Három téma, hat fiatal borász,
tizennégy bor. Az idei Boregyetem első napjának szereplői a fiatal borászok
voltak, akik nem mellesleg a Junibor egyesület tagjai is. Nem is sokáig – talán csak az előadást megnyitó bemutatás
erejéig - hallhattuk nevüket Tibornak, Tamásnak, Andreának, Endrének,
Angelikának, és ekkor találkoztunk csak a dr. megjelöléssel is. Utána már oldódott
a kezdeti izgalomból származó, apró, zizegő feszültség, előbb-utóbb fészkelődni
kezdett a pulpituson a komolyságot felváltó felszabadultság, és később már leginkább
csak Titi, Andi, Tomi, Angi és Endi neveket hallhattunk a teremben.
Fiatal borászok a Boregyetemen - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita |
A Boregyetem első napjának
előadói egytől egyig a 70-es évek vége, 80-as évek szülöttei. Síelés, strand, vitorlázás,
kosárlabda, külföldi és hazai tanulmányok, utazások, széles látókör, nyitottság,
önfeledt szórakozás, családi események, öröm és nehézségek – ugyanúgy zajlik az
életük, mint a mostani huszonévesek, vagy harmincas éveik elején járó fiatalok zömének.
Azzal a különbséggel, hogy ők emellett szorgalmasan dolgoznak a szőlőben, egyengetik
a borok útját a pincében, marketinggel foglalkoznak, iskolában oktatnak,
blogolnak, cikkeket írnak, interjúkat adnak, esténként pedig borbemutatókon,
borvacsorákon, borfesztiválokon mesélnek a boraikról, és adnak válaszokat a
kifogyhatatlan kérdésekre. Életkorukból és habitusukból adódóan a saját
nyelvükön tudják megszólítani a fiatal korosztályt, utat mutatva számukra.
Talán
picit otthonosabban mozognak a szőlőben, a pincében, vagy éppen fő „bázisukon”,
a mindig nyüzsgő DiVino borbárban, mint a Boregyetemen, a Magyarság Háza
súlyos falai, áradóan tágas terei között, de közösen ezzel a feladattal is
megbirkóztak. Ismerkedjünk meg a hat fiatal borásszal, és a Boregyetem három
témájával.
ifj. Gál Tibor előadása az Egri csillagról |
Első töltés: A XXI.
század Bikavére és Egri csillaga
Az első szakasz két előadója az
egri borvidék képviseletében ifj. Gál
Tibor, és a szekszárdi borvidékről Sebestyén
Csaba. Eger új fehér házasítása,
az Egri csillag bemutatásával kezdődik az idei első Boregyetem. 2010
februárjában indult el a kezdeményezés, hogy legyen Egernek egy, a Bikavérhez
hasonló, de fehér fajtákból készült házasítása.
– Mivel rájöttünk arra a nyilvánvaló tényre, hogy mi egy hűvös, északi
elhelyezkedésű borvidék vagyunk, és a borvidék közel ötven százaléka fehér
szőlőfajta, gondolkodni kezdtünk, mi lenne, ha egy olyan házasítást
készítenénk, amely a sok elaprózódott fehér fajtát egymásba integrálja –
kezdi előadását Gál Tibor. Annak idején, a Bikavér létrejöttekor is hasonló
gondolat volt a vezérfonal a kékszőlők kapcsán, most, 100 évvel később pedig
megszületett Eger fehér cuvée-je, az Egri csillag is. A névválasztást egy
szakmai zsűri segítette. – A névválasztó
kampány során a beérkező szavazatok láttán jobbnak láttuk egy szakmai zsűri
felállítását, különben Chuck Norris lett volna az új fehér cuvée-nk neve, ezt
pedig nem akartuk – meséli mosolyogva Tibor.
Az Egri csillagot az egész
borvidék felkarolta, és 2011-ben már közel 20 termelő jelentette be, hogy
elkészítik saját fehér cuvée-jüket. Az egri borászok összefogását
szimbolizálja, hogy valamennyi Egri csillagot egyszerre, egy időben hozzák
forgalomba, méghozzá a tavasz kezdetén, március 15-én. A fehér cuvée olyannyira
népszerű lett, hogy a 2011-es évjárat a pincékből szinte már el is fogyott, pedig
a következő év március 15-e még nagyon messze van.
Közben persze kóstolunk is, Bolyki Jani 2011-es Egri csillagát,
amely alnévvel is rendelkezik: Pocok a szántásban. Ahogy Tibortól megtudjuk, a
Pocok a Hazug Mókus és az Ördöngös Nyúl barátja, a bor pedig Hárslevelű,
Olaszrizling, Királyleányka és Sauvignon Blanc násza. Egyedül a Királyleányka
ücsörgött acéltartályban, a többiek hordóban érlelődtek. Innen a szép
felépítés, a cizellált illatok és az érett gyümölcsös ízek, leheletnyi ásványossággal
díszítve.
Közben az Egri csillag legendáját
is elmeséli Tibor. A történetben szereplő zarándokok kőkunyhói életre is kelnek
majd, az Ostoroson ma is álló kőkunyhót rendbe teszik, a többit pedig
felépítik, és ezekkel a kunyhókkal fogják jelezni Eger dűlőit. - Hosszú távon hiszek abban, hogy az egri
bormennyiségnek a 80-90 százaléka két bor lesz, az Egri Bikavér, és az Egri
csillag – fejezi be előadását Tibor, és adja át a szót Sebestyén Csabának,
aki a szekszárdi Bikavérről mesél.
1986-ban kapta vissza a borvidék
a Bikavér név használatának jogát. A kezdeti nehézségek, és a sokféle
szemléletben készült Bikavérek kavalkádja miatt alakítottak ki egy koncepciót,
amely már egységes karaktert és arculatot ad a szekszárdi Bikavéreknek. Azokat
a Kárpát-medencei fajtákat preferálják, amelyek megtalálhatók a szekszárdi
borvidéken, ilyen a Kékfrankos és a Kadarka, utóbbi kötelező alkotóeleme a
szekszárdi Bikavérnek, ezzel is segítve a fajta köztudatba való visszatérését.
Sebestyén Csaba a mikrofon beállítás után a szekszárdi Bikavérről beszélt |
– Egyelőre a Bikavér feltámasztási fázisában vagyunk – mondja Csaba. –
Sokan próbálták megfogalmazni, milyennek
kellene lennie a szekszárdi Bikavérnek. Mint a Bikavér történetbe utolsóként bekapcsolódó fiatal borász, megpróbáltam összefoglalni a gondolatokat, és arra jutottam, hogy olyan bort kellene készíteni, amelyben szépen tükröződik a Kárpát-medencei fajták fűszeressége, egyedi ízvilága, amely a világon sehol nem kóstolható, ugyanakkor megvan benne a nemzetközi fajtáknak az a fajta textúrája, teste, vastagsága, amitől egy Bikavér Bikavérré tud válni.
Közben 2007-es Takler Bikavért kóstolunk. Telt, de nem nyomasztóan súlyos, érett és meleg aromákkal. Kékfrankos alap meggyel és fekete cseresznyével, benne a Merlot lágysága, a két Cabernet határozottsága - ebből hangsúlyosan a Sauvignon "tökössége" ahogy Takler Feri bácsi fogalmazta meg egyszer - és a Kadarka fűszeressége. Aztán a 2009-es Sebestyén Bikavér kerül pohárba. Dűlőszelektált bor, 50-60 éves tőkékről szüretelt alapanyagok. A dűlőszelektált borok új fejezetet nyitottak a szekszárdi borvidék életében.
- Mindenképpen mellőzzük az új, első töltésű fa használatát - mutatja be a bort Csaba. - A mi boraink zömében inkább nagyobb hordóban, illetve sokadik töltésű hordóban érlelődnek. Egyszer-kétszer előfordulhat, hogy újfahordót is kell használni, ez szükségszerűség, de a törekvés az, hogy a szekszárdi Bikavérben a szekszárdi borvidék karaktere, arca jelenjen meg, ne pedig a legjobb kádár munkájának lenyomata.
Második töltés:
Minden a szőlőben dől el... vagy a facebook-on?
A pulpituson a villányi, közepes méretű
családi pincészet képviseletében Gere Andrea, és a kis, etyeki
családi birtokot bemutató Hernyák Tamás. Az előadás címe elsőként
– akárcsak Gere Andinak - nekem is furcsának tűnt, illetve nekem is egyértelműen
a „persze, hogy minden a szőlőben dől el” válasz jutott eszembe. Azonban Tomi
gondolata már más irányba indított el: - Az csak egy dolog, hogy jó minőségű
borokat készítünk, de a mai világban ezeket a borokat el is kell tudni adni.
És ha valamihez, hát ehhez biztosan kiemelten fontos felület a facebook,
különösen, ha nem feltétlenül közösségi oldalként, hanem egy folyamatosan
frissülő, azonnali információkat közlő „újságként” gondolunk rá.
