Virgonc pezsgés a Frizzantékban, kirobbanó
frissesség az Olaszrizlingekben, egyedi ásványosság, gyümölcsösség és
fűszeresség a Kékfrankosokban, díszletként pedig szikrázó napsütés, széljárta
szőlőhegyek, kis pincék, és nagyon nagy meglepetések. Május első hétvégéjén a
dél-burgenlandi Weinidylle névre keresztelt régió pincéinek ajtóit nyitogattuk
szorgosan. Welschriesling, Blaufränkisch, Eisenberg DAC, Uhudler… A két nap során
ezek a szavak kúsznak leginkább a fülbe, a retinára pedig szinte minden szögből
ugyanaz a kép vetül: precízen művelt szőlősorok, kiskertek, ligetek és erdők,
takaros pincék, házak, vagy éppen modern stílusú épületek, amelyeknek eszükbe sem
jut a tájat zavarni, inkább hozzá simulva szemlélődnek a domboldalban.
 |
| Fotók: Borgőz |
Szombathelyről indulunk a
Bortavaszra, a létező legkorábbi transzferjárattal. A kisbusz fél óra alatt
Eisenbergbe érkezik. Már a buszról nézve lélekmozgató a szőlősorokkal barázdált
hegy, így rögtön oda vágyunk. A központi információnál magunkhoz vesszük a
bortavaszozáshoz szükséges csomagot: vízhatlan anyagból készült, nyakba
akasztható tartóban összecsomagolva az elengedhetetlen és részletes Wein Guide,
a térképek, a buszok menetrendje, és a kóstolópohár. Két perc alatt annyi
információ kerül a kezembe, amelyet önállóan sok-sok órás böngészéssel tudnék csak
összevadászni. Ráadásul a profin összeállított csomagot a Bortavasz után is bármikor
használni tudjuk majd, a részletes térképek, a pincészetek rövid bemutatása,
elérhetőségeik, a kóstolható borok listája mind segítenek, ha kedv támad máskor
is átugrani némi pincézésre Dél-Burgenlandba. Bele is vágunk, hiszen az idő
halad, a felfedeznivaló pedig rengeteg. Nem tűzünk ki elérhetetlen célokat, első
nap „mindössze” Eisenberg Weinberg nevű területét járjuk be.
A legmagasabb ponton, 440 méteren
kezdünk. Az első állomáson (Weinbau Sagmeister) máris
elhangzik az első „varázsszó”: Welschriesling, azaz Olaszrizling. 2011-es évjárata
kerül a pohárba. Üde, frissítő, lecsengésben finom sóval. Aztán érkezik a másik
fő fajta, a Blaufränkisch, vagyis a Kékfrankos, 2009-ből. Meleg karakterű,
finoman rumpuncsos, meggyes, bársonyos, pici füsttel az utóízben. Máris
keressük a pohárban a terroir-t, a jellegzetes vastartalmú talajt, az
agyagos-palás termőhelyre jellemző ásványi aromákat. Ott vannak, sőt, előre
elárulom, két napig végig ott lesznek szinte minden egyes pohárban. Tűz a nap a
teraszon, a háziasszony frissen sült forró stanglival lepi meg a vendégeket, a
házigazda, Dr. Hermann Sagmeister pedig a szőlősorok felé invitál minket.
Kilátás Stájerország hegyeire, pitypangokkal pöttyözött, meredek ívben völgybe
lefutó szőlősorok, romantikus kép és hangulat.
 |
| Clemens és Sylvia Hafner birodalmában |
Kicsit időzünk a tájban, majd nem
várunk buszra, gyalogszerrel megyünk tovább, csupán frissítő sétányira
találhatók egymástól a pincék. A következő, ahová betérünk, Sylvia és Clemens
Hafner birodalma (Hafners wein & genuss).
Mindössze 1 hektáron gazdálkodnak a lábunk előtt hosszan elterülő Szapáry
dűlőben, és a Deutsch-Shützenben fekvő Weinberg dűlőben. A teraszon kezdünk
kóstolgatni és beszélgetni. Sylvia Bécs, Párizs, London szállodái után Svájcban
dolgozott egy hotel vezetőjeként, innen hozta magával a finom borok és ételek
szeretetét. Clemens pedig a 90-es évek közepén kezdett a bor iránt érdeklődni, sokat
tanulva az „úttörőktől” (pl. Walter Dulmovits, Franz Wachter). A pincemunkákban
Gerhard Wallner segít. Első évjáratuk a 2006-os lett, amit meg is kóstolunk egy
Kékfrankos Reserve magnum palackos tételben. Kóstolgatás közben Sylvia kísérő
falatkákkal is meglep minket: a tányéron zsíros kenyér variációk, úgymint
tökmagolajjal kevert, vagy éppen balzsamecetbe áztatott aszalt szilvával és
chilivel készített remekmű. A borok végigkóstolása után a pincészet nevéhez
csak ennyit írtam: ásvány2! A pohárból ugyanis rendre kiköszön az
itteni terroir szent hármasa: ásvány, fűszer, gyümölcs.
 |
| Kilátó |
Harmadszorra egy kicsit modernebb
stílusú pincébe érkezünk, Willi Dornerhez. (Weinbau Ing. Willi Dorner). A
kilátás pazar a borbárból, ahol először a Winzersekt Kékfrankos pezsgő érkezik
a pohárba. Élesztős-gyümölcsös illata és aprón gyöngyöző, finoman pezsgő
buborékjai kísérnek át minket a másik terembe, ahol letelepedünk. Willi Dorner
egy picit más stílust képvisel a hegyen. Masszív, rusztikus barrique borokat is
készít, amelyeket 24 hónapig érlel tölgyfahordókban, majd hat hónap
palackérlelés után bocsát közszemlére. Eisenberg újabb arcát ismerhetjük meg
tehát. A Kékfrankos Reserve 2008 például felszisszenősen szép bor: kerek,
cseresznyés, meggyes, lecsengésben csokival és sóval, finom tanninokkal, elegánsra
hangolt hordóhasználattal. Aztán belekóstolunk a két évig hordóban érlelt
tételekbe: Merlot és Pinot Noir 2009-ből. Utóbbinak talán kicsit kevésbé áll
jól a két éves edzés. Willi Dorner nagy álma egyébként az, hogy egyszer csak
megjelenik a borguru, Parker, és odaadja a 100 pontot valamelyik borának.
Szívből kívánjuk, legyen így! Kifelé a hordó2 szót biggyesztem a
Wein Guide-ba a pincészet neve mellé, és egyre inkább örülök, hogy néhány száz
méteren belül máris különböző, és egyedi stílusokat találtam.
Negyedik állomásként beiktatunk
egy kis látnivalót, a kilátót, ahová – a kilátók esetében megszokottakkal
ellentétben – nem felmászni kell, hanem például hasra feküdni benne, és úgy
nézni át az üvegfalon, pásztázva a kacifántosan futkározó szőlősorokat, vagy az
ezüstösen kanyargó kis utakat, amelyeken időnként elpöfög egy-egy traktor, vagy
elúszik egy-egy felhőárnyék.
Lesétálva a hegyről még egy
helyre benézünk (Weingut Wiesler Schreiner). Itt már előkerül a Rheinriesling,
azaz a Rajnai rizling is, intenzív szőlővirág illattal, finom savakkal és némi
maradékcukorral. A 2007-es Merlot-ban pedig megint ott a talaj, a szaftos fekete
cseresznye, az izgalmas fűszerek, a csoki, a kávé és a kakaó, finom
tanninokkal. Búcsúzóul pezsdítő Uhudler Frizzantét tölt Thomas a poharunkba. Az
Uhudler direkttermő szőlőkből készül, amelyeknek semmi szüksége növényvédő
szerekre, így nem is permetezik azokat. Emiatt a legtisztább, legtermészetesebb
ital tehát, neve pedig állítólag abból ered, hogy túlzott fogyasztása esetén a
nézésünk kicsit olyanná válik, mint a bagolyé. Nem tudom, én inkább az ízre
koncentrálok, és az erdei szamócás aromák mellett ott van a gyerekkor, vagyis
a kertben csipegetett, vastag héjú Otellók íze a számban.
 |
| A Sixpack Null Neun Kékfrankosa |
Második nap Deutsch-Schützent járjuk
körbe. Elsőként a Kopfensteiner pincészethez látogatunk el (Weingut Kopfensteiner) Talán
az egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb vendéglátóink a két nap alatt a már előbb
említett Thomas Schreiner és a majd említendő Alfred Weber mellett. Pincét
járunk, hordókkal ismerkedünk (például az Ausztriában, többek között
Magyarországról származó fából is készülő Pauscha hordókkal),
majd rengeteget kóstolunk. Egyáltalán nem csak a Wein Guide-ban felsorolt
borokra koncentrálódik a kortyolgatás (egyébként sok pincénél tapasztaltuk,
hogy szívesen mutatják meg „műsoron kívül” a borászok akár legféltettebb
kincsüket is, ha látják az érdeklődést és a lelkesedést, mi több a
véleményünkre is kíváncsiak). A Frizzante Rozés bemelegítés után Eisenberg DAC
2009-es Kékfrankost kóstolunk. Az Eisenberg DAC (Districtus Austriae
Controllatus) jelzést a 2009-es évjárattal kezdődően viselhetik a régió
Kékfrankosai klasszikus (Klassik), illetve Reserve kategóriában.
 |
| Kopfensteiner-sor |
Nem szeretném újra és újra
leírni, hogy gyümölcs-fűszer-ásvány, de gyanítom, még párszor le kellene, mert
valóban ez jellemzi leginkább a régió borait, és ez a sokadik pincelátogatásnál
már megbízhatóan kirajzolódik. Jönnek
tehát sorban a Kopfensteiner Kékfrankosok: barrique hordós, fahéjas cseresznyés
2008-ból a Weinberg dűlőből, majd DAC Reserve tételek 2009-ből, először a
Saybritz, majd a Hornig nevű területekről. Nem marad ki a Border 2008-as és
2009-es tétele sem (Kékfrankos alapú, Cabernet Sauvignon és Merlot házasítás,
mely 2008-ban 20 hónapot, 2009-ben 16 hónapot töltött kis tölgyhordóban). A
végén egy dupla magnum, vagyis 3 literes palackba töltött Kékfrankos, a Sixpack nevű csapattá összeállt hat Deutsch-Shützen-i
borász (Kopfensteiner, Krutzler, Schützenhof, Wachter-Wiesler, Wallner, Weber) 2009-es Kékfrankosainak házasítása, a Null Neun. Összességében szépen
kimunkált, egyenletes vonalú, érett gyümölcsös, elegáns hordóhasználattal
készült borokat kóstolhattunk a Kopfensteiner Pincészetnél.
 |
| Alfred Weber |
A Weber pincéhez (Weinbau Weber) megyünk tovább, ahol
Alfred Weber ültet minket asztalhoz, és igazi, önzetlen vendégszeretettel kóstoltat
végig velünk jó pár bonusz bort. A Centauros névre hallgató Kékfrankosból a 2004-es,
a 2008-as és a 2009-es tételt, a Vínea (Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Merlot)
házasításból pedig szintén 3 évjáratot (2007, 2008, 2009) hasonlíthatunk össze.
Aztán egy érdekes „kísérletre” invitál minket Alfred, a csavarzár vs. dugó
kérdéskör megvitatásához két Vínea házasítást állít az asztalra, mindkettőt
2009-ből, az egyiket azonban csavarzárral, a másikat parafadugóval palackozva.
Bontunk, kóstolunk, tapasztalunk, Alfred a véleményünkre kíváncsi. A
tapasztalat röviden összefoglalva: a csavarzáras tételnél az illat nyert
(szebb, gyümölcsösebb, kirobbanóbb illat), a parafadugós tételnél viszont az íz
(gazdagabb, érettebb, több rétegű ízek). Aztán amíg szakmázunk, a csavarzáras
bor kissé „ellaposodik”, míg a parafadugós még mindig gyönyörűen tartja magát,
mi több, egyre szépül. Megvitatjuk vendéglátónkkal a tapasztalatokat, és nagyon
örülünk annak, hogy egy ilyen „játékban” is részt vehettünk, és tanulhattunk
belőle.
 |
| A Ratschen mellett - Horst Krammer (Weinbau KraMa) |
Megéhezünk, így újra hegynek
felfelé vesszük az irányt, a Ratschen
felé. A szőlősorok közé simuló modern étterem leginkább arról híres, hogy
kizárólag idényjellegű, és túlnyomórészt a helyi régióból származó
alapanyagokkal (kecske, liba, szőlő, gomba, tökmagolaj, stb.) dolgozik,
hagyományos receptek alapján, a fűszereket pedig a szőlősorok mellett őrzött
kincsesládikából, vagyis saját fűszerkertjükből teszik a tányérunkra. Vagyis
tennék, de sajnos zártkörű rendezvény miatt nem sikerül itt ebédelnünk, így
átsétálunk a szemközti pincéhez (Weinbau KraMa, Carina&Horst Krammer). Az
itteni borok kóstolgatása után a gyümölcs2 megjegyzés kerül a
füzetecskémbe a pince neve mellé, végig vidám ribizli, málna, cseresznye,
meggy, áfonya gurul a pohárban.
 |
| Gerhard és Manuela Wallner pincészetében |
Gerhard és Manuela Wallner
pincészete felé megyünk tovább (Weingut Gerhard und Manuela Wallner), nem titkoltan azért,
mert a Bortavasz keretében megrendezett Weintrophy 2012 borversenyen az ő 2009-es
Reserve Kékfrankosuk kapta az első helyezést (a teljes lista a poszt végén
olvasható). Megérdemelten. Megkóstoltuk ugyanis. Végezetül előkerül itt is az
Uhudler Frizzante, felfrissülve indulunk utolsó állomásunkra, a Wachter-Wiesler pincészethez (Weingut Wachter-Wiesler),
ahol a borásszal, Franz Wachter-rel találkozunk, és ahol 2009-es borokkal
ismerkedünk. Például a Bela Joska Eisenberg DAC tétellel (Béla Wachter és Jóska
Wiesler, a két nagypapa neve). Szép, tiszta, gyümölcsös bor, mindenféle
cifraság nélkül, mégis korrekt és nagyon jól iható minőségben. Megkóstoljuk még
a nagyon szép Pfarrweingarten Eisenberg DAC Reserve tételt is (dűlős
Kékfrankos), meggyel, áfonyával, édesfűszerekkel, érett, szép savakkal és finom
tanninokkal, majd a Julia-val búcsúzunk (Kékfrankos minimális Merlot és
Cabernet sauvignon kísérettel), benne pörkölt kávé, kakaóbab, vanília. A borok
mellé remek sajtokat szelhetünk magunknak, és rendületlenül pörög a
sonkaszeletelő gép is…
 |
| Franz Wachter (balra) - Weingut Wachter-Wiesler |
Ennyi fért hát bele a két napba,
nem siettük el, nem rohantunk, nem kapkodtunk, hiszen Bortavasz lesz jövőre is
Dél-Burgenlandban. Akkor (vagy addig) a most tervbe vett, de sajnos kimaradt
pincéket (pl. Krutzler, Schützenhof) sem hagyjuk ki, illetve más régiókba is
átbuszozunk. Na meg ebédelni és/vagy vacsorázni is fogunk egy jót. Apropó,
evés! Itt a poszt végén nem hagyható ki, hogy mit is tudnak az Eisenberg DAC borok
ételek mellett. Számos ételhez kiválók, frissítő savszerkezetüknek és finom
tanninjaiknak köszönhetően, leginkább kissé lehűtve. A szakirodalom szerint
leginkább azokhoz az ételekhez passzolnak, amelyek a helyi, dél-burgenlandi
hozzávalókból készülnek (a helyi éttermek egyébként leginkább ilyen ételeket
kínálnak, érdemes lenne kis hazánkban is odafigyelni erre!). Az egyik ilyen étel
például a dél-burgenlandi töltött sült csirke, amely egy különlegesen szaftos,
zsenge hús, salottahagymával, majorannával, petrezselyemmel, rozmaringgal és
szerecsendióval készített zsemletöltelékkel kemencében megsütve. Ízét csodásan
kiemeli a fűszeres Kékfrankos, a részletes receptért pedig nálam lehet
jelentkezni. A testesebb felépítésű, sűrűbb, és komplexebb Eisenberg DAC
Reserve borokhoz pedig az egyik legfinomabb dél-burgenlandi húskülönlegességet,
a lápi marha filét ajánlják. Mivel a lápi marha lassan hízik, egyáltalán nincs
felesleges zsírtömege, húsa rendkívül zsenge és finom szálú.
Végigjárva tehát a Bortavasz
néhány állomását, bepillantva a helyi pincékbe, kóstolva a helyi borokat, ismerkedve
a termelőkkel, belekóstolva a helyi gasztronómiába, élvezve az ottani
vendégszeretetet kijelenthetem, hogy Dél-Burgenland igazán izgalmas, sokszínű
kaland, tele felfedeznivalóval. A borrégióban járva mindenhol azzal
szembesültem, hogy komoly munka folyik mind a borászatok, mind az éttermek,
mind a borturizmus háza táján, és ami a legfontosabb, mindezt a legnagyobb
összefogásban teszik (nem egy borász ajánlotta a másikat a két nap során).
Borok terén sokszínű a paletta, változatos a kínálat, és jól megférnek egymás
mellett az eltérő stílusok, sőt pont ettől izgalmas a régió: a könnyed,
gyümölcsös boroktól kezdve a terroir-t hűen tükröző, ásványos, fűszeres, szépen
megkomponált borokon át a vastag, kidolgozott, sűrűn hömpölygő, hordós
tételekig bezárólag mindent megtalálunk, és ami fontos, egyenletes, nagyon jó
minőségben. Clemens Reisner borászt idézném a végén, aki azt mondta: olyan
borokat szeretnénk készíteni, amelyekből egy palacknál többet akarsz meginni. Tapasztalatból
mondhatom: Eisenberg és Deutsch-Shützen pincéiben sikerült.
Weintrophy 2012 borverseny eredmények:
Welschriesling (Olaszrizling) 20111. Weingut Jürgen Horvath, Rechnitz
2. Weingut Anton Kern, Rechnitz
3. Weingut Rainer Stubits, Harmisch
4. Weingut Straka, Rechnitz
5. Weingut Jalits, Badersdorf
Blaufränkisch Klassisch (Kékfrankos) 2009
1. Anton Mittl, St. Kathrein
2. Weingut Kopfensteiner, Dt. Schützen
3. Weingut Wachter-Wiesler, Dt. Schützen
4. Weingut Wallner, Dt. Schützen
5. Weingut Krammer, Dt. Schützen
Blaufränkisch Reserve (Kékfrankos Reserve) 2009
1. Weingut Wallner, Dt. Schützen
2. Weingut Groß, Gaas
3. Weingut Straka, Rechnitz
4. Weingut Gassler, Moschendorf
5. Weingut Jalits, Badersdorf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése