Ha szerelmes az ördög, tudod ő nem szeret hiába - Egyéjszakás kaland az Ördögkatlanon

Nos, előre leszögezem, hogy soha nem jártam még az Ördögkatlanon, egészen 2014. augusztus 5-ig. Nem tudom, miért alakult így, talán nem is fontos, csak azt tudom, hogy évek óta húzott a szív valamiért délnek, Villány felé Katlanozni, de mindig volt valami más, valahogy máshogy, valahol máshol... Aztán kedd éjszaka mégis megtörtént...

"Vigyél el innen kicsi eső" - énekli Kiss Tibi a nagyharsányi focipálya színpadán, kezemben Kakas rozé hosszúlépés, másik kezembe meg valahogy egy Kékfrankos került, a szurokfekete égből apró ezüst pálcikaként csilingelnek lefelé az esőcseppek, egy mosolygós felfújható krokodilt úsztatnak a tömegben, beindul cikázó villámok formájában az égi stroboszkóp, támad a szél is, de nem jár sikerrel, mert senkit sem érdekel a dühöngése, szóval ott állunk az Ördögkatlan nyitó estjén, a Quimby koncerten, és jó nagyon...

Délután érkezünk a Katlanra, és már a Vylyan terasz felé tartva, Kisharsányon átautózva érezhető a zsizsegős hangulat. Pedig még csak nyitónap van, amolyan ide-oda andalgós, helykeresős "ismerkedődélután". Csendesen álldogál a Katlanbusz a faluban, hátizsákos fiatalok és kézen fogva sétáló idősebb párok sétálnak a kanyargós kis utcácskákon. A hegyre felvezető út mellett harsogó zölden bólogatnak a szőlősorok, a nap jusztse süt ki, mintha szabadságolta volna magát, a Horvátországból kíváncsian lábujjhegyre állva átkukucskáló hegyek feje búbján meg tejszínhabként ücsörögnek a felhők.

Jól esik a hideg Pinot Noir gyöngyözőbor meg a rozéfröccs, szemben a Szársomlyó, a legendabeli Ördög Herkáért vívott küzdelmének színhelye, de inkább nem beszélünk a boszorkányokról, biztos, ami biztos, hiszen az Ördög soha nem alszik. Átutazunk Villányba - ofkorsz Gere Zsoltiékhoz Comisozni -, majd Nagyharsányba is, az idő múlásával egyre hömpölygőbbé válik a tömeg, szóval ideje becélozni a focipályát, no meg a Quimby koncertet.

Előtte még a lengyel Mitch&Mitch zenekar a színpadon, zenéjükben néhány "quimbys" lúdbőröztető fordulattal, szóval nagy bajunk már nem lehet, még néhány rizling és rozé fröccs, és indulhat a mulatság. Este tíz körül kerül a jópofa, csajos-rózsaszín Kakasos fesztiválpohár a kezembe, és megsúgom, hajnali fél 4-kor engedem majd el először, de cssssss...

És aztán jönnek a Quimby számok szép sorjában, Halleluja alatt teljes megőrülés, bár Líviusz most kivételesen nem ugrándozik velünk, hiszen mankója is elkísérte, aztán énekeljük, hogy "ma éjjel semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen...", autózunk a szerpentinen, lámpát gyújtunk a sötétben, elvisz minket a szél, aztán senki se menekül, meg rendre megjelenik a dalokban az Ördög, de hát ez az ő mulatsága (is).

Időt nem érzékelünk, csak helyet, meg pillanatokat, szóval kezdem érteni, miért is a Quimby nyitja a Katlant, úgy űzi el a fejünkből az időre történő élést, hogy észre sem vesszük. Koncert után a boros pavilonok köré koncentrálódnak a Katlanozók, az eső belehúz, az egyik standból Kispál koncert szól, úgy énekeljük-kiabáljuk a Zsákmányállatot, mintha tényleg koncerten lennénk... Aztán lassan kerítünk egy taxit, és "hazatérünk", ezúttal egyéjszakás szállásunkra, Villányba.

Másnap sajnos véget is ér számunkra a mulatság, az Ördög még midig Herkát siratja, áznak a Villányi lankák, füstölög a Katlan, pipálnak a hegyek, de a fesztiválozók színes esőkabátokban és továbbra is mezítlábasan jönnek-mennek. Nincs sietség, nincs kapkodás, csak nyugalom. Lassan ereszkedünk alá mi is a Mecsek szerpentinjén, befelé dudorászva a Quimby dalt...

"Hát szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé

Mert amit nem becsülsz meg ma az holnapra már mind az ördögé lesz.

És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed

De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlenegy kis életed..."  

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -
Fotók: Wawrzsák László

Akik élnek, azok délnek mennek... - Ördögkatlan Fesztivál on!

Nemrég jöttünk haza Villányból, és az a szép, hogy már megyünk is vissza. Na de már hogyisne mennénk, amikor nemsokára indul a borvidék emberi tempójú fesztiválja, az Ördögkatlan! Négy kis baranyai faluban, Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán, Beremenden, és a Vylyan teraszon dúskálhatunk majd a sok-sok összművészeti jóban, no meg kortyolgathatjuk majd a Katlan borát, az Ördögöt.

Vagy az Ördög Harka iránt érzett szerelme - vagyis inkább annak bánata - itatja (át) annyira a tájat, hogy az ember nagyon hamar azon kapja magát, hogy már megint bor van a poharában, vagy egyszerűen csak ilyen vidék ez, nem tudjuk... mindenesetre akárhányszor arra járunk, legyen szó januári pincekoncertezős Vince napról, májusi Borzsongós, főzős "Ede a levesben" könyvbemutatóról, Momentán társulattal csömöszölős, szeptemberi kánikulában szüretelős szülinapozásról, vagy éppen a Villányi Franc nagy napjáról, mindig így járunk... Persze legnagyobb örömünkre.

Szóval augusztus 5-én indul az Ördögkatlan Fesztivál, amely immár hetedik éve üzeni és bizonyítja létével, hogy szükség van olyan régimódi érzetekre, élményekre, mint a békés fűben ücsörgés, a jóízű beszélgetések régi barátokkal, vagy rácsodálkozás új emberekre, a gyerekekkel való közös játszás-zenélés-táncolás, a különleges hangulatú koncertek a szabadban, udvarokon, pincék előtt, kertek mögött, a jó színházi előadások utáni merengések egy pohár bor mellett. Mindez roppant korszerűtlen, szinte nem-normális, de ezért szeretik annyira a katlanozók - fellépők és fesztiválozók - ezt az öt napot minden évben.

Idén több mint 400 komoly- és könnyűzenei koncerttel, színházi előadással, kiállítással, irodalmi esttel, beszélgetéssel, cirkuszi előadással, családi programmal és szeretetteljes légkörrel "fűtik be" a Katlant, olyan fellépőkkel, előadókkal, résztvevőkkel, mint például Lajkó Félix, Katona József Színház, Quimby, Csík Zenekar, 30Y, Pintér Béla és Társulata, Rájátszás, Wahorn András, Kiscsillag, Budapest Bár, Tompos Kátya, de a teljes programért érdemes inkább egy lazát kattintani, mondjuk ide.

És ha már Borgőz, meg borblog, meg borok, érdemes a Katlan boráról is ejteni pár szót, főleg, ha már szóba került a szegény szerelmes ördög. Tavaly óta ugyanis az örökös "Fesztivál bora" címmel büszkélkedhet a Vylyan Pincészet helyi fajtákból álló házasítása, az Ördög. No és hogy mi volt előbb, az Ördög (bor) vagy a Katlan? Az Ördögkatlan születése idején már a harsányi hegy, s a pince mélyén érlelődött a bor. Ahogy a fesztivál, úgy a bor névadója is ez a bizonyos harsányi Ördög, akinek a gyönyörű Harka nem adta magát, a Boszorkány pedig túljárt az eszén, de az Ördögszántotta hegy legendáját inkább mesélje tovább a Vylyan Pincészet.

No de jó a rosszban, hogy az Ördög 2008-tól szerelmi bánatának enyhítésére mulatságot rendez, s várja a borra és a kultúrára szomjazó vendégeit az Ördögkatlan Fesztiválon, méghozzá hol máshol, mint ahol utoljára látta szerelmét, Herkát az Ördögszántotta hegy szoknyáján.

Szóval indulunk mi is, megfogadva a tanácsot, és elrejtve némi fokhagymát is a zsebünkben, mert még a végén tényleg igaz a mondás, miszerint "Add az ördögnek a kisujjadat, egészen elkap!" A magunk részéről egyébként állunk elébe, ugyanis nem vetjük meg az Ördögöt, már ami a róla elnevezett bort illeti.

További részletek: www.ordogkatlan.hu