Fiatalosan a Boregyetemen – 21. Budavári Borfesztivál mínusz egyedik nap

Három téma, hat fiatal borász, tizennégy bor. Az idei Boregyetem első napjának szereplői a fiatal borászok voltak, akik nem mellesleg a Junibor egyesület tagjai is. Nem is sokáig – talán csak az előadást megnyitó bemutatás erejéig - hallhattuk nevüket Tibornak, Tamásnak, Andreának, Endrének, Angelikának, és ekkor találkoztunk csak a dr. megjelöléssel is. Utána már oldódott a kezdeti izgalomból származó, apró, zizegő feszültség, előbb-utóbb fészkelődni kezdett a pulpituson a komolyságot felváltó felszabadultság, és később már leginkább csak Titi, Andi, Tomi, Angi és Endi neveket hallhattunk a teremben.

Fiatal borászok a Boregyetemen - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

 

A Boregyetem első napjának előadói egytől egyig a 70-es évek vége, 80-as évek szülöttei. Síelés, strand, vitorlázás, kosárlabda, külföldi és hazai tanulmányok, utazások, széles látókör, nyitottság, önfeledt szórakozás, családi események, öröm és nehézségek – ugyanúgy zajlik az életük, mint a mostani huszonévesek, vagy harmincas éveik elején járó fiatalok zömének. Azzal a különbséggel, hogy ők emellett szorgalmasan dolgoznak a szőlőben, egyengetik a borok útját a pincében, marketinggel foglalkoznak, iskolában oktatnak, blogolnak, cikkeket írnak, interjúkat adnak, esténként pedig borbemutatókon, borvacsorákon, borfesztiválokon mesélnek a boraikról, és adnak válaszokat a kifogyhatatlan kérdésekre. Életkorukból és habitusukból adódóan a saját nyelvükön tudják megszólítani a fiatal korosztályt, utat mutatva számukra.

Talán picit otthonosabban mozognak a szőlőben, a pincében, vagy éppen fő „bázisukon”, a mindig nyüzsgő DiVino borbárban, mint a Boregyetemen, a Magyarság Háza súlyos falai, áradóan tágas terei között, de közösen ezzel a feladattal is megbirkóztak. Ismerkedjünk meg a hat fiatal borásszal, és a Boregyetem három témájával.

ifj. Gál Tibor előadása az Egri csillagról

 

Első töltés: A XXI. század Bikavére és Egri csillaga

Az első szakasz két előadója az egri borvidék képviseletében ifj. Gál Tibor, és a szekszárdi borvidékről Sebestyén Csaba. Eger új fehér házasítása, az Egri csillag bemutatásával kezdődik az idei első Boregyetem. 2010 februárjában indult el a kezdeményezés, hogy legyen Egernek egy, a Bikavérhez hasonló, de fehér fajtákból készült házasítása.

– Mivel rájöttünk arra a nyilvánvaló tényre, hogy mi egy hűvös, északi elhelyezkedésű borvidék vagyunk, és a borvidék közel ötven százaléka fehér szőlőfajta, gondolkodni kezdtünk, mi lenne, ha egy olyan házasítást készítenénk, amely a sok elaprózódott fehér fajtát egymásba integrálja – kezdi előadását Gál Tibor. Annak idején, a Bikavér létrejöttekor is hasonló gondolat volt a vezérfonal a kékszőlők kapcsán, most, 100 évvel később pedig megszületett Eger fehér cuvée-je, az Egri csillag is. A névválasztást egy szakmai zsűri segítette. – A névválasztó kampány során a beérkező szavazatok láttán jobbnak láttuk egy szakmai zsűri felállítását, különben Chuck Norris lett volna az új fehér cuvée-nk neve, ezt pedig nem akartuk – meséli mosolyogva Tibor.

Az Egri csillagot az egész borvidék felkarolta, és 2011-ben már közel 20 termelő jelentette be, hogy elkészítik saját fehér cuvée-jüket. Az egri borászok összefogását szimbolizálja, hogy valamennyi Egri csillagot egyszerre, egy időben hozzák forgalomba, méghozzá a tavasz kezdetén, március 15-én. A fehér cuvée olyannyira népszerű lett, hogy a 2011-es évjárat a pincékből szinte már el is fogyott, pedig a következő év március 15-e még nagyon messze van.

Közben persze kóstolunk is, Bolyki Jani 2011-es Egri csillagát, amely alnévvel is rendelkezik: Pocok a szántásban. Ahogy Tibortól megtudjuk, a Pocok a Hazug Mókus és az Ördöngös Nyúl barátja, a bor pedig Hárslevelű, Olaszrizling, Királyleányka és Sauvignon Blanc násza. Egyedül a Királyleányka ücsörgött acéltartályban, a többiek hordóban érlelődtek. Innen a szép felépítés, a cizellált illatok és az érett gyümölcsös ízek, leheletnyi ásványossággal díszítve.

Közben az Egri csillag legendáját is elmeséli Tibor. A történetben szereplő zarándokok kőkunyhói életre is kelnek majd, az Ostoroson ma is álló kőkunyhót rendbe teszik, a többit pedig felépítik, és ezekkel a kunyhókkal fogják jelezni Eger dűlőit. - Hosszú távon hiszek abban, hogy az egri bormennyiségnek a 80-90 százaléka két bor lesz, az Egri Bikavér, és az Egri csillag – fejezi be előadását Tibor, és adja át a szót Sebestyén Csabának, aki a szekszárdi Bikavérről mesél.

1986-ban kapta vissza a borvidék a Bikavér név használatának jogát. A kezdeti nehézségek, és a sokféle szemléletben készült Bikavérek kavalkádja miatt alakítottak ki egy koncepciót, amely már egységes karaktert és arculatot ad a szekszárdi Bikavéreknek. Azokat a Kárpát-medencei fajtákat preferálják, amelyek megtalálhatók a szekszárdi borvidéken, ilyen a Kékfrankos és a Kadarka, utóbbi kötelező alkotóeleme a szekszárdi Bikavérnek, ezzel is segítve a fajta köztudatba való visszatérését. 

Sebestyén Csaba a mikrofon beállítás után a szekszárdi Bikavérről beszélt

– Egyelőre a Bikavér feltámasztási fázisában vagyunk – mondja Csaba. – Sokan próbálták megfogalmazni, milyennek kellene lennie a szekszárdi Bikavérnek. Mint a Bikavér történetbe utolsóként bekapcsolódó fiatal borász, megpróbáltam összefoglalni a gondolatokat, és arra jutottam, hogy olyan bort kellene készíteni, amelyben szépen tükröződik a Kárpát-medencei fajták fűszeressége, egyedi ízvilága, amely a világon sehol nem kóstolható, ugyanakkor megvan benne a nemzetközi fajtáknak az a fajta textúrája, teste, vastagsága, amitől egy Bikavér Bikavérré tud válni.

Közben 2007-es Takler Bikavért kóstolunk. Telt, de nem nyomasztóan súlyos, érett és meleg aromákkal. Kékfrankos alap meggyel és fekete cseresznyével, benne a Merlot lágysága, a két Cabernet határozottsága - ebből hangsúlyosan a Sauvignon "tökössége" ahogy Takler Feri bácsi fogalmazta meg egyszer - és a Kadarka fűszeressége. Aztán a 2009-es Sebestyén Bikavér kerül pohárba. Dűlőszelektált bor, 50-60 éves tőkékről szüretelt alapanyagok. A dűlőszelektált borok új fejezetet nyitottak a szekszárdi borvidék életében.

- Mindenképpen mellőzzük az új, első töltésű fa használatát - mutatja be a bort Csaba. - A mi boraink zömében inkább nagyobb hordóban, illetve sokadik töltésű hordóban érlelődnek. Egyszer-kétszer előfordulhat, hogy újfahordót is kell használni, ez szükségszerűség, de a törekvés az, hogy a szekszárdi Bikavérben a szekszárdi borvidék karaktere, arca jelenjen meg, ne pedig a legjobb kádár munkájának lenyomata.   

  

Második töltés: Minden a szőlőben dől el... vagy a facebook-on?

A pulpituson a villányi, közepes méretű családi pincészet képviseletében Gere Andrea, és a kis, etyeki családi birtokot bemutató Hernyák Tamás. Az előadás címe elsőként – akárcsak Gere Andinak - nekem is furcsának tűnt, illetve nekem is egyértelműen a „persze, hogy minden a szőlőben dől el” válasz jutott eszembe. Azonban Tomi gondolata már más irányba indított el: - Az csak egy dolog, hogy jó minőségű borokat készítünk, de a mai világban ezeket a borokat el is kell tudni adni. És ha valamihez, hát ehhez biztosan kiemelten fontos felület a facebook, különösen, ha nem feltétlenül közösségi oldalként, hanem egy folyamatosan frissülő, azonnali információkat közlő „újságként” gondolunk rá. 

Hernyák Tomi

Akár félreérthető is lehet azonban a pincészetek facebook-on történő kommunikációja. – Mi egy közepes méretű családi pincészet vagyunk – mondja ezzel kapcsolatban Andi. – Megjelent a médiában és a sajtóban egy jelenség, ahol kizárólag a kézműves borászatok sajátjának tekintik a minőséget, és az ilyen méretekben dolgozó családi pincészetek, mint amilyenek mi is vagyunk, pusztán tömegtermelést jelentenek az ő számukra, mi csak egy kirakat vagyunk, mi a facebook-on „dőlünk el”, tehát pusztán a marketingről és a nagy stratégiákról szól az életünk, de ez nem így van. A birtok méreteiből adódóan nem mi kapálunk már a szőlőben, nem mi metszünk, nem mi mossuk a prést, viszont én ettől nem érzem azt, hogy kevesebbet tennénk. Egy bor nem attól lesz jobb, hogy a tulajdonos személyesen műveli a szőlőt, vagy végzi a munkát a pincében, azt ugyanis lehet rosszul is csinálni. Nagy méretekben ugyanúgy lehet kellő gondossággal dolgozni. Tehát nálunk is a szőlőben dől el a minőség, nem vagyunk felfújt lufi, nem vagyunk facebook-borászat, annak ellenére, hogy használjuk ezt a felületet.

Gere Andi

 

Andi még két nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet a facebook-kal kapcsolatban: - Ma már sokkal gyorsabb ütemben növekszik a borászatok száma, mint a borfogyasztó közönség. Nyilván minden borászat igyekszik kiemelni magát ebből a tömegből valamilyen filozófiával, mondanivalóval. Erre egy kis borászatnak is kell áldozni, hiszen megjelennek az új szereplők, akik adott esetben nem biztos, hogy rossz minőségű bort hoznak a piacra, és megfelelő apparátusuk is van marketing terén. Ezen kívül nagyon fontos dolog, hogy az információk közönséggel való megosztásával segítenünk kell a borkereskedőink munkáját is, hiszen ők is a borainkkal foglalkoznak. Nem várhatjuk el tőlük, hogy csupán ők promotálják, kóstoltassák, mutassák be a borokat, ez egy nagyon kényelmes álláspont lenne.

Közben a jövő év áprilisában piacra kerülő Gere Kopár 2009-es tétele érkezik a pohárba. Bár még nagyon fiatal bor, de máris telt, kiegyensúlyozott, szép hordóhasználattal, érett gyümölcsösséggel és finom pörkölt aromákkal, csokoládéval, kávéval.     

- Mi is nagyon tiltakoztunk a facebook ellen - mondja befejezésként Andi – de aztán be kellett látnunk, hogy megjelent egy új fogyasztói réteg, akik lehet, hogy korábban nem is ittak bort, és akik lehet, hogy annyira nem akarnak belemélyedni a borászkodás, és a terroir témájába, mert ez elveszi az idejüket a hétköznapi teendőktől. Nekik annyi a fontos, hogy jó bort kapjanak, és az ő megszólításukhoz a facebook kiváló felület. Petőfi szavaival élve pedig „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az”, vagyis ha valaki nagyon példamutató marketing stratégiával rendelkezik, de mögöttes, valós tartalma nincs, az előbb-utóbb úgyis el fog tűnni.

Harmadik töltés: Tokaji – édes mostoha?

Édes téma következik, az előadók Árvay Angelika, és dr. Demeter Endre Tokaj-hegyaljáról. - Az a különbség az előző előadók és köztünk, hogy mi nem különböző borvidékekről jöttünk, és méretben sincs köztünk hatalmas különbség – kezdi nevetve előadását Angelika. Az előadás célja a tokaji édes borokkal kapcsolatos sztereotípiák eloszlatása. - Szeretnénk megmutatni, milyen a tokaji bor, mint a mindennapok bora – folytatja Angi – amelyet, nagyon örülnénk, ha felbontanának akár minden este egy jó kis borozgatáshoz, egy könyv mellé, vagy egy sajttálhoz.

Árvay Angelika az Édesemmel érkezett

Hogy mindehhez azonnal kedvet is kapjunk, Angelika saját, 2011-es évjáratú „Édesem” Sárgamuskotálya csordul a pohárba. Mosolyog, dorombol, szép, könnyed, kiegyensúlyozott. – A muskotály szerintem nagyon alkalmas arra, hogy megszerettessük a fiatalokkal a bort. Emlékezetes, felismerik, azonnal tudják, hogy mit kóstolnak. Önmagában, beszélgetéshez is remek, de vacsorához, ételhez is párosítható, egy könnyed, mascarpone-s, gyümölcsös desszerthez bármikor el tudnám képzelni – mondja, majd Demeter Endre veszi át a szót.

- A fiatalos Tokaj üde arcát igyekszünk bemutatni. Az egyetemen voltak barátaim-évfolyamtársaim, akik azt mondták: a te szádból soha ne halljunk panaszt, mert annak az embernek, aki egy faluban dolgozhat Szepsy Istvánnal, és Árvay Jánostól meg Orosz Gábortól tanulhat, annyira könnyű az élete – meséli nevetve. – Az „édes mostoha” előadáscím azonban pozitív és negatív tartalommal is bír. Pozitív, hiszen jó hír, hogy a Juniborászok minden évben megválasztják az év juniborát, és ez a cím másodszor került a tokajiakhoz. Ha minden tag elismeri, és úgy gondolja, hogy érdemes ezen a vonalon dolgozni, akkor véleményem szerint a tokajiaknak olyan nagy gondja nincs. Ez egy szakmai szervezet, egy jó baráti közösség, egymástól tanulunk, jól érezzük magunkat együtt, de alapvetően van egy kifelé irányuló tevékenységünk is, történetesen, hogy a saját generációnkat bevonjuk a minőségi borfogyasztásba. 

Demeter Endre

- A tokaji borkülönlegességek azonban jelenleg kevésbé vannak jó helyzetben – folytatja Endre. - A Juniborban próbálunk a fiatalok számára olyan borokat készíteni, amelyek hagyományos módon, kézi préseléssel, spontán erjesztéssel, helyi kádárok zempléni tölgyből készült hordóit használva készülnek. Ez azonban önmagában csak számomra érdekes, hiszen csak a végeredmény számít. A mai világban, amikor nagyon kevés idő van annak elemzésére, hogy miről milyen véleményt formálunk, egyetlen nagyon fontos kérdés van a fogyasztók szempontjából: ízlik, vagy nem ízlik. A lényeg, hogy kellemes, jól iható bor szülessen. Szeretnénk nagyon divatossá tenni Tokaj-hegyalját itthon, mert ha mi magunk nem szeretjük, akkor ki más fogja? Egy jó csapatban, együtt, erős háttérrel ez sokkal könnyebb!

Azt hiszem, Endre - és a többi előadó - szavaihoz nem sok mindent lehet hozzáfűzni. A Boregyetem első napja - hallgatva az előadókat és kóstolva a borokat - számomra egyfajta megnyugvással zárult. Fiatal borászaink nagyon jó úton járnak, ambiciózusak, tele vannak tervekkel, szívükön viselik borvidékeink sorsát, szem előtt tartják azok jövőjét, mindemellett felfogásukban a hagyományok tisztelete ötvöződik a mai kor széles látókörével. Az összefogás, egymás támogatása, segítése, a fiatalok borkultúrájának formálása, ápolása esetükben pedig nemcsak amolyan jól hangzó marketing szöveg, valóban rengeteget tesznek, dolgoznak mindezért. Munkájukat mi is segíthetjük, keressük és kóstoljuk a fiatal borászok borait, ismerjük meg őket, hiszen bennük van a magyar bor jövője.
      

- Teljes képgaléria a facebookon- 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

 

Hajó a kertben, turbolyás rák a tányéron, Furmint a pohárban

Kóstolt tétel: DemeterVin Úrágya-dűlő Tokaji Furmint 2008

A történet valamikor tavaly kezdődött, amikor is a fiúk tavasszal a badacsonyi kertünkben építették a Vulkánt, ami egy polinéz proa (két test, egyetlen nagy lélekkel), és azóta már sokat vitorláztunk vele a Balatonon. Szóval a nagy hajóácsolási munka közepette a fiúk megéheztek, és hát mi a leggyorsabb és legkézenfekvőbb bendőbevalóság egy hatalmas tó partján? Hát a hal. Be is dobták a serpenyőbe, de bizony egy kis pirulás után a hal valamiféle zöldfűszer után kezdett kiabálni. Mivel fűszerkertem a mai napig csak egy kockás lapra hevenyészve felskiccelt változatban létezik, tehát nincs (egy olyan kertben, ahol egy egész hajóflotta épül, ugyan már!?), a fiúk egyszerűen kimentek a ház elé, és ott az akácfák alatt, a meredek rézsű oldalából – vagy hogy is hívják azt az út menti lejtős részt, amiből nagy esőzések után kimosódnak az útra a kisebb-nagyobb bazaltkövek – egyszerűen leszedtek valami zöld növényt. Szerintük turbolyát. Szerintem meg soha sem hallottam addig a turbolyáról, pedig a turbolya ugyanaz a kategória, mint a medvehagyma, régóta létezik, régóta használják – azok, akik tudják, hogy létezik, és hogy használható – szóval korántsem mi találtuk fel a spanyolviaszt. A hal azonban örült neki, és mi is a végeredménynek.

Badacsony fűszerkertje - részlet

Azóta aztán volt egy kis elbizonytalanodásunk - ezért ne piszkáljuk túl sűrűn a kis növényhatározót! -, hogy talán mégsem turbolya az, ami a házunk előtt terem, legalábbis hogy nem zamatos turbolya, hanem erdei, de aztán még az a szörnyű feltételezés is fészkelődni kezdett bennünk, hogy esetleg bürökkel van dolgunk, de ezt a tényt hamar elvetettük, hiszen ha az lett volna, mi már régen alulról szagolnánk a kis házunk északi oldalán bujálkodó ibolyáinkat. Mert bár a bürök észvesztően hasonlít a turbolyára, de a fő hatóanyaga a koniin, amely összetevő ugyanolyan mérgező, mint amilyen hülyén néz ki leírva, tehát a növény minden részében ott van, rágcsálhatjuk a levelét, a szárát, a gyökerét vagy bármijét, először az alsó végtagjaink bénulnak le, majd nem is sorolom, de válogatott borzalmak után sajnos a történet vége cseppet sem happy and. Példának okáért szegény Szókratész is a bürökből készült főzetet tartalmazó méregpohár által költözött át a másvilágra. Summa summarum, nekünk turbolyánk (más néven olasz salátánk, vagy édespetrezselymünk) van, legalábbis szerintünk ez most már biztos, mert élünk és virulunk, pedig azóta is gyakran használjuk ezt a növényt a konyhánkban. És akkor ígérem, lassan előkerül a poszt címébe „beollózott” rák, meg persze a DemeterVin Úrágya-Furmint is feljön a pincéből. A franciák a „fines herbes”-kultuszuknak köszönhetően egyébként sok mindenbe beleteszik ezt az édeskés, ánizsos fűszert, és hát valóban, a tojásrántottától a salátákon át a különböző mártásokig mindenhez jó, de nálunk otthon halakhoz és tengeri herkentyűkhöz vált be leginkább. És akkor most már tényleg rátérnék a rák és a bor „meccsére”.

Turbolyás garnéla

Vannak olyan esték, amikor nincs kedv a nagy főzésekhez, mégis szeretnénk, ha nem csupán pár szelet májkrémes kenyérrel kellene búcsúztatnunk a napot, na meg felbontanánk valami jó fehérborocskát is, de hát ahhoz meg végképp illene alkotni méltó társat. Na hát ilyenkor jó, ha van otthon némi rák. Most persze sokan furán néznek, hogy nem egy kiló krumpliról beszélünk, ami csak úgy elheverészik a spájzban hónapokig, meg hogy a rák frissen jó, és hát hol van nekünk tengerpartunk, meg hajnali fogást kínáló halpiacunk? Sajnos sehol, ez tény, tehát marad a hibernált, vagy a konzerv változat. (Bár halkan jegyzem meg, van ám nekünk itt, e honban Zalai rákunk!). Szóval egyik este magam is úgy jártam, hogy rám tört az alkotási kedv, meg nem mellesleg már régóta szerettem volna a borkészletből kiemelni a DemeterVin 2008-as Úrágya-dűlő Furmintját. Volt otthon némi rák, a turbolya meg lassan körbenövi az egész házat, úgyhogy nem volt kérdés, mit főzök a borhoz. Bár a főzés szó kicsit túlzás, hiszen a recept annyi, hogy serpenyőben melegítettem (és nem füstölésig hevítettem!) egy gyűszűnyi olívaolajat, és annyi fokhagymát zúztam össze, amennyit egy hangya még el tudott volna cipelni a hátán. Tehát nem túl sokat, mert aztán a bornak – meg az ízérzékelésünknek - annyi lett volna. A zúzott fokhagymát, némi sót és fehérborsot beleszórtam a serpenyőbe, majd belezuttyantottam a rákot is, és egy picit feltekerem a volumét a serpenyő alatt, tehát pirítani kezdtem, de éppen csak szempillantásnyit, nem aranybarnára, mert olyat zsemlemorzsával vagy hagymával teszünk, rákkal nem. És aztán előkészítettem egy szép nagy tányért, olívaolaj és citromcseppecskékkel kidekoráltam, majd ráhalmoztam a meleg rákot, némi friss citromot facsartam rá, és megszórtam kevés fehérborssal, meg természetesen az apróra (nem miszlikre) vágott friss turbolyával.   

Furmint az Úrágyából

És akkor jött hozzá persze a bor is, természetesen egy száraz fehér. Tokaj-hegyaljáról, azon belül is a mádi Úrágya-dűlőből (ahol a nagy, tokaji száraz borok etalonja a 2000-es évjáratban „megteremtődött” a Jóisten és Szepsy István közbenjárásával). A DemeterVin 2008-as Úrágya-Furmintjával – és Demeter Endrével - egy Tokaj Grand Tour állomáson  találkoztam korábban, az Úrágya-dűlőben meg pár hete jártam, és csak ámultam a hatalmas kőbástyákon, melyeket a dűlő kitermelt köveiből raktak. Itt a talaj ugyanis elsősorban köves, rajta vékony termőréteggel. Cseppet sem lepődtem meg tehát, amikor mindez a borban is visszaköszönt, sőt, hálás voltam érte, hiszen ez a finoman sós-ásványos vonal pontosan illett a „tengeri” vacsorához. A savak elevenek, vibrálók (a 2008-as tokaji évjárat kicsit nehezebb volt, magasabb savtartalom, lassúbb érés-kerekedés jellemzi az évjárat borait), mellette a test krémes, telt, az ízben pedig a körték és almák mellett ott játszanak a citrusok, a finoman vegetális, kicsit gyógynövényes, valamint kenyérhéjas aromák, és a nagyon diszkrét hordó. Karaktereiben érződik, hogy nem pihe-puha, meleg, védett, párás dűlő terméséből készült a bor, hanem széljárta, köves „edzőpályán” izmosodott.  Nem döntöttünk rosszul, amikor a turbolyás rák mellé választottuk, ráadásul a palackban megmaradt bor másnap még egy krémes, tengeri herkentyűs rizottóhoz is gyönyörűen muzsikált.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

A Tokaj Grand Tour a királyok városában járt

Bár a magam részéről már jártam Tokaj-Hegyalján, de Tokaj-Hegyalja még sohasem járt nálam. Egészen eddig. Pár hete ugyanis az a szerencse ért, hogy házhoz jött a borvidék 15 pincészete, Sándor Zsolt vezetésével begördült szülővárosomba, Székesfehérvárra a Tokaj Grand Tour csapata. Egészen más érzés, ha az ember az otthonába vár valakit, talán picit jobban izgul, mint máskor. Valahogy emelkedettebb a hangulata is annak – jelen esetben nekem - aki egy nyugodt, beszélgetős, „szülői házas” ebéd után kerekedik fel, hogy a szombat délutáni napsütésben elsétáljon a jól ismert város macskaköves óvárosán keresztül az esemény helyszínére.

A palackoknál: Sándor Zsolt

Sándor Zsolttal, a rendezvény főszervezőjével már a hotel előterében összefutottam, lelkesen fogadott, és osztotta meg velem gondolatait a bor és a kultúra összefonódásának lehetőségeiről, a Grand Tour kezdeményezés jövőjéről. Aztán elnézést kérve szaladt tovább, mert kezdetét vette a kóstoló, csörrentek a poharak és egyre hangosabban morajlott a tömeg, melynek egy része - velem együtt - egy konferenciaterembe húzódott.

Az előadóteremben: Dr. Rohály Gábor

Na nem valamiféle különcködés gyanánt, hanem hogy meghallgassuk dr. Rohály Gábor „Hogyan kóstoljunk Tokajit?” című előadását. A Tokaj Grand Tour állomásain ugyanis soha nem maradnak borkurzus nélkül a látogatók, a kóstoló megnyitása előtt 1 órával minden alkalommal lehetőség nyílik egy alapos kiképzésen való részvételre, ahol a borokat nemcsak érezni tanulhatjuk, de érteni is. Az előadás legfőbb üzenete, hogy a tokaji nedűk valamennyi rezdülésére figyelnünk kell, meg kell ismernünk valamennyi arcát, csakúgy, mint egy jó barát esetében. Tehát ne ítélj elsőre, és ne tévesszen meg a múltból itt ragadt és csupa félreértésre okot adó „édes” szó. A kézműves borok minden apró, cizellált részletében ott bujkál Tokaj-Hegyalja, és hogy ezt gyakorlatban is érzékelhessük, számunkra – egyelőre nem hivatalosan – dr. Rohály Gábor vezetésével megkezdődött a kóstoló.

A poharaknál: a kóstolók

Négy különböző stílusú tokaji borral ismerkedhettünk, rögtön elsőként személyes nagy kedvencemmel, a Lenkey Pincészet 2007-es Az élet szép… száraz tételével. Az erőteljes ásványos illatban kis mazsola és fűszeresség játszadozott, szájban a markáns savak mellett sós, citrusos, és nyári almára emlékeztető ízek domináltak lágy, krémes textúrában. A következő tétel a Barta Pincészet 2009-es száraz Furmint hordómintája volt, a határozott virágos illatokat borsos, citrusos ízek kísérték, fiatal korának megfelelően jelentős élénkséggel, játékos, kedves fésületlenséggel. Harmadikként az Árvay Pincészet 2009-es Sauvignon Blanc-ját kóstoltuk. A tétel Tokaj-Hegyalja „mostohagyermekeként” Zempléniként kerülhet csak forgalomba, hiszen a fajta nem engedélyezett a borvidéken, de erre ő rá se ránt, remek formáját hozza, amolyan tiltott gyümölcsként is. Vagy ha van a szőlőnek lelke – márpedig van – akkor pontosan már csak azért is… Jöttek is szépen a vágott füves, növényi illatok és ízek, ásványossággal kiegészülve, kicsit visszafogottabb, kedvesebb savkészlet mellett.  Utolsó tételként Tokaj édes arcát is megismerhettük, a 2007-es Pendits Furminttal. Illatban határozottan lépett elő a sorból a birs, ízben az édesség mellett – melyet szépen egészített ki a közepes mennyiségű, nem harsogó, de mégis határozott sav – gyönyörű díszítőelemeket (aszalt füge, ananász, aszalt sárgabarack) csodálhattunk.

A Royal Tokajinál: Hajós Dániel

Az előadás után Jásdi István beszédével nyílt meg hivatalosan a kóstoló, így belevetettem magam az egyre családiasabb délutánba, és igyekeztem a már előre megírt forgatókönyvem szerint haladni a pincészetek között. Reménytelen… Újratervezés. 15 pincészet 45 bora sorakozott az asztalokon, és annyi kedves ismerős arc - és persze palack - hívogatott a standokhoz egy időben, miközben jókedvű és kedves földikkel beszélgethettem a helyi kezdeményezésekről, Székesfehérvár „boros” életéről, borbaráti társaságairól, eseményeiről.

A DemeterVin-nél: Az Úrágya-dűlő 2008-as Furmintja

Kóstolhattam Árvay Angelika saját borát, a 2009-es száraz Sárgamuskotályt (kis virágoskert, fűszeres, friss hullámokkal, egyenesen a Meggyes dűlőből), Angelika fonott kosarából néhány, a borvidék talajából származó kőzet is előkerült - Tokaj-Hegyalja tehát tényleg szó szerint jelen volt. A DemeterVin 2008-as Úrágya dűlő Furmintja mellett Demeter Endrével a hagyományokról, azok tiszteletéről, a kézi művelésről és szüretről társalogtam, hamisítatlan „borbeszélgetős” hangulatban. Sándor Zsolt vezetésével kóstoltam végig a Tokaj Nobilis, a Kikelet Pincészet remekeit, valamint Demeter Zoltán, illetve Szepsy István gyöngyszemeit, majd a Royal Tokajinál Hajós Dániel kedves kalauzolásával tanulmányoztam újra a már pár héttel korábban egy Áts Károly által prezentált borvacsorán megismert illatokat-ízeket. A délután vége felé Lenkey Gézához látogattam, ahol Az élet szép… elmaradhatatlan visszakóstolása és a 2003-as Fordítás ízlelgetése közben Tokaj-Hegyalja múltjába is visszacsöppenhettem, egy 1867-ben kiadott album lapozgatásával, melyet Géza édesapjától örökölt.

Lenkey Gézánál: A Borgőz egyszemélyes "stábja"

Márai Sándor szerint viszonyunk a szülővároshoz az évek múlásával mind bensőségesebb lesz, és esetemben ehhez hozzájárult a Tokaj Grand Tour székesfehérvári állomása is. Sajnos azonban egyszer minden jó véget ér, 2010. május 29-én a Tokaj Grand Tour hetedik helyszínén, Kecskeméten kerül sor a gyönyörű, szecessziós Cifrapalotában a rendezvénysorozat befejezésére. A rendezvényen Dr. Mészáros Gabriella, a Borkollégium alapítója, nemzetközi borakadémikus tart előadást Tokaj-Hegyaljáról, illetve a tokaji borok kóstolásáról.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz
Köszönet: Az ihatóbb Magyarországért!