Nem, a címnek semmi köze a ma oly divatos retróhoz meg a Corvin áruházhoz, inkább arra az élményre utal, amelyben Mádon részesültem a Royal Tokajinál. A főborász, Áts Károly (vagy ahogy szinte mindenki ismeri: Áts Karcsi) vezényletével ugyanis „pincétől a padlásig” végigkóstoltunk mindent, ami csak beleférhetett az ott töltött időbe. „Fél hatkor elengedem a kutyát!” – mondta Karcsi amolyan vendégmarasztalásképpen, na de aki ismeri, tudja, hogy csak viccelt, igazából csak biztosított minket afelől, hogy időben végzünk, hiszen aznap még az Oremusnál is tiszteletünket kellett tennünk. Az Áts borokkal 2010-ben, egy borvacsora alkalmával találkoztam utoljára, volt ott akkor minden, mi szem szájnak ingere, de ez a mostani találkozás itt, „hazai terepen” egészen más volt, bár kétségtelen, hogy 20 bor - köztük a nehezebb műfajú aszúk - tisztességes végigkóstolásához ez az idő kevésnek bizonyult.
 | |
| Áts Károly, a Royal Tokaji főborásza - Képgalériáért klikkeljen! |
A helyszín még mindig Mád. Miután elbúcsúztunk Szepsy Istvántól, kőhajításnyit sétálva máris a Royal Tokaji bejáratánál álltunk. Eltelve a délelőtt élményeivel, na meg persze a kiadós ebéddel, azt gondoltuk, majd itt szépen, komótosan elborozgatunk, az idő szép, tele a pince száz pontos, vagy ahhoz közelítő borokkal, hívogató az árnyas tornác, egy fűben heverészés is jól esne, és... És akkor felébredtünk. Nincs kecmec, Karcsi eltökélt, nem ismer lehetetlent, akármennyi idő van csak rá, amit meg akart nekünk mutatni, azt meg is fogja mutatni. Az irányt tehát rögtön a pincészet hatalmas „csarnokai” felé vesszük. A riolit tufa lapokkal burkolt hangárokba hatalmas kapun keresztül lépünk be. Itt nincs bolyhos pincepenész, girbegurba pinceágak, pislákoló gyertyák, meg szőlőhegyi borlopózó nosztalgia, ez itt már egy új világ, grandiózus terekkel, gépek surrogásával, műszerek által temperált levegővel, masszív, beton falakkal, műgyanta padlóval, és óriás, szigorú acéltartályokkal. Még mindig nehezen szokom hozzá borászatok kapcsán ehhez a stílushoz. Persze építészet terén laikus vagyok, elismerem, de az első benyomással kapcsolatban Karátson Kristóf üvegművész véleményével értek egyet: „Ha sétálnék az épületek között, az utolsó, ami eszembe jutna, hogy itt nemsokára bort fogok inni”. De ennyit az épületről, mert márpedig itt bort fogok inni.
2010-es reduktív Sárgamuskotállyal kezdünk. Könnyű, nyáresti bor 2010 karakán savaival, persze még lázadozik, mint egy kiskamasz, így csak azt lehet megállapítani, hogy ha egyszer megnyugszik és már nem csapong, jó lesz vele beszélgetni a verandán. Majd a 2010-es Áts Cuvée leendő alapanyagait mustrálhatjuk egyesével, úgyhogy már a fahordókat környékezzük. Először a Hárslevelűt kóstoljuk. Ő adja majd az Áts Cuvée eleganciáját koncentráltságával, és határozott, szép ívű savaival. Még akkor is, ha belőle van általában a legkevesebb (5-10% között) a házasításban. A Furmint következik, ő képviseli majd az erőt, érett déli gyümölcseivel és frissítő citrusaival, az október végi szüretnek köszönhető botritiszes jegyeivel, savaira nézve egyenes tartásával, és 125 g/l maradékcukrával. A Sárgamuskotály az Áts Cuvée harmadik alapanyaga, és talán már ki is találták: ő lesz majd a bája a házasításnak, díszességével és bujaságával.
Aztán kilépünk újra a napra, a társaság egy része már az épületek közötti ligetes-füves részeken sziesztázik, a kitartóbbak pedig tovább szaladnak Karcsi után. És akkor kinyílik egy ajtó, és elénk tárul a pince. Igen, az a penészes falú, sötét, labirintus hangulatú, borszagú, fahordókkal sűrűn megrakott, hatalmas pince. Karcsit senki sem akarja szem elől téveszteni, pontosabban nem nem akarja, hanem nem meri, hiszen a 600 éves, kilométer hosszú pincében elég csak egyszer rossz irányba fordulni, és máris ott ragadunk örök életünkre a minket biztosan túlélő, szó szerint jóízűen érlelődő aszúk között. Na itt kezdtem el úgy jegyzetelni, hogy azt még én sem tudom elolvasni, de aki már próbált egyik kézzel poharat tartani, másik kézzel fényképezni, a harmadik, nem létezővel jegyzetelni, miközben eluralkodik rajta az „el ne tévedjek” pánik… Nem részletezem. Cikázni kezdünk a pinceágakban, hordótól hordóig. Három dűlőszelektált Furmint 2010-ből, majd három „régebbi” aszú következik – az idézőjel csak azért, mert egy-két év egy aszú életében ugyebár csupán csak egy lélegzetvételnyi idő. A kóstolási jegyzeteket (már amit ki tudtam belőlük hámozni) a poszt végén találják, addig is olvassanak tovább, csak úgy simán odagörgetni egyszerűen nem tisztességes, meg Áts Karcsit is most fogom bemutatni.
Miután a pincét végigjártuk, és pár hordóba belekóstoltunk, újra a napon találjuk magunkat. Karcsi a régi, tornácos udvarház felé invitál minket, ott még vár ránk valami. Út közben az egyik kis árnyas-parkos részen összefutunk a világhírű angol borszakíróval, Hugh Johnsonnal is. No persze nem igaziból, ő azon kevesek közé tartozik ugyanis, akiről még életében szobrot mintáztak, és azt jelenlétében le is leplezték. Furcsa érzés lehetett, na de miért is álldogál Hugh Johnson a Royal Tokaji kertjében? Még 1970-ben, a Jancis Robinsonnal „elkövetett” nagy alapmű, A világ boratlasza előkészítésén dolgozott, amikor először járt Magyarországon. A találkozásból szerelem lett, majd 1989-ben visszatérve Mádra, megalapította – első külföldi Hegyaljai befektetőként - a Royal Tokaji Borászati Zrt-t. Hát ezért. Áts Károly 1994 óta főborász a Royal Tokajinál, előtte a Tokaj Kereskedőházban volt gyakornok, majd pincevezető helyettes, később pincevezető. "Számomra a borászat az életem, a hivatásom. Úgy szeretem magát, egyben, ahogy van." - nyilatkozza egy helyütt, de a legbeszédesebb mégis az a szenvedély, amellyel ott jártunkkor a pincét rótta, amellyel a poharainkba töltögetett, és amellyel a borokról beszélt. A szakma is felfigyelt rá, 2006-ban Tokaj-Hegyalja Év borásza lett, 2010-ben a Magyar Borakadémia tiszteletbeli tagjává fogadta, és nem utolsósorban, tavaly ott állt, idén pedig ismét ott fog állni az öt jelölt között a legrangosabb díj esélyeseként az Év Borásza választáson.
Azt pedig talán már mindenki tudja, hogy a szigorú Wine & Spirits borszakértők bírálataik során először adtak egy bornak maximális, 100 pontot. Ez a bor nem volt más, mint a Royal Tokaji 1999-es Tokaji Essenciája. Elvileg nincs tökéletes bor, ez mégis annak találtatott. Karcsi azt is elárulja, ennek a natúr eszenciának az a titka, hogy benne vannak a tarcali Mézes Mály dűlő virágai, a kamilla és a hárs, a mádi dűlők nyiroktalajainak markánsabb, citrusosabb jegyei, a köves talajú Nyulászó és Szent Tamás minerális, sós jegyei, a Birsalmás dűlő mentás, kapros ízei, valamint a Betsek testessége és ereje is. Hát így... Mi pedig a verandán kóstolunk tovább, ezt a híres-neves natúr eszenciát nem, de a 2003-ast igen. Előtte még csodás Furmintok és gyönyörű aszúk, a nap néha bekukucskál a pohárba, Karcsi pedig csak tölt és mesél, ugyanazzal a fáradhatatlan lelkesedéssel, mint amivel fogadott minket... Tolcsvára, a Tokaj Oremus Pincészethez gördülünk tovább, Áts Karcsi ezen a napon kóstolt további 16 boráról pedig alább olvashatnak.
Külön köszönet Doszpod Lászlónak, a Prestige Reserve Club munkatársainak, valamint a Mercedes Benznek!
