Franciák a Boregyetemen - 20. Budavári Borfesztivál nulladik nap

Amikor részt vettem a Boregyetem második előadásán, ahol a Budavári Borfesztivál díszvendége, Franciaország mutatkozott be, még nem sejtettem, hogy az ott hallottakat és tapasztaltakat két héttel később a valóságban is kamatoztathatom egy franciaországi körutazás során. Pedig így lett, kicsit belekóstolhattam az ottani őszbe. A déli tengerpartokon még nyújtózkodik a nyár, Bordeaux környékén, Sauternes-ben zajlik a szüret, hullik a dió, kékesfeketére érett a füge, pompáznak a színes mezei virágok, az Atlanti-partoktól a Loire-völgyén át Párizsig Franciaország szerte csendes, hulló levelektől pihe-puha és melengetően napos az ősz. Én pedig újra itthon, és élményekkel felpakolva, valamint ottani borokkal a kezem ügyében még élvezetesebb posztot írni egy francia estről. Tehát a Boregyetem második napjának felidézése következik.

Dr. Mészáros Gabriella

Ezen az estén Dr. Mészáros Gabriella segítségével jártuk körbe Franciaország öt borvidékét, és kóstoltuk meg a régiók egy-egy borát. Igazi francia est azonban nincs francia szereplő nélkül, így hozzánk társult még Daniel Labrosse, a budapesti Chez Daniel Étterem dél-franciaországi származású chefje is, aki a borokhoz komponált koktélszendvicsekkel és borchettekkel (nyárs-falatkákkal) kényeztetett minket. Amit kicsit hiányoltam, az a francia borászok – vagy legalább egy képviselőjük – jelenléte volt, de természetesen érthető, hogy szeptember lévén több ezer kilométerre tőlünk ők is éppen szüretre készülődtek, vagy már éppen javában szüreteltek.

Daniel Labrosse

Az első borvidék, ahová egy bor és a hozzá megálmodott két koktélszendvics erejéig látogatást tettünk, Franciaország legnagyobb kiterjedésű borvidéke, a Loire-völgye. Egy Muscadet borral vágtunk bele a nagy francia kalandba, a Domaine Poiron Dabin Muscadet Sévre&Maine Sur Lie 2008 tétellel. A Muscadet név ne tévesszen meg senkit, semmi köze nincs a muskotályhoz, a bor alapanyaga a burgundiai Melon de Bourgogne szőlőfajta, amely mára már szinte teljesen eltűnt Burgundiából, a Loire alsó folyása és az óceán part között azonban mintegy 11 ezer hektáron termesztik. 40 éves tőkék terméséből készült a bor, sur lie-módszerrel, vagyis erjesztés után nem fejtették le, hanem seprőn érlelték, majd onnan is palackozták. 

Az ihlető: Loire-völgye

Amit Daniel hozzáálmodott: egyrészt Feketekagyló uborkába töltve, másrészt Friss kecsketúró toast-on (egy kis lazaccal megbolondítva). Mi pedig azt figyelgettük, melyik ételpár passzol leginkább a friss, ásványos, pirított kenyérhéjas, élesztős aromájú borhoz. Az uborkába töltött feketekagylóval alkotott klasszikus párt, szépen megvoltak együtt, de nem jött létre harmadik ízvilág. A várt izgalmakat inkább a friss kecsketúró hozta meg, ahol a bor először felerősítette a kecsketúró és a lazac sóit, a végén pedig szép, fűszeres-krémes ízvilágot kerekített ki.

Második utunk a Földközi-tenger partvidékére vezetett, ezen belül is Côtes de Provence-ba, ahol az össztermés négyötödét rozé bornak dolgozzák fel. Bár általában nem tartják túl komolyan veendő bornak, tapasztalatból mondhatom, hogy igazán jó ivású, kitűnő rozék teremnek errefelé. A provence-i rozé a gasztronómiában igazi jolly joker, szinte bármihez jó. Nekem leginkább Menton egyik tengerparti vendéglőjében, a Bouillabaisse, vagyis a marseille-i bölcsőben ringatózó halleves mellett mutatta meg a mennyországot. Éppen ezért kíváncsian vártam, hogy borunk, a Château Minuty, Minuty Rosé 2010-es tétele mellé Daniel vajon milyen ételeket alkotott. A bor alapanyaga a nap és a tenger ölelésében, Saint Tropez környéki ültetvényeken érlelődött, fajtákra nézve: 50% Grenache, 35% Cinsault, 15% Tibouren. Ahogy Daniel fogalmazott, a magyar ízlésnek ez a bor talán picit lágy és puha, de nekem nem volt vele ilyen jellegű problémám. Sőt, kifejezetten tetszett!

Az ihlető: Côtes de Provence

Két ételpárja Bresaola sonka dinnyével és mentával nyársra tűzve, valamint Tapenade fürjtojással. Az első párosban érdekes kis kaland részesei lehettünk, a dinnye édes, gyümölcsös aromáit és a sonka sós ízét vegyítette a bor, illetve hangsúlyozta egyszerre. Remek páros lett belőlük. A második falatka, a tapenade, amely egyébként olíva- és kapribogyó, valamint olívaolaj keverékéből készült pástétom, amit időnként aprított tonhallal, szardellával, citromlével, fűszerekkel, vagy akár brandy-vel ízesítenek, még összetettebb élményt adott. Daniel egy kis zsályával is megkoronázta az ételt, így aztán a fűszeres ízekhez még inkább csúszott a szép savú rozé.

Harmadik állomásunk, a fajtatisztán érlelt fehérborok hazája, Elzász következett. Borunk pedig Domaine Bott Fréres, Alsace Sylvaner 2008. A fajtáról annyit, hogy a Sylvaner, vagyis a Zöldszilváni semmiképpen nem keverendő össze a Rizlingszilvánival, azaz a Müller Thurgauval. Fűszeres zamatú, tüzes, ásványos, finom savú borunkhoz szinte adta magát a hal, és séfünk is ezzel az alapanyaggal dolgozott: Hal aszpik pohárkában szervírozva, illetve Lazac rillette érkezett a tányérokra. A hal aszpikot Daniel sáfránnyal fűszerezte, amely kifejezetten feldobta a jó értelemben véve egyszerű bort. A rillette, vagyis a halból (vagy tenger gyümölcseiből) készült paszta esetében a házilag füstölt lazac íze dominált, amely szintén nagyon jól állt ennek a Sylvanernek, amiben még egy kis meleg, túlérett illat is vágyakozott a füstölt zamatok után. Daniel egyébként Dániából hozta magával a füstölés tudományát, amelyet szívesen alkalmaz is konyhájában.

