2013. május 26., vasárnap

Nyár a fehérborok szigetén - Bortavasz, Dél-Burgenland, első nap...

Rohonc

Végre szombat, és a Bortavasz első napja. Kicsit már előzetesen rákészültünk, hiszen miután jól beharangoztuk az idei rendezvényt, előkaptuk a tavalyi „túlélőcsomagunkat”, kiteregettük a benne lévő térképet Bozsok Határ Csárdájának a cipóban felszolgált fokhagymakrém leves után ropogós kenyérhéjtól pettyezett kockás terítőjén, majd némi tanakodás után gyorsan lehúztuk a bodzaszörpöt, és Columbo hadnagyot megszégyenítő módon nyomoztunk egy kicsit a pincék környékén a Bortavasz kezdetét megelőző vasárnap.

Fehérek kóstolója Rohoncon - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Mivel tavaly Eisenberget és Deutsch Schützen-t lényegében sikerült körüljárnunk, idén Rohoncot, ezt a különleges és egyedi kis terroir-t szemeltük ki magunknak. Olyannyira közel van a település a magyar határhoz, hogy mire megkérdeztem volna, ott vagyunk-e már, ott is voltunk a dimbes-dombos, szőlősoros, nyíló orgonás, sárgabarackfás tájban. A tavalyi Bortavasz Wein Guide-ja alapján futottunk tehát egy előzetes gyors kört, otthon még picit „meggugliztuk” a jelölteket, akiknél mindenképpen szerettük volna tiszteletünket tenni, így szombatra más teendőnk nem is igen akadt, mint eldönteni, kinél is kezdjük az idei Bortavaszozást. Miután Rohonc belvárosában gyorsan magunkhoz vettük az idei „túlélőcsomagunkat” kóstolópoharastul, buszmenetrendestül, térképestül és Wein Guide-ostul, elmentettük a telefonokba a Shuttle-Service szolgáltatás, vagyis a pincék közötti ingyenes szállítást végző segítőkész taxis telefonszámát, Jürgen Horvath pincészetéhez indultunk Rohonc egyik belvároshoz közeli utcácskájába.

Jürgen Horvath
 
Már az első bor, vagyis a Welschriesling Samuel 2012 meghozta a „háhh”-érzést, vagyis valami olyasmit, mint amikor a fülledt nyári kánikulában jól megkerget egy frissítő zápor. Felráz, üdít, hűsít… Még akkor is, ha kint időnként egy-egy tintakék felhő árnyat borított Rohoncra, és egy puha ölelésnyi időre visszakívánkozott a kabát az ember lányára. A sort további fehérekkel folytattuk, és máris konstatáltuk, hogy bizony fiatal és kicsattanó „nyári”, citrusos-ásványos borokkal hozott minket össze a jó sorsunk,  ami nem véletlen, hiszen a Rohonci terület Dél-Burgenland fehérboros szigete. A főszereplő Olaszrizlingen (Welschriesling) kívül tehát a Pinot Blanc (Weißburgunder), a Chardonnay, és a Sauvignon Blanc szavak hagyták el ezen a napon leginkább a szánkat, már ami a fehér vonalat illeti.

Kenyérkenegetős

Miután a „nyelvborotválás” megvolt, a frissítő savak máris bendőbe valóért kiabáltak. Már tavaly is tapasztalhattuk, hogy a Bortavaszon résztvevő pincészetek igazán kitesznek ilyenkor magukért, és olyan egyszerű, mégis nagyszerű falatokkal lepik meg a betérőket, mint például a zsíros kenyér variációk - úgymint tökmagolajjal kevert, vagy éppen balzsamecetbe áztatott aszalt szilvával és chilivel készített remekmű -, de bizony komoly házi sonkákkal, friss és érlelt sajtokkal is találkoztunk, azt pedig mondanom sem kell, hogy valamennyi stangli és pogácsa azon melegében és frissiben került az asztalunkra, ahogy elkészült. A kenyérkencék tehát életmentőnek bizonyultak a reggeli órákban megkezdett borozgatás mellé. Tonhalas-citromos kenegetővel kezdtük a fehérborokhoz, majd átnyergeltünk a keményebb fajsúlyú kencékhez: a tökmagolajas-sajtkrémes, és a tepertőkrémes sem maradhatott ki.

Összefogásban - Geschriebenstein Welschriesling
 
Aztán természetesen a vöröseket környékeztük. A 2010-es Pinot Noir és a 2011-es Senior is arról győzött meg minket, hogy a könnyen iható, gyümölcsösségüket-fűszerességüket őrző,  érett, roppanós fekete cseresznyés, a barrique hordós érlelés ellenére sem nehézkes, hibátlan, szép felépítésű, ámbár nem túlságosan hosszú időre szóló vörösborok háza táján járunk. A pincét is meglátogattuk, nagyon gyorsan „kiszúrva” a sárga Geschriebenstein Welschriesling címkés palackokat (Geschriebenstein egyenlő Írottkő, mely Nyugat-Magyarország és Burgenland legmagasabb pontja a maga 884 méterével). Különösen a hátcímke adott érdeklődésre okot, hiszen nyolc termelő nevét is olvashattuk rajta. Nyolc borász állt össze ugyanis, hogy 4-5000 palacknyi saját Olaszrizlinget készítsen a Kőszegi-hegység déli, Olaszrizling által igencsak kedvelt, könnyű pala alapkőzetű, bőségesen napsütötte lejtőjén, és azt Geschriebenstein Welschriesling márkanéven egyfajta értékesítési közösségben, Rohonc „cégéreként” piacra vigyék egész Ausztriában. Tavaly is találkoztunk hasonló összefogással Deutsch Schützen-ben, ott hat helyi borász állt össze egy csapatként, Sixpack név alatt.

Az Arkadenhof Mandl pincéjében
 
Rohonci bortavaszozásunkat szinte a szomszéd utcában, az Arkadenhof Mandl portáján folytattuk, ez a családi vállalkozás is tagja például a fent említett Írottkő Olaszrizling köré gyűlt borászközösségnek. Persze itt is fehérekkel kezdtünk, markáns ásványok és lehengerlő frissesség újra. Hirtelen tűző nyári naposba csapott át az időjárás, a vendégek egyre nagyobb számban, csapatostul érkeztek, ki jópofa Dotto vonattal, ki traktorral - a Shuttle-Service szolgáltatásba ugyanis ilyenkor ezzel az autentikus járművel is beszállnak a helyiek - ki pedig az ingyenes taxiszolgáltatással. Az árnyat adó kerti lugasban egyre kevesebb szabad hely maradt. Miközben a lábamnál ejtőző amennyire hatalmas annyira békés kutya hátát vakargattam, végigmustráltuk a fehérborokat a Welschrieslingtől a Chardonnay-ig, majd itt is meglátogattuk a pincét. 

Hordókóstolás

A házigazdával, Erhard-dal jártuk végig a helyiségeket, kicsit ismerkedve a hordókkal is, ahogy tettük ezt tavaly is, amikor például az Ausztriában, többek között Magyarországról származó fából is készülő Pauscha hordók hatását ízlelgethettük Kopfensteineréknél. Mandl-ék a franciaországi Allier erdeiből származó tölgyfából készül hordókat használják, a vörösborokat a pincében kóstolgatva pedig az is kiderült, hogy meglehetősen értő módon. Egyik tételnél sem tapasztaltuk, hogy a hordó „ráülne” a borra, gyümölcsösek, érettségük mellett élénkek és rendkívül jól ihatók a tételek, szépen besimuló tanninokkal, finom kakaós, étcsokis jegyekkel a lecsengésben. A Pinot Noir elegáns és fiatalosan bájos, a Kékfrankos tele guruló bogyós lédús gyümölcsökkel és bársonyos ízzel, a Zweigelt mosolygós érett cseresznyékkel teli, az Eisenberg DAC Reserve Kékfrankos pedig a gyümölcsös-fűszeres ízvilágon túl a talaj ásványos jegyeit is maximálisan közvetíti.

Feuerflecken - ahogy a mama készíti
 
A pincejárás után gyors ebédre még a Mandl portán maradtunk. Az étlapon egyszerű, de ami fontos, hagyományos, és a borokhoz igencsak jól csúszó osztrák ételeket találtunk. A választásunk a Feuerfleckenre esett, amely kicsit hasonlít a mi lángosunkra. Ez a kulináris kincs hagyományos módon elkészítve tulajdonképpen egy lepény, akárcsak az indiaiak chapati-ja, vagy a mexikóiak tortilla-ja. A neve - Feuerflecken - nagyon egyszerű fordításban „tűzfoltokat” jelent, és ez az étel hagyományos készítési módjára utal. Régebben ugyanis a kenyérsütésből visszamaradt csekélyke mennyiségű tésztát a konyhai kályhán öntöttvas serpenyőben megsütötték, így a tészta felületén először hólyagok, majd foltos égési nyomok jelentek meg. Különböző változatai ismertek, tejföllel, snidlinggel, sajttal, vagy fokhagymás-zsiradékos mártással kínálják, de töltött húsos változata is létezik. Mandl-éknál a mama receptje szerint készül, garantáltan tízujjmegnyalós változatban! Érdemes kipróbálni, mert egy laza borozáshoz tényleg remek választás.

A nagy felfedezés: Straka
 
Miután szépen „megágyaztunk” a további borokhoz, és a délután is nyári meleggel kényeztetett minket, szellőjárta és nap simogatta hegyoldalba vágytunk. A Shuttle-Service szolgáltatást igénybe véve tehát Rohonc szőlőhegyeire indultunk, és a Bortavaszt megelőző felderítésünkkor mindenképp meglátogatandó pincének jelölt Thomas Straka-hoz érkeztünk. Bevallom, olyannyira tetszett Thomas teli szájjal nevetős, szőlőben Vespával motorozós fotója a tavalyi Wein Guide-ban, hogy idén úgy döntöttünk, meg kell néznünk ki is ez a srác…

Megérkezésünkkor szépen tele volt a terasz, és a kis épület körül is szép számmal tömörültek a borkedvelők. Minket azonnal Ernst Straka, Thomas testvére üdvözölt, ültetett le, majd hozta kóstolásra szép sorban a borokat. Rögtön az első tétel - a 80 éves tőkékről származó Prantner Welschriesling 2012 - máris sokat mondó volt, zamatos, összetett, kerek, testes, benne a gyümölcsök és az ásványok adta komplexitással. Ahogy Ernst elmondta, e rizling szülőföldje, a Prantner kivételes adottságú terület, mint ahogy egyébként Rohonc egyéb termőterületei is, hiszen itt húzódik az úgynevezett „Rechnitzer Fenster”, vagyis az a tektonikai ablak, amely az erózió által lepusztított takarók alól előkerült nagyon régi alapkőzet, természetesen néhol a „fiatal” kőzetekkel keveredve. Ebből a ritka geológiai szerkezetből igencsak kevés található a világon. Egyébként alapvetően szürke- és zöld palából épül fel, de aki még többet szeretne tudni a témáról, ajánljuk figyelmébe Less György „Magyarország földtana” című művét, azon belül is az Alpok nagyszerkezete részt. Azért néhány pohár bor bekészítését is javasoljuk a dolgozat tanulmányozása mellé, különösen, ha laikus földrajzkedvelők vagyunk csupán. Mindenesetre megértettük, minek köszönhetik az itt termő borok egyediségüket, igazi „Dél-Bugenlandiságukat”.

Thomas és Ernst Straka
 
A Pinot Blanc 2012-es tétele már kapott egy kis tölgyfahordót, ezzel elérve, hogy a karcsú, nyúlánk bor mégis kimondottan egzotikus szépségűre, érett és erős vonalúra sikerüljön, a 2012-es Sauvignon Blanc pedig szintén meglepett, ásványosságával, testességével, tartalmas kerekségével egyáltalán nem „csak” egy Sauvignon Blanc. Ernst elmondása szerint ez azért is van, mert két különböző klónnal dolgoznak, az egyik meglehetősen karakteres, a talaj jegyeit markánsabban közvetítő. Természetesen a vörös szekciót is végigkóstoltuk, a meggyes, fűszeres, finoman tanninos, nagyon élénk és ásványos Eisenberg DAC Kékfrankos 2011-es tételével kezdve. A Reserve kategóriát már az elevenebb savakkal játszó 2010-es évjáratból kóstoltuk, majd következett egy házasítás, a szilvás-cseresznyés, finom tanninokkal simogató Stratos 2009 (Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot hármasa). A végén egy meglehetősen nagy potenciállal bíró Merlot zárta a sort, a 2009-es Mesos-t nagyon is érdemes lesz még pár év múlva is visszakóstolni.

Nos, a srác a motoron tud valamit, ez biztos, így mindenképpen a nap felfedezésének tekintjük Thomas Straka birodalmát, és nem is véletlenül kerültek felkiáltójelek a jegyzetemben a borok mellé. Ásványosság, talaj, kerekség, teljesség, és a tapasztalat, hogy olyan borokkal - és talán mondhatom emberekkel - találkoztunk ezen a kis portán, amelyek/akik valahogy mintha tudatosan, „erőből” nem akarnának sokat, ösztönösen és természetesen azonban mégis rendkívül sokat tudnak.

Shuttle-Service - autentikus változat
 
Elbúcsúztunk Erns-től és Thomas-tól, majd lazán leintettünk egy arra járó traktort. A Bortavaszon ez így működik, kis kupaktanács, ki hová szeretne menni, útközben pedig még néhány csoport csatlakozott a pöfögő „taxihoz”. Mivel a Szombathelyre tartó utolsó busz indulási ideje vészes közelségbe került, sajnos már csak gyors látogatásra futotta aznapi utolsó állomásunkon, a Herist Wein birtokon. Itt a család legfiatalabb tagja, a fiatal és ambiciózus borász, Dieter Herist, valamint édesanyja, Ilse fogadott minket. A családi vállalkozásban egyfajta generációváltás következett be, miután az édesapa, Klaus megkezdett munkáját követve, pontosabban ahhoz csatlakozva a bécsi Agrártudományi Egyetemről visszatérő Dieter új módszereket és szemléletet hozott magával. 

Dieter Herist a vendégekkel

Amennyire csak lehet, kerülik a szintetikus vegyi anyagok használatát, az egészséges talajon termett tökéletes alapanyag, valamint a „kevesebb több” elve érvényesül leginkább a 2 hektáros birtokon. Az igazi szenvedély a rizling, hiszen már a nagypapa - Johann Herist - is ismert volt rizlingjeivel Ausztria határain kívül is. A rizling mellett nagy szerelem még a Kékfrankos és a Pinot Noir, így ezeket a tételeket is végigkóstoltuk: az Eisenberg DAC 2010 meggyes és markáns ásványos jegyei után a 2010-es Pinot Noir Reserve rusztikussággal párosuló eleganciája marasztalt volna minket némi esti borozásra fűszerek, friss piros bogyós gyümölcsök, étcsokoládé és kávé kíséretében, de sajnos vissza kellett térnünk Rohonc belvárosába, hogy az utolsó hazafelé tartó buszt még elérjük.

Az idei első Bortavaszos nap tehát itt, Rohoncon, ezen a valóban egyedi, és sokszor meglepő felfedezéseket nyújtó kis borvidéken ért véget. Másnap a tavalyi kimaradt jeleneteket „vettük fel”, tehát néhány pince erejéig visszatértünk Deutsch Schützen-be, valamint ellátogattunk a Csaterbergi részre is... Ahol aztán majdnem jól ott is maradtunk, de erről már csak a következető részben mesélek. Addig is „beszéljenek” az első nap képei…

- folytatása következik -

Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

 

2013. május 25., szombat

Újra vendégszerzőként a borútikönyv sorozatban - Pannon Borrégió kötet

A napokban tértünk haza a májusi esőben fürdőző Szegedről, és annak XIX. Borfesztiváljáról. Hoztunk magunkkal jócskán élményeket, emlékeket, új ismeretségeket, és egy könyvet. A Meglelé borát borútikönyv sorozat legújabb kötete is ott lapult a bőröndünkben. A Pannon Borrégiót, vagyis a Villányi, Szekszárdi, Pécsi és Tolnai borvidéket bemutató darabban ugyanis nagy örömömre újra megjelent egy dolgozatom, ez alkalommal a vállpirító, időnként tenger illatú - bizony! - izgő-mozgó, zsongó-bongó Villányról. Ezúttal olyan vendégszerzők szereplenek a könyvben, mint Ercsey Dániel borászati író, a Borigo szerkesztője, Győrffy Zoltán a Pécsi Borozó főszerkesztője, Tompa Imre borászati újságíró, szerkesztő, és jómagam.

Az ezt megelőző második kötet tiszteletpéldányát idén januárban vehettem át Szekszárdon: az Eger Borrégiót bemutató részben Megérkezni címmel publikáltam

A megtisztelő felkéréseket ezúton is megköszönve osztom meg a blog olvasóival a legutóbbi kötetben megjelent írásomat, egyúttal ajánlom mindenki szíves figyelmébe a borútikönyv sorozat hasznos és informatív könyvecskéit. 

Szerelem Villányban

Fotók: Wawrzsák László
Délen vagyunk, érezhetően nagyon délen. Pirulnak a vállak, és az arcok. Mindenki mezítláb, talpamat a terasz hűvös terrakotta kövéhez szorítom. Visszagondolok… Délben még hűsítő Balaton, fokhagymás lángos és almás palacsinta, aztán indulás délnek, Villányba. Nem ismertem őt eddig igazán. Csak egyszer csókolt meg futólag. Kis nyári románc volt, sok-sok évvel ezelőtt. Aztán elfelejtett, elfelejtettem. Sokáig nem találtunk újra egymásra.

Pedig már akkor szerelmes lettem belé. Feküdtem egy karcsú, fiatal, rózsaszínen és buján virágzó, vadul illatozó barackfa alatt, melyet körüldongtak a méhek, a vékony nyári blúzom alá pedig pimaszul bujkáltak be egy kis csiklandozásra a fűszálak. Titkon, hogy ne vegye észre, egyre mélyebben és hosszabban szívtam be Villány nyár-illatát. Furcsa, mert nincsenek ott tengerpartok, mégis éreztem a sós párát. Talán a déli szél kapta fel valahol messze, lopta el egy felforrósodott plázsról, és tette le ide, a szőlősorok közé. Vidámak tőle a fürtök, bogyóik majd kicsattannak. Mintha valami különös életöröm is érkezne ide a forró széllel. A hordókból is kikacag a bor, és valahogy mindenki szeme sarkába mókás szarkalábat skiccel a nevetés.


Most újra Villány. Elbújt a nappali hőség, kockás plédekbe csavarva ülünk kint az éjszakában. A Villányi pincesort már végigjártuk, mégis újra és újra hömpölygő, életigenlő vörösökre vágyunk, vagy éppen fehérekre, melyek olyan buják és gömbölydedek, mint a Szársomlyó legendabeli Harkája. Füst száll át a faszén parazsának fényén. Még egy kis csocsózás, és álomra hajtjuk fejünket. Úgy alszunk, mint a tej. Másnap kakaskukorékolós reggel, már korán forróság. Bicajra pattanunk, és kitekerünk Palkonyára. Békakuruttyolós kis tavak, álmosan, lágyan hajladozó sásosok, színesen integető májusfák a tájban. Fűben heverészés, kútból jéghideg, kristálytiszta víz, a villánykövesdi pincesor leghűvösebb pincéjében rozéfröccs. Életelixír a javából. Szellőjárta teraszra és szőlősorok közé vágyunk, úgyhogy irány Kisharsány. Megérkezve teli piknikkosárral kezdünk a Fekete-hegyen. Sonka, sajt, roppanós zsenge zöldségek, medvehagymás kenegetős, friss kenyér és egy hűs rizling. Színes gyíkok szaladgálnak a köveken, néhány zajos röptű lódarázs húz el a fejünk felett, a hangyák kitartóan menetelnek a fűben. Minden mozgásban van, él, zümmög, zsong.


Aztán a cukorsüveg Szársomlyó dűlőit bicajozzuk körbe. A különös hangulatú Ördögárok, majd a Konkoly, a Fekete-hegy, a Várerdő. Valahová könnyebb feltekerni, valahová nem is sikerül. Ahogy az életben… Néhány dűlőt szépen átjár a szél, néhányban levegő sem rezzen, csak a tájkép remeg meg időnként a hőségben. Megkerüljük a hegyet, a Kopár dűlő felé indulunk vissza. A türkizkék égen siklóernyősöket ringat a szél. A kora délutáni kakaspörkölt, majd némi szieszta után magunk mögött hagyjuk az ördögszántotta hegyet. Hazafelé a Mecsek terít fölénk árnyékot, majd a somogyi dimbek-dombok tücskei ciripelnek be időnként az autó ablakán.      

Hogy ez a szerelem első látásra szerelem volt-e? Nem is tudom. Ez az „első látásra” dolog mindig nehéz. Hiszen először csak belenézünk a másik szemébe, és a gyomrunkban érezzük, hogy ez most más, hogy ezek a szemek valahogy máshogy néznek, hogy ezeknek a szemeknek a tükrében mindent látunk. Meg sem kell szólalni. Aztán furcsa, de az első találkozás után keserédes lesz a másik hiánya. Sajog a lelkünk, de mégis mosolygunk. Semmire sem tudunk figyelni, egyetlen film pereg csak bennünk: ahogy átölel. Akár az előnyári déli szél. Ezt a pillanatot kell őrizni, amíg csak lehet, mert csak ide érdemes visszatérni, valahányszor célt veszítünk. Villány tudja ezt. Történjék bármi, magához húz és gyengéden átkarol. Piruljanak hát a vállak és az arcok. Újra és újra…

2013. február 25.
(Nagy Zita borszakíró, a Borgőz blog gazdája)

(Az írás a Meglelé borát borútikönyv sorozat Pannon Borrégiót bemutató kötetében jelent meg)


 

2013. május 15., szerda

Borgőz a konyhában - A Régimozi Étteremben "próbafőztünk"

Kedden két fantasztikus szakáccsal, Dianiska Dániel konyhafőnökkel, és Szabó István étteremvezetővel együtt „próbafőztünk” a nagykanizsai Régimozi Étteremben. Mi is készülünk ugyanis a május 24-i, versenyételek témában rendezendő gasztronómiai estre. 


Összekóstoltuk valamennyi fogást a borokkal, összedugtuk a fejünket, tanakodtunk egy sort, különböző borokat bontogattunk és kóstoltunk, majd közösen kidolgoztunk néhány apróbb részletet, amelyek még izgalmasabbá teszik majd a menüsort. Ami biztos, a legvidámabb konyhában tehettük mindezt, két, kifogyhatatlan ötletekkel teli, nyitott, lelkes és vidám „konyhaördöggel”. 

Egy olyan gourmet vacsora elé nézünk, amely új ismeretek és egyben örömök szerzésére is alkalmas lesz. Az elmúlt években az étterem és lelkes szakács csapata több versenyen megmérettetett. Az ott minősített ételek közül válogattuk össze a vacsora ételsorát. És mi kell még a finom étkekhez? Természetesen velük harmonizáló, finom borok! Meg persze az étel, bor, és a hangulat harmóniája, amely ezen az estén - a próbafőzés tapasztalatai alapján is - garantált lesz!

Az étel- és borsor:


Paradicsomos zöldkagylóragu, friss bazsalikommal
Vylyan Kszí 2012 

Kacsamájpástétom almazselével ropogós házi kenyérrel
Dobogó Tokaji Furmint, Dobogó Pincészet 2011

Parajkrémleves paprikás kecskesajt-galuska betéttel

Füstölt vajhal rák-raviolival, citromos borhabbal
Szeremley Rizling 2010

Éji marhapofa kerti zöldségekkel és vargányás dödölle tallérokkal
Vylyan Kecske 2008

Epres tiramisu tortácska & fehér kávéhabos "elefántkönnycsepp" duettje
Borbély Családi Pincészet Késői szüretelésű Zeusz 2011 

 

2013. május 11., szombat

Miért népszerűek Ausztria borai? - Darrel Joseph megmondta

Száztizenkét percben bemutatni egy, még ha a világtérképet nézve nagyon kicsinek is számító ország - esetünkben Ausztria - teljes borászati produktumát, természetesen lehetetlen. Arra azonban elegendő ez az idő, hogy egy picinyke iránytűt csúsztassanak a zsebünkbe, illetve, hogy megértsük: „csupán” figyelni és követni kell a termőhelyek szavát, arra koncentrálni, vajon milyen fajtákkal dolgozva, milyen borászati háttérrel, felfogással, és hozzáállással készített bor tudja egyszerűen, őszintén, letisztultan, egyértelműen, és egységesen visszaadni mindazt, amit az adott terroir rejt magában. Aztán természetesen az összképet csak fokozza a jó marketing, amelyet a tapasztalatok szerint az osztrákok valahogy közhely- és erőlködésmentesen, teljesen természetes módon képesek prezentálni, egyszerűen megmutatva mindazt, ami van. 

Wines of Austria workshop - Fotók: Wawrzsák László
     
Mitől is olyan sikeres tehát a Wiener Gemischter Satz, a wachau-i Riesling, a weinviertel-i Zöldveltelini, a südsteiermark-i Sauvignon Blanc, vagy a burgenlandi Kékfrankos? A választ a VinCE Budapest Wines of Austria workshopján keresgéltük a bécsi illetőségű szakértő, Darrel Joseph, és 9 kóstolt osztrák bor segítségével. Bevallom, kifejezetten imponált, hogy Ausztria kapcsán nem hallottam ebben a közel két órában megfizethetetlen csúcsborokról, megközelíthetetlen csúcsborászatokról, vagy épp félelmetes mennyiségeket ontó pincészetekről, hallottam viszont eredetvédelemről, kitartó munkáról, terroir-központú szemléletről, és ezek után természetesen nemzetközi sikerekről. A poharamba ráadásul sorra csupa olyan természetes és magas minőségű bor került, amely egyenessége, egyértelműsége mellett mégis rejtett magában felfedezni való egyedi részleteket, de mindenféle hullámzó szélsőségtől, vagy kirívó cikornyától mentesen.

Ausztria titka a pohárban is...

Ami számomra a workshop közben abszolút egyértelműen „átjött” Ausztria borászatával kapcsolatosan: a tudatosság, a magabiztosság, a természetesség, és a hit. Egyszerűen tudják, milyen kincs van a kezükben termőhelyek formájában, és maximálisan hisznek, bíznak is benne. Pedig nehéz helyzetből indult Ausztria az 1985-ös glikol-botrány után, amikor is elveszítette exportpiacait. A közelmúltban történt teljes bizalomvesztéstől mára eljutni odáig, hogy Hong Kongtól Londonig jegyzik, de legalábbis ismerik Ausztria borait, csakis következetes, kitartó, és szabályozott munkával volt lehetséges. Két név mindenképpen megemlítendő a botrány után az osztrák borászatot felrázó „rendszerváltás” kapcsán: a 2011-ben elhunyt Josef Jamek neve, aki Wachauban tett rengeteget azért, hogy nemzetközi szinten is ismertté váljanak a régió borai, valamint a 2007-ben sajnos szintén elhunyt, gyakorta csak Luis-ként említett Alois Kracher, aki a burgenlandi régióval tette ugyanezt - elsősorban édes borok terén -, és akit nyugodt szívvel nevezhetünk a megújuló osztrák borkultúra egyik nagykövetének.

Ausztria a DAC eredetvédelmi rendszer kidolgozásával, bevezetésével és alkalmazásával is óriásit lendített a borok minőségén. A DAC rendszerét legelőször - igencsak beszédes módon - pontosan abban a Weinviertel zónában vezették be, ahonnan azelőtt többségében savanykás, kellemetlen, olcsó borok érkeztek. Mára a Weinviertel DAC már kétszintes, azaz Reserve kategóriában is készülnek itt Zöldveltelinik. A DAC rendszerét már több régióban bevezették, a szabályozás elve pontosan a termőhely-központúság, azaz kőbe vésett, hogy az adott régió DAC boraiban milyen jegyeknek, karaktereknek, szerkezetnek kell érvényesülniük. A rendszer ebből fakadóan megbízhatóságot, és egyfajta egyenletes minőséget garantál, ez pedig mindenképpen vonzó tulajdonság egy adott borrégióval kapcsolatban.

Darrel Joseph

Az osztrák borok pontosan egyértelműségük, és letisztultságuk miatt a gasztronómiában is igazi Jolly Jokerek. Mivel egy ország borkultúrája nem áll meg a pohár falán belül, hanem annál sokkal tovább lopózik, például a konyhába is, figyelemreméltó, hogy az osztrák borok a világ csúcsgasztronómiájában is jelen vannak. Az ázsiai konyha rajong például az osztrák Zöldvelteliniért, hiszen elegáns és lendületes savai melletti maradékcukor tartalma, és borsos zamatai miatt nagyszerű párja az ázsiai ételek savanyú-édes-fűszeres ízvilágának. A kínai konyha kacsából készült ételei mellé a Pinot Noir-ok, marhából, vagy sertésből készülő édes-savanyú, gyümölcsös ízvilágú, szószos fogásai mellé pedig a szép savú, de édeskés érzetű Zweigelt-ek párosíthatók. Az ásványos, remek savú rizlingek a sushi-k, a különböző halételek, a tengeri herkentyűk méltó társai, de a sor még hosszan folytatható.

Azt hiszem, önmagában már az eddig felsorolt okok is egyértelművé teszik, mitől is olyan népszerűek és sikeresek Ausztria borai, a sorba azonban beállhat még a hagyománytisztelet is, amellyel a rögtön elsőként kóstolt bor, a Fritz Wieninger által készített Wiener Gemischter Satz (Nussberg Alte Reben - Wiener Gemischter Satz 2011) kóstolása során találkozhattunk. Ezt a szinte feledésbe merült és nagy hagyományokkal rendelkező borstílust a bécsi borrégióban újra feltámasztották. A Wiener Gemischter Satz kizárólag a bécsi régióból, vegyes fajtákkal telepített ugyanazon területről származó alapanyagból készített házasítást jelent. Hagyományosan akár 15-20 fajta is kerülhetett bele, a mai szabályozás szerint legalább háromféle, együtt szüretelt és feldolgozott szőlőfajtát kell tartalmaznia, és egyik fajta aránya sem haladhatja meg az 50%-ot, illetve minimum 10%-nak kell lennie.

 
A kóstolásban a bécsi borvidék után az egymással szomszédos Kremstal és Wachau következett, vagyis a Riesling-ek és Zöldveltelinik paradicsoma, majd a fehérborok mentén haladva Südsteiermark-ba érkeztünk, ahol világszínvonalú Sauvignon Blanc-ok készülnek, komoly nemzetközi sikereket szerezve a fajtával. Bár az osztrák vörösborok fehér társaikhoz képest kevésbé népszerűek - 60-65%-ban fehérborokat termel Ausztria - a vörösborok minősége hatalmasat lépett előre az elmúlt években. Elsőként a néhány éve még az osztrákok számra is szinte ismeretlennek számító régió, a Carnantum egy Zweigelt-je győzött meg minket erről, a sort pedig egy Thermenregion-beli fajta, a Pinot Noir szülővel büszkélkedhető Sankt Laurent folytatta. Darrel Joseph párhuzamot is vont a mi Kadarkánk, és e fajta között, már ami a testet, szerkezetet, művelést és temperamentumot illeti.

Sajnos a workshop vége sietősre sikeredett, így Burgenland vidékéről már kicsit kevesebb információt kaptunk, de mivel már volt szerencsénk tavaly, és lehetőségünk nyílt idén is a határ túloldalán Dél-Burgenland borászatából részletesen is meríteni, ismerősek számunkra közvetlen szomszédaink borai. Szívesen is járunk át szomszédolni, hiszen egyetértünk Darrel Joseph megjegyzésével, miszerint Ausztria nemcsak hogy Magyarország közvetlen szomszédja, de egyes területei korábban hazánkhoz tartoztak. Egy adott "átnyúló" termőhely ismeretének is muszáj tehát túllépni a határokon, függetlenül attól, milyen ország neve alatt futnak tovább a szőlősorok. Tesszük ezt mi is rendszeresen, hiszen egy ország borkultúráját az is minősíti, mennyire nyitott és érdeklődő szomszédaival szemben. A workshopot a Fertő-tó környékéről kóstolt Pinot Noir-ral és Kékfrankossal, majd pedig egy Rusztról származó édes fehér borral zártuk.

Sikerült-e teljes képet kapnunk Ausztria borairól? Közel sem, de a workshop célja egészen más volt. A hangsúly inkább arra helyeződött, hogy mi az a „titok”, amely birtokában Ausztria magabiztosan léphet, és lép is ki a nemzetközi porondra, és mi az a plusz, ami miatt ekkora sikerre tehettek szert az osztrák borok? A végén talán a legegyértelműbb választ Darrel Joseph adta meg a kérdésre, történetesen, hogy azért olyan sikeresek és népszerűek az osztrák borok, mert szeretik a fogyasztók. Ezzel a ténnyel pedig felesleges vitatkozni… 



A Wines of Austria workshopon kóstolt borok listája:

Bécs:
Gemischter Satz - Nussberg Alte Reben - Wiener Gemischter Satz 2011, Weingut Wieninger (Fritz Wieninger), Wien (Vienna)

Kremstal:
Riesling - Silberbichl DAC Reserve 2011, Weingut Malat, Kremstal

Wachau:
Grüner Veltliner - Kollmütz Smaragd 2011, Weingut Rudi Pichler, Wachau

Südsteiermark:
Sauvignon Blanc - Kranachberg 2007, Weingut Hannes Sabathi, Südsteiermark

Carnuntum:
Zweigelt - Rubin Carnuntum 2011, Weingut Hans & Philipp Grassl, Carnuntum

Thermenregion:
St. Laurent - Grosse Reserve 2009, Weingut Stift Klosterneuburg, Wagram/Thermenregion

Bugenland - Neusiedlersee:
Pinot Noir - Breitenteil 2008, Weingut Juris, Neusiedlersee (Burgenland)

Blaufränkisch - Blaufränkisch Alter Berg 2009, Weingut Gernot & Heike Heinrich, Neusiedlersee (Burgenland)

Bugenland - Neusiedlersee:
Ruster Ausbruch - Ruster Ausbruch 2007, Weingut Feiler-Artinger, Neusiedlersee-Hügelland (Burgenland)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...