Royal Tokaji Mézes Mály Furmint 2010 (hordóminta)
A dűlő Tarcal határában található, a talaj lösz és agyag, vulkanikus altalajjal, így két szép tartópillére van a bornak, a határozott savak és az ásványok. Rakoncátlan még, de biztos alapokon áll.
Royal Tokaji Dűlőválogatás Furmint 2010 (hordóminta)
Alapját az Úrágya dűlő és a vegetális jegyek adják, mellé társul a Mézes Mály parfümössége, virágossága, bája, és a Szent Tamás ásványossága.
Royal Tokaji Szent Tamás Furmint 2010 (hordóminta)
Komplex és robusztus. Nem szól másról, mint az ásványokban gazdag talajról, a tűzköves jegyekről, és a mineralitásról.
Royal Tokaji 5 puttonyos aszú 2009 (hordóminta)
Odaírtam mellé a hűvös pincében szaladva, hogy „Nyár!”. Ez volt ugyanis a pohárban, minek bonyolítsam? Mint egy friss, citrusos sorbet, lédús déligyümölcsökkel, némi pirított mogyoróval. Ha egyszer felnő, Kék Címkés aszú lesz belőle. Erre azonban még várni kell, csak most kezdett el borosodni, most lépett túl a „mazsolás” korszakán.
Royal Tokaji Szt. Tamás 6 puttonyos aszú 2008 (hordóminta)
Méz, birs, aszalt füge, narancshéj, némi dohány. Rendkívül koncentrált bor melegebb illatokkal, ízekkel.
Royal Tokaji Nyulászó 6 puttonyos aszú 2008 (hordóminta)
Kicsit acélosabb stílus, nem akar dorombolni és hízelegni. Köszönhető a kemény tufás és agyagos, nyirkosabb dűlőnek.
Élmények a verandán:
Royal Tokaji Furmint 2009
Körte, sárgabarack, méz, friss és markáns savak. Birtok Furmint, benne a Szent Tamás, a Nyulászó és a Mézes Mály karakterei.
Royal Tokaji Mézes Mály Furmint 2009
Parfümös, púderes illatok, nőies, virágos, kamillás aromák. Kerek savak, feszes test.
Royal Tokaji Dűlőválogatás Furmint 2009
2/3 Úrágya dűlő, 1/3 Betsek. A 30 éves tőkék gyökere elérte azt a pontot, amikor már igazán meg tudja mutatni a talaj jegyeit. Ásványok, rózsabors, lestyán, némi vanília és kenyérhéj. Tartalmas, komplex bor.
Royal Tokaji Szent Tamás Furmint 2009
15 hónapot töltött hordóban. A gyümölcsösség és az ásványok mellett kicsit kilóg a vaníliás-fás jegy, még nem integrálódott be teljesen.
Royal Tokaji Áts Cuvée, Késői szüret 2008
70% Furmint, 25% Sárgamuskotály, 5% Hárslevelű. Friss, nyári, érett gyümölcsök, narancs és sárgabarack lekvár, ázott kövek, só, birsalmasajt. Szép és gazdag bor, talán némi sav még jól állt volna neki.
Royal Tokaji Kék Címkés 5 puttonyos aszú 2007
Fiatal még és bohó. Birs, citromlekvár, és érett füge a pohárban, nagyon buja és tobzódó.
Royal Tokaji 6 puttonyos aszú 2006
Szirupos, lassan hömpölygő. Sárgabarack lekvár és sárgadinnye némi fehérborssal.
Royal Tokaji 6 puttonyos aszú 2005
Fantasztikus koncentráltság, az aszalt és déli gyümölcsös jegyek mellett nagyon szép dohány illat és némi csokoládé.
Royal Tokaji Nyulászó 6 puttonyos aszú 2003
Kandírozott narancs, lépes méz. Töltés után azonnal bujálkodni kezd. Füstös, dohányos aromák, némi parfümmel. Lehengerlő.
Royal Tokaji Natur Essencia 2003
Viola, erőteljes virágillatok. Ízben tejeskávé, mazsola, pörkölt kakaóbab, aszalt datolya, füst, sült fahéjas alma. Azt gondolnánk, nincs annyi sav a világon, ami ilyen gigantikus cukormennyiséget ellensúlyozhatna. De van. Itt van ebben a natúr eszenciában. A lecsengése olyan hosszú, hogy még Tolcsván is érzem. Szép emlék Mádról.
A Tokaj Prestige Csillagos Bortúra korábbi részei a Borgőzben:
4. rész: „Akiknek találkozniuk kell, találkoznak.” – Szepsy Istvánnál jártam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése