Mit is igyak hozzád, parázsló szerelem?

Vicces… Szigorúan bezzeg nélkül, de az én időmben még nem tudtuk, mi az a grill. Emlékeimben csak hirtelen kigyulladt szalonnanyársak és azzal a kertben vadul rohangáló barátok és/vagy családtagok élnek, visszaemlékezős nyárestéken a tűzbe cseppenő sercegő szalonnazsír hangját hallom, és olyan illatokat érzek (például a rátunkolt zsírtól átsülő kenyérét), amelyek semmilyen kacsalábon forgó grillcsodával nem hozhatók vissza már ugyanúgy...

 

Ennek ellenére, azt hiszem, szegényebb lenne a világ a faszén, és a magányos, kertben ácsorgó, éppen hazatelefonáló ET-re emlékeztető, vagy a már szinte lakóháznak beillő, kőből épített grillező fütyfürüttyök nélkül. Én magam is felkapom a fejemet, na meg azonnal sercintem a hideg szódát bele a jó savú fehérbe, ha pattan a szikra a gyufás skatulya oldalán és indul a kerti sütögetés. Mindeközben Hangaági barátnőm - akivel már egyszer, november zord derekán játszottunk egy jót  - tőlem 268 kilométerre nem átallott grillsajtos szerelembe esni. Azért igazságtalan az egész, mert persze csak a hírét hallom ennek az egész l’amournak, és nem ugrik át egy kis kóstolóval, hogy „Megjöttem, ezt hoztam”. Én meg kicsit megízlelgetném, amit a lábaskájában lelek, és felkutatnék valami hozzávalót a borpolcon. Így aztán marad a fantáziálás. Ági tehát a grillre pakolt, grillsajtos szerelem lett belőle, ebből a posztból meg az, hogy megkérdeztem orvosomat és gyógyszerészemet saját borszakértőmet (mert hogy én sokszori, téves elírás ellenére sem vagyok az). Szóval Szurok Gáborhoz fordultam, aki a székesfehérvári Monarchiában tesz-vesz, és pillanatokon belül olyan grillétel- és borajánlót küldött nekem, hogy… nyalhatjuk mind a tíz ujjat, de csak a poszt végén.

Mert hát a „mitigyakhozzád” kérdése következik. Mert mit is? Nézzük csak. A nyár meg a szerelem együtt jár, ugyebár ezt régóta tudjuk, de a nyár és a meleg is (írom ezt júliusban, a télen, korizáskor használatos frottír zoknimba göngyölt lábakkal, kardigánba burkolózva, annak kapucniját is szorosan a fejemre húzva, miközben kint durván harcolnak az elemek, locsog az eső, és mérgelődik a Balaton). De jöjjön az optimista verzió, és tegyük fel, hogy lesz még nyár… Szóval az ételhez – és magához a grill (amerikai angolosoknak barbecue, vagy a „mizu” és „szitu” szavak kedvelőinek lazán „BBQ”) műfajához nekem rögtön háromféle bor ugrik be: fehér, rozé, és vörös. És ami még felháborítóbb, a borokon kívül a sör is. Ide lőjetek! Ez van. Mert hogy „sört a sör(bocsánat, ser!)főzdéből” alapon sikerült felfedezni azt a söritalt, amit még én is jóízűen megiszom. Itt készül, a Balaton partján. Ügyesen. Akármennyire off is, poszt lesz belőle, de majd később, ha újra nyár lesz, és sörözni támad kedvem, meg átbicajozni Vonyarcra… De most vissza a borokhoz, és a grillrács mögé.

Szóval milyen bort is? Akár fehér, akár vörös, mindig nézzük meg, mi sül a rácson, és ettől függően döntsünk, hogy pillekönnyű, vagy kicsit testesebb-érleltebb bort választunk é. Talán írni sem kell, de fontos, hogy a bor legyen megfelelő hőmérsékletű. A grill ételek nagy barátja a fröccs is. Amit viszont egyáltalán nem szeretnek, az a meleg vörösbor, de azt mi sem szeretjük, így biztos, hogy nem kerül a kerti asztalra. Ha még finomítani szeretnénk a képen, néhány jó tanács. Grillezéskor ne a legféltettebb, „nagy” borodat hozd fel a pincéből! Senki sem fogja értékelni, még akkor sem, ha a társaság „borértő”. Egyszerűen azért nem, mert nem oda való. Pont. Ha már vacsora után ültök a nagy csillagos alatt, hátradőlve, és a parázs is elaludni készül, lehet hömpölygő nagy bort inni, megváltani a világot, hulló műholdakat, és eget pásztázó diszkófényeket nézegetni, de addig... A könnyebbre hangolt grillezett szárnyas húsokhoz, zöldségekhez elsősorban jól behűtött száraz fehérbor dukál, fajtára nézve szinte teljesen mindegy, jöhet rizlingtől a sauvignon blanc-on át a furmintig bármi, hiszen nem a fajta, hanem a bor stílusa a mérvadó, azaz száraz legyen és inkább könnyedebb, fiatalabb. Ha nehezedik az étel, például sajtokat grillezünk, netán a szárnyasokról áttérünk a négylábúakra, már jöhetnek az erősebb testű és karakterű fehérborok, de itt is maradjunk természetesen a száraz és jó savú kategóriában. 

Ha fröccsöt készítünk a borból, akkor se adjunk le az igényeinkből, alapigazság, hogy fröccsbe csak olyan bort tegyünk, amit amúgy tisztán is jóízűen meginnánk. Fontos tényező a sav, főleg fröccsnél van kiemelt jelentősége, hiszen a bor higított állapotában veszít karakteréből, ha gyengécske az alapanyag, a fröccs sem lesz élvezetes. És gyorsan álljunk fel a ló túlsó oldaláról is, ha véletlenül átesnénk: ha már a nagy, értékes borunkat a pincében hagytuk, gagyi bort se tegyünk a grillételek mellé, egyrészt mert ilyet jó ízlésű ember egyáltalán nem iszik, másrészt meg ne becsüljük le ezeknek az ételeknek a jelentőségét, csak azért, mert elkészítésükhöz nem használunk drága, szuper konyhagépeket, tízezer kilowattórát, meg olyan alapanyagokat, amelyeket külön repülőgép szállít a kertünkbe Párizsból. Ugyanúgy válasszunk hozzá jó bort, mint ahogy azt bármilyen más étel mellé tennénk, viszont a sznobságot is tűrjük a fülünk mögé: nem attól lesz az étel jó párja egy bor, hogy horrorisztikusan drága, vagy neves pincészet szülötte, hanem hogy passzolnak. És kész.

Rozék esetében keressük a szép savkészletű, friss tételeket, grill ételek mellé másodlagos, hogy mennyi epret, málnát, szamócát érzünk a rozéban, a hangsúly a savgerincen és a frissességen van. Na és a vörösborok? Nem, nem kell őket sem száműzni a grillezéskor, meg úgy általában nyáron sem, bár tény, hogy inkább a fiatal, gyümölcsös, nem robusztus, finom tanninú vörösborok jöhetnek számításba (hacsak nem durván fűszerezett, nehézbombázó disznót sütögetünk amolyan barbár-módon elkészítve, mert akkor előhúzhatjuk a keményebb vöröseket is). De hogy már ne csak a faszénillatú levegőbe beszéljek, jöjjön az a beharangozott Gábor-féle ajánló, amit ezúton is nagyon köszönök neki! Én meg elmentem grillezni… esernyővel…

„Étel: Grillezett padlizsán, cukkini, gomba (olívaolaj, szurokfű, bazsalikom)

Borok: Chateau Dereszla Zempléni Sauvignon Blanc 2009, Maczkó Villányi rosé cuvée 2010,

Takler Szekszárdi Chardonnay-Sauvignon Blanc cuvée 2009

Étel: Csirkemell (joghurtosan, fokhagymásan) - kicsit csípős a balhé, ehhez savban és ízben is karakteres bor kell

Borok: Jól lehűtött Oszvald Hárslevelű vagy Juhfark a 2007-es vintidzsből, de inkább a 2008-asból (csak azok még tartály/hordó minták) (Nem baj, egy okkal több, hogy a Somlóra menjünk! – a szerk.). Ha van a mártásban gomba is, akkor vörösben Pinot. Lehet alkoholosabb is, pl. Takler Pinot 2008, közel 15 maligánnal, vagy Bodri Kadarka 2009.

Étel: Bárány borda (rozmaringgal, olívával)

Borok: Na, ehhez rengeteg minden jó: például barrique-olt chardonnay, legyen a Béla és Bandi 2009-es barrique chardonnay-ja, a rozmaring miatt Káli Kövek Rizling Rezeda 2009, de nyilván ehhez jöhetnek vörösek is: Vesztergombi Kékfrankos 2008, bármilyen Kadarka, említsük meg a Gézát (Balla Géza – a szerk.), ha már ide termel onnan: Balla Kadarka 2008.

Étel: Disznó tarja (babérlevél, mustár, citrom)

Borok: Nekem – bármilyen fura - rögtön beugrott az elzászi Domaine Loew Riesling Muschelkalck 2008 a brutál savaival, de ez a bor tulajdonképpen jó a fokhagymás csirkebalhéhoz is. Maradjunk azonban a vöröseknél: Weninger Frettner 2005, vagy újabb évjáratok, Dúzsi Syrah 2008, Sebestyén Indigó Zweigelt 2008.”

Köszi Ági, köszi Gábor!

Fotó innen (ahol egyébként pár grillezős jó tanács is olvasható), valamint a Monarchiaborok oldaláról, ahol a borok között szemezgethettek.