2013. szeptember 30., hétfő

"Keltsd életre a parafadugót!”, azaz alkotások több mint 15 000 db borosdugóból

Akik figyelemmel kísérik a Borgőz életét, tudják, hogy a borok és a gasztronómia iránti vonzódásunk gyakran túlnyújtózik a poháron és a tányéron, és egybekel a művészetekhez, kreatív ötletekhez, valamint a kultúrához való vonzódással is. Most sincs ez másként, így ezúttal a borosdugók környékén kalandozunk a Zsirai Pincészet pályázatával, méghozzá azzal a céllal, hogy felébredjen az alkotói kedv, no meg a parafadugók is.



Tehát álmodd meg, készíts tervet, küldd be, és ha a közönség a te munkádat tartja a legérdekesebbnek, akkor több ezer parafadugót kapsz, hogy életre keltsd ötleted! De ha nem érzed magadban az alkotóerőt, akkor se csüggedj, mert ezúttal a borkedvelők is szerepet kapnak a pályázatban.

A Zsirai Pincészet "Keltsd életre a parafadugót!" címmel hirdette meg pályázatát, amelyben két együttműködő partnere a Tokaji Borbarátnők Társasága és Az Ihatóbb Magyarországért Egyesület, médiapartnere pedig a Borgőz borblog. A pályázóknak borosdugók felhasználásával készült borhoz, borászathoz kapcsolódó alkotások terveit kell beküldeniük 2013. október 25-ig. A Zsűri által kiválasztott legötletesebb 10 pályaműre pedig a pincészet Facebook oldalán lehet majd szavazni.

A három legkiemelkedőbb, legtöbb szavazatot kapott mű tervezője kap lehetőséget arra, hogy több ezer parafadugó felhasználásával megalkossa a remekművét. A pincészet a pályaművekhez szükséges több mint 15 000 db borosdugót szponzorainak - a Procork Kft., a HP-Cork Kft. és a Hungarokork-Amorim Zrt. Kft. - köszönhetően biztosítja az alkotóknak.

Az elkészült alkotásokat a díjátadón mutatják be, ahol a Zsűri kihirdeti a győztest, aki 100 ezer Ft-ot és egy 6 főre szóló borkóstolót nyer. A parafa kreációkat a pincészet elárverezi, és a befolyt összeget a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet számára ajánlja fel.

Azok, akik nem pályáznak, de szívesen hozzájárulnának a pályaművek elkészítéséhez, borosdugó beküldésével részt vehetnek a játékban, ahol természetesen a Facebook-on szavazókat is jutalmazzák. A szerencsések díja pedig 2 fő részére szóló borkóstolóval egybekötött hétvége a pincészet mádi vendégházában. 

Az ország három jelentős borvidékén (Tokaj, Somló, Villány), közel 17 hektáron gazdálkodó pincészetről és a pályázatról bővebben a www.zsiraipinceszet.hu oldalon lehet olvasni. Aki pedig nemcsak olvasni szeretne a Zsirai borokról, hanem kóstolni is, azoknak ajánljuk az alábbi üzleteket:

VinoWonka Csokoládé és Borbár - Budapest
Kadarka Borbár - Budapest
Margitutcakilenc - Budapest
Tokaji Aszú shop - Budapest
Eozin Kávézó - Pécs
Somlói Borok Boltja - Somló


2013. szeptember 21., szombat

Van új a nap(sütés) alatt! - Budavári Borfesztivál kapuzárási pánikos beszámoló

Állítólag a britek imádnak az időjárásról diskurálni, de náluk többet talán már csak az idei Borfesztiválozók beszéltek a témáról. Esik, nem esik, kimenjünk, ne menjünk, és a többi... Magam is eldilemmáztam az időt, hiszen a hétvége mindkét napjára terveztem látogatást Buda Várába, de a szombati borongós napból inkább ágyban kávézós, olvasós, esőkopácsolás-hallgatós kikapcsolódás lett.  No de aztán jött a vasárnap, vele meg a fellélegzős mosolyok, a nyár, a káprázatos napsugarak, valamint a pezsgők és a borok!

Borfesztiválilag az idei a nők éve volt

Az eredetileg két napra tervezett „annyimindent” nem lehet természetesen egy napba zsúfolni, tehát némileg rajtam is eluralkodott a „kapuzárási” pánik, vagyis a nap lenyugvásával egy időben kapcsoltam, hogy még ez sem volt, meg az is kimaradt, és mindjárt bezár háromszázvalahány napra a fesztivál. Ezért jó tudni, hogy mit akar az ember… (Egyébként nemcsak a Borfesztiválon, hanem úgy általában mindig). Mivel már rögtön az „útvonaltervezés” során eldöntöttem, hogy idén az újdonságok varázsát fogom keresni, vagyis a pincészetek kimondottan Budavári Borfesztiválon debütáló, vagy oda újdonságként elhozott, dédelgetett kincsecskéit keresgélem, e tematika köré gyűjtögettem az élményeket.

Rögtön első körben biztosra mentem, mert aki ismeri, tudja, hogy az etyeki Kertész Pincészetnél mindig történik valami. Rendre becsempésznek ugyanis valami kis különlegességet az életünkbe, így a Borfesztiválra is készültek meglepetésekkel, amelyek mindegyike - a borkaviár és a kézműves bonbonok is - Vanya Gábor „chocolatier” munkái.

Málnás bonbon Carla borkaviárral

Úgy kellett a zord idő után kiviruló napsütésben a sok-sok berobbanó bubi és finoman szétpattanó, fényes, kacagó borkaviárszem, mint egy falatka nyár. A málnás és a sárgabarackos kézműves csokoládé bonbon pedig még jobban rákontrázott a hangulatra: mindegyikük krémes, selymes, telis-teli érett, zamatos gyümölccsel, sőt, önmagában már pompás színeik is fülig érő szájat eredményeznek. A málnás bonbonomra egy kiskanálnyi Carla borkaviárt is halmoztak, így ezzel a csodás gyöngykoronával feldíszítve vittem a napra csillantani egy pohárka hűs Frizzante kíséretében.

Akik mindig meglepnek valamivel - Kertész borkaviár

A Kertész borkaviárok (Carla, Chardonnay, Pinot Noir) egyébként pontosan abból készülnek, amit nevük is sugall: az adott borokból. Hogy pontosan hogyan, az már a molekuláris gasztronómia „alkímiája”. Egy speciális eljárásról van szó, amely során a gyöngyöcskékbe zárva megőrzik a borok eredeti aromáit. A borkaviárokat minden olyan esetben érdemes tehát használni, amikor fontos, hogy a bor ízjegyei változatlan formában jelenjenek meg az étel ízvilágában, és ráadásul szép, különleges is legyen a végeredmény. Ahogy a fenti eset is mutatja, izgalmas dámát varázsolhatunk egy picinyke, helyes, zamatos bonbonból is, ha egy sikkes borkaviár kalapot teszünk a fejére.

Nők - ezúttal nem a "pult" mögött, hanem a színpadon

Miután kellőképpen felpezsdültem, az Oroszlános udvarba indultam, és ha már a Bor és Nő jegyében zajlott a fesztivál, kicsit bekukkantottam a Bor és Nő színpad eseményeibe is. A Pannónia Női Borrend tagjai beszélgettek éppen a borászatok női képviselőivel (úgymint Szabó Tímea – Bardon Borászat, Rácz Kinga – Egri Korona Borház, Dunai György Sándorné – Borpalota Borászat, vagy éppen Katrin Pfneiszl – Pfneiszl Pincészet), de nagy örömömre férfiakat is megkérdeztek arról, mi is a véleményük a hölgyekről, például akkor, ha bort készítenek, ha bort kóstolnak, vagy ha éppen ételeket és borokat párosítanak.

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus szerint a nők valóban érzékenyebben közelítik meg a borokat, és viccesen azt is megjegyezte, mindig elcsodálkozik azon, hogy mennyi kiváló anyósjelölttel találkozik előadásai során, hiszen a nők annyira apró kis fineszeket képesek „kiszagolni” a borokból, hogy az élet más területein sem árt velük vigyázni. Apropó, hölgyek… Tanár úr az egyik számomra nagyon emlékezetes sajtvacsoráján hívta fel arra az urak figyelmét, hogy nagyon egyszerű a képlet, csak meg kell figyelni, melyik hölgy kedveli a kimondottan érett sajtokat, és azokra a nőkre bizony komolyan oda kell figyelni! Teljesen egyetértek.

Heimann Zoltán borász

Azt hiszem, végül a (női) dolgok lényegét Heimann Zoltán szekszárdi borász fogta meg leginkább, amikor azt mondta, hogy mivel a hétköznapok rendelvűsége általában jobban megy a nőknek, többfelé, és szervezettebben képesek megosztani a figyelmüket, ezért is fogékonyabbak az egyébként minőségi borászatban is fontos részletekre és finom változásokra, kezdve a szőlő virágzásától, egészen a borok éréséig.

A csopaki Szent Donát Pincészetnél

Miután a női energiák már szépen körbelengték az udvart, további felfedezőútra indultam. Nem kellett sokat sétálnom, és máris a csopaki Szent Donát Pincészetnél kötöttem ki. Tettem ezt már csak azért is, mert kaptam egy „fülest” – Borfesztiválon érdemes időnként az apró, itt-ott elcsípett infók alapján közlekedni -, miszerint fehérboros vidék ide vagy oda, ajánlatos megkóstolni a 2012-es Kékfrankost. Nem bántam meg, nagyon nem. A Csopak legfelső dűlőjében született bor nagyon finom gyümölcsökkel, a talaj ásványaival, és szép tartása melletti könnyedségével hangolt rá az őszi Balatonra. Ahová egyébként, mint megtudtam, azért is érdemes ellátogatni, mert a pincészet minden októberi hétvégére tartogat valami különlegeset, lesz fügés és birsalmás hétvége, halételek hétvégéje és mangalica hétvége is.

Vida Péter első Bikavérét is megkóstoltuk 

Mielőtt elhagytuk az Oroszlános udvart, a szekszárdi Vida Péterhez kukkantottunk még be egy kóstoló erejéig, hiszen olyasmit találtunk nála, ami eddig a pincészet életében még nem volt: Bikavért. Bár Vida Péterben régóta élt a vágy, hogy elkészítsen egy nagy formátumú, de mégsem „támadó” Bikavért, az elképzeléseihez csak a 2011-es évjárat termése adta meg először a biztos alapot. Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot és Kadarka csodás négyeséből született meg a Vida Bikavér 2011, amely guruló piros bogyós gyümölcseivel, nagyon finom tanninjaival, és gazdag beltartalmával bizonyítja, hogy érdemes a sokáig dédelgetett gondolatokat egyszer csak – persze a megfelelő pillanatban - tettekre váltani…

Mandolás 2009 premier

Akár egy hermelin bundában lépkedő kecses hölgy, úgy burkolózott idén elegáns hófehérbe a Vylyan Pincészet standja. De nem csak ezzel a szemnek való újdonsággal készült a pincészet erre az alkalomra, hiszen a Borfesztivál első napjára, vagyis szeptember 11-re időzítették a Mandolás válogatás bor 2009-es évjáratának útnak indítását is. A nevében a hajdan ott termő mandulafák emlékét őrző Mandolás dűlő legszebb Cabernet Franc ültetvényéről származik az alapanyag, ráadásul egy meleg, tehát karakteresebb borokat adó évjáratból. Rengeteg dús, érett, buja piros gyümölcs, epervelő, aszalt vörösáfonya, cseresznye és pirított magvak a pohárban, miközben a tanninok finoman tapicskolják a nyelvet, a lecsengésben pedig étcsokoládé és fűszerek ölelkeznek. Telt, gazdag, de nem nehézkes bor, egyáltalán nem akar ránk telepedni, egyszerűen kifinomult és elegáns. Érdemes lesz követni őt a Borfesztivál után is.

Bukolyi Marcell és az Eger Cottage

Aztán a Kézműves Borok Háza standja következett, ahol Szentesi Katival a palackos erjesztésű, zamatos, friss, citrusos 2010-es Szentesi Fehér Cuvée Pezsgőt, Bukolyi Marcellel pedig az Eger Cottage vörös 2012-tételét kóstoltuk. Utóbbi egy új termékcsalád, az Eger Cottage vörös tétele, történetesen 100% Kékfrankos, és pontosan egy masszívabb, komoly bor, és egy fiatalos lendületű, könnyed, gyümölcsös egri határán mozog, már csak azért is, mert pontosan ez volt a cél készítésekor. Engem ráadásul még a duci madárkás címke is jókedvre derített.

