Szofisztikáltság, elegancia, sokszínűség, karakteresség, ásványosság, visszafogott tanninok - nagyjából rendre ezek a jelzők hangzottak el a decemberi Vörös Balaton eseményen mind a sajtótájékoztatón, mind a sétálókóstolón, ahol 28 észak-balatoni vörösbort kóstoltunk végig 11 pincészettől, a végén pedig még a szaloncukrot és mandarint ajándékozó Mikulás is megérkezett a Jásdi Borteraszra, szóval nincs mese, tényleg létezik, még ha zavarbaejtően hasonlít is János von Beöthyre, vagy éppen fordítva.
A délidőben kezdődő sajtótájékoztatón Jásdi István, Liszkay Mihály, Pálffy Gyula és Török Csaba gondolatait, elképzeléseit, terveit, tapasztalatait hallhattuk az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban, miközben kint a sűrű köd makacsul hömpölygött a szőlősorok között, és a vendégek is lassan szállingózni kezdtek, hogy aztán kora délutánra teltházassá kerekedjen az első Vörös Balaton esemény.
Ahogy azt Török Csaba a sajtótájékoztatón megállapította, véleménye szerint a borok minősége sokkal magasabb annál, mint amennyire mellé mertek eddig állni, így még nagyobb érdeklődéssel vártuk, milyen impressziók érkeznek majd a pohárból a 28 tétel által.
Annyi biztos volt, hogy nagyon sokszínű lesz a sor, hiszen a Balaton-felvidéken annyira egyediek a talaj és mikroklíma - ezáltal a különböző szőlőfajták - adta lehetőségek is, hogy - ahogy azt Pálffy Gyula megfogalmazta - még egy adott dűlő bal és jobb sarka között is van különbség. Jásdi István pedig úgy foglalta össze mindezt, hogy "a Balaton-felvidék egy mozaik", tehát pont e sokszínűségnek köszönhetően több az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban a játéklehetőség, vagy éppen a mozgástér például a gasztronómiában.
Hogy mitől lesz (lehetne) mégis egységes arculata, vagy fogalmazzunk úgy, marketingje az északi part vörösborainak, arra szintén Török Csaba és Jásdi István "hangos gondolkodása" adott választ: talán egy, a Csopaki Kódexhez hasonló eredetvédelmi és védjegyoltalmi rendszer lenne a megoldás, egy együttes garancia, amely összefogná, és keretbe helyezné az északi part vörösborait. Egyelőre azonban - ahogy azt valamennyien megfogalmazták - "ismerkednek" a termőhely és a szőlőfajták adta lehetőségekkel, adottságokkal. Időben még kevés a tapasztalat, az azonban - teszem hozzá - egy külön bónusz számunkra, borkedvelők számára, hogy már ezen "útkeresések" során is figyelemreméltó tételek születnek.
A kóstolást a Csidei Zoltán, Gősi Péter és Molnár Szabolcs nevéhez fűződő, Olaszrizling és Kékfrankos fajtákkal dolgozó Guden Kisbirtok 2013-as Kékfrankosával kezdtük. A pici, mintegy másfél hektáros birtok paloznaki, csopaki, és pécselyi szőlőterületekből áll, a Kékfrankos ez utóbbi, kicsit hűvösebb fekvésből származik, makulátlanul tiszta, könnyű, jó ivású, vidáman gyümölcsös, finom talajjegyekkel, ez utóbbi jellemző borokban történő prezentálása pedig a (kis)birtok vállalt "küldetése".
Mindössze egy lépéssel balra a csopaki Jásdi Pince 2013-as Cabernet Franc-Merlot házasítását kóstoltuk, amelyből a Cabernet Franc nemes egyszerűséggel "itt a ház előtt" termett, a Merlot pedig vásárolt szőlőből, picit feljebbről, déli fekvésből származik, és francia hordóban érett az alapanyag. Kifejezett gyümölcsösség pici fűszerrel "szórva", barátságos tanninokkal, és az elmaradhatatlan ásványossággal - amely egyébként a délután kóstolt tételek nagy részénél rendre megjelent. A Ranolder Cabernet Franc válogatás 2012-es tételével folytattuk a sort, kifejezett málnás jegyei mellett némi kakaóporos-kávébabos ízvilággal, és határozottabb tanninokkal.
Figuláéknál a 3 névre hallgató házasítás 2012-es tételével indítottunk (Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc-Merlot), friss piros bogyós gyümölcsök, vibráló savak, könnyedebb felépítés jellemzik a bort, mellette a 3-5 hl-es használt, szigetvári Trust hordók finom fűszereivel. A balatonszőlősi Öreghegy dűlőből származó 2012-es Cabernet Sauvignon 8,5 hónapot töltött másodtöltésű hordóban, és bár erőteljesebbek, de még mindig a finom és elegáns kategóriában maradnak a tanninok. Egyelőre nem forgalmi tétel, de piacra kerülése hamarosan várható.
Szabó Gyulához, vagyis a Káli Kövek asztalához mentünk tovább, ahol a pince első vörösborát, a 2013-as Cabernet Sauvignon-t kóstoltuk. Ahogy azt Gyula is megfogalmazta, ez a Cabernet Sauvignon Pinot Noir-os arca, és valóban, a Fekete-hegy vulkanikus területén termett alapanyag kézi csömöszöléssel, 3 hétig tartó héjon erjesztéssel, másfél éves tölgyfahordós érleléssel finoman gyümölcsös, de - Cabernet Sauvignon-tól szokatlanul - nagyon könnyed, viszont érett jegyeket felmutató borrá vált.
A Csobánc hegyen található Villa Tolnay 3 tétellel érkezett, a Magnus Merlot 2011 erőteljesebb tanninjaival szemben a vibráló savak tartják az egyensúlyt, aszalt gyümölcsös, érett jegyei pedig kerekítik a bort. A 2009-es Névtelen házasításban (65% Cabernet Sauvignon-35% Merlot) az érett gyümölcsösség és az ásványosság még inkább előtérbe kerül, és a letisztult hordójegyek is beköszönnek. A Primus Cabernet Sauvignon 2009-es tételében - bár ez a Villa Tolnay stílusát ismerve természetes - ismét az ásványosság, a talajjegyek, az érett gyümölcsösség, és a hordók jól eltalált ízvilága dominál, no meg a hosszú érlelhetőség.
Pálffy Gyulánál folytattuk a kóstolást, aki vörösbor fronton 2006-os Cabernet Sauvignon-jával jelent meg először. Ahogy azt a sajtótájékoztatón is elmondta, a Balaton északi partján másképp alakulnak ki és érnek a tanninok, ennek is köszönhető az északi parti vörösborok egyedi felépítése és stílusa.
A kékszőlőket tekintve egyelőre "csak" Cabernet Sauvignon és Syrah fajtákkal dolgozó - de Kékfrankos telepítéssel bővülő - pincénél 2007-től organikusan gondozzák a szőlőket, a dűlős vörösborok spontán erjesztésűek, és 18 hónapos érlelést kapnak többször használt kis tölgyfahordókban, majd szűrés nélkül kerülnek palackba. A 2013-as friss érzetű, lendületes savakkal rendelkező Cabernet Sauvingon-t, az izgalmas, több rétegű, étcsokoládés-pörkölt kakaóbabos, fűszeres 2013-as Syrah-t, valamint a 30%-ban Cabernet Sauvignon és 70%-ban Syrah-t tartalmazó Kál-Horka 2012-es házasítást ismerhettük meg.
A kóstolást muszáj volt megtörni a további boroknak történő "megágyazás" erejéig, méghozzá a veszprémi Chianti Delicate antipasti táljával, amelyet érdemes egy picit részletesebben is megismerni: a sümegprágai sajtkészítő, Kalla Roland 6 hónapig érlelt tehénsajtja, a dunaharaszti Ficsor Árpád ementáli jellegű nagylyukú sajtja, sonkákból egy dél-tiroli speck, valamint egy pármai sonka, kolbászból a Békési Húsfeldolgozó szilvalekváros házikolbásza, és enyhén csípős vékonykolbásza, olívabogyóból a spanyol Gordal fajta, valamint olasz szárított paradicsom, marinált fűszeres fokhagyma, illetve savanyított sárgadinnye mosolygott a tányéron.
A borok kóstolását a "szemközti" oldalon, vagyis a még mindig makacsul ködbe burkolózó Balaton felé eső "soron" folytattuk, és mivel a délutánban már jócskán benne jártunk, nemcsak a köd, de az egy négyzetméterre jutó (vörös)borkedvelők száma is jelentős mértékben sűrűsödött, picit pörgősebbre hangolva a kóstolás menetét.
A Paloznakon található, de Csopakon, Balatonfüreden, és a Tihanyi Belső-tónál is ültetvényekkel rendelkező, Homola Szabolcs tulajdonos és Homonna Attila főborász nevéhez fűződő Homola Pincészet tihanyi területein termett 2013-as Kékfrankosával lendültünk újabb kóstolásba. A bor 500 literes hordóban érett 14 hónapon át, telt gyümölcsössége közepesnél nagyobb testtel párosul. A 2013-as Syrah finomabb tanninokkal, vibráló savakkal, a 2013-as Cabernet Franc pedig picit "húzósabb" tanninokkal, pörkölt kávés, meggyes jegyekkel jelentkezik.
Egyetlen lépéssel máris a csopaki Szent Donát vöröseinél termettünk, itt két idei, 2015-ös Kékfrankos hordómintát hasonlíthattunk össze, az egyiket csopaki, a másikat pedig tihanyi termőhelyről. Előző friss, lendületes savai mellett intenzív gyümölcsösséget és "melegebb", dorombolóbb árnyalatokat mutatott, míg a tihanyi (Lapi dűlőből származó) tétel - mely 30-40 éves ültetvények termése, és egy hűvösebb klímájú gejzírplatón, nyugati-délnyugati fekvésben termett - hűvösebb eleganciával és savkészlettel jelentkezett. A Csopaki ültetvény szűztermését, vagyis a 2012-es Kékfrankost is megkóstolhattuk, kakaós-csokoládés jegyei nemcsak a hordóhasználatról, de a terület és klíma adta egyedi tannintermelésről is meséltek. A birtok új címkevilággal is jelentkezett: az eddigi, Szent Donátot, a csopaki szőlők védőszentjét ábrázoló címkék helyett egy Omega jelben ábrázolt szőlőfürt lett a birtok jelképe.
Török Csabához "oldalaztunk" tovább, a Szent György-hegyen található 2HA Szőlőbirtok boraihoz, ahol a 2013-as Shiraz-zal kezdtünk. 12 hónapot töltött a bor másod-, harmad-, és negyedtöltésű hordókban, azzal a megfontolással, hogy a fajta adta fűszerességen kívül már csak kevés fűszeresség kerüljön a tételbe.
A mindössze fél kilogramm körüli tőketerhelésű alapanyagból készült Courage Merlot 2012 alapanyaga pedig 2008-as telepítésből származik, immár 6. termő évét járja. 1 évet töltött a bor hordóban, a jelentősen visszafogott tőketerhelés, valamint a hordóhasználat a bor koncentrált ízeiben is érezhető, sűrű, komplex tétel.
A 2012-es Courage cuvée pedig - amely egyharmad Cabernet Franc, egyharmad Merlot, a fennmaradó egyharmadon pedig 50-50%-ban osztozó Petit Verdot és Shiraz házasításából készült - szintén telt, hosszan szálazgatható és érlelhető tétel, melynek 2013-as évjáratából érik még a pincében, de a 2014-ös évjáratból sajnos nem fogunk Courage házasítással találkozni.
A köztudottan "vörösboros" birtokként számon tartott Liszkay Pincészethez érkeztünk a kint már sötétbe hajló késő délutánban. Ahogy azt Liszkay Mihály a sajtótájékoztatón elmondta, 9 év tapasztalatai után kezdik érezni igazán, mi a különbség a fajták és a termőterületek között.
A Vörös Balatonra a másod- és harmadtöltésű hordóban 16 hónapig érlelt, elegáns, letisztult vonalú, finom ízvilágú 2011-es Cabernet Franc-t, a kicsit robusztusabb 2011-es Cabernet Sauvignon-t, és a birtokon egyedüliként hordós érlelés nélkül készülő Giulia Cabernet Franc 2013-as friss, lendületes, gyümölcsös tételét kóstolhattuk.
A Csobánc hegy vörösboros adottságait - a Villa Tolnay borain kívül - még egy helyen, vagyis a János von Beöthy nevéhez (is) fűződő Csobánci Bormanufaktúra asztalánál is feltérképezhettük. A 2012-es Pinot Noir dűlőválogatás a Köveshegyről, a meggyes-fűszeres 2012-es Kékfrankos válogatás, a markáns, de finom tanninú, ásványos 2012-es Syrah - mely fajta jó évjáratokban önállóan, amúgy pedig a Gilgames vörös házasítás alapboraként jelenik meg -, és a 2013-as Merlot is megmutatta a különböző fajták különböző lehetőségeit, adottságait a termőhelyen.
Kóstolónkat a csopaki Petrányi Pincészet asztalánál fejeztük be, ahol Ripka Gergővel, a birtok értékesítési vezetőjével kóstoltuk a 2013-as Derű Cuvée-t (Merlot-Kékfrankos-Cabernet Sauvignon), és a fiatal ültetvényről származó, finom tanninokkal, érett gyümölcsösséggel és fűszerességgel rendelkező 2013-as Syrah-t. A borok érlelésére kisméretű magyar és francia hordókat használnak, a területek pedig a csopaki Szitahegyi dűlőben találhatók.
Csopak, Pécsely, Balatonszőlős, Köveskál, Csobánc hegy, Tihany, Paloznak, Szent György hegy, Monoszló, és Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah, Pinot Noir - ők voltak a Vörös Balaton főszereplői, no meg persze a borok készítői. A 28 kóstolt tétel után mi is azt éreztük, hogy valóban nagyon sokszínű a Balaton-felvidék, telis-teli egyedi stílusokkal, változatossággal, mind fajták, mind talaj, mind klíma tekintetében. És ha az út fontosabb, mint maga a cél - ahogy azt szokás mondani - érdemes lesz a jövőben az északi part útját követni vörösborok tekintetében (is).
Vörös Balaton a Jásdi Borteraszon - Fotók: Wawrzsák László |
Ahogy azt Török Csaba a sajtótájékoztatón megállapította, véleménye szerint a borok minősége sokkal magasabb annál, mint amennyire mellé mertek eddig állni, így még nagyobb érdeklődéssel vártuk, milyen impressziók érkeznek majd a pohárból a 28 tétel által.
Annyi biztos volt, hogy nagyon sokszínű lesz a sor, hiszen a Balaton-felvidéken annyira egyediek a talaj és mikroklíma - ezáltal a különböző szőlőfajták - adta lehetőségek is, hogy - ahogy azt Pálffy Gyula megfogalmazta - még egy adott dűlő bal és jobb sarka között is van különbség. Jásdi István pedig úgy foglalta össze mindezt, hogy "a Balaton-felvidék egy mozaik", tehát pont e sokszínűségnek köszönhetően több az észak-balatoni vörösborokkal kapcsolatban a játéklehetőség, vagy éppen a mozgástér például a gasztronómiában.
Török Csaba (2HA Szőlőbirtok) és Jásdi István |
Hogy mitől lesz (lehetne) mégis egységes arculata, vagy fogalmazzunk úgy, marketingje az északi part vörösborainak, arra szintén Török Csaba és Jásdi István "hangos gondolkodása" adott választ: talán egy, a Csopaki Kódexhez hasonló eredetvédelmi és védjegyoltalmi rendszer lenne a megoldás, egy együttes garancia, amely összefogná, és keretbe helyezné az északi part vörösborait. Egyelőre azonban - ahogy azt valamennyien megfogalmazták - "ismerkednek" a termőhely és a szőlőfajták adta lehetőségekkel, adottságokkal. Időben még kevés a tapasztalat, az azonban - teszem hozzá - egy külön bónusz számunkra, borkedvelők számára, hogy már ezen "útkeresések" során is figyelemreméltó tételek születnek.
A kóstolást a Csidei Zoltán, Gősi Péter és Molnár Szabolcs nevéhez fűződő, Olaszrizling és Kékfrankos fajtákkal dolgozó Guden Kisbirtok 2013-as Kékfrankosával kezdtük. A pici, mintegy másfél hektáros birtok paloznaki, csopaki, és pécselyi szőlőterületekből áll, a Kékfrankos ez utóbbi, kicsit hűvösebb fekvésből származik, makulátlanul tiszta, könnyű, jó ivású, vidáman gyümölcsös, finom talajjegyekkel, ez utóbbi jellemző borokban történő prezentálása pedig a (kis)birtok vállalt "küldetése".
Mindössze egy lépéssel balra a csopaki Jásdi Pince 2013-as Cabernet Franc-Merlot házasítását kóstoltuk, amelyből a Cabernet Franc nemes egyszerűséggel "itt a ház előtt" termett, a Merlot pedig vásárolt szőlőből, picit feljebbről, déli fekvésből származik, és francia hordóban érett az alapanyag. Kifejezett gyümölcsösség pici fűszerrel "szórva", barátságos tanninokkal, és az elmaradhatatlan ásványossággal - amely egyébként a délután kóstolt tételek nagy részénél rendre megjelent. A Ranolder Cabernet Franc válogatás 2012-es tételével folytattuk a sort, kifejezett málnás jegyei mellett némi kakaóporos-kávébabos ízvilággal, és határozottabb tanninokkal.
Figuláéknál a 3 névre hallgató házasítás 2012-es tételével indítottunk (Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc-Merlot), friss piros bogyós gyümölcsök, vibráló savak, könnyedebb felépítés jellemzik a bort, mellette a 3-5 hl-es használt, szigetvári Trust hordók finom fűszereivel. A balatonszőlősi Öreghegy dűlőből származó 2012-es Cabernet Sauvignon 8,5 hónapot töltött másodtöltésű hordóban, és bár erőteljesebbek, de még mindig a finom és elegáns kategóriában maradnak a tanninok. Egyelőre nem forgalmi tétel, de piacra kerülése hamarosan várható.
Szabó Gyulához, vagyis a Káli Kövek asztalához mentünk tovább, ahol a pince első vörösborát, a 2013-as Cabernet Sauvignon-t kóstoltuk. Ahogy azt Gyula is megfogalmazta, ez a Cabernet Sauvignon Pinot Noir-os arca, és valóban, a Fekete-hegy vulkanikus területén termett alapanyag kézi csömöszöléssel, 3 hétig tartó héjon erjesztéssel, másfél éves tölgyfahordós érleléssel finoman gyümölcsös, de - Cabernet Sauvignon-tól szokatlanul - nagyon könnyed, viszont érett jegyeket felmutató borrá vált.
A Csobánc hegyen található Villa Tolnay 3 tétellel érkezett, a Magnus Merlot 2011 erőteljesebb tanninjaival szemben a vibráló savak tartják az egyensúlyt, aszalt gyümölcsös, érett jegyei pedig kerekítik a bort. A 2009-es Névtelen házasításban (65% Cabernet Sauvignon-35% Merlot) az érett gyümölcsösség és az ásványosság még inkább előtérbe kerül, és a letisztult hordójegyek is beköszönnek. A Primus Cabernet Sauvignon 2009-es tételében - bár ez a Villa Tolnay stílusát ismerve természetes - ismét az ásványosság, a talajjegyek, az érett gyümölcsösség, és a hordók jól eltalált ízvilága dominál, no meg a hosszú érlelhetőség.
Pálffy Gyula |
A kékszőlőket tekintve egyelőre "csak" Cabernet Sauvignon és Syrah fajtákkal dolgozó - de Kékfrankos telepítéssel bővülő - pincénél 2007-től organikusan gondozzák a szőlőket, a dűlős vörösborok spontán erjesztésűek, és 18 hónapos érlelést kapnak többször használt kis tölgyfahordókban, majd szűrés nélkül kerülnek palackba. A 2013-as friss érzetű, lendületes savakkal rendelkező Cabernet Sauvingon-t, az izgalmas, több rétegű, étcsokoládés-pörkölt kakaóbabos, fűszeres 2013-as Syrah-t, valamint a 30%-ban Cabernet Sauvignon és 70%-ban Syrah-t tartalmazó Kál-Horka 2012-es házasítást ismerhettük meg.
A kóstolást muszáj volt megtörni a további boroknak történő "megágyazás" erejéig, méghozzá a veszprémi Chianti Delicate antipasti táljával, amelyet érdemes egy picit részletesebben is megismerni: a sümegprágai sajtkészítő, Kalla Roland 6 hónapig érlelt tehénsajtja, a dunaharaszti Ficsor Árpád ementáli jellegű nagylyukú sajtja, sonkákból egy dél-tiroli speck, valamint egy pármai sonka, kolbászból a Békési Húsfeldolgozó szilvalekváros házikolbásza, és enyhén csípős vékonykolbásza, olívabogyóból a spanyol Gordal fajta, valamint olasz szárított paradicsom, marinált fűszeres fokhagyma, illetve savanyított sárgadinnye mosolygott a tányéron.
Sajtrészlet a Chianti Delicate választékából |
A borok kóstolását a "szemközti" oldalon, vagyis a még mindig makacsul ködbe burkolózó Balaton felé eső "soron" folytattuk, és mivel a délutánban már jócskán benne jártunk, nemcsak a köd, de az egy négyzetméterre jutó (vörös)borkedvelők száma is jelentős mértékben sűrűsödött, picit pörgősebbre hangolva a kóstolás menetét.
A Paloznakon található, de Csopakon, Balatonfüreden, és a Tihanyi Belső-tónál is ültetvényekkel rendelkező, Homola Szabolcs tulajdonos és Homonna Attila főborász nevéhez fűződő Homola Pincészet tihanyi területein termett 2013-as Kékfrankosával lendültünk újabb kóstolásba. A bor 500 literes hordóban érett 14 hónapon át, telt gyümölcsössége közepesnél nagyobb testtel párosul. A 2013-as Syrah finomabb tanninokkal, vibráló savakkal, a 2013-as Cabernet Franc pedig picit "húzósabb" tanninokkal, pörkölt kávés, meggyes jegyekkel jelentkezik.
Egyetlen lépéssel máris a csopaki Szent Donát vöröseinél termettünk, itt két idei, 2015-ös Kékfrankos hordómintát hasonlíthattunk össze, az egyiket csopaki, a másikat pedig tihanyi termőhelyről. Előző friss, lendületes savai mellett intenzív gyümölcsösséget és "melegebb", dorombolóbb árnyalatokat mutatott, míg a tihanyi (Lapi dűlőből származó) tétel - mely 30-40 éves ültetvények termése, és egy hűvösebb klímájú gejzírplatón, nyugati-délnyugati fekvésben termett - hűvösebb eleganciával és savkészlettel jelentkezett. A Csopaki ültetvény szűztermését, vagyis a 2012-es Kékfrankost is megkóstolhattuk, kakaós-csokoládés jegyei nemcsak a hordóhasználatról, de a terület és klíma adta egyedi tannintermelésről is meséltek. A birtok új címkevilággal is jelentkezett: az eddigi, Szent Donátot, a csopaki szőlők védőszentjét ábrázoló címkék helyett egy Omega jelben ábrázolt szőlőfürt lett a birtok jelképe.
Török Csabához "oldalaztunk" tovább, a Szent György-hegyen található 2HA Szőlőbirtok boraihoz, ahol a 2013-as Shiraz-zal kezdtünk. 12 hónapot töltött a bor másod-, harmad-, és negyedtöltésű hordókban, azzal a megfontolással, hogy a fajta adta fűszerességen kívül már csak kevés fűszeresség kerüljön a tételbe.
A mindössze fél kilogramm körüli tőketerhelésű alapanyagból készült Courage Merlot 2012 alapanyaga pedig 2008-as telepítésből származik, immár 6. termő évét járja. 1 évet töltött a bor hordóban, a jelentősen visszafogott tőketerhelés, valamint a hordóhasználat a bor koncentrált ízeiben is érezhető, sűrű, komplex tétel.
A 2012-es Courage cuvée pedig - amely egyharmad Cabernet Franc, egyharmad Merlot, a fennmaradó egyharmadon pedig 50-50%-ban osztozó Petit Verdot és Shiraz házasításából készült - szintén telt, hosszan szálazgatható és érlelhető tétel, melynek 2013-as évjáratából érik még a pincében, de a 2014-ös évjáratból sajnos nem fogunk Courage házasítással találkozni.
A köztudottan "vörösboros" birtokként számon tartott Liszkay Pincészethez érkeztünk a kint már sötétbe hajló késő délutánban. Ahogy azt Liszkay Mihály a sajtótájékoztatón elmondta, 9 év tapasztalatai után kezdik érezni igazán, mi a különbség a fajták és a termőterületek között.
Liszkay Mihály |
A Vörös Balatonra a másod- és harmadtöltésű hordóban 16 hónapig érlelt, elegáns, letisztult vonalú, finom ízvilágú 2011-es Cabernet Franc-t, a kicsit robusztusabb 2011-es Cabernet Sauvignon-t, és a birtokon egyedüliként hordós érlelés nélkül készülő Giulia Cabernet Franc 2013-as friss, lendületes, gyümölcsös tételét kóstolhattuk.
Balra János von Beöthy (Csobánc Bormanufaktúra) |
A Csobánc hegy vörösboros adottságait - a Villa Tolnay borain kívül - még egy helyen, vagyis a János von Beöthy nevéhez (is) fűződő Csobánci Bormanufaktúra asztalánál is feltérképezhettük. A 2012-es Pinot Noir dűlőválogatás a Köveshegyről, a meggyes-fűszeres 2012-es Kékfrankos válogatás, a markáns, de finom tanninú, ásványos 2012-es Syrah - mely fajta jó évjáratokban önállóan, amúgy pedig a Gilgames vörös házasítás alapboraként jelenik meg -, és a 2013-as Merlot is megmutatta a különböző fajták különböző lehetőségeit, adottságait a termőhelyen.
A Petrányi Pncészetnél Ripka Gergővel kóstolhattak a vendégek |
Kóstolónkat a csopaki Petrányi Pincészet asztalánál fejeztük be, ahol Ripka Gergővel, a birtok értékesítési vezetőjével kóstoltuk a 2013-as Derű Cuvée-t (Merlot-Kékfrankos-Cabernet Sauvignon), és a fiatal ültetvényről származó, finom tanninokkal, érett gyümölcsösséggel és fűszerességgel rendelkező 2013-as Syrah-t. A borok érlelésére kisméretű magyar és francia hordókat használnak, a területek pedig a csopaki Szitahegyi dűlőben találhatók.
Csopak, Pécsely, Balatonszőlős, Köveskál, Csobánc hegy, Tihany, Paloznak, Szent György hegy, Monoszló, és Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah, Pinot Noir - ők voltak a Vörös Balaton főszereplői, no meg persze a borok készítői. A 28 kóstolt tétel után mi is azt éreztük, hogy valóban nagyon sokszínű a Balaton-felvidék, telis-teli egyedi stílusokkal, változatossággal, mind fajták, mind talaj, mind klíma tekintetében. És ha az út fontosabb, mint maga a cél - ahogy azt szokás mondani - érdemes lesz a jövőben az északi part útját követni vörösborok tekintetében (is).
(Fotók: Wawrzsák László - Borgőz borblog)
A kóstolt borok:
Guden Kékfrankos 2013
Jásdi Cabernet Franc-Merlot 2013
Jásdi Ranolder 2012 (Cabernet Franc válogatás)
Figula 3 2012 (Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc-Merlot)
Figula Cabernet Sauvignon 2012
Káli Kövek Cabernet Sauvignon 2013
Villa Tolnay Magnus Merlot 2011
Villa Tolnay Névtelen Cuvée 2009
Villa Tolnay Primus Cabernet Sauvignon 2009
Homola Kékfrankos 2013
Homola Syrah 2013
Homola Cabernet Franc 2013
Szent Donát Csopaki Kékfrankos 2015 (hordóminta)
Szent Donát Tihanyi Kékfrankos 2015 (hordóminta)
Szent Donát Csopaki Kékfrankos 2012
2HA Shiraz 2013
2HA Courage Merlot 2012
2HA Courage Cuvée 2012
Liszkay Cabernet Franc 2011
Liszkay Cabernet Sauvignon 2011
Liszkay Giulia Cabernet Franc 2013
Liszkay Giulia Cabernet Franc 2013
Csobánci Bormanufaktúra Pinot Noir 2012 (hordóminta)
Csobánci Bormanufaktúra Pinot Noir 2011
Csobánci Bormanufaktúra Kékfrankos 2012 Selection
Csobánci Bormanufaktúra Syrah 2012
Csobánci Bormanufaktúra Merlot 2013
Petrányi Derű Cuvée 2013 (Merlot-Kékfrankos-Cabernet Sauvignon)
Petrányi Syrah 2013