2011. július 22., péntek

Mit is igyak hozzád, parázsló szerelem?

Vicces… Szigorúan bezzeg nélkül, de az én időmben még nem tudtuk, mi az a grill. Emlékeimben csak hirtelen kigyulladt szalonnanyársak és azzal a kertben vadul rohangáló barátok és/vagy családtagok élnek, visszaemlékezős nyárestéken a tűzbe cseppenő sercegő szalonnazsír hangját hallom, és olyan illatokat érzek (például a rátunkolt zsírtól átsülő kenyérét), amelyek semmilyen kacsalábon forgó grillcsodával nem hozhatók vissza már ugyanúgy...
 

Ennek ellenére, azt hiszem, szegényebb lenne a világ a faszén, és a magányos, kertben ácsorgó, éppen hazatelefonáló ET-re emlékeztető, vagy a már szinte lakóháznak beillő, kőből épített grillező fütyfürüttyök nélkül. Én magam is felkapom a fejemet, na meg azonnal sercintem a hideg szódát bele a jó savú fehérbe, ha pattan a szikra a gyufás skatulya oldalán és indul a kerti sütögetés. Mindeközben Hangaági barátnőm - akivel már egyszer, november zord derekán játszottunk egy jót  - tőlem 268 kilométerre nem átallott grillsajtos szerelembe esni. Azért igazságtalan az egész, mert persze csak a hírét hallom ennek az egész l’amournak, és nem ugrik át egy kis kóstolóval, hogy „Megjöttem, ezt hoztam”. Én meg kicsit megízlelgetném, amit a lábaskájában lelek, és felkutatnék valami hozzávalót a borpolcon. Így aztán marad a fantáziálás. Ági tehát a grillre pakolt, grillsajtos szerelem lett belőle, ebből a posztból meg az, hogy megkérdeztem orvosomat és gyógyszerészemet saját borszakértőmet (mert hogy én sokszori, téves elírás ellenére sem vagyok az). Szóval Szurok Gáborhoz fordultam, aki a székesfehérvári Monarchiában tesz-vesz, és pillanatokon belül olyan grillétel- és borajánlót küldött nekem, hogy… nyalhatjuk mind a tíz ujjat, de csak a poszt végén.

Mert hát a „mitigyakhozzád” kérdése következik. Mert mit is? Nézzük csak. A nyár meg a szerelem együtt jár, ugyebár ezt régóta tudjuk, de a nyár és a meleg is (írom ezt júliusban, a télen, korizáskor használatos frottír zoknimba göngyölt lábakkal, kardigánba burkolózva, annak kapucniját is szorosan a fejemre húzva, miközben kint durván harcolnak az elemek, locsog az eső, és mérgelődik a Balaton). De jöjjön az optimista verzió, és tegyük fel, hogy lesz még nyár… Szóval az ételhez – és magához a grill (amerikai angolosoknak barbecue, vagy a „mizu” és „szitu” szavak kedvelőinek lazán „BBQ”) műfajához nekem rögtön háromféle bor ugrik be: fehér, rozé, és vörös. És ami még felháborítóbb, a borokon kívül a sör is. Ide lőjetek! Ez van. Mert hogy „sört a sör(bocsánat, ser!)főzdéből” alapon sikerült felfedezni azt a söritalt, amit még én is jóízűen megiszom. Itt készül, a Balaton partján. Ügyesen. Akármennyire off is, poszt lesz belőle, de majd később, ha újra nyár lesz, és sörözni támad kedvem, meg átbicajozni Vonyarcra… De most vissza a borokhoz, és a grillrács mögé.


Szóval milyen bort is? Akár fehér, akár vörös, mindig nézzük meg, mi sül a rácson, és ettől függően döntsünk, hogy pillekönnyű, vagy kicsit testesebb-érleltebb bort választunk é. Talán írni sem kell, de fontos, hogy a bor legyen megfelelő hőmérsékletű. A grill ételek nagy barátja a fröccs is. Amit viszont egyáltalán nem szeretnek, az a meleg vörösbor, de azt mi sem szeretjük, így biztos, hogy nem kerül a kerti asztalra. Ha még finomítani szeretnénk a képen, néhány jó tanács. Grillezéskor ne a legféltettebb, „nagy” borodat hozd fel a pincéből! Senki sem fogja értékelni, még akkor sem, ha a társaság „borértő”. Egyszerűen azért nem, mert nem oda való. Pont. Ha már vacsora után ültök a nagy csillagos alatt, hátradőlve, és a parázs is elaludni készül, lehet hömpölygő nagy bort inni, megváltani a világot, hulló műholdakat, és eget pásztázó diszkófényeket nézegetni, de addig... A könnyebbre hangolt grillezett szárnyas húsokhoz, zöldségekhez elsősorban jól behűtött száraz fehérbor dukál, fajtára nézve szinte teljesen mindegy, jöhet rizlingtől a sauvignon blanc-on át a furmintig bármi, hiszen nem a fajta, hanem a bor stílusa a mérvadó, azaz száraz legyen és inkább könnyedebb, fiatalabb. Ha nehezedik az étel, például sajtokat grillezünk, netán a szárnyasokról áttérünk a négylábúakra, már jöhetnek az erősebb testű és karakterű fehérborok, de itt is maradjunk természetesen a száraz és jó savú kategóriában. 

Ha fröccsöt készítünk a borból, akkor se adjunk le az igényeinkből, alapigazság, hogy fröccsbe csak olyan bort tegyünk, amit amúgy tisztán is jóízűen meginnánk. Fontos tényező a sav, főleg fröccsnél van kiemelt jelentősége, hiszen a bor higított állapotában veszít karakteréből, ha gyengécske az alapanyag, a fröccs sem lesz élvezetes. És gyorsan álljunk fel a ló túlsó oldaláról is, ha véletlenül átesnénk: ha már a nagy, értékes borunkat a pincében hagytuk, gagyi bort se tegyünk a grillételek mellé, egyrészt mert ilyet jó ízlésű ember egyáltalán nem iszik, másrészt meg ne becsüljük le ezeknek az ételeknek a jelentőségét, csak azért, mert elkészítésükhöz nem használunk drága, szuper konyhagépeket, tízezer kilowattórát, meg olyan alapanyagokat, amelyeket külön repülőgép szállít a kertünkbe Párizsból. Ugyanúgy válasszunk hozzá jó bort, mint ahogy azt bármilyen más étel mellé tennénk, viszont a sznobságot is tűrjük a fülünk mögé: nem attól lesz az étel jó párja egy bor, hogy horrorisztikusan drága, vagy neves pincészet szülötte, hanem hogy passzolnak. És kész.

Rozék esetében keressük a szép savkészletű, friss tételeket, grill ételek mellé másodlagos, hogy mennyi epret, málnát, szamócát érzünk a rozéban, a hangsúly a savgerincen és a frissességen van. Na és a vörösborok? Nem, nem kell őket sem száműzni a grillezéskor, meg úgy általában nyáron sem, bár tény, hogy inkább a fiatal, gyümölcsös, nem robusztus, finom tanninú vörösborok jöhetnek számításba (hacsak nem durván fűszerezett, nehézbombázó disznót sütögetünk amolyan barbár-módon elkészítve, mert akkor előhúzhatjuk a keményebb vöröseket is). De hogy már ne csak a faszénillatú levegőbe beszéljek, jöjjön az a beharangozott Gábor-féle ajánló, amit ezúton is nagyon köszönök neki! Én meg elmentem grillezni… esernyővel…




„Étel: Grillezett padlizsán, cukkini, gomba (olívaolaj, szurokfű, bazsalikom)
Borok: Chateau Dereszla Zempléni Sauvignon Blanc 2009, Maczkó Villányi rosé cuvée 2010,
Takler Szekszárdi Chardonnay-Sauvignon Blanc cuvée 2009



Étel: Csirkemell (joghurtosan, fokhagymásan) - kicsit csípős a balhé, ehhez savban és ízben is karakteres bor kell
Borok: Jól lehűtött Oszvald Hárslevelű vagy Juhfark a 2007-es vintidzsből, de inkább a 2008-asból (csak azok még tartály/hordó minták) (Nem baj, egy okkal több, hogy a Somlóra menjünk! – a szerk.). Ha van a mártásban gomba is, akkor vörösben Pinot. Lehet alkoholosabb is, pl. Takler Pinot 2008, közel 15 maligánnal, vagy Bodri Kadarka 2009.



Étel: Bárány borda (rozmaringgal, olívával)
Borok: Na, ehhez rengeteg minden jó: például barrique-olt chardonnay, legyen a Béla és Bandi 2009-es barrique chardonnay-ja, a rozmaring miatt Káli Kövek Rizling Rezeda 2009, de nyilván ehhez jöhetnek vörösek is: Vesztergombi Kékfrankos 2008, bármilyen Kadarka, említsük meg a Gézát (Balla Géza – a szerk.), ha már ide termel onnan: Balla Kadarka 2008.



Étel: Disznó tarja (babérlevél, mustár, citrom)
Borok: Nekem – bármilyen fura - rögtön beugrott az elzászi Domaine Loew Riesling Muschelkalck 2008 a brutál savaival, de ez a bor tulajdonképpen jó a fokhagymás csirkebalhéhoz is. Maradjunk azonban a vöröseknél: Weninger Frettner 2005, vagy újabb évjáratok, Dúzsi Syrah 2008, Sebestyén Indigó Zweigelt 2008.”



2011. július 6., szerda

Bonjour Vinexpo! – Bordeaux-ban jártam

Életem „leglasztminitebb” utazása - amikor is három órával indulás előtt tudtam meg, hogy csomagolhatok - ezúttal a bordeaux-i Vinexpo-ra vezetett. Persze az utolsó másfél percben bőröndpakolás, virágöntözés és vasalás közben elolvastam én az előzetes számadatokat, hogy 90 000 négyzetméter, három csarnok plusz Kongresszusi Palota, kertek, éttermek, a Club du Lac területe, na meg maga a tó, rajta a pink szőnyeggel borított pontonhíddal, és még konferencia- és kóstoltató termek is, emellett 2400 kiállító, na meg a borkínálat, amit, ha csak kiállítónként 5 tétellel számolok, máris 12.000-nél járunk…


Felfogni azonban igazából mindezt csak akkor lehet – de első nap még akkor sem - amikor az ember lánya ott kerekíti a szemet a gigantikus borkiállítás közepén, a Feszty körkép méretű térkép előtt, egy 305 számozott oldalt tartalmazó súlyos kiállítás-katalógusba kapaszkodva, körülötte meg olaszok, rengeteg ázsiai, spanyolok, franciák, brazilok, portugálok, és még sokáigsorolhatnámok jönnek-mennek, szám szerint az öt nap alatt összesen közel negyvennyolcezren. A magyar lány ilyenkor némi szentimentális honvágytól vezérelve máris a magyar standhoz indul. Nem írom, hogy szalad, mert az a Vinexpo méreteit tekintve kemény edzés lenne. Főleg magas sarkú cipőben, amit, bevallom, az egy hét alatt, a csarnokokat és a külső helyszíneket járva nem egyszer szerettem volna túrabakancsra cserélni. Mégsem magánál a Vinexpo-nál kezdeném a beszámolót, hanem a bordeaux-i megérkezésnél. Merthogy ez a város tud valamit. Van ugyanis egy folyójuk. Ez persze önmagában véve csak egy földrajzi adottság. A bordeaux-iaknak viszont jelentős érzelmi kötődésük is van hozzá. Szóval túl azon, hogy Bordeaux a nagy borok jelképe a világban, még annak ellenére is, hogy Gironde megye évi 850 millió palackos termésének mindössze csak 5%-a tartozik az elit kategóriába (de annak az 5%-nak akkora a kisugárzása, hogy sokan igyekeznek Bordeaux stílusához igazodni), a városba érkezve bor nélkül is elfog egyfajta „becsiccsentős” kis hangulat.


Mert minden él, mozog, vibrál. A franciák okosak. Itt van az egy hetes Vinexpo, tettek hát mellé még egy-két programot, vagy eleve azokhoz igazították a Vinexpo-t, mindegy is, a lényeg, hogy jól összehangolták, így a borkiállítás nyitása előtti, és az aznapi este is a Fête le fleuve, azaz a folyó ünneplésének jegyében telt. Vitorlások és állóhajók a folyón, tűzijátékok, jazz, pop és komolyzenei koncertek a parton, egyszóval nem hagyatkoztak pusztán a Vinexpo-ra, ha már negyvennyolcezer látogató itt császkál a városban, vagy a körül. Pár napra rá, június 21-én pedig a Fête de la Musique, vagyis a Zene Ünnepe színesítette a programokat, egyébként nem csak Bordeaux-ban, de Franciaország szerte mindenütt. Egyszóval Bordeaux már megérkezéskor kapott egy csillagos ötöst.


A borszerelem azonban nagy úr, így az idő nagy részét a Vinexpo-n töltöttem. Már a reggeli odautazás nagyon jó volt, hiszen a Vinexpo szervezői még arra is gondoltak, hogy nem mindenki Bordeaux-ban száll meg (mint ahogy mi sem), így a 70 (!) kilométerrel arrébb, az Atlanti-óceán partján fekvő kis városkából, Arcachon-ból is indítottak ingyenes külön Vinexpo buszjáratot, az onnan ingázó látogatók számára. Már a buszon lehetett tehát ismerkedni, borról beszélgetni, üzletet kötni, névjegykártyákat cserélni, meghívni egymást a standokra. Ami kis hazánkat illeti: a 160 négyzetméteres magyar közösségi stand a 3-as csarnok bejáratánál állt. A kiállító pincészetek: BB Balatonboglári Borgazdasági ZRt., Bock Pince, Chapel Hill, Egri Korona Borház, Gróf Buttler, Heumann Borászat, Royal Tokaji, Soproni Borvidék, Szeremley Birtok, Tokaj Classic, Törley, és a borokat, valamint pálinkákat bemutató Alanex Kft. Hozzátartozott még a standhoz a Hongrie Zone de Dégustation, vagy ha jobban tetszik, Hungary Tasting Zone is, ahol valamennyi jelen lévő pincészet egy-egy tételét kóstolhatták az érdeklődők. Akik – sajnos – mérsékelt számban környékezték a magyar standot, de pozitívumként könyvelhető el, hogy az a kevés érdeklődő viszont fontos partner lehet a továbbiakban, hiszen a Vinexpo-t elsősorban nem a „hétköznapi” borkedvelők, hanem a nagykereskedők, üzletemberek, importőrök, valamint a szállodák, éttermek, hiper- és szupermarketek beszerzői látogatják. Akadtak érdeklődők, akik „célirányosan” érkeztek, azaz a nemzetközi kiállításokon rendszeresen és megbízhatóan megjelenő pincészetek (pl. Bock, Szeremley) nevét már jól ismerték.


A pincészetek képviselői annak ellenére - vagy éppen amiatt - elszántan dolgoztak, hogy kis hazánk sajnos nem készült semmiféle tematikus kóstolóval, mesterkurzussal, bemutatkozó programmal, de még az EU elnökségük utolsó pár napját sem használtuk a magyar bor népszerűsítésére itt, Bordeaux-ban. A közösségi standon túl, az 1-es csarnokban bérelt saját helyet a Tokaj Reneszánsz egyesület, ahol a Dereszla Pincészet, és a Patrícius Borház boraival lehetett ismerkedni, de ebben a hangárban találkoztam például Balla Géza borászatával, a Wine Princess-szel is. Ez a csarnok egyébként kiemelt, központi hely a Vinexpo területén, hiszen ebben a végeláthatatlanul hosszú „csőben” fut össze szinte mindenki, illetve az innen nyíló ajtókon át közelíthető meg valamennyi étterem, a csarnok másik oldalán lévő kijáratokon keresztül pedig a Club du Lac területe, ahol az igazán impozáns kiállítók kaptak helyet.


Persze a külföldi standokat is környékeztem. Louis Roederer Champagne, Baron Philippe de Rothschild, Delas, Concha y Toro, Louis Latour, Georges Duboeuf… nem folytatom. 2.400 kiállító, az egészen nagy nevektől kezdve, a feltörekvő dinamikus cégeken át a kis kézműves családi pincészetekig. A legnagyobb aktivitást persze a franciák, az olaszok, és a spanyolok mutatták, már ami a kiállítókat illeti, mert az érdeklődők között a nagy számban megjelent ázsiaiak tűntek ki leginkább a tömegből. Közösségi standokkal ott volt még Németország, Ausztria, Chile, Portugália, Görögország, Brazília, Románia, Bulgária is. Emellett párlatokat, pezsgőket, konyakokat, vodkákat és egyéb szeszesitalokat is kóstolgathattunk, hiszen a Vinexpo nem csak a borról szól.


Érdekes volt például a Ceylon Arrack, egy, a kókuszpálma virágából (tehát nem a kókuszdióból) készülő párlat. Egy korty igazi trópusi napsütés, és nem kell semmiféle Bounty-csokis mű ízre gondolni (ahogy már említettem, nincs köze a kókuszdióhoz). Tiszta, finom aromájú, bársonyos párlat, valóban „fényességes”, ahogy Srí Lanka nevében is benne van. A készítése körül is sok a misztikum, leginkább a kókuszpálma virágainak szüretelése érdekes. A férfiak felmásznak a magas kókuszpálmára (Indiában egyébként már szinte senki sem képes erre, egyedül a Srí lankai férfiak között akadnak ilyen képességgel megáldottak), majd leszedik a virágokat, és a fák között kifeszített köteleken másznak át a következő fára, elkerülendő a lemászással és az újabb felmászással járó idő- és energiaveszteséget.


Engem leginkább azonban a francia borok és borvidékek megismerése vonzott, mert ez nagyon régi vágyam volt. Nos, hogy mennyire vagyok jelenleg a teljes, átfogó ismerettől? Hát, mint a túl sok bort iddogáló, majd utána kábulatából magához térő Makó vitéz Jeruzsálemtől… Persze mindenhová igyekeztem eljutni, kezdve a fő pontokon: ellátogattam a rózsaszínben pompázó hatalmas területű Provence-i standhoz, és megismerhettem a nagyon kedves és jó fej Loire-iakat is. Aztán rengeteg bordeaux-it lögyböltem a pohárban, figyelve, hogy mit tudnak a különböző termőterületek és évjáratok, a Decanter standot meg nem átallottam a maga 98 borával végignyalni, hogy végigkalandozhassak Franciaországon, meg még a világ pár távolabbi bortermő vidékére is eljuthassak. Minden egyes tételnél megjelölték az adott bor Vinexpo-s lelőhelyét, azaz a csarnok és a stand számát, így egy-egy tetszetős tétel után máris lehetett szaladni az illetékes kiállítóhoz. Nálam a cél most leginkább az volt, hogy kicsit rálássak a kínálatra, és feljegyezzem, hogy a kóstolt borok alapján mely standokhoz érdemes ellátogatni egy-egy hosszabb kóstolóra… Úgy értem, majd 2013-ban. Akkor lesz ugyanis legközelebb Bordeaux-ban Vinexpo.


Mert az 5 nap csak induláskor tűnt soknak, ott gyorsan elrepült. Aztán ahogy itthon enyhe mazochizmussal még mindig nézegetem a kiállítás-katalógust, és tájékozódom a pincészetek után az interneten, csak csapkodom a homlokomat. De azzal vigasztalom magam, hogy lehetetlen lett volna mindent… A katalógusban a chateau-k felsorolásának vége felé például nyugodtan ki lehet tenni a fekvő nyolcast. Végeláthatatlan… Egy idő után már nem is lapoztam tovább. A következő jelentős kiállítás pedig jövő év májusában lesz, a Vinexpo Asia-Pacific, Hong Kong-ban. Merci, Bordeaux! Au revoir!

Fotógaléria a facebookon.

Néhány kedvesen szép borocska még ide a legvégére:

Château de la Mallevielle, Bergerac Blanc Sec 2010
90% Sauvignon, 10% Sémillon. Egy ládával hoztam volna haza szívem szerint. Halakhoz… Meg rákokhoz… Meg kagylóhoz és csigához. Meg csak úgy, meginni, hétköznapokon, nyáron frissítőként. Fantasztikusan tiszta illatok. Nem tobzódik (ez a legnagyobb szépsége!), ízben finoman ásványos, elegáns savakkal, elbújtatva egy kis halvány édeske, vanília formájában, mellette meg halkan pereg a só. Hej, ha most a poharamban lehetne!  

Château Larose Trintaudon, Haut-Médoc Cru Bourgeois, Bordeaux 2008
Fűszer, kávé, csokoládé, rózsaolaj. Ízben kis maradékcukorka, mellette nagyon szép savak és végtelenül finom tanninok. Halkan duruzsol az alkohol.

Château Cantenac, Saint-Emillion Grand Cru, Bordeaux 2008
Biztos, hogy volt a Vinexpo-n nála szebb és jobb. De ha befért volna az autóba a bőröndök, meg a bordeaux-i gyűjtemény mellé, ebből is jöhetett volna velem egy karton. Kirobbanó gyümölcsösség, mellette egy kis férfias dohány. Szép, érett, meleg illatok-ízek. A savak finomak, a tannin húz, de csak pont addig, amíg még nem fáj. Utóízben pár szemcse só.

Thomas Guestier, Reserve Privée, Médoc, Bordeaux 2008
Gyümölcs és pirított aromák, kevés gumival. A tannin szikárabb, de még messze van attól a határtól, ahol már nem elegáns.   

Bodegas Arzuaga Navarro, Crianza, Ribera del Duero 2008
Viva España! Sancho Panza-ra esküszöm, tökéletes! Illatban gyümölcs, és pici parfüm, hogy izgalmas legyen. Mellette szórja az édesfűszereket, a dohány meg szépen elpöfékel a háttérben. Ízben nagyon diszkrét csiszolt fa, pörkölt aromák, szép test és tartás.

Aaldering, Shiraz, Stellenbosch 2007
Dél-Afrika finomsága. Istállóban járunk. Animális, szénás illatok. Szájban olvad a feketecseresznye lekvár, mellette a szerecsendió és a dohány fűszerezi a pörkölt kakaóbab ízeit. Finoman adagolt, érett tannin és szépen lekerekedett savak.  

Fotók: Nagy Zita - Borgőz


A Vinexpo napjai egypercesekben - összefoglaló videók:

2011. június 19. - 1. nap:


2011. június 20. - 2. nap:


2011. június 21. - 3. nap:


2011. június 22. - 4. nap


2011. június 23. - 5. nap:




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...