Török Csaba (2HA)

És ha már ott jártunk, ki nem hagytuk volna a világért sem Török Csabát, a Szent György-hegy már csak a birtok nevében két hektáros gazdáját, hiszen a valóságban a borászat már egy picit tovább növekedett. A 2011-es évjáratot kóstoltuk végig: Pinot Gris, Shiraz, és persze a 2HA esetében elmaradhatatlan Tabunello került a pohárba, utóbbi friss, ropogós cseresznyével, kedveskedő, gömbölyítő édességérzettel, finoman húzó tanninokkal, a végén pedig a vulkáni talaj is kalapot emelt beköszönve elegáns ásványosságával.

Illés Tamással Pinot Noir-t, majd Viognier-t kóstoltunk

Néha a további újdonságokért pontosan a szomszédba kell menni, így csak pár lépést tettünk a Pannonhalmi Apátsági Pincészetig, ahol egy különleges fehér fajtát, a Viognier-t kóstolhattuk, 2012-es tétele ugyanis kivételesen önállóan került palackba. A Viognier-vel, mint a pincészet nagy testű, fehér házasításának (Hemina) egyik összetevőjével ugyanis kizárólag csak abban az évjáratban jelentkeznek önállóan, amikor fajtajellegét tökéletesen közvetíteni tudja. Ilyen volt eddig a 2011-es, és most a 2012-es évjárat is. Utóbbi tétel október első felében kerül piacra, és én a magam részéről nagyon várom, hiszen gazdag, telt, krémes, mégis friss, teli citrusokkal, barackkal, és ásványokkal, szóval kezdtem nagyon örülni, hogy még kapuzárás előtt eljutottam a standhoz.

Gere Zsoltiéknál

És hát ilyen az ősz, hirtelen zuhant ránk a hűvös levegő és a sötétség, úgyhogy még egy kicsit kalandoztunk a Villányi korzón, például Gere Tamás és Zsolt pincészeténél, ahol már a 2013-as rozé alapanyagát, az Oportót kóstolhattuk, aztán a 2012-es Kékfrankos válogatást, amelyre azért is figyelünk különösen, hiszen korábbi interjúnkban mesélt már nekünk arról Gere Zsolti, mekkora lehetőséget lát a fajtával kapcsolatban Villányban, és milyen szemlélettel képzeli el a "Nagy Kékfrankos" elkészítését.

A mádi Holdvölgynél

Az estét hol máshol, mint a Tokaji udvarban fejeztük be, ahol a mádi illetőségű pincészet, a Holdvölgy főborászával, Gincsai Tamással szemezgettük végig a borsort, amelynek tételei nagyon sokat mondó - bár angol - névre hallgatnak. A pincészet már a kétezres évek közepe óta létezik, mégis "újdonságként" tarthatjuk számon, hiszen eddig inkább nemzetközi színtéren szerepeltek. Borfesztiválos standjukat nem csak nézni, de olvasni is érdemes volt, a könyöklőn körbefutó, vagy itt-ott felvillanó szavakra nem egyszer óhatatlanul ráfeledkezett az arra járó. A 2007-es Birtokfurminttal kezdtünk (Meditation), amely a legszebb Furmint tételek házasítása, lágy vonalakkal és teltséggel, sok-sok gyümölccsel és ásvánnyal, valamint fantasztikus savgerinccel.

Tokaj kincsei

A végén persze nem maradtak el az édes borok sem, amelyek - legyen bármilyen közhelyes a kifejezés -, tényleg bearanyozták a napot. 2007-es krémes, selymes, barackos és friss édes szamorodni, majd a talán legkifejezőbb, Tamás által "szabadgyakorlat"-ként említett 2007-es Birtokválogatás (Signature) tette egyre magasabbra a lécet. A csúcs aztán egyértelműen a 2006-os 6 puttonyos aszú (Culture) volt, tökéletes egyensúlyával. Illatban a komoly, aszalt jegyek mellett friss citrusok, narancs és mandarin, apró erdei gombák, elegáns ásványosság, olajos, lassú mozgás, a szájban pedig a cukor és a savak pontosan úgy hatnak egymásra, mint a női energiák a férfire, és viszont... Újra és újra, szűnni sem akaróan...

