2011. április 28., csütörtök

Aki rátalált a helyes útra - Oszvald Lajos kóstolóján jártam


A világvárosokkal mindig bajban vagyok” – mondja nevetve a Somlóról érkező Oszvald Lajos, amikor kis késés után beviharzik a teltházas székesfehérvári kóstolóra. Kicsit kezdtünk már aggódni érte, néhányan arra gondoltunk, talán elé kellene menni, hogy átvezessük Székesfehérvár kacskaringós útvesztőin. A gondolatot biztosan cselekvés is követte volna, ha Gábor, a kóstoló vezetője egy telefonhívás után fel nem kiált: „Lajos rátalált a helyes útra!” Igen, az arra érzékenyek máris filozófiai eszmefuttatásba kezdtek, mint például magam is.

Oszvald Lajos


Egyébként nincs mit Oszvald Lajos szemére vetnem… Mert, hogy én is tévedtem már. Úgy értem: el. Méghozzá pontosan a Somlón, kétezer valahányban, egy nyári napon, amikor a tikkadt szöcskenyájas, forrón remegő levegős Somló egyetlen dörrenéssel, és egy nyugat felől berohanó tintakék felhősávval mindenféle külön kérés és kérdés nélkül „haragszomrád”-ot kezdett játszani. Ott maradtam tehát valahol Dobán innen, Somlóvásárhelyen túl, vacogva egy szál átázott nyári ruhában, egy számomra akkor már ismeretlen helyen parkoló autóval, na meg egy bőrig ázott magyar vizslával egyetemben. A történet persze – cseppet sem meglepő módon - végül egy pincében ért véget, de akkor még nem tudtam, hogy ezen a hegyen él és „alkot” Oszvald Lajos is.

Ma már tudom, köszönhetően egy, az „eltévelyedésem” után pár évvel, immár nem egyedül kivitelezett somlói bortúrának, amelynek tapasztalatai alapján nem hagyhattam ki a székesfehérvári Monarchia borszaküzlet mostani kóstolóját. Kihasználtam a ritka alkalmat, mivel az Oszvald Pincészettel borfesztiválokon, és egyéb „megrendezett” jelenetekben (hacsak nem pincelátogatásról van szó) nem igazán találkozhatok. Befutott tehát maga a borász is, sportosan elegáns stílusában, a maga közvetlenségével, humorával, fesztelenségével. Rögtön az elején a balatoncsicsói emlékekről mesélt, ott kezdett ugyanis borászkodásba 1984-ben, majd – „köszönhetően” a csicsói pince galád feltörésének és kirablásának - a Somló-hegyen, annak is a somlójenői, somlószőlősi és dobai ültetvényein folytatta munkáját a kilencvenes évek végén.



Ismét Szurok Gábor vezetésével kóstoltunk

És aztán persze érkeztek a borok is. 2008-as hordómintákkal kezdtük a kóstolót, a borvidék Juhfark-Furmint-Hárslevelű-Olaszrizling szent négyesét sorba véve. A 2008-as Olaszrizling – ahogy azt Oszvald úr is megfogalmazta: „Még harapós, és hiányzik belőle a hordó”. Illatban friss, szőlős-mazsolás, a „somlós” ásványosság csak visszafogottan jelentkezik. Ízben még kicsit valóban nyers a tétel, kócosak a savak, ráfér némi érlelés, hogy a rakoncátlansága komolyságba forduljon. A 2008-as Hárslevelű már testesebb és komplexebb, illata és íze intenzív, növények és virágok kedvességével, finomabb savszerkezettel. Harmadikként a 2008-as Furmint kerül pohárba, telt, gazdag, több rétegű illattal, gyümölcsökkel, ásványokkal, szájban sóval, markánsabb savakkal, utóízben némi fémes lecsengéssel. Aztán érkezik a 2008-as Juhfark. Egyértelműen az est kiemelkedő tétele, aki jegyzetel, az máris vadul felkiáltójelez, a többiek hangosan tetszést nyilvánítanak. Illatban-ízben maga a Somló, nagyon szép, koncentrált, testes, kis alkohol-édesség mellett sok és kemény vágású, de egyáltalán nem bántó sav. Illatban tűzkő, ananász, rumos-mazsola, mézes sütemény, szájban finoman pezsgő frissesség mellett gazdag és érett aromák, tartás, elegancia, határozottság, lendület.  

Oszvald Juhfark 2008

Aztán a tartályról palackra váltunk, vagyis a „nyersebb” tételek után az érettebbeket környékezzük. A 2007-es Olaszrizling illatban növényi, kicsit fülledtebb, zelleres jegyekkel. Szájban só és citrusok, a hosszú utóízben sokáig nyújtózik az ásványosság. És ha már a talajt is „kóstolgatjuk”, Oszvald úr erről is ejt néhány szót. Például a kukoricaköves bazaltról. A Somló bazaltja ugyanis a természet szobrászkodásának köszönhetően gyorsan elmállik, fehér foltok jelennek meg rajta (innen a „kukoricaköves” jelző), majd apró darabokra hullik szét, egészen addig, amíg apró, sörét nagyságú „murva” nem lesz belőle. Aki már próbálkozott a somlói várrom igencsak lejtős belső udvarán néhány pohár somlai bor után közlekedni, az ismeri a „srétes” bazaltot, na meg a gatyaféken történő közlekedés minden csínját-bínját. Szóval ezek az apró bazaltgolyók igencsak kedveznek a szőlő érésének, azonban a hegy változatos altalaja, vagyis a pannon rétegek (vályog, mész, homok, kavics, agyag) feladták Oszvaldéknak a leckét a szőlőfajták telepítésekor. Az Olaszrizling például emiatt került a dobai oldalra, ahol a talaj vas- és magnéziumtartalma ideális a fajta számára. A kis földtani kurzust követően a 2007-es Hárslevelűt próbáltuk „szóra bírni”, de ő halkan és bájosan mosolygott csak a pohárban. Nem kirívó, és pontosan ettől szép. Zárkózottsága, lassan nyíló természete, vékony, kecses teste, visszafogottabb savai teszik kedvessé.


Elgondolkodva

És aztán erre a kis szende teremtésre gondolkodás nélkül „ráeresztettük” a 2007-es Juhfarkat… Tettem ide is néhány felkiáltójelet. Jó, nem annyit, mint a „nyolcas” mellé, de került ide is. Bár az alkohol illatban kicsit támadós, mellette dúsak, teltek és érettek a gyümölcsös aromák. Az illatbeli ígéretek után szájban kicsit szikárabb a bor, némi gyógynövényes lecsengéssel a végén, de összességében szép és kerek a történet. Aztán érkezik a 2006-os Olaszrizling, amelyhez első blikkre csak annyit írtam oda: „somlói”. Kész, ennyi, talán nem is kell több, úgyis az a bajunk, hogy mindig mindent görcsösen meg akarunk magyarázni. Mi több, időnként a másikkal akkurátusan el is akarjuk magyaráztatni mindazt, amit ő „csupán” csak érez, ráadásul az égvilágon semmi kedve sincs magyarázkodni. Itt sincs mit cifrázni: kenyérhéj, kis fűszeresség, erdei gombák az illatban, kortyban a savak húzósabbak, a végén kevéske tannin, és keserűmandula teszi markánsabbá az amúgy diszkrét ízeket. Utolsó tételként egy 2001-es Hárslevelű került a pohárba, amire nagyon kíváncsiak voltunk, de kóstolása után nézve elhagyható lett volna. Erőteljes és markáns savai még őriztek némi friss, citrusos vonulatot, de már kihátrált mellőlük minden zamat és aroma. Szétesett. Nem elnehezülten, diósan-likőrösen öregedett meg, hanem egyszerűen csak elhagyta díszeit, lecsupaszodott, és csak egykori tartásáról árulkodó szikár savai maradtak.


Családi körben

A 2009-es, Oszvald Pincészetnél tett látogatásomat tehát ez a kóstoló követte most, 2011-ben. A közte eltelt két évben - bevallom - nem nagyon kóstolgattam az Oszvald borokat. Amit most már meglehetősen bánok. És ami miatt biztosan jobban odafigyelek majd a jövőben a Somló-hegy somlószőlősi oldalára, az elsősorban a pincészet borainak letisztultsága, és a szó legnemesebb értelmében vett egyszerűsége. Oszvald Lajos rátalált a helyes útra... És nem csak Székesfehérváron.

A kóstoló képekben ide kattintva.
Fotók: Nagy Zita - Borgőz

2011. április 14., csütörtök

Nyolcadik utas a passió-barack bonbon

Csokoládékat és borokat kóstoltam a Monarchiánál

Mindenhez fel kell nőni. Vagy legalábbis nem árt. Ilyen például a csokoládé is. Mert bármilyen fura, a csokoládé nem gyerekeknek való. Most aztán sokan azt mondják, hogy naaa, ne hülyéskedjek már! Pedig nem teszem. Mert valahol ez is a felnőttség jele. Na meg az, hogy megtanulunk – jó esetben – igazán értékelni dolgokat. Például azokat, amelyekről tudjuk, hogy mennyi szív és lélek van benne. Na meg munka, igényesség, és odafigyelés. Mint a csokoládéban. Úgy értem az igazi csokoládéban. Aki már végigkövette – én egy cikk megírása kapcsán megtettem - legalább ismeretszerzés céljából, fejben a csokoládé útját a kakaófa-ültetvénytől a kézműves műhelyen át a mesésen csoki illatú üzletig, elismeri, hogy a csokoládé tényleg nem gyerekjáték.

Az este csokoládé mesternője: Csiszár Katalin
 
Én sem „gyerekfejjel” indultam el a budapesti Monarchia szaküzletbe, hogy még többet megtudjak a csokoládék világáról, méghozzá borok kíséretében. Az este csoki felelőse, vagyis Csiszár Katalin munkájával ugyanis már találkoztam korábban, a Rózsavölgyi Csokoládéműhely néhány remeke okozta nekem az első igazi, hangsúlyozom IGAZI csokoládé-élményt még pár évvel ezelőtt. Azóta kicsit másképpen gondolok a csokoládéra, és már régóta szerettem volna kipróbálni, milyen is egy szépen és gondosan összeállított csokoládé-borsorból álló kóstoló.

Az este borszakértője: Hős Virág

Elöljáróban annyit, hogy nehéz. Hja, de amit meg olyan könnyen kap meg az ember, vajon kellőképpen értékeli-e? Egyáltalán nem, de nem bölcselkedem, lássuk inkább az este történéseit! Szóval „terítéken” nyolc párosítás, vagyis nyolc csokoládé (közülük négy bonbon, egy trüffel, és három tábla), valamint a hozzájuk álmodott nyolc bor. Teltház van a Kinizsi utcai üzletben, ráadásul a mai „bónusznap”, a nagy érdeklődésre való tekintettel amolyan ráadás egy előző napi ugyanilyen csokoládé-boros este után, de a Monarchiás lányok gyakran dupláznak kóstolókat, hogy minél többen részesülhessenek a jóból. Ketten vezetik az estét, a borok szakértője Hős Virág, és a csokoládék mesternője, Csiszár Katalin. A tányéron ott sorakozik Kati nyolc csokoládéja, mellette a kakaóbabszemek. Virág máris tölti az első bort. Belevágunk. Állítólag nehéz este elé nézünk… cseppet sem titkos naplóm részletei következnek:   

Kóstolásra készen
Első páros:
Kínai Zöld tea bonbon – Monarchia Selection Irsai Olivér 2009
Könnyed kezdés, nem is értem, mi lesz ezen majd annyira nehéz. Egyszerűen csak élvezem a tejszínbe áztatott mentával és zöld teával készült bonbon, valamint a friss, bodzás, illatos bor találkozását. Csak játszom önfeledten, közben tanulmányozom a bonbont leheletnyi vékony rétegben bevonó roppanós csokoládét, amelyben harapás után határozottan ott maradt a fognyom, vagyis nem töredezik össze-vissza. Katitól megtudjuk, ez a jó csokoládé, illetve a jó bonbon egyik ismérve. A bor gazdag illata és íze szépen passzol a zöld tea aromáihoz. Bujaság, könnyedség, játékosság, „dőlj hátra és élvezd!”-érzés, kellemes és hosszú utóízekkel. De jó, hogy itt vagyok!

Így kezdődik a csokoládé élete
Második páros:
Earl Grey bonbon - Demeter Zoltán Birtokbor 2009
A legbájosabb páros. Édesek, kedvesek, szeretnivalók. A bonbon lelke ismét tea, vagyis Earl Grey, tejszínbe áztatva. A három különböző dűlőről származó bor narancsos, citrusos, fűszeres jegyei előcsalogatják a csokoládé teából nyert bergamottnarancsos aromáit. Ketten együtt finoman selymesek, tejszínesek, krémesek, a csokoládé a borhoz simogatón bújva szelídíti annak ficánkoló savait. Az utóízben illatos citromos, teás-füstös fűszeresség, és némi kesernyésség jelentkezik. Közben Kati már szakmai titkokat oszt meg velünk (garantáltan nem tudsz olyat kérdezni a csokoládéval kapcsolatban, amit ne tudna!): kakaóbab fajtákról, pörkölésről, konsírozásról mesél, és már utazunk is Venezuelába. A veszélyes helyekre is, ahová már nem tanácsos csak úgy, egy szál - turistaságunkat nem éppen leplező - hátizsákkal megérkezni, még akkor sem ha kifogástalanul beszéljük az „español venezolano”-t. Kati erről is sokat mesél, hiszen férje rendszeresen járja Venezuelát kakaóbab-beszerzés céljából.