Az ihlető: Elzász

            

A negyedik borvidék, a nagy borok jelképének számító Bordeaux következett, a „szemléltető eszköz” pedig ezúttal két bor volt. A Duval&Blanchet, Les Notes Fruitées 100% Merlot 2009 tétel egy baráti együttműködésből született bordeaux-i borászatból származik. Boraik különlegessége, hogy a borvidék hagyományai ellenére nem érlelik őket tölgyfahordóban, így azok frissek, gyümölcsösek, könnyedek maradnak. Ételpárjai: Csirke ballotine, illetve Füstölt kacsamell szederrel. Mindkét ételhez a Merlot gyümölcsössége adta az ihletet, hiszen a ballotine (amely kicsontozott, göngyölt, kötözött húst jelent) esetében ribizli és málna, a kacsamell esetében pedig szeder társult a húshoz. Míg az első párosnál inkább „csak” a buja gyümölcsösség dominált, a második párnál már a füstölt, sós és gyümölcsös ízek kavalkádja volt izgalmasabb.

Az ihlető: Bordeaux

Bordeaux-ból még egy kis ízelítőt kaphattunk második borunk, a Château Gayon, Cuvée Prestige Supérieur 2007 tétellel. A 30 hektáros Château Gayon családi birtok a Garonne folyó jobb partjának lejtőin, a Bordeaux-i szőlőültetvények szívében helyezkedik el. Boraikat hagyományos eljárással, tölgyfahordóban érlelik. Istálló és széna illatok a pohárban kitöltéskor, majd szépen nyílik a bor, feketecseresznye, édes fűszer és aszalt szilva jelentkezik. Szájban finom, lágy tanninok. Érkezik a két ételpár is, egy meleg falatka, vagyis Csirkemáj, bacon, szilva nyársra tűzve, és egy hideg falatka: Marinált marhahús fűszeresen, frissen reszelt tormával. A csirkemáj lágy és krémes, a szilva szépen felelget a bor gyümölcseire. Először csak halkan összesimuló, majd végleg összeolvadó, sokáig ölelkező ízek, és én máris elfogult vagyok a csirkemájas nyárssal szemben. Aztán hamar beigazolódott, hogy nem döntöttem rosszul, a marinált marhahús nálam picit kevésnek bizonyult a borhoz, ráadásul a végén kicsit megbántott a torma a csípősségével. 

Az ihlető: Bordeaux

A borvidékek közötti kalandozásban a végére maradt Champagne – van-e, ki e nevet nem ismeri? - vagyis a pezsgő, no meg a desszert. A pezsgő: Champagne Vincent d’Astrée, Gouttes d’Or Brut. A Champagne d’Astrée birtok a híres Côtes des Blancs lábánál fekszik, Champagne régió szívében, Premier Cru besorolású területeken. A desszerthez kínált pezsgő 80% Pinot Meunier, 20% Chardonnay. Finom, krémes érzet a szájban, nem a buboréktobzódás jellemzi, de a savak a helyükön vannak, széna, pirított mandula, fehér húsú gyümölcsök és a lecsengésben némi marcipán. Hozzá Mandulába forgatott csokoládé piskótán, illetve Őszibarackos sütemény. Határozottan az őszibarackos süti mellett tettem le a voksomat, minden ott volt benne, amit a pezsgő szeretett: lédús barack, omlós piskóta, krémes lekvár. Nem csak ízben, de textúrában is jobban passzolt a pezsgőhöz, a csoki talán túl karakteres ízekkel lépett fel a pezsgő lágyságával szemben.

Az ihlető: Champagne

A végére pedig néhány gondolat a francia borokról, borkultúráról. A franciák nem szőlőfajtákban, hanem kizárólag termőhelyben, terroir-ban gondolkodnak, vagyis számukra leginkább az a fontos, ami egyszeri és megismételhetetlen: a genius loci, azaz a hely szelleme, ihletése, ami sok mindent meghatároz. Ezért egyediek, és ezáltal emlékezetesek a francia borok, amelyek közül természetesen nem mindegyik kiemelkedő (itthoni hipermarketekben egy-két ezer forintért vásárolt francia borokkal például biztosan tévúton járunk), Franciaországot járva azonban leginkább jó minőségű, megfizethető, akár mindennapos fogyasztásra szánt, izgalmas borokkal találkozhatunk, amelyekhez nagyon jól működő helyi fogyasztási kultúra is társul. Az asztalra mindig igényes bor és étel kerül, ez a francia kultúra része. Regionális sokféleség,  kiváló minőség, és hagyományőrzés. A Boregyetemen ebből kaphattunk egy kis ízelítőt.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz
A teljes képgaléria a facebookon.
A Boregyetem első előadása: Egy szarvasgomba illata - 20. Budavári Borfesztivál mínusz egyedik nap

Egy szarvasgomba illata – 20. Budavári Borfesztivál mínusz egyedik nap

Az eddigi években kihagytam a Budavári Borfesztivált megelőző, de ahhoz kötődő eseményeket, ezért idén az egy hetes intenzív talpmasszázzsal, vagyis macskakőkoptatással egybekötött borfesztiválozás előtt „beiratkoztam” a két napos Boregyetemre. Az első előadáson három férfi, vagyis egy megszállott szarvasgombavadász, egy mindig ételekkel álmodó mesterszakács, és egy harmóniákat kereső-kutató borász társaságában követtem a szarvasgombát az erdőtől a konyháig. Hagyd magad elcsábítani! – mondták, én meg hagytam magam. Na nem mintha nehezemre esett volna, hiszen a szarvasgombának tényleg szerelem illata van.

Aki mindent tud a szarvasgombákról: Szakács József

Már az elején leszögezem, hogy ha mindent tudni akarunk a szarvasgombáról, akkor ne huzavonázzunk, hanem életünk hátralévő részét egyszerűen teljes egészében szenteljük neki. Ennyire izgalmas és kimeríthetetlen téma ugyanis. Még egy több órás, valóban alapos – tehát gasztronómiát is felölelő, kóstolós, borokkal párosítós - Boregyetemi szarvasgomba kurzus után is csak annyit jelenthetek ki, hogy egy kicsivel talán többet tudok róla, mint amit eddig tudtam. Talán lehetetlen is kiismerni.

Zengővel, a szarvasgombavadásszal

A tanulást az erdőben kezdtük Szakács József gombaszakértővel, hű gombavadász társa, minden szarvasgombák kiszaglója, Zengő, a magyar vizsla, no meg a jó pár megpakolt ládában pislogó, több száz kiló intenzíven illatozó szarvasgomba társaságában. Ha valaki szagolgatott már egyetlen szarvasgombát egy szál önmagában, annak lehet róla némi fogalma, milyen hihetetlen illatorgiában részesültünk az előadás alatt. És hát ne tartson senki anyagiasnak, de azonnal beindult a szorzótábla a fejben... Manapság a fekete szarvasgomba ára – minőségtől függően - 15.000 és 75.000,- Ft között mozog kilónként. Nem számoltam ki inkább mekkora érték hevert a lábam előtt. Bár ahogy József fogalmaz: ha szerelemről beszélünk, számít az ár? Hát igen. Nem.

Épül a szarvasgomba piramis

Apropó, szerelem… Miközben József a szarvasgombák rejtélyes magánéletéről beszélt, azon gondolkodtam, mi hajthat valakit ilyen elementáris erővel az erdőbe, hogy ott keresse-kutassa a föld alatt lakó gombákat. Aztán megértettem. Szarvasgomba-szerelem. Amelyről egyébként verset is írt. „Kicsit takargatod, kicsit kivillantod, ha akarod, megmutatod, szándékodat eltitkolod.” Szakács József egyértelműen nem tud és nem is akar a szarvasgomba bűvköréből kitörni, sőt, inkább még több embert igyekszik oda bevonzani. Sikerül is neki, ekkora átmérőjű érdeklődő hölgykoszorút régen láthattunk férfiember környékén, mint szünetben az ő háza táján. Na mert hát ne feledkezzünk meg arról sem, mit tud a szarvasgomba, ez a kis fekete – vagy fehér – illatozó pompázat. Röviden szólva a szoknyások gyengédebbek lesznek, a szakállasok meg figyelmesebbek. Kis varázsgolyók a föld mélyéről.

Jin és jang

És igen, tanultunk az előadáson a szarvasgombák életmódjáról, gyűjtéséről, tárolásáról, vásárlásáról, felhasználásáról is, de valahogy közben szépen lassan eljutottunk az ízeihez, zamataihoz is. Szóba került a vaj, a libamáj, a halak, a sajtok, és észrevétlenül áteveztünk a gasztronómia világába. Ezt már Kalla Kálmán mesterszakács segítségével tettük, aki a Gundel étterem konyhájából vonult vissza a kicsiny Sümegprága nyugalmába, hogy az ottani kis vendégházába betérő látogatóinak alkosson. Mondja is a postás, amikor „gyanús” csomagot szállít arrafelé, hogy biztos, hogy szarvasgomba van benne, érzi az illatán… márpedig Kalla Kálmánhoz gyakran érkezik efféle csomag.

Feltételezem ezt abból, ahogyan a szarvasgombás ételekről beszél. Meg olyan apró részletekről, mint hogy milyen csodás egy vajas kenyér, melyre szarvasgombát reszelnek, vagy hogy 5%-ban keverjük a szarvasgombát a majonézhez, amely fogságba ejti a szarvasgomba illatát, és amikor a salátával összekeverjük, előbújik. Aztán hogy forró mártásba nem kevergetünk szarvasgombát, csak ha visszahűtöttük, akkor kell minél apróbbra vágva, vagy éppen a franciákat követve, reszelve beletenni. De elárulja azt is, hogy nincs csodásabb reggeli egy lágy tojásnál, melyre szarvasgombát reszelünk… Apropó, tojás: ha légmentesen összezárjuk a szarvasgombát a még nyers, feltöretlen tojással, a tojás pórusain át beszűrődik a szarvasgomba íze és illata, és a tojás sárgája átveszi azt. A folyamat neve: illatrablás. Hát nem szép?

Szarvasgombás villantás

Nagyokat nyelünk, közben alapszabályokat memorizálunk. Például, hogy nem érdemes gyakran szarvasgombát szarvasgombával enni. Hogy meg kell hagynunk az élményt egyfajta örök felfedezésnek, ezért egy szezonban maximum egyszer-kétszer lepjük meg vele magunkat és környezetünket. Aztán persze a vásárlásnál kezdődik minden. Csak akkor vegyük meg, ha gyönyörű, érett, egészséges. Persze van olyan időszak, amikor inkább érdemes, mert akkor igazán zamatgazdag és ereje teljében lévő. De ez ügyben kérem, hívják fel Szakács Józsefet. Vagy Kalla Kálmánt. Majd ha bevisszük a szarvasgombát a konyhába, ne sokkoljuk. Felforrósított mindenfélével legalábbis ne. És hát a lényeg: szarvasgombás olajjal ne főzzünk. Mármint ha szarvasgombával készült ételt szeretnénk fogyasztani. Mert attól sosem lesz az.

Kalla Kálmán és Antal Zoltán ínyencmesterek

És szó esik a szakértő ínyencekről is. Mert létezik az ínyenc, meg az ínyenc mester. Ez utóbbi tudja, hogy mit, mivel miért és hogyan, míg az előbbi nem biztos. Nos, a szakértő ínyencek szerint a séfek szarvasgomba használatához nemcsak ismeret és gyakorlat szükséges, hanem szellemiség, és művészet is. Hogy mesterien tudjanak bánni az ízekkel, a harmóniákkal, az érzékekkel és az érzelmekkel. Ekkor még nem tudjuk, hogy valahol, a színfalak mögött rejtőzködik egy ilyen mesterember, Antal Zoltán személyében. De aztán érkezik az ő keze munkája, a frissen köpült szarvasgombás vaj étvágygerjesztő Guérande sóvirággal. Hozzá pedig Louis Francois & Co. Brut Nature 2007-es Nyerspezsgő. A vajkrém habkönnyű, a pezsgő is krémesen simogat apró és sűrű buborékaival. És persze ha előkerül a palack, szükség van egy szakértőre, így az est harmadik főszereplője is színre lép dr. Dula Bence borász, borgasztronómus személyében. Segítségével a borok és a szarvasgomba viszonyáról is fellebben a fátyol.

Dr. Dula Bence, borgasztronómus

Van ugyanis közös nevező. Csakúgy, mint a boroknál, a szarvasgombánál is fontos tényező a termőhely, a fajta, a sokszínűség, vagyis az illatok, az ízek-zamatok, az összhang, a harmónia. Közös pont a kultikus körülmény is, vagyis ahogy a szőlő esetében a szüret, a szarvasgomba esetében a vadászat jelenti a közösségi „ünnepet”. És mint ahogy szőlőből többféle bor készül (fehér, vörös, rozé, sherry, portói), vagy akár pezsgő, úgy a szarvasgomba is többféle arcát mutatja a gasztronómiában: krémként, pástétomként, olajként, fűszerként találkozhatunk vele, vagy éppen tejben-vajban fürdik, illetve sajt a társa. És hogy mire képes a szarvasgomba mellett a bor? Harmóniát teremt, hívogat, elcsábít, fűszerez, vadít, vágyakat kelt, izgalmat sugall, megszelídít, bársonyossá tesz, uralkodik, bájt nyújt, megnyugvást teremt, soroljam még? Mennybe szállhatnak, de akár csúfosan meg is bukhatnak együtt. De mindezt most már érezni akarjuk.

Fürjtojás szarvasgomba illatrablással

Második párosunk a fürjtojás natúr, fürjtojás finesz szarvasgomba illatrablással, valamint a Dula Pincészet Egri Nyáridő Pinot Noir rozéja 2010-ből. A rozé szépen kiemeli, erősíti, frissíti a szarvasgomba fűszerességét, a fürjtojás krémessége a borban is visszaköszön. Harmadikként szarvasgombás villantás érkezik majonéz köntösben, jégsaláta ágyon. Vajon milyen lesz a nász a Borbély Pincészet 2009-es Badacsonyi Kéknyelűjével? Lassú, de határozott közeledés… Szépen bontja ki a Kéknyelű a majonéz köntöst, feltárul a szarvasgomba, de nem támad. Enyhe fűszerességgel erősíti a bort. Aztán játszani kezd a szarvasgomba. Jön a jin és a jang, vagyis fekete és fehér fajtáját is megismerhetjük, következik a fehér szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides) és a fekete szarvasgomba (Tuber aestivum Vitt) játéka az érlelt libamájjal. Ha libamáj, akkor tokaji aszú, vagyis a Tokaj Kereskedőház Zrt. Premium Selection 5 puttonyos 2002-es Tokaji Aszúja. Két párja is akad tehát az aszúnak. Mindegyik iránt mást érez. A fehér gombát édesíti, lággyá és kedvessé teszi, míg a feketéből a fűszerességet emeli ki, kicsit „bedurvítja”, viszonzásul a fekete szarvasgomba kissé kesernyéssé teszi a bort. Talán egy picit izmosabb savú, ásványosabb, cizelláltabb, szebb egyensúlyú bor még inkább méltó társ lett volna.

Camembert álom

Aztán sajt érkezik, méghozzá szarvasgombás Camembert álom. Egyfajta szarvasgomba-torta. Gyönyörű. A sajt közepe krémesen folyós, benne mártóznak a márványos felületű gombaszeletek. Hozzá Mészáros Pál Pincészetétől 2007-es Szekszárdi Merlot Válogatás érkezik. A harmónia iskolapéldája a párosítás. A bor nem akar uralkodni. Nem húzza, hanem tolja a szekeret. A Camembert cserébe selymesen simul, krémesen nyújtózik, fűszerezi a bor életét. Tökéletes páros, édessé vált az élet. Úgyhogy már csak a desszert van hátra, jönnek „a fekete Párducok”, vagyis szarvasgombás kézműves csoki bonbonok, hozzá a Dula Pincészet 2006-os Egri Menoir-ja. Roppan a csoki bonbon „héja”, belül lassan hömpölygő krémben bujkálnak a szarvasgomba darabkák. A Menoir buján zsong a háttérben, szerelmesen bújnak össze. Mi meg csak kortyolunk, harapunk, kortyolunk, harapunk…

A fekete Párducok

És hogy mi az este tanulsága? Hogy a szarvasgombás ételeknek feltétlenül adjunk helyet az életünkben. Egyetlen darab elég, hogy egy fenséges vacsorát készítsünk belőle. Nem kell sok, hiszen a szarvasgombát nem önálló ételként fogyasztjuk. Fűszer. Minden más alapanyag csak ágyasául szolgálhat, a főszerep mindig az övé marad. Borokkal párosítva pedig még inkább kiemelhetjük páratlan ízeit-zamatait. Kísérletezzünk bátran! A következő részben pedig a Boregyetem második napját éneklem meg, ahol a Budavári Borfesztivál díszvendége, Franciaország öt borvidékét ismerhettük meg Dr. Mészáros Gabriella és Daniel Labrosse segítségével.

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Teljes képgaléria a Facebookon.

Egy nehéz nap éjszakája - Borvacsora az Andrássy Rezidencián

Tokaj Prestige Csillagos Bortúra Négy keréken 3. rész

Szerda van... Még mindig ugyanaz a szerda. Mintha ez a nap nem is akarna véget érni. Mezőzomboron kezdtünk, majd Tokajban folytattunk. Most pedig „visszakunkorodva” Tarcal felé autózunk. Mert hogy még nem vacsoráztunk… Pedig én már a nap korábbi vendégmarasztaló ebédje és kóstolásai következtében - ahogyan mostanában mondani szokás - teljesen készen vagyok. Csak nézek ki az ablakon eltelve Hegyalja látványával, ízeivel, érzéseivel… Számban az itteni föld és víz adta, mindenhová bekúszó zamatok, az aszúk és az eszencia bársonyosan simuló édese. „Mézet ettem, ragasszon össze, mézemet lássad rajta mindenen” – dudorászom magamban, miközben kecsesen elsuhannak mellettem a szőlősorok a lemenő nap sötétnarancssárga selymébe burkolózva. Az Andrássy Pincészetnél húzzuk be a kéziféket.

Zsurki Sándor, az Andrássy Pincészet borásza

Borospincét vártam, helyette egy wellness és luxus hotelhez érkezünk. Vagy ahogy manapság mondják: Wine & Spa. Az Andrássy Rezidencián járunk. Öt csillagocska ragyog a név mellett. Itt némi belső „vinoterápiás kezelésben” részesülünk majd, vagyis kóstolunk. Na meg persze vacsorázunk. Belőlem meg hirtelen előtörnek az emlékek. Tavaly, egy behavazós, januári, didergős napon hívtam meg vacsorára egy Andrássy Furmintot. Jóban lettünk. Szerette a prosciutto-s-gorgonzolás tésztámat is. Márpedig aki azt szereti, rossz bor nem lehet. Ráadásul az értékére is emlékszem. Meg az árára. Meg a kettő nagyon is jó arányára. Kíváncsian vártam hát, hogy végre otthonában is meglátogassam, megismerjem a „szüleit”, na meg a tesóit is.

Zsurki Sándor borász fogad minket. 2007 óta álmodja az Andrássy Pincészet be is teljesülő álmát: korrekt, letisztult, jól iható borokat készít. Előtte az életútban egy kis Pajzos-Megyer, na meg a legfontosabb, a vér szava. Vagyis anno a Csajka-birtokon uradalmi vincellérként tevékenykedő nagypapa, és a szőlészként dolgozó édesapa. Sándor a hatalmas, átriumos télikertbe vezet minket. Közben felveszem az államat a földről, és a helyemre ülök a vacsoraasztalhoz. Bevallom, nem számítottam ekkora fényűzésre. A hely meglehetősen pazar, valahogy az étvágyam is megjött, úgyhogy most már a borokra és az ételekre is nagyon kíváncsi vagyok.

Füstölt pisztráng vajban párolt zeller csíkokkal

A menükártyán Tokaj Superior Borvacsora, a maga csekély 7 fogásával. Az órára nézek, már rég túl a vacsoraidőn. Valahonnan Shobert Norbert ostorcsattogtatását hallom, és egyelőre nem tudom elképzelni, hogy valamennyi fogást megkóstoljam, és hozzá még hétféle bort is igyak. Sándor látja arcunkon a kollektív rémületet, és a természete által szinte odaragasztott kedves mosolyával megnyugtat minket: „Nem nagy adagok”. Fellélegzünk. A végkifejlet persze nem lesz meglepetés: mindent megettem és megittam. És csak a legvégén, a csokoládétortánál kellett kicsit szuszognom. Füstölt pisztráng vajban párolt zeller csíkokkal. Ez a kezdet. Hozzá Andrássy száraz Tokaji Muscat Lunel 2008. Miközben az ízeket élvezzük, Sándor elmondja, hogy miért hisz a Sárgamuskotályban és a Hárslevelűben. Sokoldalú fajták, a teraszra kiülős, nyári, könnyed boroktól kezdve késői szüretes borokig mindenben jól teljesítenek, ráadásul alapbornak is kitűnők. Az biztos, hogy nekem rendkívül jól esik, különösen a pisztránghoz, friss és üde, kedvesen muskotályos-bodzás, ízben kis sóval, szikárabb, zöldes-füves jegyekkel, elegáns savval.

Zöldfűszeres erdei gombaragu

Zöldfűszeres erdei gombaragu fokhagymásan, paradicsommal, zöldsaláta csokorral és pirított magos kenyérrel. Párja: Andrássy száraz Tokaji Szentkereszt Furmint 2008. Citrusok, narancs, érett körte, pirított kenyérhéj a pohárban. A bor egyharmada hordós érlelést kapott. A második fogás közben Sándortól megtudjuk, mi a bor tisztaságának titka. Az ép és egészséges szőlőalapanyag, vagyis nem lehet töppedt, botrytises szem a fürtökön. Kínosan ügyelnek hát a válogatásra. A gombaragu sült-pirult ízeihez szépen duruzsolnak a savak. Nem akarok még jóllakni, de már majdnem sikerül. Kérném a pincért, hogy ne hozzon ma már mást. De nagyon kedves… egyszerűen nem tudom megtenni.

Zempléni juhsajttal töltött sertés szűz

Zöldfűszeres zempléni juhsajttal töltött sertés szűz rozmaringos hárslevelű mártással, burgonyalángoson tálalva. A pohárban pedig Andrássy félszáraz Tokaji Szentkereszt Hárslevelű 2007. Gyógynövény és mazsola. Az illatban sok az alkohol, a valóságban sem kevés, 14%. A szájban a cukor azonban szépen visszafogja, nehogy túlzásokba essen. A bor herbás ízeihez fantasztikus a rozmaring. Meg is eszem az egész csokrot gondolkodás nélkül. De most akkor szabad megenni a díszítést a tányérról vagy nem? Mindegy. Késő…

Roston sült jércemell diós camembert sajttal töltve

Roston sült jércemell őszibarackkal és diós camembert sajttal töltve, karottás cukorborsós rizzsel. Társa: Andrássy édes Tokaji Sárgamuskotály Kései Szüretelés 2008. Jönnek tehát az édes édesek… Ízekben már átlépünk a grillázsos-aszalt citrusos világba. Telt és érett testek, olajos, lusta mozgás a pohárban. Én meg már csak annyit jegyzeteltem: „szereti a jércét a barackjával együtt!” Kár ragozni. Tényleg így volt.

Sült libamáj szeletek karamellizált almás lepényre tálalva, tokaji-mazsolás mártással. A bortárs: Andrássy Tokaji aszú 5 puttonyos 2006. Az aszúkhoz érkeztünk hát. Rendkívül intenzív és buján fűszeres. Fahéj, gyömbér, citrusok a pohárban. A libamáj finoman krémes, csak a szélén kering egy pici sült perem. Citromos kakukkfű az ételben, duci mazsolák a mártásban. Fotózni elfelejtettem. Ami nem is csoda.

Barackos fügés kacsamell

Barackos fügés kacsamell házi burgonyafánkkal. A pohárban kísér: Andrássy Tokaji aszú 6 puttonyos 2006. Méhviasz, méz, birsalmasajt, meg minden földi jó a borban. Bele kellene harapni… ha lehetne. Hosszan nyújtózik, a végére még tartogat néhány aszalt déli gyümölcsöt és sárgabarack lekvárt. A kacsamell olvad a szájban, a fügék duzzadnak a barackos szószban. Most kéne abbahagyni…

Andrássy csokoládétorta

Andrássy csokoládétorta. Hozzá Andrássy Tokaji aszú 6 puttonyos 2000. Vége(m) van. Csak hátradőlök, eszegetem a tortát, és élvezem a bor narancslekváros, aszalt fügés, datolyás ízeit. Igen, belesüt a nap a pohárba. Éjszaka? Hogyan, nem tudom. Pedig így van.  

Aztán fejben, még frissen az élmények hatása állva alatt összegzem, mit érzek, mit gondolok… Hát én valami olyasmit, hogy Zsurki Sándor komolyan gondolja. Nem, nem akar nagy, öncélú, túlhajtott, megerőszakolt borokat készíteni. Csak egyszerűen jót, jól ihatót, a gasztronómiában könnyedén elhelyezhetőt. Szóval komolyan gondolja, de nem komolykodja túl, miközben kiemelten ügyel az apró részletekre és a makulátlan tisztaságra. Az eredmény: korrekt és letisztult borok, amelyek nem utolsósorban megfizethetők. Ha nem lenne lejáratva a kifejezés, azt mondanám: a hétköznapok borai. Jó minőség, jó ár, könnyű beszerezhetőség (szuper- és hipermarketekben szinte mindig találkozom az Andrássy borokkal), választékban pedig száraztól édesen át az aszúkig bezárólag. Bármikor oda lehet tenni a vacsora mellé az asztalra.

És hihetetlen, de véget ért a szerda. Továbbgördülünk, a vacsora végeztével a szállásra indulunk. Ma Tokajban, a Rákóczi-Dessewffy kastélyban alszom. Szegény én… Holnap pedig Szepsy Istvánnál kezdünk. Nagyon várom a reggelt.   

…folytatása következik…

A negyedik részben Szepsy Istvánhoz látogatunk.
Az ötödik részben Áts Károllyal kóstolgatjuk a Royal Tokaji borait. 
A hatodik részben a Tokaj-Oremushoz látogatunk.

Külön köszönet Doszpod Lászlónak, a Prestige Reserve Club munkatársainak, valamint a Mercedes Benznek!

A bortúra teljes fotógalériája a facebookon - Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Attention! Jönnek a franciák! – Felkészülés a Budavári Borfesztiválra

Hogy mikor, hogyan és miért szerettem meg ennyire a franciákat, már talán magam sem tudom… Valahol biztosan benne van Philipe, vagyis Pierre Cosso, vagyis a francia Házibuli film főszereplője (kellett nekem kiskamaszként, matekórán a pad alatt, az illatos radírra elcserélt Bravo újság címoldalán annyit nézegetnem őt!). Pierre ma már ötven felé jár, és bár szerintem vonzóbb, mint valaha, rám mégis inkább a már felnőttként tett franciaországi utazások hatottak leginkább. Szép tájak, izgalmas és kedves (bizonyám!) emberek, nívós (bor)kultúra, és hihetetlenül gazdag gasztronómia. Ezt jelenti számomra Franciaország. Ezért szeretem.

Fotó: www.monsieurbaguette.com

Ráadásul eltelt egy év, és ismét Borfesztivál közeleg a Várban! Idén tortás-pezsgős szülinapozás is lesz, hiszen 20 éves lett a rendezvény, de nem csak az ünnepelt kap ajándékot, hanem például én is. Az én ajándékom ugyanis az, hogy idén Franciaország lesz a díszvendég! Dreams are my reality… Csak hogy stílszerű legyek.

Már a kezdet is jónak ígérkezik, ugyanis a Boregyetem két előadása készíti majd elő az öt napos fesztivált. Szeptember 5-én, hétfőn gombászni fogunk. Jogos a szemelkerekedős kérdés, de nem, semmi erdőjárás kis kosárkával a karon, ott, fent a Várban tesszük mindezt. Merthogy a gasztronómia fekete gyémántjait, a szarvasgombákat járhatjuk majd körül. Az előadáson nem csak a fülünkre és a szemünkre, hanem a szánkra is szükség lesz, ugyanis szarvasgombás finomságokat kóstolhatunk a libamájtól kezdve a fürjtojáson át a csokibonbonokig, na és persze borok is kerülnek majd a poharakba. Az előadók: Szakács József szarvasgomba-szakértő, Dr. Dula Bence borász, és Kalla Kálmán Európa-díjas mesterszakács. 

Aztán: antré! Vagyis a második napon, szeptember 6-án, kedden színre lépnek a franciák! Champagne, Bordeaux, a Loire-völgy, Elzász, valamint a Rhône-völgye mutatkozik be, pontosabban ezen borvidékek borászai tartanak majd előadást. Persze kóstolni is fogunk, méghozzá Dr. Mészáros Gabriella vezetésével. Aztán szerdától… Megnyitja kapuit a fesztivál, és a térképen a 138-139-es standszámokat keressétek majd, ha egy kis francia gasztronómiára vagy borélményre vágytok. Annak, aki már sokat koptatta a Vár macskaköveit, és térkép nélkül is boldogul pedig egyszerűen csak ennyi: cél a Hunyadi udvar felől sétálva az Oroszlános udvar bejárata előtti, jobb kéz felé eső kis udvar. Francia Kapcsolat. Itt található majd az a pazar, szabadtéri Bisztró Konyha, ahol a tavaly debütáló Csirke Osztrigája nyomdokain haladva, világlátott séfjeink (Takács Lajos – Olimpia, Bernát Dániel – U26, Dudás Fivérek – Anyukám mondta, valamint egy meglepetés séf) sürgölődnek a konyhában, természetesen francia alapanyagokból és francia hagyományok alapján is komponálva tányérravalót. Nem kell messzire menni a hozzávaló borért sem, ugyanitt találhatók majd Franciaország öt régiójának boros standjai is.

És ezúton én is átadom René Roudaut, magyarországi francia nagykövet úr üzenetét: „A Fesztivál főszervezője mellett a Francia Nagykövetség és szervezetei, különösen a Mission Economique Ubifrance és a Francia Intézet mindent megtesznek, hogy a 2011-es Budavári Borfesztivál kiemelkedő évjárat legyen az összes látogató számára!” Úgy legyen! Ti se hagyjátok ki, és addig is, ha kedvetek tartja, készítsetek Daniel Labrosse receptje alapján egy vörösboros kakaspörköltet burgundi módra, igyatok hozzá egy jó bort, és közben tanulmányozzátok a Borfesztivál francia kisokosát! A Várban találkozunk!

Fotó Monsieur Baguette-től. Merci!

Tárcán a bor 3. - Bor (s)íráshoz

„A lelkesedés rajtunk múlik.
Összekötött kézzel-lábbal igazán szép táncolni.
Csak úgy simán minden hülye tud...”
(Sz.)

Tudod, vannak a gondolkodós esték… azok amolyan melankolikus, lassú táncok, inkább csak ringatózások. Ülsz a széken, egyáltalán nem egyenes háttal, inkább belesüppedve mindenbe, és nézel ki a nagy végtelen csillagosba… csak úgy. Kezedben a pohár, benne a bor. Ha éppen súlyos lakatok kinyitására készülsz, sűrű és vörös. Ha kedves pillanatok lepkéit röpteted az éjszakai szamócásban, akkor rozé. Ha könnyek, akkor elő az ásványosat. Aztán sósra édeset, kidugózol egy mézszínű lustaságot és feljön a nap az éjszaka közepén. És ott vannak a nagy fehérek, amelyek majdnem mindenhez jók. Néha csak a testüket látod, és mindig más arcok bujkálnak a cseppekben. Közben úgy nyúlik el a pislákoló gyertyafény a pohár falán, mint az arcod egy olyan tükörben, amely bosszúból torzít. Hogy ne lásd magad szépnek… mert ennyi kezdetnek bőven elég. A többi rossz úgyis jön magától. Közben neszek támadnak. Nem figyelsz rájuk. Nem akarsz a jelenben lenni. Kalandozol a borban, most már elmerülsz benne, holott az előbb még csak közömbösen néztél át rajta. Lassan peregni kezd a film. Néha csúszik a szinkron, vagy nem látszik a felirat, és magadra maradsz. Hogy nehezebb legyen. Találd ki, mire gondol a másik… Ha tudod. Néma bújócska, rebbenő árnyak.

Aztán újra töltesz. Most már minden mindegy… Tudod, hogy akkor meg kellett volna szólalnod. Vagy tenned kellett volna valamit. Vagy egyszerűen csak jelen kellett volna lenned teljes életnagyságodban. De hát akkor már sem élet, sem nagyság nem volt benned. És a „nem”-et megint túlzott hangsúllyal ejtetted ki. Jól megnyomva, hogy hatásos legyen. Hogy értve legyen. Pedig az ilyen „nem”-ek soha nem érthetők. Mert értelmetlenek. Mégis világosodik… Már a legenda is oda… Inkább igyunk! – mondod az összes szereplőnek, aki még ezen a hajnali órán kábultan a légkörben kószál, egyre lassuló köröket repülve. Fáradtak mind. De még veled vannak, kitartanak, akárcsak a múltad apró szilánkjai, amelyek süketen lebegnek a térben mindenfelé. Hát mutasd, hol fáj? Semmiség. Katonadolog. A palack alján már kevés a bor. Utolsó töltés. Vége van. Hosszan tartod az üveget a pohár fölé. Vársz. Már csak percenként egy csepp hull alá, de kitartasz… Mindig kitartasz… Hiszen ott lapul a pincében a következő...

Kelt: Badacsony, 2011. Nyárelő hava

További bortárcák...

Begurultunk! – Látogatás a Tokaj-Hétszőlőnél

Tokaj Prestige Csillagos Bortúra Négy keréken 2. rész

Az első részben valahol ott hagytam abba a Tokaj-hegyaljai bortúrámról szóló mesémet, hogy egy szőlőhegyoldalba-kiülős, borkóstolós, Sárga Borházban ebédelős délelőtt után magunk mögött hagytuk a Disznókő Birtokot és Mezőzombort. Ezzel azonban az első nap történéseinek még koránt sincs vége. Begurultunk ugyanis... Mármint Tokajba. Jöjjön hát a Hétszőlő birtokon töltött délután beszámolója, egy afféle újratalálkozás margójára.

Kovács Tibor birtokigazgató

Vannak ugyanis nagyon meghatározó „elsők”. Úgy értem, első benyomások. Az egyik ilyen nálam 2009-re datálódik. Tokajhoz kötődik, de nem Tokajban történt, hanem a Gundel báltermében, ahol hirtelen egy cseppet sem banális „meglátni és megszeretni” történet közepén találtam magam. Ott randevúzott ugyanis egymással a két, akkor már testvérbirtokként működő Grand Cru, vagyis a bordeaux-i Château Cos d’Estournel és a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok. 9 évjáratot (2000-2008) kóstolhattam akkor végig, először a francia birtok bordeaux-i vöröseit, majd a Hétszőlő 5 puttonyos aszúit. Mindehhez francia részről a St. Estephe-i birtokot vezető Dominique Arangoits asszisztált. Tette mindezt magyar nyelven, köszönhetően annak, hogy korábban a már említett Disznókő birtokon is szépen bejárta a ranglétrát. A Hétszőlőt dr. Kovács Tibor birtokigazgató képviselte, nekem meg nagyon is ínyemre volt ez a fúzió. Legalábbis ha arra a 2005-ös bordeaux-i vörösre, és 2000-es tokaji Hétszőlő aszúra gondolok, amelyek meglehetősen emlékezetes tételek maradtak számomra.

 

Ezekkel az emlékekkel gördülök hát be Tokajba, ahol újra találkozhatok Kovács Tibor birtokigazgatóval. Ő vár ugyanis minket a Hétszőlő központjánál, a barokk stílusú Rákóczi-Dessewffy kastélynál. Az elkövetkezendő két éjszakát a sűrű pincelátogatások édes fáradalmainak köszönhetően itt, a díszkertre néző szobácskámban fogom mormota módjára átaludni. De egyelőre erről szó sem lehet, mert átsétálva Tokaj főutcáján, a Rákóczi Pincéhez érkezünk. Szépen átjárja a múlt a pincét, mely olyan szereplők és történések szemtanúja, mint például Szapolyai János, és az országgyűlés összehívása 1526-ban. Aztán a pince feletti udvarházba érkezünk, és a teraszon a nyári verőfényből a hatalmas gesztenyefa árnyékába húzódunk. Érkeznek a borok, Tibor pedig mesélni kezd. Először az alapokról. Vagyis a talajról, amely a Hétszőlő birtok dűlőin (Hétszőlő és Nagyszőlő) vastag lösztakaró. Déli, védett lejtők, és a borvidéki átlagnál néhány fokkal melegebb klíma. Más típusú borok születnek itt, nem nehezek és tömények, hanem lágyabbak, illatosabbak, 1-2 grammal kevesebb savval. A fő fajta, a Furmint is illatosabb, ezért nincs szükség különösebben a Hárslevelű „rásegítésére” (a Hárslevelűből leginkább késői szüret készül). Elsősorban a fajtatiszta borok termőhelye tehát a birtok.

Lovagterem - Rákóczi Pince

Először egy 2009-es Furminttal ismerkedünk. Valóban nagyon illatos, már-már parfümös, szőlő és mazsola viszi a prímet némi alma és körte mellett. Az alkohol erőteljes. Tüzes, acélos bor. Közben pedig előkerül a téma is… Az, amelyik az utcán hever. Pontosabban Tokaj főutcáján. Végigsétálva a belvároson ugyanis nem lehetett nem észrevenni a bezárt üzleteket, a lepusztult boltokat, a bóvlit árusító helyeket, különös tekintettel a műanyagkannás borokra, a műanyag kerti székes borkimérésekre, és a gyros-hamburger feliratokra. Első ízben járok Tokaj belvárosában, engem személy szerint megdöbbent a látvány, még ha a hasonló problémákkal küzdő Badacsonyból érkezem is. Vagy talán pontosan azért… Igen, tudom, persze, pénzhiány, meg az elmúlt negyven év átkos lenyomata, meg hogy még legalább ugyanannyi évnek kell eltelnie, mire… De bevallom, az évek múlásával valahogy már egyre inkább nem szeretem hallani az erre történő hivatkozást. Mert hát meddig még? Meddig lehet még nagy presztízsű történelmi borvidékeket ilyen állapotban hagyni?

Mindeközben persze van fejlődés is, hiszen az igyekvő és minőségre törekvő kisebb-nagyobb pincészetek mellé megérkeztek a külföldi befektetők Tokaj-hegyaljára (a franciákon kívül angol, spanyol, német és amerikai érdekeltségek is jelen vannak), milliárdokat invesztáltak a pincék, éttermek, hotelek és birtokok fejlesztésébe. Hogy mikorra várható a megtérülés, nem tudni, hiszen a Tokaj-hegyaljára irányuló borturizmus a pincészetek kitartó munkája ellenére is sajnos túlnyomórészt a „nem túl drágán inni, és valamit még olcsón haza is vinni” – mentalitásról szól. De eme kis kesergős kitérő után térjünk vissza a pozitív dolgokhoz, és a Hétszőlő birtokra. Mert hogy éppen 2007-es Sárgamuskotályt kóstolunk. Érett szőlős illatok és ízek, gyógyszeres-benzines-púderes árnyalatokkal. Ízben talán lehetne hosszabb, de kétségkívül harmonikus és szerethető bor. Aztán Kövérszőlő érkezik 2007-ből. Rumos mazsola némi almás rétessel. Savakból én még elviselnék egy picit többet, de szívesen kortyolgatom.

A Hétszőlő birtokközpontja - Rákóczi-Dessewffy kastély

 

Aztán mielőtt az aszúkra térnénk, a birtok francia érdekeltségéről beszélgetünk. 2009-ben került ugyanis testvérkapcsolatba a Hétszőlő egy francia birtokkal, vagyis a már fentebb említett, egyik legmagasabban jegyzett bordeaux-i château-val, a Cos d’Estrournel-lel. Hogy hogyan? Úgy, hogy a Genfben élő Michel Reybier üzletember nevével fémjelzett Domaines Reybier cég - a már említett Cos d’Estournel és a Château Marbuzet birtokosa - megvásárolta a Hétszőlő birtok többségi üzletrészét. Az üzleti irányításért a Cos d’Estournel ügyvezető igazgatója, Jean Guillaume Prats a felelős, a birtokigazgató Kovács Tibor, de a birtok ügyeiben szerepet kap Dominique Arangoits, a St. Estephe-i birtok technikai igazgatója is. Hát így dolgoznak össze a franciák és a magyarok – elsősorban az export növelése céljából -, mi meg áttérünk az aszúk kóstolgatására.

Aszúhatás

A 2009-es Gundel-beli Grand Cru kóstolóról már ismert, és már akkor is kiemelkedő tétellel, a 2000-es 5 puttonyos aszúval kezdünk. Rendkívül gazdag és cizellált, illatban aszalt gyümölcsök és édes fűszerek kavalkádja, szájban mézes, olajos, testes, gyönyörűre érett, hosszan elnyújtózó, lágyan hullámzó vonulatokkal, nagyon szép egyensúlyban és arányban. Na és hogy miért (lenne) jó az életben minden felé maximális bizalommal fordulni? Mert ebben a borban az elején bizony nem nagyon hitt senki, jó ideig mérsékeltebb áron adták el, mint a többi évjárat aszúit. Ez természetesen ma már nem így van, így az járt jól, aki egyébként az életben mindig jól jár, vagyis aki örök optimista, és már a kezdeti időszakban bespájzolt belőle pár palackkal. A 2001-es 5 puttonyos testvér ízben inkább herbás, kamillás, virágos, összességében frissebb, citrusosabb, ásványosabb, árnyalatnyival gyorsabban véget ér, de mégis izgalmas és vibráló. Majd 6  puttonyos aszú következik 2004-ből. Tiszta, kiegyensúlyozott, hosszú, szép struktúrájú bor, ízben-illatban kandírozott körtével és mézzel. Aztán belekóstolunk a 2008-as év aszújába is, mely még természetesen hordóban van. 2008 nem volt egyszerű évjárat, magasabb savtartalom, lassúbb érés-kerekedés jellemzi borait, ráadásul fiatalka még ez a bor, gyümölcsös jegyei mellett leginkább a kicsattanó frissesség dominál. Befejezésül 2010-es aszút kóstolunk. Természetesen erősen keresi még a helyét, izeg-mozog, most éppen kedveskedve, játékosan bodzás és friss citromszörpös jegyeket mutat. Hát igen, ilyen a boldog gyermekkor!

Aztán lassan elbúcsúzunk Kovács Tibortól és a Hétszőlőtől, és tovább gördülünk. Talán nem meglepő, de újra sok bor, sok gondolat és sok élmény következik. Messze még az este… A következő részben tehát még mindig nem ér véget az első nap. Tarcalra utazunk, az Andrássy Rezidenciára, ahol sokat fogunk enni. Na meg persze folytatjuk a kóstolást is.

…folytatása következik…

A harmadik részben az Andrássy Rezidenciára látogatunk.
A negyedik részben Szepsy István vendégei leszünk. 
Az ötödik részben Áts Károllyal kóstolgatjuk a Royal Tokaji borait. 
A hatodik részben a Tokaj-Oremushoz látogatunk.

Külön köszönet Doszpod Lászlónak, a Prestige Reserve Club munkatársainak, valamint a Mercedes Benznek!

A bortúra teljes fotógalériája a facebookon - Fotók: Nagy Zita - Borgőz