Sosem árt... sőt!

A Nyulászó dűlő késői szüretelésű 2008-as Sárgamuskotályával (Intuition No2) búcsúztunk a fesztiváltól. Számban a tiszta szőlő aromákkal, az aranymazsolával, a finom, nyári, állra csorduló barackokkal sétáltunk ki a kapun. Nem zárták még be, kár volt a pánik... Mint ahogy az új dolgoktól sem kell félni soha, bár az ismeretlen gyakran félelmetes. Minden nap hoz valami apró újdonságot, engedjük, hogy a részünk legyen, és átjárjon minket. Háromszázötvennégy nap múlva újra nyílnak a kapuk...      


Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz


2013. szeptember 7., szombat

Boros tények Szombathelyen - I. METRO Borfesztivál

Nem a méret a lényeg, és ez bizony tényleg így van, még a borfesztiválok esetében is. Tegnap ugyanis egy valóban mini borfesztiválon jártam, méghozzá a szombathelyi METRO áruház parkolójában, ahol az őszi Borkatalógusba kóstolhattunk bele, mindössze egyetlen pohár áráért, írd és mondd, kettőszáz forintért. Tehettük mindezt szakmai iránymutatással, hiszen valamennyi őszi bágyadt napsugár cirógatta pultocska mögött az adott borászat borértő képviselője - vagy maga a borász - állt. Természetesen nemcsak kereskedők, vendéglátósok, hanem borkedvelő, borrajongó vásárlók előtt is nyitva állt a lehetőség, hogy az ország szinte minden borvidékét képviselő kínálatot, vagyis 23 pincészet borait - száraztól az édesig, boroktól a pezsgőkig - korlátlanul (természetesen kóstolási mennyiségben) végigkóstolhassák.

Tények - mármint boros tények - Bartók Zoltánnal

A délutánt én magam is kint töltöttem a borfesztiválon, már csak azért is, mert megyénk is képviselte magát a vaskeresztesi Garger Imre és a Ság-hegyen borászkodó Dénes Tibor személye és borai által. Ezen túl egy kedves invitálást is kaptam a nap házigazdájától, Bartók Zoltántól, hogy a mini borfesztivál programjai közé iktassunk be egy nyilvános kis eszmecserét a szombathelyi tényekről, vagyis a borokról, a borkultúráról, az évjáratokról, a borvásárlási szokásokról, és a szombathelyi borkínálatról. Ez utóbbival kapcsolatban tény, hogy hiánypótló lenne Szombathelyen egy klasszikus vinotéka - bár én makacsul bízom benne, hogy hamarosan hírt adhatok megnyitásáról, sőt, hosszú ideig működéséről is -, így mindenféle direkt reklámozási szándék nélkül elmondhatom, hogy magam is a METRO áruházat választom, ha sürgősségi borellátásra van szükségem, és valami hirtelen hibádzik az otthoni borkészletből. Már csak azért is, mert az áruház "bormotorjának", Márkus Bélának, vagyis a szombathelyi METRO borszakértőjének köszönhetően a hatalmas kínálatban a régiós borok is helyet kaptak.  

A szakma és a pincészetek képviselőitől, vagyis a pultok belső felén állóktól megtudtam azt is, hogy a mini borfesztivált maguk is hasznosnak ítélték meg, hiszen nemcsak a vásárlóknak, de a kereskedőknek, vendéglátósoknak, és nem utolsósorban egymásnak is megmutathatták boraikat, no meg némi tapasztalatcserére is jutott idő. Garger Imre például mosolyogva így foglalta össze este a nap tapasztalatait: - Én nagyon jól éreztem magam, és azt hiszem, ez mindent elmond a rendezvényről. 

És ha már hazai vizeken evezgetünk, jómagam is belekóstoltam a két "helyi" borász, Dénes Tibor és Garger Imre remekeibe. Talán kevesen tudják, hogy a 279 méter magasságú Vas megyei tanúhegy, a Ság-hegy a Somló és a Kis-Somlyó tanúhegyekkel alkot egy borvidéket. Itt keressék az érdeklődők a Dénes Hegybirtokot, amelynek zászlósborát, az Olaszrizlinget, pontosabban annak 2007-es tételét magam is megkóstoltam a mini borfesztiválon. Bazalt terroir a javából, érett gyümölcsökkel, gazdag savakkal, nagy testtel, és hosszú-hosszú lecsengéssel. Bátran kiülhetünk vele pokrócba tekergőzve a teraszra csillagnézőbe, de tehetjük a már ősziesebb, melengetőbb, tartalmasabb ételek mellé is, nem fog megriadni. És amíg kortyolgatjuk, jusson eszünkbe, hogy egy öt millió éves vulkán szoknyáján termett az alapanyag... 

A METRO Borfesztiválon "bazalttufát" is kóstolhattunk a Kissomlyó szomszédjáról, a Ság-hegyről

Akik rendszeresen olvassák a blogot, tudják, hogy előszeretettel kóstolgatjuk a Vashegy terroir-borait is. Egyelőre az osztrák oldalon tehetjük meg ezt leginkább, pedig a magyar oldal is ugyanazt a kincset rejti a tőkék alatt.  Garger Imre a Vashegy magyar oldaláról, Vaskeresztesről két Kékfrankossal érkezett. A 2010-est bármikor kortyolnám, de tényleg... Tiszta, lendületes, egyértelmű és jól iható, szinte Pinot-ba hajló jegyekkel és felépítéssel, friss gyümölcsökkel, doromboló tanninokkal. A 2009-es már több rétegű, fűszerekkel és feketére érett cseresznyével, a '10-es hajlékonysága és játékossága után talán picit nehézkesebbnek is tűnhet. Mindenesetre a magam részéről úgy döntöttem, hogy legjobb lesz szüret után mind Dénes Tibort, mind Garger Imrét jól meglátogatni "hazai pályán" is, vagyis szőlőtőkéikkel a háttérben. Borgőzös olvasóink természetesen elsőként szerezhetnek majd tudomást az élményekről.  

Aztán a teljesség igénye nélkül: kóstoltam a mini borfesztiválon már a legújabb évjáratot is, hiszen Taschner-ék elhozták Sopronból a legfrissebb, bájosan illatozó 2013-as Irsai Olivérjüket, megismertem a zánkai illetőségű Canter Borház fiatalos sorát, benne az ásványos és buja Traminivel, nem hagytam ki a talajt kőkeményen közvetítő somlói Kreinbacher 2011-eseket - Furmint és Juhfark - sem, a Villányi Vylyan Pincészetnél a kedvesen doromboló 2012-es Macska (Portugieser) került pohárba, majd az Ördög (Kékfrankos, Zweigelt, Syrah) legújabb arcát, vagyis 2010-es évjáratát is megismerhettem, amely már most tökéletesen rácáfol a kedvezőtlenként nyilvántartott évjáratra, és mint tudjuk, az ördög soha nem alszik, így későbbre is tart meglepetéseket.    

Hasznos találkozások, és hasznos kóstoltatások-kóstolások - talán így lehetne összegezni az I. METRO Borfesztivált itt, Szombathelyen. A magam részéről nagyon várom a folytatást, ha nem is az áruházlánc szervezésében, de valamilyen más, szombathelyi borfesztivál keretében. Hiszen az ősz még bőségesen tartogat kóstolni valót...

2013. szeptember 5., csütörtök

Keresd a nőt! - A Budavári Borfesztivál kapujában

Már tényleg csak pár nap, és - remélhetőleg - megint azon kapom majd magam, hogy - szintén remélhetőleg - homlokgyöngyöztető indiánnyárban kaptatok fel a Budai Várba. Hiszen amikor csak tehetem, inkább gyalog, a Logodi utca felől közelítek, mert itt lakott Babits a 31-ben, Márai pedig a Mikó utca sarkán, és Kosztolányi is, aki a Hajnali részegségben leírta az elhagyott, éjszakai Logodit. Remélhetőleg ugyanúgy számolom majd a lépcsőket, ahogy gyerekkorom óta mindig teszem, ha arra járok. 26 fok, szünet, megint sokszor 26, és a végén 21...


Igen, pár nap, és megnyílnak ismét a Borfesztivál kapui. A kecses - és kevésbé kecses - csuklókra is színes karszalagok kunkorodnak, a csilingelő kristálypoharakba először csak bátorságot és lendületet adó friss fehérek, majd kacarászó pezsgők vagy pironkodva flörtölgető rozék kerülnek, a nap végén pedig ott hömpölyögnek a várfalak között a vörösek, az aranylón áradó aszúk, és még valami más is... A női energiák. Idén ugyanis mindenhová bekúszik majd az az érzékenység, kifinomultság, óvó és gyengéd szeretet, amely a nőket, a női borászokat jellemzi. A Bor és Nő jegyében telik ugyanis az idei Borfesztivál. Na meg persze lesz megint a csodás borokon túl rengeteg zene, tánc, és ami még számomra a borokon kívül szívcsücsök, rendkívül sokszínű gasztronómia. 

Egy nagy örömömet is szeretném megosztani az olvasókkal: már most lapozgatható – egyelőre virtuálisan, de a fesztiválon majd „élőben” is a Budavári Borfesztivál Borünnep Funzine különszáma, amelyben a Borgőz is helyet kapott egy írás erejéig. Magyar és angol nyelven is olvasható a VinAgora Nemzetközi Borversenyről szóló írásom a 48-50. oldalon, és persze még rengeteg érdekesség és információ a fesztivállal kapcsolatosan.   

Szóval Cherchez la femme - mondja a francia, vagyis Keresd a nőt... Mindenhol. Mert bizony mindenhol ott van, és mindig másért szép. Sőt, ha már borok és borfesztivál, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az elmúlt pár év során már az Év Bortermelője jelöltek között is állt egy hölgy, Gálné Dignisz Éva személyében. Többek között vele is találkozhatunk majd a fesztiválon, de kiemelt figyelmet kap valamennyi olyan kiállító, ahol egy-egy hölgy munkája a meghatározó, legyen szó borászról, birtokigazgatóról, tulajdonosról, vagy marketing vezetőről. Érdemes lesz tehát a pavilonokon elhelyezett külön kis jelölést figyelni, illetve bekukkantani az Oroszlános udvarba is, ahol a hölgyek „gyülekezőhelye”, a Bor és Nő stand, illetve kisszínpad található majd.



Boregyetem - Mondjuk Portugál…

A magam részéről már az eddigi években is rengeteget tanultam a Borfesztivál „mínuszos” napjainak eseményén, a Boregyetemen, legyen szó a szarvasgombáról, Franciaország, vagy Horvátország borairól, illetve a fiatal magyar borászokról. Idén első nap olyan hölgyek előadásait - és munkájuknak gyümölcseit, vagyis boraikat - élvezhetjük, akiknek a bor az élete. Az is kiderül majd, hogyan szépít a bor, vagyis, hogy hogyan, és miért lett a Tokaji Aszú a hazai szépségipar egyik kiemelkedő termékének alapköve. A második napon a Borfesztivál díszvendége, Portugália mutatkozik be. Két előadást is élvezhetünk majd, először Romsics László mutatja be Portugália sokszínű borászatát, majd vezetett borkóstoló következik portugál előadók prezentálásában. Egy fontos információ azoknak, akik rendszeres Boregyetem „hallgatók”: idén már ne a Várban, hanem a MOM Kulturális Központ Kupolatermében keressék a rendezvény helyszínét.


    
Gasztronómia - A gödölyecombtól a kapros rezgőkén át a Nemzetek Sajtversenyéig

És ami a Borfesztivál gasztronómiai részét illeti, nem tudom, lesz-e itt elegendő hely a különlegességek és az ígéretes élmények felsorolására, mint ahogy azon is aggódom, lesz-e elegendő idő a felfedezésükre.

Nos, mivel az idei Borfesztivál díszvendége Portugália, jön az Arte e Cozinha (művészet és konyha), vagyis portugál konyhaművészet a Borfesztiválon. A hozzávalók: sertéslapocka, disznóköröm, pacal, szív-, szőnyeg-, feketekagyló, gödölyecomb, friss szardínia, durbincs, cápa, ördöghal, szépia, bacalhau (tőkehal), olívaolaj, rizs, hagyma, fokhagyma, koriander, Vinho Verde, és Grelhador (nevezzük sütőberendezésnek). Továbbá szükség lesz még Takács Lajosra, a Laci!Pecsenye és az Olimpia séfjére, Fülepi Kálmánra, a nU bisztró séfjére, Ádám Csabára, az Olimpia séfjére, és Molnár B. Tamásra a Bűvös Szakácstól.

Portugálián kívül természetesen a hazai vonal is erős lesz. Ott illatozik majd a fesztiválon az Országhonyha vásári és szüreti étlappal, rajta a kapros rezgőke, az oldalas koszorú fóliás burgonya és füstölt tejföl kíséretében, a galuskás lecsó és a füstölt oldalas párosa, a szőlőcsősz pecsenyéje, a vargányás mangalica ragu, vagy a szilvás-mákos lepény. Ha pedig valaki nem éhes, inkább csak egy kis sós borkorcsolyára vágyik, akkor a Pogácsa és Perec Háznál a helye. Házi recept alapján, helyben sütve, frissen kínálva érkezik majd hozzánk a tepertős, sajtos, túrós pogácsa, a magvas, leveles stangli, a palacsinta és a sós perec.

A Villányi korzón a Villányi Fogadónál a regionális ízekből csemegézhetünk, például a fesztivál legzamatosabb kolbászaiból. Aztán… Szarvasgombás sajtok, szarvasgombás vajak, szarvasgombás kézi bonbonok, és idén először meleg szarvasgombás ínyencségek is a Szarvasgombás Gravitációs Gourmet Ponton, nehézbombázó csülkös ételek az Ízek Ösvényén, fahéjas, belga csokoládés, mandulás kürtőskalácsok Molnár László sütésében, kemencés kenyérlángosozó (a kínálatban a libatepertős lilahagymával!), a La Fiesta kínálatában pedig például szilvalekvár és házi kolbász egy izgalmas falatkában. 

              
Árpás László Sonkamesternél az őseink régi receptjei alapján, hosszan érlelt, tengeri sóban pácolt, rövid hideg füstön füstölt, csontos és csont nélküli sonkákat kóstolhatjuk. Különlegesség a marha hártyába tekert, majd kézzel készített hálóban érlelt sonka és nyakkaraj, de nem érdemes a fokhagymás, enyhén sózott, majd főtt sonkát sem kihagyni. Sonka után jöhet a szalámi is, amelyek a Sonkamesternél édes köménnyel, zöldborssal, sóval, és Etyeki borokkal történő ízesítéssel készülnek. Zárásképpen kihagyhatatlan a magyar disznóvágásokból jól ismert finom, tejben sült tepertő, amelyet érdemes egy pohár remek borral kísérni.

A SZEGA Foods jóvoltából tavaly a sonkák álltak a reflektorfényben, idén a sajtoké lesz a főszerep. A Borfesztivál teljes ideje alatt zajlik majd a Nemzetek Sajtversenye, ahol a horvátországi pagi juhsajttól kezdve a francia La Valencay kecskesajton át a magyar tanyasi Lajtáig bezárólag 20 ország egy-egy sajtremekére lehet kóstolva szavazni a SZEGA standján.

És ami még nagyon fontos! Imázs, Fuji, Rosé, Peppers!, Magyar Ízek Magyar Háza, Paris-Budapest, Budapest Bisztro, Chess, Riso, Negro, Chagall, Chez Daniel – vagyis a Budavári Borfesztivál éttermei. A közös együttműködés keretében a fenti éttermek öt fogásból álló menüsorokat készítenek, melyeket kedvezményes áron (8.000,- Ft/fő) kínálnak. Minden fogás az azt megálmodó főszakács stílusát tükrözi, és minden fogást tökéletesen kiegészít egy gondosan kiválasztott bor. Menüsorok és asztalfoglalás (mely erősen ajánlott!) a TableFree oldalán.




A Budavári Borfesztivál további információi, részletek, programok, jegyek, kiállítók, térkép, stb. itt. 


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...