással és Ádám Gáborral

- Teljes képgaléria a Borgőz borblog facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

Azért is gondoltam ezt már-már majdnem sztoikus nyugodtsággal – plusz a hidegfront előterében a „volumét” egyre feljebb tekerő hőségtől kókadozva – mert van egy (illetve több is, de most maradjunk ennél az egynél) meghatározó emlékem a picike, mindössze 217 méteres Sabar-hegyről, és a nevét viselő pincéről, az is még 2011 februárjából. Egy sötétkék égre narancssárga sávokat festő téli naplementéről, a tanúhegyek kis kúpjainak és sötét kalapjainak sziluettjeiről, meg arról, ahogy körüllengett az érzés, hogy az egész teljesen olyan, sőt, nem is olyan, mintha, hanem ott, abban a pillanatban maga volt a zen, még ha ez erőteljes túlzásnak is hathat.

Esik

Szóval talán ezért volt a nagy nyugodtság, amibe természetesen vegyült némi kíváncsiság is, hiszen azóta nem jártam a pince háza táján, bár a hibátlan, minőségből következetesen még a nehezebb évjáratokban sem engedő Sabar borokat viszont többször is kóstoltam az elmúlt években (a 2009-ben indult pince eddigi rövidke életébe rögtön két nehezebb évjárat, a 2010-es, és a mostani, '14-es is beleszólt). Megérkezve a Sabar Borházhoz máris szembetűnő volt a változás, a bővítés, a tereprendezési- és a felújítási munkák eredménye, valamint az újabb telepítések gyümölcse, beleértve a pince előtti nagy "kékséget", vagyis az éppen virágba borult gyönyörű levendulást, és a szőlősorokat is.

Nagy Lászlóval a Sabaron

Házigazdánk a tulajdonos, Ádám Gábor, és Nagy László társtulajdonos, borász volt, és megérkezésünkkor - ahogy azt előre sejtettük - azon nyomban le is szakadt az ég. A csapat máris élvezhette tehát a pincebővítés során a házhoz épített fedett borkóstoló terasz adta védelmet, innen "szemlélhettük" a szép lassan a felhők és az esőfüggöny mögé bújó tájat. Ahogy azt Gábor viccesen meg is jegyezte, úgy fest, nemhogy a naplemente nézegetés marad el, de még a végén a hegyek is eltűnnek. Hiányukat Laci (és itt kérek elnézést a "Lacizásért", de Nagy Lászlóval a Sabar és a Villa Tolnay borai kapcsán az elmúlt években már többször is találkoztunk) próbálta meg feledtetni, méghozzá a 2014-es Sabar borok töltögetésével.

Miközben körülöttünk fellélegeztek a szőlők - ahogy azt Lacitól megtudtuk, éppen időben érkezett az égi áldás, mivel már kezdték a szőlősorok jól látható jeleit mutatni a hőségnek és a csapadékhiánynak - mi is átálltunk amolyan "távol a világ zajától" üzemmódba, és a Bács-hegy déli fekvésű dűlőjének Kékfrankos roséjával indítottuk a 2014-es Sabar-kóstolót. Előre jelzem, hogy a délután-este folyamán íródott jegyzeteim elmaradhatatlan kifejezése az ásványosság, a gyümölcsösség, a talaj-jegyek, a savakra történő finomhangolás, valamint az értő hordóhasználat, ami azért sem meglepő, mert pontosan ezen tulajdonságok korrekt, és magas minőségben történő megjelentetése a cél a Sabarnál, mind a fehér címkés válogatás, mind a fekete címkés "alapborok" esetében is.

Miközben a második tételt, a részben hordós, részben acéltartályos, agyagos talaj adta feszes szerkezetű, ásványos, lendületes Sauvignon blanc-t kortyolgattuk, néhány fontosabb eseményt idézett fel Gábor és Laci a pincészet életéből, kezdve a 2009-es évvel, amikor is a régi, 1937-es építésű, romos, régóta lakatlan pinceépületet megvásárolták, egyúttal megmentették az utókor számára is.

A felújítás során rendbe hozták a pince- és a szőlőfeldolgozó helyiséget, tetőcsere és vakolás után pedig megépült a gyümölcsfogadó terasz is. 2012-ben új telepítések (Cabernet Franc) történtek a pincénél, 2013-ban pedig - saját "határaikon" túlmenően - felújították a Sabarra vezető teljes földutat is. A legutóbbi bővítés során épült meg a fedett kóstolóterasz, bővült a feldolgozótér, és egy új boltíves pinceágat is kiépítettek, mellyel duplájára nőtt a tárolókapacitás, így ezzel immár 30 ezer palack/év bormennyiség érlelésére és tárolására elegendő a hely. 

Ennyi munka után - azt is figyelembe véve, hogy Laci nemcsak a Sabarnál, de a Villa Tolnaynál is "szolgálatot teljesít" - azt gondolná az ember, ennél tovább már biztos nem "nőnek", azonban aki ismeri Gábor lelkesedését és Laci következetes, megalkuvásmentes elhivatottságát, az tudja, hogy semmin nem kell meglepődni, így azon sem, hogy - ahogy azt később megtudtuk -, az építkezésnek ezzel még tényleg nincs vége...

Pincekóstoló

Mivel pincébe menni akkor kell, amikor jól esik, mi is ezt tettük, hagytuk, hogy a lassan elvonulni készülődő vihar - némi csendes morgolódás mellett - hadd tegye csak még a dolgát, mi pedig a komoly földmunkával kialakított új pinceágban folytattuk a 2014-es évjárat kóstolóját. A túlnyomórészt Stockinger, valamint Trust és Ézsiás hordókkal is teli pincében máris egy újdonságot kortyolhattunk, vagyis a fehér címkés, válogatás Mórocz Szürkebarátot, amely azért újdonság, ugyanis eddig a "Mórocz" "sorozat" csupán egy tagból, az Olaszrizlingből állt. (A "Mórocz" tisztelgés a borvidéki hagyományok, valamint az ősök előtt, Laci ugyanis gyermekkorának nyarait nagyapja, Mórocz György badacsony-hegyi szőlőskertjében töltötte, innen hozva magával a szőlő és a borvidék iránti szeretetét).

A Mórocz Szürkebarát 2014-es debütálása

A 2014-es Mórocz Szürkebarát a badacsonyörsi Öreg-hegy déli lejtőjének terméséből készült, Stockinger és Trust hordókban erjesztett, majd öt hónapig érlelt tétel. Kifejező ásványossága, gyümölcseinek gazdagsága, valamint szép felépítése, izgalmas rétegei mellett a hordók finom ízei is dominálnak, érdemes lesz tehát a későbbiekben is figyelni a tétel további fejlődését. 

Aztán persze érkeztek a pohárba a 2014-es Olaszrizlingek is, először az "alap", fekete címkés Sabar Olaszrizling. Miközben a pici vaníliával fűszerezett citrusos, sós, friss, lendületes tételt kóstoltuk, Laci arról mesélt, hogy az a legfontosabb, hogy a bekerülő gyümölcs tökéletes legyen, onnantól kezdve azt már csak elrontani lehet. Ennek az "alap"rizlingnek a termése a Csobánc-hegy lábánál található, nyugati fekvésű Palotavölgy-dűlőből érkezett, melynek talajára nézve érdekesség, hogy nagyrészt egy mészkőpad alkotja. Stockinger, Trust, és Ézsiás hordókban érlelődött a bor öt hónapon át.

A 2014-es fehér címkés Mórocz Olaszrizling termőhelyét pedig már poharunkban magával a borral nézhettük meg, hiszen az a Sabar-hegy, pincészet mellett fekvő, nyugati lejtőjén termett. Mivel az esőfelhők úgy döntöttek, hogy kicsit körülnéznek a vidék más tájain is, megkértük Gábort, hogy ha lehetséges, mégiscsak legyen szőlőbejárás, így kedvesen eleget téve a kérésnek, "felkapaszkodtunk" a Sabar-hegy oldalára, egészen egy ott található régi pinceépületig, ahonnan meglepő módon (hiszen csak néhányszor tíz métert sétáltunk a szőlősorok mellett felfelé) olyan panoráma tárult elénk, amelyet nagyon sokáig lehetett (volna) szálazgatni... ha vissza nem tértek volna a felhők...

Rajnai rizlingezés a leendő kóstolóhelyiség tetején

- Ezt a Rajnai rizlinget márpedig itt isszuk meg, akármi lesz is - mondta viccelődve Laci, karjában tartva a palackot, mi pedig a régi pinceépület tetején állva eleget is tettük az invitálásnak. Közben megtudtuk Gábortól, hogy természetesen terveik vannak a régi épülettel, itt alakítanak majd ki egy kóstolóhelyiséget, mivel a lenti, felújított épülethez tartozó már időnként kicsinek bizonyul. Hát bizony, ha elkészül, ismét meg kell látogatnunk a Sabar Borházat, ez nem kérdés, az egyik legszebb "forgószínpados" panorámát nézegethetik majd a vendégek tanúhegyekkel, szőlősorokkal, régi diófával, és a szerencsésebbek akár komplett naplementével is.

Bár nekünk ilyen élményben most nem volt részünk, és néha az eső is újra rákoppintott a fejünk búbjára, azért a '14-es Rajnait még a tetőn kortyolgattuk. A Köbölkút-Hármashegy dűlő termése - méghozzá a Badacsony-hegy déli oldaláról - fél évet töltött Franz Stockinger enyhe pörkölésű hordójában. Érett gyömölcsösségével és finom, de határozott savaival szép felépítésű bor, amely részleteiben fiatalsága miatt még picit szétszórt, de abszolút hozza a terroir, vagyis ahogy Laci e kifejezést jobban szereti, inkább termőhely-jegyeket.

A nap tehát lement - állítólag - az eső meg újra rákezdett, meg aztán az idő is elszaladt, így vacsorázni indultunk a "rossz" (szőlőnek akkor kifejezetten jó) időre való tekintettel a Villa Tolnay megújult vendégházába a Sabar-hegy "nagytesójára", a Csobáncra. Itt is nagy változások történtek az elmúlt időszakban, Tolnay Klári egykori villája ugyanis kívül-belül teljesen megújult, öt nagyon igényes vendégszobával bővült, és akár még egy remek panorámájú szivarszoba is a vendégek rendelkezésére áll (mi szivar nélkül próbáltuk, úgy is pazar volt).

Emlékkép(p) a Sabarról

Vacsoránkat Laci felesége, Bea készítette, a remek ételekhez pedig tovább kóstolhattuk Laci "alkotásait", vagyis a Sabar Ottonel muskotályt, és néhány régebbi évjáratú Villa Tolnay tételt. Az illatos, mézes-narancsvirágos aromájú, frissítő savú Ottonel muskotály tökéletes párja volt Bea friss, ropogós salátájának, amelyet a Serrano sonka picit fűszeres, visszafogottan sós, leheletnyit édes ívilága, az áfonya fanyarkás-édeskés ízei, és a mézes vinaigrette zamatos frissessége kísért. Bea főétele, vagyis a vadas zsemlegombóccal meg annyira ízlett szálaira omló húsával, és a kívül finom pirult kérget kapott gombócával, hogy őszintén szólva elfelejtettünk még fotózni is.

Bea salátája

Ahogy másnap reggel is, amikor talán az elmaradt naplementéért cserébe Csobánc várát misztikus ködbe burkolták a felhők, míg mi a felfrissült levegőn picit fázósan nyújtózkodtunk. Ide még vissza kell térni - gondoltuk - ami nem újdonság, hiszen valamiért már 2011-ben is ezt éreztem. Nemcsak a nyugalom, a természet közelsége, a jó borok és ételek miatt, hanem a mindezek mögött álló emberek, az ő álmaik, vágyaik, és azok beteljesülése, beteljesítése miatt is. Jó lenne úgy befejezni, hogy folytatása következik. Biztos, ami biztos, így is fejezem be.

- Teljes képgaléria a Borgőz borblog facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László