2011. december 9., péntek

Keszthely újratöltve – 100 Hungarikum Bormustra másodszor

Mivel az első alkalommal tavaly decemberben, Keszthelyen megrendezett, egyedülálló 100 Hungarikum Bormustrára  idén is sor került, múlt hétvégén ismét Keszthely, azon belül pedig a Balaton Színház felé vettem az irányt. A rendezvény kapcsán nem véletlenül emlegetem állandóan és makacsul az egyedülálló jelzőt, hiszen valóban az. A világfajták bűvöletében ugyanis néha mintha kicsit elfeledkeznénk arról, hogy léteznek hungarikum szőlőfajtáink – no meg belőlük készült boraink -, amelyek egy része valóban figyelemre méltó, és minden túlzás nélkül állítható, hogy sokra hivatott.

100 Hungarikum Bormustra (teljes galériáért kattintson a képre!)

Éppen ezért nem elhanyagolható tény az sem, hogy valakinek e honban végre eszébe jutott, hogy a hungarikum fajtáknak is kellene szentelni egy tematikus bormustrát. Előadásokkal, sétáló kóstolóval, szakmai beszélgetésekkel, hungarikum vásárral, ahogyan azt kell. Csengei Ágotának, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatónőjének jutott eszébe még egy évvel ezelőtt, hogy Bakonyi Karcsi bácsi szőlőnemesítő emlékére a Balaton Színház falai közé valamilyen boros eseményt kellene vinni. Az ötletet aztán Pampetrics György borkereskedő gondolta tovább, ő javasolta, hogy hungarikum fajtákról szóljon a bormustra.


Ezúttal a tavalyi rendezvény kínálata kiegészült új fajtákkal is, így idén kóstolható volt a Karát, a Purcsin, a Balafánt, a Néró, a Bajor, és a Messiás is. Ez utóbbi vörösborszőlő fajta nemrégiben éppen a keszthelyi Pannon Egyetem Georgikon Karán látta meg a napvilágot. A bormustra mindössze 1.500,- Ft-os (!) belépőjeggyel volt látogatható, ezért cserébe egy egyedi kóstolópoharat, nyolc szakmai előadást, egész napos korlátlan kóstolási lehetőséget, egy Bakonyi Karcsi bácsi életéről és munkásságáról szóló fotókiállítást, és egy Szarka Gyula Bordal koncertet kaptunk. Engem is elkapott a bőség zavara, igazából bármelyik ujjamat haraptam, fájt, így a délelőtti óráktól késő délutánig tartó előadássorozat egy-két részéről le kellett mondanom, hogy a kóstolásra is jusson elegendő idő.


Az előadások mindegyike érdekes témákkal foglalkozott, idén már nem csak a szőlőfajták bemutatására korlátozódott, hanem egyéb szakmai kérdéseket is boncolgatott. A szőlő és a bor vertikum jövedelmezőségéről Dr. Brazsil József tartott előadást, melynek egyik elgondolkodtató mondata az volt, hogy a borászatban a szeretet a legkomolyabb közgazdasági tényező. Vagyis szeretni kell a természetet, a szőlőt, a bort, na meg egymást is. Sárkány Péter előadásában a szőlő hasznosításának további lehetőségeit ismerhettük meg, gondolva itt a mag és a héj felhasználására. Mivel a téma olyan mély és sokrétű, egészségünk megőrzése szempontjából ráadásul rendkívül fontos is, röviden csak annyit írnék róla, hogy a gyógyszergyártó cégeket mostantól lehetőleg felejtsék el, helyettük pedig klikkeljenek a szőlőmagból készült termékekre, ismerjék meg, és használják is azokat.


Visszatérve a bormustrára, Dr. Kocsis László tanszékvezető egyetemi tanár a keszthelyi Georgikonon született szőlőfajtákat mutatta be. Kedvenc hungarikum fajtája egyébként a Korona, amely a tavalyi bormustrán már az én szívembe is belopta magát, de idén felhívta a figyelmet a Nektárra is, amely egyébként a Judit és a Cserszegi Fűszeres keresztezése. A fajta komoly sikereket ért és ér el nemzetközi téren is, de sajnos keveset ír róla a hazai szaksajtó. A Duna Borrégióhoz tartozó Imrehegyi Béla Borászat 2009-es késői szüretelésű Nektár bora például a brüsszeli International Wine Contest borversenyről aranyérmet hozott el. A szőlőfajtákat bemutató előadók táborát erősítette Heimann Zoltán, aki előadása elején rögtön az Év Bortermelője cím idei birtokosának, Vida Péter szekszárdi borásznak gratulált. Mint elmondta, Szekszárd bizony jó úton jár, sikerük titka talán abban rejlik, hogy végre rátaláltak a szekszárdi bor saját stílusára: a villányinál könnyedebb, játékosabb, mégis komoly borok születnek itt. Majoros László Tokaj-hegyaljáról, pontosabban Tarcalról érkezett borász előadásának pedig azért örültem, mert még élénken él bennem egy Furmint vaktesztes élmény a Majoros Pincészet kapcsán. Az előadás során a Furmint és Hárslevelű fajtákat ismerhettük meg, na meg Tokaj-hegyalja löszös oldalát.


Aztán belevetettem magam a kóstolásba. A tavalyi év tapasztalatai alapján inkább elfelejtettem az A-tól Z-ig történő kóstolási stratégiát, helyette csak bele-belecsipegettem a kínálatba. Mindenről írni lehetetlen, csak úgy, mint mindent megkóstolni, ezért csak néhány tételt emelnék ki a sorból. Első utam a Pintes fajta borához vezetett, a csáfordi Veress Pincészet 2008-as tételéhez. A fajtából hazánkban csak másfél hektár maradt fenn, ez a Veress Pincészetnél található, mindössze pár ezer palacknyi terem belőle évente. Illat- és aromagazdag bor, sok-sok szőlővirággal, finom parfümösséggel, frissítő citrusokkal. Szájban kis kesernye díszíti, a savhangsúlyt pedig a lecsengésben pergő ásványos-sós jegyek ellensúlyozzák. Aztán a Nektárt vettem górcső alá, a már említett Imrehegyi Béla Borászat tételét, és a Georgikon Tanüzem tételét. Előbbi tiszta, virágos-mézes, sok-sok muskotályos jeggyel, utóbbi már kiegészül némi pörkölt mogyoróval, teltebb, érettebb, komplexebb ízzel és felépítéssel. Nem maradt ki a Pannon Egyetem 2011-es Messiása sem, nagyon gazdag, érett, málnás-ribizlis illatával és finom tanninjaival.


És ha már vörös szekció, akkor kötelező kóstolás a Csókaszőlő! Elsőként Bussay 2009-esére csaptam le. Illatban érett meggy, némi ázott avar, füst, picit támadós alkohol. A test talán kicsit karcsú, de ez már csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a poharamba került a Vylyan Csóka 2009-es tétele. Számomra egyértelműen az este egyik legizgalmasabb és legszebben felépített vörösbora, benne érett meggy, fekete cseresznye, rózsabors és édesfűszerek, finom, lágy tanninok, friss savak, szép test és makulátlan tisztaság. Hosszas kóstolás következett aztán: Balafánt, Turán, Néró, Barátcsuha, és még sokáig sorolhatnám, hiszen közel 100 fajta sorakozott az asztalokon.


A következő igazán nagy élmény a Kerkaborum Vörcsöki Furmint 2008 volt, amely Bussay László, Heimann Zoltán és Sz. Kis László közös munkájának eredménye. A Kerka-patak mentén álló vörcsöki hegyen termett az alapanyag, érezhetően gyönyörűre. Telt és zamatos Furmint, benne mézes, körtés vonulat és vibráló ásványosság. Az este utolsó óráiban legnagyobb örömömre befutottak a bormustrára az etyeki Kertész Családi Pincészet tulajdonosai, Kertész Zoltán és felesége, Ágnes, akik 2008 óta készítenek borokat a szőlészetért és borkészítésért felelős Monostori Balázzsal. A 2008-as Kertész Zenit meggyőzött arról, hogy tényleg komolyan gondolják. Cizellált, komplex bor, novemberben szüretelt alapanyagból, kétévnyi hordós érleléssel, áradó ásványossággal, gyönyörűre érett gyümölcsökkel, kristálytiszta illatokkal és ízekkel, krémes, telt testtel.


A bormustra nagy tanulsága tehát, hogy ha a hungarikum fajták jó kezekbe és megfelelő termőhelyekre kerülnek, egyedi, izgalmas borok születhetnek belőlük. Természetesen akadt azért olyan fajta is, amelynek bora nem kimondottan állja meg önmagában a helyét, házasításokban azonban még mindig kiválóan teljesíthet. Érdemes tehát megismerni a hungarikum fajtákat, és erre a 100 Hungarikum Bormustra kiváló lehetőség. Mivel az idei rendezvény is sikeresen zárult, a tervek szerint jövőre is megrendezik. Én pedig addig is az alábbi gondolattal búcsúzom a keszthelyi eseménytől:  

Vannak, akik azt akarják elhitetni velünk, hogy mi az ő kedvükért, laptopon írt e-mailjeikre jöttünk le a fáról. Nekik üzenem, hogy a magyarságnak több mint százféle őshonos szőlőfajtája van.
(részlet Dlusztus Imre Akár a cövek - Látogatóban a hajdújárási Maurer Oszkárnál című írásából)



Fotók: Nagy Zita - Borgőz

2 megjegyzés:

  1. Békés, boldog ünnepeket és csodákban gazdag, áldott új évet kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Nagyon boldog új évet!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...