Azt hiszem, minden városnak van egy - vagy több - olyan meghatározó pontja, ahol belengi a teret valami titokzatosság, ahol - bár észrevétlenül, mégis érezhetően - tovább élnek az ottragadt történetek, ahol ott sétál mellettünk és velünk a múlt, ahol suttogva mesélnek a falak, a tornyok, a nyikorgó nehéz ajtók, a kacskaringós lépcsők és a félhomályos terek. Az ilyen helyeken különleges élmény boros poharat ragadni, jófajta bort tölteni bele, és végigsétálni minden szegletét, főleg, ha olyan élményeket, érzéseket, beszélgetéseket, ismeretségeket, vagy éppen felismeréseket gyűjthetünk be közben, amelyek akár egy életre emlékezetesek lehetnek, és amelyekre jó visszatekinteni, hónapok, vagy akár hosszú évek múlva is...
 |
| A sárvári Nádasdy TOP30 sétálókóstolón - Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László |
Emlékszem, az egyik ilyen borral kapcsolatos, igazán meghatározó helyszínen 2011 tavaszán jártam, amikor is részt vehettem a franciaországi Livre et vin (Könyv és bor) rendezvényen a Loire-völgyi Saumurben. Az ott töltött nap nemcsak azért maradt emlékezetes, mert egyszer csak szembetaláltam magam teljes életnagyságban
Connor MacLeod Hegylakó Christopher Lamberttel és lehengerlő mosolyával, hanem mert a helyszín, vagyis a Bouvet-Ladubay birtok ódon mészkő falai, tornyocskái, pincéje, kertje, lépcsői, mind különleges hátteret adtak a boroknak és az irodalomnak. Akkor éreztem igazán először azt, hogy a borok és a művészetek az ilyen történelemmel, történetekkel "feltöltődött" helyszínekkel együtt mennyire kivételes élményeket tudnak adni.
 |
| Takács Zoltánnal "vártúráztunk" pohárral a kézben |
Valami hasonlót érezhettem aztán újra
tavaly is, amikor a Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló keretében a sárvári Nádasdy-vár masszív falai között sétálhattam borospohárral a kézben,
Takács Zoltánt, a Nádasdy Múzeum igazgatóját követve a vár két kazamatájába. Azon túl, hogy jött velünk a történelem, elkísért minket négy borász - és boraik -, no meg persze még jó pár bor- és történelem iránt érdeklődő vendég is, így idén is felkerekedtem, hogy újra átélhessem ezt a hangulatot, és hogy idén is szavazzak a TOP30 sétálókóstoló közönségdíjas borára.
Hamar kiderült, hogy ez a szavazás nem is olyan egyszerű, lévén, hogy a sétálókóstolón már csak a rendezvényt megelőző "szűrőn", vagyis a
Nádasdy Borversenyen legjobb helyezést elért 30 bor szerepelt, amelyek között - a borversenyen elért eredményeiket tekintve - csupán csak nüansznyi különbségek voltak. Ami viszont mindegyik borban közös volt, hogy valamennyi az egykori Nádasdy uradalom területéről kikerülő mai borvidékek bortermelői által készített, így a Soproni, a Nagy-Somlói, a Badacsonyi, a Balaton-felvidéki, és a Zalai borvidék fehér-, rozé, és vörösborai kerültek pohárba, köztük a Nádasdy Borverseny győztes bora, a
Tornai Pincészet Grófi Juhfark 2013 tétele is. Miközben a borokat kóstoltuk, a sétálókóstolóhoz immár hagyományosan kapcsolódó fotókiállítást is megnézhettük: idén a
Sárvári Fotóklub boros tematikájú pályázatának 30 fotója között "sétálókóstolhattunk".
 |
| Géró Péter Somlói borász az ötös bástyában |
A TOP30 bor kóstolása közben az idei "vártúrát" sem hagytam ki, egyrészt hogy újra átélhessem a már korábban említett különleges hangulatot, másrészt, hogy meghallgathassam a minket kísérő borászok gondolatait, természetesen borospohárral a kézben, és borokkal a pohárban.
Takács Zoltán múzeumigazgató idén az
ötös bástyába, valamint a
Darabontok Házába vezetett minket, mely utóbbi helyszín egyébként a vártorony és az egyes bástya között volt régen a kapuőrök szállása, így kapta ez a kiállítótérként is funkcionáló helyiség az elnevezését. Itt jelenleg is egy kiállítás "díszlete" fogadott minket, Németh Mihály szobrászművész alkotásai között sétálhattunk. Ahogy az már hagyománynak tekinthető, velünk tartott a történelmi sétára négy borász is:
Dénes Tibor a Ság-hegyről (Nagy-Somlói borvidék),
Géró Péter és
Tóth Péter a Somlóról, valamint
Istvándi Gergely a Badacsonyi borvidékről.
 |
| A Nádasdy TOP30 közönségdíjas bora |
Az ötös bástyában kóstolhattuk azt a bort is, amely végül elnyerte a TOP30 sétálókóstoló
közönségdíját is, vagyis
Géró Péter Somlai 2015 házasítását, a Nagy-Somlói borvidék Somló hegyéről. Péter 2009 óta készít borokat, és 2013 óta rendelkezik kisebb területtel a Somlón. Nagy vágya volt a somlai házasítás készítése, így a jövőben is erre fókuszál majd. A 2015-ös Somlai három bor házasításából készült, és egy esti-éjszakai kóstolgatás eredménye. A bor kétharmad részben 400 literes akáchordóban érlelt
Juhfark, valamint egyharmad részben tartályos erjesztésű és érlelésű
Furmint házasítása, picinyke mennyiségű tartályos
Hárslevelűvel kiegészítve. Ahogy azt Péter elmesélte, számára a borok hasonlók, mint a gyermekei, és úgy is bánik velük, vagyis nem nevelni szeretné őket, hanem gondoskodni róluk, szeretetet adni, és hagyni, hadd legyenek olyanok, amilyen az egyéniségük...
A TOP30+ sétálókóstolót követően aztán nem is kellett sokat aludni, hogy újabb boros programra kerekedhessünk fel Sárváron, hiszen két hétre rá kezdetét vette a
Nádasdy Történelmi Fesztivál, mondhatni síppal, dobbal, nádihegedűvel,
Palya Beával,
Péterfy Borival, no meg persze a
Borbazárral. Az "uradalmi" boros élet folytatásaként megjelentek tehát a külső várudvaron a kis faházak, benne pedig a vendégpincészetek (
Bodri Pincészet, Holdvölgy Birtok, Istvándy Pincészet, Szent György Pince, Taschner Bor- és Pezsgőház, Tornai Pincészet). A fesztivál ideje alatt a pezsgőtől, gyöngyözőbortól kezdve, egy jó fehérboron, szép balatoni Olaszrizlingen át egy hideg rosé érintésével az érett, déli karakterű vörös tételeken keresztül a természetes édes borig bezárólag lehetett kóstolni, poharazgatni.
Az "uradalmi" boros élet pedig folytatódik 2017-ben is, hiszen jövő nyáron jön a
IX. Nádasdy Történelmi Fesztivál, vele együtt pedig a már jól megszokott boros programok, vagyis a
Nádasdy Borverseny, a borversenyt követő
Nádasdy TOP30+ sétálókóstoló, és a fesztivál ideje alatt zajló
Nádasdy Borbazár is.
Itt érdemes nyomon követni addig is a történéseket, amelyekre aztán jó lesz majd visszatekinteni, visszaemlékezni hónapok,vagy akár hosszú évek múlva is...
Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése