Franciák a Boregyetemen - 20. Budavári Borfesztivál nulladik nap

Amikor részt vettem a Boregyetem második előadásán, ahol a Budavári Borfesztivál díszvendége, Franciaország mutatkozott be, még nem sejtettem, hogy az ott hallottakat és tapasztaltakat két héttel később a valóságban is kamatoztathatom egy franciaországi körutazás során. Pedig így lett, kicsit belekóstolhattam az ottani őszbe. A déli tengerpartokon még nyújtózkodik a nyár, Bordeaux környékén, Sauternes-ben zajlik a szüret, hullik a dió, kékesfeketére érett a füge, pompáznak a színes mezei virágok, az Atlanti-partoktól a Loire-völgyén át Párizsig Franciaország szerte csendes, hulló levelektől pihe-puha és melengetően napos az ősz. Én pedig újra itthon, és élményekkel felpakolva, valamint ottani borokkal a kezem ügyében még élvezetesebb posztot írni egy francia estről. Tehát a Boregyetem második napjának felidézése következik.

Dr. Mészáros Gabriella

Ezen az estén Dr. Mészáros Gabriella segítségével jártuk körbe Franciaország öt borvidékét, és kóstoltuk meg a régiók egy-egy borát. Igazi francia est azonban nincs francia szereplő nélkül, így hozzánk társult még Daniel Labrosse, a budapesti Chez Daniel Étterem dél-franciaországi származású chefje is, aki a borokhoz komponált koktélszendvicsekkel és borchettekkel (nyárs-falatkákkal) kényeztetett minket. Amit kicsit hiányoltam, az a francia borászok – vagy legalább egy képviselőjük – jelenléte volt, de természetesen érthető, hogy szeptember lévén több ezer kilométerre tőlünk ők is éppen szüretre készülődtek, vagy már éppen javában szüreteltek.

Daniel Labrosse

Az első borvidék, ahová egy bor és a hozzá megálmodott két koktélszendvics erejéig látogatást tettünk, Franciaország legnagyobb kiterjedésű borvidéke, a Loire-völgye. Egy Muscadet borral vágtunk bele a nagy francia kalandba, a Domaine Poiron Dabin Muscadet Sévre&Maine Sur Lie 2008 tétellel. A Muscadet név ne tévesszen meg senkit, semmi köze nincs a muskotályhoz, a bor alapanyaga a burgundiai Melon de Bourgogne szőlőfajta, amely mára már szinte teljesen eltűnt Burgundiából, a Loire alsó folyása és az óceán part között azonban mintegy 11 ezer hektáron termesztik. 40 éves tőkék terméséből készült a bor, sur lie-módszerrel, vagyis erjesztés után nem fejtették le, hanem seprőn érlelték, majd onnan is palackozták. 

Az ihlető: Loire-völgye

Amit Daniel hozzáálmodott: egyrészt Feketekagyló uborkába töltve, másrészt Friss kecsketúró toast-on (egy kis lazaccal megbolondítva). Mi pedig azt figyelgettük, melyik ételpár passzol leginkább a friss, ásványos, pirított kenyérhéjas, élesztős aromájú borhoz. Az uborkába töltött feketekagylóval alkotott klasszikus párt, szépen megvoltak együtt, de nem jött létre harmadik ízvilág. A várt izgalmakat inkább a friss kecsketúró hozta meg, ahol a bor először felerősítette a kecsketúró és a lazac sóit, a végén pedig szép, fűszeres-krémes ízvilágot kerekített ki.

Második utunk a Földközi-tenger partvidékére vezetett, ezen belül is Côtes de Provence-ba, ahol az össztermés négyötödét rozé bornak dolgozzák fel. Bár általában nem tartják túl komolyan veendő bornak, tapasztalatból mondhatom, hogy igazán jó ivású, kitűnő rozék teremnek errefelé. A provence-i rozé a gasztronómiában igazi jolly joker, szinte bármihez jó. Nekem leginkább Menton egyik tengerparti vendéglőjében, a Bouillabaisse, vagyis a marseille-i bölcsőben ringatózó halleves mellett mutatta meg a mennyországot. Éppen ezért kíváncsian vártam, hogy borunk, a Château Minuty, Minuty Rosé 2010-es tétele mellé Daniel vajon milyen ételeket alkotott. A bor alapanyaga a nap és a tenger ölelésében, Saint Tropez környéki ültetvényeken érlelődött, fajtákra nézve: 50% Grenache, 35% Cinsault, 15% Tibouren. Ahogy Daniel fogalmazott, a magyar ízlésnek ez a bor talán picit lágy és puha, de nekem nem volt vele ilyen jellegű problémám. Sőt, kifejezetten tetszett!

Az ihlető: Côtes de Provence

Két ételpárja Bresaola sonka dinnyével és mentával nyársra tűzve, valamint Tapenade fürjtojással. Az első párosban érdekes kis kaland részesei lehettünk, a dinnye édes, gyümölcsös aromáit és a sonka sós ízét vegyítette a bor, illetve hangsúlyozta egyszerre. Remek páros lett belőlük. A második falatka, a tapenade, amely egyébként olíva- és kapribogyó, valamint olívaolaj keverékéből készült pástétom, amit időnként aprított tonhallal, szardellával, citromlével, fűszerekkel, vagy akár brandy-vel ízesítenek, még összetettebb élményt adott. Daniel egy kis zsályával is megkoronázta az ételt, így aztán a fűszeres ízekhez még inkább csúszott a szép savú rozé.

Harmadik állomásunk, a fajtatisztán érlelt fehérborok hazája, Elzász következett. Borunk pedig Domaine Bott Fréres, Alsace Sylvaner 2008. A fajtáról annyit, hogy a Sylvaner, vagyis a Zöldszilváni semmiképpen nem keverendő össze a Rizlingszilvánival, azaz a Müller Thurgauval. Fűszeres zamatú, tüzes, ásványos, finom savú borunkhoz szinte adta magát a hal, és séfünk is ezzel az alapanyaggal dolgozott: Hal aszpik pohárkában szervírozva, illetve Lazac rillette érkezett a tányérokra. A hal aszpikot Daniel sáfránnyal fűszerezte, amely kifejezetten feldobta a jó értelemben véve egyszerű bort. A rillette, vagyis a halból (vagy tenger gyümölcseiből) készült paszta esetében a házilag füstölt lazac íze dominált, amely szintén nagyon jól állt ennek a Sylvanernek, amiben még egy kis meleg, túlérett illat is vágyakozott a füstölt zamatok után. Daniel egyébként Dániából hozta magával a füstölés tudományát, amelyet szívesen alkalmaz is konyhájában.

Az ihlető: Elzász

            

A negyedik borvidék, a nagy borok jelképének számító Bordeaux következett, a „szemléltető eszköz” pedig ezúttal két bor volt. A Duval&Blanchet, Les Notes Fruitées 100% Merlot 2009 tétel egy baráti együttműködésből született bordeaux-i borászatból származik. Boraik különlegessége, hogy a borvidék hagyományai ellenére nem érlelik őket tölgyfahordóban, így azok frissek, gyümölcsösek, könnyedek maradnak. Ételpárjai: Csirke ballotine, illetve Füstölt kacsamell szederrel. Mindkét ételhez a Merlot gyümölcsössége adta az ihletet, hiszen a ballotine (amely kicsontozott, göngyölt, kötözött húst jelent) esetében ribizli és málna, a kacsamell esetében pedig szeder társult a húshoz. Míg az első párosnál inkább „csak” a buja gyümölcsösség dominált, a második párnál már a füstölt, sós és gyümölcsös ízek kavalkádja volt izgalmasabb.

Az ihlető: Bordeaux

Bordeaux-ból még egy kis ízelítőt kaphattunk második borunk, a Château Gayon, Cuvée Prestige Supérieur 2007 tétellel. A 30 hektáros Château Gayon családi birtok a Garonne folyó jobb partjának lejtőin, a Bordeaux-i szőlőültetvények szívében helyezkedik el. Boraikat hagyományos eljárással, tölgyfahordóban érlelik. Istálló és széna illatok a pohárban kitöltéskor, majd szépen nyílik a bor, feketecseresznye, édes fűszer és aszalt szilva jelentkezik. Szájban finom, lágy tanninok. Érkezik a két ételpár is, egy meleg falatka, vagyis Csirkemáj, bacon, szilva nyársra tűzve, és egy hideg falatka: Marinált marhahús fűszeresen, frissen reszelt tormával. A csirkemáj lágy és krémes, a szilva szépen felelget a bor gyümölcseire. Először csak halkan összesimuló, majd végleg összeolvadó, sokáig ölelkező ízek, és én máris elfogult vagyok a csirkemájas nyárssal szemben. Aztán hamar beigazolódott, hogy nem döntöttem rosszul, a marinált marhahús nálam picit kevésnek bizonyult a borhoz, ráadásul a végén kicsit megbántott a torma a csípősségével. 

Az ihlető: Bordeaux

A borvidékek közötti kalandozásban a végére maradt Champagne – van-e, ki e nevet nem ismeri? - vagyis a pezsgő, no meg a desszert. A pezsgő: Champagne Vincent d’Astrée, Gouttes d’Or Brut. A Champagne d’Astrée birtok a híres Côtes des Blancs lábánál fekszik, Champagne régió szívében, Premier Cru besorolású területeken. A desszerthez kínált pezsgő 80% Pinot Meunier, 20% Chardonnay. Finom, krémes érzet a szájban, nem a buboréktobzódás jellemzi, de a savak a helyükön vannak, széna, pirított mandula, fehér húsú gyümölcsök és a lecsengésben némi marcipán. Hozzá Mandulába forgatott csokoládé piskótán, illetve Őszibarackos sütemény. Határozottan az őszibarackos süti mellett tettem le a voksomat, minden ott volt benne, amit a pezsgő szeretett: lédús barack, omlós piskóta, krémes lekvár. Nem csak ízben, de textúrában is jobban passzolt a pezsgőhöz, a csoki talán túl karakteres ízekkel lépett fel a pezsgő lágyságával szemben.

Az ihlető: Champagne

A végére pedig néhány gondolat a francia borokról, borkultúráról. A franciák nem szőlőfajtákban, hanem kizárólag termőhelyben, terroir-ban gondolkodnak, vagyis számukra leginkább az a fontos, ami egyszeri és megismételhetetlen: a genius loci, azaz a hely szelleme, ihletése, ami sok mindent meghatároz. Ezért egyediek, és ezáltal emlékezetesek a francia borok, amelyek közül természetesen nem mindegyik kiemelkedő (itthoni hipermarketekben egy-két ezer forintért vásárolt francia borokkal például biztosan tévúton járunk), Franciaországot járva azonban leginkább jó minőségű, megfizethető, akár mindennapos fogyasztásra szánt, izgalmas borokkal találkozhatunk, amelyekhez nagyon jól működő helyi fogyasztási kultúra is társul. Az asztalra mindig igényes bor és étel kerül, ez a francia kultúra része. Regionális sokféleség,  kiváló minőség, és hagyományőrzés. A Boregyetemen ebből kaphattunk egy kis ízelítőt.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz
A teljes képgaléria a facebookon.
A Boregyetem első előadása: Egy szarvasgomba illata - 20. Budavári Borfesztivál mínusz egyedik nap

Attention! Jönnek a franciák! – Felkészülés a Budavári Borfesztiválra

Hogy mikor, hogyan és miért szerettem meg ennyire a franciákat, már talán magam sem tudom… Valahol biztosan benne van Philipe, vagyis Pierre Cosso, vagyis a francia Házibuli film főszereplője (kellett nekem kiskamaszként, matekórán a pad alatt, az illatos radírra elcserélt Bravo újság címoldalán annyit nézegetnem őt!). Pierre ma már ötven felé jár, és bár szerintem vonzóbb, mint valaha, rám mégis inkább a már felnőttként tett franciaországi utazások hatottak leginkább. Szép tájak, izgalmas és kedves (bizonyám!) emberek, nívós (bor)kultúra, és hihetetlenül gazdag gasztronómia. Ezt jelenti számomra Franciaország. Ezért szeretem.

Fotó: www.monsieurbaguette.com

Ráadásul eltelt egy év, és ismét Borfesztivál közeleg a Várban! Idén tortás-pezsgős szülinapozás is lesz, hiszen 20 éves lett a rendezvény, de nem csak az ünnepelt kap ajándékot, hanem például én is. Az én ajándékom ugyanis az, hogy idén Franciaország lesz a díszvendég! Dreams are my reality… Csak hogy stílszerű legyek.

Már a kezdet is jónak ígérkezik, ugyanis a Boregyetem két előadása készíti majd elő az öt napos fesztivált. Szeptember 5-én, hétfőn gombászni fogunk. Jogos a szemelkerekedős kérdés, de nem, semmi erdőjárás kis kosárkával a karon, ott, fent a Várban tesszük mindezt. Merthogy a gasztronómia fekete gyémántjait, a szarvasgombákat járhatjuk majd körül. Az előadáson nem csak a fülünkre és a szemünkre, hanem a szánkra is szükség lesz, ugyanis szarvasgombás finomságokat kóstolhatunk a libamájtól kezdve a fürjtojáson át a csokibonbonokig, na és persze borok is kerülnek majd a poharakba. Az előadók: Szakács József szarvasgomba-szakértő, Dr. Dula Bence borász, és Kalla Kálmán Európa-díjas mesterszakács. 

Aztán: antré! Vagyis a második napon, szeptember 6-án, kedden színre lépnek a franciák! Champagne, Bordeaux, a Loire-völgy, Elzász, valamint a Rhône-völgye mutatkozik be, pontosabban ezen borvidékek borászai tartanak majd előadást. Persze kóstolni is fogunk, méghozzá Dr. Mészáros Gabriella vezetésével. Aztán szerdától… Megnyitja kapuit a fesztivál, és a térképen a 138-139-es standszámokat keressétek majd, ha egy kis francia gasztronómiára vagy borélményre vágytok. Annak, aki már sokat koptatta a Vár macskaköveit, és térkép nélkül is boldogul pedig egyszerűen csak ennyi: cél a Hunyadi udvar felől sétálva az Oroszlános udvar bejárata előtti, jobb kéz felé eső kis udvar. Francia Kapcsolat. Itt található majd az a pazar, szabadtéri Bisztró Konyha, ahol a tavaly debütáló Csirke Osztrigája nyomdokain haladva, világlátott séfjeink (Takács Lajos – Olimpia, Bernát Dániel – U26, Dudás Fivérek – Anyukám mondta, valamint egy meglepetés séf) sürgölődnek a konyhában, természetesen francia alapanyagokból és francia hagyományok alapján is komponálva tányérravalót. Nem kell messzire menni a hozzávaló borért sem, ugyanitt találhatók majd Franciaország öt régiójának boros standjai is.

És ezúton én is átadom René Roudaut, magyarországi francia nagykövet úr üzenetét: „A Fesztivál főszervezője mellett a Francia Nagykövetség és szervezetei, különösen a Mission Economique Ubifrance és a Francia Intézet mindent megtesznek, hogy a 2011-es Budavári Borfesztivál kiemelkedő évjárat legyen az összes látogató számára!” Úgy legyen! Ti se hagyjátok ki, és addig is, ha kedvetek tartja, készítsetek Daniel Labrosse receptje alapján egy vörösboros kakaspörköltet burgundi módra, igyatok hozzá egy jó bort, és közben tanulmányozzátok a Borfesztivál francia kisokosát! A Várban találkozunk!

Fotó Monsieur Baguette-től. Merci!

A Loire-völgyben jártam – 1. rész: Megérkezés, ismerkedés, terepszemle

Végre végre végre! Végre volt időm a már korábban beharangozott Loire-völgyi beszámolómnak nekilátni, így az első, amolyan bevezetőnek szánt rész máris olvasható. Igaz, időközben kiderült, hogy egy kártyahibának "köszönhetően" a fotóim nagy része egyszerűen megsemmisült, de próbáljuk meg humorral élni az életet, és csak nagyvonalúan nevetni az ilyen kis semmiségeken! (Azért persze még nem annyira természetes a mosolyom, ha előkerül a téma).

A csapat Brissac-ban - Kóstolás előtt is jókedvűen

Tehát novemberben öt napot tölthettem a franciaországi Loire-völgyben, Tihany testvérvárosában, Saint-Florent-le-Vieil-ben, kedves és segítőkész francia családok vendégszeretetét élvezve. Ellátogattunk Remaudière-be, a Baron lepárlóba, valamint Roland Chevalier Alma nevű környezettudatos borászatához, később a Paonnerie bioborászatot is megismerhettük - amelynek tulajdonosa egyébként kiválóan beszél magyarul -, Brissac-ban pedig különböző Loire-menti pincék borait kóstolgattuk. És persze nem maradt el a helyi gasztronómia felfedezése sem, de az élmények itt még korántsem érnek véget. Élménybeszámolóm első részében megérkezünk, megismerkedünk a tihanyi borrenddel, a követendő példának sem utolsó Saint-Florent-i francia-magyar egyesülettel, és a Loire-vidékével is.

Mit keres Tihany a Loire-völgyben?

A kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű: Tihany testvérvárosa ugyanis a Loire-völgyben fekvő Saint-Florent-le-Vieil, a közel 2700 lakosú kisvároska. Tihany 1998 óta ápol szoros kapcsolatokat a Loire-parti településsel, és a 10 éves jubileumi évfordulón, 2008-ban alá is írták a testvérvárosi megállapodást. Egy rövid, napsütéses, nesztelen ősz-beszökős Párizsban tartózkodás, és az azt követő pár órás párizs-bordeaux-i autópályán tett autózás után tehát mi is itt, a Loire-folyó partján kötöttünk ki, hogy csatlakozzunk ahhoz a magyar delegációhoz, amely a testvérvárosi együttműködés keretében érkezett Saint-Florent-ba. Tihany polgármestere, Tósoki Imre vezette azt a magyar különítményt, amely elsősorban a tihanyi Vinitores Tychonienses Borrend tagjaiból állt. A 2000-ben alakult borrend célja az évezredes balatoni szőlőkultúra megőrzése, továbbadása, valamint Tihany történelmi, kulturális és néprajzi értékeinek ápolása, hagyományainak megismertetése. A „fiúk” – bár komolyan veszik feladatukat, és a Tihanyi Bencés Apátság szolgálatára rendeltségüket – korántsem amolyan karót nyelt csapatot alkotnak, igazán jóízűen tudnak ugyanis viccelődni, borozni, énekelni, de még játszani is, ahogyan tették azt utolsó nap La Boutouchère-ben is, a búcsúesten. Ne szaladjunk azonban mindjárt a végére, hiszen még csak most érkeztünk!

A tihanyi Vinitores Tychonienses Borrend

A magyar delegációhoz csatlakozott Kardos Gábor, Saint-Florent város Du Bellay borrendjének tagja, aki egyben a szomszédos Château de Tigné birtokosának, azaz Gérard Depardieu borainak magyarországi importőre. A tihanyi szőlősgazdák közül Salánki Sándort és Punk Ferencet, a villányi borvidékről Gere Zsoltot és Ruppert Ákost, valamint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szakértőjeként Brazsil Dávidot ismerhettük meg.

Magyarul beszélő franciák

Nem, bizony nem tévedés a fenti cím. Saint-Florent-le-Vieil ugyanis külön francia-magyar egyesületet hozott létre azzal a céllal, hogy Tihany község önkormányzatával összefogva a hivatalos kapcsolatokon kívül a két település lakói megismerhessék egymást, olyan szoros baráti kapcsolatokat létrehozva, amelyekben sem a földrajzi távolság, sem a nyelvi különbség nem akadály, mi több, ezek áthidalása a fő cél.

Nem is panziókban, vagy hotelekben szállásoltak el minket, hanem az egyesület tagjaiból álló Saint-Florent-i családok otthonában. Francia vendéglátóink jó része tanulta, vagy jelenleg is tanulja a magyar nyelvet, és őszinte érdeklődéssel fordul a magyarországi események, történések, szokások és emberek alapos megismerése felé. A mi rendkívül kedves házigazdánk és szállásadónk öt napon át Lucien Brunetière, a Tihany Barátai Társaság elnöke, és felesége, Annie volt. Saint-Florent központjától pár kilométerre laknak, és egy kis családi birtokot, önálló gazdaságot működtetnek, ennek gyümölcseit élvezhettük mi is, valahányszor csak asztalhoz ültünk náluk. Reggelihez kizárólag saját termesztésű almából készült, frissen préselt almalé, házi tojás, birsalmalekvár, őszibarack- és almapüré, saját termesztésű zöldségek és gyümölcsök kerültek az asztalra. Szinte tényleg úgy érezhette az ember, mintha egy hétre új családot kapott volna, hiszen a közösen eltöltött reggelik után valamennyi borászatba, étterembe, kóstolóra és szakmai programra mindenki a „saját” családjával utazott, és csak ott, a helyszínen állt össze újra a csapat.

Hervé De Charette és Tósoki Imre polgármesterek

Az esték mindig nagy, közös vacsorákkal értek véget, vagy otthon, a családoknál, ahol a háziasszonyok saját készítésű csodákat tettek az asztalra, a házigazdák pedig mindehhez kifogástalan francia borokat töltögettek, miközben tartalmas beszélgetések zajlottak, vagy például a Bergerie teremben, ahol jelen volt Hervé De Charette, a 90-es évek egyik befolyásos francia külügyminisztere, Saint-Florent jelenlegi polgármestere is, és egy különleges borvacsora keretében az ételsorhoz egy magyar, és egy francia bort is megkóstoltunk, próbálgatva, melyik tétel passzol igazán az adott ételhez. A francia-magyar egyesületről, illetve a városka életéről elmondható, hogy szinte kizárólag önkéntes munkára épül, a saját lelkesedésüknek, összefogásuknak és közös munkájuknak köszönhető mind a testvérvárosi kapcsolatok, mind a helyi kezdeményezésű programok sikeres működése.

Franciaország bölcsője

Hogy egy kicsit előkészítsük a terepet a szőlészet és borászat témájának is, érdemes pár szót ejteni a Loire-völgyről, amely az ország három legfontosabb borvidéke közé tartozik. A Loire folyó 1012 kilométerével Franciaország leghosszabb folyója, mely az ország szívében, a Francia-középhegységben ered, és az Atlanti-óceánba ömlik. A folyó latin neve Liger, amely a gall liga szóból származik, és jelentése: lerakódás, hordalék. A Loire-völgyét Franciaország bölcsőjének is nevezik, mivel nemcsak az ország földrajzi, de egyben kulturális középpontjában is fekszik, hiszen ezt a vidéket tekintik a francia irodalmi nyelv, és az egyszerű, francia házi konyha szülőhazájának. Hasonlóképpen, mit Bordeaux-ban, a Loire-völgyben is fontos „egységek” a kastélyok, a château-k, melyeket gazdag mezőgazdasági területek – köztük természetesen szőlőültetvények - és kertek vesznek körül.

A Loire-völgyről tanulunk Brissac-ban

Borok tekintetében a Loire-völgy sokszínű, köszönhetően a folyó hosszának, hiszen eredési helyétől, a szárazföld belsejétől a végpontjáig, vagyis az óceánig, változó mind a klíma, mind a talaj összetétele. A borvidék fő jellemzője, hogy négy alrégióra (Centre Loire, Touraine, Anjou & Saumur, Nantes), ezen belül pedig 69 apellációra (eredetvédett területre) oszlik, melyen több, mint egy tucat szőlőfajta és sokféle borstílus megtalálható. Természetesen, mint Franciaország többi borvidékén, itt is az AOC (Appellation d’origine contrôlée) rendszere, vagyis a francia eredetvédettséget ellenőrző szervezet szabályozása érvényes, melynek gyökerei a XV. századba nyúlnak vissza, és amelyet az 1930-as évektől kezdődően alkalmaznak. A szabályozás minden francia borvidék számára meghatározza az alapkövetelményeket, így például kezdve azzal, milyen szőlőfajtát ültethetnek és mekkora mennyiségű szőlőt termelhetnek egy adott nagyságú területen, egészen addig bezárólag, hogy mekkora legyen az adott termőhelyen a borok minimális alkoholtartalma, vagy milyenek legyenek egyéb analitikai paraméterei. Az AOC szigorú szabályozását a borokon és pezsgőkön kívül 1990-ben kiterjesztették más mezőgazdasági termékekre (sajt, vaj, olívaolaj) is.

Mivel Saint-Florent-le-Vieil az Anjou alrégióban fekszik, részletesen elsősorban erről a területről esik majd szó a Loire-völgyi sorozatban, hiszen leginkább az itteni apellációk fajtáival és boraival találkozhattunk. A következő részben tehát belevágunk a kóstolásba.

Beszámolóm a Borászportál online bormagazinban is olvasható.
Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Hamarosan... - A Loire-völgyben jártam

És nem csak ott jártam, de vissza is jöttem onnan. Ez ugyebár már önmagában ok arra, hogy végre írjak is a Franciaországban átélt élményekről. Öt napot tölthettem el a Loire partján fekvő Saint Florent le Vieil városkában – amely egyébként Tihany testvérvárosa – kedves és segítőkész francia családok vendégszeretetét élvezve. Természetesen látogatást tehettem egy lepárlóban és néhány borászatban (köztük egy bioborászatban) is, megismerhettem a helyi gasztronómiát – ami fontos, hogy nem „steril” éttermi körülmények között, hanem a családok asztalainál, saját főztjükön keresztül -, betekinthettem mindennapjaikba, és annak a kis családi gazdaságnak a működésébe is, ahol egy hétig laktunk, és ahol minden reggel saját termesztésű és készítésű almalé, házi tojás, birsalmalekvár, őszibarack-és almapüré, zöldségek, gyümölcsök kerültek az asztalra. Életemben először ebédelhettem egy barlangban, azaz egy úgynevezett troglodyta étteremben Louresse-Rochemenier-ben, egy kis, eldugott városka, St Lambert du Lattay pedig egy igazán izgalmas Bor és Szőlő Múzeumot működtet. Itt várt rám egy 1887-es Coteaux du Layon is, persze sajnos csak egy rideg üvegfallal elválasztva „szemezhettünk”. Brissac-ban több Loire-menti pince borát kóstolgatva ismerkedhettem meg az Anjou Village borokkal, és még folytathatnám az élmények felsorolását… hamarosan folytatom is, a sorozat első része reményeim szerint nemsokára olvasható lesz!

A Loire Saint Florent le Vieil-nél

Az első rész itt olvasható!

Fotó: Nagy Zita