Végre szombat, és a Bortavasz
első napja. Kicsit már előzetesen rákészültünk, hiszen miután jól beharangoztuk az idei rendezvényt,
előkaptuk a tavalyi „túlélőcsomagunkat”, kiteregettük a benne lévő térképet
Bozsok Határ Csárdájának a cipóban felszolgált fokhagymakrém leves után ropogós
kenyérhéjtól pettyezett kockás terítőjén, majd némi tanakodás után gyorsan
lehúztuk a bodzaszörpöt, és Columbo hadnagyot megszégyenítő módon nyomoztunk
egy kicsit a pincék környékén a Bortavasz kezdetét megelőző vasárnap.
 |
| Fehérek kóstolója Rohoncon - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita |
Mivel tavaly Eisenberget és Deutsch Schützen-t lényegében sikerült körüljárnunk, idén Rohoncot,
ezt a különleges és egyedi kis terroir-t szemeltük ki magunknak. Olyannyira
közel van a település a magyar határhoz, hogy mire megkérdeztem volna, ott
vagyunk-e már, ott is voltunk a dimbes-dombos, szőlősoros, nyíló orgonás,
sárgabarackfás tájban. A tavalyi Bortavasz Wein Guide-ja alapján futottunk
tehát egy előzetes gyors kört, otthon még picit „meggugliztuk” a jelölteket, akiknél
mindenképpen szerettük volna tiszteletünket tenni, így szombatra más teendőnk
nem is igen akadt, mint eldönteni, kinél is kezdjük az idei Bortavaszozást.
Miután Rohonc belvárosában gyorsan magunkhoz vettük az idei „túlélőcsomagunkat”
kóstolópoharastul, buszmenetrendestül, térképestül és Wein Guide-ostul,
elmentettük a telefonokba a Shuttle-Service szolgáltatás, vagyis a pincék
közötti ingyenes szállítást végző segítőkész taxis telefonszámát, Jürgen Horvath pincészetéhez indultunk Rohonc egyik belvároshoz közeli utcácskájába.
 |
| Jürgen Horvath |
Már az első bor, vagyis a Welschriesling Samuel 2012 meghozta a
„háhh”-érzést, vagyis valami olyasmit, mint amikor a fülledt nyári kánikulában
jól megkerget egy frissítő zápor. Felráz, üdít, hűsít… Még akkor is, ha kint
időnként egy-egy tintakék felhő árnyat borított Rohoncra, és egy puha ölelésnyi
időre visszakívánkozott a kabát az ember lányára. A sort további fehérekkel
folytattuk, és máris konstatáltuk, hogy bizony fiatal és kicsattanó „nyári”,
citrusos-ásványos borokkal hozott minket össze a jó sorsunk, ami nem véletlen, hiszen a Rohonci terület Dél-Burgenland
fehérboros szigete. A főszereplő Olaszrizlingen (Welschriesling) kívül tehát a
Pinot Blanc (Weißburgunder), a Chardonnay, és a Sauvignon Blanc szavak hagyták
el ezen a napon leginkább a szánkat, már ami a fehér vonalat illeti.
 |
| Kenyérkenegetős |
Miután a „nyelvborotválás” megvolt, a frissítő savak máris bendőbe
valóért kiabáltak. Már tavaly is tapasztalhattuk, hogy a Bortavaszon résztvevő
pincészetek igazán kitesznek ilyenkor magukért, és olyan egyszerű, mégis
nagyszerű falatokkal lepik meg a betérőket, mint például a zsíros kenyér
variációk - úgymint tökmagolajjal kevert, vagy éppen balzsamecetbe áztatott
aszalt szilvával és chilivel készített remekmű -, de bizony komoly házi
sonkákkal, friss és érlelt sajtokkal is találkoztunk, azt pedig mondanom sem
kell, hogy valamennyi stangli és pogácsa azon melegében és frissiben került az
asztalunkra, ahogy elkészült. A kenyérkencék tehát életmentőnek bizonyultak a
reggeli órákban megkezdett borozgatás mellé. Tonhalas-citromos kenegetővel
kezdtük a fehérborokhoz, majd átnyergeltünk a keményebb fajsúlyú kencékhez: a
tökmagolajas-sajtkrémes, és a tepertőkrémes sem maradhatott ki.
 |
| Összefogásban - Geschriebenstein Welschriesling |
Aztán természetesen a vöröseket környékeztük. A 2010-es Pinot Noir
és a 2011-es Senior is arról győzött meg minket, hogy a könnyen iható,
gyümölcsösségüket-fűszerességüket őrző, érett,
roppanós fekete cseresznyés, a barrique hordós érlelés ellenére sem nehézkes,
hibátlan, szép felépítésű, ámbár nem túlságosan hosszú időre szóló vörösborok
háza táján járunk. A pincét is meglátogattuk, nagyon gyorsan „kiszúrva” a sárga
Geschriebenstein Welschriesling
címkés palackokat (Geschriebenstein egyenlő Írottkő, mely Nyugat-Magyarország
és Burgenland legmagasabb pontja a maga 884 méterével). Különösen a hátcímke
adott érdeklődésre okot, hiszen nyolc termelő nevét is olvashattuk rajta. Nyolc
borász állt össze ugyanis, hogy 4-5000 palacknyi saját Olaszrizlinget készítsen
a Kőszegi-hegység déli, Olaszrizling által igencsak kedvelt, könnyű pala
alapkőzetű, bőségesen napsütötte lejtőjén, és azt Geschriebenstein
Welschriesling márkanéven egyfajta értékesítési közösségben, Rohonc
„cégéreként” piacra vigyék egész Ausztriában. Tavaly is találkoztunk hasonló
összefogással Deutsch Schützen-ben, ott hat helyi borász állt össze egy
csapatként, Sixpack név alatt.
 |
| Az Arkadenhof Mandl pincéjében |
Rohonci bortavaszozásunkat szinte a szomszéd utcában, az Arkadenhof Mandl portáján folytattuk, ez a családi vállalkozás is tagja például a fent említett
Írottkő Olaszrizling köré gyűlt borászközösségnek. Persze itt is fehérekkel
kezdtünk, markáns ásványok és lehengerlő frissesség újra. Hirtelen tűző nyári
naposba csapott át az időjárás, a vendégek egyre nagyobb számban, csapatostul
érkeztek, ki jópofa Dotto vonattal, ki traktorral - a Shuttle-Service
szolgáltatásba ugyanis ilyenkor ezzel az autentikus járművel is beszállnak a
helyiek - ki pedig az ingyenes taxiszolgáltatással. Az árnyat adó kerti
lugasban egyre kevesebb szabad hely maradt. Miközben a lábamnál ejtőző
amennyire hatalmas annyira békés kutya hátát vakargattam, végigmustráltuk a
fehérborokat a Welschrieslingtől a Chardonnay-ig, majd itt is meglátogattuk a
pincét.
 |
| Hordókóstolás |
A házigazdával, Erhard-dal jártuk végig a helyiségeket, kicsit
ismerkedve a hordókkal is, ahogy tettük ezt tavaly is, amikor például az
Ausztriában, többek között Magyarországról származó fából is készülő Pauscha
hordók hatását ízlelgethettük Kopfensteineréknél. Mandl-ék a
franciaországi Allier erdeiből származó tölgyfából készül hordókat használják,
a vörösborokat a pincében kóstolgatva pedig az is kiderült, hogy meglehetősen
értő módon. Egyik tételnél sem tapasztaltuk, hogy a hordó „ráülne” a borra,
gyümölcsösek, érettségük mellett élénkek és rendkívül jól ihatók a tételek,
szépen besimuló tanninokkal, finom kakaós, étcsokis jegyekkel a lecsengésben. A
Pinot Noir elegáns és fiatalosan bájos, a Kékfrankos tele guruló
bogyós lédús gyümölcsökkel és bársonyos ízzel, a Zweigelt mosolygós
érett cseresznyékkel teli, az Eisenberg DAC Reserve Kékfrankos pedig a
gyümölcsös-fűszeres ízvilágon túl a talaj ásványos jegyeit is maximálisan
közvetíti.
 |
| Feuerflecken - ahogy a mama készíti |
A pincejárás után gyors ebédre még a Mandl portán maradtunk. Az étlapon
egyszerű, de ami fontos, hagyományos, és a borokhoz igencsak jól csúszó osztrák
ételeket találtunk. A választásunk a Feuerfleckenre
esett, amely kicsit hasonlít a mi lángosunkra. Ez a kulináris kincs hagyományos
módon elkészítve tulajdonképpen egy lepény, akárcsak az indiaiak chapati-ja,
vagy a mexikóiak tortilla-ja. A neve - Feuerflecken - nagyon egyszerű
fordításban „tűzfoltokat” jelent, és ez az étel hagyományos készítési módjára
utal. Régebben ugyanis a kenyérsütésből visszamaradt csekélyke mennyiségű
tésztát a konyhai kályhán öntöttvas serpenyőben megsütötték, így a tészta
felületén először hólyagok, majd foltos égési nyomok jelentek meg. Különböző
változatai ismertek, tejföllel, snidlinggel, sajttal, vagy
fokhagymás-zsiradékos mártással kínálják, de töltött húsos változata is
létezik. Mandl-éknál a mama receptje szerint készül, garantáltan
tízujjmegnyalós változatban! Érdemes kipróbálni, mert egy laza borozáshoz
tényleg remek választás.
 |
| A nagy felfedezés: Straka |
Miután szépen „megágyaztunk” a további borokhoz, és a délután is nyári
meleggel kényeztetett minket, szellőjárta és nap simogatta hegyoldalba
vágytunk. A Shuttle-Service szolgáltatást igénybe véve tehát Rohonc
szőlőhegyeire indultunk, és a Bortavaszt megelőző felderítésünkkor mindenképp
meglátogatandó pincének jelölt Thomas Straka-hoz érkeztünk. Bevallom, olyannyira tetszett Thomas teli szájjal nevetős, szőlőben Vespával
motorozós fotója a tavalyi Wein Guide-ban, hogy idén úgy döntöttünk, meg kell
néznünk ki is ez a srác…
Megérkezésünkkor szépen tele volt
a terasz, és a kis épület körül is szép számmal tömörültek a borkedvelők.
Minket azonnal Ernst Straka, Thomas
testvére üdvözölt, ültetett le, majd hozta kóstolásra szép sorban a borokat.
Rögtön az első tétel - a 80 éves tőkékről származó Prantner Welschriesling 2012 - máris sokat mondó volt, zamatos,
összetett, kerek, testes, benne a gyümölcsök és az ásványok adta
komplexitással. Ahogy Ernst elmondta, e rizling szülőföldje, a Prantner kivételes adottságú terület,
mint ahogy egyébként Rohonc egyéb termőterületei is, hiszen itt húzódik az
úgynevezett „Rechnitzer Fenster”, vagyis
az a tektonikai ablak, amely az erózió által lepusztított takarók alól előkerült
nagyon régi alapkőzet, természetesen néhol a „fiatal” kőzetekkel keveredve. Ebből
a ritka geológiai szerkezetből igencsak kevés található a világon. Egyébként alapvetően
szürke- és zöld palából épül fel, de aki még többet szeretne tudni a témáról,
ajánljuk figyelmébe Less György „Magyarország
földtana” című művét, azon belül is az Alpok nagyszerkezete részt. Azért néhány
pohár bor bekészítését is javasoljuk a dolgozat tanulmányozása mellé,
különösen, ha laikus földrajzkedvelők vagyunk csupán. Mindenesetre megértettük,
minek köszönhetik az itt termő borok egyediségüket, igazi
„Dél-Bugenlandiságukat”.
 |
| Thomas és Ernst Straka |
A Pinot Blanc 2012-es tétele már kapott egy kis tölgyfahordót, ezzel
elérve, hogy a karcsú, nyúlánk bor mégis kimondottan egzotikus szépségűre,
érett és erős vonalúra sikerüljön, a 2012-es
Sauvignon Blanc pedig szintén meglepett, ásványosságával, testességével,
tartalmas kerekségével egyáltalán nem „csak” egy Sauvignon Blanc. Ernst
elmondása szerint ez azért is van, mert két különböző klónnal dolgoznak, az
egyik meglehetősen karakteres, a talaj jegyeit markánsabban közvetítő.
Természetesen a vörös szekciót is végigkóstoltuk, a meggyes, fűszeres, finoman
tanninos, nagyon élénk és ásványos Eisenberg
DAC Kékfrankos 2011-es tételével kezdve. A Reserve kategóriát már az elevenebb savakkal játszó 2010-es évjáratból kóstoltuk, majd
következett egy házasítás, a szilvás-cseresznyés, finom tanninokkal simogató Stratos 2009 (Kékfrankos, Cabernet
Sauvignon, Merlot hármasa). A végén egy meglehetősen nagy potenciállal bíró
Merlot zárta a sort, a 2009-es Mesos-t
nagyon is érdemes lesz még pár év múlva is visszakóstolni.
Nos, a srác a motoron tud
valamit, ez biztos, így mindenképpen a nap felfedezésének tekintjük Thomas
Straka birodalmát, és nem is véletlenül kerültek felkiáltójelek a jegyzetemben
a borok mellé. Ásványosság, talaj, kerekség, teljesség, és a tapasztalat, hogy olyan
borokkal - és talán mondhatom emberekkel - találkoztunk ezen a kis portán,
amelyek/akik valahogy mintha tudatosan, „erőből” nem akarnának sokat, ösztönösen
és természetesen azonban mégis rendkívül sokat tudnak.
 |
| Shuttle-Service - autentikus változat |
Elbúcsúztunk Erns-től és
Thomas-tól, majd lazán leintettünk egy arra járó traktort. A Bortavaszon ez így
működik, kis kupaktanács, ki hová szeretne menni, útközben pedig még néhány
csoport csatlakozott a pöfögő „taxihoz”. Mivel a Szombathelyre tartó utolsó
busz indulási ideje vészes közelségbe került, sajnos már csak gyors látogatásra
futotta aznapi utolsó állomásunkon, a Herist Wein birtokon. Itt a család
legfiatalabb tagja, a fiatal és ambiciózus borász, Dieter Herist, valamint édesanyja, Ilse fogadott minket. A családi vállalkozásban egyfajta generációváltás
következett be, miután az édesapa, Klaus
megkezdett munkáját követve, pontosabban ahhoz csatlakozva a bécsi
Agrártudományi Egyetemről visszatérő Dieter
új módszereket és szemléletet hozott magával.
 |
| Dieter Herist a vendégekkel |
Amennyire csak lehet, kerülik a
szintetikus vegyi anyagok használatát, az egészséges talajon termett tökéletes
alapanyag, valamint a „kevesebb több” elve érvényesül leginkább a 2 hektáros
birtokon. Az igazi szenvedély a rizling, hiszen már a nagypapa - Johann Herist - is ismert volt
rizlingjeivel Ausztria határain kívül is. A rizling mellett nagy szerelem még a
Kékfrankos és a Pinot Noir, így ezeket a tételeket is végigkóstoltuk: az Eisenberg DAC 2010 meggyes és markáns
ásványos jegyei után a 2010-es Pinot Noir
Reserve rusztikussággal párosuló eleganciája marasztalt volna minket némi
esti borozásra fűszerek, friss piros bogyós gyümölcsök, étcsokoládé és kávé
kíséretében, de sajnos vissza kellett térnünk Rohonc belvárosába, hogy az
utolsó hazafelé tartó buszt még elérjük.
Az idei első Bortavaszos nap
tehát itt, Rohoncon, ezen a valóban egyedi, és sokszor meglepő felfedezéseket nyújtó
kis borvidéken ért véget. Másnap a tavalyi kimaradt jeleneteket „vettük fel”,
tehát néhány pince erejéig visszatértünk Deutsch Schützen-be, valamint ellátogattunk a Csaterbergi részre is... Ahol
aztán majdnem jól ott is maradtunk, de erről már csak a következető részben
mesélek. Addig is „beszéljenek” az első nap képei…
- folytatása következik -
Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése