2015. július 19., vasárnap

Sabar felett az ég - Egy esős évjárat-bemutató kóstoló története

- A mai szőlőbejárásnak és naplemente nézegetésnek nagy valószínűséggel lőttek – konstatáltam a nyugati határszélről induláskor a Kőszegi-hegy felé tekintve, ahol is a trópusi forróságot követően, éppen csatasorba állítva zivatarláncát készülődött betörni a ránézésre nem sokat teketóriázó exfeleséget idéző - értsd: viszi a házat és a kocsit-típusú - hidegfront. No de semmi pánik, irány a Balaton, pontosabban Káptalantóti, és a Sabar Borház, merthogy egy évjárat-bemutatóval és "naplementézéssel" egybekötött szőlőbejárásra kaptunk invitálást, aztán a többi majd úgyis úgy lesz, ahogyan lennie kell…

A Sabaron Nádasi Andrással és Ádám Gáborral
Fotók: Wawrzsák László

Azért is gondoltam ezt már-már majdnem sztoikus nyugodtsággal – plusz a hidegfront előterében a „volumét” egyre feljebb tekerő hőségtől kókadozva – mert van egy (illetve több is, de most maradjunk ennél az egynél) meghatározó emlékem a picike, mindössze 217 méteres Sabar-hegyről, és a nevét viselő pincéről, az is még 2011 februárjából. Egy sötétkék égre narancssárga sávokat festő téli naplementéről, a tanúhegyek kis kúpjainak és sötét kalapjainak sziluettjeiről, meg arról, ahogy körüllengett az érzés, hogy az egész teljesen olyan, sőt, nem is olyan, mintha, hanem ott, abban a pillanatban maga volt a zen, még ha ez erőteljes túlzásnak is hathat.

Esik

Szóval talán ezért volt a nagy nyugodtság, amibe természetesen vegyült némi kíváncsiság is, hiszen azóta nem jártam a pince háza táján, bár a hibátlan, minőségből következetesen még a nehezebb évjáratokban sem engedő Sabar borokat viszont többször is kóstoltam az elmúlt években (a 2009-ben indult pince eddigi rövidke életébe rögtön két nehezebb évjárat, a 2010-es, és a mostani, '14-es is beleszólt). Megérkezve a Sabar Borházhoz máris szembetűnő volt a változás, a bővítés, a tereprendezési- és a felújítási munkák eredménye, valamint az újabb telepítések gyümölcse, beleértve a pince előtti nagy "kékséget", vagyis az éppen virágba borult gyönyörű levendulást, és a szőlősorokat is.

Nagy Lászlóval a Sabaron
Házigazdánk a tulajdonos, Ádám Gábor, és Nagy László társtulajdonos, borász volt, és megérkezésünkkor - ahogy azt előre sejtettük - azon nyomban le is szakadt az ég. A csapat máris élvezhette tehát a pincebővítés során a házhoz épített fedett borkóstoló terasz adta védelmet, innen "szemlélhettük" a szép lassan a felhők és az esőfüggöny mögé bújó tájat. Ahogy azt Gábor viccesen meg is jegyezte, úgy fest, nemhogy a naplemente nézegetés marad el, de még a végén a hegyek is eltűnnek. Hiányukat Laci (és itt kérek elnézést a "Lacizásért", de Nagy Lászlóval a Sabar és a Villa Tolnay borai kapcsán az elmúlt években már többször is találkoztunk) próbálta meg feledtetni, méghozzá a 2014-es Sabar borok töltögetésével.

Miközben körülöttünk fellélegeztek a szőlők - ahogy azt Lacitól megtudtuk, éppen időben érkezett az égi áldás, mivel már kezdték a szőlősorok jól látható jeleit mutatni a hőségnek és a csapadékhiánynak - mi is átálltunk amolyan "távol a világ zajától" üzemmódba, és a Bács-hegy déli fekvésű dűlőjének Kékfrankos roséjával indítottuk a 2014-es Sabar-kóstolót. Előre jelzem, hogy a délután-este folyamán íródott jegyzeteim elmaradhatatlan kifejezése az ásványosság, a gyümölcsösség, a talaj-jegyek, a savakra történő finomhangolás, valamint az értő hordóhasználat, ami azért sem meglepő, mert pontosan ezen tulajdonságok korrekt, és magas minőségben történő megjelentetése a cél a Sabarnál, mind a fehér címkés válogatás, mind a fekete címkés "alapborok" esetében is.

