Egy gálaebéd előétele - "Év Bortermelője 2013" díjátadó Gálné Dignisz Éva tiszteletére

Azt hiszem, aki tavaly az Év Bortermelője 2012 díjátadó gálaebéden végighallgatta az akkori díjazott, Áts Károly borász beszédét, és meg is értette üzenetét, történetesen, hogy mindenki céllal érkezik a földre, és hogy a bornak értékül örömet és boldogságot kell hoznia, az valóban rendre ezt az értéket és célt keresi a (bor)világban. - Azt kívánom mindenkinek, hogy a saját életében egyszer érje el ezt a szakmájában, hogy a legnagyobb elismerést, mint én is, megkapja, ezt az élményt átélje - kívánta akkor a friss díjazott - mindenkinek...

"A bornak értékül örömet és boldogságot kell hoznia" -
A tavalyi gálaebéden Áts Károly borai csordultak a poharakba
Fotók: Wawrzsák László

De visszagondolhatunk az Év Bortermelője díj kapcsán a 2011-es gálaebédre is, ahol Szigethy Gábor író, rendező, baráti köszöntőjében ezekkel a szavakkal fordult az akkori díjazotthoz, Vida Péterhez: - Taníts meg mindenkit beszélgetni a borról. Nem beszélni, hanem beszélgetni, hiszen talán sokkal harmonikusabbak lennének az emberi kapcsolatok, és vele együtt az egész világ, ha többet beszélgetnénk teljes nyitottsággal, és kevesebbet beszélnénk - szinte csak magunkban, magunknak - a másik megismerésének teljes igénye nélkül. 

A tavalyi gálaebéd séfjei

Az idei díjazott, Gálné Dignisz Éva borairól, boraival is beszélgetni kell. Fontos megismerni őket, akárcsak a mögöttük álló családot, történetet, gondolatokat, de magát a vidéket is, ahol terem a szőlő, és készül a bor. Enélkül csak céltalan beszéd marad a beszélgetésből, pedig a tiszta, csillámló, friss ízek is örömöt és boldogságot hordoznak értékül.       

Feburár 2-án tehát ismét ünnepélyes keretek között kerül átadásra az Év Bortermelője díj, idén Gálné Dignisz Éva borász részére, aki így vall munkájáról: - A Kiskunságon talán nehezebb körülmények között lehet szőlészkedni, borászkodni. Akár mondhatjuk úgy is, hogy ami más borvidéken adottság, nálunk kőkemény munkát és odafigyelést igényel.

Fontos hozzátennünk, hogy azon a vidéken nemcsak a szőlészkedés és borászkodás nehéz, hanem a kőkemény munkának, és eredményének, a boroknak az elismertetése is, sőt, magának az elismerésnek az elismertetése is. Pedig a lényegre figyelve talán kiderül (kiderülne), hogy valóban mindenki céllal érkezik a földre, ezért metszi meg a szőlőjét, és zárja palackba borait, és ezért kívánja azt a másiknak, hogy élje át azt az örömöt, amit maga is megtapasztalhatott már...      

A 2013-as Év Bortermelője - Gálné Dignisz Éva

Pár nap tehát, és alkalom nyílik arra, hogy megismerjük a borokat, "mögöttes" tartalmukat, hogy örüljünk a másik örömének, hogy kicsit ünnepeljünk, és persze beszélgessünk. A gálaebéd keretében, akárcsak a korábbi években, idén is a díjazott boraihoz hangolt ételsorral készülnek a hazai gasztronómia remek séfjei, az idei rendezvény díszvendége pedig - ahogy tavaly is - ismét Dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke lesz.

Azonban nemcsak az Év Bortermelője, hanem az idén e díjra jelöltek borai is kóstolhatók lesznek majd, így egy állófogadás keretében, apró koktélfalatkák kíséretében a további négy jelölt - Bolyki János, Borbély Tamás, Dúzsi Tamás és Heimann Zoltán borait is kortyolhatják a vendégek. Miután pedig átadták az Év Bortermelője díjat jelenlegi tulajdonosának, kezdetét veszi a Gál Szőlőbirtok és Pincészet boraihoz hangolt gálaebéd. A hideg előételt a Szigetújfalui Olaszrizling 2013 kísérőjének álmodta meg Györffy Árpád, az Aranykaviár Étterem séfje, a levest pedig a Szent Márton Rosé 2013-as évjáratához komponálja Horváth Szilveszter, a győri La Mareda Étterem séfje.

Egy tavalyi kedves fogás: Tönköly rizottó kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal
(Sárközi Ákos - Borkonyha)

A Balaton-felvidéki Chardonnay barrique 2011-es tétele mellé Pesti István séf alkot meleg előételt, a főételt pedig Ádám Csaba tulajdonos-séf (Olimpia Étterem), és Rácz Ferenc séf (Budavári Fortuna Étterem) hangolja majd a 2011-es Szigetújfalui Kékfrankoshoz. Az ételsort követően desszerteket és sajtokat, valamint a korábbi években "Év Bortermelője" címet kiérdemelt borászok borait kínálják majd a Bálteremben a vendégeknek. 

Fellép a gálán Orosz Zoltán harmonikaművész, közreműködik Geiger György Liszt Ferenc-díjas Érdemes művész, és Kossuth-díjas trombitaművész, valamint Maros Éva Liszt Ferenc-díjas hárfaművész.

A Gálaebédre jegyek korlátozott számban legkésőbb 2014. január 27-ig ide kattintva rendelhetők.

  

Mindenki céllal érkezik a földre – Gálaebéd Áts Károly tiszteletére

Havazik. Ilyenkor valahogy a villamosok is halkabban surrannak a körúton. Egy tavalyi februári nap jut eszembe a Corinthia Hotel felé tartva. Akkor is ünneplőbe öltöztette Budapestet a tél, a csillámló ezüst gyöngyökkel díszített selyemruha fölé puha fehér szőrmekabátot terített vállára. Mintha ő is tudná, hogy ma Áts Károlyt, 2012 Év Bortermelőjét ünnepeljük, a mosolygó, fehér kesztyűs londiner ma az ő tiszteletére rendezett Gálaebéd vendégeinek nyitja az ajtót. A márványpadló aranyló kacskaringói kísérnek fel minket a bálteremig. Előtte egy kis kötelező, és hozzáteszem, nagyon udvarias biztonsági ellenőrzés, a Gálaebéd díszvendége ezúttal ugyanis Magyarország köztársasági elnöke, Dr. Áder János. Aztán a kinti tél ellenére a teremben azonnal a nyár mosolyog ránk: az üdvözlő ital Tokaji Sárgamuskotály. Huncutul kikacsint a napsugár a pohárból, mézzel csurgatott barack íze a szánkban.

Áts Károly, 2012 Év Bortermelője - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Aztán utazunk. Egy falat, egy korty… A fogadás borokhoz hangolt koktélfalatkái már a tavalyi Gálaebéden is körberepítettek a világon, akkor a shitake gomba, a véres hurka és a kéksajt ízei utaztattak. Idén ismét egy-egy falatka pakoltatta be velem a képzeletbeli bőröndöt: Áts Károly Furmintjaihoz csípősen édes és ropogós töltött mini peppadew paprika fetasajttal, Dúzsi Tamás 2009-es Görögszó borához és roséjához rántott marhanyelv naspolyával, Szigetcsép ropogósságához, vagyis Gálné Dignisz Éva roséjához és Cserszegi fűszereséhez indiai hal curry zöldség juliennel, Heimann Zoltán Kékfrankosához és Birtokborához magyaros kolbászchips körözöttel, a Balaton napsütéséhez, vagyis Borbély Tamás Olaszrizlingjéhez és Szürkebarátjához pedig linzertészta kosárka tonhalas krémmel, édesköménnyel és avokádóval. 

A díszvendég, Áder János köztársasági elnök, és felesége, Herczegh Anita

Majd a vendégek és poharak keltette zaj finoman kihátrál a teremből, puhán lépdel végig a csend a süppedő szőnyegen. A színpadon Áts Károly veszi át a 2012 Év Bortermelője díjat, vagy ahogy ő fogalmaz, a borászok Kossuth díját. – Én szentül hiszek abban, hogy mindenki céllal érkezik a földre – kezdi beszédét. – Az, hogy valaki mikor találja meg a célját, idő kérdése. Hogy itt állok, nekem is cél volt. Majd a kezdetekről mesél: - Egy olyan borvidékre születtem, ami úgy gondolom, egy csoda. Nekem a hazám. Egy olyan családba születtem, ahol édesapám és édesanyám a természetre, a szeretetre nevelt. Édesapám mindig azt mondta, fiam, te csak mindig legyél saját magad, ne más. Nem is akarok. Én mindig az az Áts Karcsi akarok maradni, akire ő nevelt. – mondja Karcsi könnyes szemmel, majd a folytatásról beszél. – Az ember, amikor terveket, célokat sző, mindig szeretne valamit elérni. Úgy gondolom, hogy innentől kezdve még valami inspirál, hogy tovább menjek az úton. Szeretném Tokajt, Mádot egy palackba zárva, egy pohárban bemutatni, hogy mi ez a csoda. Szentül hiszem azt, hogy a bornak értékül örömet és boldogságot kell hoznia. 

Dr. Csizmadia András, gasztrofilozófus

Nehéz ilyen szavak után bármit mondani, csak kortyolgatjuk a 2009-es Áts Cuvée-t, és csendben vonulunk át a Valetta terembe, az ebéd helyszínére. A házigazda és műsorvezető szerepét betöltő Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus amolyan Kabos Gyula stílusban vezeti fel a menüsort: „Ma még a paprikás krumplihoz is tokajit fogunk inni!” – mondja, és tényleg. A menükártyán négy Áts Károly, pontosabban Royal Tokaji bor, és négy hozzá álmodott étel. Rögtön az első fogásnál elkerekedik a szem, ugyanis azonnal 2008-as 5 puttonyos Kékcímkés Aszúval indítunk, hozzá füstillatú leső-harcsa aranykaviár koronával és „paprikás krumplival”.

A Gálaebéd séfjei

Amikor azt olvasom, hogy a hideg előétel két megálmodója Takács Lajos, és Ádám Csaba, nyugodtan dőlök hátra, és úgy várom az ételt, mint gyerekkoromban a vakációt. Takács Lajos ételei ugyanis számomra mindig őriznek valamit a vidék hagyományaiból, de ott van bennük az a magabiztos és kiapadhatatlan kísérletező kedv is, amely csak világot látott és nagyon nyitott emberek sajátja lehet. Varázsvegytan… Hiszen úgy párosítja a curryt, a kacsacombot, az ananászt és az algát a savanyú káposztával, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hiszen számára az is. Ádám Csaba erdélyi származású séf keze is benne van az előételben, és mivel nála nem áll meg a magyar konyha a pirospaprikánál és a határoknál sem, biztosan lehet számítani valamilyen csavarra.

Füstillatú leső-harcsa aranykaviár koronával és "paprikás krumplival"

 

Valahogy érzem, hogy nincs félnivalónk az aszútól sem, bár sokan merészségnek tartják, és megkérdőjelezik a helyét a menüsor elején. - Szeretnénk az aszúhoz fűződő attitűdöket lebontani, ami a libamájról szól – érkezik máris az indoklás a közben a konyhából megérkező séfektől. A tányérunkon egy vékony burgonyaszeletekből rétegezett „tortaszelet”, a rétegek között, és a tortácska tetején paprikakrém. Körülötte citrusokkal frissített sült paprika leve, karakteres, füstölt ízű leső-harcsa, és tápiókagyöngyök. A harcsában komolyan gyönyörködöm egy kicsit, hófehér húsán ide-oda cikáznak a vékony rózsaszín erecskék, tetején aprócska szőlőfürt alakban az egyébként hazai vizekben tenyésztett tokhalak ikrájából készült kaviárkorona. Elég finoman hozzáérinteni a halkést, és máris szabályos rétegeire bomlik szét a hal. Az aszú pedig… Győzne az édesség, ha nem lennének az élénk és vibráló savak, és az általuk felerősödött citrusos zamatok. De vannak. Ezt tudja Tokaj, és ezt tudja Áts Karcsi is. Valóban merész, sokak számára talán nehéz kezdés… nekem nagyon tetszik. A háttérben halkan, szinte észrevétlenül játszik a VOICE&GUITAR duó, Micheller Myrtill hangja lágyan úszkál az asztalok között, de szerencsére a délután második felében megtudhatjuk milyen az, ha kiengedi a torkán kiférő összes hangot.

Tönköly rizottó kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal

A meleg előétel már a 2009-es Mézesmály Furmint mellé érkezik. A Borkonyha étterem séfje, Sárközi Ákos varázsolta a tányérra a tönköly rizottót kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal. Színek és formák játéka a tányéron, narancsos napsárga, harsogó zöldek, és egy patyolatfehér pamacs a velőtorta tetején. - Szeretném, ha ez az étel mindenkinek kedvet adna a belsőségekhez – vezeti fel Ákos a fogást, amelynek egyik alkotóeleme, a tönköly, vagyis minden búzák őse és eredője. – Tulajdonképpen nem is rizottó, inkább „tönkölyottó” – fűzi hozzá Csizmadia András, és a fogás további összetevőit is felsorolja: cukorborsó, napon szárított paradicsom, cukkini, mogyoró, turbolyás vaj, velőhab, kamilla, és egy kis árvácska, a tetőn pedig egy karcsú tintahal ropogós napozik. Roppanós és selymesen krémes textúrák játéka, a kamilla bája pedig úgy simul a bor leheletnyi vaníliájához, mint egy csepp parfüm egy picike fülcimpa mögé.

A főfogás előtt Eperjes Károly színművész nevettet minket a borszerelmes Bánhidi Laci bácsiról – a Tüskevár Matula bácsijáról -, vagy éppen a fanyar humorú, különc egyéniségű Csortos Gyuláról szóló rövid anekdotáival. Képzeletben mi is kicsit felállunk az asztaloktól, és lemegyünk a Bástyába, ahol egy régi vágású pincér vár minket, még a Krúdy korból, vagy éppen ott állunk Csortos asztalánál, amikor kihozzák részére a homárt, amelynek egyik ollója hibádzik. Csortos harsogva inti asztalához a pincért, mi pedig kuncogva hallgatjuk végig magyarázkodását - „Művész úr, ez egy harcias állat, ezek összevesznek, és néha egyik-másik elveszíti az ollóját”, majd végképp kirobban a nevetés Csortos válaszán: - Kérem, én nem biológusnak hívtam ide, hozza ki a győztest!     

Porhagyós marha hátszín diós csicsókapürén, vargányás kolbásszal

- Amint visszamasszírozom az ajkamat a mosolyból, folytatom – mondja Dr. Csizmadia András, és addig is érkezik a főétel, Fülepi Kálmán, a NU Bisztró, és Vidák Zoltán az etyeki Rókusfalvy Fogadó séfjeinek közös fogása: porhanyós marha hátszín diós csicsókapürén, vargányás kolbásszal. A poharakba 2010-es Szent Tamás Furmint csordul. - Nagyon szép volt a kirándulás Tokajban, megihletett bennünket, és innen jött az olívahomok ötlete – kezdi az étel bemutatását Vidák Zoltán. A marhahátszínre és a tetején nyújtózkodó vargányás kolbászra ugyanis olívaolajból készült por és hawaii só kevercse, vagyis olívahomok került. A vajpuha, mégis ruganyos textúrájú marhahátszín alá diós csicsókapürével, és némi meleg salátával ágyaztak meg, vagyis sütőtök, zeller, karalábé, petrezselyem, és - ahogy Csizmadia András fogalmaz -, a zöldségpaletta eminens tagja, a feketegyökér a tányéron. A marhahátszínt tehát most nem egy klasszikus pár, vagyis egy vörösbor ölelgeti, hanem Áts Karcsi veretes Furmintja. Tengeri só, hozzá csodás savak és citrusok, a hús omlik a szájban, a zöldségek pontosan annyira roppannak, amennyire kell. Két külön karakter az étel és a bor, mégis csodás páros. Egyszerűen egymásnak teremtettek.

Ákos és a Vivat Bacchus

Ahogy Ákos és a Vivat Bacchus is. „Nosza lányok adjatok bort” – kezdik közös éneklésüket, majd Ákos mond néhány szót Karcsiról. – Életemben nem láttam ilyen halk szavú embert, akinek nem lehet a szavába vágni. Könnyes meghatottsággal, pilláin rezgő könnyekkel képes beszélni a battonage-ról. Majd az ünnepelt kívánságára beleremeg a föld az Utolsó hangos dalba, a pincérek pedig az idézőjeles „desszertet” helyezik az asztalokra. A valódi desszert ugyanis majd kint, a bálteremben vár ránk, most – Györffy Árpádnak, az Aranykaviár Étterem séfjének köszönhetően - hízott kacsamáj torta, Karcsinak köszönhetően pedig Royal Betsek 6 puttonyos, 2007-es Tokaji Aszú érkezik.

Hízott kacsamáj torta

A torta rétegei: omlós tészta, kacsamáj terrine, kacsamáj mousse és mangózselé. A tortaszelet körül egy rezgő körtezselé gömböcske, némi illatos narancsolaj, aprócska birsalmasajt kockák, sóskalevélkék, és mintha egy haiku elevenedne meg, almavirág szirmok. Az aszú selymes olajossága lassan és végtelenül hosszan csókolózik a kacsamáj mousse krémességével. A birs, a körte, a mangó, a narancs pedig mind ott nevetgél a borban is. Én már nem is vágynék másra, de még csak ezután következnek a bálteremben a desszertek, a sajtok, a kávék és a korábbi „Év Bortermelője” díjazottak borai, vagyis az „uzsonnaborok”. Dr. Csizmadia András idézi ugyanis Márai Sándor szavait, miszerint az uzsonnabort délután öttől fél hétig isszák. Ezt tesszük hát mi is, „mert az uzsonnabor több és más, mint a poharazás. Az uzsonnabor jellem és műveltség kérdése.” Nagy tapssal köszönjük meg a délután séfjei, felszolgálói, valamint a Magyar Sommelier Szövetség, és a Bor Schola értő és gondos segítségét.

- Azt kívánom mindenkinek, hogy a saját életében egyszer érje el ezt a szakmájában, hogy a legnagyobb elismerést, mint én is, megkapja, ezt az élményt átélje. Érezze azt a szeretetet, ami áthatja az embert, és köszönöm azoknak az embereknek, akik bíznak bennem, bíztak bennem, bízni fognak bennem – így fejezte be Áts Károly, 2012 „Év Bortermelője” a beszédét. Karcsi februártól elhagyja a Royal Tokaji Borászati Zrt. főborászi posztját, és feleségével együtt vezetik saját családi borászatukat. A 2012-es évjárat első palackjai tavaszra várhatók.

Kitartóan és makacsul havazik, amikor hazaindulunk. Halk az este, ma valahogy az autópálya hófehér takaróval borított sávjai sem engedik meg a rohanást. Karcsi őszinte és bölcs szavain gondolkodom. Még nagyon sokáig. Mindenki céllal érkezik a földre...

- Teljes képgaléria a facebook-on -

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Tölts újra! - A témához kapcsolódó korábbi cikkek a Borgőzben:

• Egy gálaebéd előétele - "Év Bortermelője 2012" díjátadó Áts Károly tiszteletére 
• Minden szinten, szinte minden - Egy délután Áts Károllyal, a Royal Tokajinál
• Tizenkilencre szeretek lapot húzni - Borvacsora Áts Károllyal
• A bor pontosan olyan, mint az ember - Gálaebéd Vida Péter tiszteletére
• Akinél töltődik a lélek - Vida Péter az Év Bortermelője 2011 díj nyertese
• A végén csak egy maradhat - Bemutatkoztak az Év Bortermelője 2011 jelöltjei

Egy Gálaebéd előétele – „Év Bortermelője 2012” díjátadó Áts Károly tiszteletére

Bár már egy éve történt, mégis élénken él bennem a Dunai halkocsonya saláta „szűz” és paprikás kocsonyakockáinak vidám citrom- és narancssárgája, a 90 éves tőkék Kadarkájának simogatása, vagy éppen a Rozé sorbet napfény íze. Aztán ami még ezen kívül szinte törölhetetlen a memóriából az Takács Lajos, az Olimpia Étterem séfje. Pontosabban curryvel „keletiesített” kacsája, amelyet Csizmadia András gasztrofilozófus egyenesen „A Gasztroorgia”-ként mutatott be. Történt mindez tavaly februárban, az „Év Bortermelője 2011” díjátadó Gálaebéden, melyet akkor Vida Péter szekszárdi borász tiszteletére  rendezett a Magyar Bor Akadémia. „Olyan, mintha bársonyt innék” – mondta Buday Péter séf a 2007-es La Vida Merlot-ról, és kóstolva az általa hozzá álmodott omlós szarvas lábszárt vált leginkább érezhetővé, hogy ez a nap minden évben valóban a magyar borkultúra és gasztronómia jeles ünnepnapja. 

A Gasztroorgia 2012 - Takács Lajos (Olimpia Étterem) "keletiesített" kacsája

Néhány röpke nap, és ismét ünneplünk. A Corinthia Hotel Budapest Báltermében ismét díjátadóra kerül sor, február 10-én ugyanis a 2012-es „Év Bortermelője” cím tulajdonosa, Áts Károly tiszteletére csendülnek majd a poharak. Ráadásul, ha igaz, amit a közvetlensége és barátságossága miatt mindenki által csak Áts Karcsiként jegyzett borász vall - „Aki egyszer megkóstolja a tokaji csodát, az örömöt és boldogságot érez” – igencsak sokat fogunk mosolyogni. A tapasztalat is ezt mondatja velem, hiszen volt szerencsém már egy „pincétől a padlásig” kóstoláson részt venni Mádon, a Royal Tokajinál, Karcsi vezetésével. Hihetetlen lelkesedéssel és szenvedéllyel cikázott a pinceágakban hordótól hordóig, törekedve arra, hogy minél többet mutasson nekünk, majd őszinte kíváncsisággal fordult felénk, hogy megtudja véleményünket a borokról.

Áts Károly - Fotók: Nagy Zita

 

Áts Károlyt 2006-ban Tokaj-Hegyalja Év borászává választották, 2010-ben a Magyar Bor Akadémia tiszteletbeli tagjává fogadta, és attól az évtől kezdve ott állt minden évben az Év bortermelője cím öt jelöltje között. Nem hiába, hiszen 2012 meghozta számára az elismerést: a Gálaebéd és a díjátadó ünnepség idén az ő – és természetesen borai - főszereplésével zajlik majd. Ünneplés nincs barátok nélkül, így ezen a napon a borász művész barátai - Eperjes Károly, Mécs Károly, a Vivat Bacchus és Ákos, Micheller Myrtill és Pintér Tibor - is közreműködnek majd. A Gálaebéd díszvendége Dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke lesz.

A tavalyi Gálaebéd séfjei

 

Az ünneplés a Bálteremben kezdődik majd állófogadással, ahol az Év borásza díj öt jelöltjének – Áts Károly, Borbély Tamás, Dúzsi Tamás, Gálné Dignisz Éva és Heimann Zoltán – borai, és a hozzá felszolgált koktél-falatkák lesznek a főszereplők. Tavaly olyan apró kis ételkölteményekkel készülhettünk fel a Gálaebédre – például tavaszi tekercs rákkal, shitake gombával és üvegtésztával, grillezett véres hurka tökpürével, kéksajt almakocsonyával – amelyek nemcsak a szájnak, de a szemnek is örömére váltak. Az ünnepi ebéd idén is izgalmasnak ígérkezik, az ízek mesterei: Ádám Csaba séf (Kereskedőház Café&Restaurant – Szentendre), Fülepi Kálmán séf (NU Bisztró), Bolyki Péter séf (Corinthia Hotel Budapest), Györffy Árpád séf (Aranykaviár Étterem), Sárközi Ákos séf (Borkonyha Étterem), Takács Lajos séf, tulajdonos (Olimpia Étterem), Vidák Zoltán séf (Rókusfalvy Fogadó – Etyek). A garantáltan izgalmas bor- és ételpárosítások után a desszertek, a sajtok, és a nagy beszélgetések ideje következik, valamint lehetőség nyílik a korábbi évek „Év Bortermelője” címet kiérdemelt borászai borainak ízlelgetésére.

- Fotógaléria a tavalyi év Gálaebédjéről a fecebookon ide kattintva -

Fotók: Nagy Zita

Időpont: 2013. február 10., vasárnap, déli 12 óra

Helyszín: Corinthia Hotel Budapest Bálterme, Budapest, VII. kerület, Erzsébet krt. 43-49.

Részvételi díj: 35.560,- Ft

A Gálaebédre részvételi jegyeket ide kattintva lehet igényelni. 

„A bor pontosan olyan, mint az ember” - Gálaebéd Vida Péter tiszteletére

Vasárnap a tél legvadabb ölelésében indultam a Corinthia Hotel felé. Ünnepelni. Vida Pétert, 2011 Év Bortermelőjét. Vannak ugyanis ünnepek, amelyek ténylegesen az ünnepeltről szólnak. Olyan ünnepek, amelyek még véletlenül sem csapnak át hangos, felületes csinnadrattába, hanem végig megőriznek egyfajta személyes és bensőséges miliőt. Halk koccintások, mosolyok, ölelések. Örülök neked. Örülök, hogy téged ünnepelhetlek. Örülök, hogy veled lehetek. És az ünnepelt is mosolyog, és mindenkihez van egy kedves szava… És közben úgy osztja meg gondolatait a jelenlévőkkel, mintha csak egy pohár bor mellett üldögélve beszélgetne valamennyiünkkel. Nincsenek nagy szónoklatok, nincsenek túlhajlított ívek. Csak egyszerű, letisztult, szívből jövő szavak… valahogy mindig így kellene ünnepelni.

Fotók: Nagy Zita

 

A Magyar Bor Akadémia Gálaebédje idén tehát Vida Péter tiszteletére zajlott. Megérkezve, a fagy kemény szorításából szabadulva máris belépőt kaptam a nyárba: Vida Rosé 2011. Csillogva nevet, kacéran üdvözöl. A Bálteremben már halk duruzsolás, szinte észrevétlenül zajlik a fogadás, ahol a verseny öt jelöltjének borai és a hozzá felszolgált falatkák a főszereplők. Füstölt kacsamell és kacsamáj hab birsalma dzsemmel, tavaszi tekercs rákkal, shitake gombával és üvegtésztával, grillezett véres hurka tökpürével, és kéksajt almakocsonyával. Hozzá Áts Károly, Dúzsi Tamás, Gálné Dignisz Éva, Heimann Zoltán és Vida Péter borai… A poharakban vibráló Furmint, aranylón csorduló aszú, lendületes Ezerjó, fűszeres Kadarka, bársonyos Merlot. Néhány falatka és korty a csodákból, aztán Vida Péter a színpadon. „Hát itt vagyunk…” – mondja, és beszélni kezd. Minden szavát érdemes lenne lejegyezni, de talán a legfontosabb mégiscsak az, hogy „ha tehetitek, akkor ünnep legyen a családnak, amikor fölbontotok egy szép bort. És elképesztő, ami belőle árad. Mert a bor az pontosan olyan, mint az ember. Az éppolyan rakoncátlan rossz gyerek, és elképesztő tudással bíró felnőtté válik. Ezt a bornál harmóniának hívjuk. Aztán éppolyan elárvult öregember lesz, és bármily furcsa, ha meg nem isszuk, éppúgy, mint mi, méltóságteljes lesz, de meg fog halni. Ilyen az életünk. És ez egy fantasztikus csoda.”

A díj átvétele után a Valetta teremben az ünnepi ebédhez készülődünk. Valahogy úgy, mint egy nagy család. Köszönhető ez Vida Péter személyének, hiszen különös természetességgel mozog a vendégek között. Csakúgy, mint egy gondos házigazda. A borsort ő maga mutatja be, a Vida borokhoz neves chefek által alkotott ételkölteményeket pedig Csizmadia András gasztrofilozófus szavai csalogatják elő a konyhából. Elsőként hideg előétel, vagyis Dunai halkocsonya saláta érkezik. Megálmodója Bernát Dániel András, az U26 étterem chefje. Hozzá Szekszárdi Öreg Tőkék Kadarkája 2008-ból. Vadponty, lesőharcsa füstölve, haltej, „szűz” és paprikás halkocsonya kockákkal, sült paprikával, érlelt balzsamecetes saláta halmon… Párszor még elolvasom a menükártyán, aztán inkább ízlelem. A bor 90 éves tőkék termése. Az étel megosztó, de én határozottan az őt kedvelők táborát erősítem. A borral párosítva főleg. A balzsamecet cirógató selyme és a ruccola füstös aromája szépen harmonizál a Kadarkával, és a hal ízeivel. Könnyed, mégis határozott kezdés. A legjobb mindenbe így belevágni…

Leves érkezik másodjára: „Vadnyúl hazafelé”. A Thermal Hotel Visegrád chefje, Ványi László álmodta az asztalunkra. Ő sütötte bele a kis leveses csészék aljába a vadnyúl pástétomot lilaburgonya gyűrűben, majd erre kanalazta a forró vadnyúl erőlevest. A 2007-es szekszárdi Pinot noir ugrasztja ki a nyulat a bokorból. Csodásan egymásra találnak, a végén senkiben sem maradt hiányérzet. A fogások között Szigethy Gábor író, rendező baráti köszöntőjét hallhatjuk. „Taníts meg mindenkit beszélgetni a borról!” – szól Vida Péterhez. Mert ha valakitől, Vida Pétertől biztosan megtanulhatjuk. Nem, nem beszélni a borról, hanem beszélgetni. Talán sokkal harmonikusabbak lennének az emberi kapcsolatok, ha többet beszélgetnénk, és kevesebbet beszélnénk…

A harmadik fogás következik, ahogy Csizmadia András fogalmaz: „A gasztroorgia”. Én ezt a fogást vártam leginkább, talán valamiféle megérzés alapján helyeztem a kiemelten kezelendő kategóriába. Nemcsak azért, mert Takács Lajost, az Olimpia Étterem csillogó szemű chefjét régóta szívesen „kóstolgatom”, hanem mert amit a menükártyán olvasok, az különlegességével, összetettségével látatlanban lenyűgöz. Kacsa „székelykáposztával” – currys kacsacombbal töltött mellehúsa, ananászos savanyú káposzta mazsolásan, pirított algalapban, pattogtatott gerslivel. Van ebben a fogásban valami zsigerből jövő érzék, de ott van a teljes magabiztossággal párosuló könnyed kísérletező kedv is. A curryvel „keletiesített” kacsa párjává a 2007-es Hidaspetre Kékfrankos lép elő. Egy ideig farkasszemet néznek, aztán meghátrálnak a guruló mazsolák, az édeskés ananász, a keleti fűszerek, és utat adnak a bor kincseinek. A gersli elégedetten roppan a háttérben, én pedig kételkedés nélkül odaadom az első díjat ennek a fogásnak. Bármi lesz is ezután, már őt szeretem! 

A háttérben mindeközben a Hot Jazz Band játszik finoman csókoló „békebeli” dalokat, a behavazott Budapestet pedig teljes erővel sütni kezdi a nap. Nyárra vágyom, és meg is érkezik, Corinthia meglepetés formájában. Apró pohárkába állítva egy roppanósra sütött tölcsér, benne Rozé sorbet. Természetesen rozéval, vagyis 2011-es Szekszárdi Rosé Cuvée-vel. Hálás vagyok Bolyki Péternek, a Corinthia Hotel Budapest sous chefjének, na meg Vida Péternek, hogy idevarázsolták a napfény ízeit, megszórva némi csokoládés robbanócukorkával, mellyel valahogy a virgonc gyerekkor nyarait is visszaidézték.

Befejezésként Buday Péter, a Larus Étterem chefje érkezik, és vele együtt az omlós szarvas lábszár vargányás pitével, baconban sütött mandulás datolyával, ringló szilvalekvárral, paszternák pürével, Merlot mártás ölelésében. „Olyan, mintha bársonyt innék.” – mondja Buday a Merlot-ról, és útmutatást is kapunk az étel-bor páros kóstolgatásához. Vagyis hogy nem kell úriasan viselkedni, nem kell arra figyelni, hogy a pohár széle tiszta maradjon, ahogy Buday fogalmaz: be a szájba egy falat „husika”, rá egy kis szósz, egy kis panyolai szilvalekvár, majd szépen a többi összetevő, és amíg a szájban ismerkednek, gyorsan rákortyolni a 2007-es La Vida Merlot-t. Amelyhez egyébként az ebéd nyitásakor Vida Péter azt az instrukciót adta, hogy feltétlenül becsukott szemmel kóstoljuk, és figyeljünk. Ne az asztalszomszédunkra, hanem magunkra. Befelé… Gyakrabban meg kellene tenni. Mindenkinek.

Az ebéd végeztével az esti órákat újra a Bálteremben töltjük pálinkában érlelt alma crumble, gyömbéres crème brûlée, Sacher torta, kávés mascarpone krém, mini rum baba, sajttorta és még sorolhatnám hányféle desszertkülönlegesség, valamint illatos olasz kávék, pikáns sonkák és különleges sajtok társaságában. Boraikkal kedveskednek még a korábbi „Év Bortermelői” is, így természetesen a poharunk nem üres egy pillanatra sem… „Nagyon köszönöm, hogy ennyien eljöttetek ebben a zord időben, és megünnepeltetek” -  fejezte be beszédét Vida Péter. – „Végtelen nagy szeretettel köszönöm meg mindannyiatoknak, hogy itt vagytok, és ezt a napot egyszerűen bearanyoztátok.” Mert valóban méltó ünnep volt ez a nap… nemcsak Vida Péter ünnepe, hanem a magyar bor és gasztronómia ünnepe is. Ezúton köszönöm a szervezőknek, hogy magam is részese lehettem. Remélem, Vida Péter borairól pedig még nagyon sokan és sokszor fognak beszélgetni úgy, ahogyan ő tanítaná.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz 

Teljes fotógaléria a facebookon.

A gálaebéd néhány további pillanata képekben:

Akinél töltődik a lélek - Vida Péter az Év Bortermelője 2011 díj nyertese

Mivel legnagyobb bánatomra ma nem tudtam jelen lenni azon az ünnepélyes eseményen, ahol kihirdették az Év Bortermelője 2011 díj nyertesét, sajnos személyes élményekről ezúttal nem tudok beszámolni. Mivel azonban a mai esemény fontos hír a borvilágban, és - most már elárulhatom - jómagam is Vida Péterre adtam le voksomat, az alábbiakban boldogan osztom meg a hivatalos tájékoztatást, benne a szekszárdi borász néhány "lélektöltő" gondolatával:    

forrás: www.vidabirtok.hu (nagyításhoz kattintson a képre!)

2011. december 2-án 12 órakor, sajtótájékoztató keretében kihirdették a Magyar Bor Akadémia által gondozott „Év Bortermelője 2011” cím nyertesét.

A díj nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a nyertes bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés.

 A 2011. Év Bortermelője díj nyertese:

 Vida Péter,
a Szekszárdi borvidékről.

 „A Bor semmihez nem hasonlítható isteni csoda, mely az élővilág és az egész emberiség diadala. Negyven éve a szőlő és a bor körül forgolódom. Azt hiszem, a bor mindig előttünk jár, kevés a földi élet ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla. Az alábbi gondolatot egy bölcs idős embertől hallottam: fiam, te olyan úton jársz, ahol sok probléma és feladat lesz az örömök mellett. Legyen célod az életben, s ha már úgy érzed, a cél közelében jársz, jusson eszedbe, hogy nem csupán a cél elérése volt fontos, hanem inkább az, hogy hogyan tudtad megtenni az odavezető utat.”

Egykor a Debreceni Agrártudományi Egyetem Főiskolai Karán diplomázott, 58 éves szekszárdi borász egy konkrét esemény hatására kötelezte el magát a borászat mellet: "Rég történt már, első kadarka boromat beneveztem a helyi borversenyen, természetesen apám nevét írtam a nevezési lapra. Telt múlt az idő, már el is feledkeztem róla, amikor egy reggel édesapám kinyitja a helyi újságot, és a középső két oldalon nagy, öles betűkkel ezt olvassa: Vida Sándor kadarkája a megye legjobb kadarkája. Apám szigorú ember volt, de akkor elcsukló hangon mondta: meglásd, a jó Isten meghálálja. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy a bor és az én életem összekapcsolódik.”

Dolgozott üzemgazdászként, szőlészeti ágazat vezetőként is az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezetnél, de 1995-ben úgy döntött, hogy megalapítja saját családi vállalkozását, a Vida Családi Birtokot, ahol három gyermekük is kiveszi részét a munkából. A La Vida sorozat sorra söpri be díjakat, Péter szívéhez mégis a Merlot és az Öregtőkék Kadarkája áll legközelebb, ez a két végtelenül kedves, bársonyos, szeretettel ölelő, melegséget árasztó bor szólítja meg igazán.

Mint minden embernek, neki is vannak tervei, vágyai, kívánságai. Péternek mindennél fontosabb, hogy a Jó Isten segítségével még sok szép és különleges évjárat szüreténél ott lehessen, szeretné minél több emberrel megismertetni a borvidéket, borait, és folyamatos törekvése, hogy a legnagyobb harmóniában éljen a természettel. Az elkövetkező tíz évben szeretné a meglévő területek folyamatos korszerűsítését, újratelepítését, új dűlők elindítását elérni, a borbirtok állandó technológiai újítása mellett szeretnék a magas színvonalú vendéglátást biztosítani.

Van egy munkaeszköz, amit soha nem adna kölcsön senkinek. A metszőollója. Féltve őrzi, hiszen ahogy 40 éve egyik tanítójától megtanulta, ez az eszköz nem más, mint pincéjének a kulcsa, hiszen a megfelelő metszés alapkövetelmény egy kiváló bor készítéséhez.A szekszárdi borásznak különösen szép, lírai gondolatai vannak a bor, mint csodás élőlény megszületéséről, a szőlőtőke szüret előtti szépségéről, aki ilyenkor megmutatja neki kikandikáló kék fürtjeit, és minden évben elvarázsolja őt őszi ruhakölteményének vöröses-sárgás színkavalkádjával. Ezek a gondolatok minden egyes bora kóstolásakor érezhetők, átélhetők. Amíg ő borairól mesél végtelen szeretettel, hosszú perceken át, addig borai róla, és két keze munkájáról suttognak hálával.

És mit ígér a borász annak, aki ellátogat hozzá?

„Nálunk a borkóstolók kissé mások, mint az általában megszokottak. Szeretném megértetni mindenkivel, hogy a bor isteni csoda, nekünk embereknek kell megváltoznunk, hogy ezt igazán megértsük. Ezért nemcsak magát a bort mutatom be, hanem ami mögötte van: megszólal a zene, elhangzik néhány epigramma, és a lélek töltődik, ez mindenkit megérint.”

A díjért versengők közül, a jelölés során az öt legtöbb szavazatot kapott borász (ABC sorrendben):

Áts Károly – Tokaji borvidék

Dúzsi Tamás – Szekszárdi borvidék

Gálné Dignisz Éva – Kiskunsági borvidék

Heimann Zoltán – Szekszárdi borvidék

Vida Péter – Szekszárdi borvidék




(forrás: Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft.)

A végén csak egy maradhat – Bemutatkoztak az Év Bortermelője 2011 jelöltjei

Van az az esemény, amiért érdemes futni. Például a Városligetben, a gomolygó ködös sötétben átugorva szoknyában meg magas sarkú cipőben néhány természet alkotta, vagy éppen mesterségesen ottfelejtett tereptárgyat is. Illik, nem illik, hát valahogy így „rontottam be” a Bor Akadémia Borestjére a Mezőgazdasági Múzeum barokk épületszárnyába, mentségemre legyen szólva, kicsit távolabbról, pár száz kilométerről érkezve éppen.

Fotók: Nagy Zita (Teljes képgalériáért klikkeljen a képre!)

Ezen az estén mutatkoztak be az Év Bortermelője 2011 díj jelöltjei: Áts Károly, Dúzsi Tamás, Gálné Dignisz Éva, Heimann Zoltán és Vida Péter. Nagyon szerettem volna valamennyiük bemutatkozását, valamint a borról, az életről, a természetről alkotott gondolatait végighallgatni… Sajnos most nem sikerült, de nézzük a dolog pozitív oldalát. A zsúfolásig megtelt nagy konferenciaterembe belépve ugyanis az éppen utolsóként bemutatkozó Vida Péter mondatai fogadtak: „A bor semmihez sem hasonlítható Isteni csoda, amely az élővilág és az egész emberiség diadala. Az élet maga.” Késni tudni kell, nekem ezek szerint kivételesen jól sikerült!

Az egyik szekszárdi jelölt: Vida Péter

Amiről sajnos lemaradtam, és a kollégák elmesélése alapján sajnálhatom is, az Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnökének megnyitója, majd a nemrég megjelent borszakmai kiadvány, a Hatnyelvű szőlészeti-borászati szakszótár bemutatása. Ezután következett a Kárpát-medencei Borverseny hivatalos díjkiosztó eredményhirdetése, és Berecz András ének- és mesemondó műsora. Majd szép sorjában bemutatkozott az öt jelölt. Nézzük csak, kik is ők, ezúttal azonban nem életrajzokkal, vagy a szakmai pálya ismertetésével szeretném őket bemutatni, hanem saját szavaikkal, vagyis egy-egy gondolatukkal:

Áts Károly – Tokaji borvidék (a Royal Tokaji Borászati Zrt. főborásza):

"Számomra a borászat az életem, a hivatásom. Úgy szeretem magát, egyben, ahogy van."

Dúzsi Tamás – Szekszárdi borvidék:

„Számomra az a legnagyobb öröm, ha egy fogyasztó azt mondja a boraim kóstolása után, hogy jól esett meginni belőlük egy pohárral.”

Gálné Dignisz Éva – Kunsági borvidék:

„Egy kis lépést mindig előre kell lépni, mindig kell fejlődni, mert anélkül megáll az élet.”

Heimann Zoltán – Szekszárdi borvidék:

„Az élet szeretete a zsigereinkben él. A szőlő és a bor a természet ajándéka, olyan ősi érték, mely az ember örömét sugározza.”

Vida Péter – Szekszárdi borvidék:

„A bor fantasztikus élőlény, nekünk kell megváltozni ahhoz, hogy megértsük, mi a lényege. Ha ez sikerül, akkor elképesztő dolgokat mond és mutat nekünk.”

Vida Péter zárta tehát a bemutatkozást a Bor Akadémián, utána pedig a jelöltek boraik által is bemutatkozhattak egy sétáló kóstoló keretében. A szervezők finom, kenyérre való kencékről, ízes, magyaros hideg falatkákról, sajtokról és meleg ételekről is gondoskodtak, így a borok mellé csúszhatott a dödöllétől a töltött káposztán keresztül a pörköltig minden, mi szem-szájnak ingere. A jelöltek borain kívül a Kárpát-medencei borverseny díjazott borait is végigkóstolhattuk (lista a poszt végén). Közben persze találgattunk, ki lesz majd az Év Bortermelője 2011 választás győztese, de mindig oda lyukadtuk ki, bárki is kapja a díjat, megérdemelten kerül hozzá. A képzeletbeli lepel lehullásáig azonban még péntekig várni kell, a végső, legizgalmasabb pillanatokra december 2-án kerül sor, amikor Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke kihirdeti, hogy ki érdemelte ki az „Év Bortermelője 2011” díjat.

Aztán bezárultak a Múzeum kapui, hazafelé már nincs Városligetben szaladgálás, csak csendes, bandukolós séta, miközben Vida Péter gondolatai járkáltak a fejemben, akivel sikerült még az est vége felé néhány szót váltani: „Mindenkinek sokkal jobban kellene bíznia magában. Hiszen mindenkiben el van vetve egy kis mag...”   

Kívánok valamennyi jelölt borásznak további szép borokat és sikereket, titkos favoritomnak pedig péntekig külön drukkolok!

A Kárpát-medencei borverseny díjazott borai – és további képek a Borestről 
(Fotók: Nagy Zita - Borgőz)

Nagy Arany Érem
Kasnyik Családi Pincészet Kürt - Dunaj 2009
Vintop-Karkó Búcs - Cabernet sauvignon 2009

Arany Érem
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Müller Thurgau 2009
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Kékfrankos 2008
Mátyás András Kisújfalu - Kékfrankos 2009
Varga Zoltán Negyed - Zweigelt 2009
Vinszalkontakt Dunamocs - Dornfelder 2009

Ezüst Érem
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Rajnai rizling 2008
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Szent Lőrinc 2009
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Zöld veltelini 2008
Biocentrum (dr. Palik László és Palik Klára) Zselíz - Cabernet sauvignon 2009
Kasnyik István Kürt - Kékfrankos 2009
Mátyás András Kisújfalu - Orsus cuvée 2009
Mátyás András Kisújfalu - Pinot noir 2009
Primavin Nagymegyer - Morva Muskotály 2011
Vinszalkontakt Dunamocs - Cabernet sauvignon 2009
Vintop-Karkó Búcs - Cserszegi fűszeres - 2011
VVD-Dvory Nad Zitavou Udvard - Devin 2009