A kóstolt csokoládék

Harmadik páros:
Carenero tábla - Heumann Merlot 2007
Érzem, hogy kezd „eldurvulni” az este. Nem, ez már nem vicc, a könnyed, illatos, simogató, ölelgető, tejszínesen kedveskedő bonbonok után ez itt már a táblás csoki műfaja, és abból sem a kispályás kategória. Mondhatnám, hogy keserű-, vagy étcsokoládé, de azt is megtudjuk Katitól, hogy tulajdonképpen ilyen fogalom nincs, mivel az általunk lekeserűzött és leétezett csokoládé nem más, mint maga A csokoládé. Az igazi csokoládé. Na, ez nem való gyerek kezébe a kés, villa, olló mellett. Szóval „lakik” Venezuelában egy kakaóbab, Carenero. Hát ezért a név. Ez a kakaóbab fajta már alapjáraton is fűszeres-gyümölcsös ízvilágú, ezért aztán a pörköléssel is nagyon vigyáznak, hogy megőrizzék a kakaóbab Isten és Természet adta csodáit. Benne is maradt szépen, és átjött a csokoládéban is, amely már némi „melegséget” kíván, borban déli, testesebb, érettebb ízekre vágyunk. Tölti is Virág a málnás, ribizlis, csokoládés Merlot-t, és máris Villány siklósi részén járunk. A párosításban kicsit alul marad azonban a bor, „kevésnek” bizonyul a nagyon határozott és erőteljes Carenero mellett, inkább a csokoládé viszi a prímet. 


Kakaóbabokat is kóstoltunk
 
Negyedik páros:
Trincheras tábla – Kovács Nimród Winery Rhapsody 2006
Hát ide bizony kitettem az első felkiáltójelemet. Mivel a Trincheras kakaóbabját kicsit tovább pörkölték, a csokoládéban jobban érvényesülnek a pörkölt ízek. Közben ismerkedünk a kakaóbabbal is, mert hogy Kati azt is hozott magával. Ki bizalmatlanabbul, ki merészebben teszi a szájába a csemegét, de szépen fogy, tehát mindenkinek ízlik. Nekem régóta az egyik kedvenc ropogtatnivalóm – lenne, ha nem lenne annyira nehéz hozzájutni. Apropó, Katinál kapható! És azt is megtudjuk, hogy nagyon finom kakaó ital készíthető 3-4 kakaóbab leforrázásával. Garantáltan iszunk majd még egy pohárral, csak nem fogjuk rá a nyuszira, mert a „nyuszis” kakaó kicsit más műfaj. Visszatérve a Trincheras és a Rhapsody találkozásához. A bor Merlot, Cabernet Sauvignon és Franc, valamint Kékfrankos házasításával készült. Testes, erőteljes, ízben, illatban erdei bogyós gyümölcsök, kakaó, fűszerek. Bársonyos tanninjai szépen ölelik át a csokoládét, a nagyon hosszú „utójátékban” egymás dohány és füst aromáit csalogatják elő és erősítik. Szép, érett, komoly páros. Nehezedik a kóstoló.

Kati Porcelana táblája - saját tervezésű csomagolásban

Ötödik páros:
Porcelana tábla - Monarchia Bazilika 2005
A Porcelana a világ legritkább kakaóbabfajtája. A magok fehérek, csak a pörkölés során változnak világos barnává. Kati Porcelana csokoládéjának különlegessége, hogy a kakaóbab pörkölésétől a csokoládé finomításáig minden az ő műhelyükben történik. Szóval amolyan „referencia” tábla mindarról, amit Katiék a csokoládéról gondolnak: rövid pörkölés, hosszú finomítás, mindez annak érdekében, hogy a kakaóbab természetes íze megmaradjon az elkészült csokoládéban is. A Porcelana tábla erőteljesebb, robosztusabb ízű, és ehhez kimondottan jó társ a kávés, málnás, nagy testű elegáns egri házasítás (Cabernet Franc és Sauvignon, Merlot, Pinot Noir). A két „nagyágyú” szépen emeli egymás fényét, a bortól tejesebb, tejszínesebb, barátságosabb lett a csokoládé íze, míg a bor határozott savait a csokoládé picit visszafogta.    
  

A trüffel kedves párja

Hatodik páros:
Porcelana Truffle - Geografico Le Mire Rosso 2009
No, hát elérkezett az én nagy kedvencem, a trüffel! Félelmetes mennyiségeket tudok belőle enni, és ha Franciaországból érkezik otthonra „szállítmány” kulináris csemegékből, ez az első, amit a csomagok között keresek (a sajtok után, de az a téma egy külön, testes posztot érdemel). Szóval Kati trüffele magyar tejszínből készült, viszont a kakaópor és a vaj is francia. Felkapom a fejemet. Miért is francia a vaj? Kati válasza meglep: Magyarországon nincs megfelelő állagú, ízű, színű, minőségű vaj, de nem csak a csokoládé-készítők problémája ez, hanem például a séfeké is. Szóval érdemes lenne Franciaországban kitanulnom a vajkészítés mesterségét? Sokáig ezen nem tudok meditálni, mert érkezik a pohárba a trüffel párja, vagyis a Le Mire Rosso (95% Sangiovese, 5% Merlot), a toszkán Geografico pinceszövetkezettől. A csokoládé lekváros-vajas ízéhez a kicsit visszafogottabb, gyümölcsös és minerális bor szép aláfestés. „Akik élnek, azok délnek mennek…” - dúdolgatom magamban, és utazni vágyom.


Szilvapálinka bonbon
             
Hetedik páros:
Szilvapálinka bonbon - Starry Night Lodi Zinfandel 2006
A bonbon a már kóstolt Trincheras csokoládéból készült, szabolcsi szilvapálinkával. És újra egy felkiáltójel. Talán a pálinka teszi (oda), nem tudom, de tény, hogy az egész nagyon pazar. Érkezik hozzá egy kaliforniai kísérő, a Lodi Zinfandel, feketecseresznyés, égetett cukorkás ízekkel-illatokkal, és sült szilvalekvár ízzel. A csokoládé szilvapálinkája az utóízben hosszan elnyúlik, de a bor hozzáadott szilvás jegyei karon ragadják, és együtt sétálnak bele a naplementébe. És most már mi sem bírjuk ki, megkérdezzük Katit, szereti-e a csokoládét? Lökött kérdésnek tűnhet, de kiderül, hogy mégsem az, ugyanis volt, amikor nem szerette. Ma azonban már nagyon, és kérdésünkre, hogy mennyi csokit eszik, kislányosan elmosolyodik, és csak annyit mond csillogó szemmel: - Sokat. Virág hozza a nyolcadik bort, a tányéron pedig már csak egy versenyző árválkodik…


Pohár által homályosan...

Nyolcadik páros:
Passió-barack bonbon - Demeter Zoltán Tokaji Birtokbor Édes 2009
A csokoládé Carenero babból készült, ehhez társul a passiógyümölcs és a barack, valamint a bonbon különlegességét adó koriander mag. A tokaji édes birtokbor részben töppedt, részben aszúszemekből készült, aszalt barackos illata és íze már előre sejteti, hogy „összeeresztve” a csokoládéval egy igazán nagy találkozás tanúi lehetünk. Így is lett, nálam gyorsan ásó-kapa-nagyharanggal végződött a történet, és gondolkodás nélkül odaírtam a párosítás mellé az 1-est (ami nem osztályzat, hanem helyezés).

Virág összesít

Elfáradtam. Kellemesen. Már csak egy nehéz feladat van hátra, vagyis két kategóriában végső sorrendet állítani. Legjobb párok, legjobb csokoládék. Megküzdünk a feladattal, Virág összesít és végeredményt hirdet (lásd lent). Mi pedig nem törődve a késői órával, rágcsáljuk tovább a kakaóbabokat fáradhatatlanul, és még mindig kérdezünk… Mert a csokoládé megunhatatlan. Kati meséje pedig még tartogat meglepetéseket…

      
A kóstoló összesített végeredménye:

A legjobb párok:
1. helyezett: Earl Grey bonbon - Demeter Zoltán Birtokbor 2009
2. helyezett: Passió-barack bonbon - Demeter Zoltán Tokaji Birtokbor Édes 2009
3. helyezett: Kínai Zöld tea bonbon - MS Irsai Olivér 2009

A legjobb csokoládék:
1. helyezett: Passió-barack bonbon
2. helyezett: Earl Grey bonbon
3. helyezett: Trincheras tábla
Ajánló:


Fotók: Nagy Zita - Borgőz
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...