A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borvacsora. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borvacsora. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. április 16., kedd

Borok | Ízek | Ételek - Új kóstolósorozat a szombathelyi Artis Café&Bárban

Kár tagadni, imádok főzni és enni, de hogy ez utóbbi ne látsszon (annyira) rajtam, azért bizony egyre többet teszek, kellene tennem, viszont lapozzunk is... Amit ugyanis még az evésnél is jobban szeretek, az nem más, mint ha bor - vagy mindjárt kettő - is kerül a pohárba az étel mellé. A magam részéről egyenesen rajongok az ilyen élményekért, sőt, mindenért, ami csak a bor-ételpárosításokról, a borok és ételek harmóniájáról, vagy éppen - hiszen az is egy nagyon fontos tapasztalat! - azok össze nem illőségéről szól.

Két bor, egy étel, és sok-sok ízélmény! - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog


Éppen ezért örültem nagyon, amikor március végén a szombathelyi Artis Café&Bár falai között elindulhatott egy új, tematikus kóstolósorozat - melynek aktív részesei is lehetünk - Borok, Ízek, Ételek címmel, a folytatás pedig minden hónap második szerdáján várható, így a következő ilyen tematikájú esemény május 8-án, 19:00 órától következik, méghozzá "bubis" tételekkel, szóval már megint szívcsücsök dolgok kerülnek majd a poharakba/tányérokra.

Borok, Ízek, Ételek - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

Aki pedig nem tud májusig várni, annak egy húsvéti különkiadást, vagyis húsvéti borestet ajánlunk az Artis Café&Bárban április 20-án a Tokaj-hegyaljai, mádi Holdvölgy birtok boraival. Ez esetben 5 Holdvölgy tétel került majd a poharakba, és a hozzá illő fogás kíséretében kalandozunk az ízek birodalmában.

No, de lássuk,  miről is szólt az I. és a II. felvonás, ahol először Provance és hazánk borait, majd hat fehér "ikont" - három külföldit és három magyart - állítottuk párba egy-egy fogás kíséretében. Mielőtt belevágnék a sztoriba, egy picit bemutatom az Artis Café&Bár-t, és a vele szoros összeköttetésben álló "szomszédos" Daniel&Frére Restaurant éttermet, mivel egyrészt érdemes őket jobban/közelebbről megismerni, másrészt a blogban mindig örömmel mutatok be Vas megyei vonatkozású, előremutató bor- és gasztrohelyeket.

Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

A szombathelyieknek biztosan ismerős a négycsillagos Artis Borutique Hotel, amely a város legújabb és legmodernebb szállodája, ráadásul egy nagyon szép, közel száz éves épületben "lakik" a belvárosban, tényleg pár lépésre csupán a város főterétől. A hozzá kapcsolódó - konkrétan a hotel földszintjén található -  két étterem, vagyis a Daniel&Frére Restaurant és az Artis Café&Bár üzemeltetője egy olyan fiatal testvérpár (egyikük maga a séf is egyben), akik távoli országokból gyűjtött tapasztalataikat, ötleteiket, és tudásukat gyúrták össze a helyi igényekkel, így a jellegzetes hazai ízek mellett megtalálhatók a nemzetközi-, és távol-keleti specialitások is.

Az ételeket készítője, Németh Dániel séf mutatja be az esteken - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog 

Sushi összeállításaik például Európa és Japán éttermeiből származó receptek alapján, príma nyersanyagokból készülnek, szóval érdemes elmélyedni a maki és nigiri sushik, és a sashimik világában is - természetesen akár borral kísérve. A séf, Németh Dániel sokaknak ismerős lehet már, hiszen egyedi, összetéveszthetetlen stílusa és ízvilága nagyon sok felejthetetlen ízélményt adott már a szombathelyieknek, vagy éppen az ide érkezőknek (nekem például ilyen a sóskafagyija, és egy bitangjó lencsesaláta, aminek a részletesebbnél is részletesebb receptjét persze hiába "énekeltem ki" Dani szájából, jusztse' sikerült úgy, pedig istibizi, minden lépését úgy csináltam, ahogy Dani elmondta. Na de többek között ezért ő a séf, és nem én... szerencsére).

Borok, Ízek, Ételek - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

No és akkor meg is érkeztünk, hiszen az Artis Café&Bár egy külön kis étterem/bár rész, ahol akár kisebb rendezvények, kóstolók, üzleti ebédek, hangulatos vacsorák, vagy akár privát események zajlanak, egyszóval teljes mértékben alkalmas az olyan kislétszámos "műhelymunkákra" is, amilyen a Borok, Ízek, Ételek sorozat.

A legjobb hír egyébként, hogy az éttermek nemcsak szállóvendégek számára állnak nyitva, hanem ugyanúgy betérhet reggel, délben, este a városnézésben elfáradt/megéhezett turista, az elfoglalt üzletember, vagy bárki, aki különleges gasztronómiai élményre, vagy csak egy szuper koktélra, esetleg kávéra vágyik egy elegáns, mégis közvetlen hangulatú étteremben.

Szóval lássuk, miről is szól az új tematika, és mit is kóstoltunk a sorozat két első felvonásában, de persze mindent azért én sem árulok el, érdemes eljönni és személyesen belekóstolni a részletekbe!

A csapat - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog
I. felvonás - Provance és hazánk borai

A kóstolósorozat lényege és tematikája - ahogy a címe is hirdeti - a borok és az ételek által közösen alkotott ízek feltérképezése, megismerése, és persze nem utolsósorban élvezete is. Fontos, hogy mindegyik borpárnál az egyik fél hazai, a másik pedig külföldi tétel, így két vonalon is ismerkedhetünk a borokkal, megismerve a magyar borok külföldi "megfelelőit" is. Az alapkő persze mindig a bor - hiszen a boron soha nem tudunk változtatni, míg az étel rengeteg apró "trükkel", ízzel alakítható a borhoz -, de a borokhoz párosított izgalmas fogásokon keresztül szeretnénk megmutatni, milyen újabb ízélmények jöhetnek létre. Izgalmas világ ez, akár ha csak a borokat nézzük is, de a távoli földrészekről is táplált konyha méltó hátteret nyújt mindehhez, és a tudás elmélyítése sem marad el ezeken az esteken.

A borokat és a párosítások tapasztalatait Wawrzsák László mutatja be, foglalja össze - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

Fontos, hogy a cél nem annak eldöntése, hogy melyik bor a jobb, vagy a szebb, hiszen arra már az első két este is választ adott, hogy adott esetben az önmagában - tehát ételkíséret nélkül - jobban ízlő bort a másik fél az étel mellett felülmúlta, hanem pontosan azoknak a pici részleteknek, finomhangolásoknak a fel- és megismerése, mitől is működhet egy bor-étel párosítás tökéletesen. Nem verseny ez tehát, itt a borok nem vetélytársak, hanem sokkal inkább egy izgalmas tapasztalás, összetett ízélmény részesei, ahogy mi is. Mindenkinek más ízlik és más tetszik, és rendben is van ez így, tehát inkább a közös tapasztalatok, felismerések, ízélmények megbeszélése, élvezete a cél.

Műhelymunka start, vagyis Borok, Ízek, Ételek I. felvonás - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

Három bor- és ételpár érkezik minden alkalommal az asztalokra. ahogy az első estén is így volt. Provance és hazánk ízeit egy fehér, egy rosé, és egy vörös borpáron, és hozzá párosított egy-egy fogáson keresztül ízlelgettük. Elsőként a Domain La Roulliére Cotes de Provence Blanc 2017 (amely Sémillon és Roll fajták házasítása), valamint a somlói Kreinbacher Hárslevelű 2016 tétele érkezett a poharakba. Az ételpárosítás padlizsánfasírt, érlelt sajt espuma (vagyis hab), kaporolaj, és szárított gombák. Ahogy Dani elmondta az étel bemutatása során, szerette volna megmutatni, hogy egy húsmentes tányér is mennyire ízgazdag tud lenni, "csupán" az alapanyagok természetes ízeit kiemelve, fűszerként pedig például a gombákat használva.

Padlizsánfasírt, érlelt sajt espuma, kaporolaj, és szárított gombák

A rosé borpár a Domain La Rouillére Rosé Cuvée 2017 (Grenache, Cinsault, Mourvédre, Cabernet Sauvignon és Rolle fajtákból), valamint a villányi Gere-Weninger Rosé 2018 (Kékfrankos-Pinot Noir) tételéből állt, Dani pedig vörös lazacot, gránátalma vizet, savanyított epret, és citrusos sóskafagylaltot (a kedvencemet) párosította hozzá...

A rosék párja: vörös lazac, gránátalmavíz, savanyított eper, citrusos sóskafagylalt - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

... sőt, be is mutatta - és minden esten be is mutatja majd - mindegyik ételét részletesen, ezzel is plusz élményt, tapasztalatokat és tudást adva az estéhez, így akit érdekelnek ezeknek az ételeknek az alapanyagai, elkészítésüknek csínja-bínja, azoknak (is) feltétlenül itt a helye.


Az ételeket bemutatja: Németh Dániel, séf - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

A vörös borpár egyik fele a "vörös kakas", vagyis egy Grenache-Syrah házasítás, Sacha Lichine Le Coq Rouge 2017 tétele volt, párja pedig egy villányi házasítás, Kiss Gábor "Rouge 364" 2017 (Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot) bora. A tányéron egy csodaszép és csupaíz étel érkezett: Black Angus Picanha (vagyis keresztfartő), gyümölcskompót, burgonyasoufflé. Nem véletlen, hogy Dani talán erről az ételről mesélt a legtöbbet, hiszen egy olyan komplex és részleteiben, ízeiben gazdag étel került a tányérra, amit a két bor még jobban erősített (nálam bevallom, a francia, friss gyümölcsös, izgalmasan fűszeres, könnyű és elegáns tétel talán egy fokkal jobban).

Két vörös, egy Black Angus Picanha, gyümölcskompót, és burgonyasoufflé - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

A borsor / Provance és hazánk borai - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

II. felvonás - Fehér ikonok

A második estén fehérborokat kóstolhattunk, szintén a külföldi-magyar párosításos tematikával. A spárgaszezon indulásával együtt mi más kerülhetett volna a poharakba és a tányérra elsőként, mint spárga és Sauvignon Blanc. Két teljesen más ízvilágú és felépítésű bor érkezett a két pohárba, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet 2018-as, valamint az új-zélandi Matua 2018-as tétele. Az étel zöldspárga, hollandi mártás, zöldborsó, sóban szárított tojás, olíva gél. Nehéz döntés lett volna - már ha el kellett volna dönteni - melyik bor "nyert" az étel mellett, de szerencsére ezeken az estéken az ízösszetevőket is figyeljük külön-külön (ergo picit "szétszedjük" az ízeket), így a roppanós zöldekhez kiváló volt az őrjítően trópusi, citrusos és frissítő savú Matua, a hollandi mártással kiegészülve (ami egyébként hab formájában jelent meg a tányéron) pedig a pannonhalmi tétel.

Roppanós tavasz / Spárga és Sauvignon Blanc-ok - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

Másodikként Rajnai Rizlingeket kóstolhattunk, egyet szintén Pannonhalmáról, az Apátsági Pincészettől (2018-as évjárat), egyet pedig Pfalz-ból, Dr. Bürklin-Wolf Riesling 2017-es tételét. Egy rendkívül letisztult ízvilágú, mégis emlékezetesen izgalmas ételt készített hozzá Dani: méhviaszban készült pisztráng, vaníliás-tejszínes karalábé, Fava bab került a tányérokra. A séf elárulta, hogy hosszas kísérletezés után sikerült pontosan "belőni" a méhviasz hőmérsékletét olyanra, amelyben tökéletesen készül el a pisztráng. Ez végül 79 Celsiusfok lett, és hogy miért nem 80, vagy 78, Dani válasza egyszerű: mert a 79 a tökéletes.

Méhviaszban készült pisztráng, vaníliás-tejszínes karalábé, Fava bab és a Rajnai Rizlingek - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

Harmadikként ezen az estén a Chardonnay-k kaptak szerepet a poharakban: az Etyek-Budai borvidékről az Etyeki Kúria 2016-os tétele, Burgundiából pedig Maison Roche De Bellene Bourgogne Chardonnay Vielles Vignes 2016 tétele álltak párba. Mindehhez tanyasi csirkecomb citrommal, rozmaringgal és lila burgonya került a tányérokra, a "titkokat" pedig ismét Danitól tudhattuk meg. Annyit elárulhatok, hogy egy minden apró részletében alaposan átgondolt és kidolgozott ételről beszélünk, amely mellett a két Chardonnay rendkívül jól mutatott (no nemcsak látványra, de ízekben is).

Chardonnay-k és tanyasi csirkecomb citrommal, rozmaringgal, lila burgonyával - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog 

A végén pedig még a séf meglepetése, vagyis egy exkluzív kis bonbon is bearanyozta (szó szerint) az esténket.

Aranyos (szó szerint) meglepetés a séftől - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

A borsor / Fehér ikonok - Fotó: Nagy Zita - Borgőz borblog

A kóstolósorozat folytatódik, legközelebb tehát - a húsvét ízeit és a Holdvölgy Birtok borait bemutató estet követően - május 8-án, szerdán kalandozunk a borokban, ízekben, ételekben, méghozzá buborékos tételek kíséretében. A programsorozatba egyébként bármikor be lehet csatlakozni, hiszen nem egymásra épülő a tematika, és nemcsak szakmabelieknek, vagy dörzsölt "gasztronómoknak" ajánljuk, hanem mindazoknak, akik szeretik az ízek élményét. A lényeg, hogy értsük a borokat, érezzük a tiszta ízeket, az élmény pedig legyen maga a harmónia!

Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László - Borgőz borblog

2019. február 27., szerda

Jardinette GasztroKlub - Hernyák apa-fia borest

Tapasztalatból mondom, van annak valami tényleg különös és emlékezetes hangulata, ha egy családból két borászgeneráció együtt mutatja be boraikat, munkájukat, életüket. Legutóbb a sárvári Borista Kóstolóműhely és Delikátban tapasztalhattam mindezt, ahol egy Borcsavargás est keretében az apa, vagyis Cseri Norbert, és fia, Cseri Barni volt a vendégünk, méghozzá a Pannonhalmi borvidékről. Éppen ezért ajánlom szívből a hasonló tematikájú kóstolókat, boresteket, mint például a budai Jardinette GasztroKlub rendezvényét is.

Ahogy a "szlogenükben" is áll, "Többet tudnak, mint egy borvacsora", és mindjárt ki is derül, hogy miért. Valami mocorog ugyanis Budán, újra divatja van a kényelmes borvacsoráknak, együttléteknek, beszélgetéseknek: a Jardinette ráadásul az egyik azon helyek közül, amelyek a hagyományos értelemben vett jószívű budai vendéglátást képviselik. Kálmán Zoltán és csapata a borvacsorák köré is történetet kanyarít, amolyan egész estéset.


Az Apa-Fia tematikát folytatva 2019. március 7-én egy igazi vagány pároson, Hernyák Lacin és Tomin a sor. Az etyeki páros igazán összetartó csapatot alkot, aki járt már kint náluk a megújult birtokon, a csodás Fűvészkertben, kóstolta Hernyák Laci "konyakját", vagy részt vett Tomi főzőkurzusán, az tudja, hogy borászatnál jóval több az, amit ők ott a szőlőhegyen "művelnek".
Ismerjétek meg családi borászatuk történetét, hogyan álltak át évekkel ezelőtt az organikus gazdálkodásra. Borászatukban bio növényvédelem mellett a komposztálásra, a megújuló energiák folyamatos bevonására, a tudatos és fenntartható energiagazdálkodásra, a környezetünk zöldítésére és vegyszer-mentesítésére nagy hangsúlyt helyeznek. Boraik jó értelemben vett kézműves tételek, melléjük a Jardinette séfje, Csánky István fantasztikus menüsort állít össze a tökéletes ízkombináció jegyében.

További részleteket az estéről itt találtok.

2015. január 11., vasárnap

A trüffelkrém esete a faszenes kecskesajttal - A Móló étteremben borvacsoráztunk

Nos, ahogy azt a Poppmood bloggere, vagy ahogy ő fogalmaz, szövegbuborékíró "kolleginám" említette egyszer: "Napi pr lecke: éhesen telefon-interjúzni egy séffel alapvető gondatlanság!"

A Móló étterem séfje, Németh Dániel
Maximálisan egyetértek vele, mi több, kiegészítem még annyival, hogy éhesen borvacsora posztot írni, és az ott készült fotókat nézegetni pedig abszolút önkínzás, ezért inkább felszerelkeztem némi olívabogyóval, frissen sült kenyérrel, és tunkolni való olívaolajjal, úgy telepedtem a monitor elé, biztos ami biztos. Na hopp, az első istenien kesernyés-füstös aromájú Torremar Cuquillo bogyó máris a számban landolt... ennyit erről.

A szombathelyi Móló étterem Vylyan borvacsoráján kicsit régebben jártunk már, nagyjából azon a csütörtöki napon, amikor a város apraja-nagyja a Képtárba igyekezett T. Takács Tibor partikolbászos-luxusszalámis "Spejz-show" kiállításának megnyitójára.

Mindeközben a teltházas Mólóban poharakba került a köszöntő ital, vagyis a jól behűtött Vylyan Kszí Pinot Noir gyöngyözőbor, és a város élni kezdett, kicsit talán már az ünnepek előszele suhant végig az utcákon, de lehet, hogy csak az elegáns buborékok hívták elő ezt a kint zsongós, bent lelassulós, hátradőlős érzést.

Őszintén szólva nagyon vártam, hogy aznap este mi kerül a tányérra, hiszen nem titok, hogy a Móló étterem séfjével, Németh Danival már volt szerencsém együtt dolgozni bor-ételpárosításokon, először egy tavalyi Furmint Február esten, majd később még több alkalommal is.

A borokat Wawrzsák László (Vylyan Pincészet) mutatta be

Izgalmasnak ígérkezett a pohár tartalma, vagyis az est borválasztásának tematikája is, hiszen ezúttal a Vylyan Pincészet kicsit talán "ismeretlenebb" tételei érkeztek, valamint az est "bortematikája" a Cabernet Franc-okat is körbejárta, hiszen három tételt is kóstolhattunk ebből a fajtából.

A magam részéről picit türelmetlenül vártam a hideg előételt, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a közös munka során megismert "Danis" stílus visszaköszön-e aznap este is a tányéron. Micsoda feltételezés, hát persze hogy vissza!

Mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta

A közben pohárba töltött gyümölcsös, citrusos, lendületes 2013-as Vylyan Boszorkány Rizlinghez (60% Rajnai rizling, 40% Olaszrizling) mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta érkezett a tányéron. Vigyázz, kész, rajt, nyár, és ha nem világítottak volna kint az utcán karácsonyi füzérek, na meg ha a Móló "stégje" nem a szombathelyi belvárosban lenne, biztos, hogy a nyári tengerparton enném-innám ezt a fogást, annyira életigenlő, akár a nagy vizek. Úgy is "vitorlázik" a pici polenta-hajó a rajta napozó roppanós garnélákkal a citrusos mangó-tengeren, a rizling meg egyszercsak zutty, felrázza, nyakon önti az egészet egy kis frissítő gyanánt... (Na jó, hozok be egy kis kaprigyümölcsöt is).

Borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom

A meleg előételt már a 2012-es Vylyan Kecske Zweigelt kísérte, és kortyolgatva a fűszeres, nagyon gyümölcsös, szépre érett bort, kóstolva hozzá a fogást - borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom - az a vicc jutott eszembe, amelyik úgy kezdődik, hogy "Jean, tudja, miért szereti a kecske a paradicsomot?" Jó, valójában nincs is ilyen vicc, de szerintem ha lenne, nem lenne rossz. Ez a Kecske, vagyis Zweigelt ugyanis nagyon szereti a paradicsom egyszerre édes és savanykás ízeit, de a kacsamáj finom füstös karakterét, és lágy textúráját is. A tökéletes raviolit eszegetve most már tényleg a mediterráneumba vágytam, főleg, amikor határozottan beköszönt a bazsalikom élénk és friss íze. (Azt hiszem egy kis bazsalikompestós pirítósért is ki kell szaladnom a konyhába).

Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya

Az első főételt Dani a Vylyan Kékfrankos 2012 tételhez komponálta. Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya érkezett a tányéron, mi pedig ismerve a bort, máris sejtettük, hogy jobb, ha felkészülünk az ízek meglehetősen buja játékára, mert az a Kékfrankos bizony olyan... Az amaréna vaníliás, mandulás zamatához Dani egy cseppnyi ánizst csempészett, amely még jobban felerősítette a Kékfrankos erőteljes meggyes-fűszeres aromáit. A kis kéksajt golyó ropogós pisztáciabundába burkolózott, a bor hordós érlelésének finoman pörkölt jegyei köszöntek vissza minden egyes roppanásnál. Talán csak a ropogós burgonyát éreztük egy kicsit "kívülállónak" az őzgerinc, a fűszeres amaréna, és a kéksajt vad szerelmi háromszögében. (Mindenesetre én most eszem egy kis asztalt áfonyát).

Az est meglepetés bora következett, a Vylyan Cabernet Franc 2011. Ahogy arról már mi is írtunk korábban, Villányban a Cabernet Franc kiemelt figyelmet élvez, hiszen a borvidék mintegy 14%-án jelen van, és igencsak kedveli az ottani mészköves, löszös talajt, a sok napsütést, a meleg klímát.

A 2011-es évjárat Cabernet Franc "lenyomatát" kóstolhattuk tehát - ekkor még csak hordóminta formájában -, amely Villányban hosszú és hideg téllel, meleg, napsütéses tavasszal, júliusi lehűléssel, augusztustól szép nyárral, hosszan, egészen október közepéig kitartó meleg nappalokkal és hűvös éjszakákkal telt.

Természetesen a 2011-es tétel még javában fejlődik, de ugyanolyan nyugodtan bontja ki fűszereit és érleli gyümölcseit, ahogy azok a hosszú meleg napok teltek... (bontani kellene egy bort).

Marhabélszín, "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab

A második főétel érkezett: marhabélszín "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbab, hozzá pedig egy újabb Cabernet Franc, ezúttal a 2009-es. A bor határozott fellépéséhez - az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb -, és nagy testéhez, egyenes tanninjaihoz, sok rétegű ízvilágához fontos volt, hogy a tányéron is "erőteljesebb" fogás szerepeljen, ezt a vonalat nagyon szépen vitte a közepesen átsütött, vajpuha, belül lédús, kicsit véres, kívül pedig remek ízekkel teli kérgű marhabélszín, és a füstölt szalonna. Persze ahogy a borban, úgy a fogásban is szerepeltek finom és lágy vonalak, amelyek kicsit visszafogták az étel és a bor robusztusságát, így például a sütőtökpüré, a természetes ízeit őrző zöldbab, és a vajas-fűszeres Cafe de Paris krém.

Kávés trüffelkrémmel töltött füge faszenes kecskesajttal

Aztán elérkeztünk a desszerthez, amelyet ki kétkedéssel, ki kíváncsisággal, ki pedig rajongással fogadott és fogyasztott el. Volt, akinek egy sajttorta ízvilága ugrott be, de az egyik vacsoravendég például egyenesen bátor cselekedetnek titulálta a trüffel és a kecskesajt "összeengedését". Nos, ahogy mondani szokás, bátraké a szerencse, tökélesen működött. Kávés trüffelkrémmel töltött füge érkezett tehát faszenes kecskesajttal, és a magam részéről azért is örültem ennek a fogásnak, mert nem sokkal a vacsora előtt olvastam egy gasztroblogon olyan trüffel készítéséről, amely kecskesajtos ganache-ból készül, és amelyet magam is ki fogok próbálni.

A 2009-es Vylyan Mandolás kísérte a desszertet, amely szintén 100% Cabernet Franc, de minden szempontból szelektált, hiszen terület- és hordó alapú válogatás is egyben. Masszív, érett, karakteres, markáns bor, aszalt gyümölcsös, étcsokoládés-kávés jegyekkel, telt testtel, határozott tanninokkal, megértő párja volt a kávés trüffelkrémnek, és Molnár János őrségi faszenes kecskesajtjával is meglehetősen kedvelték egymást.



Elégedetten dőltünk hátra a vacsora végén. Dani és csapata nagyon változatos, apró részleteiben rafinált, de egyszerűségét, tiszta ízvilágát mégis megőrző fogásokat varázsolt a tányérokra, amelyek a borokkal együtt rendre létrehoztak egy újabb izgalmas ízvilágot.

Érdemes tehát a Móló havonta jelentkező borvacsora estjeire ellátogatni, a legközelebbi alkalom 2015. január 15-én, csütörtökön lesz, érkezik majd többek között a Rouge, a Code, az Enigma, velük együtt pedig készítőjük, Kiss Gábor villányi borász, na meg ismét remekel Dani és csapata is. Mivel a nagy érdeklődés miatt érdemes időben helyet foglalni ezekre az estekre, időben szólunk, hogy 2015. február 26-án a szekszárdi Heimann Pincészet érkezik majd. Én pedig most eszem egy jó vacsorát...







2014. április 29., kedd

Bükfürdői amuse bouche - Kertész Zoltánnal borvacsoráztunk a Fürdő Étteremben

Szóval az úgy volt, hogy már az Amuse bouche-nál és a nyerspezsgőnél tudtam, hogy elvesztem... Nagy szájjal és slusszkulcsot lazán pörgetve indultam ugyanis Bükfürdőre a Fürdő étterembe, az etyeki Kertész Pincészet borvacsorájára. Gondoltam, hazafelé én vezetek, hiszen az út mindössze 26 kilométer, páromnak - mivel "gasztroszpíker" szerepet töltött be az estén, vagyis ő mutatta be az ételeket - mindenképpen kóstolnia kellett, a taxivalhaza-másnapautóértvissza kombó pedig macerásnak tűnt.

Kertész Zoltán és Pereznyák Zoltán - Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László

Úgy éreztem, csak akarni kell - mondjuk hozzáteszem: nagyon -, és menni fog, vagyis bármennyire szeretem Kertész Zoliék borait, ezt az estét bár velük, de mégis nélkülük töltöm. Mert hát mindemellett meg úgyis imádom Pereznyák Zoltán (jelen esetben az ifjabb, mert hogy a szintén az étteremhez köthető édesapa is Zoltán), a Fürdő étterem fiatal séfjének kreatív ételkölteményeit, legfeljebb most majd bor (meg pezsgő) nélkül élvezem minden ízét...

Az amuse bouche
Ahogy mondani szokás: meg ahogy azt a Móricka elképzeli... Lehetetlen, képtelenség, ráadásul nincs is sok értelme, hiszen Zoli pontosan úgy alkotta meg ezeket az ételeket, hogy a borokkal együtt hívják életre a csodát. A köszöntő italnál még tartottam magam, nagyvonalúskodtam párommal az összekoccanó poharakat sóvárogva nézve, hogy persze, kedves egészségedre, te csak nyugodtan, ahogy megbeszéltük... Közben próbáltam elfordítani a fejem, befogni a fülem, és minden egyéb óvintézkedést megtenni, amikor kacarászva poharakba szisszent-csordult-pezsgett a gyönyörű színű 2013-as Kertész Carla Pinot Noir gyöngyözőbor.

Igyekeztem valami mással lefoglalni magam, például átszemezgetni részletesen a borvacsora menüsorát. És ekkor tévedt rögtön a szemem az Amuse bouche-ra - amely tulajdonképpen a konyhában tevékenykedő és alkotó séf egyfajta "kiköszönése", üdvözlése a kulisszák mögül a vendégek felé, belesűrítve egyetlen kis falatba a saját filozófiáját, gondolatait, stílusát, kreativitását. Egy miniatürizált kis "bemutatkozás", egyfajta felütése a borvacsorának, tulajdonképpen némi kis ízelítő abból, ki is ő, és hogy milyen elképzelések és stílus mentén halad majd a vacsora.


Szóval az amuse bouche: Gorbusa lazackaviár mini blinivel, hozzá pedig Etyeki Pinot Noir Rosé nyerspezsgő. Na, helló Bükfürdő, helló Zoli(k). Most mi legyen? Csak ültem szótlanul és kicsit lesújtva az elhamarkodott fogadalmam miatt, amikor is egy kedves(em) kéz ölelte át a vállamat, miközben "tulajdonosa" azt súgta a fülembe: - Hívunk majd egy taxit. Halleluja, másnapi autómacera ide vagy oda, máris kortyolhattam Kertész Zoliék nyerspezsgőjét, hozzá pedig ízlelhettem Pereznyák Zoli kanálkában tálalt, egyetlen üde falatnyi, szépen összefoglalt "önéletrajzát".

Pereznyák Zoltán, a Fürdő Étterem séfje

A blini - nevezzük orosz palacsintának - mostanság divatos étel, a hagyományos orosz recept szerint pedig hajdina lisztből és sima lisztből készül. Zoli a napfényszínű Gorbusa lazackaviárszemcséken kívül egy picinyke aprított vöröshagymával is megkoronázta a blini korongocskáit. Mondhatni, a két Zoli szinte berobbant az estébe, séfünk a finoman szétroppanó, lágy, "kocsonyás" kaviárgömbökkel, Kertész Zoli pedig a nyerspezsgő buborékjaival.

Aztán léptünk egyet, Etyek friss és üde savai szinte követelték az első fogást, az első fogás meg az első fehérbort. Érkezett a fogas tatár paradicsomsalátával, sült paprika dresszinggel, hozzá pedig a 2012-es Kertész Sauvignon Blanc.

A fogasfilé sóval történő szikkasztáson esett át, hogy szépen megszabadítsák levétől, majd limelével meglocsolva, paradicsom concassé-val (a paradicsom magjait, és belső, lédús részét eltávolítva, csak a paradicsom szép, piros húsát felkockázva készül) tálalva érkezett. Kertész Zoliék Sauvignon Blanc-jához tökéletesen passzolt a hal, a lime, és a paradicsom üde íze mellett a kápia paprika püré kicsit édeskés ízvilága is, hiszen aki ismeri a Kertész borokat, tudja, hogy még a sor elején álló "legkarcsúbb" tételeik sem a kimondottan ropogós, feszes, szikár "egynyári" etyeki stílusról szólnak, hanem inkább a kidolgozottságról, kerekségről, nagy fehérboros stílusról.

Majd a karalábé krémleves "tanyasi csirkecombbal" fogás következett a 2012-es Kertész Zöldveltelini kíséretében. Nos, bizony gondban lettem volna, ha egy "igazi" nyeles husi kandikált volna ki a levesből, de természetesen Zoli ezt az ételt is gyönyörűre komponálta.

A "tanyasi csirkecomb" ugyanis nem véletlenül került idézőjelbe, a sous vide-ált tanyasi csirkecomb csontjáról lefejtették a húst, és picinyke, gusztusos, szaftos-omlós korongok formájában került a tányérra. A krémlevesben, mint aprócska gyöngyök, zöldalma- és karalábégolyócskák huncutkodtak, roppanósságuk karöltve sétált a zöldveltelini savaival, a leves textúrája pedig a bor krémességével állt jó barátságban. Szívem szerint Etyek ásványosságához én még pár szem nagyszemű sót is hintettem volna a finoman édeskés levesre, de ez már csak felesleges kötözködés lett volna részemről.

Ha Kertész Zoliékról van szó, a Királyleányka előbb-utóbb biztosan színre lép. Már csak azért is, mert ahogy a borvacsorán Zoli elmesélte, ez feleségének, Áginak kedvenc fajtája, és amolyan "kikötés" volt Ági részéről, hogy ha egyszer pincéjük lesz, mindenképpen legyen Királyleánykájuk.

Ezen az estén is szerepelt tehát, a 2012-es Kertész Királyleánykához séfünk norvég tőkehalat álmodott "karfiol főzelékkel". Az idézőjel ismét nem véletlen, hiszen sokkal inkább egy rendkívül finomra és elegánsra hangolt karfiol "krémről" volt szó, amely a hal törékenységéhez, finoman pirult bőréhez, és natúr ízvilágához tökéletesen passzolt. Ahogy a Királyleányka is, aki egyáltalán nem akarta túlharsogni az ételt, inkább fényével és tartásával emelte a halas fogás egyszerűnek tűnő, mégis összetett ízvilágát.

Kertész Zoltán - Kertész Családi Pincészet

És aztán érkezett egy ételpárt nélkülöző bor, az Etyeki Sauvignon Blanc 2009. Ahogy Kertész Zoli viccesen megjegyezte, mellé azért nem tettek ételt, hogy kicsit magukról is mesélhessenek. Úgyhogy megismerhettük közelebbről a Kertész Pincészetet, és Zoli borról szóló gondolatait. - A bor tanít engem - mondta. - Alázattal kell a természet felé fordulni, presztízsből, vagy szórakozásból nem lehet pincét vinni, hiszen ez egy életforma. 

Zoliék a magunkkal szemben felállított elvárásoknak szeretnének megfelelni, ennek megfelelően a pincénél csakis első osztály létezik, tehát nincs több kategóriás boruk, csak egyenrangú, hibátlan, magas minőségű vonal, hiszen - ahogy Zoli kiemelte - a bor nem egy termék, hanem egy élmény.


Szinte kibólintott erre a kijelentésre a Sauvignon Blanc a pohárból, mintegy igazolva Zoli szavait. Egy kicsit hagytam is belőle, hogy még ne legyen vége, hogy még kicsit élvezhessem ezt a dús, buja, életigenlő zamatot, hogy még kicsit átmerenghessek az aranyló csillámokon. De érkezett a 2011-es Pinot Noir laza eleganciával, hozzá pedig a grillezett borjúkaraj burgonyapürével, fekete ribizli borsos meggyraguval.

Az ételeket  Wawrzsák László mutatta be

Körbe is járt a kis fiola, amely a fekete ribizli borsot tartalmazta, így kézzel foghatóvá vált a fogás fűszere. Persze azonnal megszagolgattuk, a rózsaborsra hasonlító illatvilággal rendelkezik, némi citrussal. Egyébként ez a fűszer a fekete ribizli rügyéből készül, melyet liofilizálnak, vagyis fagyasztva szárítanak, majd porrá őrölnek. Remek fűszere csokoládés ételeknek, például trüffelnek, fagyinak, brownie-nak, de a grillezett borjúkarajt kísérő meggyraguban is jól mutatott, főleg a Pinot Noir leheletnyit édesfűszeres és meggyes ízvilága mellett.

A desszert sajttorta volt őszibarackkal, hozzá pedig Chardonnay 2012-ből. Az őszibarack fagylalt formájában érkezett, finoman pirított diós, mandulás "morzsával", a sajttorta habos, légies textúrájához tökéletesen működött a jéghideg krémes fagylalt, a Chardonnay tejszínességével, pörkölt magvas aromáival és lédús gyümölcsösségével sem talált kivetnivalót párjában.

Bár a késői órán kint hideg szél rázta a bükfürdői fákat, bent mégis kisütött a nap. A 2011-es Pinot Gris-hez sajtválogatás érkezett, aztán nagy örömünkre Pereznyák Zoli is a kulisszák mögül. Az est további része meglehetősen visszakóstolósra-beszélgetősre sikerült, én meg kifejezetten örültem, hogy még időben a taxi mellett döntöttem...



Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László

 

2014. április 11., péntek

Minden étel egy különleges momentum - Zsirai borvacsora vendégszemmel

Ahogy azt már korábbi interjúsorozatunkban beharangoztuk, a Zsirai Pincészet és az Almárium Gasztro Art Bisztró egy nyolcfogásos borvacsorával készült április 10-ére. Megtudhattuk, hogy milyen ötletekkel, ételekkel, és fogásokhoz párosított borokkal készült erre a napra Bacsa Gábor executive séf, és azt is, hogy mit gondol mindezekkel kapcsolatban a pincészet egyik tulajdonosa, Zsirai Kata.

Az est háziasszonya: Zsirai Kata - Fotók: Almárium Gasztro Art Bisztró

A borvacsorát követően azonban arra is kíváncsiak voltunk, hogyan sikerültek, működtek a valóságban ezek a párosítások, sőt, arra is, hogy vajon az egyik nagyon fontos "kritikusnak", vagyis magának a vendégnek, mi volt a benyomása egy ilyen gondosan előkészített és megálmodott estről. Így először a borvacsora egyik vendégét, Ravasz Lászlót kérdeztük minderről, majd természetesen az est "háziasszonyát", Zsirai Katát, és a vacsorán szintén jelen lévő Zsirai Petrát is megkérdeztük tapasztalatairól.

- Laci, te tulajdonképpen egy facebook játékon nyerted a borvacsorán való részvételt. Csak a játék kedvéért "pályáztad meg" a borvacsorát, vagy más indíttatásod is volt?

- Ismertem a Zsirai Pincészetet, néhány borukkal ismerőseim által találkoztam már, illetve a 2014-es Borjour-on volt szerencsém személyesen is találkozni velük. Láttam a borvacsora beharangozóját a facebook-on, és amolyan próba-szerencse alapon jelentkeztem a játékra. Olvasva a menüsort nagyon megtetszett, főleg a borok kiválasztása, és a változatosságuk, hiszen három területről - Tokaj, Villány, Somló - származnak.

- Ezek szerint kedveled és figyelemmel is kíséred a borokat... A gasztronómiával is ilyen jó viszonyt ápolsz?

- 27 éves vagyok, tehát amolyan "fiatal borbarát". Egy külföldi multinacionális cégnél dolgozom, Sourcing specialistaként. Néhány éve kezdtem el borokkal foglalkozni kóstolás, megismerés terén, főleg édesapám borszeretetének hatására. Mivel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származunk, Tokaj közelsége is hatással volt ránk, gyakran jártunk át a Kopasz-hegyre kirándulni. A gasztronómiával és vendéglátással pedig édesanyám miatt szoros a kapcsolat, ő a Vendéglátóipari Főiskolát végezte el, nem mellesleg kiváló szakács, és kreatív, kísérletező típus, szinte minden héten valami különleges ételt talál ki. 

- Melyik étel tetszett legjobban a Zsirai borvacsorán?

- A fekete tőkehal, petrezselyem-lime rizottó a Somlai 2011-es borral. Első ránézésre egy "egyszerű" hal-rizs páros, egy somlói borral, no de az első kóstolás! A petrezselyem-lime rizottó olyan ízvilággal rendelkezik, amit kár lett volna kihagyni. Hozzá a Somlai tökéletes választás volt, a maga szép savaival, és beltartalmával egyszerűen lenyűgözött.



- Ha csak önmagában - hozzá párosított étel nélkül - a borok közül kellene választanod, melyik ízlett különösen?

- Könnyű a választás, hiszen a Tokaji Sárgamuskotály a kedvencem. Tokaj a favorit borvidékem, évről-évre látogatom. A Fordításra is nagyon kíváncsi voltam, hiszen ez egy különleges desszertbor, és nehezebben elérhető, mivel kevés Tokaj-hegyaljai borászat készíti.



- Milyen érzésekkel távozol az Almáriumból?

- Rendkívül nagy élménnyel gazdagodtam, hiszen sosem volt szerencsém ez idáig ilyen jellegű eseményen részt venni. Mindenkinek csak ajánlani tudom mind a borászat, mind pedig az étterem meglátogatását. Külön felhívnám a figyelmet a borászat sokszínűségére, hiszen hazánk "Top 3" híres borvidékén jelen vannak, teljesen különböző, az adott területre jellemző borokkal. Az éttermet pedig a séf kreativitása miatt ajánlom, hiszen minden étel egy különleges momentum.

Kata nővére, Zsirai Petra is részt vett a vacsorán

Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Zsirai Pincészet lányai, Petra és Kata hogy érezték magukat az estén, illetve mely ételek nyerték el leginkább tetszésüket.

- Mind alapanyagokban, mind elkészítési módokban nagyon érdekes és változatos volt a borvacsora menüsora. Melyik ételek tetszettek, ízlettek nektek a legjobban?

- Nehéz kérdés - mondja Petra. - Mindegyik más ok miatt tetszett nagyon. Ha ki kell emelnem mégis valamelyik ételt, akkor a bőrös malackaraj, sárgarépa püré, viola gnocchi fogás tetszett leginkább. Nagyon különleges és ízletes volt, gyönyörűen tálalva.

- Egyetértek Petrával - veszi át a szót Kata -, valóban nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen remek ételeket kóstoltunk az est folyamán. Ha mégis választanom kell, akkor a fekete tőkehal, petrezselyem-lime rizottó főétel mellé tenném le a voksomat. Egyszerű, de nagyszerű volt, fantasztikus ízekkel, és a tálalás is nagyon tetszett. A lime-os megoldás rendkívül frissé, kalandossá tette a fogást.

- Melyik bor-étel párosítást éreztétek a legtökéletesebbnek, legharmonikusabbnak a borvacsorán?

- Tudom, hogy Hugi a Rákóczi túróst fogja mondani - nevet Petra -, így én akkor a másik kedvencemet választom. Az első, üdvözlő falat, a gyömbéres pácolt kacsamell, csipkebogyó, madársaláta mellett a Múzsa rozénk szerintem nagyszerű párost alkotott. Az étel izgalmas volt, és a borral szépen harmonizált.

Petra egyik kedvenc fogása: gyömbéres pácolt kacsamell, csipkebogyó, madársaláta

- Petra lebuktatott - mondja mosolyogva Kata -, valóban a desszertet, és a hozzá párosított Fordítást mondanám az egyik legjobb választásnak, hiszen a Gábor (Bacsa Gábor, séf - a szerk.) által megálmodott, abszolút nem hagyományos Rákóczi túrós egy nagyon kellemes, nem túlzóan édes desszertté vált a valóságban, és a hozzá párosított 2008-as Fordítás a maga üdeségével, savaival, barackos illat- és ízvilágával nagyon szépen mutatott mellette.

- Kata, említetted a korábbi interjúkban, hogy nagyon szeretsz sütni-főzni. Sikerült esetleg olyan ötleteket merítened a borvacsorából, amelyeket majd otthoni étkezésekkor, vagy éppen vendégeket várva "bevetsz"?

- Nagyon szeretem a halakat, de eddig csak nagyon alap köretekkel készítettem el, mint például valamilyen friss saláta, vagy rizs egy kis kukoricával megspékelve. Ezután a vacsora után viszont biztosan ki fogom próbálni otthon a petrezselyem-lime rizottót. Összességében pedig úgy gondolom, sok mindent tapasztalhattunk, és tanulhattunk az ételekről a borvacsorának köszönhetően. Nemcsak a tálalás szépségét, az alapanyagok kiválasztásának fontosságát, hanem azt is, hogy a viszonylag egyszerű hozzávalókból szenvedéllyel és kreativitással milyen fantasztikus dolgokat lehet megvalósítani.

- A borvacsora után merre tart tovább a Zsirai Pincészet?

- Mostanában nagyon sok dolog történik a pincészetünk életében. Talán az egyik legfontosabb, hogy ismételten mérföldkőhöz közelítünk, ugyanis május elejével elkészül Mádon a vendégházunk a hozzá tartozó borterasszal. Ezzel valóra válik egy nagy álmunk, lehetőségünk adódik arra, hogy a vendégeink nyitottságától és érdeklődésétől függően programokkal teli, akár több napos kikapcsolódást is biztosítani tudjunk majd a hozzánk érkezőknek. Szervezünk majd borkóstolókat, dűlőtúrákat, borvacsorákat, és reméljük, most már csak a képzeletünk szabhat határt programok terén. Körvonalazódik például egy koncert is a Jó éjszakát! program keretein belül.

- Érkeznek majd újabb borok is tőletek a piacra?

- Igen, hiszen jövő héten több, különleges tételünk is palackba kerül. Somlóról a már jól ismert Somlai házasításunk, valamint a Nagy-Somlói Olaszrizlingünk mellett a 2012-es évjáratból Juhfarkunkat szólóban hozzuk ki. Tokaj-hegyalján pedig szintén a 2012-es évjáratból fogunk palackozni két Furmintot is, egyet a mádi Középhegy dűlőből, egyet pedig a Tokajban lévő Teleki dűlőből. A két Furmint összekóstolása nagyon szépen bemutatja a Hegyalján lévő területek változatosságát. A tavalyi év a hegyaljai területeinken a kísérletezésről szólt, ennek köszönhetően elkészült pincészetünk első száraz Sárgamuskotálya is, amelyet palackozás után, pár hónap múlva a nagyközönségnek is bemutatunk majd.

- Hogy tetszett a borvacsora, hogy éreztétek magatokat?

- Remek hangulatban telt a borvacsora, a visszajelzések alapján mindenkinek tetszettek az ételek, és a borok - mondja Petra. - A végén alkalmunk nyílt beszélgetni a vendégekkel, így nagyon közvetlen és családias volt az este.

- Így van - veszi át a szót az est "háziasszonya", Kata. - Remek kis csapat gyűlt össze, mindenki érdeklődő volt, és nagy izgalommal várta a fogásokat, a borokat. Jó volt hallani az őszinte véleményeket is. Mindegyik ételben volt valami különleges, számomra ismeretlen, így az összes fogás megvalósítására nagyon kíváncsi voltam. Már az elején sejtettem, hogy a fogások le fognak nyűgözni. És nem is csalódtam...


Fotók: Almárium Gasztro Art Bisztró
   

2014. március 25., kedd

Desszert fordítással - Zsirai borvacsorára készülődve

Az elmúlt két hétben az Almárium Bisztró executive chef-jével, Bacsa Gáborral, és a Zsirai Pincészet egyik tulajdonosával, Zsirai Katával beszélgettünk arról, milyen bor- és ételpárosítások várnak a vendégekre az április 10-én tartandó Zsirai borvacsorán. Sorra vettük az ételeket a bevezető fogásoktól kezdve a főételeken át, miközben megismerhettük Gábort és Katát is. Én személy szerint nagyon megkedveltem őket, hiszen ahogy azt már az első részben is említettem, nagyon nyitottak, lelkesek, kreatívak, és tisztelik, szeretik a szakmájukat. 

Bacsa Gábor és Zsirai Kata - Fotók: Wawrzsák László

A borvacsorán az ételek sorát sajtválogatás és desszert zárja majd, akárcsak interjúsorozatunkat. Persze továbbra sem nélkülözi a különlegességeket, érdekességeket, és furcsaságokat a beszélgetés, tehát a két befejező fogás, a sajtok, és a garantáltan nem hagyományos Rákóczi túrós, valamint receptje, és borpárjaik, a Tokaji Sárgamuskotály és a Fordítás következik. No meg egy kis vérdesszert a múltból, és némi fahéj a húslevesbe. De ne szaladjunk ennyire előre... 

- A főételek sorát egy sajtválogatás követi, melyet a 2012-es Tokaji Sárgamuskotály Holdvölgy kísér. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem övezi a sajtok világát is, ezen a téren is igényesebbé váltak a fogyasztók. A borvacsorán milyen sajtokat ismerhetünk majd meg?

- Igyekszünk csak magyar sajtokat hozni - mondja Gábor. - Főként kecskesajt lesz a válogatásban, köztük például egy remek faszenes kecskesajt.

A faszenes kecskesajt

- Kivel, kikkel dolgoztok együtt, ha sajtról van szó?

- Több sajtkészítővel is együtt dolgozunk. Mindig annak a függvénye, hogy éppen kitől rendelünk, hogy ki és milyen sajtot tud éppen hozni. Az egyikük Sándor Tamás, neki nagyon szép sajtjai vannak, tőle szoktunk kecskesajtot rendelni. De szeretem Mircz Nárcisz munkáit is. Van egy személyes kedvencem tőle, egy parmezánhoz hasonlító kemény sajt, amelyben hét-nyolcféle gyógynövény van. Ízre és állagra egy az egyben visszaadja a parmezán jelleget, úgyhogy én nagyon sokáig ezt használtam a parmezán alternatívájaként, hiszen így magyar sajttal dolgozhattam.

- A sajtokhoz a Sárgamuskotályt választottad. Miért döntöttél így?

- Egyrészt nagyon szeretem a Sárgamuskotályt - mondja Gábor mosolyogva. - Másrészt ez egy kicsit édeskés hatású bor, és a sajtválogatás mellé még valamilyen gyümölcsöt is be fogok csempészni, tehát jó kísérője lesz a bor az ételnek...



- Kata, talán a bor a textúrájával, krémességével is hozzásimul majd a sajtokhoz, hiszen ez a bor hordós érlelésű.

- Igen, mi egyébként minden borunkat hordóban erjesztjük és érleljük. Ez a Sárgamuskotály egy félédes tétel, 2012-ből. Nagyon szép illata van, parfümös, bodzás, fehérvirágos, gyümölcsös jelleggel, és mindez ízben is visszaköszön. Annak ellenére, hogy édeskés a bor, remek savak vannak benne, hiszen Tokaj-hegyalján vagyunk, így sajtokhoz nagyon jól párosítható.



- És aztán érkezik majd a vacsora végén a Kata által is nagyon várt Rákóczi túrós. Gábor, említetted korábban, hogy a desszerteket általában "szétszeded", újragondolod. Ezt a desszertet is más értelmezésben látjuk majd a tányéron?

- Nem lesz hagyományos, ez egészen biztos. Ennél a desszertnél az a lényeg, hogy különböző textúrákban jelenik majd meg, szétszedve darabjaira. Fejben még nincs meg a teljes kép, mert bár készítettem már ezt a desszertet korábban is pohárdesszertként, rétegezve a túrókrémet a baracklekvárral, és créme brulée-vel a tetején, de máshogyan fogom most elkészíteni. Hogy hogyan, az még nekem is meglepetés - mondja nevetve.

- Tehát, ahogy azt tőled megszokhattuk, az ételnév ismét nincs túlbonyolítva, mégis aprólékosan felépített munkára számíthatunk...

- Így van. Ugyanez például a Csokoládévariáció névre hallgató egy alkalomra éppen most készülő desszertem. Nagyon komplex lesz, pedig névben nem mutat annyit, amit majd ad valójában, hiszen lesz benne szarvasgombás fehércsokoládé hab, csokoládémousse, trüffel, csokoládéropogós, kandírozott rózsaszirom, és árvácska.  

- Kata, a desszert borpárja a 2008-as Zsirai Tokaji Fordítás. Ritkán találkozunk ezzel a különlegességgel. Mit kell tudni a fordításról?

- A fordítás úgy készül, hogy az aszúkészítéshez különválogatott szemeket kipréselik, majd a már kipréselt aszúszemeket, tehát az aszútésztát újra felöntik borral. Ez lesz a fordítás. Az aszútésztában, vagy törkölyben ugyanis még annyi megmaradt értékes anyag van, így például cukor is, amely képes egy száraz bort is édessé tenni. A 2008-as fordításunk 109 gramm maradékcukorral rendelkezik, és nagyon szépen hozza ízben és illatban az aszú jelleget, viszont egyáltalán nem tolakodó az édessége, mivel ott állnak mellette az erőteljesebb savak. Mivel aszús jellegű a bor, illatában a mazsola, az aszalt gyümölcsök, és a barack dominál...

- Pontosan a barack miatt választottam a fordítást - veszi át a szót Gábor -, mivel a Rákóczi túrósban is megjelenik a sárgabaracklekvár, ami bár szintén egy édes történet, de úgy fogjuk elkészíteni, hogy ne legyen annyira édes.

- A bor krémességével, tejszínességével, selymességével is lehet játszani...

- Pontosan, ráadásul remélhetőleg olyan túróból fogom készíteni a desszertet, amelyet Galló János készít. Nála Jersey tehenek tejéből készül a tejföl és a túró. Ezeknek a teheneknek a teje hat százalékos zsírtartalmú, tehát nagyon magas a beltartalmi értéke.

- Melyik volt eddig a legkülönlegesebb desszerted?

- Van egy séf barátom, aki nagyon szereti a belsőségeket, és bár azt a menüt nem én írtam, de együtt vittünk egy éttermet, amelynek megnyitójára készítettünk vérből desszertet...

- Hogyan kell elképzelni egyáltalán a vérdesszertet?

- A vért és a csokoládét párosítottuk. De készítettünk már magazinba, fotózáshoz vérből piskótát is. Vannak néha meghökkentő dolgok, de azért persze nem ez a jellemző.

- Olaszországban dolgoztál korábban. Van esetleg még külfölddel kapcsolatos további vágyad, álmod?

- Szerintem minden szakácsnak ki kellene mennie külföldre tanulni, mert nagyon hasznos dolog. Én a magam részéről szívesen kimennék Kínába, mert mostanában elég sok olyan fűszerrel dolgozom, amely kínai. Érdekes és sokoldalú a kínai konyha, hiszen ők mindent felhasználnak, szinte mindenből ételt készítenek. Japánba is szívesen kimennék, oda viszont nemcsak a gasztronómiai vonal, hanem a kultúra miatt is. Az ő konyhájuk nagyon egyszerű, de nagyon letisztult és tökéletes, amit szívesen megtanulnék

- Kata, neked vannak külfölddel kapcsolatos terveid?

- Egyetértek azzal, amit Gábor mond, és nekünk, borászoknak is érdemes kimenni külföldre tanulni. Franciaországon gondolkoztam sokat, és ha picit lenyugszanak körülöttem a dolgok, fél évet biztosan kint leszek majd külföldön.

Miközben beszélgettünk, a tavaszi eső illata minden ajtónyitásnál bekúszott az Almáriumba, aztán az ebédidő fürge percei után kicsit nyújtózkodva el is csendesedett a délután. A Katával és Gáborral töltött nap befejezéseként arról beszélgettünk, hogy milyen apró, véletleneknek tűnő dolgokon múlhat egy-egy felfedezés, no meg arról is, hogy mindig mindennek oka van, és hogy sok esetben pontosan az ilyen véletlenek miatt alakul át bennünk egy-egy nem tudatos, szunnyadó dolog teljesen tudatossá és élővé.



- Tudod mi az érdekes? - mondja Gábor. - Egyszer, amikor még tanuló voltam, főztem húslevest. Elmondta a séf, hogy mit kell beletenni, tehát egy idő után már rutinból ment. Őrölt szerecsendiót is használtunk, és egy nap összekevertem az őrölt fahéjjal. Akkor nem is vettem észre, de másnap kóstolgattuk, hogy milyen érdekes íze van ennek a levesnek, és rájöttünk, hogy mi történt. Annyira jó íze volt, hogy utolsó cseppig eladtuk, és most már időnként tudatosan fahéjrúddal főzöm a levest...



És persze ott van az az eset is, amikor valaki nagyon is tudatosan, lépésről lépésre megtervezve járja az útját. Például ahogy egy ideje Kata, és nővére, Petra viszi a Zsirai Pincészetet. Hiszen: "Alkotás, gondosság, alaposság, értékek, megőrzés, kitartás, szeretet, öröm, szépség, báj, egyszerűség, érzés, értelem, egyediség" - olvashatjuk a Zsirai Pincészet oldalán az édesapa, Zsirai Csaba szavait, aki ezen irányelvek alapján nevelte lányait, és ezek alapján keltette életre a pincészetet is.

Április 10-én az Almárium Bisztróban tehát Zsirai borvacsora Zsirai Kata vezetésével, míg a konyhában Bacsa Gábor és csapata készíti majd a fogásokat. A beszélgetés során tapasztaltak alapján pedig azt hiszem, valóban remek, és különleges borvacsorának nézünk elébe...


Interjúsorozatunk korábbi részei ide és ide kattintva olvashatók.
       
- Kapcsolódó képgalériánk a Borgőz facebook oldalán -


Zsirai borvacsora az Almárium Bisztróban
2014. április 10., csütörtök 19 óra
Almárium Bisztró, 1085 Budapest, Horánszky utca 5.
A részvétel regisztrációhoz kötött, melyet
2014. április 7-ig szükséges megtenni.
Ár: 11.900,- Ft/fő
További részletek, információk



_______________________________

Recept Gábortól -
Rákóczi túrós

Tészta

300 g liszt
200 g hideg vaj
100 g porcukor
1 tojás sárgája (a fehérjét félreteszem)
1 csipet só

Túró

500 g zsíros túró
2 ek. tejföl
2 tojás sárgája (a fehérjét félreteszem)
100 g porcukor
1 vaníliarúd kikapart magjai
1 citrom héja
10 dkg mazsola

Rácshoz

3 tojásfehérje
100 g porcukor
1,5 dl baracklekvár

A tésztához a vajat elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi alapanyagot, és gyors mozdulatokkal egyneművé gyúrom. Kinyújtom, kivajazott-lisztezett tepsire fektetem és a hűtőbe teszem 10 percre. A sütőt előmelegítem 180 fokra.

A túrót áttöröm, hogy selymes legyen, majd hozzáadom a tojás sárgáját, a cukrot és az ízesítőket.

A tésztát előmelegített sütőben 10-15 percig sütöm, amíg szép világos lesz. Ezután rásimítom a túrótölteléket, visszateszem sülni.

Közben a cukorból és a félretett tojásfehérjékből kemény habot verek, habzsákba töltöm. A sütő hőmérsékletét 100 fokra veszem. Először a felső oldalával párhuzamosan, majd merőlegesen is habcsíkokat nyomok. A köztes részekbe kiskanállal óvatosan baracklekvárt töltök. 30 perc alatt világosra sütöm, és langyosan tálalom. Könnyű, lágy, puha lesz a végeredmény.

  


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...