Miközben a második tételt, a részben hordós, részben acéltartályos, agyagos talaj adta feszes szerkezetű, ásványos, lendületes Sauvignon blanc-t kortyolgattuk, néhány fontosabb eseményt idézett fel Gábor és Laci a pincészet életéből, kezdve a 2009-es évvel, amikor is a régi, 1937-es építésű, romos, régóta lakatlan pinceépületet megvásárolták, egyúttal megmentették az utókor számára is.

A felújítás során rendbe hozták a pince- és a szőlőfeldolgozó helyiséget, tetőcsere és vakolás után pedig megépült a gyümölcsfogadó terasz is. 2012-ben új telepítések (Cabernet Franc) történtek a pincénél, 2013-ban pedig - saját "határaikon" túlmenően - felújították a Sabarra vezető teljes földutat is. A legutóbbi bővítés során épült meg a fedett kóstolóterasz, bővült a feldolgozótér, és egy új boltíves pinceágat is kiépítettek, mellyel duplájára nőtt a tárolókapacitás, így ezzel immár 30 ezer palack/év bormennyiség érlelésére és tárolására elegendő a hely. 

Ennyi munka után - azt is figyelembe véve, hogy Laci nemcsak a Sabarnál, de a Villa Tolnaynál is "szolgálatot teljesít" - azt gondolná az ember, ennél tovább már biztos nem "nőnek", azonban aki ismeri Gábor lelkesedését és Laci következetes, megalkuvásmentes elhivatottságát, az tudja, hogy semmin nem kell meglepődni, így azon sem, hogy - ahogy azt később megtudtuk -, az építkezésnek ezzel még tényleg nincs vége...

Pincekóstoló

Mivel pincébe menni akkor kell, amikor jól esik, mi is ezt tettük, hagytuk, hogy a lassan elvonulni készülődő vihar - némi csendes morgolódás mellett - hadd tegye csak még a dolgát, mi pedig a komoly földmunkával kialakított új pinceágban folytattuk a 2014-es évjárat kóstolóját. A túlnyomórészt Stockinger, valamint Trust és Ézsiás hordókkal is teli pincében máris egy újdonságot kortyolhattunk, vagyis a fehér címkés, válogatás Mórocz Szürkebarátot, amely azért újdonság, ugyanis eddig a "Mórocz" "sorozat" csupán egy tagból, az Olaszrizlingből állt. (A "Mórocz" tisztelgés a borvidéki hagyományok, valamint az ősök előtt, Laci ugyanis gyermekkorának nyarait nagyapja, Mórocz György badacsony-hegyi szőlőskertjében töltötte, innen hozva magával a szőlő és a borvidék iránti szeretetét).

A Mórocz Szürkebarát 2014-es debütálása

A 2014-es Mórocz Szürkebarát a badacsonyörsi Öreg-hegy déli lejtőjének terméséből készült, Stockinger és Trust hordókban erjesztett, majd öt hónapig érlelt tétel. Kifejező ásványossága, gyümölcseinek gazdagsága, valamint szép felépítése, izgalmas rétegei mellett a hordók finom ízei is dominálnak, érdemes lesz tehát a későbbiekben is figyelni a tétel további fejlődését. 

Aztán persze érkeztek a pohárba a 2014-es Olaszrizlingek is, először az "alap", fekete címkés Sabar Olaszrizling. Miközben a pici vaníliával fűszerezett citrusos, sós, friss, lendületes tételt kóstoltuk, Laci arról mesélt, hogy az a legfontosabb, hogy a bekerülő gyümölcs tökéletes legyen, onnantól kezdve azt már csak elrontani lehet. Ennek az "alap"rizlingnek a termése a Csobánc-hegy lábánál található, nyugati fekvésű Palotavölgy-dűlőből érkezett, melynek talajára nézve érdekesség, hogy nagyrészt egy mészkőpad alkotja. Stockinger, Trust, és Ézsiás hordókban érlelődött a bor öt hónapon át.



A 2014-es fehér címkés Mórocz Olaszrizling termőhelyét pedig már poharunkban magával a borral nézhettük meg, hiszen az a Sabar-hegy, pincészet mellett fekvő, nyugati lejtőjén termett. Mivel az esőfelhők úgy döntöttek, hogy kicsit körülnéznek a vidék más tájain is, megkértük Gábort, hogy ha lehetséges, mégiscsak legyen szőlőbejárás, így kedvesen eleget téve a kérésnek, "felkapaszkodtunk" a Sabar-hegy oldalára, egészen egy ott található régi pinceépületig, ahonnan meglepő módon (hiszen csak néhányszor tíz métert sétáltunk a szőlősorok mellett felfelé) olyan panoráma tárult elénk, amelyet nagyon sokáig lehetett (volna) szálazgatni... ha vissza nem tértek volna a felhők...

