„Kemény lesz!” – mondta a Villányi teraszon fényfürdőzve borszakíró
ismerősöm, utalva az előttünk álló délutáni Steven Spurrier vezette Cabernet kurzusra.
Közben poharában lazán meglögybölt egy villányi Cabernet Franc-t, amelyről
egyébként magam is szerettem volna többet megtudni azon a kiemelten
beharangozott Ha Villány, akkor Cabernet
Franc! kurzuson, melyre sajnos helyhiány miatt már nem fértem be. Na jó,
picit későn is akartam már oda beférni, így csak a partról nézhettem, ahogy a
villányi hajó elment, miközben vitorlájába a Cabernet Franc fújta a szelet. Úgyhogy
becsekkoltam egy másik, tíz „nagyvilági”, és két magyar Cabernet-ről szóló
kurzusra.
Járatinformáció:
Check in: 13:30PM
Pilóta: Steven
Spurrier
Útvonal: Magyarország –
Oroszország – Argentína – Bordeaux – Kalifornia – Olaszország – Új-Zéland –
Spanyolország – Ausztrália – Chile – Dél-Afrika
Az utazás célja: Cabernet-kurzus
Check out: 15:00PM
A nem kis koncentrációt igénylő
vakkóstolást Steven Spurrier vezényelte le, pikk-pakk, nem sokat tétovázva.
Tizenkét pohár, benne tizenkét ((pontosabban tizenegy, de erről majd később) tétel
már elegendő ok a lányos zavarba jövetelre, és ha még hozzáadjuk, hogy Mr.
Spurrier angol lordos udvariassággal, de kellő határozottsággal leszögezte,
hogy mindezen bor végigkóstolására 45 perc áll rendelkezésre… Hát, nem most
lesz az, hogy réveteg tekintettel átnézünk a poháron, a visszacsorgások
alakzatán meditálunk, és közben megváltjuk a világot, de a mesterkurzus nem is ez
a műfaj. Szóval első pohár kézbe, megnéz, beleszagol, kóstol, köp, Steven
Spurrier rövid véleményt alkot, a mi dolgunk meg az, hogy mi is ezt tegyük, és
értékeljük is a bort, mert hogy az első legszebb hatot majd nekünk kell
kiválasztani/rangsorolni a tizenkettőből (tizenegyből). Aztán máris második,
harmadik, negyedik tétel, egészen a tizenkettesig. Nincs megállás, bár néha
elhangzik a kérdés, lassítsunk-e, de aztán mégsem lassítunk.
 |
| Steven Spurrier |
Végigpörgetjük a tételeket, majd pár
perc jut arra, hogy felállítsuk a saját sorrendünket, és leadjuk kiértékelésre,
összesítésre. Mivel már előre áttanulmányoztam a VinCE weboldalán a kurzus
borainak listáját, azt gondoltam, majd szépen eljátszadozom azzal, hogy
kitaláljam, vajon az adott bor a világ mely tájáról származhat, és még abba a
hitbe is beleringattam magam, hogy majd néhánynál biztosan jól el is találom. Ez
a játék most kimaradt az életemből, de majd talán egyszer, valamikor, valahol.
Fél órácskára magunkra maradtunk újra Stevennel, na meg a borokkal, így sor
kerülhetett a nagy leleplezésre: melyik pohár tartalma melyik palackhoz
tartozik. Újra átszaladtunk a tételeken, immár konkrétan megnevezve termőhelyet
és pincészetet. Ennek fényében kíváncsiságból tizenkétszer (tizenegyszer) újra
nézek, újra pörgetek, újra szagolok, újra kóstolok, újabb információkat
jegyzetelek, és nagyon fáradok… De itt a vége, megérkezik az eredmény, kezdődik
a sakkozás a palackokkal, melyik hányadik helyre került. Steven Spurrier is
fáradt picit, először hátulról előre próbálkozik a sorrend közzétételével, majd
miután a „hátulról a második a tizenegyes”
és a „hátulról a harmadik a kettes” virágnyelv
teljesen összezavar mindenkit, a „hátulról
a negyedik az elölről negyedik” mondattal zárja rövidre a próbálkozást,
majd mosolyogva int, hogy hagyjuk, és kezdi inkább elölről.
Semmi baj, a végső lista második
nekifutásra megvan, az alábbiakban pedig közzé is tétetik. A 10-es sorszámú –
utólag felfedve a Cape Mentelle 2006-os ausztrál Cabernet-Merlot – kimaradt az
életemből, mivel nem jutott mindenki poharába. Az illatát érezhettem csak, mert
miután Steven szembesült a problémával, annyit mondott: „Megkóstolom, és
körbeadom!”, majd így is tett, pohara körbejárta a Mesterkurzus-termet, a
közönség extrovertált tagjai még kóstoltak is belőle. A kurzus összbenyomása
számomra az, hogy vagy én vagyok túl lassú, vagy Steven Spurrier nagyon gyors,
de a Cabernet Mesterkurzus valahogy túlságosan pörgősre és kapkodósra sikerült,
vérprofiknak biztosan meg sem kottyant, de egy kevésbé gyakorlott vagy éppen
teljesen laikus érdeklődőnek bizony beüthetett a totális káosz, és támadhatott
némi hiányérzete is. A borok nem voltak túlságosan kiemelkedők, kevés
felejthetetlen tétellel találkoztam, de hát jó, ne legyünk elégedetlenek, a
lényeg a tanuláson és a tapasztalatszerzésen volt ezúttal, nem az örömszerző
borozáson, és ha így nézzük, a Cabernet-kurzus ezt a küldetését teljesítette is.
Végezetül szaladjunk végig a
tizenkét boron, pár pillanat alatt, amolyan Steven Spurrier-módra, az ő néhány gondolatával
fűszerezve a sort (a sorrend a végső, közönség által felállított rangsort
mutatja, zárójelben feltüntetve az adott bor vakkóstolón szereplő sorszámát):
1. helyezett (6.): Stag’s
Leap Cabernet Sauvignon Artemis 2007, Napa, Kalifornia, USA
90% Cabernet
Sauvignon, 7% Merlot, 2% Syrah, 1% Petit Verdot, (14%)
Gyönyörű illatok, érett
gyümölcsök, kávé, csokoládé. Elegáns, telt, kerek bor, mely érettsége mellett
mégis friss érzetet ad. Spurrier szerint feminin bor, ott van benne a harmónia,
a „kulcs”, amely nélkül hiába tetszik amúgy a bor, nem éri el a célját. Steven
egy kis mentás báránysültet képzeleg hozzá… nekem sem lenne ellenemre.
2. helyezett (9.): Torres Mas La Plana 2007,
Spanyolország
100% Cabernet Sauvignon, (14,5%)
Már
szín alapján is sűrű, telt, testes. Ízben könnyű málna és feketeribizli dzsem, sok
érett tannin, édesfűszerek. A tölgy nem harsány, egyszerűen és határozottan csak
ott van, nem lépett be az ajtón, csak a kilincsen pihenteti a kezét. Már most
gyönyörű, de még 10-15 nagyon szép év áll előtte.
3. helyezett (7.): Mazzei Tenuta Belguardo 2007,
Olaszország
90% Cabernet Sauvignon, 10% Cabernet Franc, (14%)
Szilvaszüret.
Fűszeres, mély, kirobbanóan gyümölcsös, testes. Robusztus, érezhető a tölgyfa
hatása. Spurrier véleménye szerint egy bor akkor jó, ha megmosolyogtatja az
embert, ez az olasz macsó azonban ehhez talán túl vehemens és rámenős, és a
kellő komplexitása sincs meg. Viszont fő erénye, hogy gazdag, és tiszta, mint a
frissen hullott hó. Steven a bor érdessége miatt ételpárban nem finomkodna, csakis
vörös húsokat vinne be hozzá a konyhába.
4.
helyezett (5.): Sauska Siklós 7 Cuvée
2008, Magyarország
45% Cabernet Sauvignon, 34% Merlot, 21%
Cabernet Franc, (15,5%)
Spurrier
nem kedveli a magas alkoholtartalmú borokat, amelyekből nem lehet (vagy inkább
nem tanácsos) elfogyasztani egy este alatt egy palackkal. Az alkohol tehát túlzott,
pedig szép koncentráltságú, kifinomult bor. Aszalt szilvás jegy, kerekség, érezhető
súllyal. A tanninok elegánsak, az aromákat édes fűszerek teszik izgalmassá, de
a végére valahogy mégis elcsúszkál, hiányzik a mélysége, és a kifogástalan komplexitása.
