2012. március 28., szerda

Első felszállás: Taníts, Mester! - VinCE 2012

Az első tényleg mindig nagyon fontos. Bármi is legyen az. Nem volt ez másképpen a hétvégi VinCÉ-n sem. Első napom a rendezvényen, az első mesterkurzus, és az első pohárba kerülő bor. Emlékezetes. Mert már rögtön az első két bor nagyon-nagyon... Már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy a nap végén azt gondoljam, a lehető legjobb helyen töltöttem el a szombatot. De történt még egy s más. Íme a nap két „utazása” közül az első, ahol az erő (még) velünk volt. Legalábbis két „jedi”, vagyis két Master of Wine formájában biztosan. Tehát, elő a beszállókártyát!

 
Járatinformáció:
Check in: 11:30AM
Pilóták: Caro Maurer Master of Wine és Peter McCombie Master of Wine
Útvonal: Germany – Italy – Argentina – Spain - South Australia - Portugal
Az utazás célja: „A mester pénzben mérhető haszna”
Check out: 13:00AM

Tulajdonképpen azért utaztunk, hogy 6 bor kóstolásának tükrében picit megértsük, mit is mesterkednek az MW-k a borok körül. Mert azt tudjuk, hogy ha egy MW beleszagol a borba, úgy olvas belőle, mintha csak könyvből tenné. Ezért is becézgetik őket „jediknek”, mert kábé olyan nehéz Master of Wine-ná válni, mint egy ifjú padavannak jedi mesterré. A londoni diplomát – ahogy mondani szokás – nem két kifliért cserébe adják: minimum két éves képzés, embert próbáló házi feladatok, önképző modulok, szemináriumok, egyéni konzultációk, majd hosszas szőlészeti, borászati, borkereskedelmi esszék megírása előzi meg. Aztán jön a gyakorlat: vaktesztek sorozata, ahol már nem elég amolyan laza borsulisként a szőlőfajtát brahiból bekiabálni, hanem a származási helyet, az évjáratot, és a borkészítési technikát is ki kell hámozni a pohárból. A képzést egy tízezer szavas disszertáció megírása zárja le. Ezeken a megpróbáltatásokon ment tehát át két „pilótánk”, Caro Maurer és Peter McCombie MW is.

Peter McCombie Master of Wine

2011-ben szerzett MW diplomájáról a Bonnban élő Caro Maurer például így nyilatkozott: “Egy dolog már az elején biztos volt: nem azért csináltam végig, hogy aztán egy Playboy oldalon pózoljak egy fürt szőlőbe öltözve. Csak magamért csináltam végig.” Másik előadónk, Peter McCombie új-zélandi születésű, diplomáját 1994-ben szerezte meg. Ők ketten vezettek tehát minket végig azon az úton, amelyen egy MW nap mint nap jár. Tették mindezt rövid kis élménybeszámolókkal, az utazások-kóstolások során felmerült érzéseikkel, gondolataikkal fűszerezve. Na meg persze a borok „elemezgetésével” is. Az idézőjel azért, mert nekem éppen az tetszett, hogy bár kitértek rá, de kevésbé arra helyeződött a hangsúly, milyen és mennyi tannin érezhető az adott borban, hogy cseresznye vagy málna gurul-e a pohárban, inkább egyfajta összbenyomást, átfogó képet próbáltak átadni mestereink a borokról, mindvégig arra ösztönözve minket, törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a saját ízlésvilágunkat.          

Caro Maurer Master of Wine

És akkor a borokról néhány szó… Nem szeretnék hosszas elemezgetésekbe kezdeni, még akkor sem, ha néhány hozzáértő azt vallja, hogy ha valaki nem képes hosszabb, mélyebb jellemrajzot készíteni egy borról, akkor inkább hallgasson. Ha valamit, hát pont e fenti tévhitet oszlatta el bennem például a mesterkurzus. A bort ugyanis még annyi, de annyi minden öleli és táncolja körül, hogy azokra is oda kell figyelni, nem elég „pusztán” kiszagolni a borból ezt meg azt. Például be kell lesni a pincébe, kimenni a szőlősorok közé, megismerni a dűlőket, no meg nem utolsósorban azokat az embereket, akik a bor születése körül bábáskodtak, de még egy vidék történetének, kultúrájának is fontos szerepe lehet. Caro és Peter erre is felhívták a figyelmünket. 6 bor bemutatása következik tehát ebben a szellemben, némi „kattintós” játékkal, kereskedelmi árakkal (mert fontosnak tartom, hogy senki ne érezze úgy, hogy csak azoknak a kiváltsága lehet ezeknek a boroknak a kóstolása, akik a mesterkurzuson részt vettek), és további lényeges MW-gondolatokkal fűszerezve. Felszállás… 



 
1. Erste Lage Winninger Uhlen Roth Lay Riesling – Mosel, Germany 2007 (12,5%)

Hát ez az a bizonyos első, amiről az elején beszéltem… Számomra a nap egyik legszebb bora, az abszolút terroir! A Mosel-völgyben járunk, azon belül is a régebben baglyok lakta Uhlen dűlőben, annak is Roth Lay nevű részében. Hogy ne csak beszéljünk róla, egy kattintással mindenki nézze is meg (aztán lesznek szívesek ide visszaugrani). Itt terem tehát ez a csodálatos rizling vörös, vastartalmú kvarcitpala talajon. Innen tehát a fűszeresség és a gyönyörű mineralitás. Az erő, a hihetetlen tartás, az érettség, és a lenyűgöző szépség pedig a teraszos kialakítású „Napszínház” eredménye. Ha valaki tényleg kattintott az imént, láthatta a Roth Lay terület adottságait: szemébe csillan a folyó, hátát egész nap hol erősebben, hol finomabban masszírozza a nap. Ez a rafinált rizling a Heymann-Löwenstein házaspár remeke. Ők is tudják a dolgukat, de a rizling is. Nagyon. A meredek teraszok fő összetevőjét, a palakőzetet kelti életre. 10.990,- Ft-ért leltem rá palackjára. Felszisszenős ár persze, de az élmény megfizethetetlen lesz még sokáig (fogyasztását 2022-ig ajánlják).

2. Planeta Cerasuolo di Vittoria, 60% Nero d’Avola, 40% Frappato – Sicily, Italy 2009 (13%)

Második borunk szicíliai. Nálam felkiáltójel került mellé. Pontosan azért, amiért MW-ink is kiemelték: a köztudatba vésődve picit kétes a szicíliai borok híre, időnként indokolatlanul. Az biztos, hogy ami ebbe a pohárba került, az mindent felülír. Gyümölcsös, meleg, szép savakkal, helyi fajtákból, úgymint Nero d’Avola és Frappato. Szájban szilvás, lecsengésben finoman tejcsokis. Klasszikus stílus, simulékony, selymes. Nem akar levenni a lábamról, mégis megtörténik. A piacon 4.220,- Ft-ért találtam rá. Én ennék is hozzá, például ugyanazt, amit egy szicíliai borvacsorán: Orata-t félig szárított koktélparadicsommal. Hogy mi az az orata? Nem más, mint az aranydurbincs, vagyis egy tengeri hal. Pár szó a borászatról: aki járt már Szicíliában, biztosan rákeveredett a 115-ös főútra (Szicília keleti csücskét köti össze a nyugatival, végig a sziget déli részén haladva). Ennek mentén terül el a Planeta borászat több „kisbolygója”, vagyis négy birtoka. A játék folytatódik, ide kattintva megkereshetik a Planeta termőhelyei közül Vittoria-t, ahol ez a bor születik. Segítek, balról a hatodik bor lesz az… Ja, és ha Szicíliában járnak, ki ne hagyják az Etnát, hihetetlen élmény a holdbéli tájon sétálni. Planeta-ék is telepítettek ide szőlőt, a fekete, lávahomokos talajon állítólag nem e világból való potenciállal rendelkező borok születnek.

3. Bodega Colomé Amalaya, 75% Malbec, 15% Cabernet Sauvignon, 5% Syrah, 5% Tannat – Valle Calchaqui, Salta, Argentina 2008 (14%)

Argentínában járunk. Caro és Peter hosszasan mesél az argentin borászokkal kialakított jó kapcsolatról, és az ottani élményeikről. Közben a kicsit decens bor szépen nyílik a pohárban. Előbújnak az érett, mégis friss gyümölcsös illatok, majd rengeteg íz: málna, édesfűszerek, kávé. Peter némi gasztronómiát is csempész az előadásba: az Amalaya-t például akár indiai étel mellé is oda lehet tenni, senkinek sem esik bántódása. Azt hiszem, kezdek éhes lenni. 3.750,- Ft palackárért fedeztem fel ezt a bort a piacon. Nagyon fontos tényként Peter is felhívta a figyelmünket arra, hogy ékes példája ez a bor annak, hogy a nála jóval drágább borok nem feltétlenül jobbak is. Igyekeznek tehát a Master of Wine-ok ilyen borokat is bemutatni, és eloszlatni a borsznobizmusból (is) gyökerező tévhitet. Aki a Colomé pincészetről többet szeretne tudni, kattintson ide, és ha még a felugró ablakot is engedélyezik, meg a hangszórót is bekapcsolják, relaxálhatnak is egy kicsit (ne feledkezzenek el közben mélyeket lélegezni!)



 
4. Descendientes de J. Palacios Petalos, 100 % Mencia – Bierzo, Spain 2009 (14%)

A bierzo-i vörös szőlő, a Mencía kerül a pohárba, egyenesen a galíciai határról, méghozzá a magasan (480-800 méter) fekvő meredek lejtőkről. Ez a vidék egyébként az utolsó állomása a Santiago de Compostela-ba vezető Szent Jakab-zarándokútnak is. A Mencía-ból általában málna és szeder aromákkal játszó, elegáns, minerális, virágos bort nyernek, friss savakkal és erőteljes tanninokkal. A biodinamikus gazdálkodást folytató Alvaro Palacios és Ricardo Pérez Palacios páros Mencía-jaban is virul az ibolya, roppan a fekete cseresznye héja, illatozik a friss málna, mindez fűszerekkel hintve, és némi ásványossággal kiegészülve. 4.930,- Ft/palack áron lehet a miénk. Érdekesség volt, hogy a kurzuson ezt a bort Peter McCombie inkább a modern vonalra helyezte, míg Caro Maurer tradicionálisak ítélte. Peter kapva kapott az alkalmon, és elmesélte, hogy bizony még a Master of Wine-ok sem mindig fújnak egy követ, de rendben is van ez így, fontosak az elegánsan kivitelezett szakmai viták. Nem mellesleg megemlítette, hogy a fogyasztók körében is nagy szükség lenne erre. Megszívlelendő tanács, különösen, ha azokra a sokszor indulatos és parázs vitákra gondolok, amelyekre időnként boros berkekben sor kerül.

5. „The McRae Wood” Shiraz 2006 – Clare Valley, South Australia (15,5%)

Jim Barry karizmatikus és robusztus bora Ausztráliából. A borász természetesen készít nagy presztízsborokat is, de előadóink szerint mégis szebb egyensúlyú ez a Shiraz. Újabb érdekes információhoz jutunk, amikor a bort szagoljuk. Ahogy Peter fogalmaz: Nagyon ausztrál illatú. A balzsamos, fás, zöldfűszeres illatok mellett ugyanis ott találjuk az eukaliptuszt is. Feltételezések szerint ennek oka, hogy az ausztrál eukaliptusz fákból kiáradó illóolajak ráülnek a szőlőszemekre, és ezáltal bekerülnek a borba. Emellett még csokoládé, fahéj, szerecsendió és dohány illata a pohárban. Valaki a dekantálással kapcsolatban érdeklődik: vajon mennyi dekantálási idő után iható egy bor? Peter McCombie válasza az, hogy a dekantálás lényege a levegőztetés - kevésbé az üledék eltávolítása - mert így tudnak az aromák szépen kibontakozni. És hogy mennyi dekantálási idő után iható egy bor? Mindenki jöjjön rá maga, hogy mi az ízlése! – mondta McCombie, és ezt a tanácsot sem árt megfogadni. Ezt a Shiraz-t 10.900,- Ft-ért lehetne rendelni itthon, ha éppen lehetne rendelni, én sajnos csak „nem rendelhető” felirattal találkoztam. Aki már esetleg belejött a kattogtatásba, és szereti is, annak itt van Barry-ék weboldala.

6. Graham’s Port Six Grapes – Douro, Portugal 20%

A befejezés egy portói, cseresznyés, szilvás, gazdag, parfümös, édes gyümölcsös jegyekkel, sok alkohollal, hosszú lecsengésében leheletnyi ánizzsal. Tökéletes társ csokoládédesszertekhez, érett sajtokhoz, vagy ahogy Peter McCombie ajánlja, csak úgy, este, lefekvés előtt kortyolgatva. A portói egy kicsit más műfaj, át kell rá hangolódni, de szerencsére egy külön mesterkurzus témája volt a VinCÉ-n. Akinek van kedve a portóiból szemezgetni, annak itt van a Graham’sPort oldala.

Ez volt a VinCE szombati napjának első „utazása”. A következő úticél Steven Spurrier Cabernet-kurzusa.

2012. március 14., szerda

Ugye te is ott leszel? - VinCE 2012

Az egyik legjobb pillanat az év eleji időszakban, amikor a borrajongó előveszi a naptárát, és nemcsak a kötelező név- és születésnapokat karikázgatja bőszen (naná, garantáltan palackbontogatós napok ezek!), hanem a kihagyhatatlan boros eseményeket is bejelöli. Így biztosan mindenkinél karikába került – nálam egy borospohár sziluettel lett körbekerítve - a március 23-25-i hétvége is.


Tavalyi szárnyalás a VinCÉ-n

Miért szeretem?

Ismét irány tehát a körút és a Corinthia Hotel, vagyis a VinCE Budapest borrendezvény. Aki esetleg még nem találkozott a névvel, azoknak egy kis magyarázat a szóösszetételhez: a rendezvény elsősorban a borról szól (vin), és Közép-Európában várja vendégeit (CE = Central Europe). És hogy miért szeretem? Mert a korábbi évek tapasztalatai alapján nem nagyon akarok innen hazamenni. A borról mindig van mit tanulni, tapasztalni, beszélgetni, és erre a legkiválóbb alkalom és helyszín a VinCE, főleg a mesterkurzusok miatt.

A fő csapásvonal persze itt is a kóstolás, vagyis a kiállító pincészetek standjainak környékezése. Jövő hétvégén 110 hazai és külföldi pincészet boraival ismerkedhetünk meg, és ami a lényeg, nem a mennyiség számít, hanem a minőség, hiszen csak olyan pincészetek vehetnek majd részt a kiállításon, amelyeknek borai a VinCE Magazinban (illetve elődjében, a magyar Decanterben) négy- vagy ötcsillagos minősítést értek el.


Szakmailag...

A pénteki, március 23-i nap a szakmáé lesz, ekkor a Cava-k (spanyol, őshonos szőlőkből készülő, palackos erjesztésű pezsgő), illetve Horvátország borai kerülnek górcső alá – na meg a poharakba - egy-egy workshop erejéig. Aztán… Jön a nagy „meccs”, vagyis Magyarország vs. Az egész világ! Kiderül, hogy vajon tényleg csak itthon vagyunk-e nemzetköziek? Tokaj kontra Sauternes, magyar kontra osztrák Kékfrankos, magyar kontra szlovén Olaszrizling, magyar kontra chilei és bordeaux-i Cabernet… Egy borverseny, ahol tizenegy magyar és ugyanennyi külföldi csúcsbor száll ringbe. A három Master Of Wine-nal is büszkélkedhető bíráló bizottságban pedig ott ül majd Steven Spurrier, a legendás 1976-os Paris Wine Tasting (később a Judgment of Paris, vagyis Párizsi ítélet néven elhíresült) vakkóstoló szervezője is. Magyar részről Mészáros Gabriella és Romsics László kap majd helyet a bírák között. Ezen a napon kerül majd sor a legnevesebb hazai pálinkaverseny, a HunDeszt eredményhirdetésére is.




Szabad szombat...

Szombaton - és vasárnap - már a nagyközönség is beléphet a borrajongók paradicsomába, március 24-én és 25-én ugyanis már nekik is szól a rendezvény. Csupán néhány érdekességet emelnék ki a teljesség igénye nélkül, hiszen lehetetlen itt valamennyi programot, kiállítót és workshopot részletesen ismertetni, ehhez feltétlenül keresse fel mindenki a VinCE órarendjét, és szemezgessen belőle kedvére. Szóval idén első alkalommal érkezik orosz pincészet – a Myskhako Estate Winery – a rendezvényre, méghozzá a Fekete-tenger melletti Krasznodar régióból. Érdekességük, hogy Vlagyimir Putyin kedvenc bora is az ő pincéjükből kerül ki. Jönnek persze a nagy nyugat-európai, illetve újvilági borvidékek is, de természetesen a hazai pincészetek is szép számmal képviseltetik magukat. Kiállítók listája itt, de készüljünk fel, hogy úgysem bírunk – sajnos – valamennyivel, három nap ide vagy oda…


Champagne, portói, Ararat Brandy, ééés a teraszon a Cabernet Franc!

Aztán a mesterkurzusokról csak címszavakban: Piper-Heidsieck Champagne mesterkurzus az Év pezsgőmesterének előadásában, majd két Master of Wine szagol bele a borokba, és meséli el róluk, milyen esélyeik vannak a piaci versenyben, és mekkora sikerre számíthatnak. A dugó körül szaglászunk majd azon a mesterkurzuson, ahol a palackozás tudományát járjuk körbe. Ezt követően 10 zseniális Cabernet érkezik a pohárba a világ különböző tájairól, majd a Kékfrankos karakterével ismerkedhetünk. Pedro Silva Reis 100 éves portóit csepegtet majd nekünk, aztán Örményország aranya, az Ararat Brandy nem hagy majd minket nyugodni. Hogyan lesz édes tudás a keserű titkából? – „Das ist ein unicum!”, avagy kerüljünk közelebb a Zwack titokhoz! És aztán ha Villány, akkor bizony Cabernet Franc – randevú 11 villányi borásszal a teraszon némi Magyar Kikerics társaságában. Vasárnap molekuláris reggeli, vagyis bor- és ételpárosítás tudományos alapon, aztán tabudöntögető hordókísérlet, vagyis egy Shiraz 12-szer. Ezt követően ki mit tud Új-Zélandról, ha senki semmit, vagy nem sokat, akkor ne maradjon ki ez a mesterkurzus sem. Aztán jönnek a leánykák meg a bikavérek, vagyis Eger legfényesebb csillagai. Mi is van még? Ja, igen: jön, jön, jön minden hedonista önigazoló mesterkurzusa. Fektessünk borba, no meg kúráljuk magunkat borral…




Nem lehet őt elfelejteni...

Az egyik legértékesebb mesterkurzus a történelem kortyolgatásával zajlik majd, a résztvevők 1.000.000,- Ft értékű bort kóstolnak meg. Muzeális aszúk a pohárban, szemek csukva, szájak nyitva... Szó lesz még Közép-Európa borainak piaci esélyeiről a világban, a Janneau-ház Armagnac kóstolóján élvezkedhetünk, aztán jönnek a Frapin-parfümök és -cognacok. Nem maradnak ki a sorból a jégborok sem, vagyis friss zamatok aranyárban. A végén pedig irány a mínusz 1. szint, I feel good, vagyis ötfogásos Mangalica borvacsora az Orfeum klubban! Ja, zene: Peet Project Feat Pély Barna smooth jazz & funk formáció, yeah!  Miért érzem úgy, hogy a VinCE 2012-ről még sokáig fogunk beszélni?





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...