Nos igen, itt az ideje arról is írni, hogy tulajdonképpen hol - és legfőképpen kiktől! - tanulhattam meg alapfokon "borul" beszélni, és nem csak beszélni, hanem érteni is. Tavaly, a július eleji rekkenő hőségben kerekedtem fel, hogy részt vegyek a Borkollégium alapfokú WSET borismereti képzésén. Kellemes volt a kinti aszfaltolvasztó forróság elől a belváros szívében található Vármegye Galéria hűvösébe húzódni, ahol profizmust tükröző környezet, precízen előkészített terep várta a tudásra, a borok megismerésére, megértésére szomjazókat. A Mészáros-Rohály páros nevével már korábban is találkoztam, hiszen túl azon, hogy iskolájuk régóta rendre az elsők között kerül említésre, megbízható minőségű szakirodalommal látják el a borvilágot, megalapozott szakmai biztonsággal és alapossággal elkészítve azokat.
 |
| Rohály Gábor |
Első nap tehát az iskolában… A tanfolyamot azonnal a borkóstolás személyi és tárgyi feltételeinek megismerésével kezdhette csoportunk, és nem maradt el a tanultak gyakorlatba történő átültetése sem, hamarosan kóstolási gyakorlat következett. Az első téma előadója, Dr. Rohály Gábor a címben szereplő kérdéssel nyitotta meg előadását. Vagyis: „Beszél Ön borul?” Mert mindenki ismeri a tézist, miszerint ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. De vajon hányan beszélnek kis hazánkban – szakmai berkeket leszámítva - a bor nyelvén? Azok biztosan, akik a Borkollégium alapfokú képzését már elvégezték. Innen ugyanis, ha nem is „anyanyelvi” szintű tudással, de mindenképpen valamiféle erőteljes akcentussal távozik még az is, akit a képzés során inkább csak a borok kóstolgatása kötött le, mintsem az egyébként cseppet sem száraz elméleti anyag befogadása.
 |
| Mészáros Gabriella |
Ami bizton állítható, hogy a képzés kifejezetten kóstolás- és beszédcentrikus. Azaz nincs sok teketória, rövid bevezető után máris bor kerül a pohárba, és azonnal beszélgetnek is az oktatók a hallgatókkal a tapasztalt benyomásokról, még ha az elején kicsit döcögősen is működik a kommunikáció, sokak számára ismeretlen nyelvről lévén szó. Különösen nagy öröm volt számomra, hogy időnként dr. Mészáros Gabriella tanárnő az adott borhoz párosítható ételekről is szenvedéllyel beszélt, a kóstolási gyakorlat közben tehát a gasztronómia vizeire is áteveztünk.
 |
| Nagymarosy András |
Félelmetes „mumusom”, a szőlőtermesztés környezeti alapjai, vagyis a talajtípusok és a klímaviszonyok témaköre is meglepetéssel szolgált, előadója, dr. Nagymarosy András pontosan annyi humorral fűszerezte előadását, hogy az könnyen befogadhatóvá, mitöbb kifejezetten érdekessé vált.
 |
| Árvay Angelika |
A borvidékek bemutatását Árvay Angelika prezentálta megfelelő alapossággal és részletességgel, majd a vezetésével végzett kóstolási gyakorlat sok nevetésre és felszabadult csapatmunkára adott lehetőséget a komoly munka mellett. A második nap befejezéseként egy igazi meglepetésben is részesültünk, egy kis rögtönzött fűszerismereti órát kaptunk ajándékba, ahol a többtucatnyi fűszer felismerése játékosan gazdagította illat- és aromaismereteinket.
A kurzus 3 napja alatt 50 tételt kóstoltunk, mindig többféle megközelítésben, az aznapi előadások témáit kiemelten figyelve a borokban. Az elemzések során így szem előtt tartottuk a termőterület geológiai szempontjait, az adott szőlőfajta jellemzőit, az adott borvidék és terroir adottságait, valamint borstílusok, borkészítési technológia alapján is górcső alá vettük a borokat. Így az elméletben tanult dolgok máris teljesen érthetővé, érezhetővé váltak számunkra, felismerve az összefüggéseket talaj, klíma, technológia, és még sok más tényező szempontjából.
 |
| A csoport |
A Mészáros-Rohály páros iskolájának filozófiája, alaptétele nem más, mint hogy „a bor műalkotás”, s ennek megfelelő szellemiség kíséri végig az iskola munkáját, tisztelet és alázat övezi a borok világát, és az átadott tudást is. Aki a képzésre jelentkezik, ne számítson csendes, lassú, meghitt „iddogálásra”, hiszen a három nap alatt bizony kemény munka zajlik a Borkollégium falai között, mind az oktatók, mind a hallgatók részéről. Cserébe azonban az oklevél mellé egyfajta magabiztosságot, tudatosságot kapunk a borok terén, mellyel kilépve a kapun minden túlzás nélkül állíthatom, hogy kicsit más emberekké válunk, de mindenképpen más szemmel nézünk a borok világára. Tanáraimtól – egyelőre! - ezzel az idézettel búcsúzom: “Nem tudom, hova jutok, de azt sosem felejtem el, honnan jöttem.”
A fotók a Borkollégium Facebook-fotóalbumaiból származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése