Úgy tűnik, Villány alatt húzódik
valamilyen földcsakra. Mondom ezt azért, mert akik figyelemmel kísérik a Borgőz
életét, tudják, hogy a borok és a gasztronómia iránti vonzódásom gyakran
túlnyújtózik a poháron és a tányéron, és egybekel a művészetekhez és a
kultúrához való vonzódással is. Szóval Villány ilyen szempontból kultikus hely,
hasson a kifejezés bármilyen túlzónak is. A tények makacs dolgok, márpedig azok
azt mutatják, hogy elég egy évben egyszer-kétszer (dehogy elég!) odautazni, és
máris rengeteg olyan találkozás, beszélgetés, és élmény éri ott az ember lányát,
amiből még sokáig töltekezhet.
- Mindig lehet találni egy jó okot
arra, hogy megkóstoljunk egy-két pohár bort - Halek Míra fotográfus |
Halek Míra fotográfussal is az idei villányi BorZsongás idején sodort minket egymás mellé egy borozgatós teraszozás alkalmával az ébredezni
készülődő hajnal. Egy szép vonásokkal rendelkező, nagyon fiatal és törékeny
lány, fényképezőgéppel. Amikor megtudtam, hogy ideje nagy részében csodálatos
pillanatokra, helyszínekre „vadászva” járja a Villányi borvidéket, a szőlősorok, pincék világát, és Pécs
városát, azonnal beszélgetni kezdtünk. Akkor csak futólag, hiszen későre járt,
vagy éppen már túl korán volt, mindegy is. Aztán megismertem Míra képeit,
amelyek nagyon megragadtak. Talán azért, mert kinyitottak egy ablakot a
lelkemben, így mindenképpen folytatni szerettem volna a vele való beszélgetést.
Így is lett.
- Amikor tavasszal megismerkedtem veled és a fotóiddal, magamban egy
kicsit úgy helyeztelek el, mint a Villányi borvidék hivatalos természetfotósa,
hiszen eddig nem találkoztam olyan fotográfussal, akinek objektívén keresztül
ezt a csodálatos vidéket ilyen egyéni, érzékeny, és megragadó aspektusban láthatnánk.
Honnan ered a természethez, ezen belül a szőlősorok, dűlők, présházak, pincék
világához való vonzódásod?
- A Villányi borvidék hivatalos
természetfotósa titulus megtisztelő, és köszönettel elfogadom - kezdi Míra nevetve. - De komolyra fordítva a szót, gyerekkorom óta
járom a természetet, ez egyszerűen belém lett nevelve. Minden évben nyaraltam
anyukámmal a Majsi erdőben, túráztam Villány szőlői között, és minden húsvétkor
megmásztuk a Villány melletti Szársomlyót is, ami hagyománnyá vált. Mindig is
természet- és zöldközelben éreztem jól magam. Hogy Villányt miért fotózom
ennyit? A válasz egyszerű: itt nőttem fel. Gyönyörű a táj, imádom a lankákat, a
hegyet, és a mediterrán hangulatot. Sokszor érzem magam büszkének, hogy egy
ilyen csodálatos helyen válhattam felnőtté.
- Pincészeteket, borászatokat is fotózol. Milyen a borhoz fűződő viszonyod?
Fotó: Halek Míra |
- Pincészeteket, borászatokat is fotózol. Milyen a borhoz fűződő viszonyod?
- Nagyon jó, mint ahogy ez egy
villányihoz illik. Nyilván, annak, aki itt nő fel, elkerülhetetlen, hogy
valamennyire összefonódjon az élete a borral. Mindig lehet találni egy jó okot
arra, hogy megkóstoljunk egy-két pohár bort, és élni is szoktam ezzel a
lehetőséggel – mosolyog Míra. - Nagyon
sok borászat épült fel az elmúlt tíz évben, párat fotóztam is, példaként
említve a Keller és a Csillagvölgy borászatokat. Tudom, hogy a modern újítások szükségesek,
de a hagyományos pincészetek maradnak a kedvenceim, nemcsak fotós szemmel, hanem
hangulatukban is.
- Van-e kedvenc borászod, illetve borod?
- Kedvenc boraim a vörösek, ez
már a kezdetekkor kialakult. A barrique hordóban érlelt, testes borok
kimondottan a kedvenceim, de egy finom rozét sem vetek meg, főleg nyáron, a
nagy melegben. Leggyakrabban Gere Attila és Gere Tamás&Zsolt borait iszom,
az ő boraikat ismerem talán a legjobban. Kedvenceim Gere Attilától a Kopár, a Solus,
a Cabernet Sauvignon Barrique, Gere Tamás&Zsolttól pedig az Aureus, a Cabernet
Franc, a Rozé, és a nyár slágere, gyöngyöző boruk, a Comis. Mellettük szívesen
fogyasztok Vylyan és Tiffán borokat, legutóbb pedig a Csillagvölgy borászat
Cserszegi Fűszerese ejtette rabul az ízlelőbimbóimat.
Fotó: Halek Míra |
- El kell mesélnem neked, hogy amikor csak Villányban járunk, mindenképpen ellátogatunk kedvenc helyünkre, az Ördögárokba, és vagy biciklivel, vagy gyalogszerrel mindig be is járjuk, annyira megragadott minket a katlan hangulata. Különleges érzés figyelni a különböző napszakok, évszakok váltakozásait, a szél járását, vagy a felhők futását. Neked van kedvenc helyed a környéken, ahová akár többször is visszatérsz, amely inspiráló számodra, amelyet különösen szeretsz?
- Természetesen több olyan
terület van, ahol szívesen barangolok. Ilyen az Ördögárok, ami az én kedvencem
is, a Somssich-dűlő és a Jammertal, ahol a pincék és szőlősorok találhatók,
egészen az Ördögárokig. Azért is jó erre sétálni, mert itt mindig találok
valami újat, vagy egy pincét, vagy egy új utat, amit eddig nem láttam. A másik
kedvencem a Templom-hegyi Tanösvény, ahol nemrég egy kilátó is épült. Ennek a
hangulata számomra mindig nagyon különleges, hiszen ez egy mély szurdok, és a
hatalmas kőfalak tele vannak az ősidők lenyomataival, fosszíliákkal. Itt
tényleg nagyon közel érezheti magát az ember a természethez.
Fotó: Halek Míra |
- A villányi BorZsongáson találkoztunk először... Rendszeresen jársz a borvidék eseményeire, rendezvényeire?
- Igen. Egyre több a rendezvény,
és egyre több a program is, mindig jó a hangulat. Minden évben megyek a BorZsongásra,
a Vörösbor Fesztiválra, és a Rosé Fesztiválra. Tavaly felkértek, hogy fotózzam
a Vince napi programokat, ami nagyon jó élmény volt, sok vidám emberrel
ismerkedhettem meg. A környék sok borászatába ellátogattunk, a Joó pincében
felejthetetlen volt a hangulat, a cigányzenészek és a jó borok megtették
hatásukat – meséli mosolyogva. - A kisharsányi
Vylyan terasz is kihagyhatatlan, hiszen belátni az egész környéket, kevés ilyen
panorámájú borászat van. A Vörösbor Fesztiválra pedig minden évben egyre többen
jönnek, egyre nagyobb a híre, néha már ki is növi a tömeg a helyet. De ez így
van rendjén, sok jó ember kis helyen is elfér, ahogy mondani szokták. Egy
helyen lehet kóstolgatni az összes borász kínálatát, emellett pedig zenés
programok is biztosítják a jókedvet. Egy szó, mint száz, mindegyik eseményt
érdemes meglátogatni.
Fotó: Halek Míra |
- Többnyire azért lettem fotós és
nem író, mert sokszor nem tudom szavakba önteni azt a szépséget, vagy
pillanatot, amit látok, ezért inkább kattintok. A fotózásig vezető út sajnos
elég hosszú volt, sokáig nem tudtam mivel szeretnék foglalkozni, gyerekként sok
minden érdekelt, de abban mindig biztos voltam, hogy a művészetnek helye van az
életemben, és mivel festeni nem tudok, ezért a fényképészetet választottam.
Amikor ez végre megfogalmazódott bennem, lett egy kezdő kis gépem, amivel
próbálkozni kezdtem. Szinte mindent lefényképeztem, amit csak láttam, sokat
nézegettem mások képeit, néhány esetben próbáltam én is hasonló dolgokat
megalkotni. Aztán, amikor úgy éreztem, hogy már magamtól nem megy, elvégeztem a
fényképész szakmát Pécsett a Simonyi Károly Szakközépiskolában. Ekkor kaptam
meg azt a tükörreflexes gépet is, amiért anyukámnak nagy köszönet, és amivel ma
is fotózom. Innen nem volt megállás, sokat fejlődtem az utóbbi pár évben.
Fotó: Halek Míra |
- Milyen témák vonzanak legfőképp?
- Az én világom elég sokrétű,
szinte minden témában van olyan, ami megfog, amit meg szeretnék örökíteni. A fő
témák persze a természet- és makrofotózás maradnak. Annál szerintem nincs szebb
dolog, mint amit a természet tud alkotni, és ha azt még olyan közelről is
láthatjuk, ahogy szabad szemmel nem, még egy pluszt ad a dologhoz. Habár nagy
divat lett manapság, hogy a fotósok a képeiket photoshoppal és egyéb
programokkal a végletekig szerkesztik, én igyekszem mindig úgy átadni a
dolgokat, ahogy azok a természetben vannak. Ennek a természetességnek a
jegyében rendeztem a Villányi kiállításomat, „Csak természetesen” címmel. Itt villányi,
és Villány környéki természetképeket, és egy-két pécsi hangulatképet láthattak
az érdeklődők.
- Mikor érezted igazán a pillanat komolyságát, vagyis, hogy ez már
tényleg több, mint gyerekkori álom, vagy szárnypróbálgatás, tehát hogy több is
van közted és a fotózás között?
- A pillanatok, hangulatok,
emberek megörökítése akkor kezdett bennem kialakulni, amikor Pécsre költöztem a
barátomhoz. Rabul ejtett a város szépsége, a sok gyönyörű épület. Itt mindig
zajlik az élet, mindig van mit fotózni. Ami itt viszont kihívás, hogy nem
egyedüli fényképész vagyok, ezért nagy a verseny, hogy olyat tudjak alkotni,
úgy tudjak egy-egy épületet, vagy hangulatot megörökíteni, ahogy azt mások még
nem tették. Szerencsére sikerült néhány jó felvétel, így nemrég kiállítást is szerveztem
„Pécs más szemmel” címmel.
- Tapasztalatom szerint többféle megközelítésből kezd valaki fotózni: egyfajta dokumentálás gyanánt, az adott pillanat megragadása, megörökítése miatt, érzelmet kiváltó látvány „létrehozása” céljából, esetleg a gondolatok, a személyiség kifejezésének eszközeként… Téged mi motivál? A pillanatok megragadása, megismételhetetlensége vonz, vagy inkább a saját, belső gondolatiságod, érzelmeid közvetítése?
Fotó: Halek Míra |
- Tapasztalatom szerint többféle megközelítésből kezd valaki fotózni: egyfajta dokumentálás gyanánt, az adott pillanat megragadása, megörökítése miatt, érzelmet kiváltó látvány „létrehozása” céljából, esetleg a gondolatok, a személyiség kifejezésének eszközeként… Téged mi motivál? A pillanatok megragadása, megismételhetetlensége vonz, vagy inkább a saját, belső gondolatiságod, érzelmeid közvetítése?
- Eléggé megnehezítetted a
válaszadásomat ezzel a kérdéssel, hiszen majdnem mindent elmondtál, amit én is
gondolok. Látszik, hogy nem idegen tőled sem a fotózás – mondja mosolyogva. - Szerintem minden fényképész szeretne valami
maradandót alkotni, és a szépséget átadni másoknak is. Sokszor van olyan
pillanat, ami gyorsan elillan, de egy fotós örökre megőrizheti azt egy képen.
Ettől szép ez a szakma.
- Vadas Ernő, a magyar fotóművészet kiemelkedő alakja, és a „hangulat rögzítőjeként” is aposztrofált fotográfus mondta egyszer: „Ha egy évben csak egy jó fotót készítek, akkor az már egy jó év volt.” Tudom, nehéz a kérdés, de melyik képedet, sorozatodat tartod 2012-re visszatekintve a legjobbnak, melyik volt az év meghatározó fotós pillanata, élménye számodra, és miért?
- Hát ez meg még nehezebb kérdés.
Kedvenc fotóm nagyon sok van, mert minden képhez emlékek fűződnek. Tudom, hogy
egy-egy kép elkészítésével mennyit bajlódtam, és ha másoknak az adott kép nem
is tetszik annyira, nekem különleges marad. Ezért képet most nem emelnék ki,
viszont meghatározó pillanatot igen. Ez a Villányi kiállításom volt. Azért
érzem fontosnak ezt, mert ez volt az első. Nagyon izgultam, hogy fog sikerülni,
hogyan fogadják majd az emberek a képeimet, főleg, hogy itthon voltam, mindenki
ismert. Szerencsére nagyon pozitív élmény volt, csupa szép és kedves üzenetet kaptam
utána mindenkitől. Remélem, nem ez volt az utolsó kiállításom itt.
- Bevallom, az utóbbi időben a boroknak köszönhetően beszippantott a gasztronómia világa is, nagyon kedvelem a különböző izgalmas étel-borpárosításokat, borvacsorákon szeretek belesni a konyhába, találkozni a séfekkel, ezért megörültem, amikor ételfotókat is láttam a munkáid között. A jövőben a borvidék gasztronómiáját is gyakrabban láthatjuk, közelebbről megismerhetjük majd általad, a te egyéni látásmódoddal?
Fotó: Halek Míra |
- Bevallom, az utóbbi időben a boroknak köszönhetően beszippantott a gasztronómia világa is, nagyon kedvelem a különböző izgalmas étel-borpárosításokat, borvacsorákon szeretek belesni a konyhába, találkozni a séfekkel, ezért megörültem, amikor ételfotókat is láttam a munkáid között. A jövőben a borvidék gasztronómiáját is gyakrabban láthatjuk, közelebbről megismerhetjük majd általad, a te egyéni látásmódoddal?
- Az ételfotózással egyelőre még
ismerkedem, de nagyon érdekel a fotózás ezen ága is. Ez akkor tetszett meg,
amikor a Vince napi programok keretében vendégül láttak Gere Attila éttermében,
és azokat a csodás ételkompozíciókat nem csak megehettem, de fényképezhettem
is. Nagyon sok lehetőség rejlik ebben, szeretném ezt Villányban is folytatni.
Ehhez azonban felkérések kellenek. Tehát, várom az ajánlatokat bármelyik
pincészettől, étteremtől, nagyon örülnék a lehetőségnek!
- Mit üzennél azoknak az olvasóknak, akik még nem jártak a Villányi borvidéken?
Fotó: Halek Míra |
- Míra, nagyon örülök, hogy újra beszélgethettünk...
- Köszönöm neked ezt az interjút, és a lehetőséget is a bemutatkozásra. Remélem, még beszélgethetünk egy jó bor mellett valamikor a közeljövőben!
- Ha éppen két kattintás között lesz időd, az idei Vince napkor biztosan!