5.
helyezett (1.): Malatinszky Kövesföld
2009, Magyarország
70% Cabernet Franc, 30% Cabernet Sauvignon, (14,5%)
Meggyes,
fekete bogyós gyümölcsös illat, édes fűszerekkel. Szemtelenül fiatalos, a stílusa
emiatt még kicsit „nyers”, sok tanninnal, ennek ellenére kiegyensúlyozott
alkat.
6.
helyezett (3.): Nicolas Catena Cabernet
Sauvignon 2008, Argentína
100% Cabernet Sauvignon, (13,5%)
Illatban
kicsit zárkózott, ízben sima, érett, tölgyes jegyekkel, komplexitással, de
mégsem jön a non plus ultra-érzés. 10 év áll még előtte, hogy megmutassa
rejtegetett jegyeit - ha vannak. Friss infó Argentínából: állítólag a Malbec és
Cabernet Sauvignon házasítás mindig tangóra csábít. Nem tudom valóban így van-e,
mindenesetre tényleg jól hangzik.
7.
helyezett (4.): Chateau de Pez,
Saint-Estéphe 2007, Bordeaux, Franciaország
60% Merlot, 35% Cabernet Sauvignon, 5%
Cabernet Franc, (13%)
Mély
színek, illatban gyümölcsös, érett jegyek. Friss, egyenes gerincű, szép bor, jól
kiegyensúlyozott, negyedikként kóstolva azonban máris tudunk viszonyítani: intenzitásban
nem vetekszik az 1-es Malatinszky, a 2-es orosz Myskhako Grand Reserve, és a 3-as
argentin Nicolas Catena Cabernet Sauvignon-nal.
8. helyezett (8.): Te Mata Coleraine 2007, Új-Zéland
52% Cabernet Sauvignon, 14% Cabernet Franc, 34% Merlot, (14%)
Új-Zéland
leghűvösebb régiójából érkezett. Fűszeres, borsos. Nyers, inkább a tannin
dominál. Jól felépített bor lenne, bizonyítani akar, de van benne némi merevség.
Ahogy Steven viccesen jellemzi: „mintha azt mondaná: figyelj, jó vagyok, várjál
még egy kicsit!”
9. helyezett (12.): Rustenberg Peter Barlow 2007,
Dél-Afrika
100% Cabernet Sauvignon, (14,01%)
22 éves
tőkék termése. Nagyon, mondhatni túlzottan fűszeres. Spurrier már a
vakkóstoláskor megállapította: „Ez semmiképpen nem lehet francia.” 20 éves
pályafutást jósol a bornak, tekintve hogy nagyon szép a savszerkezete.
10.
helyezett (2.): Myskhako Grand Reserve
Cabernet Sauvignon 2008,
Oroszország
100% Cabernet Sauvignon, (12,5%)
Egy
Cabernet Sauvignon a Fekete-tenger melletti Krasznodar régióból. Spurrier
szerint könnyebben megközelíthető, nem agresszív Cabernet Sauvignon. Friss,
tölgyfás, kevésbé koncentrált, természetesen gazdag, de valahogy mégsem lett
kedvenc.
11. helyezett (11.): Montes Alpha Cabernet Sauvignon 2007,
Chile
90% Cabernet Sauvignon, 10% Merlot, (14,5%)
Illatban
eukaliptusz, mentol, csupa hűsítő aroma, ami az amúgy is inkább „hideg” jellegű
bort még ridegebbé teszi. Mindezek mellé valahonnan még édesség is beköszön,
így végképp összekuszálódnak a szálak. Könnyen csúszik, de sajnos annál
gyorsabban felejthető is.
12. helyezett (10.): Cape Mentelle Cabernet-Merlot 2006,
Ausztrália (14%)
Hiába a vágy, ha az nem találkozik a valósággal… Nem jutott
ugyanis a poharamba belőle. Csak az illatát szippanthattam be távozóban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése