2014. február 18., kedd

Furmint, Champagne, libarillette - A szombathelyi Cuvée Borbárban jártunk

Szerintem a legjobb dolog, ami történhetett velünk Szombathelyen: egy borbár és vinotéka. Pontosabban annak meglátogatása. Korábban már kicsit sóvárogtam az után, hogy legyen ennek a városnak végre egy tisztességes borszaküzlete, és egy hónapja tádáá, meg is nyitott, na de nem ám csak úgy önmagában, hanem egy takaros, trendi, otthonos kis borbárral kerek egésszé összesimulva. Szóval szombat is volt, poharazgatásra is vágytunk, mellé némi igényes "csipegetős-kenegetős" bendőbe valóra, és egy hangulatos helyre, lazulós háttérzenével, meg szép poharakkal, meg ahogy kell, úgyhogy a Cuvée Borszaküzlet & Bár felé vettük az irányt Szombathely belvárosába.

Tapasok poharazgatáshoz
Fotók: Wawrzsák László
Belépve azonnal elfogott minket az a fajta bárhangulat, amikor semmi másra nem vágyunk, mint egy jól behűtött, csontszáraz Champagne-ra, aztán egy lendületes fehérborra, aztán egy hömpölygő vörösre, aztán meg a végén jól összetejhabozni huncutul a szánk szélét egy Latte Macchiato-val. Mindeközben meg sonkákat, sajtokat, caprigyümölcsöt, olívákat majszolgatni, vagy frissen sült kenyérrel tökmag-, szőlő- vagy extraszűz olajakat tunkolgatni. És csak úgy lenni. Élni. Megélni.

No, hát ezt mind lehet a Cuvée-ben. Meg lehet pohárral mászkálni, vinotékában nézelődni, aztán kérni egy pohár Champagne-t is akár, szóval csak úgy spontán, természetesen ismerkedni a borokkal, pezsgőkkel. Kipróbáltuk. Jól működik. Már csak azért is, mert az enteriőrt – ahogy azt később megtudtuk - az a Varga Zita belsőépítész tervezete, aki már több vendéglátó teret is megálmodott (például a budapesti Momo Kávézó, vagy a szintén budapesti Sunny Lounge). A szombathelyi Cuvée is nagyon "Zitás": fiatalos, vagány, egyszerre letisztult, és mégis olyan apró részletekkel teli hely, ahol egyfolytában jár a szem, és valahogy egyre csak azt érezzük, hogy na, még akkor maradjunk csak egy kicsit, mert jó. Maradtunk is...

Laki Balázs üzletvezetővel "szakmáztunk" 

Miközben felfedezgettük a helyet, szóba elegyedtünk Laki Balázs üzletvezetővel, akivel nagyon gyorsan a borok körül találja magát az ember, és akiről az is kiderült, hogy figyelemmel kíséri egy ideje a blog történéseit. Úgyhogy az estét már közösen, borokról és tervekről beszélgetve folytattuk tovább, szóval nem maradt el a „szakmázás” sem.

Persze azonnal a nyitott palackok, és poharazgatható borok kínálatát kezdtük tanulmányozni, amely egyébként havonta változik majd. A borlap igazodik az évszakokhoz is, így hamarosan - hiszen a kertek alatt szaladgál már a tavasz és a nyár - bekacagnak majd nagyobb választékban a jól behűtött "bubis" tételek is, a habzó- és gyöngyözőborok, valamint a pezsgők.

A "bubis" szekció

De most még február van, és ha február, akkor furmint! A Cuvée is csatlakozott ugyanis a Vinoportos mozgalomhoz, a Furmint Februárhoz, így ebben a hónapban egy külön "Furmintos" borlapról is választhatunk poharazgatni valót. Mi is ezt tettük, így Somló és Tokaj Furmint-arcaival ismerkedtünk, benne olyan remek tételekkel, mint a Kreinbacher Öreg Tőkék Bora, az Oremus Mandolás, a Gizella Medve Furmint, vagy a Balassa Nyulászó. Egy Furmint pezsgő is szerepel a sorban Garamváriéktól, érdemes tehát végigmazsolázni pohárral a kézben a februári "különkiadású" választékot is.

Oremus Furmint és libarillette - Remek páros!
Az éppen aktuális borlap egyébként kellőképpen "utaztatós", azaz szépen körbejárja a borvidékeket. Somló, Badacsony, Eger, Tokaj, Villány, Szekszárd, Pannonhalma, és még sorolhatnám, benne egy helyi "erővel", a vaskeresztesi Mittl Merlot-val, vagy olyan tételekkel is, mint például a Bollinger Special Cuvée Champagne. Ez utóbbit is kérhetjük pohárral, hiszen a borbár mindenre felkészült: a Tower Le Verre de Vin névre hallgató rendszerrel simán visszazárják mind a pezsgős, mind a boros palackokat úgy, hogy nem vesznek el sem a bubik, sem a zamatok a megnyitott tételeknél.

Persze ha borozgatás, poharazgatás, akkor előbb-utóbb vágyik az ember lánya valami étekre is. Jómagam hatalmas rillette-rajongó lévén már akkor szemet csillantottam, amikor megláttam az üzletben a "libarillette" felirítú táblácskát. Hát még amikor meg is kaptam egy csavaros tetejű üvegecskében, picinyke savanyú uborkák, és frissen sült, ropogós héjú kenyér kíséretében.

Érkezik a Furmint...
És ha liba, legyen kövér - gondoltuk, így bevállaltunk egy kétszemélyes Cuvée-tálat is, rajta a borbár falnivaló kínálatával: pármai, serrano, és mangalica sonkával, füstölt karajjal, chorizo kolbásszal, olasz sajtokkal, úgymint az édeskés és sókristályos Grana Padano-val, vagy a krémes, pikáns Taleggio-val. És akkor a tapasokról még szó sem esett: olívaválogatás, szárított paradicsom, caprigyümölcs, balzsamecetes hagyma vigyorog a kínálatban, és frissen sült magvas, vagy akár hajdinás kenyérrel is tunkolhatjuk a különböző olajakat.

Mivel egyszerűen más nem fért belém, a kínálat többi részével már csak szemezgettem, illetve elraktároztam memóriában későbbre. Nyári "beugrósnak", gyerkőcöknek, vagy jogsi kímélő fogyasztásra a házi fűszeres szörpöket, úgymint a bazsalikomos bodzát, a gyömbéres málnát, vagy a mentás szamócát, pénteki munka utáni lazításnak, hétlezárásnak-hétvégekezdésnek a Prosecco-bodzaszirup-szóda-mentalevél-lime kombó koktélt, és persze a gyönyörű Champagne-okat.

... és a rillette!

Egyébként, ha valakinek mégsem sikerülne a borlapról választani poharazgatni valót, megteheti a vinotéka polcain található tételekből is. Az innen választott borok helyben való fogyasztása is lehetséges ugyanis, úgynevezett dugódíj felszámítása ellenében.

Fal, Laposából
És ha már szóba került a vinotéka, természetesen oda is bekukkantottunk. A jópofa, most divatos raklap-polcos, krétatáblás, degorzsáló állványos dizájnú helyiségben elég gazdag merítést kaphatunk a hazai borvidékekből, de akkor sem jönnek zavarba, ha portóit, vagy egy jó kis olasz Chiantit, francia Pouilly Fumé-t, vagy Chablis-t szeretnénk kóstolni/vásárolni, és a Champagne-ok között is szemezgethetünk. 

Ja, és tavasszal már terasz is lesz, úgyhogy egy jól behűtött prosecco mellett lehet majd gyűjteni a D vitamint, fogni a kedves kezét, nézegetni a tavasz előre haladtával egyre rövidülő szoknyájú lányokat, és/vagy a laza napszemüveges fiúkat (a megfelelő rész aláhúzandó). Érdemes tehát figyelemmel kísérni a Cuvée pezsgő(s és boros) életét. Mi is ezt tesszük majd.

Hol? - Cuvée Borszaküzlet & Bár, Szombathely, Fő tér 24. Uránia Üzletház


2014. február 14., péntek

Szívtánc Keszthelyen - A 100 Hungarikum Bormustrán jártunk

Amikor egy csendes, sötétedő téli délutánon leültem, hogy megírjam a 2013-as, sorrendben a negyedik keszthelyi 100 Hungarikum Bormustra történetét, különös dolog történt. Abban a pillanatban, ahogy a monitoron fehéren, akár a frissen lehulló hó elterült a tiszta, üres "lap", és leírtam a címsor első szavát (szívtánc) megcsörrent a telefonom. A vonal végén a 2010-ben elhunyt szőlőnemesítő, a 100 Hungarikum Bormustra szíve-lelke, Dr. Bakonyi Karcsi bácsi lánya, Bakonyi Judit üdvözölt. Némi döbbent csend után elmeséltem neki, hogy éppen a bormustra, és ehhez kapcsolódóan Karcsi bácsi körül jártak a gondolataim, mire kacagva annyit mondott, hogy igen, Karcsi bácsi halála óta ő is tudja, hogy bizony így működnek ezek a lélektől-lélekig dolgok.

Újra együtt Keszthelyen - Fotók: Wawrzsák László

Beszélgetni kezdtünk, mintegy folytatva a november végén, a keszthelyi 100 Hungarikum Bormustrán elkezdett beszélgetésünket. Akkor ismerkedtünk meg, és attól fogva úgy pergett az idő körülöttünk a Balaton Színház hatalmas lépcsőházában, hogy észre sem vettük. Mellettünk, a Karcsi bácsi emlékére berendezett kis sarokban pedig egyre csak táncolt a gyertya lángja, úgy mosolyogva, ahogy Karcsi bácsi szeme is mosolygott mindig, és ahogy Judité is mosolyog, hiszen letagadhatatlan a hasonlóság kettejük között...

Utat mutat: Szentesi Feketefájú bajor
Azon a novemberi estén a Balaton Színház falai között teljes lényével és lelkesedésével - immár negyedik éve - megint ott volt Karcsi bácsi. És ott volt újra az a közösség, akik évről évre összegyűlnek, hogy a hungarikum fajtákon keresztül őrizzenek, tovább vigyenek valamit az időből és a helyből is.

Ott volt Szentesi József borász, akit a régi magyar fajtákhoz fűződő szenvedélye és kísérletező kedve miatt neveztek már őrült professzornak is, és aki például a Csóka, a Feketefájú bajor, a Fekete muskotály, a Kék bajor, a Tihanyi kék, vagy a Szerémi zöld elkötelezett híve, velük - és még néhány hungarikum társukkal - osztja meg nadapi szőlőültetvényeinek mintegy 15%-át.

Eljött újra boraival Etyekről Kertész Zoltán, bekukkantott a Balaton északi partjáról Török Csaba, valamint Laposa Bence is. Elhozta 2013-as, friss és kicsattanó savaktól lendületes, nevén kívül a valóságban is cserszegi - merthogy cserszegtomaji - Cserszegi fűszeresét a "hungarikumos" mezőny talán legfiatalabbja, Romsics Bence is.

Cézárékkal pezsegtünk

Érkeztek rendszeresen visszatérő kiállítók is, mint például a Cézár Pincészet, akik idén már a vidám buborékokkal teli pezsgőkön kívül szőlőmagolajokat és balzsameceteket is hoztak magukkal. Itt volt újra a 100 Hungarikum Bormustra fennállása óta mindig visszatérő Vylyan Pincészet könnyed, tiszta, jó ivású, meggyes-málnás Csókája - ezúttal a 2009-es évjáratból -, és felbukkantak újdonságok is, például a 2012-es Csóka, amely még nincs kereskedelmi forgalomban.

Csip-csip csóka - A Vylyan Csókaszőlőjével

Újdonságként találkozhattunk a keszthelyi hibriddel, az Albacab fajtával is, amely dr. Kocsis László szőlőnemesítőa keszthelyi Georgikon Kertészeti tanszékvezetőjének teljes egészében saját munkája. Bár az új fajta egyik szülője kékszőlő (Cabernet Sauvignon), az Albacab mégis fehérborszőlőként született meg, köszönhetően másik szülőjének, a Rajnai rizlingnek. Mintagyerek, csak jó tulajdonságokat hordoz magában örökség gyanánt, cukorgyűjtő képessége nagyon jó, ellenálló a betegségekkel szemben, és korán érik. A Bormustrán 2013-as hordós tételét kóstolhattuk, illatos, ásványos, zamatos, teli lédús gyümölccsel, és bár kedves(kedő) bor, testével jelzi, hogy mégis benne van a robusztusság lehetősége is.

Valentin - A Ság-hegyen is!

A Valentin (fehér) fajtát sem hagytuk ki a kóstolásból, lévén, hogy szűkebb pátriánkban - Vas megyében - a kicsi, de hatalmas erővel bíró Ság-hegyen is telepítik. A balatonmelléki László Pince 2012-es tételét kóstolva egyértelműen beköszönnek a szülők: a Nektár (a Bakonyi Karcsi bácsi lányáról, Juditról elnevezett fajta és a Cserszegi fűszeres keresztezése) és a Zengő (Ezerjó és Bouvier fajták keresztezése). A Nektár adja a finom, intenzív illatokat, aromákat, a Zengő pedig a savkaraktert és a finom ásványokat gyűjti egy csokorba.

Pampetrics György borkereskedő,
a hungarikum fajták borainak felkutatója és összegyűjtője

Aztán kicsit leragadtunk Badacsonynál, először a Kéknyelűket vettük górcső alá. Három stílust és három különböző termőhelyet fedezgettünk fel a poharakban: a Szászi 2011-es Kéknyelűben erőteljesen, már-már kizárólagosan dominált a talaj gyönyörű és markáns, karakteres ásványossága, az Istvándy 2012-es Kéknyelű fiatalosabbra, lendületesebbre, kedvesen gyümölcsösösre-ásványosra, mégis karakánra lett hangolva, a Laposa 2012-es Kéknyelű pedig tipikus Badacsony illatot árasztott: eső utáni ázott bazalt finom gyümölcsökkel, némi citrom- és narancshéjjal fűszerezve.

Nézzük csak Vaskeresztest! - Garger Imre Kékfrankosa

Ha már Kéknyelű, akkor porzópárja, a Budai zöld sem maradt ki. Sajnos azonban ekkora már a borok java része túl meleg volt, így a további borleírások nem tükröznék azt, amit a palackok valójában magukban rejtettek. Bár a pohárból már inkább csak az alkohol és az elnehezült ízek, illatok kandikáltak kifelé, mi azért igyekeztünk több-kevesebb sikerrel kihámozni az alatta rejlő csodákat. Így például a Folly Arborétum 2012-es Budai zöld, vagy Bakó Ambrus 2012-es Teraszok tételéből...



Sajnos a mustra vége felé a szőlőfajtákon kívül egy hungarikum "jelenség" is bemutatkozott ezen az estén, addigra ugyanis néhányan már félreértelmezték a "korlátlan kóstolás" fogalmát. Az önmagát kiszolgáló néhány túlbuzgó látogató több-kevesebb sikerrel ügyeskedte bele a pulton lévő palackok - néhány esetben utolsó tételes, még jó pár vendégnek kóstolási mennyiséget kínáló - tartalmát a poharába. Vagy éppen a csizmámba...

A negyedik alkalom bebizonyította, hogy a rendezvénynek helye van Keszthelyen, ott, Cserszegtomaj mellett, ahol egyébként a hungarikum bormustra tulajdonképpen ténylegesen megszületett. 2010-ben még olyan érzésünk volt a létszám láttán, mintha túl vékonyka bort raktak volna hordóba, azaz kevesen voltunk. 2013-ban pedig azt láttuk, hogy lassan új ruhát (hordót) lehetne választani a közönségnek, hiszen a rendezvény úgy él, mint egy jó bor. Idővel nemesedik. Így talán az est tanulsága, hogy egy picit "szigorúbb" kóstolási rend kialakítása, a kóstolási mennyiségek maximalizálása, és mindezek betartása, betartatása segítene a helyzeten.

Egy félelmetesen jó sajtkóstoló
Nos, mivel a boroknak nem tesz jót a hűtés hiánya, a sajtoknak viszont kifejezetten hasznos tud lenni némi szobahőmérsékleten való tartózkodás, meglátogattuk a Garabonciás sajtpultot is. A négy éves érlelésű tehénsajt édeskés, majd kristályok formájában berobbanó sós kontrasztjaitól kezdve, a szintén négy évig érlelt, kicsit diós-fűszeres ízvilágúra érett kecskesajton, és a három éves, kagylósan törő juhsajton át a csípősre-kesernyésre érett kemény tehénsajtig bezárólag szinte mindent végigkóstoltunk, eljátszva közben a gondolattal, melyik sajthoz milyen bort - vagy éppen pezsgőt - tudnánk elképzelni.

Az este - ahogy az négy éve minden alkalommal lenni szokott - koncerttel ért véget. Ezúttal a CimbaliBand zenekar "utaztatós" koncertjét élvezhettük, borvidékről borvidékre járva hallgathattuk meg a dalokat Szita Eszter kristálytisztán csillámló hangján, és Unger Balázs cimbalomjátékával kísérve. Ahogy hallgattam őket a színházteremben, bevillant egyik albumuk címe: Szívtánc.

Merthogy nekünk Keszthely, és a 100 Hungarikum Bormustra valahogy szívügyünk... Ezért is valljuk, hogy vigyáznunk kell a hungarikum fajtákra. No meg azért is, mert jó részük korrekt és szép borokat eredményez, sőt, ahogy Szentesi József tartja, savkészletüknek köszönhetően például remek alapborok nyerhetők belőlük pezsgőkészítéshez.

Eszmecsere Bakonyi Judittal

Szívtánc... Már akkor, a koncert alatt tudtam, hogy azon a téli délutánon, amikor majd megírom a negyedik 100 Hungarikum Bormustra történetét, ez lesz majd az első szó, amely "papírra" kerül. És ez lett az a szó is, amely a perc törtrésze alatt eljutott közel száz kilométeres távolságba, és ott Bakonyi Judit tárcsázni kezdte a számomat... Persze most már tudjuk, hogy Bakonyi Karcsi bácsi keze van a dologban... És a szeme most is mosolyog...


Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László



2014. február 6., csütörtök

Kapcsold az ötödik sebességet! - VinCE Budapest Wine Show

Ötödször tölti be február 28. és március 2. között a borospoharak csilingelése a Corinthia Hotel Budapest tágas tereit. Az idei évben már Wine Show-vá avanzsált VinCE Budapest eseményt mi is kitartóan látogatjuk a kezdetektől fogva, és rengeteget tanultunk az évek során, így például tavaly Ausztria borairól Darrel Joseph előadásában, vagy éppen a víz ízéről Arno Steguweit víz-sommelier-től, de a Champagne-ról is sokat megtudtunk Márkus György tolmácsolásában.

Fotók: www.vincebudapest.hu

Idén is lesz lehetőség a tanulásra, hiszen rengeteg előadás, mesterkurzus és workshop vár arra, hogy meglátogassák a tudásra szomjazók. Sőt, idén - nagy örömünkre - már nem csak a szomjazók, de a tudásra éhezők is, hiszen gasztronómiai programokkal is készülnek a szervezők, mi több, idén már a kávékban is kereshetünk terroir-jegyeket, hiszen egy előadás keretében megtudhatjuk, mi is a kávé- és borkészítés közös esszenciája.

Természetesen mindemellett a "szokásos" napijegyes sétáló kóstoló is várja a vendégeket, ahol az összes kiállított bor kóstolására lehetőség nyílik. Idén 160 kiállító mintegy 1000 bora várja az érdeklődőket, remek alkalom tehát arra, hogy felfedezzük, összehasonlítsuk, elemezgessük, vagy egyszerűen csak érezzük-élvezzük a borokat-borvidékeket. Néhány programot alább mi is kiszemezgettünk a kínálatból, a részletes órarendért pedig érdemes egyet kattintani.

Aki mindent tud a kávéról - André Hoinkis

Péntek - Egy csésze terroir, brazil és indiai borral

Szemesnek áll a világ - tartja a mondás, és ha valamire, ez a kávéra biztosan igaz. Egy ízig-vérig brazil, kávépörkölő illatban felcseperedett szakember, André Hoinkis, a Douwe Egberts nemzetközi kávészakértője tart majd előadást a single origin kávék világáról. André a világ elismert kávétermelő régióiból választotta ki azokat a szemes kávékat, amelyek kóstolásakor - a különleges dűlőszelektált borokhoz hasonlóan - kizárólag az adott termőhelyre és birtokra jellemző, egyedi terroir-jegyeket fedezhetünk fel.

A négy egzotikus Omnia Reserve termőhely: a guatemalai Acatenango völgy, a brazil Santa Helena és Sao Vincente birtok, az indiai Malabar part, és a kolumbiai Huila régió kávéi mellett a távoli országok és a hazai testvérbirtokok boraiból is ízelítőt kapunk, sőt, a szakértő további különleges területszelektált szemes kávékat is bemutat.
Erre befizetek...

Még mindig péntek - Mi is házasíthatunk!

Interaktív házasítás felsőfokon, avagy borvidékek házassága. Zwack Izabella, Domokos Attila, Légli Géza és Rókusfalvy Pál vezetésével megtanulunk borokat házasítani. Miért jó, mire figyeljünk, hogy jól sikerüljön egy cuvée? Három borvidék, három borász három fehérborát fogjuk kóstolni és házasítani, a hallgatóságból csapatokat alkotva közösen dolgozunk, mindenki kipróbálhatja a pincemunkát! A legjobb cuvée indul a VinCE házi borversenyén, sőt,  a legjobb csapat minden tagja hozzájuthat egy-egy egyedi címkével ellátott, általa készített borhoz. Na, ezzel már biztosan lehet a barátok előtt villantani!
Erre befizetek...

Az egyik legnépszerűbb program idén a Moët & Chandon mesterkurzusa

Szombat - Champagne, Burgundia, Mór

A szombat igazi kalandor nap lesz a VinCE-n, hiszen - kis túlzással - a világ szinte minden bortermő vidékére bekukkanthatunk. Champagne-ban kezdünk, méghozzá a Moët & Chandon háza táján, ahol bepillantást nyerhetünk a pezsgők legféltettebb titkába, az alapborok készítésébe. Az előadást maga a csinos borászhölgy, Elise Losfelt tartja. Aztán Clive Coates, a Dél-Burgundiában élő MW avat be minket Burgundia titkaiba. Három fehér és három vörösboron keresztül győződhetünk meg arról, miért is olyan mitikus ez a borvidék.

Elise Losfelt a luxus champagne-ház borásza
Caroline Gilby vezetésével eljuthatunk majd - természetesen a borokon keresztül - a fenséges Kék Duna minden országába, és Mórra is bekukkanthatunk egy könnyed, laza, fiatalos, humoros, "Dumaszínházas" előadás keretében. De jön még Kristian Kielmayer és elvisz minket olyan fővárosokba, amelyek falain belül (!) szőlő terem, Dr. Mészáros Gabriella nagy fehéreket és nagy vöröseket mutat majd meg nekünk a Pannon Bormívesektől, Mr. Terroir borai is érkeznek Wachau szédítő meredélyeiről, megismerhetjük a francia malbec-et, és magnum palackos Veuve-Clicquot pezsgőket is kóstolhatunk, Tom Stenvenson vezetésével.



Vasárnap - Jönnek a hazai séfek!

Vasárnap a gasztroőrülteknek érdemes a VinCE-t látogatni, hiszen három előadás is fogukra való lehet. Az 1 bor, 4 chef, 4 fogás, 200 zsűritag esemény máris izgalmasan hangzik, bár a séfek neve még nem került nyilvánosságra. Ezt követően érkezik a desszert, vagyis ugyanez az előadás kicsit más köntösben, 1 édesbor, 4 chef, 4 édesség, 200 zsűritag tematikával.

Nem marad el a mozizás sem, a mesterséf gourmet menüjével élvezhetjük a "gastromovie"-t, vagyis a Bocus D'Or versenyről készült nagy sikerű dokumentumfilmet. Előadók: Hamvas Zoltán és Széll Tamás. Persze ezen a napon sem marad a torkunk szárazon: jönnek a VinCE Magazin tesztgyőztes, ötcsillagos pezsgői Nicolas Jaeger pezsgőmester prezentálásában, aztán világsztárok borait kóstolhatjuk, illetve a Balkán Bermuda háromszög (Vranac-Plavac-Prokupac) örömeiben merülhetünk el.



Három napig tehát Budapest felé mutat a borvilág iránytűje, érdemes nekünk is arrafelé tartani. És a végére még egy kis bréking nyúz: idén is megismétlődni látszik a tavalyi eset, hogy történetesen a szombati napra a helyszínen már nem lehetett belépőt vásárolni. Jelen pillanatban a március 1-i napra az online vásárlásból a jegyek 70%-a elővételben elkelt, így már most látható, hogy a helyszínen nem lesz lehetőség aznap jegyet váltani. Aki valamely szombati programra kíváncsi, az minél hamarabb biztosítsa napi kóstolójegyét is (ugyanis csak egy "alap" kóstolójeggyel, és az adott előadásra megváltott külön belépővel együtt látogatható valamennyi előadás).

Mi?
VinCE Budapest Wine Show
Mikor?
2014. február 28. és március 2. között
Hol?
Corinthia Hotel Budapest
Hogyan?
Részletek, jegyvásárlás, további információk az esemény weboldalán.


2014. február 3., hétfő

A rozé esete a kantinos kisasszonnyal - Villányban (Vince) napoztunk

Bár már eltelt bő két hét, mióta hazatértünk a villányi Vince napi napozásról (köszönhetően a januári télikabátledobós-sapkasálelhajítós tavasznak), mégis azon kapom magam, hogy időnként önfeledten fütyörészem-dudorászom az "A gazdának áldassék a neve..." kezdetű dalocskát, amelyet akkor szombaton a Szélkiáltó zenekarral együtt énekeltünk "élőben" a Vylyan teraszon, majd ezzel a nótával kísértük végig Dr. Mészáros István titeli c. prépostot a szőlősorok között, és - akkor már kicsit jobban felbátorodva - ezzel a dallal búcsúztunk a pincekoncerten a Fekete-hegytől is.

A népszokás szerint sok bort kell inni a bő termés érdekében - Fotók: Wawrzsák László

Azon túl, hogy újra és újra nagyon jó kedvem kerekedik tőle, arra is jó visszagondolni, hogy az éneklés mellett mást is tettünk azért, hogy biztosan megteljen majd a pince. A népszokás szerint ugyanis sok bort kell meginni a bő termés érdekében Vince napján. Megtettük, ráadásul három helyen, a Janus, a Vylyan, és a Gere Tamás és Zsolt pincészetekben. El is mesélem, hogyan.

Vilmos és a Janus arcú tél - 
Janus Borház, Túrony

Első utunk a Tenkes-hegy felé vezet. Jártunk már itt korábban is, akkor a májusi borzsongató nyári verőfényben kanalaztuk a Tenkes hűs tornácán a gyufatésztával jól megrakott halászlét, és majszoltuk hozzá a kemencében frissen sült kukoricás kenyeret, miközben átnézegettünk az út túloldalára is, szemezgetve a Janus Borházzal, hogy na, majd egyszer oda is mindenképpen... Itt kezdjük tehát a Vincézést, január derekán egy szál pulcsiban, sapka, sál és kesztyű nélkül flangálva, élvezve a melengető napsugarakat.

Pécsi-Szabó Dénes

Vendéglátónk Pécsi-Szabó Dénes, és mindenhová hű kísérője, Vilmos. Meglehetősen veszélyes mutatvány egy tökéletes "vigyél haza"-tekintetű, kutyamagazin címlapjáról éppen lelépő megjelenésű ebet beengedni egy borkóstolóra, mert perszehogy mindenki vele van elfoglalva. Magam is. Azért persze figyelek Vilmosra Dénesre is, miközben az asztalokon kései (dél van) terülj-terülj parasztreggeli várakozik, a poharakba pedig csordul az aznapi első bor, egy hozzáadott szén-dioxidot még nem tartalmazó, kicsit minerális, kedvesen gyümölcsös, testesebb, melegebb tónusú rozé. Erősíti a délies karaktert, hogy tényleg nagyon délen vagyunk, az üvegtáblákon átnézve napfürdőzik az egész táj, a vidáman futkározó szőlősorok, a hatalmas, sík völgy, a háttérben pedig ott rejtőznek a párában a horvát hegyek is.

Középpontban a bor... és Vilmos
Közben hallgatjuk Dénest, és a Janus Borház történeteit, például a névválasztásos epizódot. - A Szél és a Pécsi-Szabó nevekből csak szörnyű név jött ki - meséli Dénes, utalva arra, hogy két család, pontosabban két pécsi jóbarát, Szél Géza, és Pécsi-Szabó Miklós álmaként jött létre a borászat. Ezért esett a választás inkább a Janus névre, egyrészt, mert Janus a római mitológiában a kapuk őre (a borvidék nyugati kapujában vagyunk), másrészt kétarcú, melyből egyik arca előre, másik hátrafelé tekint, vagyis egyszerre fordul a múltba és néz a jövőbe is. A Janus Borház tehát úgy követi a mai kor szellemét, hogy dédelgeti, óvja a hagyományokat is.

A poharamba közben Villány "ivóbora", egy 2013-as Kékoportó (na jó, Portugieser) kerül. - Ez a bor médium - mondja Dénes, miközben én is pontosan ugyanezt gondolom az előttem elegánsan eltappancsoló Vilmos kutya mélybarna szemeiről, de ez most mindegy is. Szóval médium, mert ha leteszed egy társaságban az asztal közepére (felbontva), ott előbb-utóbb kinyílnak a kapuk (tessék, megint a kapuk), meg az emberek is. - Kezdőknek tévé mellé is ajánlott - mondja Dénes, persze lehet facebookozáshoz is iszogatni, de mégiscsak a legjobb az asztalnál fogyasztani, hiszen - ahogy azt Dénes is kiemeli -, ebben az esetben valóban csak arról tudunk meg valamit, aki ténylegesen szemben ül velünk.

Dugózó verseny - Nagyon gyorsnak kellett lenni
Aztán mielőtt kezdetét veszi a Paralel dugózó verseny, amely Dénes szerint izgalmasabb, mint egy foci vb, és végignézve-izgulva ezt meg is erősíthetem, egy 2009-es Cabernet Franc csordul a poharamba, vele együtt pedig fűszerek (bors, fahéj), gyümölcsök (meggy, cseresznye) és étcsokoládé, no meg a kétarcúság: a lendület és a frissesség némi hömpölygő, lassú visszagondolással... Olyan, mintha a nagypapa beszélgetne az unokájával...

Aztán a "Ki fut gyorsabban Vilmos kutyánál a szőlőben?" címre hallgató program egy picit átalakul egyszemélyes előadássá, történetesen mindenkinek fülnél is tovább húzódik a szája Vilmosnak köszönhetően, aki egy vendég sapkájával a szájában szaladgál fel- s alá. Igazi vendégmarasztaló eb - állapítjuk meg, majd tovább indulunk "Vylyanba", Kisharsányba egy jót énekelni, szőlőt szentelni, ásott borra vadászni, Vince vesszőt metszeni, ősi hagyományokkal ismerkedni, és pincekoncertezni.

A rozé esete a kantinos kisasszonnyal - 
Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet, Kisharsány

A kisharsányi Fekete-hegyen, a Vylyan Szőlőbirtokon egyrészt az a jó, hogy ha ott történik valami, akkor tényleg történik valami. Legyen az főzős "Ede a levesben" könyvbemutató, Ördögkatlan fesztivál, vagy rekeszizom-próbáló Momentán Társulat előadás, mindig helyet kap a zene, a színház, az irodalom, a művészetek, és soha nem térünk haza szellemi táplálék nélkül. Így van ez most is.

A gazdának áldassék a neve... - A Vylyan teraszon a Szélkiáltóval

A másik jó dolog a kisharsányi Fekete-hegyen, hogy mindig kacagva jár-kel a szél. Mintha ezzel adná tudtunkra örömét, hogy itt vagyunk. Kiszállva az autóból most is kedvesen megborzolja a hajamat, fellibbenti a kardigánomat, kicsit Marilyn Monroe-sra hangolva a belépőmet. Vidám kezdés, ráadásul, ha lehet, itt még melegebb a januári szél, benne valamiféle sós tengerpára illattal.

Vince vessző vágás - Balogh Kornél szőlész
A teraszon finom, fűszeres forralt bor készül, bár lassan úgy áthangolódunk tavaszra, hogy inkább a jól behűtött Herka Chardonnay-t kívánjuk. Aztán megérkezik a pécsi Szélkiáltó együttes is, akikkel együtt azonnal amolyan Vylyan-kórussá válunk, és belevágunk a Vince dal tanulásába, éneklésébe, és azóta is ez a "csengőhangom", mármint a fejemben. Ezzel a dallal sétálunk ki a szőlőbe is, ahol Dr. Mészáros István Atya a keresztény liturgia szerint megáldja a Villányi borvidék összes szőlőjét. A szőlősorok között megterített kis asztalon ehhez méltón kenyér és bor, a bőséges termés érdekében pedig hurka díszeleg a szőlősorok végén.

A szőlőszentelést követően a Vylyan szőlésze, Balogh Kornél mesél nekünk a Vince napi népszokásokról, babonákról, sőt, segítségével termésjósló szőlővesszőt is vághatunk. Aztán a Vincéző borkedvelők talán legizgalmasabb programja következik, vagyis a bekapáláskor elrejtett, vidám Vince napi üzenetekkel felcímkézett borok utáni vadászat. Azért is izgalmas ez a program, mert ahogy Iványi Emese, a Vylyan marketingese viccesen megjegyzi, minden évben egy-két palackkal több kerül elő, mint amennyit elrejtettek. Sorban hangzanak fel a vidám "Megtaláltam!"-kurjantások a szőlősorok közül, miközben szépen telik a pince is, ezúttal egyelőre vendégekkel.

A borvadászat eredménye 
A kis színpadon a Szélkiáltó együttes kezdi meg pincekoncertjét, méghozzá a még friss és meleg, aznap megjelent CD-jük, a "Himnusz a borhoz" dalaival, melyeknek érdekessége, hogy a zenekar a pincészet munkatársaival közösen borokat is választott, és ajánl az egyes dalokhoz. Nagy sikerrel színpadra lép pohárral a kezében Ipacs Szabó István, a Vylyan főborásza is, elsőként a 2013-as Kakas Rozéval, vagyis az általa hedonistának titulált, "három b-s" borral, tehát: bárhol, bármikor, bármennyit.

Meg is hallgatjuk a Szélkiáltó előadásában a Kakashoz ajánlott nótát, történetesen Heltai Jenő, A kantinos kisasszony című megzenésített versét. Feszes, mégis játékos tangó a javából, némi R-Go slágerrel (Szeretlek is, meg nem is) fűszerezve, a "fehér abrosz, piros bor a kantin asztalán" sorocska pedig már szépen átvezetget minket a vörösborok világába. Közben kenegetjük a kenyérre a bársonyos tepertőkrémet, érkezik a pince vagány "fenegyereke", az Ördög is a pohárba, 2011-es évjáratát kortyolgatva kicsit meditálunk a zenekarral közösen, milyen dal passzolna hozzá, aztán egy vendégtől hangzik el a megoldás: "A jó zene mindenhez jó."

Ipacs Szabó István
Aztán egyre jobban örülünk, amikor Ipacs Szabó István megjelenik a mikrofonnál, hiszen újabb és újabb borokat mutat be. Érkezik a 2009-es Merlot is szépséges gyümölcseivel, epervelős-cseresznyelikőrös aromáival és karakteres, buja illataival, majd a határozott, koncentrált, és markáns 2009-es Cabernet Sauvignon zárja a sort.

Vagyis dehogy zárja, hiszen Ipacs Szabó István pincetúrára invitálja a vendégeket, mondván, legyen egy kis pinceszag is az orrunkban. Szívesen maradnánk, de még az a nemes feladat vár ránk, hogy Gere Zsolték pincéjének bőséges terméssel való megtöltésében is segédkezzünk, így Balogh Kornél, szőlész Vince napi meséjével zárjuk a kisharsányi élménybeszámolónkat.

"Vince napi Mese

Gyerek voltam még, ennél is kisebb, mikor ez történt:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy király, úgy hívták: Szőlő.
Messze földön nem volt nála nagyobb úr.
Még messzebb viszont igen, egy másik király, aki időnként körbejárta a világot, úgy is hívták: Időjárás.
Erejük is volt, akaratuk is volt. Folyton viaskodtak.
Ha Szőlő nőni szeretett volna, Időjárás néha megmakacsolta magát, és megnehezítette a körülményeket.
Hideg volt, ha melegre várt. Száraz volt, ha szomjazott.
Ha megpihent volna, nem engedte. Sziporkázott, amikor álmos volt, így egész nyáron csak hajthatott.
Éltek hát a világmindenségben, dacolva egymással, míg tusakodásukban el nem akadtak valakiben: az Emberben.
"Zárd börtönbe az időjárást!" - kiáltott Szőlő az Embernek.
"Mondd, hogy mindig hajtson a szőlő!" - rikoltott Időjárás az Embernek.
Az Ember állt némán, tudva, hogy van igaza mindkettőnek.
Így zárta az Ember a Szőlő cellájába, a bogyóba az Időt, ami azóta is feszíti Őt, s lett az Ember: Vin-Cell-ér'.
*Vin: a szőlő
*Cell: a börtön

Aki hallja, értse jól, vagy kérdezzen meg, miért is van ez jól."
(Balogh Kornél, szőlész - Vylyan)

Hordóból a hegy leve -
Gere Tamás és Zsolt Pincészete, Nagyharsány

A fehér Comis
Végül persze kúszik némi pinceszag is az orrunkba, méghozzá Gere Zsolték nagyharsányi pincesoron lévő műemlék pincéjében, ahol jártunk már korábban is, egy szüreti interjú erejéig. Akkor velünk tartott Zsolt anyai ági nagypapája is, akitől minden elindult, hiszen ő "fertőzte meg" a családot a szőlő és a bor szeretetével. Most azonban nem édes és illatos szőlőfürtökkel teli ládák, hanem terített asztalok várnak ránk az egyik pinceépületben, no meg amolyan üdvözlő italként a Comis gyöngyöző legfrissebb tétele. Ezúttal nem rozészínben kacarászik - ő majd csak a májusi Borzsongásra érkezik meg, igazi fecske, vagyis "nyárcsináló" üdeség lesz, hejjdenagyonvárjuk! -, hanem fehér nyári ruhában szaladgál vidáman, ugyanis Zöldvelteliniből készült.

Valahogy jól áll neki ez a tavaszi tél, vagy téli tavasz, mindegy is... Kristálytiszta, csillámló, mint a frissen hullott hó, benne a tavaszi virágok illatával. Egy picinyke Cserszegi fűszeres is került bele. Bár Zsoltiék nem foglalkoznak Zöldveltelinivel (Máriagyűdről érkezett az alapanyag), igyekeztek a fajta minden csínját-bínját elsajátítani, így remek alapbort sikerült belőle készíteni.

Aztán a meggyes-kakasnyalókás-pirított cukorkás, magát nagyon itatós 2013-as Portugieser mellett Zsolti arról mesél, hol tartanak most. - Most már együtt tudunk élni a területekkel - mondja. Vagyis tudják, hol és hogyan kell bevetni például növényvédelmet - természetesen természeteset -, hol és mikor kell zöldmunkázni, és megoldották a területek vízelvezetését is. Miközben beavat minket a szőlészet-borászat titkaiba, a pince félhomályában picinyke szikrákat rajzol Zsolti arcára a szenvedély, a lelkesedés.

Gere Zsolti - Lelkesedésből jeles

Majd a prémium Pinot Noir érkezik a poharunkba, méghozzá annak az évjáratnak (2012) a termése, amikor mi is ott jártunk szüretkor, és a saját szemünkkel láthattuk annak a forró és száraz nyárnak a következményét, a borvidék küzdelmét, az évjárat mentését. Akkor már ezt a Pinot Noir-t is "bemenekítették" a pincébe. Friss májusi cseresznye, finom, de határozott tanninok a pohárban, és érkeznek a borkorcsolyák is, köztük a frissen sült sajtos tallér is, vele együtt meg a plédbe csavarodós Borzsongás-emlékek újra.

Sziasztok lányok: Szőke

Kóstolunk még 2012-es Cabernet Franc-t is a Várerdő-dűlőből, közben Zsolti a hordókhoz fűződő viszonyáról mesél. - A bor és a hordó nem találkoznak, ha sürgetik - mondja, utalva arra, hogy mindig előre kell gondolkodni, és nem szabad kapkodni. Szó esik a Soproni Egyetemmel zajló közös kísérletükről is, amely a legjobb erdők legjobb fáinak, és égetésüknek tanulmányozásáról, kutatásáról szól.

Aztán az est főattrakcióját, vagyis Gere Zsolti "hordótetejénülős", profi borlopózását nézhetjük végig, na meg örülhetünk, mert a "bemutató" végeredménye is a poharunkba csordul. Bár a hordóminták kóstolása nem a legegyszerűbb műfaj, hiszen még "gyermekkorban" lévő borokról beszélünk, érdekes és élvezetes dolog hordóból inni a hegy levét, főleg, ha ahhoz is hozzájárulunk ezzel, hogy bőséges termés érkezik majd szüretkor Zsoltiékhoz.

Hordóból a hegy leve...

A pince előtt még egyszer kacagva végigkacskaringózik köztünk a meleg esti szél, mi pedig Villány felé vesszük az irányt, hogy befészkeljük magunkat a jól megszokott kis panzióba, Gere Zsoltiékhoz, ahol az üdvözlőital újra a fehér Comis, a pincéből megérkezve pedig Zsolti és Évi jó házigazdák módjára asztalhoz ültetnek minket. Summa summarum, egy egész estés-éjszakás kóstolás-beszélgetés kerekedik az üdvözlésből, olyan kísérőkkel, mint például a 2011-es, gyümölcsös, könnyed, "csevegős" Pinot Noir, a 2011-es szilvás, kakaóbabos, fűszeres "már enni kellene valamit hozzá" Kadarka, vagy a "most már csak egymásra figyelünk" komoly és nagyon sok tudást magában hordozó 2007-es Aureus Cuvée, amely rengeteget bölcsül még a jövőben.

Januári tavasz

Az éjszaka derekán bújunk paplan alá, hajnalig az eső kopácsolása festi alá álmunkat, reggel pedig terített asztal, rajta a "kinemhagynám" stifolder, a tepertőkrém, és a Gere anyuka, vagyis Márta néni könnyű vaníliapuszival köszöntő házi baracklekvárja vár ránk. Frissen sült fahéjas croissant-ra csepegtetve-csurgatva olyan, akár a felkelő nap egy augusztusi reggelen.

Így zárult a 2014-es Vince napozás Villányban. A magunk részéről megtettük, ami tőlünk telt, énekeltünk, sokszor jót kívántuk, és persze kitartóan iddogáltunk is a bőséges termés érdekében. A téli tavasz azóta visszavonulót fújt, Időjárás némi hópaplan alá bújtatta a még álmos tőkéket, miközben talán Kornél meséjét olvasta békésen altatónak, így kezdve: Egyszer volt, hol nem volt, volt egy király, úgy hívták: Szőlő...


Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László
           




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...