Borbarangolásom története - Egy nap a Badacsonyi borvidéken

Borbarangolni könnyű, hiszen csak hagyni kell, hogy a hely – jelen esetben a Badacsonyi borvidék – közelebb jöjjön, és megérintsen. Hanem minden apró rezdülésről beszámolni!? Na, az viszont nehéz! Mert azokból a kicsi, belülről piszkáló izékből lesz aztán, hogy a nap végére a tanúhegyek mögött lebukó nap utolsó kis feketével vegyülő narancssárgájában azt mondja az ember lánya egy nyitott pinceajtó hűvösének dőlve, hogy ez itt maga a zen. Ah, nagy szavak! – mondják azok, akik még sohasem jártak itt. Na és persze így. Pedig minden kis kibújni készülő fűszálával, a Balaton vizén szélhárfaként csilingelő apró szilánkokra tört jégdarabkájával, a kikötők téli szelében kolompoló vitorlásaival, a tanúhegyek bazaltoszlopainak feketéivel, hegyoldalaiból vidáman kurjongató zöldjeivel, a szőlősorok bólogató indáival, a pincék rejtekeivel és a tájban heverésző szürkéivel csak egyet üzen: Élj!

Badacsony szőlősorai

De ehhez el kell engednünk - legalább egy napra, de leginkább örökre - mindazt, ami a szívünket nyomja, és a lelkünket marja. Mert másképpen itt nem lehet. Na, hát ha ezzel megvagyunk, előttünk a nap. Nem is akármilyen! Az a langy-leheletes, csontokban érezhető, fiatalító, derekat kihúzó, melengető, és gyengéden ringató tavaszelős nap, amelyre már régóta vártunk. Indulunk. Elsőként egy badacsonyörsi pince ölelésébe, a Sipos Borházba. Itt még együtt a csapat, sokan vagyunk, bár már mindenkin ott a jelzés, hogy a Muslincák, avagy a Borvirágok csapatát erősíti-e. Az előbbihez csatlakozom, melynek felelős vezetője Istvándy Gergő, utóbbié Nagy Miklós. Lelkesek, lendületesek, jó vezetők. Követjük is őket, bárhová mennek. Először tehát a Sipos Borház pincéjének sejtelmes félhomályába. Máris csordogál a pohárba a „legbadacsonyibb” Badacsonyi, vagyis a Kéknyelű, és falatozzuk hozzá a sós kétszersültre ültetett kecskesajtot, miközben házigazdánk, Sipos Balázs az apáról fiúra szálló családi vállalkozásról mesél.

Később aztán szó esik a Badacsonyi borvidék borászainak összefogásáról is, amelynek egyik eredménye például a Borbarangolás programsorozat. De nem ám csak a névadó Badacsony hegy alkotja a borvidéket, hiszen ide tartozik még a többi szépség, a Tóti-hegy, a Szent György-hegy, Szigliget hegyei, a Csobánc, a Gulács, a Haláp, az Örsi-hegy és Ábrahámhegy lejtői is. Látszólag nem kis feladat bejárni. De ha igénybe vesszük a pünkösdkor induló régiós buszjáratot, máris minden könnyebb lesz, ráadásul önfeledten kóstolgathatunk a pincék mélyén, nem kell a jogsinkat félteni és a szigorú rendőr bácsiktól tartanunk. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ezen a beharangozó eseményen kipróbálhattuk a buszjáratot, Badacsony kacskaringós kis útjain indulva, Szigliget dimbes-dombos tájain át, elhaladva a káptalantóti mesebeli Liliomkert piac mellett, egészen a salföldi mézeskalács házikókig utazva, és kicsit rakoncátlankodva is, mint a gyerekek az osztálykiránduláson.

Szigligeti szőlősorok

No de előtte még… Badacsonyörs után a Muslincák csapata Szigligetre „röppent”, a Güns Pincébe, ahol a ház asszonya, Katalin várt bennünket. No meg Cuki kutya, aki kedvesen és hűségesen kísérgette a vendégeket a száz éves ház, pince és birtok valamennyi szegletébe. Katalin a Patacsi-dűlőből származó Olaszrizlingjével és - annak ellenére, hogy borbarangolásunk elején jártunk, máris általunk első díjat nyert - házi sütésű pogácsájával várt bennünket. Kitekintve a szőlősorok között a völgyben fehérlettek a napsütésben a kis kápolnák, és szinte kedve támadt volna az ember lányának egy pohár borral jól ottfelejtődni a tájban. Nem sikerült, így utunkat folytatva újra Badacsonyban találtuk magunkat.

Fémindák

A Laposa Pincészetbe látogattunk, ahová a magam részéről, bevallom, kicsit fészkelődő nosztalgiával érkeztem. Hiába, az ember már csak ilyen, minden korábbi élmény, amely során azt érezte, hogy átfutott rajta valami különös áramlat, megmarad egy titkos fiókban, és néha kidugja a fejét. Lélekben tehát még azok a nem oly régi események törtek elő, amikor egy ugyanilyen tavaszias napon a „fönti”, bazaltút menti régi pincében fogadott Bence édesapja, Laposa József, és onnan mutatta be az előttünk elterülő birtokot. Most már az építészszakma elismerését kiváltó, új építésű pincészetbe érkeztünk, és itt kóstolgattuk a borokat Laposa Bence vezetésével.

A modern technológiát és építészeti megoldásokat aztán éles váltással borbarangolásunk következő állomása, vagyis Málik Zoltán pincéje váltotta fel. Itt a fajtakiválasztás, a művelési mód és a borkészítés is kézműves és hagyományos módon történik, mindezt Zoltán saját stílusával, illetve a történelmi borvidéknek megfelelő szemléletmóddal ötvözve. Jelenleg a már termő Kéknyelű és Budai zöld fajták mellett a Bakator és a Zöldszilváni telepítésén dolgozik.

Szeremley Birtok

Nos, a Badacsonyi borvidéken a száraz, testes, magas alkohollal és elegánsan karakteres savakkal megáldott borocskák kóstolása közben lehetetlen nem megéhezni. Úgyhogy az irányt a Szeremley Birtok felé vesszük, ahol egy közös ebéd keretében belülről is jól megágyazunk a még ránk váró délutáni élményeknek. Tesszük ezt sokféle, mangalicából, szürkemarhából és bivalyból készült finomsággal, miközben a házigazdánkat, Szeremley Hubát hallgatjuk, akinek gondolatai szintén a lélek titkos fiókjába kerülnek, de egyáltalán nem azért, hogy aztán ne foglalkozzunk többé velük, hanem azért, hogy ott aztán cseppet sem észrevétlenül tegyék tovább a dolgukat. A birtokon időzve a lefutó szőlősorok még a jégbe fagyott Balatonhoz viszik a tekintetet, a gondolatokat meg egy egészen más dimenzióba.

Készülődő tavasz Badacsonyban

Szerencsére nem is nagyon szűnik ez az állapot, hiszen egy újabb vendégmarasztaló helyre érkezünk, a Tóti-hegyre, az Istvándy Pincészethez. Na és hogy miben rejlik ez a marasztaló érzés? Jó borokban – nem kérdés, de azon túl meg sok kicsi apróságban, a „rejtekhely”-érzésben, a birtokon kedvesen éldegélő cicában, kutyákban, és leginkább a nagyapát és az édesapát sokat és szeretettel említő, szikrázó mosolyú tesókban: Csillában és Gergőben, akik nem tudni, hogyan, de máris nyári hangulatot varázsoltak a „Hegymögi borkuckó” minden apró szegletébe.

Borkuckó a Tóti-hegyen

Miközben a majd itt eltöltendő nyári jazz-estekről fantáziálunk, a háttérben álmosan lemegy a nap, lehúzza a kis narancssárga vászonrolót és nyugovóra tér. Ami nekünk viszont eszünk ágában sincs. Hiszen vár miket még a Sabar Borház, illetve két megálmodója, Nagy László szőlész-borász, és Ádám Gábor közgazdász, amatőr borkedvelő. Az idei évben rengeteg munka vár majd rájuk, pincebővítés, tereprendezési és felújítási munkák, de látva lelkesedésüket, és nem utolsósorban kóstolva boraikat, a kis kézműves pincére bizony érdemes lesz odafigyelni!

Esti pincejárás

Már igencsak belekavarodtunk az estébe, amikor borbarangolásunkat a Villa Tolnay borászatban fejeztük be. Nagy László ide is elkísért minket, hiszen ő a tulajdonos, Philipp Oser svájci informatikai vállalkozó és vendéglős legnagyobb segítsége. A borászatot a híres színésznő, Tolnay Klári révén nevezik Villa Tolnaynak, és hogy pontosan mi is a villa története, azt érdemes helyben, egy – vagy több - pohár finom bor mellett kiderítenünk.

Aztán egyszer minden jó véget ér… Legalábbis egy kis időre. Így a borbarangolásom is. A búcsú helyszíne a badacsonytomaji Muskátli Kisvendéglő volt, ahol a nap végén valamennyi badacsonyi vendéglátónk, valamint a Borvirágok és a Muslincák csapata újra találkozott Szita Laci bácsi kockás abroszos, békebeli hangulatot árasztó, magyar konyhás, házi sütis és saját boros éttermében. Kicsit nehéz volt az elválás, no, nem mintha ne lehetne bármikor újra feleleveníteni az emlékeket. És nem csak a titkos lélekfiók időnkénti kihúzogatásával, hanem egy újabb badacsonyi borbarangolással. Sok felfedeznivalót tartogat a borvidék, így hamarosan magam is útra kelek, hogy részletesen feltérképezzem a környéket. Addig is Ranolder püspök Badacsonyról szóló szavaival búcsúzom: " ... egykor az idegen nemzetek utazói ezren és százezren jönnek ide majd, hogy amikor már minden szépet láttak, minden szépséget itt együtt lássanak." 

Szeretettel Badacsonyból:

Nagy Zita

    

A teljes fotógaléria a Facebookon ide kattintva tekinthető meg.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz