2009. december 29., kedd

Licsi - Ronda és finom, és még a borokhoz is köze van

Na, ez a blog sem borokról fog szólni - kattint az olvasó a bezárás gombra. Pedig nem szükséges. Mert a licsinek is köze van a borhoz, ezt rögtön be is bizonyítom!



Ilyenkor karácsony után, amikor a pénztárcánk vastagsága fordított arányban áll a haskörméretünkkel óvatosabban járunk-kelünk az üzletekben. De legalább valami kis apróságot, valami kényeztetőt, valami nem mindennapit hadd tegyek a kosárba! És akkor meglátom Őt. Jó, nem egy világszépe, kicsi is, meg szúrósan is néz rám a faládából, de eszembe jut, hogy már régóta szeretném megismerni, csak eddig valahogy mindig elkerültük egymást. Hát most nem. Még élénken él ugyanis emlékeimben, ahogy nyár derekán az alapfokú borismereti képzésen küzdöttem az íz- és illatjegyek felismerésével. A "jajj tudom mi ez, ne mondd meg, mindjárt rájövök!"-típusú kínos kínlódások, majd a háttérből lazán "beszóló"' hang: - Én érzek benne egy kis licsit. Na akkor megsemmisülve összeomlik az ember, fejében megszólal Louis Armstrong meg a What a wonderful world, és rájön, hogy mennyi minden felfedeznivalót tartogat még számára ez a gyönyörű világ. Érdemes hát rögtön a piacon kezdeni, ezt tanácsolta nekünk akkor a Borkollégium munkatársa, Orsolya is, aki éppen egy kreatív fűszerfelismerési játékban részesített bennünket.



A tanácsot továbbadva tehát szagoljunk, ízleljünk minél többet, sokféle zöldséget, gyümölcsöt, magvakat, fűszereket, mézeket, virágokat (ehető változatok is léteznek!), gyógynövényeket, de a kávék, karamellek és grillázsok világában is érdemes kalandozni a borban lévő pörkölési aromák felismerése végett. Kicsit járatosabbak már tudják, laikusok számára talán borzalmasan hangzik, hogy érdemes az istálló környékén is szaglászni, valamint a bőrtolltartókat, vagy a bőrrel bevont határidőnaplónkat is tanulmányozhatjuk - mármint illatilag - nem beszélve a dohányról. Ha pedig egy már kevésbé jól teljesítő öngyújtót csettegtetünk, és megfelelő szaglási távolságra kerülünk hozzá, a tűzkő hatására később például a Somló hegyen kóstolgatva meglepő felismerésre tehetünk szert. Azért ez utóbbi illatminta-levételi manőverrel csak óvatosan, hiszen bármikor "begyulladhatunk". Igaz, ez csak egy újabb tapasztalatra adhat lehetőséget, hiszen a borokban időnként az égett szőr illata is jelentkezik.



De térjünk vissza kicsi licsi barátunkra, ha már ő ihlette ezt a bejegyzést. A borokhoz kapcsolódó aromakorongon a licsit a gyümölcsös aromák között kell keresgetnünk, azon belül is az egzotikus gyümölcsök környékén. Nem véletlenül, hiszen leginkább Kínában és a Fülöp-szigeteken honos, Dél-Ázsiában több mint 2000 éve termesztik. Elég zárkózott kis teremtés, a héja kemény, érdes, és "kicsomagolva" még inkább döbbenetes látványt nyújt, belül bő levű, tejüvegesen fehér, zamatos, amolyan édeskésen savanyú, viszonylag vékony magköpeny található (ez az egyetlen ehető része a gyümölcsnek), közepén egy nagy, fekete vagy sötétbarna maggal. A friss gyümölcshús pézsmaillatú, leginkább nyersen fogyasztják, de befőtt és konzerv változatai is népszerűek. És nem utolsósorban a licsiből bort is erjesztenek, vagy likőrnek dolgozzák fel. 
Ugye, mondtam, hogy végül köze lesz a borhoz!

2009. december 28., hétfő

Fáradt gőz - Na de már rögtön az elején?

Hát igen... Pedig ez (lett) volna valami bemutatkozásféleség. Azt gondoltam először, hogy majd szépen, akkurátusan leírok itt mindjárt az elején mindent magamról. Na de nem. A gőz lényege éppen az, hogy szépen, lassan bontakoznak ki belőle a hangok, az érzések, a sziluettek és legvégül az arcok. A borgőz esetében ezek a dolgok méginkább hatványozódnak, előfordul, hogy csak másnap támolyog elő belőle valaki, vagy annak csak a - jó esetben - kellemes emléke. Azért nem ez a jellemző, de hát mégiscsak emberből volnék. Szóval néha még én is hibázom.

Már régi vágyam volt, hogy a borhoz, borozásokhoz, borélményekhez kapcsolódó érzéseimet és gondolataimat leírjam. Cseppet sem tudományosan, csak ahogy termettek, ahogy éppen akkor felszínre kéredzkedtek, a puszta valójukban, úgy, ahogyan megéltem őket. Lesz itt minden... ezt garantálom. Mert már régóta figyelem magam, és bizony a borok nálam abszolút beindítják a "mozit", néha már-már akkor is érkeznek a velük kapcsolatos gondolatok, amikor éppen nem kellene. Ilyenkor nagy a pufferelés a háttérben, és igyekszem mielőbb valami hordozható vagy hordozhatatlan izére rögzíteni őket. Később tanulságos lehet, hogy egy nyári fesztiválon elkortyolt rosé, egy éjszakában hazafelé zötyögő távolsági buszon kóstolgatott ezerjó, vagy egy rangos kóstolón megismert francia birtok vörösbora mi mindent szabadított el/fel anno az ember lányában.

Szóval szép lassan talán tisztul majd a kép - még magam számára is. Bár a blogírás ma igencsak divatos tevékenység, én mégsem ezért vágok bele. Ez itt az én házam, az én váram, és akkor bontok fel egy palack bort, amikor csak szeretném. A bor gőze pedig mindig sejtelmesen hívogat egy-egy röpke belső utazásra. No és itt nem az alkohol bódító hatására gondolok. Nekem elég, ha egy felbontatlan palack a kezembe kerül, máris kezdődik a becsekkolás. Egyszerűen beindul a fantázia, érkeznek a hatások, és nem kérdi az ember, hogy ezt most így hogyan? Ezzel kapcsolatban egy barátomat, Karcsit tudnám idézni, aki egy utazásra készülődve ezt mondta: "Mindegyiknek megadtam az esélyt, hogy jöhet velem, csak lusták, hülye kérdések: - mit vigyek?, - hova megyünk?, - mivel?, - hol alszunk?, - mikor jövünk vissza? - ha tudnám ezeket, nem is lenne érdekes az egész." Na igen...

Tehát ez is itt egyfajta utazás lesz kéremszépen, amelyen a borok kisérnek majd végig. Kívánhatok-e ennél szebbet, jobbat, többet? Igen. De egyelőre nagyon is beérem ennyivel!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...