Rajnai rizlingezés a leendő kóstolóhelyiség tetején

- Ezt a Rajnai rizlinget márpedig itt isszuk meg, akármi lesz is - mondta viccelődve Laci, karjában tartva a palackot, mi pedig a régi pinceépület tetején állva eleget is tettük az invitálásnak. Közben megtudtuk Gábortól, hogy természetesen terveik vannak a régi épülettel, itt alakítanak majd ki egy kóstolóhelyiséget, mivel a lenti, felújított épülethez tartozó már időnként kicsinek bizonyul. Hát bizony, ha elkészül, ismét meg kell látogatnunk a Sabar Borházat, ez nem kérdés, az egyik legszebb "forgószínpados" panorámát nézegethetik majd a vendégek tanúhegyekkel, szőlősorokkal, régi diófával, és a szerencsésebbek akár komplett naplementével is.

Bár nekünk ilyen élményben most nem volt részünk, és néha az eső is újra rákoppintott a fejünk búbjára, azért a '14-es Rajnait még a tetőn kortyolgattuk. A Köbölkút-Hármashegy dűlő termése - méghozzá a Badacsony-hegy déli oldaláról - fél évet töltött Franz Stockinger enyhe pörkölésű hordójában. Érett gyömölcsösségével és finom, de határozott savaival szép felépítésű bor, amely részleteiben fiatalsága miatt még picit szétszórt, de abszolút hozza a terroir, vagyis ahogy Laci e kifejezést jobban szereti, inkább termőhely-jegyeket.

A nap tehát lement - állítólag - az eső meg újra rákezdett, meg aztán az idő is elszaladt, így vacsorázni indultunk a "rossz" (szőlőnek akkor kifejezetten jó) időre való tekintettel a Villa Tolnay megújult vendégházába a Sabar-hegy "nagytesójára", a Csobáncra. Itt is nagy változások történtek az elmúlt időszakban, Tolnay Klári egykori villája ugyanis kívül-belül teljesen megújult, öt nagyon igényes vendégszobával bővült, és akár még egy remek panorámájú szivarszoba is a vendégek rendelkezésére áll (mi szivar nélkül próbáltuk, úgy is pazar volt).

Emlékkép(p) a Sabarról

Vacsoránkat Laci felesége, Bea készítette, a remek ételekhez pedig tovább kóstolhattuk Laci "alkotásait", vagyis a Sabar Ottonel muskotályt, és néhány régebbi évjáratú Villa Tolnay tételt. Az illatos, mézes-narancsvirágos aromájú, frissítő savú Ottonel muskotály tökéletes párja volt Bea friss, ropogós salátájának, amelyet a Serrano sonka picit fűszeres, visszafogottan sós, leheletnyit édes ívilága, az áfonya fanyarkás-édeskés ízei, és a mézes vinaigrette zamatos frissessége kísért. Bea főétele, vagyis a vadas zsemlegombóccal meg annyira ízlett szálaira omló húsával, és a kívül finom pirult kérget kapott gombócával, hogy őszintén szólva elfelejtettünk még fotózni is.

Bea salátája

Ahogy másnap reggel is, amikor talán az elmaradt naplementéért cserébe Csobánc várát misztikus ködbe burkolták a felhők, míg mi a felfrissült levegőn picit fázósan nyújtózkodtunk. Ide még vissza kell térni - gondoltuk - ami nem újdonság, hiszen valamiért már 2011-ben is ezt éreztem. Nemcsak a nyugalom, a természet közelsége, a jó borok és ételek miatt, hanem a mindezek mögött álló emberek, az ő álmaik, vágyaik, és azok beteljesülése, beteljesítése miatt is. Jó lenne úgy befejezni, hogy folytatása következik. Biztos, ami biztos, így is fejezem be.

Fotók: Wawrzsák László

        


2015. július 14., kedd

TOP30-on túl, Borbazáron innen - Folytatódik a boros élet a sárvári várban

Hogy hová érdemes menni egy masszív hőségriadó esetén Sárváron? Fürdőváros lévén azonnal adja magát a válasz, hogy legjobb ilyenkor a fürdő medencéiben-csúszdáin csobbanni, de múlt hét pénteken felfedeztünk egy hasonlóan jó helyet, történetesen a Nádasdy-vár kazamatáit. Mivel borospohár is volt a kezünkben, no meg két borász is velünk tartott - boraival együtt - a hűvös-félhomályos bástyák belsejébe, maga volt a tökéletes felüdülés-kikapcsolódás a TOP30+ sétálókóstoló e "fakultatív" kis programja. De ne szaladjunk rögtön le a "pincébe", kezdjük inkább ott, ahol az életben is sok minden elkezdődik, vagyis a házasságkötő teremben, ahol a vár vastag falai szintén maximális teljesítményen "pörgették" a természetes "légkondit", szóval csak ajánlani tudom hőségriadó esetére (is) a Nádasdyak egykori lakhelyét.

A TOP30+ teljes képgalériája a Borgőz facebook oldalán

Úgy tűnik, a nyár ideje alatt beindul az "uradalmi" boros élet Sárváron, ugyanis - ahogy azt mi is beharangoztuk - július 3-án, késő délutántól lehetősége nyílt a nagyközönségnek arra, hogy a korábban lezajlott Nádasdy Történelmi Fesztivál borversenyén legjobb 30 helyezést elért valamennyi bort megkóstolja, és egy értékelő-, illetve egy szavazólap segítségével kiválassza a közönségdíjas győztest. Mivel a borversenyre az egykori Nádasdy uradalom területén lévő mai borvidékek - vagyis a Soproni, a Nagy-Somlói, a Badacsonyi, a Balaton-felvidéki, valamint a Zalai borvidék - bortermelői nevezhettek palackozott tételeket, a sétálókóstolón is ezekből a borokból szemezgethettünk, köztük a szakmai zsűri által kiválasztott idei Nádasdy Történelmi Fesztivál borával, vagyis az Istvándy Pincészet 2014-es Kéknyelűjével.

Kazamatatúra

Mivel 30 bor végigkóstolása nem kis feladat - főleg nem egy piros riasztásos hőhullám koncentrációt tompító "ostroma" alatt - a szervezők arra is gondoltak, hogy a sétálókóstoló "menetrendjét", vagyis ajánlott kóstolási sorrendjét is kidolgozzák, kezdve a TOP30 egyetlen "bubisával", a Ság-hegyi Dénes Hegybirtok Raffiné gyöngyözőborával, majd folytatva a sort a 2014-es évjárat könnyed fehérboraival, aztán a korábbi évjáratok tételeivel, egészen 2007-ig visszakóstolva a fehér szekciót, a Villa Tolnay szépre érett, termőhelyet pedánsan közvetítő badacsonyi Rajnai rizlingjéig. Rozéborokból 4 tételt kóstolhatott a nagyközönség, ebből három a Soproni borvidék szülötte, és Kékfrankosból készült. A vörös tételek között sem tévedhettünk el, ha "követtük a nyilat", Pinot Noir-ral indult a sor, aztán többek között a kőszegi és vaskeresztesi borászok tételei következtek szép sorban, vagyis a Blauburgerek és a Kékfrankosok.

Azonos karakterek - a sétálókóstoló borász vendégei: Géró Péter (Somló) és Dénes Tibor (Ság-hegy)

Természetesen egy sétálókóstoló úgy teljes, ha találkozhatunk a borok készítőivel-képviselőivel is, így a kóstoló vendége volt a Somlóról Géró Péter, a szintén a Nagy-Somlói borvidékhez tartozó Ság-hegyről Dénes Tibor, a Badacsonyi borvidékről az Istvándy Pincészet képviseletében Molnár Martin, valamint a két borvidék - a Zalai, illetve a Soproni - között félúton található Mándli Borház borásza, Mándli Tibor is. A 30 tétel kóstolása közben lehetőség volt egy kis pihenőre is, hiszen a sétálókóstoló keretében fotókat is nézegethettünk, egy szintén 30 "tételből" álló fotókiállításon, amely a 2014-es Nádasdy Fesztivál fotópályázatának díjazottjait mutatta be, illetve izgi kazamatatúrára is indulhattunk, na de nem ám akárhogy!

Takács Zoltán, a Nádasdy Múzeum igazgatója

Takács Zoltán a Nádasdy Múzeum igazgatója, aki egyben történész és turkológus is - a félreértések és a kuncorgás elkerülése végett ez utóbbi szakma a török nyelvű népek nyelvével és történelmével foglalkozó tudományág - vezetésével indultunk a Nádasdy-vár két kazamatájába, miközben nagyon érdekes történeteket tudhattunk meg, például arról, hogy az egykor a várban lakó Báthory Erzsébetnek a középkori szóbeszéd által "picit" ferdített, feltételezett borzalmas tetteinek van-e valóságalapja, majd hallottunk történetet Kinizsi "tálcájáról", no de számunkra inkább persze a "boros" részek voltak a legizgalmasabbak, így bejárhattuk a vár mindenkori lakóinak bortároló helyeit is.

Dénes Tibor és Ság-hegyi Furmintja a kazamatában

Hogy a történelem egy kis jelennel is vegyüljön, mindkét kazamatában egy-egy Vas megyei borász várt ránk - természetesen boraikkal együtt - hogy a hűvös falak között kóstolhassunk. Az első bástya belsejében a Ság-hegyen dolgozó Dénes Tiborral poharazhattunk, 2011-es Furmintjával a poharunkban hallgattuk bemutatkozását, gondolatait, és képzeltük el, hogy milyen is lehetett az az idő, amikor még a Nádasdyak uradalmi szőlőit szüretelték a Ság-hegyen.

Mándli Tibor kóstoltat a 2. bástyában

A másik kazamatában Mándli Tibor várt ránk. Az 1885 (!) óta szőlőterülettel rendelkező család borászata két borvidéken - a Zalain, illetve a Sopronin - termeszt szőlőt, a borászat pedig Kőszeg és Zalabér között félúton található. A vörösborok Kőszeg és Cák lankáiról kerülnek palackba, a fehérborok alapanyaga, valamint a Merlot fajta pedig a Zalai borvidéken teremnek. Tibor 2013-as Blauburgert töltött poharunkba, amely fajta egyébként a Soproni borvidék Kőszegi körzetének nagyobb területen termesztett, egyre ígéretesebb "szívügye", egyfajta zászlósfajtája is - természetesen a Kékfrankos mellett.

Fotókiállítás, sétálókóstoló, közönségdíj szavazás - TOP30+

Visszatérve a sétálókóstolóra még egy fontos feladat várt a közönségre, vagyis leadni a szavazólapokat, és ezzel kiválasztani a közönségdíjas bort. Az eredményeket a szervezők a szavazatgyűjtő dobozka, és a vár kapuinak bezárása után összesítették, ez alapján pedig a Nádasdy Történelmi Fesztivál 2015-ös közönségdíjas bora a Bogdán Pincészet 2014-es Nagy-Somlói Rizlingszilvánija lett.

A Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló 2015 közönségdíjas bora

Ezzel azonban a sárvári "uradalmi" boros élet még korántsem ért véget, a folytatás ezen a hétvégén (2015. július 17-19.) lesz, amikor is a borrajongók ismét ostrom alá vehetik a sárvári Nádasdy-várat. Kezdetét veszi ugyanis a Nádasdy Történelmi Fesztivál, ennek keretében pedig a Nádasdy Borbazár, ahol 6 faházban 8 pincészettel találkozhatnak a borkedvelők. Ezúttal a "vendégpincészetnek" köszönhetően átléphetjük majd a Nádasdy "régió" határait is, így a pezsgőtől kezdve egy jó fehér boron, majd a hűs rozén át a szép vörös tételeken keresztül a természetes édes borig tart az "uradalmi" választék.

A résztvevő pincészetek-borvidékek:
- Alasz Pince / Soproni borvidék - Kőszeg
- Bezerics Borház / Zalai borvidék - Keszthely
- Bussay Pincészet / Zalai borvidék - Csörnyeföld
- Cezar Pincészet / Zalai borvidék - Nagyrada
- Istvándy Pincészet / Badacsonyi borvidék - Káptalantóti
- Laposa Birtok / Badacsonyi borvidék - Badacsony
- Mándli Borház / Zalai és Soproni borvidék - Bérbaltavár, Cák
- Vylyan Pincészet / Villányi borvidék - Kisharsány



Nádasdy Borbazár tehát a sárvári Nádasdy-vár Külső udvarában, 2015. július 17-19. (péntek-vasárnap) között. A faházak nyitva tartása pénteken 14:00 - 24:00 óra, szombaton 10:00 - 24:00 óra, vasárnap 10:00 - 19:00 óra között. A Borbazár a várudvaron kívül, de a várfalon belül található, a fesztivál területére megváltott jeggyel (700,- Ft) gyalogosan közelíthető meg három napon át.


Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz borblog 
  


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...