Hernyák Tomi |
Akár félreérthető is lehet
azonban a pincészetek facebook-on történő kommunikációja. – Mi egy közepes méretű családi pincészet
vagyunk – mondja ezzel kapcsolatban Andi. – Megjelent a médiában és a sajtóban egy jelenség, ahol kizárólag a
kézműves borászatok sajátjának tekintik a minőséget, és az ilyen méretekben
dolgozó családi pincészetek, mint amilyenek mi is vagyunk, pusztán
tömegtermelést jelentenek az ő számukra, mi csak egy kirakat vagyunk, mi a
facebook-on „dőlünk el”, tehát pusztán a marketingről és a nagy stratégiákról
szól az életünk, de ez nem így van. A birtok méreteiből adódóan nem mi kapálunk
már a szőlőben, nem mi metszünk, nem mi mossuk a prést, viszont én ettől nem
érzem azt, hogy kevesebbet tennénk. Egy bor nem attól lesz jobb, hogy a
tulajdonos személyesen műveli a szőlőt, vagy végzi a munkát a pincében, azt
ugyanis lehet rosszul is csinálni. Nagy méretekben ugyanúgy lehet kellő
gondossággal dolgozni. Tehát nálunk is a szőlőben dől el a minőség, nem vagyunk
felfújt lufi, nem vagyunk facebook-borászat, annak ellenére, hogy használjuk ezt
a felületet.
Gere Andi |
Andi még két nagyon fontos
dologra hívja fel a figyelmet a facebook-kal kapcsolatban: - Ma már sokkal gyorsabb ütemben növekszik a
borászatok száma, mint a borfogyasztó közönség. Nyilván minden borászat
igyekszik kiemelni magát ebből a tömegből valamilyen filozófiával,
mondanivalóval. Erre egy kis borászatnak is kell áldozni, hiszen megjelennek az
új szereplők, akik adott esetben nem biztos, hogy rossz minőségű bort hoznak a
piacra, és megfelelő apparátusuk is van marketing terén. Ezen kívül nagyon
fontos dolog, hogy az információk közönséggel való megosztásával segítenünk kell
a borkereskedőink munkáját is, hiszen ők is a borainkkal foglalkoznak. Nem
várhatjuk el tőlük, hogy csupán ők promotálják, kóstoltassák, mutassák be a
borokat, ez egy nagyon kényelmes álláspont lenne.
Közben a jövő év áprilisában piacra kerülő Gere
Kopár 2009-es tétele érkezik a pohárba. Bár még nagyon fiatal bor, de máris
telt, kiegyensúlyozott, szép hordóhasználattal, érett gyümölcsösséggel és finom
pörkölt aromákkal, csokoládéval, kávéval.
- Mi is nagyon tiltakoztunk a facebook ellen - mondja
befejezésként Andi – de aztán be kellett látnunk, hogy megjelent egy új
fogyasztói réteg, akik lehet, hogy korábban nem is ittak bort, és akik lehet,
hogy annyira nem akarnak belemélyedni a borászkodás, és a terroir témájába,
mert ez elveszi az idejüket a hétköznapi teendőktől. Nekik annyi a fontos, hogy
jó bort kapjanak, és az ő megszólításukhoz a facebook kiváló felület. Petőfi
szavaival élve pedig „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az”, vagyis ha valaki
nagyon példamutató marketing stratégiával rendelkezik, de mögöttes, valós
tartalma nincs, az előbb-utóbb úgyis el fog tűnni.
Harmadik töltés:
Tokaji – édes mostoha?
Édes téma következik, az előadók Árvay Angelika, és dr. Demeter Endre Tokaj-hegyaljáról. - Az a különbség az előző
előadók és köztünk, hogy mi nem különböző borvidékekről jöttünk, és méretben
sincs köztünk hatalmas különbség – kezdi nevetve előadását Angelika. Az
előadás célja a tokaji édes borokkal kapcsolatos sztereotípiák eloszlatása. - Szeretnénk megmutatni, milyen a tokaji bor,
mint a mindennapok bora – folytatja Angi – amelyet, nagyon örülnénk, ha felbontanának akár minden este egy jó kis
borozgatáshoz, egy könyv mellé, vagy egy sajttálhoz.
Árvay Angelika az Édesemmel érkezett |
Hogy mindehhez azonnal kedvet is kapjunk, Angelika saját, 2011-es évjáratú „Édesem” Sárgamuskotálya csordul a pohárba. Mosolyog, dorombol, szép, könnyed, kiegyensúlyozott. – A muskotály szerintem nagyon alkalmas arra, hogy megszerettessük a fiatalokkal a bort. Emlékezetes, felismerik, azonnal tudják, hogy mit kóstolnak. Önmagában, beszélgetéshez is remek, de vacsorához, ételhez is párosítható, egy könnyed, mascarpone-s, gyümölcsös desszerthez bármikor el tudnám képzelni – mondja, majd Demeter Endre veszi át a szót.
- A fiatalos Tokaj üde arcát igyekszünk bemutatni. Az egyetemen voltak
barátaim-évfolyamtársaim, akik azt mondták: a te szádból soha ne halljunk
panaszt, mert annak az embernek, aki egy faluban dolgozhat Szepsy Istvánnal, és
Árvay Jánostól meg Orosz Gábortól tanulhat, annyira könnyű az élete – meséli
nevetve. – Az „édes mostoha” előadáscím
azonban pozitív és negatív tartalommal is bír. Pozitív, hiszen jó hír, hogy a
Juniborászok minden évben megválasztják az év juniborát, és ez a cím másodszor
került a tokajiakhoz. Ha minden tag elismeri, és úgy gondolja, hogy érdemes
ezen a vonalon dolgozni, akkor véleményem szerint a tokajiaknak olyan nagy
gondja nincs. Ez egy szakmai szervezet, egy jó baráti közösség, egymástól
tanulunk, jól érezzük magunkat együtt, de alapvetően van egy kifelé irányuló
tevékenységünk is, történetesen, hogy a saját generációnkat bevonjuk a minőségi
borfogyasztásba.
Demeter Endre |
- A tokaji borkülönlegességek azonban jelenleg kevésbé vannak jó
helyzetben – folytatja Endre. - A
Juniborban próbálunk a fiatalok számára olyan borokat készíteni, amelyek
hagyományos módon, kézi préseléssel, spontán erjesztéssel, helyi kádárok
zempléni tölgyből készült hordóit használva készülnek. Ez azonban önmagában
csak számomra érdekes, hiszen csak a végeredmény számít. A mai világban, amikor
nagyon kevés idő van annak elemzésére, hogy miről milyen véleményt formálunk,
egyetlen nagyon fontos kérdés van a fogyasztók szempontjából: ízlik, vagy nem
ízlik. A lényeg, hogy kellemes, jól iható bor szülessen. Szeretnénk nagyon
divatossá tenni Tokaj-hegyalját itthon, mert ha mi magunk nem szeretjük, akkor
ki más fogja? Egy jó csapatban, együtt, erős háttérrel ez sokkal könnyebb!
Azt hiszem, Endre - és a többi előadó - szavaihoz nem sok mindent lehet hozzáfűzni. A Boregyetem első napja - hallgatva az előadókat és kóstolva a borokat - számomra egyfajta megnyugvással zárult. Fiatal borászaink nagyon jó úton járnak, ambiciózusak, tele vannak tervekkel, szívükön viselik borvidékeink sorsát, szem előtt tartják azok jövőjét, mindemellett felfogásukban a hagyományok tisztelete ötvöződik a mai kor széles látókörével. Az összefogás, egymás támogatása, segítése, a fiatalok borkultúrájának formálása, ápolása esetükben pedig nemcsak amolyan jól hangzó marketing szöveg, valóban rengeteget tesznek, dolgoznak mindezért. Munkájukat mi is segíthetjük, keressük és kóstoljuk a fiatal borászok borait, ismerjük meg őket, hiszen bennük van a magyar bor jövője.
Azt hiszem, Endre - és a többi előadó - szavaihoz nem sok mindent lehet hozzáfűzni. A Boregyetem első napja - hallgatva az előadókat és kóstolva a borokat - számomra egyfajta megnyugvással zárult. Fiatal borászaink nagyon jó úton járnak, ambiciózusak, tele vannak tervekkel, szívükön viselik borvidékeink sorsát, szem előtt tartják azok jövőjét, mindemellett felfogásukban a hagyományok tisztelete ötvöződik a mai kor széles látókörével. Az összefogás, egymás támogatása, segítése, a fiatalok borkultúrájának formálása, ápolása esetükben pedig nemcsak amolyan jól hangzó marketing szöveg, valóban rengeteget tesznek, dolgoznak mindezért. Munkájukat mi is segíthetjük, keressük és kóstoljuk a fiatal borászok borait, ismerjük meg őket, hiszen bennük van a magyar bor jövője.
Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz