Mintha csak nyár lenne… Rá se ránt az időjárás, hogy októbert mutat a naptár. Ma különleges programra indulok, kihasználva a verőfényt borozni és csigázni megyek. A napraforgótábláktól sárgálló dimbes-dombos zalai tájban átautózunk néhány takaros portával tarkított településen, és megérkezünk Zalaszentgrótra. Az aprócska házak ölelésében, az ékszerdoboz Templom téren rátalálunk az I. Magyarországi Csigafesztivál helyszínére. Boltíves kis átjáró, frissen felújított templom, díszburkolat, szökőkút, arcot napba tartó pufi puttók, házfalakon kacarászva futkosó fények-árnyak, és egyre több érkező érdeklődő. Gyorsan belakjuk a teret, sétálunk, nézelődünk, majd fesztiválmegnyitó veszi kezdetét.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha Csigafesztivál, miért éppen Zalaszentgrót? Mert ide települt 1991-ben a francia tulajdonú csigafeldolgozó üzem, az IMOFI Kft. A cég a francia piac 10-12 százalékát látja el éticsiga-készítményekkel, ahol a fogyasztó pontosan tudja, hogy magyarországi bioterméket vásárol, de ezen kívül óceáni feketekagyló feldolgozásával is foglalkoznak. A vállalat Zalaszentgrót legjelentősebb munkaadója, a helyiek pedig már cseppet sem idegenkednek a csigától, mint gasztronómiai élménytől. Hát ezért. A színpadon tehát René Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete, Baracskai József, Zalaszentgrót polgármestere, Főző Róbert, az IMOFI Kft műszaki vezetője, és William Chapron, a cég tulajdonosa. A háttérből pedig hirtelen sült fűszervajas-fokhagymás illatok szálldosnak felém, úgyhogy fel is kutatom, honnan érkeznek.
Az IMOFI pultnál sok az érdeklődő, ingyen kóstolgatható a burgundi módon, azaz finom, fűszeres lében megfőzve, majd saját házába visszatöltve, fűszervajjal megsütött csiga, valamint a vajazott feketekagyló. Az érdeklődők kóstolnak is, tetszik nekik, szeretik, és végre nem azzal a - sajnos nagyon gyakori - reakcióval szembesülök, hogy a csigaevés puszta említésére zölddé válnak a delikvensek, vagy undorodó arckifejezéssel fújolnak, miközben valójában még soha nem próbálták. Mindenki nyitott, jól érzi magát, ismerkedik az ismeretlennel, vagy ha már volt szerencséje a csigához a kerten vagy az erdőn kívül a tányéron is, újra éli az egyébként nagyon is finom élményt. A látogatóknak ezért máris csillagos ötös jár.
A szervezőknek pedig azért, mert egész nap remek programokkal látnak el minket, úgyhogy az idő cseppet sem csigalassúsággal múlik. Rögtön elsőként Csigaevő versenyt hirdetnek, majd Csigafuttatás következik, ahol a „gyorsaság” számít, illetve Csiga bicikli verseny, ahol meg kimondottan a lassúság. Végigszurkolom a versenyeket, majd Zséda koncert a színpadon, oda is átküzdöm magam néhány merengős dalocska erejéig az egyre sűrűsödő csigarajongó-táboron, aztán menthetetlenül belecsapok a kóstolgatásba. Mert hogy van itt a már említett vajazott sült csigán és fekete kagylón kívül csiga ravioli, póréhagymás csiga lepény, gombás csigaragu leveles tésztában, feketekagyló vízitormás mártással, na meg itt süt-főz teljes életnagyságban Philippe Del Mestre, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Philippe, a belga is.
Na jó, mindenből csak egy kicsit, hozzá meg már kívánkozik a bor is! A badacsonyi Szeremley birtok, valamint egy „helyi erő”, Dóka Éva Pincészete kínálja borait. Én persze első körben száraz fehérekre vadászom. Később meg már jöhet a Pinot Noir, a Merlot, vagy a Kékfrankos is, mert hogy egyre összetettebb csiga-ételekkel hoz össze a jó sorsom a fesztiválra kitelepült zalaszentgróti Fiáker étterem jóvoltából, úgymint bazsalikomos csiga bruschetta ágyon, rozmaringos, snidlinges csiga tormás céklakrémmel, csiga friss petrezselyemmel, lecsóval, vagy gombás, kakukkfüves csigaragu pitában. Aztán sajtokat eszegetek, és visszaugrom Philippe-hez is egy szelet csokitortára.
Nos hát ezzel megvolnánk, teli hassal és elégedetten nézek össze Philippe Maci kutyájával, és már csak a szórakozás van hátra, arra pedig bőven akad lehetőség az esti órákban is. A fesztiválsátorban egyre többen perdülnek táncra, közben barátkozunk, borozgatunk, engem a vakszerencse az est végére bónuszképpen összehoz a csáfordi Veress Pincészet „lelkével” is, aki kóstolóra invitál borpincéjükbe. Azt mondja, rögtön első fejtés után menjek majd, amikor – ahogyan ő fogalmaz - még szűz a bor. Megyek. Feltétlenül. Főleg, mert csak egyedül náluk kóstolható a Pintes! Aztán lassan leszáll az egyre hűvösödő este a kis Templom térre, és véget ér az első Csigafesztivál Zalaszentgróton. Én pedig már nagyon várom a másodikat!
Az I. Magyarországi Csigafesztivál teljes képgalériája a Facebookon.
Fotók: Nagy Zita - Borgőz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése