Nem a méret a lényeg, és ez bizony tényleg így van, még a borfesztiválok esetében is. Tegnap ugyanis egy valóban mini borfesztiválon jártam, méghozzá a szombathelyi METRO áruház parkolójában, ahol az őszi Borkatalógusba kóstolhattunk bele, mindössze egyetlen pohár áráért, írd és mondd, kettőszáz forintért. Tehettük mindezt szakmai iránymutatással, hiszen valamennyi őszi bágyadt napsugár cirógatta pultocska mögött az adott borászat borértő képviselője - vagy maga a borász - állt. Természetesen nemcsak kereskedők, vendéglátósok, hanem borkedvelő, borrajongó vásárlók előtt is nyitva állt a lehetőség, hogy az ország szinte minden borvidékét képviselő kínálatot, vagyis 23 pincészet borait - száraztól az édesig, boroktól a pezsgőkig - korlátlanul (természetesen kóstolási mennyiségben) végigkóstolhassák.
 |
| Tények - mármint boros tények - Bartók Zoltánnal |
A délutánt én magam is kint töltöttem a borfesztiválon, már csak azért is, mert megyénk is képviselte magát a vaskeresztesi Garger Imre és a Ság-hegyen borászkodó Dénes Tibor személye és borai által. Ezen túl egy kedves invitálást is kaptam a nap házigazdájától, Bartók Zoltántól, hogy a mini borfesztivál programjai közé iktassunk be egy nyilvános kis eszmecserét a szombathelyi tényekről, vagyis a borokról, a borkultúráról, az évjáratokról, a borvásárlási szokásokról, és a szombathelyi borkínálatról. Ez utóbbival kapcsolatban tény, hogy hiánypótló lenne Szombathelyen egy klasszikus vinotéka - bár én makacsul bízom benne, hogy hamarosan hírt adhatok megnyitásáról, sőt, hosszú ideig működéséről is -, így mindenféle direkt reklámozási szándék nélkül elmondhatom, hogy magam is a METRO áruházat választom, ha sürgősségi borellátásra van szükségem, és valami hirtelen hibádzik az otthoni borkészletből. Már csak azért is, mert az áruház "bormotorjának", Márkus Bélának, vagyis a szombathelyi METRO borszakértőjének köszönhetően a hatalmas kínálatban a régiós borok is helyet kaptak.
A szakma és a pincészetek képviselőitől, vagyis a pultok belső felén állóktól megtudtam azt is, hogy a mini borfesztivált maguk is hasznosnak ítélték meg, hiszen nemcsak a vásárlóknak, de a kereskedőknek, vendéglátósoknak, és nem utolsósorban egymásnak is megmutathatták boraikat, no meg némi tapasztalatcserére is jutott idő. Garger Imre például mosolyogva így foglalta össze este a nap tapasztalatait: - Én nagyon jól éreztem magam, és azt hiszem, ez mindent elmond a rendezvényről.
És ha már hazai vizeken evezgetünk, jómagam is belekóstoltam a két "helyi" borász, Dénes Tibor és Garger Imre remekeibe. Talán kevesen tudják, hogy a 279 méter magasságú Vas megyei tanúhegy, a Ság-hegy a Somló és a Kis-Somlyó tanúhegyekkel alkot egy borvidéket. Itt keressék az érdeklődők a Dénes Hegybirtokot, amelynek zászlósborát, az Olaszrizlinget, pontosabban annak 2007-es tételét magam is megkóstoltam a mini borfesztiválon. Bazalt terroir a javából, érett gyümölcsökkel, gazdag savakkal, nagy testtel, és hosszú-hosszú lecsengéssel. Bátran kiülhetünk vele pokrócba tekergőzve a teraszra csillagnézőbe, de tehetjük a már ősziesebb, melengetőbb, tartalmasabb ételek mellé is, nem fog megriadni. És amíg kortyolgatjuk, jusson eszünkbe, hogy egy öt millió éves vulkán szoknyáján termett az alapanyag...
 |
| A METRO Borfesztiválon "bazalttufát" is kóstolhattunk a Kissomlyó szomszédjáról, a Ság-hegyről |
Akik rendszeresen olvassák a blogot, tudják, hogy előszeretettel kóstolgatjuk a Vashegy terroir-borait is. Egyelőre az osztrák oldalon tehetjük meg ezt leginkább, pedig a magyar oldal is ugyanazt a kincset rejti a tőkék alatt. Garger Imre a Vashegy magyar oldaláról, Vaskeresztesről két Kékfrankossal érkezett. A 2010-est bármikor kortyolnám, de tényleg... Tiszta, lendületes, egyértelmű és jól iható, szinte Pinot-ba hajló jegyekkel és felépítéssel, friss gyümölcsökkel, doromboló tanninokkal. A 2009-es már több rétegű, fűszerekkel és feketére érett cseresznyével, a '10-es hajlékonysága és játékossága után talán picit nehézkesebbnek is tűnhet. Mindenesetre a magam részéről úgy döntöttem, hogy legjobb lesz szüret után mind Dénes Tibort, mind Garger Imrét jól meglátogatni "hazai pályán" is, vagyis szőlőtőkéikkel a háttérben. Borgőzös olvasóink természetesen elsőként szerezhetnek majd tudomást az élményekről.
Aztán a teljesség igénye nélkül: kóstoltam a mini borfesztiválon már a legújabb évjáratot is, hiszen Taschner-ék elhozták Sopronból a legfrissebb, bájosan illatozó 2013-as Irsai Olivérjüket, megismertem a zánkai illetőségű Canter Borház fiatalos sorát, benne az ásványos és buja Traminivel, nem hagytam ki a talajt kőkeményen közvetítő somlói Kreinbacher 2011-eseket - Furmint és Juhfark - sem, a Villányi Vylyan Pincészetnél a kedvesen doromboló 2012-es Macska (Portugieser) került pohárba, majd az Ördög (Kékfrankos, Zweigelt, Syrah) legújabb arcát, vagyis 2010-es évjáratát is megismerhettem, amely már most tökéletesen rácáfol a kedvezőtlenként nyilvántartott évjáratra, és mint tudjuk, az ördög soha nem alszik, így későbbre is tart meglepetéseket.
Hasznos találkozások, és hasznos kóstoltatások-kóstolások - talán így lehetne összegezni az I. METRO Borfesztivált itt, Szombathelyen. A magam részéről nagyon várom a folytatást, ha nem is az áruházlánc szervezésében, de valamilyen más, szombathelyi borfesztivál keretében. Hiszen az ősz még bőségesen tartogat kóstolni valót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése