Ide nekem a Bortavaszt is! - Shakespeare-rel (is) boroztunk Dél-Burgenlandban

Az idei már a harmadik olyan év volt, amikor újra Bortavaszozni indultunk Dél-Burgenlandba. Ahogy az egy gyerkőc fejlődése során is történik, az első két évünk még nekünk is a "mi ez?, mi az?" kérdésekkel telt, vagyis ismerkedtünk a borvidékekkel, a borászokkal, a borokkal. A harmadik évben aztán beköszöntött a "miért?" korszakunk: az újabb borvidékek és pincészetek felfedezése mellett már visszatértünk néhány borászhoz, és kíváncsiak voltunk a "miértekre", vagyis az összefüggésekre, mélyebb értelmezésekre is, a talaj, a fekvés, a fajta, az évjárat, adott esetben a hordó adta válaszokra. No meg persze arra is, milyen irányt tartanak, vagy éppen vesznek a Dél-burgenlandi borászatok az elmúlt évekhez képest?

Az idei Bortavaszt Kopfensteineréknél kezdtük - Fotók: Wawrzsák László

A Shuttle buszozást idén kihagytuk, mert bár a rendszer jól működik, és rendkívül hasznos is, az örömszerző borivás helyett inkább az összefüggésekben "gondolkodó" kóstolást tartottuk szem előtt. Autóval vágtunk tehát neki a borvidékek látogatásának, visszatérve a már korábban bejárt termőhelyekre, és ellátogatva egy újabb kis régióba, délre, Eltendorfba (Ókörtvélyes) is. A két nap élménybeszámolója következik.

Szombat - Deutsch Schützen (Németlövő) 

Mondhatni, rögtön az elején biztosra mentünk, hiszen egy már korábban megismert pincészetnél, a Kopfensteinernél tettünk látogatást a Kékfrankosok földjén. Már 2012-ben leírtuk tapasztalatunkat, miszerint összességében szépen kimunkált, egyenletes vonalú és ívű, profi hordóhasználattal készült terroir borokkal találkozhattunk náluk. Két éve Thomas-szal kóstoltuk a borokat, idén felesége, Astrid vezetett minket végig a borsoron, ami - akárcsak korábban - jóval több kóstolni valót kínált, mint a Bortavasz hivatalos Wein Guide-jában felsorolt tételek, átfogó képet adva arról, mit is rejtenek a különböző területek a tőkék alatt.

A szinte kötelező, lendületet adó, friss "frühstück wine"-ok, vagyis a 2013-as Olaszrizling, Pinot Blanc, és Frizzante után még egy kis Rosé is felvidított minket pajkos gyümölcseivel. Persze elmaradhatatlan volt a friss savú borok mellől a reggeli kenegetős, a kedvencünk idén a frissen pirított, még tűztől pattogó héjú tökmaggal megszórt tökmagkrémes kanapé volt.

Aztán persze a Kékfrankosok kóstolásába is belevágtunk. A 2011-es évjáratból kaptunk merítést, körbejárva szépen a termőhelyeket, így a Königsberg, a Weinberg, a Szapary, a Saybritz, és a Hornig területeket. Ami rendre és szép ívben ismétlődött a borokban, az a gyümölcs-fűszer-ásvány itt szinte előre borítékolható hármasa. Mivel az úgynevezett Vas-hegy csoport területein meglehetősen változatosak a kőzettani adottságok, így a borok között is érzékelhető volt a különbség.

Szapary, Saybritz, Hornig... Ahány terület, annyiféle Kékfrankos

A Königsberg terület kicsit más stílusú borokat ad, mint a többi, lévén, hogy a zöldpala mellett ott már az agyag és a mészkő is megjelenik. Elegáns, könnyedebb ez a Kékfrankos, finom meggyes-virágos zamatokkal, frissítő savakkal, míg a Weinberg már erőteljesebb, de még mindig megmarad elegáns felépítésűnek, köszönhetően a jól használt barrique hordós érlelésnek is.

A Szapary 25-30 éves tőkék termése, kifinomult stílus, cseresznyével, szerecsendióval, sokat tud, de nem erőből akar sokat, hanem tudásból, vagyis "csupán" közvetíti a talaj és a fajta jegyeit. A Saybritz mellé felkiáltójel került, ásványos, szinte sós, masszív bor, szépséges savakkal és tanninokkal, bőven van még ideje, és ezt jól ki is fogja használni. A Hornig illatában pici dohány és leheletnyi füst, ízében pedig aszalt szilva, és érett fekete bogyós gyümölcsök, karonfogva a már jól megszokott mineralitással.

Gerald Ungernél

A konklúziót már Gerald Unger birodalma felé autózva vontuk le: ahány terület, annyiféle Kékfrankos, szépen és határozottan keretezett Kopfensteinerék borkészítésről, természet- és termőhely közeli gazdálkodásról alkotott elképzelése, sőt, nem csak a keret, a benne lévő kép is szép. Ja, és persze az új címkék is, hiszen ahogy az a két nap folyamán kiderült, több pincészet is újított e téren a tavalyi évekhez képest.

Aztán megérkeztünk Gerald Ungerhez, aki szüleitől, Maria és Franz Ungertől vette át a borászatot. A tágas terek, a súlyos hatalmas faasztal a vérvörös rózsákkal, a szürke betonfelületeket megtörő képek, a nagy üvegtáblák mögé "rejtett" hordók, és a modern dizájn adott egyfajta tavalyi Schützenhof hangulatot, amely egyébként aznap többször is megismétlődött (később StephanO-nál, és Uwe Schiefernél is hasonló környezetben szeretgethettük a Kékfrankosokat). A címkék itt is gyönyörűek és kifejezők, a polcokon összehasonlításképpen még láthattuk a régebbi évjáratos palackokat.

Gerald Ungernél kézzel fogható a termőhely

Itt már belekóstolhattunk az idősebb, 40-50 éves tőkék termésébe is: a Limitation nevet viselő 2011-es Kékfrankos barrique hordóban érett, intenzív, meggyes-fahéjas aromákkal, kerekséggel, bársonyossággal, ásványos vonalakkal. A 2011-es Gerus házasításban - Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot - pedig szépen kirajzolódott a Kékfrankos alap, fűszeres zamatokkal, némi sós karamellával, fekete bogyós, aszalt gyümölcsökkel, valamint erőteljesebb felépítéssel, határozott, mégis barátságos tanninokkal. Gerald Unger boraiban - bár határozott vonalakban jelen van a terroir - mégis leginkább a gyümölcsösséget, a fajta adta zamatokat és tulajdonságokat érezhettük, így egy újabb tapasztalattal - és megjegyzendő borásszal - találkoztunk személyében.  

Pezsgő(s) fogadtatás StephanO-éknál

"... az a felhő nem is tehet mást, mint hogy dézsából öntse az áldást (...) Elbújok itt, amíg elvonul a zivatar" - mondja a bolond Trinculo Shakespeare, A vihar című darabjában, és ezt mondtuk mi is, mivel az eső vadul zuhogni kezdett, miközben StaphanO-ékhoz autóztunk át. Jól is esett rögtön egy nyarat idéző citrusos, elegáns buborékokkal teli Olaszrizling-Zöldveltelini pezsgő, amely Golsban, Szigetiéknél vált pezsgővé, palackos erjesztéssel. Még egy érdekességet, a lilás színű StephanO Kékfrankos nagyszemű sót is megkóstoltuk, majd áttértünk a címketanulmányozásra, no meg persze a borászat és a borok névválasztása sem hagyott minket nyugodni.

Stephan Oberpfalzer

Monika (Dr. Monika Killer) és Stephan (Dr. Stephan Oberpfalzer) mesélt nekünk minderről, történetesen a StephanO név nagyon egyszerűen keletkezett: Stephan Oberpfalzer e-mail címe adta az ötletet, innen pedig már csak egy lépés volt a bornevek választása, Shakespeare, A vihar, és annak részeges komornyikja, Stephano nyomán. A borok a többi szereplő és karakter nevét viselik: Adrian, Miranda, Sebastian, Trinculo, Gonzalo.

Sebastiannal, vagyis a Zweigelt 2012-es tételével ismét öreg tőkék között járhattunk, 40 éves szőlőtőkék termése ez a szép felépítésű, finom zamatú "zweigi. Aztán a pici vaníliával és csipetnyi fűszerrel díszített Trinculo - Eisenberg DAC 2012, és a már fajsúlyosabb Gonzalo - Eisenberg DAC Reserve 2011 tétel következett, utóbbi telt, érett gyümölcsökkel teli, földes-ásványos jegyekkel.

Stephan kitartóan, és - minden túlzás nélkül állítható -, olaszos, "sztefánós" szenvedéllyel szaladgált a palackokkal, mindenkihez volt egy kedves szava, egy széles mosolya, egy vicces megjegyzése, tehát joggal érezhettük úgy, hogy igazán kerek ez a történet, termőhelyestül, borászostul, borostul, Shakespearestül, szóval úgy mindenestül. Kiválóak a karakterek, nem csak a borokban, de a borászat minden szegletében is.

Szombat - Eisenberg (Csejke)

A napsütésnek láthatóan búcsút inthettünk aznapra, így a hátradőlős-napozós-teraszozós élmény helyett a Groszer Wein pincészet háza tájára "menekültünk", és egyúttal átkereszteltük a Bortavaszt Borőszre. 2012-ben már jártunk itt, de akkor még a Vinum Ferreum név állt a "cégtáblán". Most ugyanott Marcus Bach, a Groszer Wein borásza töltötte poharainkba a borokat, és azonnal meg is tudtuk tőle, hogy a Vinum Ferreum egykori borászaként új útra lépett, méghozzá egy salzburgi üzletemberrel, Matthias Kronnal, akivel 2012-ben közösen létrehozták a Groszer Wein borászatot.

Az egy literes palackoknál Marcus Bach - Groszer Wein

Marcus és Matthias álma-vágya az volt, hogy autentikus terroir borokat készítsenek. A pincészet régimódi helyesírással írt neve is erről a filozófiáról árulkodik, ami azonban tökéletesen kifejezi ezt a törekvést, az a palackok formája, mérete és címkevilága. A borok egy literes palackokban kerülnek forgalomba, lévén, hogy ezen a vidéken régen ez a palackméret és forma volt használatban, és a címkegrafika is a 19. századot idézi.

Szóval visszautaztunk az időben kicsit, miközben itt is kóstolhattunk a különböző termőterületek (Saybritz, Szapary) Kékfrankosait, illetve a 2012-es Rote Küvee-t (Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah), ismét átkalandozva a gyümölcs-fűszer-ásvány váltakozó arányú intenzitásán, és tapasztalva az autentikus borok valóban egyedi stílusát.

Uwe Schiefernél

Aztán mivel az este közeledni látszott, még gyorsan átautóztunk Welgersdorfba (Velege), Uwe Schieferhez. Csakúgy, mint Kopfensteineréknél, itt is belekóstolhattunk a Kékfrankos Königsberg terület adta jegyeibe, vagyis telt gyümölcsösségébe, elegáns savaiba, finom sósságába. A többrétegű, sűrűbb szövésű, érett piros bogyós gyümölcsökkel teli, kakaóbabos, és cseppet animális lecsengésű Reihburg, majd a már-már Burgundia ízvilágát idéző Szapary kortyolásakor viszont már éreztük, hogy Uwe Schieferhez bizony vissza kell majd térni egy jóval nyugodtabb, lassúbb, és átfogóbb kóstolásra. Így is teszünk majd.

Eltendorf

Vasárnap - Eltendorf (Ókörtvélyes)

A szombatot az eső után hatalmas szélvihar zárta, a vasárnapot viszont - talán kiengesztelésül - szikrázó napsütés nyitotta. Délebbre indultunk, hogy felfedezzünk egy számunkra egyelőre ismeretlen régiót, Eltendorfot. Az Uhudler, vagyis a direkttermő szőlőkből készülő borok kis hazája ez, és bár érdekességképpen kóstolgattuk ezeket a borokat is, Eltendorf Uhudleren "túli" arcára is kíváncsiak voltunk.

Az itteni borászok nagyszerűen oldották meg Bortavaszos bemutatkozásukat, vagyis két helyen várták a vendégeket, az egyik pincénél hárman (Oberkofler, Pfeiffer, Gratl), a másik helyen ketten (Lorenz, Zieger) összefogva, közösen mutatkoztak be boraikkal.

David - Oberkofler bioborászat

Leginkább - bioborászat lévén - Oberkoflerék borait mustrálgattam részletesebben. A nagyon kedves és előzékeny David - aki egyébként Innsbruckban tanult biológiát, és 2008 óta borászkodik - egy olyan új szőlőfajta borát is bemutatta, amely rendkívül ellenálló a gombabetegségekkel szemben, így permetezésére egyáltalán nincs szükség. A Bronner névre hallgató fajta 2013-as borában friss fehér húsú gyümölcsök, pici fehérbors, és kicsattanó frissesség adott aznapra lendületet.

Weingut Gratl

Kóstoltunk persze direkttermők borából is: Pfeifferéknél az "Einer der Besten 2013" névre hallgató fehér Uhudler például Elvira szőlőfajtából készült. Érdekes játék volt egy teljesen otellós illat- és ízvilágot egy fehérborban "viszontlátni". Gratlék borai közül elsősorban a 2007-es szekció vöröseit mustrálgattuk, a Pinot Noir-t, a Syrah-t, és a házasításokat: a Medusa-t és Cerverus-t. Ziegeréknél egy másik érdekességet kóstolhattunk, a német eredetű Sämling 88 névre hallgató szőlőfajta illatos, könnyed fehérborát.

Némi hordófotelekben való pihenés-napozás még belefért a vasárnapba, majd szépen eltelt a nap az Eltendorfi lankákon, mi pedig konstatáltuk, hogy a friss, lendületes, jó savú fehérek, a jól iható, kedves, karcsúbb felépítésű vörösborok, valamint az érdekes szőlőfajták háza táján jártunk aznap. Érdeklődésünkre, hogy milyen is errefelé a tőkék alatt a talaj, a "lehm boden" választ kaptuk, vagyis agyagos. Innen tehát a finom és elegáns savkészlet, a kirobbanó gyümölcsösség, és a filigránabb, de mégis határozott felépítés.

Hazafelé tartva még beugrottunk Gaas-ba (Pinkakertes) Herczegék teltházas Buschenschankjába. Elsősorban friss és lendületes fehérborokat (Olaszrizling, Chardonnay, Pinot blanc) kóstoltunk, de bizony két nap Bortavaszozás az két nap Bortavaszozás, így becsuktuk a Wein Guide-ot, és már "csak" látogatóba ugrottunk be Rohoncra, hiszen aki nélkül számunkra nincs Bortavasz, az Thomas Straka. Szerencsénkre még a palackok mögött találtuk, így meg is beszéltük, hogy hozzá is vissza fogunk térni egy elmélyültebb kóstolásra.

Thomas Straka

Ez volt tehát a 2014-es Bortavasz Dél-Burgenlandban. Jó volt visszatérni a már korábban bejárt helyekre, jó volt új dolgokat felfedezni, jó volt megérteni, megérezni a termőhelyek egyedi adottságait, a borászok elképzeléseit, álmait, vágyait, jó volt új szőlőfajtákat, új stílusokat, és persze új borászokat is megismerni. És jó lesz 2015-ben is. Évről évre egyre többen és többen kíváncsiak - magyar részről is - a Dél-Burgenlandi borászokra, és ami nagyon fontos, ők is kíváncsiak ránk. Az idei szomszédolásunkról pedig meséljenek tovább a képek...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita
Szöveg: Nagy Zita

 
       

Bortavasz 2014 – Dél-Burgenlandi ki- és betekintés

Tavasz van. Már igazi tavasz. Az idei tél nélküli téli esték egyikén pakolgattam a borokat a borhűtőmben. Melyik is legyen az est bora? Nézegettem a palackokat. Válogattam. Aztán, ahogy fogyott a sor, egyre erősödött bennem az érzés, hogy újra bortúrára mennék. Ki a szabadba, ki a termőhelyre, a tőkék közé, oda, ahol a csendnél az ember a vendég. Távol az utca zajától, dudáló autóktól, lökdösődő, türelmetlen emberektől... 

Uhudleres invitálás - Szabadfi Zoltán és Harald Popofsits
Fotók: Wawrzsák László

Meggyőződésem, hogy minden bort szerető, minden szőlőt, és borászt tisztelő borfogyasztó kíváncsi a termőhelyre, kíváncsi a bor szülőhelyére. Biztosan sokan jártak már borpincében, de aki még nem, annak itt az alkalom, most érdemes élni a lehetőséggel. Ha esetleg valaki pedig gyakorló borturista, részére újabb alkalom nyílik megkóstolni a Vas-hegy, így a dél-burgenlandi borvidék terméseinek levét. Valójában otthonról csak kitekintésünk lehet más bort készítő országok borászatára, de a termőhelyen betekintést nyerhetünk a borvidék, és egy-egy pincészet életébe is.

Az előző évi sikeres Bortavasz után most újra szívélyes - Uhudleres koccintással köszöntő - invitálást kaptunk a szomszédoktól. 2014 májusának első hétvégéjén a Weinidylle Südburgenland szervezésében ugyanis ismét megrendezik a Bortavaszt. A tematika a már jól bevált rendezés szerint működik, azaz a téma most is a közös hegy, amely Szombathely kapujában, Vas megye határában húzódik. A borhétvége részleteit a sajtótájékoztatón turisztikai szakemberek, vagyis Hans-Peter Neun és Harald Popofsits, valamint Szabadfi Zoltán ismertette.

A Bortavasz még anno „lánykorában” települések szerinti borfesztiválok formájában működött, amelyek lokális szinten jól szolgálták a közösséget, de felvetődött egy regionális rendezés lehetősége. Így bekapcsolták Dél-Burgenland turizmusának vérkeringésébe a rendezvényt, majd 2012-ben első alkalommal értünk jött a „hegy”. 

Harald Popofsits bemutatta a Shuttle busz rendszert

Kilenc kis borvidék vált látogathatóvá a Shuttle busz rendszerrel, amely az évek során az igényekhez és a látogatók számához folyamatosan és rugalmasan igazodott, így a zéró toleranciának is eleget tehetünk a biztos ki- és hazautazással. A főbb vonalak mellett minden településen biztosítják a pincészetek és a buszmegállók közötti utazást is. A rendszer rugalmasságát jól mutatja, hogy 2014-ben már három Vas megyei városból indul - és érkezik is oda - busz. Az előző évben még Szombathelyről Kőszegen át lehetett csak kiutazni Rohoncra, amely plusz egy órás, felesleges buszozást igényelt, de mára változtattak, így közvetlen járat indul Szombathelyről és Körmendről mindkét napon 10 és 12 órakor, Kőszegről 11 és 13 órakor.

Számok, változások, újdonságok, árak

10 fő buszvonal fedi le a 9 kis borvidéket (hegyközség), ahol 70 borász 350 bora lesz kóstolható, amely 50 különböző fajta bort jelent. A vendégek száma folyamatosan emelkedik, az előző évben körülbelül kétezren vettek részt a Bortavaszon.

Az egyik fő változás, hogy május 2-án, pénteken este a Wein Trophy borversenyt a régió legrangosabb éttermében rendezik meg, amely a Gaullt & Millau által két szakácssapkával kitüntetett Csencsits Étterem, Harmisch-ban. A borverseny keretein belül a régió három legjellemzőbb borát versenyeztetik, így az Olaszrizlinget, a Kékfrankos Classic, és a Kékfrankos Reserve tételeket. A győztes borokhoz a séf, Jürgen Csencsits háromfogásos ételsorát szolgálják fel a vendégeknek.

A résztvevő borászatok száma változott, egészséges rotálódással emelkedett. Új termelőként kapcsolódik a sorozatba egy „nagyágyú”, Uwe Schiefer, aki ígéretes Kékfrankosokat készít. És mivel a bor és a gasztronómia kéz a kézben jár, így a helyi falatokon, harapnivalókon, pogácsákon túl, már úgynevezett gasztropontokkal is bővül a Bortavasz, ahol magasabb minőségű ételeket is lehet a borok mellé fogyasztani.

 

            

Idei újdonság, hogy Moschendorfban (déli szeglet, Nagysároslak, az Uhudler hazája) az Uhudler egyesület a 2013-as Uhudlerek kóstolása és kiválasztása után 15-20 tételt mutat majd be. Az Uhudler direkttermő szőlőfajtákból készül, melyekből közel ezerféle létezik a világon, de Dél-Burgenlandban a leggyakrabban termesztett fajták a Ribatella, a Noa, és a Clinton. Annak ellenére, hogy a borászok nagyon szeretik az Izabellát is, az Uhudlerbe nem tehető bele. És bár Uhudlert Ausztria szerte sokan készítenek, ezzel a címkével ellátott tétel csak Dél-Burgenlandban palackozható, és hozható forgalomba, méghozzá olyan minőségben, amely megfelel az egyesület által támasztott magas követelményeknek.

          

Jó hír, hogy csökkent az ár, kedvezőbb, mint az előző években.  Az egynapos jegy megszűnt, de a kétnapos jegy ára 28 Euro/fő (2013-ban 44 Euro/fő volt). A belépő tartalmazza a „start csomagot” (buszhálózat használata, buszmenetrend, térképek, 5 bor kóstolása a résztvevő pincészeteknél, kóstolópohár, 6 palack bor vásárlása esetén igénybe vehető 5 Euro-s bón). Kétnapos jegy online jelentkezéssel április 27-ig igényelhető, ára 24 Euro/fő. Elővételben a Raiffeisen bank regionális kirendeltségein (Oberwart, Güssing, Jennersdorf) is megvásárolható a jegy, 24 Euro/fő áron. Belépőjegyek vásárolhatók a pincészeteknél is, ez esetben a buszokat használhatjuk már kiutazásra is.  

Előző évi tapasztalataink alapján is alátámasztjuk, hogy ezen a kis területen változatos borok születnek, így termőhelyek alapján:

Fent, északon, Rohonc (Rechnitz) a borvidék legészakibb pontja. 600 méteres magasságban is vannak dűlők. Alapvetően fehérboros régió, itt főleg Olaszrizlingeket (Welschriesling) kóstolhatunk, de vörösborokat is készítenek az alacsonyabban fekvő területekről. A borok gyümölcsösek, savban gazdagok, minerálisak. Josef Mandl Welschriesling-je is igazi terroir bor, amely hűen tükrözi az északi fekvést, de kihagyhatatlannak ígérkezik az idén is a Straka birtok. A 2013-as Bortavaszon szereztünk csodálatos élményeket Rohoncon.

  

A következő tájegység Eisenberg és vidéke. 2012-ben elsősorban ezzel a résszel ismerkedtünk. A Kékfrankos ideális termőhelye, a borok itt testesebbek, minerálisak, pikánsak, intenzív jellegűek, amely karakterekkel csak itt találkozhatunk ezen a borvidéken. Az ásványosság a teljes borvidékre jellemző, de Eisenberg intenzitása egyedülálló, így a Vas-hegy kiemelkedik a régióból. Kopfensteiner, Grosz, Mittl, Stubits. Kékfrankosok különböző kézből, különböző évjáratokból, más-más dűlőkről, de egy talajról. A kóstolt négy stílus a Vas-hegy tükörképe borra vetítve. Családias hangulatú, szép tételekkel tarkított Csaterberg, amely gyalogosan is könnyedén lejárható.

Vidám hétvége lesz - Hans-Peter Neun, Harald Popofsits és Szabadfi Zoltán

Számunkra még ismeretlen, feltérképezésre váró szeglete a déli tájegység a 498 hektáros Eisenbergi borvidéknek. Délen a borok erősebbek, testesek. Heilgenbrunn és Eltendorf régió az Uhudler vidéke, amely egészen másfajta borokat rejt, mint az északibb Kékfrankosok, de a direkttermő mindenképpen kultikus borrá nőtte ki magát. Idén az Uhudler kap kiemelkedő szerepet a két nap során, de mellette érdemes felkeresni a Gratl birtokot, Ziegartig, és az Oberkofler bioborászatot.

Ha esetleg valaki tanácstalan, merre is induljon el az „ismeretlenbe”, annak figyelmébe ajánljuk korábbi élményeinket itt a blogon, és képgalériánkat a facebook oldalunkon. Amennyiben pedig járt már valaki egy-egy részen, akkor érdemes az újdonságokat keresni, hiszen a korábban jól bevált pincészeteknél biztosan történtek évjáratváltások, így egy-egy szeretett tétel új köntösben újra kóstolható.

A borvidéki betekintés után - immár kis tapasztalattal a hátunk mögött - érdemes aztán kitekinteni hazafelé a buszok ablakán… Az édes hazatérés előtt pedig - ha tetszett a két nap -, bátran integessünk vissza azzal az érzéssel, hogy újra többek lettünk, mert többet láttunk, többet kóstoltunk a világból.

- A Bortavasz 2014 sajtótájékoztatóján készült képek teljes galériája a Borgőz facebook oldalán -

Szöveg és fotók: Wawrzsák László 

További részletek a Bortavasz 2014 oldalán.

Bortavasz 2013 - Újra bortúrára hív minket Dél-Burgenland borvidéke

Ismerős a pillanat, amikor az új szomszéd átjön, becsenget, bemutatkozik, és meghív magához például egy kis borozásra? Ideális esetben ez történik, amikor új lakó érkezik környezetünkbe. De ez történhet akkor is, amikor a régi, jó szomszédság valóban viszony, és nem iszony. Ha pedig a meghívást elfogadjuk, akár azt is elmondhatjuk: a jó szomszédét iszom. Az elmúlt héten második alkalommal kopogtatott be hozzánk nyugati szomszédunk, hogy áthívjon minket a határszéli borvidék Bortavasz 2013 rendezvényére, 2013. május 4-én és 5-én. Első alkalommal 2012-ben tette ugyanezt, akkor szintén az első májusi hétvégén ismerkedhettünk Dél-Burgenland boraival a Weinidylle pincéiben.

A tematika szinte változatlan az előző évihez képest, de bővült a pincészetek száma, a bevont hazai települések köre, illetve előzetes foglalással kedvezményeket is kínál a szervező Weinidylle Südburgenland. A borkóstolóval egybekötött sajtótájékoztatón a részleteket Harald Popofsits, Walter Dulmovits, valamint Szabadfi Zoltán ismertette.

A Bortavasz 2013 sajtótájékoztatóján Harald Popofsits, Szabadfi Zoltán és Walter Dulmovits

Dulmovits úr a három napos rendezvény borászati oldaláért felel, így a szakmai szempontokat és főbb programokat ő ismertette. Megjegyezte, hogy az előző évi statisztika alapján a látogatók 30%-a magyar vendég volt, így idén is hasonló sikerre számítanak.

A Bortavasz 2013. május 3-án, pénteken a Wein Trophy-val indul. A borversenyen Dél-Burgenland három legjellemzőbb bora kerül a bírák poharába: Welschriesling, vagyis Olaszrizling, Kékfrankos Classic, és Kékfrankos Reserve kategóriában hirdetnek győztest egy gálavacsora keretében. A rendezvény a bor és gasztronómia szerelmesein kívül zenei ínyenceket is vár, hiszen a rendezők meghívását elfogadta egy japán hegedűművész, Mayeda Tomoko, valamint Theresa Ya-Lin Hsu zongorista, akik Bartók műveket játszanak majd, így szép és maradandó élményt nyújthat az est vendégeinek.

A szombat és a vasárnap a nyitott pincék jegyében telik majd, a résztvevő 67 pincészetnél 5-5 bort kóstolhatunk meg, melyek a helyi, egyszerűbb gasztronómiai termékek (pogácsa, sós stangli, stb.) kísérőjeként szolgálhatnak. Néhol a helyi gasztronómia számos ínyencsége is asztalra kerül majd, lehetőséget nyújtva arra, hogy a szakácsok és háziasszonyok tudásával is megismerkedhessünk, a tapasztalatgyűjtés érdekében pedig egy-egy pohár bor mellett bizonyosan lehet érdeklődni a finomságok készítéséről is.

Tavalyi nagy kedvencünk: Tökmagolajjal kevert, és balzsamecetbe áztatott aszalt szilvával, chilivel készült zsíroskenyér variációk Sylvia és Clemens Hafner-nél

 

Idén bővül a buszhálózat, amely a borvidék csatlakozó pincészeteit köti össze. A teljes élmény érdekében „házhoz” jönnek értünk, így az itthoni zéró tolerancia szabálya miatt felhőtlen kóstolást kínálnak - vezetési szempontból - a felelős borfogyasztó sofőröknek is. A kiterjesztett buszhálózat indulási és érkezési pontja két magyar várossal bővült: Szombathely mellett idén már Kőszegen és Körmenden is lehetőség nyílik a felszállásra, így egyre több magyar látogatót várnak a nyitott burgenlandi pincék.

A sajtótájékoztatón Harald Popofsits egy ideális képet festett elénk: képzeljük el, hogy 20 Celsius fokban ülünk egy kedves Buschenschank teraszán, jobbunkon egy friss, üde fehérbor, balunkon pedig egy szép, helyi, nehéz vörösbor… Tehát a szép időt ők megrendelték, nekünk már csak a borokra szükséges fókuszálni. A tavalyi évben ideális borozgatós idő nyújtózott a Vas hegy lankáin, a harsány zöld természet felett a kék égbolt varázsát csak egy kis árnyékadásnyi időre törte meg néhány felhő.

Kooperatív együttműködés, vagyis a Dél-Burgenland turisztikai egyesület és a Weinidylle egyesület, a borászatok egyesülete keltette életre a tavalyi évben a Bortavaszt, amelyet idén és még jövőre is biztosan megrendeznek, így nyugodt és ráérős bortúrára nyílik lehetőség, hiszen lehetetlen egyszerre végigkóstolni közel 330 tételt, így, ha valamelyik pince kimarad, oda jövőre vissza lehet térni.

Bortavasz a javából: napsütés, kék ég, és egy jól behűtött Uhudler Frizzante a Wiesler Schreiner pincénél 

 

De mi teszi egyedülállóvá a Dél-Burgenlandi Bortavaszt?

9 borrégió 67 borászata - köztük Garger Imre és Mittl András -, közel 330 bor, Rohonctól (Rechnitz) Ókörtvélyesig (Eletendorf) 60 km hosszú földrajzi távolság, amely a teljes Dél-Burgenlandi turisztikai régió is egyben. A borrégiók, és ezáltal a borok között is vannak különbségek, így - csakúgy, mint a hazai borvidékeinken - itt is találkozhatunk bőven egyedi, terroir-t tükröző borokkal. Ami igazán különleges azonban, az a buszhálózat. A turizmusban fontos trend a fenntarthatóság, valamint az ökológiai gondolkodás. A Bortavasz az első igazán „zöld” boros turisztikai rendezvény Ausztriában. Tavaly több mint 700 ember élt a buszhálózat adta lehetőséggel az 1200 látogatóból.

A Shuttle buszrendszer célja, hogy minél könnyebben, gyorsabban, és környezetbarát módon lehessen közlekedni a pincészetek között. A buszok útvonali térképe már-már egy metróhálózat képét idézi - valahol ez is a rendezők célja. A hálózaton közlekednek majd gyorsjáratok, de lesznek rajta minden állomáson megálló buszok is. Összesen 9 busz közlekedik majd a hálózaton belül folyamatosan, így fél-1 órás ütemben minden településről eljuthatunk egy másikra. Konkrétan a régió összes panziójából, településéről elérhető a rendszer, illetve Szombathelyről, Kőszegről, Körmendről is lesz csatlakozási pont, így busszal, saját autó használata nélkül két nap alatt be lehet utazni a teljes borvidéket.

Helybeli szálláslehetőségeket is kínál a turisztikai egyesület kisebb hotelekben, panziókban, de érdemes előre foglalni, ugyanis az előző évben teljes kihasználtsággal működtek az autentikus szálláshelyek. Az „ottalvós” hétvége kulináris élményekkel, hosszabb pihenéssel, és kedvezménnyel is kecsegtet, ugyanis szobafoglalás esetén egy napijegy áráért (22 euró) 2 napi belépő jár. Az opció foglalási határidőtől mentes, de érdemes mielőbb foglalni!

Gyorsjáratok, minden állomáson megálló buszok - A busztérkép nagy segítségünkre lesz

Árak tekintetében…

A szervezők különböző rendszereket alakítottak ki. Napijegy 22 euró, ehhez különböző módon lehet hozzájutni, bizonyos esetekben jelentős kedvezménnyel.

Online jegyrendelés, speciális ajánlattal (április 15-ig!): 22 euró/2 nap, azaz egy napijegy áráért 2 napi belépő jár! Egyszerű a rendszer… formanyomtatvány, név, e-mail cím, voucher nyomtatás, biztonsági kód, majd helyszíni fizetés a rendezvény napján egy borászatnál, vagy vinotékában a borvidéken, és máris átvehető a két napos karszalag.

Elővételi jegy az összes dél-burgenlandi Raiffeisen bankfiókban hozzáférhető, ebben az esetben az ár: 18 euró/nap. Beszerezhető a bank nyitvatartási ideje alatt május 3-a péntek estig.

Helyszíni jegyvásárlás: 22 euró/nap, a rendezvény napján minden résztvevő borászatnál, vinotékánál.

Csoportos kedvezmény 10 főtől, ez esetben a jegyár 18 euró/nap. (Előzetes bejelentkezéssel az office@weinidylle.at címen).

Szoba foglalása esetén egy napijegy áráért két napi belépő jár, azaz 22 euró/2 nap.

Mit kapunk?

„Túlélőcsomagot”, amely egyfajta ismertetőjel is egyben a két nap alatt. Jó példa erre, hogy tavaly a dűlő menti sétánk közben 50 fős busz állt meg mellettünk a két megállóhely között, a sofőr pedig kedvesen invitált minket.

A csomag tartalma, szolgáltatási:

- a buszhálózat ingyenes használata

- a buszhálózat menetrendje

- ingyenes borkóstoló (pincészetenként 5 különböző bor)

- egy borospohár (praktikus pohártartóval)

- Wein Guide a látogatható borászok és valamennyi kóstolható bor felsorolásával, jegyzetelési lehetőséggel

- a borvidék részletes térképe (bejelölve a pincészeteket és az éttermeket is)

- 5 euró értékű bon, mely 6 palack bor vásárlása esetén váltható be (szükség esetén a központi vinotékába szállítják a palackokat, így ott átvehető hazautazás előtt).

Gyalogosan is érdemes lesz majd néhány megállót megtenni

Válaszok a kérdésekre, azaz fontos tudnivalók!

Útvonal

- Szombathelyről Kőszegen át vezet a busz útja. Ez egy olyan változás az idei évben, amely a tavalyi buszos nehézségek elkerülése érdekében történt, hiszen korábban a gyanútlan, borosan vidám turista könnyen másik buszra szállhatott. Ezért most a járatok érkezését kissé „széthúzták”, így a buszok Rohoncra (Rechnitz) (észak), és Nagysároslakra (Moschendorf) (dél) érkeznek. A településeken szintén kínálnak bort a nyitott pincék, de innen lehetőség nyílik a továbbutazásra is, például a gyorsjáratok igénybevételével.

- Az 1-es vonalon kétszer annyi busz közlekedik majd, így hamarabb juthatunk el A-ból B-be.

Borok

- Magyar borászokkal is bővült a tavalyi létszám, Garger Ime és Mittl András Bildein-ben, a Borarchívumban lesz megtalálható.

- Különlegesség: A Ferreum borászat a tradíció őrzése jegyében 1 literes, csavarzáras, - a későbbiekben parafa dugó zárási móddal is - palackokba töltött borokkal jelent meg a piacon három tétellel (Gemischter Satz, Kékfrankos, Kékfrankos alapú cuvée). A palackforma - és méret - ideális piknik borospalack lehet…

- A résztvevő 67 borászatból 48, összesen mintegy 200 ezer palackot termelő borászat tagja az Eisenberg DAC rendszerének, amely bizonyos előírások alapján egyfajta minőséget takar.

A sajtótájékoztató borai - 6 tétel a közel 330-ból, amelyet a Bortavaszon kóstolhatunk

 

Terroir

- Terroir-ok tekintetében más-más stílusú borok születnek:

Fent, északon, Rohonc (Rechnitz) a borvidék legészakibb pontja, 600 méteres magasságban is vannak dűlők. Alapvetően fehérboros régió, itt főleg Olaszrizlingeket (Welschriesling) kóstolhatunk, de vörösborokat is készítenek az alacsonyabb területekről. A borok gyümölcsösek, savban gazdagok, minerálisak. Josef Mandl Welschriesling-je is igazi terroir bor, amely hűen tükrözi az északi fekvést. Ropogós frissességgel üdítő kezdet lehet egy bortúrához.

A következő tájegység Eisenberg és vidéke, mi tavaly elsősorban ezzel a résszel ismerkedtünk. A Kékfrankos ideális termőhelye, a borok itt testesebbek, minerálisak, pikánsak, intenzív jellegűek, amely karakterekkel csak itt találkozhatunk ezen a borvidéken. Az ásványosság a teljes borvidékre jellemző, de Eisenberg intenzitása egyedülálló, így a Vas hegy kiemelkedik a régióból. Kopfensteiner, Grosz, Mittl, Stubits. Kékfrankosok különböző kézből, különböző évjáratokból, más-más dűlőkről, de egy talajról. A megkóstolt négy tétel a Vagy hegy tükörképe borra vetítve.

Délen a borok erősebbek, testesek. Heilgenbrunn és Eltendorf régió az Uhudler vidéke, amely egészen másfajta borokat rejt, mint az északibb Kékfrankosok, de a direkttermő mindenképpen kultikus borrá nőtte ki magát. Feltérképezésre érdemes tájegysége ez is a 498 hektáros eisenbergi borvidéknek.

Két nap Dél-Burgenland lankáin...

Ha valaki tanácstalan, merre is induljon el az „ismeretlenbe”, annak figyelmébe ajánljuk előző évi élményeinket itt a blogon, és képgalériánkat a facebook oldalunkon.

Tehát ha valaki meghív minket, azt érdemes meglátogatni, a szomszédot pedig illik ismerni. Mi, magyarok, szerencsés helyzetben vagyunk, sokrétű és izgalmas a borvidéki térképünk, de a szép boraink mellett sok bortermelő szomszédunk is van. Felvidék, Erdély, Horvátország, Ausztria… Sokan bemutatták már boraikat a hazai rendezvényeken - Boregyetem, VinCE, Kárpát-medencei Borászok Találkozója - sőt, bizonyos határon túli borfesztiválok szereplői magyar borászok. Így van ez rendjén, szükséges az együttműködés. Most tehát Ausztriából érkezett meghívás, hogy bemutassák nekünk is kis régiójukat, annak titkait, hangulatát.

Illik ismerni a szomszédot, jó átmenni, jó együtt borozni, jó tapasztalatot szerezni. S jó utána hazatérni is, azzal az érzéssel, hogy megint többet láttunk a világból

Szöveg és fotók: Wawrzsák László

Rock és bor, avagy zúzás és bogyózás a Picture on fesztiválon

„Annyira punkok vagyunk, hogy egyáltalán nem is vagyunk azok. Mi így vagyunk punkok.” – mondotta egykoron Dexter Holland, az Offspring énekese. Ja natürlich, valahogy így vagyok én is a rockerséggel. Mivel még a harmadik Uhudler, és a ráadásként kóstolt Welschrieslingek után sem sikerült megpillantanom a rettenetes pinkarockerhalat a Pinka-partról, a bildein-i Borarchívum falai közé viszont annál többször jártam vigasztalásért (ugyanis egyéb, amúgy persze boros elfoglaltság miatt lemaradtam a Qimbyről, ajjajajj!), a Picture on fesztiválról inkább borilag számolnék be, zeneileg úgyis megtették már nálam muzikálisabb és hozzáértőbb tudósítók.

A Picture on-érzés - Fotók: Wawrzsák László

Azért talán annyit mégis, hogy nagyon tetszett Jimmy Cliff píszendlávos szánsájnidéjes hangulatú, ringatózós, tejbetökvigyorgós, lazulós koncertje, és totális döbbenet, majd felszabadult röhögés – másnak nem igazán tudom nevezni - váltakozott bennem az Alf Poier & Obersteirische Wolfshilfe „Suicide Metal”-os, Ich esse meine Suppe nicht-es színpadra lépése közben. Az antwerpeni dEUS alap,  Bad Timing című számuk régóta és még ma is kedvenc, így a lúdbőrözés sem maradt el a koncert alatt, pláne, amikor minden színpadon lévő gitározós feladatot ellátó tag egyszerre gyújtott rá a szólóra. Aztán jól befűtött nekünk az In Extremo zenekar, de el is kélt a hűvös Alpokaljai éjszakában némi lángszórós hőhullám a fejünk fölé.

Metálvilla helyett borospohár

Néha átnéztünk az Almáskertbe is. Nomen est omen, vagyis tényleg mosolygó gyümölcsöktől roskadozó almafákat találtunk ott, alatta a kisszínpaddal, nem mellesleg fürtökkel teli szőlőtőkék ölelésében, ha már ugye borvidék. Nem, senki nem tornázott a fák ágain, nem gázolt derékig a szőlőben, valahogy az itt szórakozó fiataloknak bőven elég volt az a helymennyiség, amit a rendezők kijelöltek számukra. Bár néha azon csodálkozom, hogy mi azon csodálkozunk, hogy jé, a külföldi fiatalok kulturáltan szórakoznak. Ez a hely amolyan kis pihenő- és elmélkedősarokként funkcionált a fesztiválon, ahol ki lehetett nyújtóztatni végre a nagy rockerkedésben behajlított hüvelyk-, középső-, és gyűrűsujjunkat, a piros nyugágyak egyikébe süppedve írhattak „hiányzol”-os sms-t a magányosok, a kedvessel összebújva meg például a bájos Clara Luzia dalolgatása közben lehetett romantikázni.  

Clara Luzia az "entellektüel" színpadon

Mivel nem tagadom, elsősorban az egykori Beled, vagyis a mai Bildein borvidéki mivolta vitt a Picture on-ra, ráadásul a víz-, pontosabban szódafogyasztást büntették a fesztiválon - legalábbis az árat tekintve -, gyorsan átváltottunk más folyékony halmazállapotú italok kóstolgatására. Történetesen a Weinarchiv, vagyis a Borarchívum nagyszínpadtól egy lángcsóványira lévő üvegfala mögé húzódtunk, illetve felkerestük a kemping területére kitelepült Buschenschankot is. Mivel tavasszal már tettünk némi felderítő túrát Dél-Burgenland pincéiben, nem ért váratlanul az Uhudler hiperaktív jelenléte.

Uhudler kultusz

Az Uhudler nem más, mint direkttermő szőlők bora. Igen, amit mi tűzzel-vassal kiirtottunk, hogy lehetőleg írmagja se maradjon, arra a Vas-hegy osztrák oldalán egy ütős kis brand-et építettek, és mindenféle metilalkoholok meg agyhalálok emlegetése helyett arra helyezik a hangsúlyt, hogy a direkttermő szőlőknek semmi szüksége nincs növényvédő szerekre, tehát nem is permetezik azokat, emiatt az Uhudler a legtisztább, legtermészetesebb ital. Egyébként a borzalmas hazai riogatások, tőkekivágások és újabb telepítés tiltások óta kiderült, hogy naponta kb. 40 liter otelló bort kellene meginni ahhoz, hogy a halálos adagnak számító 12 grammnyi metilalkohol a szervezetbe jusson. Persze, mindig lehet összeesküvés elméleteket gyártani pro és kontra, de gyanítom, ennyire még az osztrákok sem szuicid hajlamúak, hogy olyasmit nyeljenek nyakra-főre, amitől pár éven belül egész Dél-Burgenland elnéptelenedik. Egyébként készül belőle a Vas-hegy túloldalán Frizzante is, illetve ismertek „koktélosított” változatai is, úgymint a "Pinkavüz", vagyis Pinkawossa (1/1 arányban Uhudler és szóda), a Pinkawossa light (1 rész Uhudler, 1 rész Almdudler, 1 rész szóda), és a Pinkawossa deluxe (1 rész Uhudler, 1 rész szóda, és 1 „schuss” bodzaszörp (szirup).

A Borarchívum bárjában

Persze hazudnék, ha azt mondanám, az Uhudler kultusz miatt nézelődünk időnként a Vas-hegy túloldalán. Nem. Elsősorban a Kékfrankosokat (Blaufränkisch) és az Olaszrizlingeket (Welschriesling) tanulmányozzuk. Ezt a Picture on kempinges Buschenschankjában kihagytuk (itt egyébként 5-7 euró/palack áron lehetett hozzájutni Kékfrankoshoz, Zweigelthez, Cabernet Sauvignon-hoz, Olaszrizlinghez, félszáraz Chardonnay-hoz), és a festett hordókkal teli kis terecskén áthaladva a nagyszínpad közvetlen közelében, a templomtorony és a platánfák árnyékában található Borarchívumba sétáltunk, már csak azért is, mert vészesen közeledett a Leningrad Cowboys zenés-táncos nagyszínpados showja.

Irány a Picture on!

Ami meglepett, az a Borarchívum bárja, pontosabban az a tény, hogy a fesztivál idejére nem a faházas kitelepülést választották, hanem kinyitották a bár hatalmas üvegajtóit, méghozzá a totális daráló, vagyis a nagyszínpad előtt vadul csápoló rockerek közvetlen közelében. Sokat elárul, hogy nem féltették sem a berendezést, sem a bútorokat, az üvegpolcokon bátran kint hagyták a palackokat, és láss csodát, senkinek sem jutott eszébe vandálkodni, a borbár szinte ugyanolyan pedáns rendben működött, ahogy az Bildein csendes kis hétköznapjain történik, csupán annyi különbséggel, hogy most nem szolid borkóstolgató társaságok, hanem metálvillázó srácok és lányok koccintottak jókedvűen. Egyetlen delikvens szeretett volna véletlenül áthaladni az üvegfalon, de az ellenállás észlelése után udvariasan elnézést kért az akadálytól, és bizonytalan léptekkel bár, de megkereste a megfelelő megoldást a kijutásra.

Egymás mellett a Vas-hegy két oldala - jobbra a vaskeresztesi Mittl András borok

A borok kóstolásához 2 euróért bérelhettünk poharat, történetesen igazi, talpas boros poharat, azzal a különbséggel, hogy nem üvegből, hanem műanyagból készült, de ez egy zenei fesztiválon természetes. A Borarchívum bárjában 3 euróért kóstolhattunk 1/8-nyi bort, elsősorban persze helyi termelők borait, de megtaláltuk a listán a vaskeresztesi Mittl András Kékfrankos rozéját is, sőt, a polcon ott van 2009-es vaskeresztesi Pinot Noir-ja, és 2009-es vaskeresztesi Kékfrankosa is. A Borarchívum egyébként két részből áll: az egykori plébánia borospincéje a Weinidylle névre keresztelt borvidék kincseit rejti, vagyis itt őrzik a legjobb évjáratú borokat, de csak különleges alkalmakkor bontanak fel egy-egy nemes palackot. A másik rész, vagyis a már említett földszinti, modern, áttetsző üvegfalú borbár a borkóstolók és a borárusítás helyszíne, illetve szinte észrevétlenül integrálva a fesztivál helyszínei közé egy évben egyszer a pinkarockerek kedvelt találkozási helye.

Leningrad Cowboys

Walter Josef 2011-es kicsattanóan friss, és gyümölcsös Olaszrizlingjével a poharamban ugráltam végig az olyan örökzöldeket, mint a Back in the U.S.S.R.-t, vagy a Kids in America-t felvillantó, végül vadul kakalinkamajázó Leningrad Cowboys-t, majd elbúcsúztunk a kicsiny Bildein-től, és a Vas-hegy osztrák oldalától. A Pinka mélyén élő, több száz esztendős, szerelmi bánatos rettenetes pinkarockerhal meg talán jövőre megmutatja majd magát, és addig a Quimbyt is bepótolom, ha lehet, valamelyik hazai borvidéken...

- Teljes képgaléria a facebookon -  

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz