Badacsony New Yorkban, kilencedszer!

Klassz borok, helyi finomságok, Badacsony, New York, vagyis hamarosan Badacsony New Yorkban! 

No ne szaladjunk rögtön dollárt váltani, meg repjegyet foglalni az "államokba", mivel csak a budapesti New York Palotába kell elutaznunk, hogy remek badacsonyi borokat és ételeket kóstoljunk. 2019. március 9-én ugyanis immár kilencedik alkalommal szervezik meg azt a hagyományos borvidéki sétakóstolót, ahol a látogatók a badacsonyi térség ízeit is megkóstolhatják.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park levendulaszörppel és bivalyszalámival, a Csobánci Kézműves Csemege különleges medvehagymás tallérral, levendulás keksszel, cukormentes lekvárokkal, zöldségkrémekkel, csatnikkal, szörpökkel, fűszersókkal készül. A Folly Arborétum & Borászat elhozza egyedi fenyőrügyszörpjét, a Káptalantóti Kemencésház kecskesajtos, paradicsomos falatkákkal, házi káposztás rétessel kínálja az ínyenceket. A Lábdi Termelői és Gasztropiac bemutatja teljes kínálatát: szörpöket, mézeket, lekvárokat, homoktövis termékeket, száraztésztákat, sajtos tallért, süteményeket, mákolajat, dióolajat és még sok minden mást. 

Csobánci Kézműves Csemege

A Szegedy Róza Ház Irodalmi és Bormúzeum a hagyományos badacsonyi Ürmös bort és annak készítését tárja az érdeklődők elé. A Szegi Családi Gazdaságtól érlelt sajtokat; parenyica, natúr, füstölt, vörösborban érlelt, fűszeres sajtokat lehet kóstolni a borok mellé. A vendégek megismerhetik a Szigligeti Vár és az Ökoturisztikai Látogatóközpont programjait és szolgáltatásait is. A Bacchus Apartman - Borbarlang Vinotéka, a Halászkert Hotel&Étterem, a Hotel Neptun Badacsony - Tilia Borvendéglő akciós szállásajánlataikkal, különféle borkorcsolyákkal, pogácsákkal várják a vendégeket. 

Lábdi Termelői és Gasztropiac

Ha mindez nem lenne elég, két izgalmas mesterkurzus avatja be az igazi ínyenceket a badacsonyi borok „titkaiba”. 

Dr. Fiáth Attila nemzetközi borakadémikus, egyetemi docens Badacsonyi “Hegylakók” című előadásán a következő, különleges hegyborokon keresztül mutatja be a borvidék finom különbségeit: 

Bakó Ambrus Olaszrizling 2018/Badacsony-hegy

Szászi Birtok Olaszrizling 2017/Szent-György-hegy 

Sabar Borház "Sabar Olaszrizling birtokbor 2017”/Sabar-hegy- Csobánc -Bács-hegy

Villa Tolnay Borház Panoráma Olaszrizling 2016/Csobánc 

Éliás Birtok Fent a hegyen Olasz rizling 2017/Badacsony-hegy

Borbély Családi Pincészet Karós Olasz rizling 2015/Gulács-hegy 

Varga Pincészet Aranymetszés Olaszrizling késői 2017/Örsi-hegy 

A Szegi Családi Gazdaság sajtjai

A másik mesterkurzus előadója Wolf András, a Salon Étterem és New York Kávéház executive chef-je, a Bocuse d'Or Akadémia tagja, a Séfek Séfe zsűritagja. „A badacsonyi bor és kenyér kapcsolata” című kurzusán különleges, saját készítésű kenyerek, ínyenc ételek és a következő badacsonyi borok közötti harmónia világába avatja be a résztvevőket: 

Laposa Birtok Illatos 2018

VáliBor Budai Zöld 2017

Németh Pince Rózsakő 2018

a’Capella Szőlőbirtok Kékfrankos rozé 2018

Sellyei Gábor Siller 2018

Sipos Borház Pinot G 2017

Villa Sandahl Shop Stop Rajnai rizling 2017

Folly Arborétum&Borászat Kéknyelű 2017

NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Szürkebarát késői 2015

2HA Szőlőbirtok és Pincészet Courage 2013 

Badacsony New Yorkban

Jegyeket a rendezvényre és a mesterkurzusokra 2019. március 7-ig lehet elővételben vásárolni a www.kostolo.badacsony.com oldalon 6.900,- Ft-os áron, vagy a helyszínen korlátozott számban 8.900,- Ft-ért. 

A szervezők az érdeklődők figyelmébe ajánlják az alábbi, újdonságképpen bevezetett kedvezményes jegyárakat illetve a hallgatói jogviszonnyal rendelkező fiatal közönséget megcélzó diákjegyeket: 

1. Aki mesterkurzusra is foglal, annak az alapjegy csak 5.900,- Ft-ba kerül. 

2. Minimum 5 alapjegy foglalása esetén kedvezményes jegyár: 5.900,- Ft/db. 

3. Érvényes diákigazolvánnyal rendelkező hallgatóknak - nappali és levelező tagozatosoknak egyaránt - az alapjegy ára: 4.900,- Ft.

4. Szakirányú felsőfokú képzőintézmények hallgatóinak az alapjegy ára: 3.500,- Ft. 

További információk, részletek ide kattintva érhetők el.

10 emberes nyár októberben – Az Istvándy Borműhelyben jártunk

Most, amikor ezeket a sorokat pöntyörészem a laptopon, augusztus van. Hogy jön ide akkor október? Ha kinyitom az ablakot, egészen könnyen, hiszen kint viharos, barátságtalan szél rázza a fák bágyadó leveleit, és bár a jéghideg eső már alábbhagyott, de bárhogy szépítjük, érezhető az ősz közeledte. Személy szerint én ezt azért nem bánom, mert ilyenkor minden megtelik majd nehezebb, füstösebb, lágyan melengető, érett illatokkal és ízekkel, és oké, hogy vége a mezítláb-szandálnak, a fülledt, szúnyogcsapkodós éjszakai kertben-, vagy teraszon borozásoknak, meg ránk nehezedik újra a kardigán ölelése, de sebaj, amit érte kapunk cserébe, azt olyan jó mélyen belélegezni, és "eltenni télire". Fejben, szívben, emlékekben...

Istvándi Gergő és a Huncutka - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Kicsit ezzel a tavalyi élménnyel is így voltam, aztán ami késik, nem múlik alapon, „közkívánatra” most mégis itt van. Tavaly októberben járt Badacsonyban, az Istvándy Borműhelyben, majd fent, a Tóti hegyen a sárvári Nádasdy Történelmi Fesztivál szervező, „kivitelező” csapatának egy kicsiny része, pontosan 10 emberke. Október 17-et írtunk, és bár szükség volt induláskor a több rétegnyi ruhára, olyan pompás napfürdő fogadott minket a Borműhely Balatonra mosolygó teraszán, hogy a házigazdánk, Gergő által kínált üdvözlő Huncutka gyöngyöző rozé végképp nyárrá varázsolta azt az őszi napot. (Még hogy nem érdemes ősszel a Balatonra menni!)

Olyannyira felpezsdült a csapat, hogy kedvünk támadt játszani is egyet, úgyhogy Gergőék Borműhelyében – a borok kóstolása kíséretében – illatfelismerő „versenyben” vettünk részt, vagyis stílusosan virágszálakat szagolgatva kellett megmondanunk, milyen – természetesen borokhoz köthető - illatokkal is lettek „átitatva” a virágok.

Bormozizás

A játék után – egy kis pihenő gyanánt – bormoziba mentünk, no nem messzire, csak a Borműhely moziteremmé alakított részébe, méghozzá borospohárral a kézben. Annyira jó érzés volt a régi moziszékekben ücsörögve kortyolgatni a borokat, hogy valamennyi filmet végignéztünk, így az Istvándy családról és birtokról szóló dokumentumfilmet, majd Pat&Mat főszereplésével a Pincemesterek című mesefilmet, és nem maradt el a hatalmas röhögésbe fulladó kabaré műfaj sem, a nagy klasszikust, Kazal Lászlót, és az ő megunhatatlan Tudományos borkóstolóját kacagtuk végig.

Így házasítunk mi... vagyis Balu, Laci, és Norbi

Aztán a mozizás után a tettek, és a pince mezejére léptünk, ugyanis a csapat elkészíthette saját borházasítását, amelyet le is palackoztunk, el is neveztünk, egy régi írógép segítségével fel is címkéztünk, és nem titok, a nap végén meg is ittunk. A Szabolcs által „10 Emberes” névre keresztelt házasításunk Olaszrizling, Hárslevelű, Szürkebarát fajtákból készült, de az arányok titkosak, kizárólag a házasítás műveletéhez stílusosan svájci sapkába, köpenybe, és szemüvegbe beöltözött készítőik, Norbi, Balu, és Laci tudják csak a százalékokat, vagy tán már ők sem…?

Istvándy Csilla remeke: Kanalazható nyár

Házasítani persze kemény feladat, így a csapat a Borműhely után Káptalantóti felé vette az irányt, és az Istvándy család másik „bázisán”, a Tóti hegyen táborozott le, méghozzá a teraszon. A konyhában Istvándy Csilla brillírozott, így, amikor a tányéromba érkezett az aranyló színű, grillezett tehénsajtra a kicsattanóan nyár illatú és ízű paradicsomlevese, legszívesebben felszaladtam volna hozzá, hogy azonnal megköszönjem.

Mert kérem októberben nyarat kanalazni egy levesestányérból nem mindennapi élmény, és nagyon meg kell becsülni azt a pillanatot, meg azt is, aki ezt oda tudja varázsolni. Persze azok sem döntöttek rosszul, akik a csodásan aranyló húslevest választották, ők a nagymama vasárnapi ebédjének, vagy anyu gyógyító-melengető levesének élményét kaphatták vissza, hiszen csak úgy csordult a gyerekkor bele a tányérba, már csak látványra is.

Tarja paprikáskrumplival

A főétel, vagyis a tarja és a paprikáskrumpli eszegetése közben pedig egyszerűen csak arra tudott gondolni az ember lánya, hogy tényleg nem kell sok a boldogsághoz, egy jókor, jó időben és jó helyre odakanalazott fantasztikus tejfölkorona, vagy éppen egy roppanósan friss házi savanyúság akkora öröm tud lenni, mint semmi más a világegyetemben. De ehhez ott kell lenni, és úgy, és akkor…

Csilla desszertjei

Csilla desszertjeiről igazából már nem is tudok mást írni, mint hogy annyira finomak voltak, hogy egymás kezéből vettük ki az éppen mellettünk ülő, vagy elhaladó másikét, kinél mi volt éppen: mákos guba, diós guba, csokoládés pohárkrém. Az én nagy kedvencem a mákos guba volt, így azt igyekeztem jó sokáig stoppolni, de aztán persze nagyon hamar elhangzott a „kinél van még mákos guba?” kérdés, ezért jó neveltetésemnek megfelelően továbbadtam, és igyekeztem az ízeket nem elfelejteni, s legalább azokat magamnál, magamnak örökre megtartani.

Lement

Aztán lassan ránk ereszkedett az este, a napkorong is fürdött még egyet a Balatonban, aztán aludni tért. Mi még Gergővel beszélgetve elkortyolgattunk néhány pohár bort, köztük a saját házasításunkat, én pedig a palackot nézegetve arra gondoltam, mennyire egyszeriek és megismételhetetlenek a pillanatok, és mennyi mindent pörgetnek le egy szemvillanás alatt a háttérben, amelyből visszatölt a lélek. Egy íz, egy illat, egy mosoly, vagy akár csak egy címkefelirat, például az, hogy: "10 Emberes 2015 Badacsony"...

- Teljes fotógaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Sabar felett az ég - Egy esős évjárat-bemutató kóstoló története

- A mai szőlőbejárásnak és naplemente nézegetésnek nagy valószínűséggel lőttek – konstatáltam a nyugati határszélről induláskor a Kőszegi-hegy felé tekintve, ahol is a trópusi forróságot követően, éppen csatasorba állítva zivatarláncát készülődött betörni a ránézésre nem sokat teketóriázó exfeleséget idéző - értsd: viszi a házat és a kocsit-típusú - hidegfront. No de semmi pánik, irány a Balaton, pontosabban Káptalantóti, és a Sabar Borház, merthogy egy évjárat-bemutatóval és "naplementézéssel" egybekötött szőlőbejárásra kaptunk invitálást, aztán a többi majd úgyis úgy lesz, ahogyan lennie kell…

A Sabaron Nádasi Andrással és Ádám Gáborral

- Teljes képgaléria a Borgőz borblog facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

Azért is gondoltam ezt már-már majdnem sztoikus nyugodtsággal – plusz a hidegfront előterében a „volumét” egyre feljebb tekerő hőségtől kókadozva – mert van egy (illetve több is, de most maradjunk ennél az egynél) meghatározó emlékem a picike, mindössze 217 méteres Sabar-hegyről, és a nevét viselő pincéről, az is még 2011 februárjából. Egy sötétkék égre narancssárga sávokat festő téli naplementéről, a tanúhegyek kis kúpjainak és sötét kalapjainak sziluettjeiről, meg arról, ahogy körüllengett az érzés, hogy az egész teljesen olyan, sőt, nem is olyan, mintha, hanem ott, abban a pillanatban maga volt a zen, még ha ez erőteljes túlzásnak is hathat.

Esik

Szóval talán ezért volt a nagy nyugodtság, amibe természetesen vegyült némi kíváncsiság is, hiszen azóta nem jártam a pince háza táján, bár a hibátlan, minőségből következetesen még a nehezebb évjáratokban sem engedő Sabar borokat viszont többször is kóstoltam az elmúlt években (a 2009-ben indult pince eddigi rövidke életébe rögtön két nehezebb évjárat, a 2010-es, és a mostani, '14-es is beleszólt). Megérkezve a Sabar Borházhoz máris szembetűnő volt a változás, a bővítés, a tereprendezési- és a felújítási munkák eredménye, valamint az újabb telepítések gyümölcse, beleértve a pince előtti nagy "kékséget", vagyis az éppen virágba borult gyönyörű levendulást, és a szőlősorokat is.

Nagy Lászlóval a Sabaron

Házigazdánk a tulajdonos, Ádám Gábor, és Nagy László társtulajdonos, borász volt, és megérkezésünkkor - ahogy azt előre sejtettük - azon nyomban le is szakadt az ég. A csapat máris élvezhette tehát a pincebővítés során a házhoz épített fedett borkóstoló terasz adta védelmet, innen "szemlélhettük" a szép lassan a felhők és az esőfüggöny mögé bújó tájat. Ahogy azt Gábor viccesen meg is jegyezte, úgy fest, nemhogy a naplemente nézegetés marad el, de még a végén a hegyek is eltűnnek. Hiányukat Laci (és itt kérek elnézést a "Lacizásért", de Nagy Lászlóval a Sabar és a Villa Tolnay borai kapcsán az elmúlt években már többször is találkoztunk) próbálta meg feledtetni, méghozzá a 2014-es Sabar borok töltögetésével.

Miközben körülöttünk fellélegeztek a szőlők - ahogy azt Lacitól megtudtuk, éppen időben érkezett az égi áldás, mivel már kezdték a szőlősorok jól látható jeleit mutatni a hőségnek és a csapadékhiánynak - mi is átálltunk amolyan "távol a világ zajától" üzemmódba, és a Bács-hegy déli fekvésű dűlőjének Kékfrankos roséjával indítottuk a 2014-es Sabar-kóstolót. Előre jelzem, hogy a délután-este folyamán íródott jegyzeteim elmaradhatatlan kifejezése az ásványosság, a gyümölcsösség, a talaj-jegyek, a savakra történő finomhangolás, valamint az értő hordóhasználat, ami azért sem meglepő, mert pontosan ezen tulajdonságok korrekt, és magas minőségben történő megjelentetése a cél a Sabarnál, mind a fehér címkés válogatás, mind a fekete címkés "alapborok" esetében is.

Miközben a második tételt, a részben hordós, részben acéltartályos, agyagos talaj adta feszes szerkezetű, ásványos, lendületes Sauvignon blanc-t kortyolgattuk, néhány fontosabb eseményt idézett fel Gábor és Laci a pincészet életéből, kezdve a 2009-es évvel, amikor is a régi, 1937-es építésű, romos, régóta lakatlan pinceépületet megvásárolták, egyúttal megmentették az utókor számára is.

A felújítás során rendbe hozták a pince- és a szőlőfeldolgozó helyiséget, tetőcsere és vakolás után pedig megépült a gyümölcsfogadó terasz is. 2012-ben új telepítések (Cabernet Franc) történtek a pincénél, 2013-ban pedig - saját "határaikon" túlmenően - felújították a Sabarra vezető teljes földutat is. A legutóbbi bővítés során épült meg a fedett kóstolóterasz, bővült a feldolgozótér, és egy új boltíves pinceágat is kiépítettek, mellyel duplájára nőtt a tárolókapacitás, így ezzel immár 30 ezer palack/év bormennyiség érlelésére és tárolására elegendő a hely. 

Ennyi munka után - azt is figyelembe véve, hogy Laci nemcsak a Sabarnál, de a Villa Tolnaynál is "szolgálatot teljesít" - azt gondolná az ember, ennél tovább már biztos nem "nőnek", azonban aki ismeri Gábor lelkesedését és Laci következetes, megalkuvásmentes elhivatottságát, az tudja, hogy semmin nem kell meglepődni, így azon sem, hogy - ahogy azt később megtudtuk -, az építkezésnek ezzel még tényleg nincs vége...

Pincekóstoló

Mivel pincébe menni akkor kell, amikor jól esik, mi is ezt tettük, hagytuk, hogy a lassan elvonulni készülődő vihar - némi csendes morgolódás mellett - hadd tegye csak még a dolgát, mi pedig a komoly földmunkával kialakított új pinceágban folytattuk a 2014-es évjárat kóstolóját. A túlnyomórészt Stockinger, valamint Trust és Ézsiás hordókkal is teli pincében máris egy újdonságot kortyolhattunk, vagyis a fehér címkés, válogatás Mórocz Szürkebarátot, amely azért újdonság, ugyanis eddig a "Mórocz" "sorozat" csupán egy tagból, az Olaszrizlingből állt. (A "Mórocz" tisztelgés a borvidéki hagyományok, valamint az ősök előtt, Laci ugyanis gyermekkorának nyarait nagyapja, Mórocz György badacsony-hegyi szőlőskertjében töltötte, innen hozva magával a szőlő és a borvidék iránti szeretetét).

A Mórocz Szürkebarát 2014-es debütálása

A 2014-es Mórocz Szürkebarát a badacsonyörsi Öreg-hegy déli lejtőjének terméséből készült, Stockinger és Trust hordókban erjesztett, majd öt hónapig érlelt tétel. Kifejező ásványossága, gyümölcseinek gazdagsága, valamint szép felépítése, izgalmas rétegei mellett a hordók finom ízei is dominálnak, érdemes lesz tehát a későbbiekben is figyelni a tétel további fejlődését. 

Aztán persze érkeztek a pohárba a 2014-es Olaszrizlingek is, először az "alap", fekete címkés Sabar Olaszrizling. Miközben a pici vaníliával fűszerezett citrusos, sós, friss, lendületes tételt kóstoltuk, Laci arról mesélt, hogy az a legfontosabb, hogy a bekerülő gyümölcs tökéletes legyen, onnantól kezdve azt már csak elrontani lehet. Ennek az "alap"rizlingnek a termése a Csobánc-hegy lábánál található, nyugati fekvésű Palotavölgy-dűlőből érkezett, melynek talajára nézve érdekesség, hogy nagyrészt egy mészkőpad alkotja. Stockinger, Trust, és Ézsiás hordókban érlelődött a bor öt hónapon át.

A 2014-es fehér címkés Mórocz Olaszrizling termőhelyét pedig már poharunkban magával a borral nézhettük meg, hiszen az a Sabar-hegy, pincészet mellett fekvő, nyugati lejtőjén termett. Mivel az esőfelhők úgy döntöttek, hogy kicsit körülnéznek a vidék más tájain is, megkértük Gábort, hogy ha lehetséges, mégiscsak legyen szőlőbejárás, így kedvesen eleget téve a kérésnek, "felkapaszkodtunk" a Sabar-hegy oldalára, egészen egy ott található régi pinceépületig, ahonnan meglepő módon (hiszen csak néhányszor tíz métert sétáltunk a szőlősorok mellett felfelé) olyan panoráma tárult elénk, amelyet nagyon sokáig lehetett (volna) szálazgatni... ha vissza nem tértek volna a felhők...

Rajnai rizlingezés a leendő kóstolóhelyiség tetején

- Ezt a Rajnai rizlinget márpedig itt isszuk meg, akármi lesz is - mondta viccelődve Laci, karjában tartva a palackot, mi pedig a régi pinceépület tetején állva eleget is tettük az invitálásnak. Közben megtudtuk Gábortól, hogy természetesen terveik vannak a régi épülettel, itt alakítanak majd ki egy kóstolóhelyiséget, mivel a lenti, felújított épülethez tartozó már időnként kicsinek bizonyul. Hát bizony, ha elkészül, ismét meg kell látogatnunk a Sabar Borházat, ez nem kérdés, az egyik legszebb "forgószínpados" panorámát nézegethetik majd a vendégek tanúhegyekkel, szőlősorokkal, régi diófával, és a szerencsésebbek akár komplett naplementével is.

Bár nekünk ilyen élményben most nem volt részünk, és néha az eső is újra rákoppintott a fejünk búbjára, azért a '14-es Rajnait még a tetőn kortyolgattuk. A Köbölkút-Hármashegy dűlő termése - méghozzá a Badacsony-hegy déli oldaláról - fél évet töltött Franz Stockinger enyhe pörkölésű hordójában. Érett gyömölcsösségével és finom, de határozott savaival szép felépítésű bor, amely részleteiben fiatalsága miatt még picit szétszórt, de abszolút hozza a terroir, vagyis ahogy Laci e kifejezést jobban szereti, inkább termőhely-jegyeket.

A nap tehát lement - állítólag - az eső meg újra rákezdett, meg aztán az idő is elszaladt, így vacsorázni indultunk a "rossz" (szőlőnek akkor kifejezetten jó) időre való tekintettel a Villa Tolnay megújult vendégházába a Sabar-hegy "nagytesójára", a Csobáncra. Itt is nagy változások történtek az elmúlt időszakban, Tolnay Klári egykori villája ugyanis kívül-belül teljesen megújult, öt nagyon igényes vendégszobával bővült, és akár még egy remek panorámájú szivarszoba is a vendégek rendelkezésére áll (mi szivar nélkül próbáltuk, úgy is pazar volt).

