Szívtánc Keszthelyen - A 100 Hungarikum Bormustrán jártunk

Amikor egy csendes, sötétedő téli délutánon leültem, hogy megírjam a 2013-as, sorrendben a negyedik keszthelyi 100 Hungarikum Bormustra történetét, különös dolog történt. Abban a pillanatban, ahogy a monitoron fehéren, akár a frissen lehulló hó elterült a tiszta, üres "lap", és leírtam a címsor első szavát (szívtánc) megcsörrent a telefonom. A vonal végén a 2010-ben elhunyt szőlőnemesítő, a 100 Hungarikum Bormustra szíve-lelke, Dr. Bakonyi Karcsi bácsi lánya, Bakonyi Judit üdvözölt. Némi döbbent csend után elmeséltem neki, hogy éppen a bormustra, és ehhez kapcsolódóan Karcsi bácsi körül jártak a gondolataim, mire kacagva annyit mondott, hogy igen, Karcsi bácsi halála óta ő is tudja, hogy bizony így működnek ezek a lélektől-lélekig dolgok.

Újra együtt Keszthelyen - Fotók: Wawrzsák László

Beszélgetni kezdtünk, mintegy folytatva a november végén, a keszthelyi 100 Hungarikum Bormustrán elkezdett beszélgetésünket. Akkor ismerkedtünk meg, és attól fogva úgy pergett az idő körülöttünk a Balaton Színház hatalmas lépcsőházában, hogy észre sem vettük. Mellettünk, a Karcsi bácsi emlékére berendezett kis sarokban pedig egyre csak táncolt a gyertya lángja, úgy mosolyogva, ahogy Karcsi bácsi szeme is mosolygott mindig, és ahogy Judité is mosolyog, hiszen letagadhatatlan a hasonlóság kettejük között...

Utat mutat: Szentesi Feketefájú bajor

Azon a novemberi estén a Balaton Színház falai között teljes lényével és lelkesedésével - immár negyedik éve - megint ott volt Karcsi bácsi. És ott volt újra az a közösség, akik évről évre összegyűlnek, hogy a hungarikum fajtákon keresztül őrizzenek, tovább vigyenek valamit az időből és a helyből is.

Ott volt Szentesi József borász, akit a régi magyar fajtákhoz fűződő szenvedélye és kísérletező kedve miatt neveztek már őrült professzornak is, és aki például a Csóka, a Feketefájú bajor, a Fekete muskotály, a Kék bajor, a Tihanyi kék, vagy a Szerémi zöld elkötelezett híve, velük - és még néhány hungarikum társukkal - osztja meg nadapi szőlőültetvényeinek mintegy 15%-át.

Eljött újra boraival Etyekről Kertész Zoltán, bekukkantott a Balaton északi partjáról Török Csaba, valamint Laposa Bence is. Elhozta 2013-as, friss és kicsattanó savaktól lendületes, nevén kívül a valóságban is cserszegi - merthogy cserszegtomaji - Cserszegi fűszeresét a "hungarikumos" mezőny talán legfiatalabbja, Romsics Bence is.

Cézárékkal pezsegtünk

Érkeztek rendszeresen visszatérő kiállítók is, mint például a Cézár Pincészet, akik idén már a vidám buborékokkal teli pezsgőkön kívül szőlőmagolajokat és balzsameceteket is hoztak magukkal. Itt volt újra a 100 Hungarikum Bormustra fennállása óta mindig visszatérő Vylyan Pincészet könnyed, tiszta, jó ivású, meggyes-málnás Csókája - ezúttal a 2009-es évjáratból -, és felbukkantak újdonságok is, például a 2012-es Csóka, amely még nincs kereskedelmi forgalomban.

Csip-csip csóka - A Vylyan Csókaszőlőjével

Újdonságként találkozhattunk a keszthelyi hibriddel, az Albacab fajtával is, amely dr. Kocsis László szőlőnemesítő, a keszthelyi Georgikon Kertészeti tanszékvezetőjének teljes egészében saját munkája. Bár az új fajta egyik szülője kékszőlő (Cabernet Sauvignon), az Albacab mégis fehérborszőlőként született meg, köszönhetően másik szülőjének, a Rajnai rizlingnek. Mintagyerek, csak jó tulajdonságokat hordoz magában örökség gyanánt, cukorgyűjtő képessége nagyon jó, ellenálló a betegségekkel szemben, és korán érik. A Bormustrán 2013-as hordós tételét kóstolhattuk, illatos, ásványos, zamatos, teli lédús gyümölccsel, és bár kedves(kedő) bor, testével jelzi, hogy mégis benne van a robusztusság lehetősége is.

Valentin - A Ság-hegyen is!

A Valentin (fehér) fajtát sem hagytuk ki a kóstolásból, lévén, hogy szűkebb pátriánkban - Vas megyében - a kicsi, de hatalmas erővel bíró Ság-hegyen is telepítik. A balatonmelléki László Pince 2012-es tételét kóstolva egyértelműen beköszönnek a szülők: a Nektár (a Bakonyi Karcsi bácsi lányáról, Juditról elnevezett fajta és a Cserszegi fűszeres keresztezése) és a Zengő (Ezerjó és Bouvier fajták keresztezése). A Nektár adja a finom, intenzív illatokat, aromákat, a Zengő pedig a savkaraktert és a finom ásványokat gyűjti egy csokorba.

Pampetrics György borkereskedő,
a hungarikum fajták borainak felkutatója és összegyűjtője

Aztán kicsit leragadtunk Badacsonynál, először a Kéknyelűket vettük górcső alá. Három stílust és három különböző termőhelyet fedezgettünk fel a poharakban: a Szászi 2011-es Kéknyelűben erőteljesen, már-már kizárólagosan dominált a talaj gyönyörű és markáns, karakteres ásványossága, az Istvándy 2012-es Kéknyelű fiatalosabbra, lendületesebbre, kedvesen gyümölcsösösre-ásványosra, mégis karakánra lett hangolva, a Laposa 2012-es Kéknyelű pedig tipikus Badacsony illatot árasztott: eső utáni ázott bazalt finom gyümölcsökkel, némi citrom- és narancshéjjal fűszerezve.

Nézzük csak Vaskeresztest! - Garger Imre Kékfrankosa

Ha már Kéknyelű, akkor porzópárja, a Budai zöld sem maradt ki. Sajnos azonban ekkora már a borok java része túl meleg volt, így a további borleírások nem tükröznék azt, amit a palackok valójában magukban rejtettek. Bár a pohárból már inkább csak az alkohol és az elnehezült ízek, illatok kandikáltak kifelé, mi azért igyekeztünk több-kevesebb sikerrel kihámozni az alatta rejlő csodákat. Így például a Folly Arborétum 2012-es Budai zöld, vagy Bakó Ambrus 2012-es Teraszok tételéből...

Sajnos a mustra vége felé a szőlőfajtákon kívül egy hungarikum "jelenség" is bemutatkozott ezen az estén, addigra ugyanis néhányan már félreértelmezték a "korlátlan kóstolás" fogalmát. Az önmagát kiszolgáló néhány túlbuzgó látogató több-kevesebb sikerrel ügyeskedte bele a pulton lévő palackok - néhány esetben utolsó tételes, még jó pár vendégnek kóstolási mennyiséget kínáló - tartalmát a poharába. Vagy éppen a csizmámba...

A negyedik alkalom bebizonyította, hogy a rendezvénynek helye van Keszthelyen, ott, Cserszegtomaj mellett, ahol egyébként a hungarikum bormustra tulajdonképpen ténylegesen megszületett. 2010-ben még olyan érzésünk volt a létszám láttán, mintha túl vékonyka bort raktak volna hordóba, azaz kevesen voltunk. 2013-ban pedig azt láttuk, hogy lassan új ruhát (hordót) lehetne választani a közönségnek, hiszen a rendezvény úgy él, mint egy jó bor. Idővel nemesedik. Így talán az est tanulsága, hogy egy picit "szigorúbb" kóstolási rend kialakítása, a kóstolási mennyiségek maximalizálása, és mindezek betartása, betartatása segítene a helyzeten.

Egy félelmetesen jó sajtkóstoló

Nos, mivel a boroknak nem tesz jót a hűtés hiánya, a sajtoknak viszont kifejezetten hasznos tud lenni némi szobahőmérsékleten való tartózkodás, meglátogattuk a Garabonciás sajtpultot is. A négy éves érlelésű tehénsajt édeskés, majd kristályok formájában berobbanó sós kontrasztjaitól kezdve, a szintén négy évig érlelt, kicsit diós-fűszeres ízvilágúra érett kecskesajton, és a három éves, kagylósan törő juhsajton át a csípősre-kesernyésre érett kemény tehénsajtig bezárólag szinte mindent végigkóstoltunk, eljátszva közben a gondolattal, melyik sajthoz milyen bort - vagy éppen pezsgőt - tudnánk elképzelni.

Az este - ahogy az négy éve minden alkalommal lenni szokott - koncerttel ért véget. Ezúttal a CimbaliBand zenekar "utaztatós" koncertjét élvezhettük, borvidékről borvidékre járva hallgathattuk meg a dalokat Szita Eszter kristálytisztán csillámló hangján, és Unger Balázs cimbalomjátékával kísérve. Ahogy hallgattam őket a színházteremben, bevillant egyik albumuk címe: Szívtánc.

Merthogy nekünk Keszthely, és a 100 Hungarikum Bormustra valahogy szívügyünk... Ezért is valljuk, hogy vigyáznunk kell a hungarikum fajtákra. No meg azért is, mert jó részük korrekt és szép borokat eredményez, sőt, ahogy Szentesi József tartja, savkészletüknek köszönhetően például remek alapborok nyerhetők belőlük pezsgőkészítéshez.

Eszmecsere Bakonyi Judittal

Szívtánc... Már akkor, a koncert alatt tudtam, hogy azon a téli délutánon, amikor majd megírom a negyedik 100 Hungarikum Bormustra történetét, ez lesz majd az első szó, amely "papírra" kerül. És ez lett az a szó is, amely a perc törtrésze alatt eljutott közel száz kilométeres távolságba, és ott Bakonyi Judit tárcsázni kezdte a számomat... Persze most már tudjuk, hogy Bakonyi Karcsi bácsi keze van a dologban... És a szeme most is mosolyog...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László

Egy szívügy – 100 Hungarikum Bormustra Keszthelyen

Mindenkinek van szívügye. Nekünk is. Keszthely városának, és az egyetemnek is. Pampetrics György borkereskedőnek, és az egyre nagyobb létszámban visszatérő borszerető embereknek is. Így már mondhatjuk: van egy közös ügyünk.

Keszthely a találkozások városa. Itt találkozik a múlt a jelennel, régi, elfeledett, vagy épp még ismeretlen szőlőfajták a mai borfogyasztókkal. De itt találkozhatunk Bakonyi Karcsi bácsi munkásságával, és az ő szívügyével is. Vallom, minden korszak egyik leghitelesebb mércéje, hogy miként bánik a múlt értékeivel. Idén negyedik alkalommal foglalja össze Keszthely városa a múlt és jelen boros értékeit.

Az előző évben kijelentettük, hogy mindannyian visszatérők vagyunk. Anno a legelső bormustrával vált számunkra szívüggyé a rendezvény. 2010-ben a látogatói létszám alapján mérlegeltem, hogy annyira vagyunk/voltunk egyedülállóak mi, a bormustra látogatói (kb. 100 ember) a világban, akárcsak a hungarikum fajták. Aztán a 2011-es esemény már létszámemelkedést hozott, és elindított egy hullámot. A hungarikumok utaztak. Székesfehérvár, Győr, Budapest. Gyönyörű helyszíneken mutatkoztak be a tételek. Rendben is van ez így, mert fontos, hogy minden magyar borkedvelő előtt megnyíljék a lehetőség, hogy kóstoljon. Mi idén is felhúzzuk a hétmérföldes csizmánkat, elautózunk a Hungarikum Bormustra szülőföldjére, és a keszthelyi Balaton színházban találkozunk…

Mi lesz idén? - Pampetrics György válaszol 

Egy héttel az esemény előtt azonban "felderítésen" jártunk, és a bormustra egyik mozgatórugójával, Pampetrics Györggyel beszélgettünk a negyedik alkalomról. Az örökké fáradhatatlannak tűnő Gyuri közvetlen kapcsolatot ápol a borászokkal, így egész éven át gyűjti, és féltve őrzi a ritkaságokat. Elmondása szerint előfordult, hogy bátorította arra a borászt, hogy az előzőleg beházasított hungarikum tétele inkább éljen külön életet… A „Gyurikám, mi lesz idén?” kérdés válasza pedig már azt a képet vetítette elém, hogy érdemes lesz nyitásra, vagyis 13 órára érkezni. Sok újdonság, vagy épp a pincészetből már elfogyott tétel vár a találkozásra.

Gere Attilától a Fekete Járdovány két szép évjáratból (2009 és 2011) lesz jelen, de itt debütál dr. Kocsis László keszthelyi hibridje, az Albacab, amely teljes egészében a saját munkája. A 2000-ben elkezdődött munka meghozta gyümölcsét, így a Rajnai Rizling-Cabernet Sauvignon keresztezése tavaly fordult termőre. A szűztermésből fogható volt 15 palack, amely a rendezőket megerősítette abban (történetesen megitták - a szerk.), hogy a 2013-as hordós tétel kerüljön a nagyközönség elé. Nagyon finom, szép, telt ízű bora van, zamatgazdag, illatával ízében is harmonizáló, testesebb fehérbor. A fehérszőlő Albacab testvére, a kékszőlő Cabrio szintén premier tétel lesz. A megjelenést válogatás előzte meg: a dr. Kocsis Lászlóval közösen lekóstolt bor a fekete ribizli jegyeit hordozza magában, szép sötét színnel.

