Fáradt gőz - Na de már rögtön az elején?

Hát igen... Pedig ez (lett) volna valami bemutatkozásféleség. Azt gondoltam először, hogy majd szépen, akkurátusan leírok itt mindjárt az elején mindent magamról. Na de nem. A gőz lényege éppen az, hogy szépen, lassan bontakoznak ki belőle a hangok, az érzések, a sziluettek és legvégül az arcok. A borgőz esetében ezek a dolgok méginkább hatványozódnak, előfordul, hogy csak másnap támolyog elő belőle valaki, vagy annak csak a - jó esetben - kellemes emléke. Azért nem ez a jellemző, de hát mégiscsak emberből volnék. Szóval néha még én is hibázom.

Már régi vágyam volt, hogy a borhoz, borozásokhoz, borélményekhez kapcsolódó érzéseimet és gondolataimat leírjam. Cseppet sem tudományosan, csak ahogy termettek, ahogy éppen akkor felszínre kéredzkedtek, a puszta valójukban, úgy, ahogyan megéltem őket. Lesz itt minden... ezt garantálom. Mert már régóta figyelem magam, és bizony a borok nálam abszolút beindítják a "mozit", néha már-már akkor is érkeznek a velük kapcsolatos gondolatok, amikor éppen nem kellene. Ilyenkor nagy a pufferelés a háttérben, és igyekszem mielőbb valami hordozható vagy hordozhatatlan izére rögzíteni őket. Később tanulságos lehet, hogy egy nyári fesztiválon elkortyolt rosé, egy éjszakában hazafelé zötyögő távolsági buszon kóstolgatott ezerjó, vagy egy rangos kóstolón megismert francia birtok vörösbora mi mindent szabadított el/fel anno az ember lányában.

Szóval szép lassan talán tisztul majd a kép - még magam számára is. Bár a blogírás ma igencsak divatos tevékenység, én mégsem ezért vágok bele. Ez itt az én házam, az én váram, és akkor bontok fel egy palack bort, amikor csak szeretném. A bor gőze pedig mindig sejtelmesen hívogat egy-egy röpke belső utazásra. No és itt nem az alkohol bódító hatására gondolok. Nekem elég, ha egy felbontatlan palack a kezembe kerül, máris kezdődik a becsekkolás. Egyszerűen beindul a fantázia, érkeznek a hatások, és nem kérdi az ember, hogy ezt most így hogyan? Ezzel kapcsolatban egy barátomat, Karcsit tudnám idézni, aki egy utazásra készülődve ezt mondta: "Mindegyiknek megadtam az esélyt, hogy jöhet velem, csak lusták, hülye kérdések: - mit vigyek?, - hova megyünk?, - mivel?, - hol alszunk?, - mikor jövünk vissza? - ha tudnám ezeket, nem is lenne érdekes az egész." Na igen...

Tehát ez is itt egyfajta utazás lesz kéremszépen, amelyen a borok kisérnek majd végig. Kívánhatok-e ennél szebbet, jobbat, többet? Igen. De egyelőre nagyon is beérem ennyivel!