Emlékkép(p) a Sabarról

Vacsoránkat Laci felesége, Bea készítette, a remek ételekhez pedig tovább kóstolhattuk Laci "alkotásait", vagyis a Sabar Ottonel muskotályt, és néhány régebbi évjáratú Villa Tolnay tételt. Az illatos, mézes-narancsvirágos aromájú, frissítő savú Ottonel muskotály tökéletes párja volt Bea friss, ropogós salátájának, amelyet a Serrano sonka picit fűszeres, visszafogottan sós, leheletnyit édes ívilága, az áfonya fanyarkás-édeskés ízei, és a mézes vinaigrette zamatos frissessége kísért. Bea főétele, vagyis a vadas zsemlegombóccal meg annyira ízlett szálaira omló húsával, és a kívül finom pirult kérget kapott gombócával, hogy őszintén szólva elfelejtettünk még fotózni is.

Bea salátája

Ahogy másnap reggel is, amikor talán az elmaradt naplementéért cserébe Csobánc várát misztikus ködbe burkolták a felhők, míg mi a felfrissült levegőn picit fázósan nyújtózkodtunk. Ide még vissza kell térni - gondoltuk - ami nem újdonság, hiszen valamiért már 2011-ben is ezt éreztem. Nemcsak a nyugalom, a természet közelsége, a jó borok és ételek miatt, hanem a mindezek mögött álló emberek, az ő álmaik, vágyaik, és azok beteljesülése, beteljesítése miatt is. Jó lenne úgy befejezni, hogy folytatása következik. Biztos, ami biztos, így is fejezem be.

- Teljes képgaléria a Borgőz borblog facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

        

Veszprém, rizling, rozé, rillette…

Na meg nyár, szerelem, libamájtorta, jazz, egy kacskaringós utcácskás óváros, borzselé, diós kenyér, jóféle szalámi és balatoni borok. Nagyjából ennyi a receptje egy igazán hangulatos kis nyári fesztiválnak. Tényleg nem kell több. Pedig ott jártunkkor, szombaton, még csak hangzatos sztárnevek sem szerepeltek éppen a programban – lévén a Rozé, Rizling, Jazz Napok a már jó előre minden jegyet elkelesztett George Benson-os, Buena Vista-s, Mezzoforte-s VeszprémFest kísérőrendezvénye -, minket is „csupán” A mi szalámink, vagyis egy már messze földön (értsd: Veszprémtől 120 km-re, Szombathelyen) is híres, nemespenésszel érlelt csoda vitt oda. Na meg a hír, hogy az általunk szívből szeretett balatoni borászok és boraik mellé némi gasztronómiai flört is ígérkezik az Óváros téren, Tornyos Balázsnak, a veszprémi Oliva Étterem nem kicsit, ellenben nagyon kreatív, Mediterráneumot látott séfjének köszönhetően. 

Tornyos Balázs a házban... (Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita)

A tett halála az okoskodás, úgyhogy mivel szeretjük a rizlinget (nagyon!), a rozét, és a kulináris kalandokat, plusz még a jazz-t is, belevágunk Veszprém, és a Rozé, Rizling, Jazz Napok meghódításába. Kora délután érkezünk a városba, és ha nem tudnám, hogy hol járunk, biztos lennék benne, hogy az egyik kanyargós, ódon, szűk utcácska vége egy színes napernyős tengerpartra fut le. Tombol a hőség, a város sziesztázik, mi is behúzódunk egy zamatos, élénkítő kávé erejéig a történelmi belváros eldugott, mégis sokak által látogatott romantikus kis zugába, a Buhin utcába, az Oliva Étterembe. Rögtön összefutunk a séffel, Tornyos Balázzsal, aki máris sorolja, mi mindennel készült fent az Óváros téren a Rozé-Rizling-Jazz-re: aszaltparadicsom krém, töpörtyűkrém, sertéshús rillette, kacsamájpástétom, libamájtorta borzselével, antipastik, na meg a már említett kolbász- és szalámi remekek. Mindehhez máris hozzáképzeljük a jelenlévő borászatok kínálatát, vagyis a Balatoni borok „krémjét” - Figula, 2HA, Nyári Ödön, Tamás Pince, Jásdi, Liszkay, Feind, Pántlika, Orbán Pince, Laposa, Istvándy, Söptei, Szászi, Fischer, Villa Tolnay, Szatmári, Bujdosó, Kislaki Bormanufaktúra, Veszprémi Pince, Bezerics, Homola, Kreinbacher – és rögtön észrevétlenül visz fel a lábunk a sziesztából ébredező, még álmosan nyújtózkodó térre.

A mi kolbászunk...

 

Egy, csak egy legény van talpon a helyszínen ezen a kora délutáni órán: Tornyos Balázs (igen, mindig, mindenhol ott van, én sem értem, hogyan csinálja). Már nyitva a Sajt-Kolbász Ház, és az Oliva Pástétom stand is. Mindkettőnek Balázs a házigazdája. Éppen kolbászt szeletel, A mi kolbászunk-at, pontosabban, ha nem lenne rémesen idétlen a kifejezés, azt írnám: az ő kolbászát (mégis leírtam). Tornyos Balázs és Kovács Zoltán receptje alapján készült ugyanis a híres csemege. Erről beszéltem. Mármint a poszt elején. Pontosabban szalámi változatáról, merthogy az is van. A fehér nemespenésszel érlelt szalámi lett az egyértelmű kedvencünk, de a paprikás – na meg a hússal duplán felturbózott – is hét nyelven beszél. A titok természetesen a kifogástalan minőségű színhúsban és fűszerekben rejlik. Bort keresgélünk a kolbász-szalámi tálhoz. A dolgunk könnyű, hiszen tele a tér tisztes, nemes rizlingekkel, ráadásul a „szerelmes a szakácsnő”-kategóriából, vagyis az ásványos, finoman sós borok élvonalából. Leginkább mégis egy vörös, a Villa Tolnay 2008-as Pinot Noir válik be könnyedsége mellett kicsit fűszeres, füstös aromáival, finoman ásványos lecsengésével.

Snétberger Ferenc

A tér egyre nyüzsgőbb, a technikusok is munkába állnak, érkeznek ugyanis a Felsőörsön működő Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjai. Nagyon fiatalok, ugyanennyire lelkesek, és szemtelenül tehetségesek. Olyan jazz-örömzenével árasztják el az Óvárost – és teszik ezt még e hét végéig – hogy hamarosan teljesen megtelik az egykori piactér. A már Berlinben élő Snétberger Ferenc is ott van a közönség soraiban, itt is figyelemmel kíséri a srácok útját. Mi pedig megint kóstolunk, újra Balázzsal együtt, méghozzá ezúttal az aszaltparadicsomos krémet. Tamás Ervin Syrah-Cabernet Rozéját tesszük mellé. Szép felépítésű, izmos, masszív rozé, semmi cukimuki, könnyed, közhelyes tuttifrutti. A bor Provence-t idézi, az aszaltparadicsomos kence Nápolyt, és most már tényleg kezd a hangulat erősen Donizetti-s, féktelen temperamentumú, mediterrán életérzésbe átcsapni. Ehhez Balázs személye és ételei is hozzájárulnak, nem véletlenül dolgozott egy olasz trattoriában (La Palazzina), egy provence-i étteremben (La Jarrerie), meg aztán nem mellesleg a Michelin-csillagos Gerald Jeitler konyhájában, Brombergben. Most már tényleg elhiszem, hogy az a vehemencia - „Lepje meg saját magát! Ne korlátozza elképzeléseit! Legyen bátor és önbizalomtól duzzadó! Ha nem sikerül, ne búsuljon, másodszorra biztosan sikerülni fog. Próbáljon ki olyan dolgokat, amelyek nem megszokottak. Rugaszkodjon el a hagyományoktól, de mindig a jól bevált és kiforrott receptekre alapozzon!” – amellyel Balázs első könyvében, A rántott húson túl…-ban beköszön, egyáltalán nem túlzás.

Sertés rillette

Franciahon óta gyengém a rillette, simán le lehet vele „kenyerezni”, teljesen mindegy, hány lábúból készül, úgyhogy erről is kifaggatom Balázst. Leginkább az tetszik, ahogy belevág a mesébe: - Nagymamám régen mindig készített egy egész vindővel… Divat most a nosztalgiázás, meg szinte minden eladható némi vidéki „fíling” hangoztatásával, de Balázsnál ez bizony lélekből és valódi élményekből jön. Annyira, hogy például a nagymamájánál lévő, édesapja által metszett bokorról szedett friss fügét is gyakran használja lent az Olivában. Például némi vaníliafagyival… Persze Balázs rillette-je nem egészen „nagymamás”, a szálakra szétomló sertésdagadó, és a csodásan krémes zsír-fedőréteg mellett benne van saját stílusa, a mediterrán csavar, vagyis a kapribogyó. Az étel zsírtartalma és a kapribogyó miatt a borválasztás során élénk savakra vadászunk, na meg valami vibráló izgalomra, így kerül a poharunkba a szigligeti Szatmári Pincészet 2011-es Vulcanusa. Az igazi pluszt a talaj adja a borba, és persze ott van a napfény, és a Balaton vízpárája is a pohárban. Meg a vízbe csobbanó evezők, és a széltől dagadó vitorlák hangja. Vagy csak képzelem…

Libamájtorta

 

Végül a libamájtortát kóstoljuk, tetején borzselével. Diós kenyeret kérünk hozzá, borban pedig testre, eleganciára, több rétegű, cizellált élményre vágyunk, így ismét Villa Tolnay-ékhoz megyünk, méghozzá a 2007-es Bandériumért. A zászló alatt Csobánc fehér fajtái gyülekeznek, igazi terroir-bor, krémes, vajas, telt, érett, gyümölcsös, szép mineralitással és savkészlettel. Aztán még néhány vörös, például a Liszkay Mihály nevével fémjelzett monoszlói Liszkay Pincészet 2008-as Pangyéri Szűz házasítása, vagy 2008-as Cabernet Franc-ja. Egy világlátott bárzongorista, aki a monoszlói szőlőhegyen bordói fajtákkal foglalkozik. Felderítésgyanús történet!

Aztán leszáll az este, a tér teljesen átforrósodott. Én már csak táncolnék. Vele. És ha lehetne, Omara Portuondo-ra. Mueve la cintura mulato... Bár minden jegy elkelt, holnap, július 20-án, pénteken ő lép majd fel. Egy rozé és egy rizling, na meg némi gasztronómiai kalandozás azonban garantáltan kárpótolja azt, aki nem jut be a koncertre. Rozé, Rizling és Jazz Napok Veszprémben tehát még egészen vasárnap estig! Nekünk meg elég nehéz tudomásul venni, hogy megérkezett a taxi... Agyő, Veszprém!

- Teljes képgaléria a facebookon - 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz 

 A további programokról itt lehet tájékozódni.

Balaton, 2010, rozék, illatos fehérek - Tapolcán bormustráltam

Bevallom, a magam részéről a kezdők mit sem sejtő nyugalmával vágtam bele pár hete a 34 fehér, és a 14 rozé bor kóstolásába Tapolcán, a IX. Sándor Napi Bormustrán. A második vallomásom már kicsit kényesebb: nagyjából a harmincadik bor tájékán kezdtem menthetetlenül fantáziálni egy hatalmas malacsültről, némi házi savanyúságról és kemencében frissen sült kenyérről, hozzá meg egy nagy pohár masszív vörösborról. Ami akár vérlázító is lehetne, de szerintem bocsánatos bűn, lévén, hogy a Balatoni Borrégió 2010-es évjáratának fehér és rozé borait vettük górcső alá, és bizony időnként ember-, és fogzománcpróbáló, valamint enyhe gyomorsavtúltengető mutatvány volt ez, még akkor is, ha a borok egy része kis „rágcsálás” után a kiöntőben végezte. 

Borsor - és ez még csak az eleje...

Mert hogy nehéz műfaj az időnként karcos, időnként barátságosabb savakkal operáló, még alig tartályba vagy hordóba tett, és onnan is kivett friss, hosszabb-rövidebb életük legelején járó borok kóstolása, főleg a 2010-es évjáratból, amely köztudottan sem a borászok, sem a borkortyintók számára nem szívcsücsök. Ennek ellenére több olyan ígéretes tétel is került a pohárba, ahol azonnal kinyiffant a pesszimizmus, hiszen érezhetően megvannak az alapok ahhoz, hogy jó irányba fejlődjenek. Néhányról ejtenék is pár szót, bár előrebocsátom, hogy a borok nagy száma, és a rendelkezésre álló rövid idő miatt Dr. Kállay Miklós, a Budapesti Corvinus Egyetem Borászati Tanszékének vezetője, az este borbemutató-moderátora meglehetősen feszített tempót diktált, persze kellő határozottsággal, profizmussal és lelkesedéssel, ahogy ezt a műfajt művelni kell. Szinte valamennyi borász jelen volt, akinek borát ezen az estén mustráltuk, így az ő információik is sokat segítettek egy-egy tétel „megértésében”. Mivel a tapolcai Sándor napi bormustra kimondottan szakmai rendezvény, nem maradhatott el a szakmai előadás sem. Sajnos nekem – bármennyire érdekel a téma – még nem nagyon tudott egyetlen emberfia sem csapadékeloszlásról, hőösszegekről, peronoszpóráról lebilincselő előadást tartani, de istenúccse, dr. Májer Jánosnak, a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatójának valahogy most még ez is sikerült. A 2010-es évjárat sajátosságairól tartott részletes beszámoló után belevágtunk a kóstolásba.

Borelemzés - Dr. Kállay Miklós professzorral

A mustrált borok részletes listája a poszt végén olvasható, én csak néhány figyelemre méltó tételt emelnék ki, mint például a fehérek közül rögtön a badacsonyi Németh Pince Olaszrizling válogatását. November 20-án szüretelt alapanyag, gazdag, meleg tónusok, szőlős-mazsolás, ásványos illatok, szájban szép test és harmonikus savak. A balatonfüredi Hudák Zoltán Csopaki Olaszrizlingje október végi szüretből készült, virágos, kedves, édeskés illatával, mindemellett a kortyban a problémás 2010-es évjáratra egyáltalán nem utaló savaival és friss citrusaival győzött meg. A Villa Tolnay Csobánc-hegyi Rajnai rizlingjében a gyümölcsösség és némi fűszer mellett diszkréten fel-felbukkan a frissen csiszolt fa, a testességhez pedig harmonikus savak társulnak. Ígéretes a Szeremley Birtok Badacsonyi Olaszrizlingje is, dűlőszelektált, a legszebb savakat adó Gróf-domb termése. Nemes rizling, a gyümölcsösség mellett pirított kenyérhéjjal, az erőteljes de elegáns savaknak pedig kifejezetten jól áll a hosszú ásványos-sós-bazaltos íz.

Dobogógyanús tétel volt még a balatonlellei Bujdosó Pincészet Balatonboglári Sauvignon blanc-ja, már most szépen összerendeződve, ízben és illatban is csiszolt tisztasággal, karakteres jegyekkel, határozott tartással, bodzával, szőlővirággal, mézzel, citrusokkal. A Lesence Zrt. Lesencefalui Ottonel Muskotálya sárga löszön termett, hűvösebb stílust képvisel. A füves, vegetális illatok mellett ízben narancs és szőlő, a savak pedig finomak és lágyak. A szigligeti Szatmári Pincészet Csobánc-hegyi Ottonel Muskotálya is említésre méltó, illatban tűzkő, utóízben pedig fruttis, teltebb jegyek játszanak.

Tapolcai kóstolópohár

Néhány szó essék a rozékról is. A mezőnyből egyértelműen kiemelkedett a Szent György-hegyi 2HA Szőlőbirtok és Pincészet Sangiovese fajtából készült bora, és nem csak azért, mert ehhez a tételhez februárban már volt szerencsém, és már akkor is nagyon tetszett, hanem mert azóta még inkább komolyodott-kerekedett. Természetesen ennek a nagyon gazdag, gyümölcsös, mellette ásványos, komplex rozénak az a titka, hogy nem rozénak készült. Vagyis, hogy alacsony terhelésű, nagy odafigyelésben részesített Sangiovese tőkékről származik, csak hát, mint sok helyütt, a 2010-es évjárat itt is felülírta a terveket, így idén a pincészetnél nem készült ebből a fajtából vörösbor. Két Shiraz-ból készült tétel is jól jön majd a nyári repertoárba: az uzsai Nagy és Nagy Kft. Szent György-hegyi Shiraz rozéja, mely illatban málnacukorkás-szörpös, ízben ribizlis, feketecseresznyés, ásványos, és a Somló-hegyi Kreinbacher Birtok Shiraz rozéja, melyet a visszafogottabb gyümölcsösség melletti kenyérhéjas, ázott köves ízek tesznek izgalmassá. Légli Ottó Balatonboglári Pinot noir-Merlot-Kékfrankos rozéja pedig valóban a nyár kedves szomjűzőjévé válhat, akár fröccsként is (és aki „tudatosan” fröccsözik az tudja, egyáltalán nem sértés egy borról ezt állítani). A bormustrán egyébként a Légli birtokot Ottó bácsi, azaz idősebb Légli Ottó képviselte, aki e rozé kapcsán azt is elmondta, hogy amikor megkérdezték véleményét arról, mi álljon a bor hátcímkéjén, azt mondta, hogy szerinte olyan ez a bor, mint amikor egy meleg tavaszi napon a szőlősorok között munkálkodó leül pihenni egy pohár borral a virágzó cseresznyefa alá, és a lágy szellő belefúj a poharába néhány cseresznyevirágot. Hát így... Akár egy szép haikuban...

Szarka Gyula, a Ghymes frontembere -
Saját pincéje van a Szent György-hegyen

A 48 bor mustrája után az este vendége, Alexander Brooking ausztrál nagykövet úr tartott záróbeszédet, melyből megtudtuk, hogy hobbija a bor, és azt is elárulta nekünk, hogy amikor Budapestről elindult erre az estére, azt gondolta, hogy egy könnyű kóstolásra érkezik, de bizony tévedett (egyetértve szorgosan bólogattam). Felsorolta azokat a balatoni termelőket is, akik mindig nagy hatással voltak rá (Jásdi István, Figula Mihály, Szeremley Huba, Légli Ottó, Konyári János, Garamvári Vencel), valamint a bormustrán neki legjobban tetsző tételeket, úgy mint a Villa SANDAHL Badacsonyi Silver Line Rajnai rizlingjét, a Bujdosó Pincészet Balatonboglári Sauvignon Blanc-ját, vagy a Garamvári Szőlőbirtok Balatonlellei Sauvignon Blanc-ját. Aztán Kállay professzor úr vonta le a végső konklúziót, miszerint a '10-es olaszrizlingek nagyon szépek, érződik rajtuk a borászati tudás, a roséknak viszont nem áll jól a nagy savtartalom. A magunk részéről megállapítottuk, hogy 48 tétel talán túl sok egy pár órás kóstolóra, és hogy érdemes lenne ezeket a tételeket egy év múlva visszakóstolni, hogy igazán megértsük a borok fejlődésének fázisait. Az estét  Mezőssy Zoltán borász-gasztronómusnak köszönhetően vacsora zárta, de azt már nem árulom el, hányszor vettem a libagombóccal töltött káposztából, és az is maradjon az én titkom, hogy desszertnek pörköltet ettem nokedlival.    

Balra Alexander Brooking ausztrál nagykövet úr...
és magyar hangja

A 2011-es tapolcai Sándor-napi Bormustra bemutatott borai a 2010-es évjáratból

Fehér borok

1. Somlói Juhfark Cuvée 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Somogyi Lajos Somlóvásárhely, Somló-hegy

2. Somlói Olaszrizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Csordás-Fodor Borház Somlóvásárhely, Somló-hegy

3. Badacsonyi Olaszrizling válogatás 2010. száraz minőségi bor
            Termelő: Németh Pince Badacsony - Szalai Attila

4. Badacsonyi Olaszrizling 2010. száraz minőségi bor
            Termelő: Első Magyar Borház - Szeremley Birtok Kft. Badacsonytomaj

5. Csopaki Olaszrizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Hudák Zoltán Balatonfüred

6. Csobánc-hegyi Rajnai rizling 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Villa Tolnay Gyulakeszi, Csobánc-hegy
7. Badacsonyi Rajnai rizling Silver line 2010. minőségi fehérbor
            Termelő: Villa SANDAHL Kft. Badacsony

8. Badacsonyi Rajnai rizling Gold line 2010. minőségi fehérbor
            Termelő: Villa  SANDAHL Kft. Badacsony

9. Cserszegtomaji Rozália 2010. száraz minőségi fehérbor (Olaszrizling×Piros tramini)
           Termelő: Pannon Egyetem Georgikon Tanüzem Keszthely

10. Tagyon-hegyi Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Dr. Brazsil József Szentantalfa

11. Csáfordi Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Veress János Csáford

12. Szőlősgyöröki Rizlingszilváni 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szent Anna Borház Szőlősgyörök

13. Badacsonyi Pinot noir 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: PEAC Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Badacsony

14. Pécselyi Pinot blanc2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Söptei Pince Csopak

15. Badacsonyi Királykeányka 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Kiss István Hegymagas, Szent György-hegy

16. Balatonedericsi Chardonnay 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Effenperger Győző Balatonederics

17. Szent György-hegyi Chardonnay 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szent György Borház Kft. Nyári Pince Hegymagas, Szent György-hegy

18. Balatonaligai Sauvignon blanc.2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Feind Lajos Balatonfőkajár

19. Balatonboglári Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Bujdosó Pincészet Balatonlelle

20. Balatonlellei Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Garamvári Szőlőbirtok St. Donatus Pincészet Balatonlelle

21. Sauvignon blanc 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Istvándy Pincészet Káptalantóti

22. Cserszegtomaji Corvinus 2010. száraz minőségi fehérbor        (OR×Ezerjó)×(OR×SZB)×(OR×RSZ)
            Termelő: Pannon Egyetem Georgikon Kar Kertészeti Tanszék Keszthely
23. Balatonfüred-Csopaki Zenit 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Figula Pincészet Balatonfüred

24. Pogányvári Cserszegi fűszeres 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Németh Borház Kft. Keszthely

25. Zamárdi Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Podmaniczky Szőlőbirtok és Pincészet Balatonföldvár

26. Szent György-hegyi Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
             Termelő: Boksay Pince Hegymagas, Szent György-hegy

27. Balatoni Irsai Olivér 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Varga Pincészet Kft. Badacsonyörs

28. Badacsonyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Badacsony Borászati Szövetkezet Rizapuszta

29. Badacsonyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Horváth Pince Kft. Hegymagas, Szent György-hegy

30. Lesencefalui Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Lesence ZRT. Lesencetomaj

31. Csobánc-hegyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Szatmári Pincészet Szigliget

32. Csobánc-hegyi Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Borbély Családi Pincészet Badacsonytomaj

33. Balatonboglári Ottonel Muskotály 2010. száraz minőségi fehérbor
            Termelő: Országh Zoltán Balatonlelle

34. Badacsonyi Tramini 2010. száraz minőségi fehérbor
           Termelő: Badacsonyi Pincegazdaság ZRT. Balatonfüred

           
Rozé borok

1. Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor        
            Termelő: Gyukli Pince Balatonfüred

2. Zánkai Zweigelt - Pinot noir 2010. száraz minőségi rozébor        
            Termelő: Varga Zoltán Zánka

3. Dörgicsei Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Dörgicse Bor Kft. Dörgicse

4. Balatonfüred-Csopaki Kékfrankos - Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Varga György Révfülöp

5. Pécselyi Kékfrankos - Merlot 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: Koczor Kálmán Balatonfüred

6. Szent György-hegyi Shiraz 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Nagy és Nagy Kft. Uzsa

7. Somlói Shiraz 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Kreinbacher Birtok Somló-hegy

8. Szent György-hegyi Sangiovese 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: 2HA Szőlőbirtok és Pincészet Szent György-hegy

9. Balatonboglári Pinot noir-Merlot-Kékfrankos 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Légli Ottó Balatonboglár

10. Szigligeti Cabernet sauvignon - Pinot noir 2010. száraz rozé minőségi bor
            Termelő: Szántó Zsolt Szigliget

11. Tihanyi Cabernet sauvignon - franc 2010. száraz minőségi rozébor 
            Termelő: Salánki Sándor Aszófő

12. Szent György-hegyi Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
            Termelő: Szászi Endre Hegymagas

13. Nagyradai Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: „CEZAR WINERY” Kft. Nagyrada

14. Aszófői Cabernet sauvignon 2010. száraz minőségi rozébor
           Termelő: Fodor Gyula Aszófő

 Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Szeretettel Badacsonyból – Aktuális korty: Borbély Családi Pincészet

Rögtön a legfrissebb balatoni helyzetképpel kezdeném: ragyogó napsütés, kertek alatt könnyű léptekkel járkáló, egyelőre kardigánba burkolózó tavasz, minden fán unplugged füttykoncert, fejüket földből kíváncsian kidugó zöldek, a tó vize hol déliesen türkiz, hol mosolygó babakék, én pedig hétvégén Fűzfőn ünnepélyesen megettem az idei első „szabadtéri” lángosomat. Szóval van egy rakás jó hírem innen a Balaton mellől! Bónuszképpen jön még egy hosszúra – azaz 4 naposra nyúló – hétvége, és az időjósok szerint sem fogunk azokban a napokban panaszkodni (legalábbis az időjárásra nem, a többi meg a mi bajunk). Mi következik ebből? Hogy úgyis mindenki a szabadba vágyik majd.

Gyere ki a hegyoldalba!

Éppen ezért azt javaslom – idén nem először és nem is utoljára – hogy ismét Borbarangoljunk Badacsonyban!. Ezúttal nem csak az aktuális Borbarangolás-állomásra, azaz a Borbély Családi Pincészetre  hívnám fel a figyelmet, hanem arra is, hogy péntektől, azaz március 11-től újra kanalazgathatjuk a halászlét, eszegethetjük a tepsiben sült pontypatkót, meg a diós-muskotálymártásos Badacsonyi palacsintát, ugyanis újra kinyitja kapuit Badacsonytomajban a Borbarátok Vendéglő is. Egy balatoni ismerősöm szerint az igazi nyári időszámítás attól kezdve lép érvénybe, amikor az első, télre bezárkózott vendéglátóhely újra kinyit a Balatonnál, és ha így nézzük, a nyár pénteken kezdődik. Kár lenne hát lemaradni róla.

A Borbély család

 

És akkor néhány mondatban a szombati, március 12-i Borbarangolásról. A Borbély Családi Pincészet ez alkalommal a ház asszonya, vagyis Borbélyné Galambos Gabriella által komponált borvacsorával várja a vendégeket. Lesznek ott sültek, tökmagolajos káposzta, nagyis házisütik, ezen kívül természetesen a 2008-2010-es évjáratokból is kóstolhatunk. A ma már 18 hektárral rendelkező pincészet története egy nászajándékba kapott régi badacsonytomaji családi szőlőterület újratelepítésével indult. A „családi vállalkozás” pedig a Borbély család esetében tényleg nem csupán jól hangzó szlogen, hiszen a pincészetnél a szőlőműveléstől az értékesítésig minden munkafolyamatot maguk a családtagok végeznek. A modern technológia alkalmazása mellett a hagyományokhoz is ragaszkodnak, boraikat tölgyfahordós erjesztés és érlelés után palackozzák. Kóstolgathatunk száraztól az édesig bezárólag, és ha elfáradtunk, vagy még egyáltalán nem húz a szívünk hazafelé, a kényelmes vendégházban álmodhatunk szépeket.

Mit kortyolhatunk?

Klasszikus borok: Muscat Ottonel (félédes), Olaszrizling, Pinot Noir Rosé, Somlói Juhfark, Szürkebarát (félédes), Tramini (félszáraz)

Selection borok: Bácsi-dűlő Olaszrizling, Gabriella Muscat Ottonel, Jégbor (édes), Kéknyelű Selection, Kőmagas Rajnai rizling, Olaszrizling Késői szüretelésű (édes), Szürkebarát Késői szüretelésű (édes), Szürkebarát Selection, Tomaj Kéknyelű-Olaszrizling, Zeusz Késői szüretelésű (édes)

További részletek, információk:
Borbély Családi Pincészet

+36-30-927-1414

info@borbelypince.hu

www.borbelypince.hu

Fotók: www.borbelypince.hu

Borbarangolásom története - Egy nap a Badacsonyi borvidéken

Borbarangolni könnyű, hiszen csak hagyni kell, hogy a hely – jelen esetben a Badacsonyi borvidék – közelebb jöjjön, és megérintsen. Hanem minden apró rezdülésről beszámolni!? Na, az viszont nehéz! Mert azokból a kicsi, belülről piszkáló izékből lesz aztán, hogy a nap végére a tanúhegyek mögött lebukó nap utolsó kis feketével vegyülő narancssárgájában azt mondja az ember lánya egy nyitott pinceajtó hűvösének dőlve, hogy ez itt maga a zen. Ah, nagy szavak! – mondják azok, akik még sohasem jártak itt. Na és persze így. Pedig minden kis kibújni készülő fűszálával, a Balaton vizén szélhárfaként csilingelő apró szilánkokra tört jégdarabkájával, a kikötők téli szelében kolompoló vitorlásaival, a tanúhegyek bazaltoszlopainak feketéivel, hegyoldalaiból vidáman kurjongató zöldjeivel, a szőlősorok bólogató indáival, a pincék rejtekeivel és a tájban heverésző szürkéivel csak egyet üzen: Élj!

Badacsony szőlősorai

De ehhez el kell engednünk - legalább egy napra, de leginkább örökre - mindazt, ami a szívünket nyomja, és a lelkünket marja. Mert másképpen itt nem lehet. Na, hát ha ezzel megvagyunk, előttünk a nap. Nem is akármilyen! Az a langy-leheletes, csontokban érezhető, fiatalító, derekat kihúzó, melengető, és gyengéden ringató tavaszelős nap, amelyre már régóta vártunk. Indulunk. Elsőként egy badacsonyörsi pince ölelésébe, a Sipos Borházba. Itt még együtt a csapat, sokan vagyunk, bár már mindenkin ott a jelzés, hogy a Muslincák, avagy a Borvirágok csapatát erősíti-e. Az előbbihez csatlakozom, melynek felelős vezetője Istvándy Gergő, utóbbié Nagy Miklós. Lelkesek, lendületesek, jó vezetők. Követjük is őket, bárhová mennek. Először tehát a Sipos Borház pincéjének sejtelmes félhomályába. Máris csordogál a pohárba a „legbadacsonyibb” Badacsonyi, vagyis a Kéknyelű, és falatozzuk hozzá a sós kétszersültre ültetett kecskesajtot, miközben házigazdánk, Sipos Balázs az apáról fiúra szálló családi vállalkozásról mesél.

Később aztán szó esik a Badacsonyi borvidék borászainak összefogásáról is, amelynek egyik eredménye például a Borbarangolás programsorozat. De nem ám csak a névadó Badacsony hegy alkotja a borvidéket, hiszen ide tartozik még a többi szépség, a Tóti-hegy, a Szent György-hegy, Szigliget hegyei, a Csobánc, a Gulács, a Haláp, az Örsi-hegy és Ábrahámhegy lejtői is. Látszólag nem kis feladat bejárni. De ha igénybe vesszük a pünkösdkor induló régiós buszjáratot, máris minden könnyebb lesz, ráadásul önfeledten kóstolgathatunk a pincék mélyén, nem kell a jogsinkat félteni és a szigorú rendőr bácsiktól tartanunk. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ezen a beharangozó eseményen kipróbálhattuk a buszjáratot, Badacsony kacskaringós kis útjain indulva, Szigliget dimbes-dombos tájain át, elhaladva a káptalantóti mesebeli Liliomkert piac mellett, egészen a salföldi mézeskalács házikókig utazva, és kicsit rakoncátlankodva is, mint a gyerekek az osztálykiránduláson.

Szigligeti szőlősorok

No de előtte még… Badacsonyörs után a Muslincák csapata Szigligetre „röppent”, a Güns Pincébe, ahol a ház asszonya, Katalin várt bennünket. No meg Cuki kutya, aki kedvesen és hűségesen kísérgette a vendégeket a száz éves ház, pince és birtok valamennyi szegletébe. Katalin a Patacsi-dűlőből származó Olaszrizlingjével és - annak ellenére, hogy borbarangolásunk elején jártunk, máris általunk első díjat nyert - házi sütésű pogácsájával várt bennünket. Kitekintve a szőlősorok között a völgyben fehérlettek a napsütésben a kis kápolnák, és szinte kedve támadt volna az ember lányának egy pohár borral jól ottfelejtődni a tájban. Nem sikerült, így utunkat folytatva újra Badacsonyban találtuk magunkat.

Fémindák

A Laposa Pincészetbe látogattunk, ahová a magam részéről, bevallom, kicsit fészkelődő nosztalgiával érkeztem. Hiába, az ember már csak ilyen, minden korábbi élmény, amely során azt érezte, hogy átfutott rajta valami különös áramlat, megmarad egy titkos fiókban, és néha kidugja a fejét. Lélekben tehát még azok a nem oly régi események törtek elő, amikor egy ugyanilyen tavaszias napon a „fönti”, bazaltút menti régi pincében fogadott Bence édesapja, Laposa József, és onnan mutatta be az előttünk elterülő birtokot. Most már az építészszakma elismerését kiváltó, új építésű pincészetbe érkeztünk, és itt kóstolgattuk a borokat Laposa Bence vezetésével.

A modern technológiát és építészeti megoldásokat aztán éles váltással borbarangolásunk következő állomása, vagyis Málik Zoltán pincéje váltotta fel. Itt a fajtakiválasztás, a művelési mód és a borkészítés is kézműves és hagyományos módon történik, mindezt Zoltán saját stílusával, illetve a történelmi borvidéknek megfelelő szemléletmóddal ötvözve. Jelenleg a már termő Kéknyelű és Budai zöld fajták mellett a Bakator és a Zöldszilváni telepítésén dolgozik.

Szeremley Birtok

Nos, a Badacsonyi borvidéken a száraz, testes, magas alkohollal és elegánsan karakteres savakkal megáldott borocskák kóstolása közben lehetetlen nem megéhezni. Úgyhogy az irányt a Szeremley Birtok felé vesszük, ahol egy közös ebéd keretében belülről is jól megágyazunk a még ránk váró délutáni élményeknek. Tesszük ezt sokféle, mangalicából, szürkemarhából és bivalyból készült finomsággal, miközben a házigazdánkat, Szeremley Hubát hallgatjuk, akinek gondolatai szintén a lélek titkos fiókjába kerülnek, de egyáltalán nem azért, hogy aztán ne foglalkozzunk többé velük, hanem azért, hogy ott aztán cseppet sem észrevétlenül tegyék tovább a dolgukat. A birtokon időzve a lefutó szőlősorok még a jégbe fagyott Balatonhoz viszik a tekintetet, a gondolatokat meg egy egészen más dimenzióba.

Készülődő tavasz Badacsonyban

Szerencsére nem is nagyon szűnik ez az állapot, hiszen egy újabb vendégmarasztaló helyre érkezünk, a Tóti-hegyre, az Istvándy Pincészethez. Na és hogy miben rejlik ez a marasztaló érzés? Jó borokban – nem kérdés, de azon túl meg sok kicsi apróságban, a „rejtekhely”-érzésben, a birtokon kedvesen éldegélő cicában, kutyákban, és leginkább a nagyapát és az édesapát sokat és szeretettel említő, szikrázó mosolyú tesókban: Csillában és Gergőben, akik nem tudni, hogyan, de máris nyári hangulatot varázsoltak a „Hegymögi borkuckó” minden apró szegletébe.

Borkuckó a Tóti-hegyen

Miközben a majd itt eltöltendő nyári jazz-estekről fantáziálunk, a háttérben álmosan lemegy a nap, lehúzza a kis narancssárga vászonrolót és nyugovóra tér. Ami nekünk viszont eszünk ágában sincs. Hiszen vár miket még a Sabar Borház, illetve két megálmodója, Nagy László szőlész-borász, és Ádám Gábor közgazdász, amatőr borkedvelő. Az idei évben rengeteg munka vár majd rájuk, pincebővítés, tereprendezési és felújítási munkák, de látva lelkesedésüket, és nem utolsósorban kóstolva boraikat, a kis kézműves pincére bizony érdemes lesz odafigyelni!

Esti pincejárás

Már igencsak belekavarodtunk az estébe, amikor borbarangolásunkat a Villa Tolnay borászatban fejeztük be. Nagy László ide is elkísért minket, hiszen ő a tulajdonos, Philipp Oser svájci informatikai vállalkozó és vendéglős legnagyobb segítsége. A borászatot a híres színésznő, Tolnay Klári révén nevezik Villa Tolnaynak, és hogy pontosan mi is a villa története, azt érdemes helyben, egy – vagy több - pohár finom bor mellett kiderítenünk.

Aztán egyszer minden jó véget ér… Legalábbis egy kis időre. Így a borbarangolásom is. A búcsú helyszíne a badacsonytomaji Muskátli Kisvendéglő volt, ahol a nap végén valamennyi badacsonyi vendéglátónk, valamint a Borvirágok és a Muslincák csapata újra találkozott Szita Laci bácsi kockás abroszos, békebeli hangulatot árasztó, magyar konyhás, házi sütis és saját boros éttermében. Kicsit nehéz volt az elválás, no, nem mintha ne lehetne bármikor újra feleleveníteni az emlékeket. És nem csak a titkos lélekfiók időnkénti kihúzogatásával, hanem egy újabb badacsonyi borbarangolással. Sok felfedeznivalót tartogat a borvidék, így hamarosan magam is útra kelek, hogy részletesen feltérképezzem a környéket. Addig is Ranolder püspök Badacsonyról szóló szavaival búcsúzom: " ... egykor az idegen nemzetek utazói ezren és százezren jönnek ide majd, hogy amikor már minden szépet láttak, minden szépséget itt együtt lássanak." 

Szeretettel Badacsonyból:

Nagy Zita

    

A teljes fotógaléria a Facebookon ide kattintva tekinthető meg.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz