Miért népszerűek Ausztria borai? - Darrel Joseph megmondta

Száztizenkét percben bemutatni egy, még ha a világtérképet nézve nagyon kicsinek is számító ország - esetünkben Ausztria - teljes borászati produktumát, természetesen lehetetlen. Arra azonban elegendő ez az idő, hogy egy picinyke iránytűt csúsztassanak a zsebünkbe, illetve, hogy megértsük: „csupán” figyelni és követni kell a termőhelyek szavát, arra koncentrálni, vajon milyen fajtákkal dolgozva, milyen borászati háttérrel, felfogással, és hozzáállással készített bor tudja egyszerűen, őszintén, letisztultan, egyértelműen, és egységesen visszaadni mindazt, amit az adott terroir rejt magában. Aztán természetesen az összképet csak fokozza a jó marketing, amelyet a tapasztalatok szerint az osztrákok valahogy közhely- és erőlködésmentesen, teljesen természetes módon képesek prezentálni, egyszerűen megmutatva mindazt, ami van. 

Wines of Austria workshop - Fotók: Wawrzsák László

     

Mitől is olyan sikeres tehát a Wiener Gemischter Satz, a wachau-i Riesling, a weinviertel-i Zöldveltelini, a südsteiermark-i Sauvignon Blanc, vagy a burgenlandi Kékfrankos? A választ a VinCE Budapest Wines of Austria workshopján keresgéltük a bécsi illetőségű szakértő, Darrel Joseph, és 9 kóstolt osztrák bor segítségével. Bevallom, kifejezetten imponált, hogy Ausztria kapcsán nem hallottam ebben a közel két órában megfizethetetlen csúcsborokról, megközelíthetetlen csúcsborászatokról, vagy épp félelmetes mennyiségeket ontó pincészetekről, hallottam viszont eredetvédelemről, kitartó munkáról, terroir-központú szemléletről, és ezek után természetesen nemzetközi sikerekről. A poharamba ráadásul sorra csupa olyan természetes és magas minőségű bor került, amely egyenessége, egyértelműsége mellett mégis rejtett magában felfedezni való egyedi részleteket, de mindenféle hullámzó szélsőségtől, vagy kirívó cikornyától mentesen.

Ausztria titka a pohárban is...

Ami számomra a workshop közben abszolút egyértelműen „átjött” Ausztria borászatával kapcsolatosan: a tudatosság, a magabiztosság, a természetesség, és a hit. Egyszerűen tudják, milyen kincs van a kezükben termőhelyek formájában, és maximálisan hisznek, bíznak is benne. Pedig nehéz helyzetből indult Ausztria az 1985-ös glikol-botrány után, amikor is elveszítette exportpiacait. A közelmúltban történt teljes bizalomvesztéstől mára eljutni odáig, hogy Hong Kongtól Londonig jegyzik, de legalábbis ismerik Ausztria borait, csakis következetes, kitartó, és szabályozott munkával volt lehetséges. Két név mindenképpen megemlítendő a botrány után az osztrák borászatot felrázó „rendszerváltás” kapcsán: a 2011-ben elhunyt Josef Jamek neve, aki Wachauban tett rengeteget azért, hogy nemzetközi szinten is ismertté váljanak a régió borai, valamint a 2007-ben sajnos szintén elhunyt, gyakorta csak Luis-ként említett Alois Kracher, aki a burgenlandi régióval tette ugyanezt - elsősorban édes borok terén -, és akit nyugodt szívvel nevezhetünk a megújuló osztrák borkultúra egyik nagykövetének.

Ausztria a DAC eredetvédelmi rendszer kidolgozásával, bevezetésével és alkalmazásával is óriásit lendített a borok minőségén. A DAC rendszerét legelőször - igencsak beszédes módon - pontosan abban a Weinviertel zónában vezették be, ahonnan azelőtt többségében savanykás, kellemetlen, olcsó borok érkeztek. Mára a Weinviertel DAC már kétszintes, azaz Reserve kategóriában is készülnek itt Zöldveltelinik. A DAC rendszerét már több régióban bevezették, a szabályozás elve pontosan a termőhely-központúság, azaz kőbe vésett, hogy az adott régió DAC boraiban milyen jegyeknek, karaktereknek, szerkezetnek kell érvényesülniük. A rendszer ebből fakadóan megbízhatóságot, és egyfajta egyenletes minőséget garantál, ez pedig mindenképpen vonzó tulajdonság egy adott borrégióval kapcsolatban.

Darrel Joseph

Az osztrák borok pontosan egyértelműségük, és letisztultságuk miatt a gasztronómiában is igazi Jolly Jokerek. Mivel egy ország borkultúrája nem áll meg a pohár falán belül, hanem annál sokkal tovább lopózik, például a konyhába is, figyelemreméltó, hogy az osztrák borok a világ csúcsgasztronómiájában is jelen vannak. Az ázsiai konyha rajong például az osztrák Zöldvelteliniért, hiszen elegáns és lendületes savai melletti maradékcukor tartalma, és borsos zamatai miatt nagyszerű párja az ázsiai ételek savanyú-édes-fűszeres ízvilágának. A kínai konyha kacsából készült ételei mellé a Pinot Noir-ok, marhából, vagy sertésből készülő édes-savanyú, gyümölcsös ízvilágú, szószos fogásai mellé pedig a szép savú, de édeskés érzetű Zweigelt-ek párosíthatók. Az ásványos, remek savú rizlingek a sushi-k, a különböző halételek, a tengeri herkentyűk méltó társai, de a sor még hosszan folytatható.

Azt hiszem, önmagában már az eddig felsorolt okok is egyértelművé teszik, mitől is olyan népszerűek és sikeresek Ausztria borai, a sorba azonban beállhat még a hagyománytisztelet is, amellyel a rögtön elsőként kóstolt bor, a Fritz Wieninger által készített Wiener Gemischter Satz (Nussberg Alte Reben - Wiener Gemischter Satz 2011) kóstolása során találkozhattunk. Ezt a szinte feledésbe merült és nagy hagyományokkal rendelkező borstílust a bécsi borrégióban újra feltámasztották. A Wiener Gemischter Satz kizárólag a bécsi régióból, vegyes fajtákkal telepített ugyanazon területről származó alapanyagból készített házasítást jelent. Hagyományosan akár 15-20 fajta is kerülhetett bele, a mai szabályozás szerint legalább háromféle, együtt szüretelt és feldolgozott szőlőfajtát kell tartalmaznia, és egyik fajta aránya sem haladhatja meg az 50%-ot, illetve minimum 10%-nak kell lennie.

 

A kóstolásban a bécsi borvidék után az egymással szomszédos Kremstal és Wachau következett, vagyis a Riesling-ek és Zöldveltelinik paradicsoma, majd a fehérborok mentén haladva Südsteiermark-ba érkeztünk, ahol világszínvonalú Sauvignon Blanc-ok készülnek, komoly nemzetközi sikereket szerezve a fajtával. Bár az osztrák vörösborok fehér társaikhoz képest kevésbé népszerűek - 60-65%-ban fehérborokat termel Ausztria - a vörösborok minősége hatalmasat lépett előre az elmúlt években. Elsőként a néhány éve még az osztrákok számra is szinte ismeretlennek számító régió, a Carnantum egy Zweigelt-je győzött meg minket erről, a sort pedig egy Thermenregion-beli fajta, a Pinot Noir szülővel büszkélkedhető Sankt Laurent folytatta. Darrel Joseph párhuzamot is vont a mi Kadarkánk, és e fajta között, már ami a testet, szerkezetet, művelést és temperamentumot illeti.

Sajnos a workshop vége sietősre sikeredett, így Burgenland vidékéről már kicsit kevesebb információt kaptunk, de mivel már volt szerencsénk tavaly, és lehetőségünk nyílt idén is a határ túloldalán Dél-Burgenland borászatából részletesen is meríteni, ismerősek számunkra közvetlen szomszédaink borai. Szívesen is járunk át szomszédolni, hiszen egyetértünk Darrel Joseph megjegyzésével, miszerint Ausztria nemcsak hogy Magyarország közvetlen szomszédja, de egyes területei korábban hazánkhoz tartoztak. Egy adott "átnyúló" termőhely ismeretének is muszáj tehát túllépni a határokon, függetlenül attól, milyen ország neve alatt futnak tovább a szőlősorok. Tesszük ezt mi is rendszeresen, hiszen egy ország borkultúráját az is minősíti, mennyire nyitott és érdeklődő szomszédaival szemben. A workshopot a Fertő-tó környékéről kóstolt Pinot Noir-ral és Kékfrankossal, majd pedig egy Rusztról származó édes fehér borral zártuk.

Sikerült-e teljes képet kapnunk Ausztria borairól? Közel sem, de a workshop célja egészen más volt. A hangsúly inkább arra helyeződött, hogy mi az a „titok”, amely birtokában Ausztria magabiztosan léphet, és lép is ki a nemzetközi porondra, és mi az a plusz, ami miatt ekkora sikerre tehettek szert az osztrák borok? A végén talán a legegyértelműbb választ Darrel Joseph adta meg a kérdésre, történetesen, hogy azért olyan sikeresek és népszerűek az osztrák borok, mert szeretik a fogyasztók. Ezzel a ténnyel pedig felesleges vitatkozni… 

- Teljes fotógalériánk a VinCE Budapest 2013 eseményről a facebookon -  

A Wines of Austria workshopon kóstolt borok listája:

Bécs:

Gemischter Satz - Nussberg Alte Reben - Wiener Gemischter Satz 2011, Weingut Wieninger (Fritz Wieninger), Wien (Vienna)

Kremstal:

Riesling - Silberbichl DAC Reserve 2011, Weingut Malat, Kremstal

Wachau:

Grüner Veltliner - Kollmütz Smaragd 2011, Weingut Rudi Pichler, Wachau

Südsteiermark:

Sauvignon Blanc - Kranachberg 2007, Weingut Hannes Sabathi, Südsteiermark

Carnuntum:

Zweigelt - Rubin Carnuntum 2011, Weingut Hans & Philipp Grassl, Carnuntum

Thermenregion:

St. Laurent - Grosse Reserve 2009, Weingut Stift Klosterneuburg, Wagram/Thermenregion

Bugenland - Neusiedlersee:

Pinot Noir - Breitenteil 2008, Weingut Juris, Neusiedlersee (Burgenland)

Blaufränkisch - Blaufränkisch Alter Berg 2009, Weingut Gernot & Heike Heinrich, Neusiedlersee (Burgenland)

Bugenland - Neusiedlersee:

Ruster Ausbruch - Ruster Ausbruch 2007, Weingut Feiler-Artinger, Neusiedlersee-Hügelland (Burgenland)