Visszatekintő - Ilyen volt a sárvári Nádasdy TOP30+ Sétálókóstoló és Borbazár

Azt hiszem, minden városnak van egy - vagy több - olyan meghatározó pontja, ahol belengi a teret valami titokzatosság, ahol - bár észrevétlenül, mégis érezhetően - tovább élnek az ottragadt történetek, ahol ott sétál mellettünk és velünk a múlt, ahol suttogva mesélnek a falak, a tornyok, a nyikorgó nehéz ajtók, a kacskaringós lépcsők és a félhomályos terek. Az ilyen helyeken különleges élmény boros poharat ragadni, jófajta bort tölteni bele, és végigsétálni minden szegletét, főleg, ha olyan élményeket, érzéseket, beszélgetéseket, ismeretségeket, vagy éppen felismeréseket gyűjthetünk be közben, amelyek akár egy életre emlékezetesek lehetnek, és amelyekre jó visszatekinteni, hónapok, vagy akár hosszú évek múlva is...

A sárvári Nádasdy TOP30 sétálókóstolón - Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László

Emlékszem, az egyik ilyen borral kapcsolatos, igazán meghatározó helyszínen 2011 tavaszán jártam, amikor is részt vehettem a franciaországi Livre et vin (Könyv és bor) rendezvényen a Loire-völgyi Saumurben. Az ott töltött nap nemcsak azért maradt emlékezetes, mert egyszer csak szembetaláltam magam teljes életnagyságban Connor MacLeod Hegylakó Christopher Lamberttel és lehengerlő mosolyával, hanem mert a helyszín, vagyis a Bouvet-Ladubay birtok ódon mészkő falai, tornyocskái, pincéje, kertje, lépcsői, mind különleges hátteret adtak a boroknak és az irodalomnak. Akkor éreztem igazán először azt, hogy a borok és a művészetek az ilyen történelemmel, történetekkel "feltöltődött" helyszínekkel együtt mennyire kivételes élményeket tudnak adni.

Takács Zoltánnal "vártúráztunk" pohárral a kézben

Valami hasonlót érezhettem aztán újra tavaly is, amikor a Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló keretében a sárvári Nádasdy-vár masszív falai között sétálhattam borospohárral a kézben, Takács Zoltánt, a Nádasdy Múzeum igazgatóját követve a vár két kazamatájába. Azon túl, hogy jött velünk a történelem, elkísért minket négy borász - és boraik -, no meg persze még jó pár bor- és történelem iránt érdeklődő vendég is, így idén is felkerekedtem, hogy újra átélhessem ezt a hangulatot, és hogy idén is szavazzak a TOP30 sétálókóstoló közönségdíjas borára.

Hamar kiderült, hogy ez a szavazás nem is olyan egyszerű, lévén, hogy a sétálókóstolón már csak a rendezvényt megelőző "szűrőn", vagyis a Nádasdy Borversenyen legjobb helyezést elért 30 bor szerepelt, amelyek között - a borversenyen elért eredményeiket tekintve - csupán csak nüansznyi különbségek voltak. Ami viszont mindegyik borban közös volt, hogy valamennyi az egykori Nádasdy uradalom területéről kikerülő mai borvidékek bortermelői által készített, így a Soproni, a Nagy-Somlói, a Badacsonyi, a Balaton-felvidéki, és a Zalai borvidék fehér-, rozé, és vörösborai kerültek pohárba, köztük a Nádasdy Borverseny győztes bora, a Tornai Pincészet Grófi Juhfark 2013 tétele is. Miközben a borokat kóstoltuk, a sétálókóstolóhoz immár hagyományosan kapcsolódó fotókiállítást is megnézhettük: idén a Sárvári Fotóklub boros tematikájú pályázatának 30 fotója között "sétálókóstolhattunk".

Géró Péter Somlói borász az ötös bástyában

A TOP30 bor kóstolása közben az idei "vártúrát" sem hagytam ki, egyrészt hogy újra átélhessem a már korábban említett különleges hangulatot, másrészt, hogy meghallgathassam a minket kísérő borászok gondolatait, természetesen borospohárral a kézben, és borokkal a pohárban. Takács Zoltán múzeumigazgató idén az ötös bástyába, valamint a Darabontok Házába vezetett minket, mely utóbbi helyszín egyébként a vártorony és az egyes bástya között volt régen a kapuőrök szállása, így kapta ez a kiállítótérként is funkcionáló helyiség az elnevezését. Itt jelenleg is egy kiállítás "díszlete" fogadott minket, Németh Mihály szobrászművész alkotásai között sétálhattunk. Ahogy az már hagyománynak tekinthető, velünk tartott a történelmi sétára négy borász is: Dénes Tibor a Ság-hegyről (Nagy-Somlói borvidék), Géró Péter és Tóth Péter a Somlóról, valamint Istvándi Gergely a Badacsonyi borvidékről.

A Nádasdy TOP30 közönségdíjas bora

Az ötös bástyában kóstolhattuk azt a bort is, amely végül elnyerte a TOP30 sétálókóstoló közönségdíját is, vagyis Géró Péter Somlai 2015 házasítását, a Nagy-Somlói borvidék Somló hegyéről. Péter 2009 óta készít borokat, és 2013 óta rendelkezik kisebb területtel a Somlón. Nagy vágya volt a somlai házasítás készítése, így a jövőben is erre fókuszál majd. A 2015-ös Somlai három bor házasításából készült, és egy esti-éjszakai kóstolgatás eredménye. A bor kétharmad részben 400 literes akáchordóban érlelt Juhfark, valamint egyharmad részben tartályos erjesztésű és érlelésű Furmint házasítása, picinyke mennyiségű tartályos Hárslevelűvel kiegészítve. Ahogy azt Péter elmesélte, számára a borok hasonlók, mint a gyermekei, és úgy is bánik velük, vagyis nem nevelni szeretné őket, hanem gondoskodni róluk, szeretetet adni, és hagyni, hadd legyenek olyanok, amilyen az egyéniségük...

- A Nádasdy TOP30+ Sétálókóstoló és a Borbazár teljes képgalériája elérhető a Borgőz facebook oldalán -

A TOP30+ sétálókóstolót követően aztán nem is kellett sokat aludni, hogy újabb boros programra kerekedhessünk fel Sárváron, hiszen két hétre rá kezdetét vette a Nádasdy Történelmi Fesztivál, mondhatni síppal, dobbal, nádihegedűvel, Palya Beával, Péterfy Borival, no meg persze a Borbazárral. Az "uradalmi" boros élet folytatásaként megjelentek tehát a külső várudvaron a kis faházak, benne pedig a vendégpincészetek (Bodri Pincészet, Holdvölgy Birtok, Istvándy Pincészet, Szent György Pince, Taschner Bor- és Pezsgőház, Tornai Pincészet). A fesztivál ideje alatt a pezsgőtől, gyöngyözőbortól kezdve, egy jó fehérboron, szép balatoni Olaszrizlingen át egy hideg rosé érintésével az érett, déli karakterű vörös tételeken keresztül a természetes édes borig bezárólag lehetett kóstolni, poharazgatni.

Az "uradalmi" boros élet pedig folytatódik 2017-ben is, hiszen jövő nyáron jön a IX. Nádasdy Történelmi Fesztivál, vele együtt pedig a már jól megszokott boros programok, vagyis a Nádasdy Borverseny, a borversenyt követő Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló, és a fesztivál ideje alatt zajló Nádasdy Borbazár is. Itt érdemes nyomon követni addig is a történéseket, amelyekre aztán jó lesz majd visszatekinteni, visszaemlékezni hónapok,vagy akár hosszú évek múlva is...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László

10 emberes nyár októberben – Az Istvándy Borműhelyben jártunk

Most, amikor ezeket a sorokat pöntyörészem a laptopon, augusztus van. Hogy jön ide akkor október? Ha kinyitom az ablakot, egészen könnyen, hiszen kint viharos, barátságtalan szél rázza a fák bágyadó leveleit, és bár a jéghideg eső már alábbhagyott, de bárhogy szépítjük, érezhető az ősz közeledte. Személy szerint én ezt azért nem bánom, mert ilyenkor minden megtelik majd nehezebb, füstösebb, lágyan melengető, érett illatokkal és ízekkel, és oké, hogy vége a mezítláb-szandálnak, a fülledt, szúnyogcsapkodós éjszakai kertben-, vagy teraszon borozásoknak, meg ránk nehezedik újra a kardigán ölelése, de sebaj, amit érte kapunk cserébe, azt olyan jó mélyen belélegezni, és "eltenni télire". Fejben, szívben, emlékekben...

Istvándi Gergő és a Huncutka - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Kicsit ezzel a tavalyi élménnyel is így voltam, aztán ami késik, nem múlik alapon, „közkívánatra” most mégis itt van. Tavaly októberben járt Badacsonyban, az Istvándy Borműhelyben, majd fent, a Tóti hegyen a sárvári Nádasdy Történelmi Fesztivál szervező, „kivitelező” csapatának egy kicsiny része, pontosan 10 emberke. Október 17-et írtunk, és bár szükség volt induláskor a több rétegnyi ruhára, olyan pompás napfürdő fogadott minket a Borműhely Balatonra mosolygó teraszán, hogy a házigazdánk, Gergő által kínált üdvözlő Huncutka gyöngyöző rozé végképp nyárrá varázsolta azt az őszi napot. (Még hogy nem érdemes ősszel a Balatonra menni!)

Olyannyira felpezsdült a csapat, hogy kedvünk támadt játszani is egyet, úgyhogy Gergőék Borműhelyében – a borok kóstolása kíséretében – illatfelismerő „versenyben” vettünk részt, vagyis stílusosan virágszálakat szagolgatva kellett megmondanunk, milyen – természetesen borokhoz köthető - illatokkal is lettek „átitatva” a virágok.

Bormozizás

A játék után – egy kis pihenő gyanánt – bormoziba mentünk, no nem messzire, csak a Borműhely moziteremmé alakított részébe, méghozzá borospohárral a kézben. Annyira jó érzés volt a régi moziszékekben ücsörögve kortyolgatni a borokat, hogy valamennyi filmet végignéztünk, így az Istvándy családról és birtokról szóló dokumentumfilmet, majd Pat&Mat főszereplésével a Pincemesterek című mesefilmet, és nem maradt el a hatalmas röhögésbe fulladó kabaré műfaj sem, a nagy klasszikust, Kazal Lászlót, és az ő megunhatatlan Tudományos borkóstolóját kacagtuk végig.

Így házasítunk mi... vagyis Balu, Laci, és Norbi

Aztán a mozizás után a tettek, és a pince mezejére léptünk, ugyanis a csapat elkészíthette saját borházasítását, amelyet le is palackoztunk, el is neveztünk, egy régi írógép segítségével fel is címkéztünk, és nem titok, a nap végén meg is ittunk. A Szabolcs által „10 Emberes” névre keresztelt házasításunk Olaszrizling, Hárslevelű, Szürkebarát fajtákból készült, de az arányok titkosak, kizárólag a házasítás műveletéhez stílusosan svájci sapkába, köpenybe, és szemüvegbe beöltözött készítőik, Norbi, Balu, és Laci tudják csak a százalékokat, vagy tán már ők sem…?

Istvándy Csilla remeke: Kanalazható nyár

Házasítani persze kemény feladat, így a csapat a Borműhely után Káptalantóti felé vette az irányt, és az Istvándy család másik „bázisán”, a Tóti hegyen táborozott le, méghozzá a teraszon. A konyhában Istvándy Csilla brillírozott, így, amikor a tányéromba érkezett az aranyló színű, grillezett tehénsajtra a kicsattanóan nyár illatú és ízű paradicsomlevese, legszívesebben felszaladtam volna hozzá, hogy azonnal megköszönjem.

Mert kérem októberben nyarat kanalazni egy levesestányérból nem mindennapi élmény, és nagyon meg kell becsülni azt a pillanatot, meg azt is, aki ezt oda tudja varázsolni. Persze azok sem döntöttek rosszul, akik a csodásan aranyló húslevest választották, ők a nagymama vasárnapi ebédjének, vagy anyu gyógyító-melengető levesének élményét kaphatták vissza, hiszen csak úgy csordult a gyerekkor bele a tányérba, már csak látványra is.

Tarja paprikáskrumplival

A főétel, vagyis a tarja és a paprikáskrumpli eszegetése közben pedig egyszerűen csak arra tudott gondolni az ember lánya, hogy tényleg nem kell sok a boldogsághoz, egy jókor, jó időben és jó helyre odakanalazott fantasztikus tejfölkorona, vagy éppen egy roppanósan friss házi savanyúság akkora öröm tud lenni, mint semmi más a világegyetemben. De ehhez ott kell lenni, és úgy, és akkor…

Csilla desszertjei

Csilla desszertjeiről igazából már nem is tudok mást írni, mint hogy annyira finomak voltak, hogy egymás kezéből vettük ki az éppen mellettünk ülő, vagy elhaladó másikét, kinél mi volt éppen: mákos guba, diós guba, csokoládés pohárkrém. Az én nagy kedvencem a mákos guba volt, így azt igyekeztem jó sokáig stoppolni, de aztán persze nagyon hamar elhangzott a „kinél van még mákos guba?” kérdés, ezért jó neveltetésemnek megfelelően továbbadtam, és igyekeztem az ízeket nem elfelejteni, s legalább azokat magamnál, magamnak örökre megtartani.

Lement

Aztán lassan ránk ereszkedett az este, a napkorong is fürdött még egyet a Balatonban, aztán aludni tért. Mi még Gergővel beszélgetve elkortyolgattunk néhány pohár bort, köztük a saját házasításunkat, én pedig a palackot nézegetve arra gondoltam, mennyire egyszeriek és megismételhetetlenek a pillanatok, és mennyi mindent pörgetnek le egy szemvillanás alatt a háttérben, amelyből visszatölt a lélek. Egy íz, egy illat, egy mosoly, vagy akár csak egy címkefelirat, például az, hogy: "10 Emberes 2015 Badacsony"...

- Teljes fotógaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Pohárral a kézben öt bástya között - Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló Sárváron

Van olyan történet, amely egy - vagy több - borvidéken kezdődik, és egy házasságkötő teremben ér véget. Ez a sárvári történet például pont olyan. Merthogy pár nap múlva megnyílnak a Nádasdy-vár - pontosabban a benne található házasságkötő terem - kapui, és a város történetében először egy sétálókóstoló keretében több mint 30 tételt kóstolhatunk majd, méghozzá a Nádasdy Történelmi Fesztiválhoz kapcsolódó borverseny top mezőnyéből. De ne szaladjunk ennyire előre...

Történt ugyanis, hogy tavalyi évben először, ebből eredően pedig idén másodszor hirdettek borversenyt Sárvár városában a Nádasdy Fesztiválhoz kapcsolódóan. 

A borverseny alapgondolata a Nádasdy uradalom egykori területein fekvő mai borvidékekre, ha úgy tetszik, Sárvár öt "borbástyájára", a Soproni, a Nagy-Somlói, a Badacsonyi, a Balaton-felvidéki, valamint a Zalai borvidékre koncentrál, illetve 2015-től kezdve minden évben meghívást kap a borbírálatra az előző évben a "Nádasdy Történelmi Fesztivál Bora" címet viselő bor készítője, aki az idei borversenyen a Ság-hegyi (Nagy-Somlói borvidék) Dénes Hegybirtok borásza, Dénes Tibor volt, az ő 2008-as Olaszrizlingje nyerte el ugyanis a tavalyi fődíjat. 

Az idei borversenyre 5 borvidék 31 pincészete 70 tétellel nevezett. A győztes a badacsonyi Istvándy Pincészet 2014-es Kéknyelűje lett, jövőre tehát e bor készítőjét várják majd a zsűribe, illetve természetesen ez a bor is kóstolható lesz a pénteki (2015. július 3.) TOP30+ sétálókóstolón, ahol a belépőjegy megváltása ellenében a közönség is megismerheti és végigkóstolhatja a borverseny "top" borait. A kóstoláson-borozgatáson túl arra is lehetőség nyílik majd, hogy a borfogyasztók, kóstolók is szavazzanak, és pontozásuk alapján - amelyhez egy 20 pontos rendszerű kóstolólap is segítségükre lesz - megválasszák a közönségdíjas tételt is.

Istvándy Gergely (balra) a Nádasdy Történelmi Fesztivál Bora 2015 díj átvételén

14 fehér-, 4 rozé-, és 12 vörösbor bírálatára lesz majd lehetőség, de a TOP30-nál valamivel több bor lesz kóstolható ezen a pénteki estén, amely természetesen nyitott a borok készítői, valamint a pincészetek képviselői előtt is, így akár egy-egy beszélgetés, információ hasznos lehet a kóstoló során.  

Természetesen, ha már Sárvár kulturális központjában, a Nádasdy-várban kóstolunk majd, nem maradhatnak el a művészetek sem: a sétálókóstoló keretében a 2014-es Nádasdy Történelmi Fesztivál fotópályázatának kiállításán nézegethetünk 30 fotót pohárral a kézben, illetve egy-egy rövid "történelmi kóstolás" idejére az 5-ből 2 bástya is megnyílik a résztvevők előtt, így a vár olyan szegleteit is bejárhatjuk, amelyre ritkán adódik lehetőség.

A kóstolható borok készítői:

- Badacsonyi borvidék: Istvándy Pincészet, Villa Tolnay

- Balaton-felvidéki borvidék: Káli Kövek

- Nagy-Somlói borvidék: Bogdán Birtok, Dénes-Hegybirtok, Géró Péter Pincéje, Somlói Apátsági Pince, Zsirai Pincészet

- Soproni borvidék: Alasz Pince, Garger Pince, Hauer Pincészet, Jagodics Pincészet, Kampits Családi Pince, Tóth Pincészet, Major-Árva Borház, Mándli Borház, Roll Pincészet, Töltl Pincészet, Winelife

- Zalai borvidék: Bezerics Borászat, Bussay Pince, Cézár Pincészet, Dóka Éva Pincészete

Nádasdy borverseny TOP30+ sétálókóstoló és fotókiállítás tehát 2015. július 3-án, pénteken a sárvári Nádasdy-vár Házasságkötő termében 17:15 - 21:00 óráig. 

Fontos információ, hogy a rendezvényre korlátozott számban vásárolhatók jegyek.

Egyéb információk:

- Jegyelővétel június 25-től július 2-ig: 3.900,- Ft/fő (jegyek elővételben válthatók Sárváron a Nádasdy Étteremben, valamint a Zöldfa Italdiszkontban)

- Jegyvásárlás a helyszínen: 4.500,- Ft/fő - 17:15-20:00 óráig

Részletes program, további információ a sétálókóstoló facebook eseményénél található.

Szívtánc Keszthelyen - A 100 Hungarikum Bormustrán jártunk

Amikor egy csendes, sötétedő téli délutánon leültem, hogy megírjam a 2013-as, sorrendben a negyedik keszthelyi 100 Hungarikum Bormustra történetét, különös dolog történt. Abban a pillanatban, ahogy a monitoron fehéren, akár a frissen lehulló hó elterült a tiszta, üres "lap", és leírtam a címsor első szavát (szívtánc) megcsörrent a telefonom. A vonal végén a 2010-ben elhunyt szőlőnemesítő, a 100 Hungarikum Bormustra szíve-lelke, Dr. Bakonyi Karcsi bácsi lánya, Bakonyi Judit üdvözölt. Némi döbbent csend után elmeséltem neki, hogy éppen a bormustra, és ehhez kapcsolódóan Karcsi bácsi körül jártak a gondolataim, mire kacagva annyit mondott, hogy igen, Karcsi bácsi halála óta ő is tudja, hogy bizony így működnek ezek a lélektől-lélekig dolgok.

Újra együtt Keszthelyen - Fotók: Wawrzsák László

Beszélgetni kezdtünk, mintegy folytatva a november végén, a keszthelyi 100 Hungarikum Bormustrán elkezdett beszélgetésünket. Akkor ismerkedtünk meg, és attól fogva úgy pergett az idő körülöttünk a Balaton Színház hatalmas lépcsőházában, hogy észre sem vettük. Mellettünk, a Karcsi bácsi emlékére berendezett kis sarokban pedig egyre csak táncolt a gyertya lángja, úgy mosolyogva, ahogy Karcsi bácsi szeme is mosolygott mindig, és ahogy Judité is mosolyog, hiszen letagadhatatlan a hasonlóság kettejük között...

Utat mutat: Szentesi Feketefájú bajor

Azon a novemberi estén a Balaton Színház falai között teljes lényével és lelkesedésével - immár negyedik éve - megint ott volt Karcsi bácsi. És ott volt újra az a közösség, akik évről évre összegyűlnek, hogy a hungarikum fajtákon keresztül őrizzenek, tovább vigyenek valamit az időből és a helyből is.

Ott volt Szentesi József borász, akit a régi magyar fajtákhoz fűződő szenvedélye és kísérletező kedve miatt neveztek már őrült professzornak is, és aki például a Csóka, a Feketefájú bajor, a Fekete muskotály, a Kék bajor, a Tihanyi kék, vagy a Szerémi zöld elkötelezett híve, velük - és még néhány hungarikum társukkal - osztja meg nadapi szőlőültetvényeinek mintegy 15%-át.

Eljött újra boraival Etyekről Kertész Zoltán, bekukkantott a Balaton északi partjáról Török Csaba, valamint Laposa Bence is. Elhozta 2013-as, friss és kicsattanó savaktól lendületes, nevén kívül a valóságban is cserszegi - merthogy cserszegtomaji - Cserszegi fűszeresét a "hungarikumos" mezőny talán legfiatalabbja, Romsics Bence is.

Cézárékkal pezsegtünk

Érkeztek rendszeresen visszatérő kiállítók is, mint például a Cézár Pincészet, akik idén már a vidám buborékokkal teli pezsgőkön kívül szőlőmagolajokat és balzsameceteket is hoztak magukkal. Itt volt újra a 100 Hungarikum Bormustra fennállása óta mindig visszatérő Vylyan Pincészet könnyed, tiszta, jó ivású, meggyes-málnás Csókája - ezúttal a 2009-es évjáratból -, és felbukkantak újdonságok is, például a 2012-es Csóka, amely még nincs kereskedelmi forgalomban.

Csip-csip csóka - A Vylyan Csókaszőlőjével

Újdonságként találkozhattunk a keszthelyi hibriddel, az Albacab fajtával is, amely dr. Kocsis László szőlőnemesítő, a keszthelyi Georgikon Kertészeti tanszékvezetőjének teljes egészében saját munkája. Bár az új fajta egyik szülője kékszőlő (Cabernet Sauvignon), az Albacab mégis fehérborszőlőként született meg, köszönhetően másik szülőjének, a Rajnai rizlingnek. Mintagyerek, csak jó tulajdonságokat hordoz magában örökség gyanánt, cukorgyűjtő képessége nagyon jó, ellenálló a betegségekkel szemben, és korán érik. A Bormustrán 2013-as hordós tételét kóstolhattuk, illatos, ásványos, zamatos, teli lédús gyümölccsel, és bár kedves(kedő) bor, testével jelzi, hogy mégis benne van a robusztusság lehetősége is.

Valentin - A Ság-hegyen is!

A Valentin (fehér) fajtát sem hagytuk ki a kóstolásból, lévén, hogy szűkebb pátriánkban - Vas megyében - a kicsi, de hatalmas erővel bíró Ság-hegyen is telepítik. A balatonmelléki László Pince 2012-es tételét kóstolva egyértelműen beköszönnek a szülők: a Nektár (a Bakonyi Karcsi bácsi lányáról, Juditról elnevezett fajta és a Cserszegi fűszeres keresztezése) és a Zengő (Ezerjó és Bouvier fajták keresztezése). A Nektár adja a finom, intenzív illatokat, aromákat, a Zengő pedig a savkaraktert és a finom ásványokat gyűjti egy csokorba.

Pampetrics György borkereskedő,
a hungarikum fajták borainak felkutatója és összegyűjtője

Aztán kicsit leragadtunk Badacsonynál, először a Kéknyelűket vettük górcső alá. Három stílust és három különböző termőhelyet fedezgettünk fel a poharakban: a Szászi 2011-es Kéknyelűben erőteljesen, már-már kizárólagosan dominált a talaj gyönyörű és markáns, karakteres ásványossága, az Istvándy 2012-es Kéknyelű fiatalosabbra, lendületesebbre, kedvesen gyümölcsösösre-ásványosra, mégis karakánra lett hangolva, a Laposa 2012-es Kéknyelű pedig tipikus Badacsony illatot árasztott: eső utáni ázott bazalt finom gyümölcsökkel, némi citrom- és narancshéjjal fűszerezve.

Nézzük csak Vaskeresztest! - Garger Imre Kékfrankosa

Ha már Kéknyelű, akkor porzópárja, a Budai zöld sem maradt ki. Sajnos azonban ekkora már a borok java része túl meleg volt, így a további borleírások nem tükröznék azt, amit a palackok valójában magukban rejtettek. Bár a pohárból már inkább csak az alkohol és az elnehezült ízek, illatok kandikáltak kifelé, mi azért igyekeztünk több-kevesebb sikerrel kihámozni az alatta rejlő csodákat. Így például a Folly Arborétum 2012-es Budai zöld, vagy Bakó Ambrus 2012-es Teraszok tételéből...

Sajnos a mustra vége felé a szőlőfajtákon kívül egy hungarikum "jelenség" is bemutatkozott ezen az estén, addigra ugyanis néhányan már félreértelmezték a "korlátlan kóstolás" fogalmát. Az önmagát kiszolgáló néhány túlbuzgó látogató több-kevesebb sikerrel ügyeskedte bele a pulton lévő palackok - néhány esetben utolsó tételes, még jó pár vendégnek kóstolási mennyiséget kínáló - tartalmát a poharába. Vagy éppen a csizmámba...

A negyedik alkalom bebizonyította, hogy a rendezvénynek helye van Keszthelyen, ott, Cserszegtomaj mellett, ahol egyébként a hungarikum bormustra tulajdonképpen ténylegesen megszületett. 2010-ben még olyan érzésünk volt a létszám láttán, mintha túl vékonyka bort raktak volna hordóba, azaz kevesen voltunk. 2013-ban pedig azt láttuk, hogy lassan új ruhát (hordót) lehetne választani a közönségnek, hiszen a rendezvény úgy él, mint egy jó bor. Idővel nemesedik. Így talán az est tanulsága, hogy egy picit "szigorúbb" kóstolási rend kialakítása, a kóstolási mennyiségek maximalizálása, és mindezek betartása, betartatása segítene a helyzeten.

Egy félelmetesen jó sajtkóstoló

Nos, mivel a boroknak nem tesz jót a hűtés hiánya, a sajtoknak viszont kifejezetten hasznos tud lenni némi szobahőmérsékleten való tartózkodás, meglátogattuk a Garabonciás sajtpultot is. A négy éves érlelésű tehénsajt édeskés, majd kristályok formájában berobbanó sós kontrasztjaitól kezdve, a szintén négy évig érlelt, kicsit diós-fűszeres ízvilágúra érett kecskesajton, és a három éves, kagylósan törő juhsajton át a csípősre-kesernyésre érett kemény tehénsajtig bezárólag szinte mindent végigkóstoltunk, eljátszva közben a gondolattal, melyik sajthoz milyen bort - vagy éppen pezsgőt - tudnánk elképzelni.

Az este - ahogy az négy éve minden alkalommal lenni szokott - koncerttel ért véget. Ezúttal a CimbaliBand zenekar "utaztatós" koncertjét élvezhettük, borvidékről borvidékre járva hallgathattuk meg a dalokat Szita Eszter kristálytisztán csillámló hangján, és Unger Balázs cimbalomjátékával kísérve. Ahogy hallgattam őket a színházteremben, bevillant egyik albumuk címe: Szívtánc.

Merthogy nekünk Keszthely, és a 100 Hungarikum Bormustra valahogy szívügyünk... Ezért is valljuk, hogy vigyáznunk kell a hungarikum fajtákra. No meg azért is, mert jó részük korrekt és szép borokat eredményez, sőt, ahogy Szentesi József tartja, savkészletüknek köszönhetően például remek alapborok nyerhetők belőlük pezsgőkészítéshez.

Eszmecsere Bakonyi Judittal

Szívtánc... Már akkor, a koncert alatt tudtam, hogy azon a téli délutánon, amikor majd megírom a negyedik 100 Hungarikum Bormustra történetét, ez lesz majd az első szó, amely "papírra" kerül. És ez lett az a szó is, amely a perc törtrésze alatt eljutott közel száz kilométeres távolságba, és ott Bakonyi Judit tárcsázni kezdte a számomat... Persze most már tudjuk, hogy Bakonyi Karcsi bácsi keze van a dologban... És a szeme most is mosolyog...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László