Van új a nap(sütés) alatt! - Budavári Borfesztivál kapuzárási pánikos beszámoló

Állítólag a britek imádnak az időjárásról diskurálni, de náluk többet talán már csak az idei Borfesztiválozók beszéltek a témáról. Esik, nem esik, kimenjünk, ne menjünk, és a többi... Magam is eldilemmáztam az időt, hiszen a hétvége mindkét napjára terveztem látogatást Buda Várába, de a szombati borongós napból inkább ágyban kávézós, olvasós, esőkopácsolás-hallgatós kikapcsolódás lett.  No de aztán jött a vasárnap, vele meg a fellélegzős mosolyok, a nyár, a káprázatos napsugarak, valamint a pezsgők és a borok!

Borfesztiválilag az idei a nők éve volt

Az eredetileg két napra tervezett „annyimindent” nem lehet természetesen egy napba zsúfolni, tehát némileg rajtam is eluralkodott a „kapuzárási” pánik, vagyis a nap lenyugvásával egy időben kapcsoltam, hogy még ez sem volt, meg az is kimaradt, és mindjárt bezár háromszázvalahány napra a fesztivál. Ezért jó tudni, hogy mit akar az ember… (Egyébként nemcsak a Borfesztiválon, hanem úgy általában mindig). Mivel már rögtön az „útvonaltervezés” során eldöntöttem, hogy idén az újdonságok varázsát fogom keresni, vagyis a pincészetek kimondottan Budavári Borfesztiválon debütáló, vagy oda újdonságként elhozott, dédelgetett kincsecskéit keresgélem, e tematika köré gyűjtögettem az élményeket.

Rögtön első körben biztosra mentem, mert aki ismeri, tudja, hogy az etyeki Kertész Pincészetnél mindig történik valami. Rendre becsempésznek ugyanis valami kis különlegességet az életünkbe, így a Borfesztiválra is készültek meglepetésekkel, amelyek mindegyike - a borkaviár és a kézműves bonbonok is - Vanya Gábor „chocolatier” munkái.

Málnás bonbon Carla borkaviárral

Úgy kellett a zord idő után kiviruló napsütésben a sok-sok berobbanó bubi és finoman szétpattanó, fényes, kacagó borkaviárszem, mint egy falatka nyár. A málnás és a sárgabarackos kézműves csokoládé bonbon pedig még jobban rákontrázott a hangulatra: mindegyikük krémes, selymes, telis-teli érett, zamatos gyümölccsel, sőt, önmagában már pompás színeik is fülig érő szájat eredményeznek. A málnás bonbonomra egy kiskanálnyi Carla borkaviárt is halmoztak, így ezzel a csodás gyöngykoronával feldíszítve vittem a napra csillantani egy pohárka hűs Frizzante kíséretében.

Akik mindig meglepnek valamivel - Kertész borkaviár

A Kertész borkaviárok (Carla, Chardonnay, Pinot Noir) egyébként pontosan abból készülnek, amit nevük is sugall: az adott borokból. Hogy pontosan hogyan, az már a molekuláris gasztronómia „alkímiája”. Egy speciális eljárásról van szó, amely során a gyöngyöcskékbe zárva megőrzik a borok eredeti aromáit. A borkaviárokat minden olyan esetben érdemes tehát használni, amikor fontos, hogy a bor ízjegyei változatlan formában jelenjenek meg az étel ízvilágában, és ráadásul szép, különleges is legyen a végeredmény. Ahogy a fenti eset is mutatja, izgalmas dámát varázsolhatunk egy picinyke, helyes, zamatos bonbonból is, ha egy sikkes borkaviár kalapot teszünk a fejére.