Új fajta is érkezik, a Jázmin, amely hivatalosan is forgalomba került. Frittmann János fehérbora, a Generosa idén is itt lesz, amely Ezerjó és Piros Tramini keresztezése Bíró Károlytól, 1951-ből. A Mézes Fehér is bemutatkozik Maurer Oszkártól.

A szombati esemény a Csóka szőlőre lesz kihegyezve. Ráspi, Bussay doktor, Szentesi József, Török Csaba, és Vylyan. Más-más borvidékek, különböző stílusok, így egy fajta segítségével virtuális utazáson vehetünk részt időben és térben. Egy jó Csókához nehéz hozzáférni… Egyre többen dolgoznak a fajtával, de nagyon kis mennyiségben. A Vylyan birtok Csókája bizonyos évjáratokban 400-500 palackkal készül, így az igazán éber borfogyasztók általában lecsapnak már a megjelenés előtt erre a különlegességre.

Ők már biztosan ott lesznek a IV. Hungarikum Bormustrán: Szentesi József új borai

Szentesi József hírnökeként már találkozhattunk új boraival, amelyek a 2012-es évjárat termései. Nadapi Csóka, Tihanyi Kék, Kék Bajor, Fekete Fájú Bajor, Fekete Muskotály. Örök kérdés, hogy a régi fajták mai értelmezésben hogyan állják meg a helyüket. Reális kérdés, amelyet a megváltozott technológia, megváltozott borfogyasztási szokások, és a változó klíma táplál. Szentesi József szombaton, 17 órától ennek keretében tart előadást.

Visszavárjuk - Cezar nyers pezsgő 1996

Ha pezsgőben és Zala megyében gondolkodunk, akkor egy név juthat eszünkbe. A Cezar pezsgők újra jelen lesznek. Bízunk benne, hogy az előző évben még szép formát mutató 1996-os nyers pezsgő újra ott lesz. Érdemes fogadó italért, és a későbbiekben úgynevezett elvágó pezsgőkért meglátogatni a Cezar pultot.

A hungarikum bormustra természetes velejárója a Furmint, a Hárslevelű, vagy az Olaszrizling. Szép, izgalmas kortyokat lehet átélni a borvidékek, stílusok, és évjáratok között. Badacsonyból kihagyhatatlan hibridek is gazdagítják a választékot. Rózsakő, Vulcanus, Kéknyelű, Budai Zöld, Bakator. A hazai föld termései is kóstolhatók lesznek természetesen, de ismertebb borokkal is találkozhatunk. Pátria Bezericséktől, Rozália, Valentin, Nektár, Cserszegi Fűszeres, Korona, Corvinus, Kövidinka, Arany Sárfehér, Kadarka - vagy épp a Kadarka Aszú Balla Gézától -, Zengő, Zenit, Zeus. A Somló is kóstolhatóvá válik, de nemcsak a Juhfark által, hiszen az előző évekhez hasonlóan a Ság hegy terroir-ját kitűnően közvetítő borász, Dénes Tibor borai is a poharakba csordulhatnak.

A szakmai hitelességet előadások biztosítják, öt előadó különböző témakörökben szólal meg. Biztosan kijelenthetjük, hogy hungarikumokról hallgatni hungarikum borral töltött pohárral az igazi. A rendezőség az előző évben kis „útjelző” táblával mutatta a helyes kóstolási sorrendet, azonban borítékolható, hogy érdemes tematika alapján kóstolni. Alapja lehet a borvidék, a fajta, de a ritkaság, a kispalackos tétel is. 

Sajttal, pogácsával, előadásokkal, és koncerttel lesz színes Keszthelyen a szombati nap, amely a bor ünnepe, dr. Bakonyi Karcsi bácsi tisztelete, és a találkozások szívügye. Mert hát mindannyian visszatérők vagyunk. Valamit mindig hagyunk magunk mögött, amihez időnként vissza-visszatérünk. Egy város, egy szerelem első pillanata, egy ölelés, egy régi présház, egy történet, egy emlék. Nekünk kell vigyázni rájuk. Találkozzunk újra!

Szöveg és fotók: Wawrzsák László

További információk, részletek a IV. 100 Hungarikum Bormustráról itt. 

A hungarikumok velünk fejlődnek

Pampetrics György - Fotók: Borgőz borblog

2010-ben valami megváltozott… Valami véget ért. Talán csak egy pillanatra, mert egy élet munkája, és az emlék örökké él. Ugyanakkor valami elkezdődött, valami, aminek a tisztelet az alapja. Tisztelet a 2010-ben elhunyt dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő munkássága, és tisztelet a hazai nemesítésű, illetve a tradicionális magyar szőlőfajták iránt.

2010. december első hétvégéjén, Keszthelyen nagyjából 100 vendég vett részt az első 100 Hungarikum Bormustrán, így kijelenthető volt akkor, hogy annyira ritkák a hungarikum szőlőfajták, mint az a kevés vendég, akiknek aznap este hazai fajták borával telt meg a pohara. Jó érzés volt akkor ott lenni. Bár igazi tél vette birtokába a Balaton partját, lélekmelegítő találkozások történtek. Találkozások emberekkel, érzésekkel, és a borokkal, amelyeket Pampetrics György borkereskedő kitartó munkájának, és Keszthely város Önkormányzatának köszönhetünk. 2011-ben ismétlés történt, több borral, több borásszal, több érdeklődővel.

 

Akkor már a Kertész Családi Pincészet borai is megjelentek a Balaton Színház falai között, így az est hangulata folytatást sejtetett. Kertész Zoltán készséges szervezőmunkájának köszönhetően aztán Székesfehérvárra is eljutottak a hungarikum fajták borai, így újabb borfogyasztók találkozhattak a Zenittel, a Királyleánykával, az Arany Sárfehérrel, a Bianca-val, vagy éppen a Pintessel. Alig 3 év alatt 3 helyszínen 5 bormustra, amelyeknek közös nevezője az, hogy mind egy tőről fakadnak. Hungarikumok. Valahol beteljesülni látszik tehát a 100 Hungarikum Bormustra zalai szervezőinek küldetése, amely hagyományteremtő módon egy szakmai fórumot hozott létre – vagy az elmúlt évek tükrében inkább alapozott meg - Keszthelyen. 

Bormustra - Keszthely után Székesfehérváron is

 

Rengeteg borász dolgozik hazánkban magyar fajtákkal, így például Szentesi József, Dr. Bussay László, Bezerics Csaba, Szeremley Huba, de Villánytól kezdve Keszthelyen, vagy a Balaton-felvidéken át a Ság hegyig rengeteg termelőt fel lehetne sorolni. Keszthelyen idén már a negyedik 100 Hungarikum Bormustrára készülnek, minden eddiginél egyedibb fajtákkal, borokkal, színes szakmai előadásokkal. Szakmai hitelességet ad ugyanis a rendezvényeknek, hogy részletesen ismertetik a szőlőfajtákat, beavatnak minket a borok készítésébe, de bemutatják a borvidékek jövőképét is az adott fajta, vagy fajták tükrében. Így tette ezt például 2010-ben Árvay János is a Furmint kapcsán. Mert ha már ismerjük a fajtát, annak borát, akkor kíváncsiak lehetünk a termőhelyekre is.

Nagy Magyar Boratlasz - utat mutat...

 

Ismerős a kép, ugye? Ha egy-egy ismeretlen régi szőlőfajta nevét halljuk, elveszíthetjük azt a bizonyos fonalat, de lankadhat a figyelem akkor is, ha egy olyan termőhelyet említenek, amelyről kevésbé van életképünk. Jammertal, János hegy, Kopár… Néhány ismerős név, de ha azt halljuk, hogy Penke, Lencsés, Csúcsos-hegy, vagy Baricska, végképp elveszünk addig a pillanatig, amíg el nem jutunk az adott termőhelyre, vagy egy boratlasz nem kerül a kezünkbe. Szinte a Budavári Borfesztivál óta segíti ugyanis munkánkat az első ilyen hazai borföldrajzi kötet, így a hungarikumokkal egyetemben teljes lehet a szakmai hitelesség.

Frittmann János, a Cserszegi fűszeres nagykövete Keszthelyen, 2010-ben

Termőhely, borász, régi magyar szőlőfajta. Izgalmas trió. A mai borászati tapasztalatokat, időjárási körülményeket, és a rendelkezésre álló területeket szükséges egyensúlyba hozni. A nyitott, hagyománytisztelő borászok, szőlészek több évjáraton keresztül vizsgálják a tradicionális fajták életét. Az alapgyümölcs szinte miden évben más arcát mutatja, de egy extrém évjárat előhozhat olyan betegséget is, amellyel a pincészet eddig még nem találkozott az adott fajtánál. A hungarikum szőlőfajtákból készülő borok általában kis tételszámúak, így annak ellenére, hogy egyre bővül a magyar fajták köre, szinte lehetetlen minden helyszínen bemutatni az összes hazai ritkaságot, sőt kereskedelmi forgalomba is csendes körülmények között kerül ki egy-egy tétel, természetesen az elterjedtebb hazai fajták kivételével, mint például a Furmint.

Árvay János előadása a Keszthelyi Bormustrán 2010-ben

 

Csak bátorítani tudunk minden nyitott borszeretőt, hogy lehetőségéhez mérten kóstolja meg a hungarikum szőlőfajták borrá nemesült karakterét decemberben Keszthelyen, szeptemberben Székesfehérváron, vagy áprilisban, Győrben. Az ismeretlen, vagy épp kevésbé ismert fajták felfedezéséhez pedig ajánljuk 3 év Borgőzös tapasztalatát.

Egy adott generáció minőségét semmi sem mutatja hitelesebben, mint az, hogyan bánik a múlt értékeivel. Az előző sorok is azt mutatják, hogy mind borászaink oldaláról, mind pedig a borfogyasztók oldaláról valódi értékként kezeljük a múlt szőlővesszeit.

Beszámolóink három év 100 Hungarikum Bormustráiról:
2010 - Hungarikumokat kóstoltam - Egyedülálló bormustra Keszthelyen
2011 - Keszthely újratöltve - 100 Hungarikum Bormustra másodszor
2012 - Találkozások - A keszthelyi 100 Hungarikum Bormustrán jártunk

Szöveg: Wawrzsák László

Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László - Borgőz

Találkozások - A keszthelyi 100 Hungarikum Bormustrán jártunk

„Mindig, mindenben stílusos volt... Ahogy meg tudott enni egy túrós palacsintát, vagy ahogy kezet csókolt egy hölgynek.” – meséli a folyton mosolygó szemű Bezerics Csaba borász Dr. Bakonyi Karcsi bácsi csopaki születésű szőlőnemesítőről. Kétezertizenkettő decembere. Borral teli pohárral a kézben ülünk egymással szemben a keszthelyi Balaton Színház Simándy termében, és csak hallgatom, ahogy Csaba – mint Karcsi bácsi egykori tanítványa - kifogyhatatlanul és mérhetetlen szeretettel idézi fel az emlékeket. Véget ért a harmadik 100 Hungarikum Bormustra, és az Almár Judit, alias Almátka csodás hangjától szikrázó Borra-való koncerten rögtönzött, némi néptánc és kubai salsa fűszeres kevercséből álló tánc is a múlté. Ezt az élményt valószínűleg a Koronának, vagy a Csókaszőlőnek köszönhetem, nem tudom… Mindenesetre valamelyik hungarikum fajta huncut fürtje van a dologban, az biztos.

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

A harmadik általában már mindenből olyan, amilyet igazán szeretnénk. Talán mostanra, a harmadik alkalomra értek igazán össze a Bormustra ízei is, vagy csak most találtam meg teljes valójában azt az esszenciáját, amelyből sok mindent kikóstolhattam. Nemcsak a hungarikum fajták miatt érzem ezt, hanem a jelen lévő közönség miatt is, amely valójában inkább közösség. Mert bár kint a nagyvilágban átfogó társadalmi kapcsolatok erősödéséről beszélnek, a valóságban meg az történik, hogy a hely, és az ott élők személye, kultúrája egyre jelentéktelenebbé válik, az idő pedig lassan csupán röpke pillanatokká, apró villanásokká sorvad. Már persze, ha nem őrizzük őket. Nekünk kell vigyázni rájuk.

 

A város, Keszthely azonban ezen a decemberi napon makacsul őrzi mind az időt, mind a helyet. A hungarikum fajták felkarolásával őrzi annak fontosságát is, hogy mindig kell valamilyen megkülönböztető „csak a miénk” érzés. Nem erőszakos birtoklásból, hanem identitásból fakadóan. Akár egy szerelemben... Fontos tudnom, ki vagyok, és honnan jöttem, és miért váltam azzá, aki ma vagyok. És fontos tudnom, hogy hová, kihez tartozom, hogy hová tartok, és fontos megőrizni önmagamat, miközben mégis tökéletesen belesimulok a másik világába. Ráadásul fontos, hogy fel tudjam idézni azt az első pillanatot, amivel az a szerelem elindult. Mert jó oda visszatérni. Keszthely mintha tudná ezt. Keszthely harmadik éve a nagy találkozások, és a nagy egymásra találások városa. Szerelmes város…

  

Ráadásul azt érzem, hogy egy kóstolópohár itt évről-évre, újra és újra Dr. Bakonyi Karcsi bácsié. Mintha a Cserszegi fűszeres atyjaként ismert, 89 éves korában elhunyt szőlőnemesítő most is ott figyelné mosolygó szemekkel, mindig nett öltönyében és tökéletesre kötött nyakkendőjében a Simándy terem forgatagát, hallgatva a poharak vidám csilingelését. Persze ott áll ilyenkor a Színházban a tiszteletére fotóválogatással berendezett emléksarok, és mindig ott táncol a gyertya lángja is, de igazából ez az immár három éve minden decemberben együtt koccintó közösség őrzi igazán Karcsi bácsi emlékét, történetekben, huncut mosolyokban, egy szóval: szeretetben. Mert itt bizony nem lehet úgy Cserszegit kortyolni, hogy ő ne kerüljön szóba…

Aztán persze nincsen 100 Hungarikum Bormustra a minden évben visszatérő, vagy újonnan érkező vendégek nélkül. Évről évre egyre többen vagyunk, és egyre több az ismerős arc, gesztus, és hang is. A már jól ismert szervezőkön - Csengei Ágota, Pampetrics György, Osvald Bálint - kívül rendszeresen érkeznek vendégborászok is, ebben az évben például ott van a Bormustra közösségében Villányból Gere Zsolt, Etyekről Kertész Zoltán, Mádról ifj. Szepsy István, Szekszárdról Dúzsi Tamás, „helyből”, vagyis Zala megyéből a már említett Bezerics Csaba, és pezsgőivel a Cezar Pincészet. Ez utóbbi standnál picit talán többet időzünk egy kis pezsgőtan elsajátítása miatt, na meg a tapasztalatszerzés okán is, kezdve a kóstolási sort egy 1996-os nyerspezsgővel, befejezve egy légies, epres-málnás rosé pezsgővel. Aztán persze áttérünk a hungarikum fajtákra… 133 bor, 64 szőlőfajta, 70 pincészet. Meg egy nagyon hosszú este, némi pálinkával, kézműves sajttal, sonkával, kolbásszal, és házi pogácsával.
 

Keszthely a nagy találkozások városa is, így régi vágyam válik valóra, ezen a Bormustrán megismerhettem személyesen a csillogó borászati monstrumból a családi pincészethez visszatérő villányi Wunderlich Alajost, vagy, ahogy egy egész ország szólítja, Lojzit. Véget nem érő történetek szabadulnak el kakaspörkölt főzésekről, és a Jammertál présházának életéből. Olyan egyszerű, mégis gazdag történetek ezek, amelyektől azonnal nyílik a szív, és mosolyog a lélek. Lojzi szeme is mindvégig mosolyog, akárcsak Bezerics Csabáé. De ha jobban megnézem, ezen az estén itt valahogy mindenkié. Aztán rájövök… Ennek a kis közösségnek a nyugalom, az egymásra szánt idő és a figyelem a fáradhatatlan mozgatórugója.

Úgy idd a bort, hogy vége lesz a napnak – szól az este fellépő együttese, a Borra-való dala, és hát azt hiszem, egész este úgy ittuk… Almátkát már említettem, az ő kristálytiszta hangján szólaltak meg ezen az estén a bordalok, de akit még mindenképpen említenem kell, az a „ritmusszekcióért” felelős Perger Guszty. Valahogy talán miatta jöttek elő a rég tanult salsa-lépések, miatta mozdult öntudatlanul a lábam, hiszen játszott Carlos Santana koncertjén is, és a latin zene igaz szerelmese. Bármit is játszik – jelen esetben például népies hangzású bordalokat -, bizony ez „áthallatszik”. Legalábbis én hallottam… De talán a pezsgő az oka.
 

Másnap délelőtt még egy rögtönzött Jánosáldásra összegyűlünk a keszthelyi sétálóutca egyik kis presszójában. A város derekát forralt bor illat karolja át, az utca végén a kastély karcsú tornya kukucskál, a járdán pedig jéghideg decemberi eső kopácsol. Amolyan elmélkedős-halkan beszélgetős, csendes délelőtt ez. Nem tudom miért és honnan, de Karcsi bácsi egy régebbi interjúban elhangzott szavai jutnak eszembe. Éppen akkor, vagyis halála előtt egy évvel dolgozott Bendegúzon, egy új szőlőnemesítésen, és mosolyogva mesélt arról, mi lendületének, lelkesedésének titka. „Ha van az embernek terve, akkor lesz, ami előreviszi” – mondta mindezt 88 éves korában. A következő évben – végakarata szerint – három legkedvesebb fajtája, a Pátria, a Cserszegi fűszeres, és a Nektár borával locsolták be sírját, én pedig a mai napig sajnálom, hogy soha nem találkozhattam vele… Legalábbis személyesen. Hiszen három éve mégis minden decemberben találkozunk ebben a szerelmes városban. Mert hát mindannyian visszatérők vagyunk. Valamit mindig hagyunk magunk mögött, amihez időnként vissza-visszatérünk. Egy város, egy szerelem első pillanata, egy ölelés, egy régi présház, egy történet, egy emlék. Nekünk kell vigyázni rájuk.

- Teljes képgaléria a facebookon -

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Különleges magyar borok a királyok városában – I. Székesfehérvári Bormustra

Márai Sándor szerint viszonyunk a szülővároshoz az évek múlásával mind bensőségesebb lesz, és még nagyon sokszor szeretném ezzel a mondattal kezdeni az írásaimat. Vagyis remélem, hogy a szülői ház látogatásán kívül egyre több borhoz kapcsolódó esemény miatt is vissza kell majd térnem szülővárosomba, Székesfehérvárra.

Érzelmileg még egy nagyon fontos tény visz majd szeptember 28-án a gyönyörű, belvárosi Hiemer-házba. A Borgőz már 2010-ben, azaz két évvel ezelőtt hírt adott az első keszthelyi 100 Hungarikum Bormustráról, majd egy évvel később folytatásáról is. Már akkor szívügyemmé vált a hungarikum fajták sorsa, maga a rendezvény is, egyrészt azért, mert valóban egyedülálló, és olyan fajtákat mutat be, amelyekkel talán még a legdörzsöltebb borértő sem találkozott soha, másrészt azért, mert hiteles szakmai elhivatottságról tett tanúbizonyságot. Nem egyszerű küldetés ugyanis néhány olyan fajta beszerzése, amelyet elvétve, csekélyke területen termesztenek csak hazánkban. Pampetrics György keszthelyi borkereskedő kitartó munkájának köszönhető, hogy egy napon, egy helyen közel 100 hungarikum szőlőfajta bora kóstolható egész napos szakmai előadások kíséretében, és persze az esti szórakozás sem marad el.

Ezt a hagyományt folytatva szeretnénk Székesfehérváron elindítani egy exkluzív eseménysorozatot, melynek első állomása lesz a szeptember végi seregszemle” – nyilatkozta Kertész Zoltán, a Kertész Családi Pincészet vezetője, a bormustra egyik főszervezője. 75 magyar fajta szerepel a bormustra listáján, mindezt 80 borászat 200 borán keresztül ismerhetjük meg. Rozália, Bakator, Csomorika, Pátria, Valentin, és még nagyon sok őshonos magyar, illetve magyar kutatók által nemesített szőlőfajta, és az ezekből készített borok állnak a program középpontjában, amely a sétáló kóstolón túl itt is kiegészül szakmai beszélgetésekkel, borászok előadásaival. A bemutatkozó 80 borászat nem csak boraival lesz jelen, de több borász is fontosnak érezte, hogy személyesen is részt vegyen a mustrán, így is népszerűsítve kedvenc fajtáit. 

A szakmai előadásokon hallhatunk majd Dr. Brazsil József egyetemi adjunktustól a Badacsonyi magyar fajtákról, a Magyar szőlőfajták című előadást Szentesi József borász prezentálja, Miklós Csaba borász pedig a Tradíció és a marketing a borászatban kérdéskörét fejtegeti majd. Mindeközben a Lovagteremben a Mangalica Húspatika ételkülönlegességeit kóstolhatjuk, az udvaron pedig a Kádármesterség hagyományai kiállítást, a Törley pezsgőkülönlegességek bemutatóját, illetve az Agárdi pálinkák kóstolóját látogathatjuk szorgosan.

A belépőjegy ára (3.500,- Ft/fő) tartalmaz egy pálinka kóstolót, korlátlan borfogyasztást, egy pohár Törley pezsgőt, mangalica termékeket tartalmazó ételkóstolót, és az előadásokon való részvételt. A rendezvény fővédnöke dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár MJV polgármestere, a szakmai fővédnökséget pedig id. Kamocsay Ákos borász vállalta. Az esemény házigazdája Váczi Gergely.

I. Székesfehérvári Bormustra
Székesfehérvár, Hiemer-ház
2012. szeptember 28. 17 óra

Bővebb információ: www.fehervari-bormustra.hu, www.facebook.com/FehervariBormustra

Keszthely újratöltve – 100 Hungarikum Bormustra másodszor

Mivel az első alkalommal tavaly decemberben, Keszthelyen megrendezett, egyedülálló 100 Hungarikum Bormustrára  idén is sor került, múlt hétvégén ismét Keszthely, azon belül pedig a Balaton Színház felé vettem az irányt. A rendezvény kapcsán nem véletlenül emlegetem állandóan és makacsul az egyedülálló jelzőt, hiszen valóban az. A világfajták bűvöletében ugyanis néha mintha kicsit elfeledkeznénk arról, hogy léteznek hungarikum szőlőfajtáink – no meg belőlük készült boraink -, amelyek egy része valóban figyelemre méltó, és minden túlzás nélkül állítható, hogy sokra hivatott.

100 Hungarikum Bormustra (teljes galériáért kattintson a képre!)

Éppen ezért nem elhanyagolható tény az sem, hogy valakinek e honban végre eszébe jutott, hogy a hungarikum fajtáknak is kellene szentelni egy tematikus bormustrát. Előadásokkal, sétáló kóstolóval, szakmai beszélgetésekkel, hungarikum vásárral, ahogyan azt kell. Csengei Ágotának, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatónőjének jutott eszébe még egy évvel ezelőtt, hogy Bakonyi Karcsi bácsi szőlőnemesítő emlékére a Balaton Színház falai közé valamilyen boros eseményt kellene vinni. Az ötletet aztán Pampetrics György borkereskedő gondolta tovább, ő javasolta, hogy hungarikum fajtákról szóljon a bormustra.

Ezúttal a tavalyi rendezvény kínálata kiegészült új fajtákkal is, így idén kóstolható volt a Karát, a Purcsin, a Balafánt, a Néró, a Bajor, és a Messiás is. Ez utóbbi vörösborszőlő fajta nemrégiben éppen a keszthelyi Pannon Egyetem Georgikon Karán látta meg a napvilágot. A bormustra mindössze 1.500,- Ft-os (!) belépőjeggyel volt látogatható, ezért cserébe egy egyedi kóstolópoharat, nyolc szakmai előadást, egész napos korlátlan kóstolási lehetőséget, egy Bakonyi Karcsi bácsi életéről és munkásságáról szóló fotókiállítást, és egy Szarka Gyula Bordal koncertet kaptunk. Engem is elkapott a bőség zavara, igazából bármelyik ujjamat haraptam, fájt, így a délelőtti óráktól késő délutánig tartó előadássorozat egy-két részéről le kellett mondanom, hogy a kóstolásra is jusson elegendő idő.

Az előadások mindegyike érdekes témákkal foglalkozott, idén már nem csak a szőlőfajták bemutatására korlátozódott, hanem egyéb szakmai kérdéseket is boncolgatott. A szőlő és a bor vertikum jövedelmezőségéről Dr. Brazsil József tartott előadást, melynek egyik elgondolkodtató mondata az volt, hogy a borászatban a szeretet a legkomolyabb közgazdasági tényező. Vagyis szeretni kell a természetet, a szőlőt, a bort, na meg egymást is. Sárkány Péter előadásában a szőlő hasznosításának további lehetőségeit ismerhettük meg, gondolva itt a mag és a héj felhasználására. Mivel a téma olyan mély és sokrétű, egészségünk megőrzése szempontjából ráadásul rendkívül fontos is, röviden csak annyit írnék róla, hogy a gyógyszergyártó cégeket mostantól lehetőleg felejtsék el, helyettük pedig klikkeljenek a szőlőmagból készült termékekre, ismerjék meg, és használják is azokat.

Visszatérve a bormustrára, Dr. Kocsis László tanszékvezető egyetemi tanár a keszthelyi Georgikonon született szőlőfajtákat mutatta be. Kedvenc hungarikum fajtája egyébként a Korona, amely a tavalyi bormustrán már az én szívembe is belopta magát, de idén felhívta a figyelmet a Nektárra is, amely egyébként a Judit és a Cserszegi Fűszeres keresztezése. A fajta komoly sikereket ért és ér el nemzetközi téren is, de sajnos keveset ír róla a hazai szaksajtó. A Duna Borrégióhoz tartozó Imrehegyi Béla Borászat 2009-es késői szüretelésű Nektár bora például a brüsszeli International Wine Contest borversenyről aranyérmet hozott el. A szőlőfajtákat bemutató előadók táborát erősítette Heimann Zoltán, aki előadása elején rögtön az Év Bortermelője cím idei birtokosának, Vida Péter szekszárdi borásznak gratulált. Mint elmondta, Szekszárd bizony jó úton jár, sikerük titka talán abban rejlik, hogy végre rátaláltak a szekszárdi bor saját stílusára: a villányinál könnyedebb, játékosabb, mégis komoly borok születnek itt. Majoros László Tokaj-hegyaljáról, pontosabban Tarcalról érkezett borász előadásának pedig azért örültem, mert még élénken él bennem egy Furmint vaktesztes élmény a Majoros Pincészet kapcsán. Az előadás során a Furmint és Hárslevelű fajtákat ismerhettük meg, na meg Tokaj-hegyalja löszös oldalát.

Aztán belevetettem magam a kóstolásba. A tavalyi év tapasztalatai alapján inkább elfelejtettem az A-tól Z-ig történő kóstolási stratégiát, helyette csak bele-belecsipegettem a kínálatba. Mindenről írni lehetetlen, csak úgy, mint mindent megkóstolni, ezért csak néhány tételt emelnék ki a sorból. Első utam a Pintes fajta borához vezetett, a csáfordi Veress Pincészet 2008-as tételéhez. A fajtából hazánkban csak másfél hektár maradt fenn, ez a Veress Pincészetnél található, mindössze pár ezer palacknyi terem belőle évente. Illat- és aromagazdag bor, sok-sok szőlővirággal, finom parfümösséggel, frissítő citrusokkal. Szájban kis kesernye díszíti, a savhangsúlyt pedig a lecsengésben pergő ásványos-sós jegyek ellensúlyozzák. Aztán a Nektárt vettem górcső alá, a már említett Imrehegyi Béla Borászat tételét, és a Georgikon Tanüzem tételét. Előbbi tiszta, virágos-mézes, sok-sok muskotályos jeggyel, utóbbi már kiegészül némi pörkölt mogyoróval, teltebb, érettebb, komplexebb ízzel és felépítéssel. Nem maradt ki a Pannon Egyetem 2011-es Messiása sem, nagyon gazdag, érett, málnás-ribizlis illatával és finom tanninjaival.

És ha már vörös szekció, akkor kötelező kóstolás a Csókaszőlő! Elsőként Bussay 2009-esére csaptam le. Illatban érett meggy, némi ázott avar, füst, picit támadós alkohol. A test talán kicsit karcsú, de ez már csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a poharamba került a Vylyan Csóka 2009-es tétele. Számomra egyértelműen az este egyik legizgalmasabb és legszebben felépített vörösbora, benne érett meggy, fekete cseresznye, rózsabors és édesfűszerek, finom, lágy tanninok, friss savak, szép test és makulátlan tisztaság. Hosszas kóstolás következett aztán: Balafánt, Turán, Néró, Barátcsuha, és még sokáig sorolhatnám, hiszen közel 100 fajta sorakozott az asztalokon.

A következő igazán nagy élmény a Kerkaborum Vörcsöki Furmint 2008 volt, amely Bussay László, Heimann Zoltán és Sz. Kis László közös munkájának eredménye. A Kerka-patak mentén álló vörcsöki hegyen termett az alapanyag, érezhetően gyönyörűre. Telt és zamatos Furmint, benne mézes, körtés vonulat és vibráló ásványosság. Az este utolsó óráiban legnagyobb örömömre befutottak a bormustrára az etyeki Kertész Családi Pincészet tulajdonosai, Kertész Zoltán és felesége, Ágnes, akik 2008 óta készítenek borokat a szőlészetért és borkészítésért felelős Monostori Balázzsal. A 2008-as Kertész Zenit meggyőzött arról, hogy tényleg komolyan gondolják. Cizellált, komplex bor, novemberben szüretelt alapanyagból, kétévnyi hordós érleléssel, áradó ásványossággal, gyönyörűre érett gyümölcsökkel, kristálytiszta illatokkal és ízekkel, krémes, telt testtel.

A bormustra nagy tanulsága tehát, hogy ha a hungarikum fajták jó kezekbe és megfelelő termőhelyekre kerülnek, egyedi, izgalmas borok születhetnek belőlük. Természetesen akadt azért olyan fajta is, amelynek bora nem kimondottan állja meg önmagában a helyét, házasításokban azonban még mindig kiválóan teljesíthet. Érdemes tehát megismerni a hungarikum fajtákat, és erre a 100 Hungarikum Bormustra kiváló lehetőség. Mivel az idei rendezvény is sikeresen zárult, a tervek szerint jövőre is megrendezik. Én pedig addig is az alábbi gondolattal búcsúzom a keszthelyi eseménytől:  

„Vannak, akik azt akarják elhitetni velünk, hogy mi az ő kedvükért, laptopon írt e-mailjeikre jöttünk le a fáról. Nekik üzenem, hogy a magyarságnak több mint százféle őshonos szőlőfajtája van.”

(részlet Dlusztus Imre Akár a cövek - Látogatóban a hajdújárási Maurer Oszkárnál című írásából)

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Hungarikumokat kóstoltam - Egyedülálló bormustra Keszthelyen

Fekete járdovány, Rozália, Valentin, Pátria, Bakator, Csomorika, Pintes. Hogy kik ők? Heten abból az 56 hungarikum szőlőfajtából, amelyhez 100 tétel kóstolásán keresztül juthattunk közelebb Keszthelyen, egy országos szinten egyedülálló kezdeményezésű és hangulatú bormustrán, ahol a nappali órákban szakmai előadásokból, vacsoraidőben pedig a Gundel konyhájából a kicsiny Sümegprága nyugalmába visszavonult Kalla Kálmán séf által alkotott ételsorból csemegézhettem.

Fotók: Nagy Zita (Képgalériáért kattintson a képre!)

Bizony kemény fába vágták a fejszéjüket a 100 Hungarikum Bormustra rendezvény szervezői, amikor eldöntötték, hogy Keszthely idén májusban elhunyt díszpolgára, Dr. Bakonyi Károly – a mindenki által csak Bakonyi Karcsi bácsiként emlegetett – szőlőnemesítő emlékére egy 100 tételből álló, valamennyi hungarikum szőlőfajtát bemutató bormustrát szerveznek. Elszántságuk, lelkesedésük, de leginkább kitartásuk bizonyítéka volt az a 100 palack, amely szépen sorakozott egymás után a Balaton Színház erre az estére kóstolóteremmé varázsolt Simándy termében, olyan fajták borait is bemutatva, amelyekkel talán még a legdörzsöltebb borértő sem találkozott soha. Ahogy az esemény szervezőitől megtudtam, néhány fajta beszerzése szinte lehetetlen küldetés volt, azonban mégis felkutatták és előkerítették még azon fajták borait is, amelyeket elvétve, csekélyke területen termesztenek csak hazánkban.
 

Árvay János előadása

Mielőtt azonban erre a rendkívül érdekes felfedező útra indulhattunk, a délelőtt és a délután a szakmai, illetve a fajtaismertető előadások jegyében telt. Ennek keretében került sor Frittmann János előadására, aki a Cserszegi Fűszeres és Ezerjó fajtákat mutatta be, majd Jásdi István beszélt az Olaszrizlingről, de hallhattuk még Vesztergombi Csaba Kadarkát bemutató előadását, illetve Árvay János Furmintot és Hárslevelűt, valamint Bezerics Csaba Kéknyelűt és Csókaszőlőt bemutató előadását is. Bakonyi Karcsi bácsi neve az előadások alatt természetesen többször is felmerült, hol nagy pincetitkok tudójaként, hol kedves anekdoták főszereplőjeként. Majd nem maradt más hátra, mint kóstolni, kóstolni, kóstolni! A fajtaválasztékot látva még egy sokat látott kóstoló is kissé hátrahőkölt, majd gyorsan belevágott az 56 fajta megismerésébe, vagyis a fehér szekciótól a vörös felé haladva, a Rozáliával a sor elején, a Fekete járdovánnyal a sor végén, közben Valentin, Pátria, Korona, Corvinus, Bakator, Mustos fehér, Szerémi zöld, Zeus, Zenit, Csomorika, Pintes, Kadarka, Csókaszőlő és még sorolhatnám, egy-egy fajtán belül akár több termelő tételével is, hogy a különböző termőhelyeket és borstílusokat is összehasonlíthassuk.
 

A három érzékelési mód...

Hogy ne álljon be a totális zűrzavar a kóstoló fejében, ötletes, igényes, információkban bővelkedő fajtaleírást (hasonnevek, származás, termesztéstechnikai igény, technológiai jellemzők, a fajta borának jellemzése) tartalmazó táblák segítették és vezették az érdeklődőket. Jómagam inkább az általam még teljesen ismeretlen fajtákat környékeztem, és egyik nagy felfedezettem a Korona lett. Ez a Juhfark-Irsai Olivér keresztezés igazán érdekes bort eredményezett, benne dübörgött a Juhfark kemény karaktere, de mégis kicsit finomabb, elegánsabb, visszafogottabb, zamatgazdagabb változatban.

    

Aki végigkóstolta a borokat, köztük az időnként igencsak savhangsúlyos tételeket is, bizony alig várta, hogy megnyíljanak a Színházterem ajtói, és megkezdődjön az öt fogásos borvacsora. Mielőtt azonban az étel- és borsor méltatása következne, feltétlenül szót kell ejteni a séfről, Kalla Kálmánról, aki hatvan év budapesti élet, valamint a Gundelben eltöltött évek után telepedett le a Bakony lábánál fekvő Sümegprágán. Saját bevallása szerint beutazta a fél világot, főzött „kis” és „nagyon nagy” embereknek, a legjobb és legdrágább nyersanyagokat használhatta fel, és volt, hogy ötven szakács dolgozott a vezetése alatt. A főzés és vendéglátás szenvedélye azonban visszavonulása után, nyugdíjas korára is megmaradt, egy héten egyszer a vendégeknek környékbeli alapanyagokból főz különleges vacsorát, ilyenkor nem elzárt hely a konyha, titkok nincsenek, sőt, még sütési-főzési fortélyokat is lehet tanulni! Közben felesége, Böbe asszony egy csendes, családias vendégházat vezet. Sümegi várbirtokosként előszeretettel használják egymás termékeit, azaz a Sümeg környéki alapanyagokat, házi tejtermékeket, friss tojást, őshonos magyar szárnyasokat, mangalica szalonnát, kolbászt, a környék gyümölcseit, az itt termő ősi almafajtákat, valamint a vidék halait és vadait.

     
Ilyen előzetes információk után természetesen fokozott érdeklődéssel ültünk le a gyönyörűen terített asztalokhoz. Előételként kevert zöldsaláta került az asztalra verjus-vel, és sümegprágai sajttal. Mind a verjus-t (azaz az éretlen szőlő préselt és szűrt levét, melyet az ecetet kiküszöbölendő savanyításra is használnak), mind a sajtot a Balaton-felvidéki káptalantóti ökopiacról szerezték be, helyi termelőktől. Az ételhez egy 2008-as Jásdi Csopaki Rizling került a pohárba, és egyáltalán nem panaszkodtak egymásra, sőt!

Marhapofa vörösbormártással, juhtúrós polentával

    
A legjobban eltalált páros címét a borjúkaraj erdei gombapörkölttel és galuskával, valamint a hozzá kínált 2008-as Vesztergombi Szekszárdi Kadarka nyerte el, az étel és a bor gazdag fűszeressége szép harmóniát eredményezett. A legizgalmasabb étel számomra a marhapofa vörösbormártással, juhtúrós polentával, sütőtökpürével és paszternák csipsszel volt. Ebben az ételben játszott a sütőtökpüré édessége a juhtúros polenta „savanykájával”, a paszternák „zöldséges” jegyeivel, és a marhapofa, valamint a mártás gazdag és sokrétű ízeivel.
 

Vivat Bacchus

 A vacsora alatt az ételek kísérő borait maguk a borászok mutatták be, a szórakozásról pedig a Vivat Bacchus énekegyüttes gondoskodott a tőlük jól megszokott temperamentummal. Így kerek egy igazi borvacsora, hát még amikor megtudtuk, hogy az ilyen jellegű és volumenű rendezvényeknél szokatlan módon a konyhát a színház épületének egyik részében alakították ki, azaz egyetlen étel sem esett át már kész állapotában szállításon, majd újra melegítésen, azon frissiben került minden az asztalunkra, ahogy elkészült.

Összefoglalva tehát valóban egyedülálló rendezvényként könyvelhetjük el a keszthelyi hungarikum bormustrát, hiszen sehol máshol nem került még sor olyan kóstolóra, ahol szinte valamennyi hungarikum fajta egyszerre, egy időben és egy helyen kóstolható, kísérő rendezvényként szakmai előadásokat látogathatunk, és zárásként még egy igényes borvacsorán is részt vehetünk. Nem utolsósorban a rendezvényen talán leginkább annak a „háttérmunkának”, vagyis annak a szervező csapatnak a szellemisége és lelkesedése sugárzott át, akik lakják és élik ezt a várost, ezt a környéket, szeretik a bort, a hagyományokból táplálkozó kultúrát, és akik Bakonyi Karcsi bácsi méltó emléke, valamint a hungarikum fajták őrzése és minél szélesebb körben történő megismertetése érdekében is szeretnének értéket óvni és teremteni.

Egyetlen hiányérzet motoszkál csupán bennem, és ez a szakma érdeklődő jelenlétének hiánya volt. Az előadásokat prezentáló borászokon és szakmabelieken kívül szinte „csak” lelkes, nyitott, és érdeklődő „civil” kóstolók jelentek meg a mustrán, holott szakmai szemmel nézve is nagyon fontos lenne a hungarikum fajták ismerete. A lehetőség adott, hiszen folytatás jövőre, a rendezvény már bekerült Keszthely jövő évi eseménynaptárába!

Teljes fotóalbum a facebookon - Fotók: Nagy Zita - Borgőz



Beszámolóm a Borászportál online bormagazinban is megtalálható.