A megérzéseimre hagyatkozom - Lenkey Gézával kóstoltunk a Tastevino-ban

"Ember és bor tartását annak gerince adja!

Kettejük közt a kapocs az áhítat."

(Nagy Zsolt - Bor&Sodó blog)

Négy évvel ezelőtt - nagyjából ilyentájt, amikor a mandulafák virágzása font illatos rózsaszín vattacukor-pamacsokat a tájba - született egy bejegyzés itt a blogon Lenkey Gézáról. Akkor először került mottó blogbejegyzésem elé, és úgy gondoltam, maradok is ennél a "hagyománynál", ha Gézáról van szó. A mostani idézet ráadásul onnan származik, ahol ezen a februáron Gézával találkozhattunk, vagyis Sopronból. 

Lenkey Géza

Ez a Zsoltnak köszönhető spontán impresszió annyira kifejezi mindazt, amit azon az estén kóstolhattunk, érezhettünk, tapasztalhattunk, gondolhattunk - Gézának, valamint borainak köszönhetően - hogy akár most kitehetném az utolsó pontot a bejegyzés végére, és lecsukhatnám a laptop tetejét, mert minden benne van ebben a két mondatban Géza szívétől-lelkétől a borok súlyáig-mélységéig. De inkább maradok, és elmesélem, milyen is volt az az este a soproni Tastevino-ban.

A sommelier Takács Alexandrosz

Legutóbb Tóth Gusztival "olívászkodtunk" itt, ebben a belvárosi, egyszerre elegáns, egyszerre fiatalos, otthonos soproni borbárban, ahol Géza kóstolóján az egy négyzetméterre jutó sommelier-k száma mind a vendéglátók, mind a vendégek körében meglehetősen nagy volt, de ez a tény a többi estre is igaz, mondhatni, Szabiéknál ez alap. Elég ugyanis akár csak a bár tulajdonosára, a 2007-es magyar bajnokra és 2010-es chile-i világbajnoki negyeddöntősre, Lukács Szabolcsra - aki édesapja, a sármosan kedves, barátságos és előzékeny Szabolcs "bácsi" segítségével vezeti a helyet - vagy Takács Alexandroszra, alias Alexre gondolni. (A hely neve is erre a szakmára utal, hiszen a sommelier-k kóstolócsészéjét nevezik tastevin-nek.)

Az est vendége tehát a kispesti "srácból" komoly és megfontolt mádi borásszá érett Lenkey Géza volt, aki bevallása szerint másodszor járt aznap este Sopronban, korábban egy meccs kapcsán látogatott el a városba, most pedig a borok "hozták" ide. Ahogy azt már megszokhattuk Gézától, az estből elejétől végéig személyesség, bensőséges hangulat, nyugalom és a legeslegfontosabb, őszinteség áradt.

Minden egyes bor történetét elmesélte, beleszőve olyan fontos felvonásokat is, mint például a birtok átvétele édesapja halála után - akitől a mai napig őriz két literes ballonnyi száraz szamorodnit -, vagy a sok mindent meghatározó beszélgetés 2001 telén Szepsy Istvánnal, aki anno úgy nyilatkozott Gézáról, hogy ő az, akire mindig lehet számítani, akinek a szőlősorai mindig pedáns rendben vannak, de azt is elárulta Géza, mikor érezte úgy, hogy igazán megtanulta tisztelni a szőlőt.

2002 óta ő hoz meg minden döntést a szőlőben és a pincében, a természet tiszteletéből eredően pedig nem használ fajélesztőt. Kikapcsolni, gondolkozni legszívesebben a Bomboly dűlőbe jár, hiszen ahogy ő mondja, a dűlő "terápiás hely". Azt is elárulta magáról, hogy nem szereti a sablonokat, és nagyon fontosnak tartja a szerénységet, hiszen amint azt gondolja, hogy mindent tud, rögvest megüti a bokáját. Dűlőinek titkát pedig - ha nem is ismeri teljesen - de közel jár a megfejtésükhöz. Ez már csak azért is biztos, hogy így van, mert ez bizony sokáig érlelt, komoly boraiból is érezhető.

Az estet egy nyári bor, a Fecsegő 2011-es tétele nyitotta (80% Furmint, 20% Hárslevelű). A bodrogkeresztúri Hegyfarok dűlő alapanyagából készült bort Géza azért (is) készítette, mert szerette volna, ha a nyár gyümölcsös, üdébb, közkedvelt borai közé bekerülne Tokaj könnyedebb, mégis komolyságát mutató arca is. Mintha csak helyeselne a Fecsegő, a palackon átszűrődő fény, mint a napsugár kezdte pásztázni a címkén álldogáló madárkákat. Persze a könnyedebb stílusban is ott van a gondoskodó, borait tisztességgel útjukra felkészítő, "Gézás" vonás, ugyanis másfél év palackos érlelést kapott a citrusos, nyári almás, lendületes savakkal teli, frissítő, minden kortyával nyárba repítő tétel.

Aztán persze érkeztek a régebbi évjáratok borai, visszafelé haladva az időben, ezzel együtt visszafelé követve Géza útját és emlékeit is. Érdekes időutazás volt, főleg, hogy hozzákóstoltuk a "mérföldkő"-borokat is.

A 2009-es Hét hordó dűlőszelektált Furmintok házasítása, 18 hónap hordós, majd palackozás után 3 éves érleléssel. Itt emelte ki Géza, hogy érdemes a borkedvelőknek a  tételek forgalomba hozatalát, vagyis a piacra lépés időpontját is figyelni - ezen a tételen jól látható módon fel is tüntette - hiszen a mostanság divatos, gyors fogyasztásra szánt borok világában könnyen gondolhatjuk azt, hogy 2015-ben egy 2009-es fehérbor talán már csak egy bennragadt tétel, holott Géza pontosan akkor bocsátja útjára palackjait, akkor engedi csak el a kezüket, amikor azokat erre maximálisan késznek érzi.

A Hét hordóban már érezhettük azokat a jellegzetes "köves" illatokat-ízeket, amelyek, ahogy azt Géza megfogalmazta, olyanok a borban, mint a zene esetében az AC/DC, vagyis, ha "megszólalnak" azonnal fel lehet ismerni róluk Tokaj-hegyalját. Mintha csak koreografált lenne a történet, Szabolcs máris elővarázsolt néhány darabkát a terroir-ból, a kövek büszke szülőként "feszítettek" a palackok mellett, mi pedig még komolyabb vizek, pontosabban borok felé eveztünk, a 2008-as Túlélő következett a sorban.

A 60% Furmint, 30% Hárslevelű, és 10% Sárgamuskotály házasságának alapanyaga egy igencsak embert és szőlőt próbáló évjáratban született, amikor is az elmúlt negyven év legagresszívebb lisztharmat fertőzése támadta meg az ültetvényeket. Ráadásul Géza egymaga döntött minden egyes lépésről, megküzdve a nehéz évjárat kihívásaival. A Túlélő 2008 mára bebizonyította, hogy érdemes volt: friss lendülete mellett telt, krémes, aszalt barackos, nagy vitalitású, finom savakkal és selymességgel, sós-ásványos vonalakkal. Nem maradt el a bor mellől Géza visszaemlékezése sem: amiről azt gondolta - például a 2008-as évjáratról - hogy gyötrelmes, és nehézségekkel teli időszak, arról később sokszor beigazolódott, hogy végig szépséget és teljességet hordozott magában.

A Holdvölgy szépen komponált, 9 hónapig zempléni tölgy hordóban érlelt 2007-es tételével (65% Furmint, 35% Hárslevelű) léptünk tovább, pontosabban visszafelé az időben. Ebből az évjáratból elsőként ez a bor készült el, és ahogy azt anno 2011-ben, a 2007-es évjárat bemutatóján elmondta Géza, számára ez a bor soha nem unalmas, mélységei, magasságai és titkai vannak, melyeket szeret megfejteni. Azóta eltelt négy év, a bor nyolcadik évébe lépett, narancsolajos, telt, selymesen krémes, telis-tele lédús barackos, érett déligyümölcsös vonalakkal, és persze a kövek finom "fűszerével", no meg a savak határozott tartásával.

A December (100% Furmint) száraz (!) tétellel 2005-be érkeztünk, abba az évjáratba, amely igencsak nehéz volt, hűvös, csapadékos időjárásával, és a Mádon május 4-én délután háromnegyed háromkor bekövetkezett özönvízszerű jégesővel. A patak kilépett medréből, az áradás milliós károkat okozott, és emberéletet is követelt. Ez volt az az év, amikor Géza igazán megtanulta tisztelni a szőlőt, hiszen a vihar pusztítása és a nehéz évjárat ellenére új hajtásokat nevelt, lett megfelelő termés, és lett szüret is.

A Kishegy dűlőben azonban kint maradt a szőlő, mert Géza nem tartotta elég jó alapanyagnak, igazából le is mondott már róla. Amikor azonban megkóstolta, az íze jó volt, így azt gondolta magában, ez a szőlő mégiscsak akar valamit. Így aztán 2005. december 13-án mínusz 5 fokban leszüretelték.

A már kétszer kiaszúzott alapanyagból egy hordónyi bor lett, amely extrém hosszú érlelést kapott - öt és fél évet töltött hordóban -, majd másfél évet palackban. És hogy a számmisztika még folytatódjon kicsit az 5-ös szám jegyében, 555 palack készült belőle mindössze. Illatában-ízében dió, erdei gomba, naspolya, grillázs, rumba áztatott mazsola, szamorodnira emlékeztető aromavilág. Megfontolt bor, ásványosságát is csak finoman szövi a gazdag részletek közé.

- A hordónak és a kövességnek előbb-utóbb össze kell találkoznia - mondta Géza, immár az Édes kövek 2010-es tételével a pohárban, majd hozzátette, hogy kizárólag zempléni tölgy hordókat használ,  mert szerinte nem éreznék jól magukat a borok egy amerikai hordóban. - De lehet, hogy rosszul gondolom... A megérzéseimre hagyatkozom - fűzte hozzá.

A Furmint és Hárslevelű házassága nyolc hónapot töltött hordóban, a tervezett 100 gramm/liter cukor helyett végül csak 75 maradt. A névválasztás pedig úgy esett, hogy ilyen minerális édes bora még nem volt Gézának azelőtt. Citromlekvár, kandírozott citrushéjak, aszalt gyümölcsök, fantasztikus savak, és egy picinyke grapefruit-csepp a lecsengésben - természetesen az elmaradhatatlan ásványossággal együtt. Ezen a ponton kezdtem el vágyakozni egy csodás narancssaláta után, mézédes naranccsal, jófajta olívaolajjal, durva szemű tengeri sóval, és friss pirítóssal...

Narancssaláta nem, de a száraz Túlélő 2008 édes testvére, a Dárius 2008 megérkezett. 81% Furmint, 19% Hárslevelű, 65 g/l cukor, 4-5 hónap hordós érlelés. Telt, krémes, selymes, hosszan nyelvet simogató textúra mézzel, barackkompóttal, érett körtével, tejcsokoládéval, és finom ásványossággal - ez utóbbi kapcsán Géza is megjegyezte, hogy az Édes kövek jóval ásványosabb karakterű. A névválasztás Géza unokaöccse, Dárius után történt, mint megtudtuk, ezt a 2008-as tételt érezte leginkább hasonlónak a birkózó és sakkozó, vagyis tűz és víz Dáriushoz.

A soproni estét a 2000-es évjárat 6 puttonyos aszújával zártuk. Furmint és Hárslevelű aszúszemekből, felöntőborként a mádi Nyulászó dűlő Furmint újborát használva, 2 év és 8 hónap hordós érleléssel készült. Grillázs, leheletnyi fahéj, kandírozott gyümölcsök, kamilla, citrusok, sóskaramella, mindez Tokaj-hegyalja csodás savaival gazdagítva... Bevallom, nehéz volt megszólalni az est végén, illetve valahogy nem is akaródzott.

Megnyugtatott, lelassított az este, a borok, a gondolatok, talán az idő is megállt picit, és bekukucskált a soproni borbár ajtaján, talán oda is intett Gézának, aki - láthatóan, érezhetően, és borai által kóstolhatóan - szintén nem siet sehová. A szőlőnek, a bornak, és saját magának is időt hagy, az a mondata pedig, hogy "Mádért én még az ördöggel is cimborálnék, vagy legalábbis elgondolkodnék az ajánlatán..." azt hiszem, végképp mindent elárul a kövekhez, a természethez, és a borokhoz való viszonyáról.

Egy Fecsegővel, Alexszel, Szabolccsal, Gézával, Zsolttal és Szabolcs bácsival töltött pillanatot még magunkkal vittünk az estéből, átmenteni az utókornak, vagy csak úgy őrizni magunknak, magunkban, talán mindegy is... Mindenesetre ez volt az...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

                 

Bor, olíva, Sopron – A Tastevino-ban „olívászkodtunk”

Széttaposott zöld mogyoró, hervadó krizantémok, kakaóvaj, paradicsom… Néhány, elsőre különösnek hangzó jelző azok közül, melyeket Tóth Guszti olívaolaj szakértő használt az olajok szagolgatása és ízlelgetése közben, de ami a legszebb az egészben, tényleg ott lapultak ezek a zamatok a folyékony aranyakban. A soproni Tastevino Borbár és Vinotékában a poharakba ezúttal ugyanis nem borok és pezsgők - pontosabban nem csak azok - csordultak, hanem olívaolajok is. Úgy értem, igazi olívaolajok.

Tóth Guszti olívaolaj-szakértővel "olívászkodtunk"

A picike, franciás, kis asztalkái mellett összebújásra csábító, otthonosra hangolt soproni belvárosi borbár minden helye elkelt erre az estére, pedig ez már nem is az első alkalom volt, hogy az igazioliva stábja (Guszti, és felesége, Bori) elhozta a Tastevino-ba finomabbnál finomabb portugál és spanyol kincseit. És annál még sokkal többet… Az igazságot is. Mert bizony lehullt a lepel a „bolti” olívaolajokról, és ha ezek után is a hazai nagy élelmiszerüzlet láncok polcain található olívaolajok között matatok, csapjak rá a saját mindkét kezemre, és meg is érdemlem, de tényleg. 

Mert hát legyünk őszinték, ki ne álldogált volna legalább egyszer életében a hiperszuper polcok előtt hosszasan, hogy melyiket is válasszam? Olívaolaj-szakértőket kivéve, valószínűleg a többség tanácstalan, mi az igazán jó választás, hiszen hallottunk már olyan kategóriákról, mint extra szűz olívaolaj, szűz olívaolaj, meg „sima” olívaolaj, de valljuk be, sokszor nem is tudjuk, mit jelentenek ezek a szavak pontosan.

Olajsor

Pedig jó, ha tudatosak vagyunk az olajok vásárlásakor (is), és nem dőlünk be például az amúgy minőségi garanciát egyáltalán nem jelentő extra szűz kifejezésnek. Ez a kategória ugyanis csak az olaj kinyerési módjára és vegyi összetételére vonatkozik, de a nagy olívaolaj forgalmazó márkák esetében ez csupán a különböző termelők, különböző termőhelyek - néha akár különböző országok - különbözőképpen kezelt, majd nagy mennyiségben felvásárolt és összeöntött olajáról van szó.  

Guszti szemléletes példájával élve ez körülbelül az a kategória, amikor – tételezzük fel - bemegyünk egy vinotékába borvásárlási célzattal, de ott csupa olyan palack sorakozik, amelyen semmi más nincs feltüntetve, mint az, hogy: Bor. Vagy: Minőségi bor. Se termelő, se fajta, se termőhely. Megvennénk-e így a bort? Ugye nem? Guszti javaslata szerint tehát három dolgot mindenképpen keressünk a palackon: a felhasznált bogyófajtát (vagy azok arányát), a termőhely, vagy régió, illetve a termelő nevét.

Miközben Guszti mindenféle kertelés nélkül bemutatta nekünk az olívaolajok „árnyékos” oldalát (részemről hála neki ezért!), Bori kiosztotta az első kóstolandó olajt, a spanyol Cortijo Garay Hojiblanca-t, vagy, ahogy Gusztiék jellemzik, a „mosolygós” olajt. Ez egy fajtaolaj, hiszen egyetlen fajtából, 100%-ban hojiblancából préselik, a fajtát pedig kizárólag Dél-Spanyolországban, Córdoba, Granada, Malaga és Sevilla térségében termesztik. Selymes, lágyan krémes olaj, illatában játékos déligyümölcs aromákkal, ízében citrusokkal, annyira frissítő és könnyed olaj, hogy már valóban csak egy nagy tál frutti di mare hiányzott az asztalkáról. Na meg némi tengerpart Sopronból, de ne legyünk telhetetlenek.

Lukács Szabi degorzsál

Amíg mi belefeledkezve élvezkedtünk az olajon, a háttérben a Tastevino tulajdonos-sommelier-je, Lukács Szabolcs degorzsálásba kezdett, ugyanis nem ám csak úgy önmagukban kóstolgattuk az olajokat, hanem kíséretet is kaptunk hozzá. Első körben egy 2008-as degorzsálatlan pezsgőt a Taschner Pincétől. Zamatos, vajas, krémes és narancsos-citrusos aromák nyújtózkodtak a pohárban, akárcsak a Hojiblanca esetében.

- Ez nem importbuli – mondta a folytatásban Guszti, utalva arra, hogy az igazioliva nem pusztán egy olívaolaj beszállító vállalkozás, hiszen az óriáscégek innen-onnan összevásárolt tömegolajaival szemben ők a termelőket képviselik, személyesen ismerik őket, sőt, állandó kapcsolatban állnak velük. Minden egyes újabb olaj kiválasztását gondos és szakértő kóstolás előzi meg, hiszen Guszti személyében elismert olívaolaj szakértőt tisztelhetünk.

Közben a második olaj érkezett a pohárba a baszk Artajo Albador Frutado „személyében”. Szintén fajtaolaj, 100% arbequina felhasználásával készült, kóstolásakor pedig a vágott fű, az alma és a vanília aromák mellé már beköszöntött az a torkot kapargató érzés, ami jó esetben még néhány diszkrét köhécseléssel megszüntethető, de a „durvább” olajok kóstolásakor már csak kétségbeesett krákogással és vad kenyérevéssel leplezhető. Gusztitól megtudtuk, hogy ezt a torokkaparó érzést – amelyet a szakmában borsosságnak hívnak - a bogyók antioxidáns tartalma okozza, amely annál nagyobb, minél zöldebb a bogyó.

Bori tölt

A kínálat legaromásabb olaja, az Estepa Virgen D.O. kóstolása közben aztán tényleg megtanultunk kóstolni is. Történetesen – akár időnként a bort - nem árt picit kézzel melengetni a poharat, majd húsz másodpercre kézzel letakarni, és utána beleszagolni a felszabaduló aromákba. Az Estepa Virgen esetében ez tömény frissen vágott fű és friss, zöld dió, ízben pedig egyre erősödő csípősség. Ez az olaj már egy házasítás, négyféle bogyóból készült, úgymint hojiblanca, arbequina, manzanilla, és lechín. És hát essék szó egy kicsit arról is, hogy mindezt mihez is társítsuk? Gusztiék ajánlása szerint paradicsomsalátához, padlizsánkrémbe, vagy tésztához is remek.

Szabolcs mindeközben egy Ludányi Birtokborral (Hárslevelű, Rizlingszilváni, Sárgamuskotály) örvendeztetett meg minket. Az érett, dús, keleties illatok és ízek, a szőlővirág aromák, a masszív savak és ásványok szépen átkísértek minket Portugália következő olajának zamataihoz. Ő nem volt más, mint a Terras de Ponchão D.O.P., egy szűretlen házasítás, méghozzá galega és cobrançosa bogyókból. A pohárból kikandikált a friss kerti paradicsom illata, itt az ízvilág pedig már rusztikusabb, karakteresebb volt.

Mi kóstolunk

Akárcsak a borsor, az olívaolaj sor is szépen ívelt felfelé, úgyhogy az Artajo Arróniz kóstolásakor már meg sem lepődtünk a kakaóvajas, kávés aromákon. A 100%-ban arróniz fajtából nyert olaj a világ tíz legjobb olajának egyike, és mivel Guszti az este során nem először vont párhuzamot az olívaolaj és a bor között, érdemes szót ejteni a terroir-ról, a fajtáról és a klímáról is, amely akárcsak a szőlő, az olívabogyók esetében is nagyon fontos.

Az arrónizt zölden szüretelik – torokkapargatás tehát maximálisan garantált – és az egyedi terroir-nak köszönhető a belőle nyert olaj különlegessége. A talaj meszes, a klíma pedig napos, száraz, jelentős napi hőingadozással, amely miatt a bogyók érése az éjszakai órákban lelassul. Na és itt jön az, ami igazán izgalomba hozott, vagyis Gusztiék Artajo Arróniz-hoz adott ételajánlása: „a vaníliafagyi-olívaolaj-tengeri só kombóhoz hasonlóan akár magas kakaótartalmú csokoládéfagylalt tetejére, pár szem tengeri sóval (ha van, fekete olajbogyós ízesített sóval).” Hoppszlá…

És ha már kezdett „eldurvulni” az este, a poharakba is vörösbor csordult, a cseresznyés és fűszeres Szentesi Pinot Noir 2011. Közben Guszti elmondta, hogy legjobb az olajokat frissen fogyasztani, mivel az idő előrehaladtával veszítenek minőségükből, tehát – szemben az érlelhető borokkal – nem tarthatók el évekig. Hiába akadunk tehát rá egy remek évjáratra (mert ez, ahogy a szőlő, úgy az olívabogyó esetében is nagyon fontos tényező), és hiába olvashatjuk jogszabályi előírások miatt a 3 éves szavatosságot a palackon, nem érdemes sokáig tartogatnunk.

Sztárolaj

A bitang erős Rosmaninho Gourmet Selecção D.O.P. kóstolásával folytattuk, na és hát itt bólintottak be a képbe a hervadó krizantémok. Ez a legjobb dűlők legjobb olajából készülő küvé verdeal, madural és cobrançosa bogyók eredetvédett házasítása, készítője pedig, a Cooperativa de Olivicultores de Valpaços rendre a világ élvonalában szerepel évről évre. Karakteres és erős, jókora kesernyével és csípősséggel.

Őszintén bevallva, a hatodik olaj után azt gondoltam, itt a vége, és már nem fokozható tovább a „borsosság”, de akkor még Guszti beküldte a sor végére az olasz De Carlo-t. - Tulajdonképpen ez az olaj semmire sem használható - jegyezte meg viccesen Guszti, utalva az olaj hibátlan és különleges mivoltára, ami miatt jól el is nyerte a Flos Olei versenyen a világ legjobb extraszűz olívaolaja címet. Ahogy nem locsolunk össze-vissza egy különleges, nagy bort sem, hanem inkább várunk a megfelelő alkalomra és lélekben is készülünk kicsit kibontására, úgy ezt az olajt is körültekintően érdemes használni. Coratina fajtából készült az olaj, benne füves, kapros, citrusos, mentás ízekkel, hosszú, csípős utóízzel. A bogyók őrlése gránitköves eljárással zajlott, és Guszti itt ismét párhuzamot vont az olívabogyóval és a szőlővel, hiszen ez az eljárás körülbelül annyit jelent, mintha egy borhoz mezítláb, kőmedencében taposták volna a szőlőt.

Az olajsor után egy-két jó tanácsot is kaptunk Gusztitól az olajok felhasználására vonatkozóan. Például hogy a jó minőségű olívaolaj leginkább fűszer, így érdemes frissen, tálaláskor megkoronázni vele az ételt, legyen az akár saláta, leves, tészta, hal, vagy bármilyen hús, de még egy egyszerű, kenyérrel történő tunkoláshoz is félelmetesen jó tud lenni. Sokan tartanak az olajok árától, de mivel az ilyen minőségi olajokból nagyon keveset használunk egy-egy alkalommal, érdemes „befektetni” egy-egy palakcba, sokáig fogja színesíteni és nemesíteni étkezéseinket, a tévhitekkel ellentétben ráadásul egyáltalán nem megfizethetetlen áron.

Sherry-balzsamecet Pedro Ximénez szőlőből

Az olajok után Guszti egy másik finomságot mutatott be, a prémium minőségű Garay Pedro Ximénez sherry-balzsamecetet. Egy töppedésre hajlamos szőlőfajta, a kifejezetten sherry készítéséhez termesztett Pedro Ximénez szőlő mustjából készül ez az ecet, persze csak miután kitették a szőlőbogyókat a fűágyra „napozni”, és ott szépen koncentrálódott a szemekbe a cukor. A musthoz még édes Pedro Ximénez sherryt is adnak, majd mindezt amerikai tölgyfahordóban érlelik. A végeredmény egy édeskés, karamellás, mazsolás, kávés, pörkölt jegyeket hordozó komplex sherryecet, amelyet mártásokba, pácokba, vagy dresszingekbe csepegtethetünk, de „szódával is elmegy”, szóval frissítő ital is készíthető belőle. Nyáron kipróbáljuk!

Aki tehát szeretne áttérni a minőségi olívaolajok fogyasztására, és a "kevesebb több" elve szerint kisebb mennyiségű, de jobb minőségű olajokat használni, az keresse Gusztiékat, illetve az igaziolívát. Aki pedig éppen ráér, akár egy olívaolaj-bor vacsorára is benevezhet, ahol a séf - Fóti Tamás - egy olívaolajokra kihegyezett menüsort állított össze, ráadásul egy különleges olíva-fagylalt is helyet kap majd a sorban.

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Szöveg: Nagy Zita

Fotók: Wawrzsák László - Borgőz