Nők - ezúttal nem a "pult" mögött, hanem a színpadon

Miután kellőképpen felpezsdültem, az Oroszlános udvarba indultam, és ha már a Bor és Nő jegyében zajlott a fesztivál, kicsit bekukkantottam a Bor és Nő színpad eseményeibe is. A Pannónia Női Borrend tagjai beszélgettek éppen a borászatok női képviselőivel (úgymint Szabó Tímea – Bardon Borászat, Rácz Kinga – Egri Korona Borház, Dunai György Sándorné – Borpalota Borászat, vagy éppen Katrin Pfneiszl – Pfneiszl Pincészet), de nagy örömömre férfiakat is megkérdeztek arról, mi is a véleményük a hölgyekről, például akkor, ha bort készítenek, ha bort kóstolnak, vagy ha éppen ételeket és borokat párosítanak.

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus szerint a nők valóban érzékenyebben közelítik meg a borokat, és viccesen azt is megjegyezte, mindig elcsodálkozik azon, hogy mennyi kiváló anyósjelölttel találkozik előadásai során, hiszen a nők annyira apró kis fineszeket képesek „kiszagolni” a borokból, hogy az élet más területein sem árt velük vigyázni. Apropó, hölgyek… Tanár úr az egyik számomra nagyon emlékezetes sajtvacsoráján hívta fel arra az urak figyelmét, hogy nagyon egyszerű a képlet, csak meg kell figyelni, melyik hölgy kedveli a kimondottan érett sajtokat, és azokra a nőkre bizony komolyan oda kell figyelni! Teljesen egyetértek.

Heimann Zoltán borász

Azt hiszem, végül a (női) dolgok lényegét Heimann Zoltán szekszárdi borász fogta meg leginkább, amikor azt mondta, hogy mivel a hétköznapok rendelvűsége általában jobban megy a nőknek, többfelé, és szervezettebben képesek megosztani a figyelmüket, ezért is fogékonyabbak az egyébként minőségi borászatban is fontos részletekre és finom változásokra, kezdve a szőlő virágzásától, egészen a borok éréséig.

A csopaki Szent Donát Pincészetnél

Miután a női energiák már szépen körbelengték az udvart, további felfedezőútra indultam. Nem kellett sokat sétálnom, és máris a csopaki Szent Donát Pincészetnél kötöttem ki. Tettem ezt már csak azért is, mert kaptam egy „fülest” – Borfesztiválon érdemes időnként az apró, itt-ott elcsípett infók alapján közlekedni -, miszerint fehérboros vidék ide vagy oda, ajánlatos megkóstolni a 2012-es Kékfrankost. Nem bántam meg, nagyon nem. A Csopak legfelső dűlőjében született bor nagyon finom gyümölcsökkel, a talaj ásványaival, és szép tartása melletti könnyedségével hangolt rá az őszi Balatonra. Ahová egyébként, mint megtudtam, azért is érdemes ellátogatni, mert a pincészet minden októberi hétvégére tartogat valami különlegeset, lesz fügés és birsalmás hétvége, halételek hétvégéje és mangalica hétvége is.

Vida Péter első Bikavérét is megkóstoltuk 

Mielőtt elhagytuk az Oroszlános udvart, a szekszárdi Vida Péterhez kukkantottunk még be egy kóstoló erejéig, hiszen olyasmit találtunk nála, ami eddig a pincészet életében még nem volt: Bikavért. Bár Vida Péterben régóta élt a vágy, hogy elkészítsen egy nagy formátumú, de mégsem „támadó” Bikavért, az elképzeléseihez csak a 2011-es évjárat termése adta meg először a biztos alapot. Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot és Kadarka csodás négyeséből született meg a Vida Bikavér 2011, amely guruló piros bogyós gyümölcseivel, nagyon finom tanninjaival, és gazdag beltartalmával bizonyítja, hogy érdemes a sokáig dédelgetett gondolatokat egyszer csak – persze a megfelelő pillanatban - tettekre váltani…

Mandolás 2009 premier

Akár egy hermelin bundában lépkedő kecses hölgy, úgy burkolózott idén elegáns hófehérbe a Vylyan Pincészet standja. De nem csak ezzel a szemnek való újdonsággal készült a pincészet erre az alkalomra, hiszen a Borfesztivál első napjára, vagyis szeptember 11-re időzítették a Mandolás válogatás bor 2009-es évjáratának útnak indítását is. A nevében a hajdan ott termő mandulafák emlékét őrző Mandolás dűlő legszebb Cabernet Franc ültetvényéről származik az alapanyag, ráadásul egy meleg, tehát karakteresebb borokat adó évjáratból. Rengeteg dús, érett, buja piros gyümölcs, epervelő, aszalt vörösáfonya, cseresznye és pirított magvak a pohárban, miközben a tanninok finoman tapicskolják a nyelvet, a lecsengésben pedig étcsokoládé és fűszerek ölelkeznek. Telt, gazdag, de nem nehézkes bor, egyáltalán nem akar ránk telepedni, egyszerűen kifinomult és elegáns. Érdemes lesz követni őt a Borfesztivál után is.

Bukolyi Marcell és az Eger Cottage

Aztán a Kézműves Borok Háza standja következett, ahol Szentesi Katival a palackos erjesztésű, zamatos, friss, citrusos 2010-es Szentesi Fehér Cuvée Pezsgőt, Bukolyi Marcellel pedig az Eger Cottage vörös 2012-tételét kóstoltuk. Utóbbi egy új termékcsalád, az Eger Cottage vörös tétele, történetesen 100% Kékfrankos, és pontosan egy masszívabb, komoly bor, és egy fiatalos lendületű, könnyed, gyümölcsös egri határán mozog, már csak azért is, mert pontosan ez volt a cél készítésekor. Engem ráadásul még a duci madárkás címke is jókedvre derített.

Török Csaba (2HA)

És ha már ott jártunk, ki nem hagytuk volna a világért sem Török Csabát, a Szent György-hegy már csak a birtok nevében két hektáros gazdáját, hiszen a valóságban a borászat már egy picit tovább növekedett. A 2011-es évjáratot kóstoltuk végig: Pinot Gris, Shiraz, és persze a 2HA esetében elmaradhatatlan Tabunello került a pohárba, utóbbi friss, ropogós cseresznyével, kedveskedő, gömbölyítő édességérzettel, finoman húzó tanninokkal, a végén pedig a vulkáni talaj is kalapot emelt beköszönve elegáns ásványosságával.

Illés Tamással Pinot Noir-t, majd Viognier-t kóstoltunk

Néha a további újdonságokért pontosan a szomszédba kell menni, így csak pár lépést tettünk a Pannonhalmi Apátsági Pincészetig, ahol egy különleges fehér fajtát, a Viognier-t kóstolhattuk, 2012-es tétele ugyanis kivételesen önállóan került palackba. A Viognier-vel, mint a pincészet nagy testű, fehér házasításának (Hemina) egyik összetevőjével ugyanis kizárólag csak abban az évjáratban jelentkeznek önállóan, amikor fajtajellegét tökéletesen közvetíteni tudja. Ilyen volt eddig a 2011-es, és most a 2012-es évjárat is. Utóbbi tétel október első felében kerül piacra, és én a magam részéről nagyon várom, hiszen gazdag, telt, krémes, mégis friss, teli citrusokkal, barackkal, és ásványokkal, szóval kezdtem nagyon örülni, hogy még kapuzárás előtt eljutottam a standhoz.

Gere Zsoltiéknál

És hát ilyen az ősz, hirtelen zuhant ránk a hűvös levegő és a sötétség, úgyhogy még egy kicsit kalandoztunk a Villányi korzón, például Gere Tamás és Zsolt pincészeténél, ahol már a 2013-as rozé alapanyagát, az Oportót kóstolhattuk, aztán a 2012-es Kékfrankos válogatást, amelyre azért is figyelünk különösen, hiszen korábbi interjúnkban mesélt már nekünk arról Gere Zsolti, mekkora lehetőséget lát a fajtával kapcsolatban Villányban, és milyen szemlélettel képzeli el a "Nagy Kékfrankos" elkészítését.

A mádi Holdvölgynél

Az estét hol máshol, mint a Tokaji udvarban fejeztük be, ahol a mádi illetőségű pincészet, a Holdvölgy főborászával, Gincsai Tamással szemezgettük végig a borsort, amelynek tételei nagyon sokat mondó - bár angol - névre hallgatnak. A pincészet már a kétezres évek közepe óta létezik, mégis "újdonságként" tarthatjuk számon, hiszen eddig inkább nemzetközi színtéren szerepeltek. Borfesztiválos standjukat nem csak nézni, de olvasni is érdemes volt, a könyöklőn körbefutó, vagy itt-ott felvillanó szavakra nem egyszer óhatatlanul ráfeledkezett az arra járó. A 2007-es Birtokfurminttal kezdtünk (Meditation), amely a legszebb Furmint tételek házasítása, lágy vonalakkal és teltséggel, sok-sok gyümölccsel és ásvánnyal, valamint fantasztikus savgerinccel.

Tokaj kincsei

A végén persze nem maradtak el az édes borok sem, amelyek - legyen bármilyen közhelyes a kifejezés -, tényleg bearanyozták a napot. 2007-es krémes, selymes, barackos és friss édes szamorodni, majd a talán legkifejezőbb, Tamás által "szabadgyakorlat"-ként említett 2007-es Birtokválogatás (Signature) tette egyre magasabbra a lécet. A csúcs aztán egyértelműen a 2006-os 6 puttonyos aszú (Culture) volt, tökéletes egyensúlyával. Illatban a komoly, aszalt jegyek mellett friss citrusok, narancs és mandarin, apró erdei gombák, elegáns ásványosság, olajos, lassú mozgás, a szájban pedig a cukor és a savak pontosan úgy hatnak egymásra, mint a női energiák a férfire, és viszont... Újra és újra, szűnni sem akaróan...

Sosem árt... sőt!

A Nyulászó dűlő késői szüretelésű 2008-as Sárgamuskotályával (Intuition No2) búcsúztunk a fesztiváltól. Számban a tiszta szőlő aromákkal, az aranymazsolával, a finom, nyári, állra csorduló barackokkal sétáltunk ki a kapun. Nem zárták még be, kár volt a pánik... Mint ahogy az új dolgoktól sem kell félni soha, bár az ismeretlen gyakran félelmetes. Minden nap hoz valami apró újdonságot, engedjük, hogy a részünk legyen, és átjárjon minket. Háromszázötvennégy nap múlva újra nyílnak a kapuk...      

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Szöveg: Nagy Zita

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

Ők így szeretik az életet! – A Pfneiszl lányok kóstolóján jártam

Szépség, természetesség, játékosság, báj, barátságosság, igényesség, kreativitás, kalandvágy, nyitottság, és még sokáig sorolhatnám, mennyi minden jutott eszembe a fentieken kívül azon a székesfehérvári Monarchia szaküzletben tartott kóstolón, ahol a soproni Pfneiszl Pincészet mutatkozott be. Nem csak a két fiatal leányzó, a fiús anyák álma, Birgit és Katrin bemutatkozása során bukkantak fel bennem ezek az érzések, hanem boraik kóstolgatása közben is. Újra együtt Székesfehérváron, ahol nem maradt el a Tangó sem, majd a Távoli világba utaztunk, és egy Mesés vidéken is jártunk. Ja, és még filmet is néztünk!

Birgit és Katrin Pfneiszl - Teljes fotógalériáért katt a képre!

A kóstolót a „hugi”, vagyis a fiatalabb testvér, Katrin vezette. Rögtön hozzáteszem: remekül. A borbemutató ugyanis nehéz műfaj, hiszen rá kell hangolódni a hely atmoszférájára, a jelen lévők adott esetben eltérő hangulatára, gondolkodásmódjára, éberen kell tartani figyelmüket, és nem utolsósorban a borokról is úgy kell beszélni, hogy ne silányuljon az este egyfajta unalmas termékbemutatóvá, vagy száraz szakmai előadássá. Katrin és Birgit egyénisége azonban annyira elragadó, természetességük és lelkesedésük annyira üdítő a mai céltalanul rohangálós, panaszkodós, fanyalgós világban, hogy nem fordulhatott elő ilyesmi. 

A magyar ősökkel rendelkező osztrák családból származó testvérpárt 2006-ban ajándékozták meg a szülők az 1993-ban alapított családi borászat irányításával. Katrin - elmondása szerint - nem örült akkor annyira ennek az ajándéknak, de négy évvel idősebb nővére, Birgit, aki tudatosan mindig is boros pályára készült, majd a borász diploma megszerzése után körbeutazta a világot, hogy különböző pincészeteknél szerezzen tapasztalatot - annál inkább. Később aztán Katrin is rákapott a bor „ízére”: borismereti kurzusokra járt, részt vett és vesz a szőlő és a bor körüli munkákban, egyetemi tanulmányai mellett borbemutatókat tart, a pincészet marketing munkájával foglalkozik, és nagyon szívesen traktorozik. Példaképe pedig nővére, Birgit. Jelenleg 21 hektáron gazdálkodnak, bővíteni már nem szeretnének, a nagy fordulat pedig akkor következett be a birtok életében, amikor pár évvel ezelőtt belevágtak az organikus (bio) szőlőtermesztésbe. Ez a művelés ugyanis már nem csak pusztán növényvédelmi kérdés, hanem komplex gondolkodásmód is.  

   

A Pfneiszl lányok további gondolatait és élményeit már borok mellett ismerhettük meg. Elsőként a Sparkelina 2010 került a pohárba, amely nem más, mint egy félédes rozé gyöngyöző bor. Először 2010-ben készült Shirazból a Sparkelina, korábban a Zenit fajtát zárták ebben a formában palackba. A nehéz évjáratban azonban a Shiraz kifogástalan érése elmaradt, ezért készült belőle ez a friss, málnás, cseppnyi fűszerrel meghintett, a magasabb cukortartalmat nagyon szép savakkal üdítő, gazdagon gyöngyöző bor, amely nem csak 0,75 l-es palackban került piacra, de 0,2 l-es „hordozható” változatban is, a kis palackban egy rózsaszín szívószállal. „Miért is nem nyár elején ismertem meg ezt a bort!?” – kérdezte sóhajtva mellettem ülő kóstolótársam. Sajnos én is így jártam, de soha nem késő, a cudarabb hónapokban sem kell lemondanunk róla: év végi baráti összejövetelek remek bevezetője lehet, jól behűtve házibulikban tánc közben tehet jó szolgálatot, és szilveszter éjszaka is könnyen válhat a társaság középpontjává. Vigyázat! Észrevétlenül kúszik a pohárba, és makacsul itatja magát!    

Másodikként az Újra együtt 2010-es Kékfrankost kóstoltuk. 2004-ben hagyta el az első Újra együtt bor a pincét, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott. A lányok szerint nem ez a bor jellemzi leginkább a Pfneiszl Pincészetet, hiszen itt Sopron fő fajtája, a Kékfrankos könnyedebb, gyümölcsösebb, bohókásabb, frissebb arcát mutatja, a csillámpalás talaj csodái még részben rejtve maradnak. Következik ez abból is, hogy a bor reduktív, és a tőkék is fiatalok. Gurul a meggy és a málna, csipetnyi édesfűszer és leheletnyi parfümösség teszi még kedvesebbé a bort. A palackcímke akár egy képeslap, apró részleteket villant fel a borvidék kincses ládájából.

Aztán jön a tánc. Vagyis a Tango 2009. Ez esetben nem ketten, hanem hárman táncolják: Merlot, Cabernet Sauvignon és Shiraz a palackban. És hogy miért éppen tangó? A Merlot jelképezi a Nőt, a Cabernet Sauvignon a Férfit, a Shiraz fűszeressége pedig a Szenvedélyt. Márpedig ha mindhárom dolog együtt áll, valóban könnyen kerekedik belőle egy vérforraló tánc, na meg nem sokkal később egy ilyen szép házasság. A bor három hónapot használt barrique hordóban érlelődött, fűszeres, érett, erdei gyümölcsös, kerek, benne a Soprontól keletre fekvő Langschilling dűlő adta frissességgel, és a Kraftner dűlő ásványos jegyeivel. Miközben kóstolgatjuk a Tangót, a lányok érezhetően nagy büszkesége, vagyis édesapjuk, Pfneiszl Franz is szóba kerül. „Néha azért apunak is lehet igaza.” – mondja nevetve Katrin, utalva arra, hogy nem feltétlenül hallgatnak mindig és mindenben a szülői szóra, illetve a szülők sem feltétlenül szólnak bele mindenbe. Hiszen ha így történne, Katrin és Birgit nem tudnának úgy tekinteni a szőlőre és a borra, mintha a sajátjuk lenne.

 

Mielőtt a kóstolással tovább léptünk volna, a lányok a korábbi évek tapasztalatairól, és a bio termesztésre való átállás nehézségeiről beszéltek. Ezen a ponton vált igazán érezhetővé, hogy a fiatalság és a báj mellett bizony már komoly felelősségtudat, gondolkodásmód és határozottság is áll. Amikor eldöntötték ugyanis, hogy organikus gazdálkodásra állnak át, édesapjuk egyáltalán nem örült. A próbaév rendkívül nehéz volt, sok dolgot a maguk kárán tanultak meg a lányok, de a tavalyi év végleg meggyőzte őket – és édesapjukat is – hogy a kitartás meghozta a gyümölcsét: az esős és nehéz év ellenére nagyon szép termésük lett. A 2009-es évjárat pedig már bio borként került forgalomba. 

Aztán kicsit eltávolodtunk Soprontól, igaz, csak képzeletben. „Testvérem élete palackba zárva.” – mondja Katrin, miközben a poharakba tölti a Távoli világ 2008 tételt. Ez a bor ugyanis valóban távoli világok fajtáiból – Shiraz, Carmenére, Malbec, Zinfandel, Sangiovese – készült, olyan távoli világokéból (Ausztrália, Chile, Argentína, Kalifornia, Olaszország), ahol Birgit Pfneiszl szakmai tapasztalatait szerezte, és ahol ezek a fajták fő fajtának számítanak. Mindegyikből telepítettek hát Sopronba is néhány tőkét, így az utazások, élmények és tapasztalatok lenyomata immár egy soproni házasításban is megkóstolható. Testes, komplex, több rétegű bor, benne érett gyümölcsök, feketecseresznye lekvár, pörkölt kávé, feketebors, finom tanninok, lendületes savak és ásványosság. A borhoz ajándékba egy zenés filmvetítést is kaptunk, ahol Sopronból indulva először Ausztráliába, majd Chilébe, aztán Argentínába, San Francisco-ba, és végül Olaszországba utaztunk. A lányok ételeket is ajánlottak az adott országból, valamint az apróbb, eldugott kis helyekre is elvittek minket magukkal, így ismerhettük meg például Argentínában La Boca-t, azt a pici városrészt, ahonnan a tangó származik. Hogy milyen mindeközben Gotan Project-re Távoli világot kortyolgatni, érdemes kipróbálni… Last Tango in Paris. Test nem marad mozdulatlanul. Ha mégis, én kérek elnézést.

Aztán két 007-es „ügynök” következett, a 2007-es Cabernet Sauvignon, és a 2007-es Kékfrankos. A lányok rendszerint elnevezik az évjáratokat, hogy ezzel is közelebb hozzák és egyértelművé, emlékezetesebbé tegyék a borkortyintók számára az információkat. Így lett például a 2004-es évjárat Hűvös elegancia (nem titkoltan Audrey Hepburn „keze” is benne volt a dologban!), 2005 pedig A seregélyek kedvence, némileg Hitchcock Madarak című filmjére asszociálva. 2007 egy kicsit férfiasabb évjárat volt, így került „címkére” a 007-es ügynök. Mellette azonban találkozhatunk a lányok édesapjával is, hiszen mindkét palack címkéje az ő kézírásával készült. A Cabernet Sauvignon - kettő007 2007 nagyon markáns és karakteres, illatban és ízben rumos meggy, kevés animalitás, dohány és kávé. Szépen összerendeződött bor elegáns tanninokkal és savakkal. De ne érjük be egyetlen 007-essel, ha bevetésre készen mindjárt ott sorakozik a második!

A Kékfrankos – kettő007 2007 illata már előre sejtetett valamit. Erőteljesebb, érettebb, kimunkáltabb illatok érkeznek a pohárból, némi kis gumi kíséretében. Ízekben is izmosabb és összetettebb a Cabernet Sauvignon-nál, az ízek koncentráltak, masszív és gyönyörűen felépített bor. Mi a titok? A 48 éves Kékfrankos tőkék. Na meg az, hogy Birgit felfogásában a szőlő nagyon is jól tudja a dolgát, nincs szükség különösebb beavatkozásokra, hogy ilyen bor legyen az eredmény. Túlnyomórészt a tőkének köszönhető, hogy ilyen lesz. Majd hivatalosan az utolsó, nem hivatalosan pedig az utolsó előtti tételünk, az Impression Rouge 2008 következett. Frissen palackozva érkezett a Cabernet Sauvignon, Merlot és Kékfrankos házasítás. Ismét dúskálhattunk az érett illatokban és ízekben, mindezt bársonyos tanninok és selymes textúra kíséretében. Birgit ragaszkodik a magyar tölgy hordókhoz, így ez a tétel is abban érett. 

A kóstolósor végére érkeztünk… volna… Ha a lányok elő nem hozzák féltve őrzött kincsüket, az értékes ékszert, egy lakattal ellátott fadobozt, amely nem rejtett mást, mint a Mesés vidéket, vagyis egy magnum palackos 2003-as Kékfrankos válogatást. Talán erre a borra a legbüszkébbek, hiszen kívül-belül őket tükrözi, az ő érzéseiket, a család történetét, Sopronhoz és a Fertő-tóhoz való szoros kötődésüket hivatott elmesélni. Kíváncsi lény az ember, így mi sem elégedtünk meg azzal, hogy kívülről szemléljük az egyébként gyönyörű és egyedi címkét, melyet a lányokkal történt sok-sok személyes értekezés után Gaál Fruzsina tervezett. Szerettünk volna Katrin és Birgit címkén áradó vörös hajzuhataga mögé pillantani, azaz a palackban lévő bort kóstolgatni. Mindössze ezer palack készült ebből a mesés nedűből, melyből egyet a kóstoló társaság megvásárolt ezen az estén. (Valahogy mindig éreztem, hogy jó csapat a székesfehérvári!) 4 év barrique hordós érlelés után 3,5 évet pihent palackban ez a bor. Ami a pohárba érkezett, azt bizony hosszasan lehetne elemezgetni. Aki eddig legyintett Sopronra és/vagy a Kékfrankosra, annak kötelezővé tenném kóstolását. A gyümölcsei napsütötték, gyönyörűek, érettek, lédúsak, kerekek, buják, ott csillámlik ízében a már sokat emlegetett pala, tartásában ott van a nemesség, lecsengésében az elegancia, tanninjai bársonyként simulnak, és a savak sem billentik még csak játékból sem a tökéletes harmóniát.

Aztán Katrin és Birgit elköszön, mert reggel fél 8-kor már érkeznek hozzájuk a vásárlók, mi pedig maradunk még kicsit a mesés világban. Az este összegzéseként talán csak annyit mondanék, hogy ne tévesszen meg senkit a Pfneiszl lányok szinte szemtelen fiatalsága. Nem ez a lényeg. Mint ahogyan az sem, hogy ezek a borok nőiesek-e, vagy sem. Sokkal fontosabb az a hitelesség és önazonosság, ami a palackokból érkezik felénk. Mert ők tényleg így szeretik az életet. Az a minőség és színvonal, amit a Pfneiszl borok képviselnek, csak olyan hozzáállással hívhatók életre és tarthatók fenn, amilyennel a lányok belevágtak a birtok körüli dolgokba.  És ne feledjük el, Katrin és Birgit még csak az út elején járnak. Én pedig szeretnék még ezen az úton sokszor összefutni velük.


Köszönet a lehetőségért a székesfehérvári Monarchia borszaküzletnek, és Szurok Gábornak!
Fotók: Nagy Zita - Borgőz