Gere Zsoltival májusban
találkoztunk utoljára. Már akkor is rekkenő volt a hőség, többet toltam a
bringát a dűlőkben, mint tekertem, de az Ördögárok szépsége mégis azt mondatta
velem a felforrósodott völgykatlanban, hogy megérte. Akkor mezítláb
BorZsongtunk két napon át,
rendesen csavargattuk a jéghideg, gyöngyözően kacagó Comis kupakját, a panzió kitárt ablakainál csocsóztunk a villányi
éjszakában, és még senki nem tudta, mire készül a nyár. Most újra Villány, újra
a jól megszokott, hangulatos kis panzió, és újra mennyei stifolder reggelire. A
verandán ücsörögve méregetjük az eget. Éjszaka hidegfront érkezett. Megint eső
nélkül.
 |
| Gere Zsolt és nagypapája - Fotók: Wawrzsák László |
Gere Zsolti fordul be autójával
az udvarra, majd telepszik mellénk a verandára. Rögtön a szüretről és az
évjáratról kérdezem.
- Villány, Nagyharsány és Siklós. Három különböző részen fekszenek a területeitek.
Hogyan nyilvánul meg az évjárat a különböző fekvésekben, és hogy álltok a
szürettel?
- Nagy várakozásokkal néztünk az
elé, hogy mi is lesz ebből az évjáratból. Hatalmas aszály, és nagyon nagy meleg
volt, amely végül sajnos nem az optimális fejlődés irányába vitte el a
szőlőket. Augusztus elején még bíztunk benne, hogy legalább egy kis eső
érkezik, és megmenekülnek a szőlők. Sajnos ezt nem kaptuk meg, és ennek komoly
következménye van. A Kopár-dűlőben és a Szarkás-dűlőben 2,2 hektár terület
fordult volna termőre, sajnos ezek az ültetvények nagyon hamar feladták a
harcot. Ezeken a területeken Kékfrankos, Cabernet Franc, Merlot fajták
találhatók, amelyeket nem most szerettünk volna szüretelni.
- Mely tételek vannak már bent a pincében?
- A tavalyi év tapasztalatai után
idén próbáltunk arra felkészülni, hogy a rozénak való alapanyag és az Oportó
beférjen a pincébe, ezért a héten összesen 650 hektoliter befogadóképességű
kóracél hűthető tartály érkezett. Tulajdonképpen az évjárat mentése történik,
tehát egyik vonalon Oportót, Zweigeltet szüretelünk, elindult a rozé- és
vörösborkészítés, de emellett már olyan tételek is bent vannak a pincében, mint
a Pinot Noir, a prémium tételnek szánt Pinot Noir, a prémium Merlot, a Cabernet
Franc, és az Olaszrizling a Kopár-dűlőről, ahonnan a héten mindent próbáltunk
lemenekíteni.
Hogy mindezt a valóságban is
láthassuk-kóstolhassuk el is indulunk a Nagyharsányi feldolgozó-pince felé. Nagy
örömünkre velünk tart Zsolt 93 éves anyai ági nagypapája is. Ahogy Zsolt fogalmaz,
minden tőle indult, ő „fertőzte meg” a családot a szőlő és a bor szeretetével.
Amíg autózunk, nézem a tájat. Furcsa ez az augusztusi szüret. Mintha elsiette
volna a természet a dolgokat, mintha kapkodna és vadul rohanna bele az őszbe, miközben
mégsem tudja elengedni a nyár forró ölelését. Minden dűlő portól homályos, a
Szársomlyó teteje rozsdabarna a kiégett bokroktól. Az egész borvidék dolgozik,
minden ültetvényen szorgos kezek szüretelik a szőlőt, szüretelőládákkal
megpakolt traktorok araszolnak az úton, mindenki int egymásnak. Zsoltiék
nagyharsányi pincéjénél is javában zajlik a munka, a bejáratnál több ládányi
Chardonnay vár feldolgozásra. Átküzdve magunkat a falatozó darazsak raján, mi
is kóstolgatjuk a szemeket.
- Miben mások az idei szüreti körülmények, mint a „normál” évjáratokban?
- Ebben az extrém melegben a
szüret is lassabban megy. Ha rajtam múlt volna, természetesen hosszabb ideig
szüretelünk. Az embereket nem lehet hajtani még jobban, még többet, mert vannak
olyan területek például Kisharsány és Nagyharsány között, ahol vásárolt tételt
szüretelünk, és ahol a sorok megszakítás nélküliek, és közel 400 méter hosszúak. A
levegő áll, a szüretelők nagy része idősebb generáció, köztük idősebb hölgyek,
tehát a határokra oda kell figyelni, nem lebeghet minden áron csak a szüret a
szemünk előtt. De most már beindultunk, haladunk.
- Technológiában kellett-e valamin változtatni az idei évjárat
adottságai miatt? Jelent-e plusz feladatot a pincében a mostani helyzet?
- A préseléssel történő
rozékészítés idén öngyilkosság, mivel annyira érettek az alapanyagok, hogy
minimális nyomás hatására már vörösbor folyik ki, tehát nem világos rozé
színek, hanem teljesen sötét vörösbor színek jelennek meg. Ezt próbáljuk
kerülni. Technológiában annyit változtattunk, hogy bedaráljuk az alapanyagot a
tartályba, és ott történik a léelválasztás. 3-4 nap erjedés után gyorsan
kipréseljük, leszedjük a törkölyről és így is készítünk vörösbort. Azt már
látjuk, hogy a fenoltartalom az egekben van, sajnos ez a szárazság hatása.
Viszont a fenoltartalmat muszáj csökkenteni, mert egy könnyű rizlingnél, vagy
rozénál barnulást okozhat a későbbiekben. Erre is új technológiát találtunk ki,
flotálást alkalmazunk, tehát felfelé ülepítünk. Nem nitrogén gázt használunk
mindehhez, hanem levegőt, tehát direkt oxidáljuk egy kicsit a mustot, hogy a
későbbiekben a szín ne barnuljon be. Ez persze azt is jelenti, hogy a szüret
után még éjszaka ezzel is kell dolgoznunk, de a cél a fontos, amely mindig a
minőség.
Közben kóstolgatjuk a már pincében
lévő 2012-es tételeket. Zsolti időnként megvitatja nagypapájával a tapasztalatokat.
- Családi vállalkozásként hogyan osztjátok be a szüreti feladatokat,
miközben zajlanak a fesztiválok-kóstolók, a villányi panzió is teltházas, és a
borértékesítés sem állhat meg?
- A borászati rész csak az én
személyemben családi, az összes többi munkatárs külsős. A szőlészeti vezető
irányítja a szüretelőket, a területeken folyó munkákat, tehát ezt a részt vele
beszélem át. A felvásárlásainkat én ellenőrzöm, én vagyok ilyenkor a pincében
non-stop. Ide-oda „sétálva” a panzió ügyeit és a palackozást is intézem, de van
egy palackozó vezető is, és a kiszállítást is rábíztuk a munkatársakra. A
kereskedelmet a feleségem intézi, neki arra van rálátása. A panzió jól működik,
év eleje óta külön vezetője van, mivel a nővérem, aki eddig a panziót vezette
babát vár, így ő egy ideig ellenőrző szerepet tölt majd be.
- Melyik fajta az, amely most a legígéretesebbnek tűnik, amely szépen
hozta a formáját?
- Hatalmasak a különbségek. Érdekes, hogy
például a siklósi Pinot Noir területünk alsó része - ahol kezdtük a szüretet a
héten - és a felső része között mindössze csupán körülbelül 3 méter szintkülönbség van,
de savban több mint 2 gramm
különbséget észleltünk. Évek óta így van, mindig megvan ez az eltérés.
- Mi ennek az oka?
- A terület egyedi mikroklímája. Érdekes dolog
ez, ha összehasonlítjuk például a Várerdő-dűlővel, ahol a területen belül 20 méter a szintkülönbség,
és a terület aljáról és tetejéről vett minták között szinte nincs is különbség,
mindössze csupán 0,5 mustfoknyi. Nekünk azonban ez kedvező, mert a Pinot Noir
olyan szőlőfajta, amely túlérésre hajlamos, és így van némi technológiai
előnyünk.
- Hogyan teljesített idén a Pinot Noir?
- Eleinte volt olyan elképzelés,
hogy készítünk egy kis pezsgőt, de miután leszedtük a Pinot Noir terület alsó
részéről a termést, és konkrétan 22-es mustfokkal rendelkezett, nemhogy
pezsgőnek, de rozénak is kicsit túlzás lett volna. Kerestünk azonban
alternatívákat, nézegettünk felvásárlásra Pinot Noir-t, hogy egy kicsit előre
tudjunk menekülni, hogy az alkoholtartalom csökkenjen, és szebb savak legyenek.
Vannak olyan Pinot Noir és Kékfrankos területek, amelyek még mindig sokkal hátrébb tartanak, mint a saját területeinken, úgyhogy, bár nem akartunk ilyen mennyiségben felvásárolni, mégis megtesszük.
- Az idei évjáratot elemző megszólalásokban mindenütt terméskiesésről
és magasabb felvásárlási árakról hallunk. Hogyan nyilvánul ez meg a borok piaci
árában?
- Az már most látszik, hogy
átlagosan 30%-kal kevesebb a termés, egy-két területet kivéve. Elég komoly ára
lett idén a szőlőnek, úgyhogy kíváncsian állunk a jövő évi értékesítés elé,
hogy ezeket az árakat be tudjuk-e vinni a borok értékesítési árába. Sajnos a
szőlő tavalyi átlagárához képest 30-40 Ft-tal az összes szőlőfajta ára
emelkedett, és ha hozzávesszük azt, hogy majdnem 20 hektárról vásárolunk
termést, és ezt idén 30%-kal bővítenünk kell, ez elég nagy teher a cégnek. De
örülünk, hogy van piac, a piacot pedig ki kell szolgálni. A lehetőségek
adottak, bár a hazai piac némileg beállt, és főleg a prémium vonalban inkább csökkenést
látunk. Szerencsére a sok éves munkának látszik már az eredménye, a külföldi piacon
is ott vagyunk, például a lengyel és a belga piac is szépen fejlődik, úgyhogy
dolgozunk azon a vonalon is.
Lassan átsétálunk a szomszédos,
gyönyörűen felújított régi épületbe, amely az újonnan érkezett tartályoknak ad
helyet.
- Várható valamilyen
újdonság mostanában a pincéből?
- Ami újdonság és piacra kerül,
azok a kis „játék tételeink”, próbálkozásaink, mégpedig a Kopár-dűlőről egy
Kadarka és egy Tramini, utóbbi a múlt szombati Junibor kóstolón debütált. A
Tramini mindössze 300 palackos tétel, a Kadarka pedig 2011-es szűztermés,
direkt arra a célra telepítettük, hogy egy igazán szép, fűszeres Kadarkát
tudjunk készíteni. Ez egy nagyon izgalmas kis tétel, 1300 palack készült
belőle. Ez a két újdonság, és a Borfesztiválra is viszünk belőlük. A többire
még várni kell...
- Most tettél igazán kíváncsivá...
- Lesz például prémium
Kékfrankos, amely még hordóban maradt, és még érlelődik, de várjuk, hogy
december környékén le tudjuk palackozni és bemutathassuk. Nagy lehetőséget
látunk abban, hogy egy igazán nagy, szép Kékfrankost is palackba zárjunk, mert
a fajtát sokan degradálják, hogy nem lehet belőle nagy bort készíteni, főleg
Villányban. Én azt gondolom, hogy lehet, csak úgy kell hozzáállni, hogy
prémiumot szeretnénk készíteni belőle, és ez nem biztos, hogy csak
terméskorlátozást jelent. Nemcsak attól lesz valami prémium, hogy ledobáljuk a
fürtöket, hanem fontos az egész szemlélet, hogy ebből a fajtából nagy bort
szeretnénk készíteni, és úgy gondolom, hogy megfelelő szemléletmóddal ez nem is
olyan nehéz feladat.
- Mitől kivételes bor
ez a Kékfrankos?
- A 2011-es évjáratból az összes prémium bor sav-alkohol arányai a harmónia szélén táncolnak, tehát nagyon magas alkoholokkal és relatív magas savtartalmakkal rendelkeznek. Ezzel szemben az összes Kékfrankosunk esetében, amelyek nagyon jó dűlőkben teremnek, a tavalyi évben minden az optimális szinten állt. Ha el akarjuk helyezni egy optimális sav-alkohol arányt mutató elméleti görbén, a prémium borok - a Cabernet-k és a Merlot-k - szinte a szélén állnak, tehát már-már kilógnak a harmóniából. Ettől függetlenül kóstolás szempontjából szépek, ígéretesek, de a Kékfrankos teljesen kiegyensúlyozottan, középen halad, azt lehet rá mondani, hogy egy nagy csoda. Csodás tételek is lesznek, nagyon várjuk, hogy palackba kerüljenek!
Fotók: Wawrzsák László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése