A rozé esete a kantinos kisasszonnyal - Villányban (Vince) napoztunk

Bár már eltelt bő két hét, mióta hazatértünk a villányi Vince napi napozásról (köszönhetően a januári télikabátledobós-sapkasálelhajítós tavasznak), mégis azon kapom magam, hogy időnként önfeledten fütyörészem-dudorászom az "A gazdának áldassék a neve..." kezdetű dalocskát, amelyet akkor szombaton a Szélkiáltó zenekarral együtt énekeltünk "élőben" a Vylyan teraszon, majd ezzel a nótával kísértük végig Dr. Mészáros István titeli c. prépostot a szőlősorok között, és - akkor már kicsit jobban felbátorodva - ezzel a dallal búcsúztunk a pincekoncerten a Fekete-hegytől is.

A népszokás szerint sok bort kell inni a bő termés érdekében - Fotók: Wawrzsák László

Azon túl, hogy újra és újra nagyon jó kedvem kerekedik tőle, arra is jó visszagondolni, hogy az éneklés mellett mást is tettünk azért, hogy biztosan megteljen majd a pince. A népszokás szerint ugyanis sok bort kell meginni a bő termés érdekében Vince napján. Megtettük, ráadásul három helyen, a Janus, a Vylyan, és a Gere Tamás és Zsolt pincészetekben. El is mesélem, hogyan.

Vilmos és a Janus arcú tél - 
Janus Borház, Túrony

Első utunk a Tenkes-hegy felé vezet. Jártunk már itt korábban is, akkor a májusi borzsongató nyári verőfényben kanalaztuk a Tenkes hűs tornácán a gyufatésztával jól megrakott halászlét, és majszoltuk hozzá a kemencében frissen sült kukoricás kenyeret, miközben átnézegettünk az út túloldalára is, szemezgetve a Janus Borházzal, hogy na, majd egyszer oda is mindenképpen... Itt kezdjük tehát a Vincézést, január derekán egy szál pulcsiban, sapka, sál és kesztyű nélkül flangálva, élvezve a melengető napsugarakat.

Pécsi-Szabó Dénes

Vendéglátónk Pécsi-Szabó Dénes, és mindenhová hű kísérője, Vilmos. Meglehetősen veszélyes mutatvány egy tökéletes "vigyél haza"-tekintetű, kutyamagazin címlapjáról éppen lelépő megjelenésű ebet beengedni egy borkóstolóra, mert perszehogy mindenki vele van elfoglalva. Magam is. Azért persze figyelek Vilmosra Dénesre is, miközben az asztalokon kései (dél van) terülj-terülj parasztreggeli várakozik, a poharakba pedig csordul az aznapi első bor, egy hozzáadott szén-dioxidot még nem tartalmazó, kicsit minerális, kedvesen gyümölcsös, testesebb, melegebb tónusú rozé. Erősíti a délies karaktert, hogy tényleg nagyon délen vagyunk, az üvegtáblákon átnézve napfürdőzik az egész táj, a vidáman futkározó szőlősorok, a hatalmas, sík völgy, a háttérben pedig ott rejtőznek a párában a horvát hegyek is.

Középpontban a bor... és Vilmos

Közben hallgatjuk Dénest, és a Janus Borház történeteit, például a névválasztásos epizódot. - A Szél és a Pécsi-Szabó nevekből csak szörnyű név jött ki - meséli Dénes, utalva arra, hogy két család, pontosabban két pécsi jóbarát, Szél Géza, és Pécsi-Szabó Miklós álmaként jött létre a borászat. Ezért esett a választás inkább a Janus névre, egyrészt, mert Janus a római mitológiában a kapuk őre (a borvidék nyugati kapujában vagyunk), másrészt kétarcú, melyből egyik arca előre, másik hátrafelé tekint, vagyis egyszerre fordul a múltba és néz a jövőbe is. A Janus Borház tehát úgy követi a mai kor szellemét, hogy dédelgeti, óvja a hagyományokat is.

A poharamba közben Villány "ivóbora", egy 2013-as Kékoportó (na jó, Portugieser) kerül. - Ez a bor médium - mondja Dénes, miközben én is pontosan ugyanezt gondolom az előttem elegánsan eltappancsoló Vilmos kutya mélybarna szemeiről, de ez most mindegy is. Szóval médium, mert ha leteszed egy társaságban az asztal közepére (felbontva), ott előbb-utóbb kinyílnak a kapuk (tessék, megint a kapuk), meg az emberek is. - Kezdőknek tévé mellé is ajánlott - mondja Dénes, persze lehet facebookozáshoz is iszogatni, de mégiscsak a legjobb az asztalnál fogyasztani, hiszen - ahogy azt Dénes is kiemeli -, ebben az esetben valóban csak arról tudunk meg valamit, aki ténylegesen szemben ül velünk.

Dugózó verseny - Nagyon gyorsnak kellett lenni

Aztán mielőtt kezdetét veszi a Paralel dugózó verseny, amely Dénes szerint izgalmasabb, mint egy foci vb, és végignézve-izgulva ezt meg is erősíthetem, egy 2009-es Cabernet Franc csordul a poharamba, vele együtt pedig fűszerek (bors, fahéj), gyümölcsök (meggy, cseresznye) és étcsokoládé, no meg a kétarcúság: a lendület és a frissesség némi hömpölygő, lassú visszagondolással... Olyan, mintha a nagypapa beszélgetne az unokájával...

Aztán a "Ki fut gyorsabban Vilmos kutyánál a szőlőben?" címre hallgató program egy picit átalakul egyszemélyes előadássá, történetesen mindenkinek fülnél is tovább húzódik a szája Vilmosnak köszönhetően, aki egy vendég sapkájával a szájában szaladgál fel- s alá. Igazi vendégmarasztaló eb - állapítjuk meg, majd tovább indulunk "Vylyanba", Kisharsányba egy jót énekelni, szőlőt szentelni, ásott borra vadászni, Vince vesszőt metszeni, ősi hagyományokkal ismerkedni, és pincekoncertezni.

A rozé esete a kantinos kisasszonnyal - 

Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet, Kisharsány

A kisharsányi Fekete-hegyen, a Vylyan Szőlőbirtokon egyrészt az a jó, hogy ha ott történik valami, akkor tényleg történik valami. Legyen az főzős "Ede a levesben" könyvbemutató, Ördögkatlan fesztivál, vagy rekeszizom-próbáló Momentán Társulat előadás, mindig helyet kap a zene, a színház, az irodalom, a művészetek, és soha nem térünk haza szellemi táplálék nélkül. Így van ez most is.

A gazdának áldassék a neve... - A Vylyan teraszon a Szélkiáltóval

A másik jó dolog a kisharsányi Fekete-hegyen, hogy mindig kacagva jár-kel a szél. Mintha ezzel adná tudtunkra örömét, hogy itt vagyunk. Kiszállva az autóból most is kedvesen megborzolja a hajamat, fellibbenti a kardigánomat, kicsit Marilyn Monroe-sra hangolva a belépőmet. Vidám kezdés, ráadásul, ha lehet, itt még melegebb a januári szél, benne valamiféle sós tengerpára illattal.

Vince vessző vágás - Balogh Kornél szőlész

A teraszon finom, fűszeres forralt bor készül, bár lassan úgy áthangolódunk tavaszra, hogy inkább a jól behűtött Herka Chardonnay-t kívánjuk. Aztán megérkezik a pécsi Szélkiáltó együttes is, akikkel együtt azonnal amolyan Vylyan-kórussá válunk, és belevágunk a Vince dal tanulásába, éneklésébe, és azóta is ez a "csengőhangom", mármint a fejemben. Ezzel a dallal sétálunk ki a szőlőbe is, ahol Dr. Mészáros István Atya a keresztény liturgia szerint megáldja a Villányi borvidék összes szőlőjét. A szőlősorok között megterített kis asztalon ehhez méltón kenyér és bor, a bőséges termés érdekében pedig hurka díszeleg a szőlősorok végén.

A szőlőszentelést követően a Vylyan szőlésze, Balogh Kornél mesél nekünk a Vince napi népszokásokról, babonákról, sőt, segítségével termésjósló szőlővesszőt is vághatunk. Aztán a Vincéző borkedvelők talán legizgalmasabb programja következik, vagyis a bekapáláskor elrejtett, vidám Vince napi üzenetekkel felcímkézett borok utáni vadászat. Azért is izgalmas ez a program, mert ahogy Iványi Emese, a Vylyan marketingese viccesen megjegyzi, minden évben egy-két palackkal több kerül elő, mint amennyit elrejtettek. Sorban hangzanak fel a vidám "Megtaláltam!"-kurjantások a szőlősorok közül, miközben szépen telik a pince is, ezúttal egyelőre vendégekkel.

A borvadászat eredménye 

A kis színpadon a Szélkiáltó együttes kezdi meg pincekoncertjét, méghozzá a még friss és meleg, aznap megjelent CD-jük, a "Himnusz a borhoz" dalaival, melyeknek érdekessége, hogy a zenekar a pincészet munkatársaival közösen borokat is választott, és ajánl az egyes dalokhoz. Nagy sikerrel színpadra lép pohárral a kezében Ipacs Szabó István, a Vylyan főborásza is, elsőként a 2013-as Kakas Rozéval, vagyis az általa hedonistának titulált, "három b-s" borral, tehát: bárhol, bármikor, bármennyit.

Meg is hallgatjuk a Szélkiáltó előadásában a Kakashoz ajánlott nótát, történetesen Heltai Jenő, A kantinos kisasszony című megzenésített versét. Feszes, mégis játékos tangó a javából, némi R-Go slágerrel (Szeretlek is, meg nem is) fűszerezve, a "fehér abrosz, piros bor a kantin asztalán" sorocska pedig már szépen átvezetget minket a vörösborok világába. Közben kenegetjük a kenyérre a bársonyos tepertőkrémet, érkezik a pince vagány "fenegyereke", az Ördög is a pohárba, 2011-es évjáratát kortyolgatva kicsit meditálunk a zenekarral közösen, milyen dal passzolna hozzá, aztán egy vendégtől hangzik el a megoldás: "A jó zene mindenhez jó."

Ipacs Szabó István

Aztán egyre jobban örülünk, amikor Ipacs Szabó István megjelenik a mikrofonnál, hiszen újabb és újabb borokat mutat be. Érkezik a 2009-es Merlot is szépséges gyümölcseivel, epervelős-cseresznyelikőrös aromáival és karakteres, buja illataival, majd a határozott, koncentrált, és markáns 2009-es Cabernet Sauvignon zárja a sort.

Vagyis dehogy zárja, hiszen Ipacs Szabó István pincetúrára invitálja a vendégeket, mondván, legyen egy kis pinceszag is az orrunkban. Szívesen maradnánk, de még az a nemes feladat vár ránk, hogy Gere Zsolték pincéjének bőséges terméssel való megtöltésében is segédkezzünk, így Balogh Kornél, szőlész Vince napi meséjével zárjuk a kisharsányi élménybeszámolónkat.

"Vince napi Mese

Gyerek voltam még, ennél is kisebb, mikor ez történt:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy király, úgy hívták: Szőlő.
Messze földön nem volt nála nagyobb úr.
Még messzebb viszont igen, egy másik király, aki időnként körbejárta a világot, úgy is hívták: Időjárás.
Erejük is volt, akaratuk is volt. Folyton viaskodtak.
Ha Szőlő nőni szeretett volna, Időjárás néha megmakacsolta magát, és megnehezítette a körülményeket.
Hideg volt, ha melegre várt. Száraz volt, ha szomjazott.
Ha megpihent volna, nem engedte. Sziporkázott, amikor álmos volt, így egész nyáron csak hajthatott.
Éltek hát a világmindenségben, dacolva egymással, míg tusakodásukban el nem akadtak valakiben: az Emberben.
"Zárd börtönbe az időjárást!" - kiáltott Szőlő az Embernek.
"Mondd, hogy mindig hajtson a szőlő!" - rikoltott Időjárás az Embernek.
Az Ember állt némán, tudva, hogy van igaza mindkettőnek.
Így zárta az Ember a Szőlő cellájába, a bogyóba az Időt, ami azóta is feszíti Őt, s lett az Ember: Vin-Cell-ér'.
*Vin: a szőlő
*Cell: a börtön

Aki hallja, értse jól, vagy kérdezzen meg, miért is van ez jól."
(Balogh Kornél, szőlész - Vylyan)

Hordóból a hegy leve -

Gere Tamás és Zsolt Pincészete, Nagyharsány

A fehér Comis

Végül persze kúszik némi pinceszag is az orrunkba, méghozzá Gere Zsolték nagyharsányi pincesoron lévő műemlék pincéjében, ahol jártunk már korábban is, egy szüreti interjú erejéig. Akkor velünk tartott Zsolt anyai ági nagypapája is, akitől minden elindult, hiszen ő "fertőzte meg" a családot a szőlő és a bor szeretetével. Most azonban nem édes és illatos szőlőfürtökkel teli ládák, hanem terített asztalok várnak ránk az egyik pinceépületben, no meg amolyan üdvözlő italként a Comis gyöngyöző legfrissebb tétele. Ezúttal nem rozészínben kacarászik - ő majd csak a májusi Borzsongásra érkezik meg, igazi fecske, vagyis "nyárcsináló" üdeség lesz, hejjdenagyonvárjuk! -, hanem fehér nyári ruhában szaladgál vidáman, ugyanis Zöldvelteliniből készült.

Valahogy jól áll neki ez a tavaszi tél, vagy téli tavasz, mindegy is... Kristálytiszta, csillámló, mint a frissen hullott hó, benne a tavaszi virágok illatával. Egy picinyke Cserszegi fűszeres is került bele. Bár Zsoltiék nem foglalkoznak Zöldveltelinivel (Máriagyűdről érkezett az alapanyag), igyekeztek a fajta minden csínját-bínját elsajátítani, így remek alapbort sikerült belőle készíteni.

Aztán a meggyes-kakasnyalókás-pirított cukorkás, magát nagyon itatós 2013-as Portugieser mellett Zsolti arról mesél, hol tartanak most. - Most már együtt tudunk élni a területekkel - mondja. Vagyis tudják, hol és hogyan kell bevetni például növényvédelmet - természetesen természeteset -, hol és mikor kell zöldmunkázni, és megoldották a területek vízelvezetését is. Miközben beavat minket a szőlészet-borászat titkaiba, a pince félhomályában picinyke szikrákat rajzol Zsolti arcára a szenvedély, a lelkesedés.

Gere Zsolti - Lelkesedésből jeles

Majd a prémium Pinot Noir érkezik a poharunkba, méghozzá annak az évjáratnak (2012) a termése, amikor mi is ott jártunk szüretkor, és a saját szemünkkel láthattuk annak a forró és száraz nyárnak a következményét, a borvidék küzdelmét, az évjárat mentését. Akkor már ezt a Pinot Noir-t is "bemenekítették" a pincébe. Friss májusi cseresznye, finom, de határozott tanninok a pohárban, és érkeznek a borkorcsolyák is, köztük a frissen sült sajtos tallér is, vele együtt meg a plédbe csavarodós Borzsongás-emlékek újra.

Sziasztok lányok: Szőke

Kóstolunk még 2012-es Cabernet Franc-t is a Várerdő-dűlőből, közben Zsolti a hordókhoz fűződő viszonyáról mesél. - A bor és a hordó nem találkoznak, ha sürgetik - mondja, utalva arra, hogy mindig előre kell gondolkodni, és nem szabad kapkodni. Szó esik a Soproni Egyetemmel zajló közös kísérletükről is, amely a legjobb erdők legjobb fáinak, és égetésüknek tanulmányozásáról, kutatásáról szól.

Aztán az est főattrakcióját, vagyis Gere Zsolti "hordótetejénülős", profi borlopózását nézhetjük végig, na meg örülhetünk, mert a "bemutató" végeredménye is a poharunkba csordul. Bár a hordóminták kóstolása nem a legegyszerűbb műfaj, hiszen még "gyermekkorban" lévő borokról beszélünk, érdekes és élvezetes dolog hordóból inni a hegy levét, főleg, ha ahhoz is hozzájárulunk ezzel, hogy bőséges termés érkezik majd szüretkor Zsoltiékhoz.

Hordóból a hegy leve...

A pince előtt még egyszer kacagva végigkacskaringózik köztünk a meleg esti szél, mi pedig Villány felé vesszük az irányt, hogy befészkeljük magunkat a jól megszokott kis panzióba, Gere Zsoltiékhoz, ahol az üdvözlőital újra a fehér Comis, a pincéből megérkezve pedig Zsolti és Évi jó házigazdák módjára asztalhoz ültetnek minket. Summa summarum, egy egész estés-éjszakás kóstolás-beszélgetés kerekedik az üdvözlésből, olyan kísérőkkel, mint például a 2011-es, gyümölcsös, könnyed, "csevegős" Pinot Noir, a 2011-es szilvás, kakaóbabos, fűszeres "már enni kellene valamit hozzá" Kadarka, vagy a "most már csak egymásra figyelünk" komoly és nagyon sok tudást magában hordozó 2007-es Aureus Cuvée, amely rengeteget bölcsül még a jövőben.

Januári tavasz

Az éjszaka derekán bújunk paplan alá, hajnalig az eső kopácsolása festi alá álmunkat, reggel pedig terített asztal, rajta a "kinemhagynám" stifolder, a tepertőkrém, és a Gere anyuka, vagyis Márta néni könnyű vaníliapuszival köszöntő házi baracklekvárja vár ránk. Frissen sült fahéjas croissant-ra csepegtetve-csurgatva olyan, akár a felkelő nap egy augusztusi reggelen.

Így zárult a 2014-es Vince napozás Villányban. A magunk részéről megtettük, ami tőlünk telt, énekeltünk, sokszor jót kívántuk, és persze kitartóan iddogáltunk is a bőséges termés érdekében. A téli tavasz azóta visszavonulót fújt, Időjárás némi hópaplan alá bújtatta a még álmos tőkéket, miközben talán Kornél meséjét olvasta békésen altatónak, így kezdve: Egyszer volt, hol nem volt, volt egy király, úgy hívták: Szőlő...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán - 

Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László
           

Egy gálaebéd előétele - "Év Bortermelője 2013" díjátadó Gálné Dignisz Éva tiszteletére

Azt hiszem, aki tavaly az Év Bortermelője 2012 díjátadó gálaebéden végighallgatta az akkori díjazott, Áts Károly borász beszédét, és meg is értette üzenetét, történetesen, hogy mindenki céllal érkezik a földre, és hogy a bornak értékül örömet és boldogságot kell hoznia, az valóban rendre ezt az értéket és célt keresi a (bor)világban. - Azt kívánom mindenkinek, hogy a saját életében egyszer érje el ezt a szakmájában, hogy a legnagyobb elismerést, mint én is, megkapja, ezt az élményt átélje - kívánta akkor a friss díjazott - mindenkinek...

"A bornak értékül örömet és boldogságot kell hoznia" -
A tavalyi gálaebéden Áts Károly borai csordultak a poharakba
Fotók: Wawrzsák László

De visszagondolhatunk az Év Bortermelője díj kapcsán a 2011-es gálaebédre is, ahol Szigethy Gábor író, rendező, baráti köszöntőjében ezekkel a szavakkal fordult az akkori díjazotthoz, Vida Péterhez: - Taníts meg mindenkit beszélgetni a borról. Nem beszélni, hanem beszélgetni, hiszen talán sokkal harmonikusabbak lennének az emberi kapcsolatok, és vele együtt az egész világ, ha többet beszélgetnénk teljes nyitottsággal, és kevesebbet beszélnénk - szinte csak magunkban, magunknak - a másik megismerésének teljes igénye nélkül. 

A tavalyi gálaebéd séfjei

Az idei díjazott, Gálné Dignisz Éva borairól, boraival is beszélgetni kell. Fontos megismerni őket, akárcsak a mögöttük álló családot, történetet, gondolatokat, de magát a vidéket is, ahol terem a szőlő, és készül a bor. Enélkül csak céltalan beszéd marad a beszélgetésből, pedig a tiszta, csillámló, friss ízek is örömöt és boldogságot hordoznak értékül.       

Feburár 2-án tehát ismét ünnepélyes keretek között kerül átadásra az Év Bortermelője díj, idén Gálné Dignisz Éva borász részére, aki így vall munkájáról: - A Kiskunságon talán nehezebb körülmények között lehet szőlészkedni, borászkodni. Akár mondhatjuk úgy is, hogy ami más borvidéken adottság, nálunk kőkemény munkát és odafigyelést igényel.

Fontos hozzátennünk, hogy azon a vidéken nemcsak a szőlészkedés és borászkodás nehéz, hanem a kőkemény munkának, és eredményének, a boroknak az elismertetése is, sőt, magának az elismerésnek az elismertetése is. Pedig a lényegre figyelve talán kiderül (kiderülne), hogy valóban mindenki céllal érkezik a földre, ezért metszi meg a szőlőjét, és zárja palackba borait, és ezért kívánja azt a másiknak, hogy élje át azt az örömöt, amit maga is megtapasztalhatott már...      

A 2013-as Év Bortermelője - Gálné Dignisz Éva

Pár nap tehát, és alkalom nyílik arra, hogy megismerjük a borokat, "mögöttes" tartalmukat, hogy örüljünk a másik örömének, hogy kicsit ünnepeljünk, és persze beszélgessünk. A gálaebéd keretében, akárcsak a korábbi években, idén is a díjazott boraihoz hangolt ételsorral készülnek a hazai gasztronómia remek séfjei, az idei rendezvény díszvendége pedig - ahogy tavaly is - ismét Dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke lesz.

Azonban nemcsak az Év Bortermelője, hanem az idén e díjra jelöltek borai is kóstolhatók lesznek majd, így egy állófogadás keretében, apró koktélfalatkák kíséretében a további négy jelölt - Bolyki János, Borbély Tamás, Dúzsi Tamás és Heimann Zoltán borait is kortyolhatják a vendégek. Miután pedig átadták az Év Bortermelője díjat jelenlegi tulajdonosának, kezdetét veszi a Gál Szőlőbirtok és Pincészet boraihoz hangolt gálaebéd. A hideg előételt a Szigetújfalui Olaszrizling 2013 kísérőjének álmodta meg Györffy Árpád, az Aranykaviár Étterem séfje, a levest pedig a Szent Márton Rosé 2013-as évjáratához komponálja Horváth Szilveszter, a győri La Mareda Étterem séfje.

Egy tavalyi kedves fogás: Tönköly rizottó kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal
(Sárközi Ákos - Borkonyha)

A Balaton-felvidéki Chardonnay barrique 2011-es tétele mellé Pesti István séf alkot meleg előételt, a főételt pedig Ádám Csaba tulajdonos-séf (Olimpia Étterem), és Rácz Ferenc séf (Budavári Fortuna Étterem) hangolja majd a 2011-es Szigetújfalui Kékfrankoshoz. Az ételsort követően desszerteket és sajtokat, valamint a korábbi években "Év Bortermelője" címet kiérdemelt borászok borait kínálják majd a Bálteremben a vendégeknek. 

Fellép a gálán Orosz Zoltán harmonikaművész, közreműködik Geiger György Liszt Ferenc-díjas Érdemes művész, és Kossuth-díjas trombitaművész, valamint Maros Éva Liszt Ferenc-díjas hárfaművész.

A Gálaebédre jegyek korlátozott számban legkésőbb 2014. január 27-ig ide kattintva rendelhetők.

  

Olaszrizling szerintünk is - Avagy tél, Csopak, ízek, borok...

Mivel szeretjük a Balatont, szeretjük az Olaszrizlinget, no meg szeretjük a borokat ételekkel is párosítani, így remek alkalom kínálkozik jövő hét végén arra, hogy egyszerre szeressük mindannyiukat. Jön ugyanis a csopaki "Olaszrizling szerintünk" második évadja, főszerepben természetesen a sokarcú Olaszrizlinggel, háttérben és a pohárban a csillámló Balatonnal, és az idei ráadással, vagyis a tányéron az Olaszrizlinghez társított ételekkel, falatkákkal.

Amellett, hogy a legelterjedtebb fajta, sokan a Nagy Magyar Fehérbor egyik lehetséges archetípusának tartják az Olaszrizlinget, sorsa valahol a magyar bor sorsa is. Hasonló a vélemény sok komoly borászat berkein belül is, így február első hétvégéjén a fajta jövőjében hívő borászok összegyűlnek Csopakon. Minden borász elhozza Olaszrizlingjét a legfrissebb és a legkedvesebb évjáratából, melyet egy nyílt sétálókóstoló keretében a nagyközönségnek is megmutat. Ezen felül idén a középpontban a fajta és a gasztronómia kapcsolata áll majd. De kóstolgassuk csak végig a két nap eseményeit!

Szombat - Az Olaszrizling és a gasztronómia kapcsolata

Február 1-jén, szombaton két helyszínen, a Jásdi és a Szent Donát Pincészeteknél 34 borász részvételével zajlik majd az a sétáló kóstoló, ahol lehetőség nyílik a borászokkal történő személyes eszmecserére is. Ezen kívül csemegézhetünk is, méghozzá az Olaszrizlingekhez illő falatokból Az Olaszrizling és a gasztronómia kapcsolata előadás keretében. Meghívott előadók: Csapody Balázs (Kistücsök Étterem, Balatonszemes), és Harmath Csaba (WSET gasztronómus szakértő). Az előadás alatt Olaszrizlingek és hozzájuk illő falatok kóstolhatók, "előételnek" pedig addig is néhány gondolat Csapody Balázstól a téma kapcsán:

Szent Donát Olaszrizlingek - Fotó: Wawrzsák László

"Az Olaszrizlingből készült bor hihetetlenül változatos és sokrétű. Szeretem a tiszta ízű, de nem túl bonyolult verzióját is, amihez nagyon kedvelem a könnyed főzelékeket, vagy akár a friss spenótot posírozott tojással. Az igazi arcát azonban dűlőszelektálva, kimunkálva mutatja meg, amikor is apró kortyokat fogyasztva élvezhetjük a friss balatoni levegőt!"

Szombat este "Túl a rizlingen" - "After" Balatonfüred borbárjaiban

A szombat estét is érdemes a Balatonnál tölteni, mivel Olaszrizling szerintünk "after" veszi kezdetét Balatonfüred borbárjaiban. Ameddig van bor és kedv, addig Füred "submediterrán borozójában", a Kredenc Borbisztróban időzhetünk a környék boraival, vagány borkorcsolyákkal, egyszerű, de nagyszerű ételekkel, remek kávéval, pálinkákkal, szörpökkel, lekvárokkal, meg ilyenekkel... Fellép a Csopak Demizson Allstars Orchestra latin-soul-funky-reggae-blues-folk elemekkel fűszerezett zenéjével.

Február 1-jére a Kredenc ajánlata a következő:

- Borsos sütőtök parasztsonkával és kéksajttal

- Főleg zellerkrémleves kolbászchips-szel

- Panini Deluxe

- Kredences Raclette sárgarépa-alma cimesszel

- Sült Debreceni páros házi tormával és tökmagolajos téli salátával

- Házi diós sütemény

A Horváth Ház pincéjében is várják a rizlingezésben még kellően meg nem fáradt vendégeket a csopaki kóstoló után szűkített, "Túl a rizlingen" étlappal, és a rendezvényen résztvevő borászok boraival. Lesz keszeg roston kovászos uborkapürével, konfitált burgonyával, fácán erőleves házi raviolival, házi túrótorta, pisztácia fagylalt, és még rengeteg finomság.

Vasárnap - Olaszrizling borebéd

Február 2-án, vasárnap Olaszrizling gasztroélmény felsőfokon! A program négyfogásos Olaszrizling borebéd vendégséfekkel és vendégborászokkal két helyszínen, a Jásdi Borteraszon, valamint a Szent Donát Birtokon. A Szent Donát Birtokon Csapody Balázs (Kistücsök Étterem, Balatonszemes) lesz a vendégséf, a vendégborász pedig Nagy László (Villa Tolnay és Sabar Borház, Badacsony), míg a Jásdi Borterasz konyhájában Takács Lajos (Laci Pecsenye, Budapest) sürgölődik majd, vendégborász "párja" pedig egyelőre még nem publikus.

Érdemes valamennyi fenti programra regisztrálni és helyet foglalni, hiszen az előadások és a borebédek befogadóképessége korlátozott. Jegyinformációkért, részletes programokért, a borjáratok (mert az is lesz!) részletes menetrendjéért érdemes egyet kattintani, mondjuk ide, vagy az alábbi képre.

Mi pedig addig is a nagy kedvenc, Karafiáth Orsi versrészletével búcsúzunk: "S.O.S. könnyekkel azért egereket ne itass / kösd össze a hasznossal a kellemest: / lestoppolsz Csopakra, mert előre küldted / magadnak ezt a verset, mint egy SMS-t". (Csopaki ezüsthíd - részlet).   

Kiszínezett kontúrok – A soproni Vylyan 3.3 kóstoló története

Hol, vagy leginkább hová tartunk, mit tudunk most, mit őrzünk, rejtünk a múltból, vagy mit tartogatunk még a jövőre nézve magunkban? Ezeket a kérdéseket időnként mindenki felteszi magának - magáról. A válaszokból pedig sok mindenre lehet következtetni. Például arra, mivel is töltöttük (meg) eddigi életünket. Vagy ha úgy tetszik, mennyire, és milyenre színeztük ki azokat a kontúrokat, amelyeket felskicceltek számunkra életünk legelején.

Wawrzsák László (Vylyan) és Molnár Balázs (Natura Vinotéka)
(Fotók: Natura Vinotéka)

Ahogy autózunk át a sötétedő, vastag ködpaplan alá éppen bebújni készülődő Alpokalján Sopron felé, eszembe jutnak a macskabaglyok. Pedig még nem is ittam semmit. Mégis… Volt egyszer ugyanis egy 24 órás Kékfrankos bortúra Sopronban, és azóta törölhetetlen a memóriámból az a Quimby-dudorászós, éjszakai erdőben cikázó elemlámpa fényben macskabaglyok után kutatós, időnként menetelve alvós, monstre Kékfrankosozás.

Most azonban más ok miatt utazunk Sopronba. Bár a házigazda ugyanaz a Molnár Balázs, aki azon az éjszakán átvezetett a szőlősorokkal szabályosan csíkozott borvidéken, most nem az erdőn vágunk át vele madarak után kutatva, hanem saját vinotékájában, a Várkerület ódon falai közé simuló Naturában gyürkőzünk neki egy 3.3-as kóstolónak Wawrzsák László, a Vylyan Pincészet szakmai képviselőjének vezetésével. Mondhatni, éppen csak a csilláron nem lógunk, így a vinotéka hangulatos kis pincehelyiségét pillanatok alatt belakjuk.

Három évjárat három bora csordul a pohárba ezen az estén. No meg két újdonság is, történetesen minden év novemberének sztárjai, az aktuális évjárat első hírvivői, a Vylyan Kakas Rosé és a Vylyan Bogyólé. A 3.3 cím azonban a nagyító alá kerülő három főszereplő bort, és annak három-három évjáratát takarja, történetesen a Vylyan Montenuovo-t (2007, 2008, 2009), a Vylyan Pinot Noir-t (2005, 2006, 2008), valamint a Vylyan Mandolás Cabernet Franc-t (2006, 2007, 2009). Ahogy időnként magunkban, most a borokban keressük tehát azt, hogy hol, vagy leginkább hová tartanak, mit tudnak most, mit őriznek, rejtenek a múltból, vagy mit tartogatnak még a jövőre nézve.

Miután a 2013-as Kakas Rosé friss és kedves, roppanós eprei és szamócái kitáncolták magukat a pohárban, és a minden évben ruhát váltó laza, kirobbanóan meggyes, sajnos túlságosan is jó ivású (értsd: pillanatok alatt elfogy egy palack) Bogyólé csavarzárját is megtekergettük, rátérünk arra, amiért valójában jöttünk, az úgynevezett tematikus részre, vagyis a 3.3 sorra.

A Prémium család tagjával, a Montenuovo-val kezdjük a sort, méghozzá a 2009-es évjárattal, amely nemrégiben cserélte le a piacon 2008-as testvérét. Öt fajta (Cabernet franc, Merlot, Syrah, Kékfrankos és Zweigelt) násza, benne 2009 hosszan elnyújtózó, napos, melengetve ölelő őszével. Nincsenek benne túlrafinált illatok: „egyszerű” friss málna és érett cseresznye a maga nagyszerűségében. A szájban zabolátlanul hancúroznak még az összetevők, a sav picit élénkebb, kikacsint a pohárból és izgatottan integet. Hosszú és szép élet vár rá, és már most szépen rendezgeti sorait, sokat fog még komolyodni.

A 2008-as Montenuovo-t kortyolgatva aztán beköszön a gyerekkor. Igen, valahogy bekúszik a képbe az emlék, ahogy nem bírom kivárni, míg teljesen megérik a cseresznye, így már kora nyáron lógok a fán az alig érett, rózsaszín, friss „vizes” gyümölcsöt majszolva, és így megy ez egész nyáron át, míg be nem köszönt a feketére érett, szétrepedő héjú cseresznyék időszaka. Nos, a 2008-as Montenuovo-t valahol félúton - azaz leginkább az arany középúton érzem. 2009-es évjárata zabolátlanabb, a 2008-as tételben viszont felbukkan a tökéletesre érett cseresznye mellett némi csokoládé, erdei gyümölcs, áfonya, miközben cirógat a kerekség, a lágyság, a barátságosság, és a kedvesség. Nem túloz és nem is szerénykedik. Szóval egyszerűen jó vele...

A nehezebb, forró és aszályos 2007-es évjárat Montenuovo-ja illatában sült szilvalekvár, apró fűszerboltocska minden kis édes illata, érett, fekete cseresznye fahéjjal szórva, tehát szagolgatva sokat ígér, de kóstolva a bor összességében talán picit már „csupaszabb” és kevésbé telt, mint 2008-as testvére. Kétségtelenül őrzi még névadója, Montenuovo Nándor hercegi tartását, de időnként azért már meg-megáll és elgondolkodik.      

Aztán három Prémium Pinot Noir érkezik a pohárba, bár eleinte nehezen dől el a kóstolási sorrend.

- Nüansznyi a különbség - mondja némi villámkóstolás után Balázs, majd a 2005-2008-2006 évjáratsorrend mellett dönt, bizonyítva a tényt, hogy nem mindig szükséges a „legfiatalabb évjárattól a legidősebb felé haladva”-elvet követni a kóstolásban. Szeszélyességét és kiszámíthatatlanságát tekintve nem meglepő, hogy pont a Pinot-nál lép életbe e szabálytalanság, és az sem, hogy talán ezzel a fajtával szemben lamentál legtöbbet a szakma, kell-e hazánkban „erőltetni” Burgundia hercegnőjét, és ha igen, feltétlenül ragaszkodnunk kell-e a déli termőterületekhez. Nem véletlenül osztja meg a borkedvelők táborát sem.

A válaszokat a pohárban érdemes keresni, mindenesetre talán pont azért érdemes figyelni kis hazánkban a fajta megmutatkozásait, mert csak értő kezek és körültekintő telepítési körülmények között hajlandó kifinomult, elegáns, gyümölcsös oldalát megmutatni, ellenkező esetben csúnyán besértődik. „Vylyanban” is hangsúlyozzák a megfelelő Pinot-dűlők kiválasztásának jelentőségét, ez egyébként Villányban a hűvösebb, észak-keleti, észak-nyugati kitettségű dűlőket jelenti. Ráadásul nem szabad megfeledkezni a Pinot „ciklikusságáról”, amely ugyanúgy ott van a fajtában és annak boraiban, akárcsak a nőkben. De erről talán a férfiak többet tudnak (vagyis többet éreznek belőle)…  

És ha már szóba került a Pinot Noir kapcsán Burgundia, időnként a Vylyan-nál Kisharsányban is felhangzik a „Bonjour!”, hiszen 1998-ban csatlakozott a csapathoz Jean-Pierre Confuron borász-szaktanácsadó, de erősítette már - 2004-ben - Marie Laroze francia borászlány is a csapatot. A Pinot Noir-ra azonban nemcsak a Prémium borcsaládban érdemes odafigyelni, hanem a Válogatás sorozatban is. A Vylyan Gombás válogatás Pinot Noir ugyanis – túl azon, hogy kifejezetten a Pinot Noir kedvenc „lakhelyének”, vagyis a Gombás dűlőnek alapanyagából készül – hordóválogatás is, tehát a legszebb hordók Pinot-i kerülnek a Gombás válogatás palackokba. 

A Prémiumok kóstolását tehát a 2005-ös Pinot Noir-ral kezdjük. A kezdeti palackfülledtség kis pohártekergetés után szépen tisztul, majd illatban finoman szálló füst, élénk avar, ízben némi vadság jelentkezik, csipkebogyóval, teafüves karakterrel, hosszú utóízzel. Átugrunk 2008-ba is, frissebb, gyümölcsösebb karakterű illatok fogadnak, teltebb, teljesebb a kép, szépen betölti a szájat a korty, a tanninok pedig nagyon finoman tapicskolják a nyelvet. A sor végén pedig a Caroline Gilby angol Master of Wine által 2010. februárjában „Magyarország eddigi legjobb Pinot-ja”-ként említett 2006-os Vylyan Pinot Noir. Benne az érlelés nyújtotta összetett tercier aromák, szépen rendeződve, elegáns savakkal, könnyednek tűnő, de közel sem vékonyka, inkább légiesebb felépítéssel.

Az utolsó hármas forduló a Mandolás Cabernet Franc soré. Akárcsak a Gombás dűlő válogatás Pinot Noir-ja, a Mandolás dűlő Cabernet Franc-ja is terület- és hordó alapú válogatás egyben, tehát minden szempontból szelektált tétel, a dűlő különböző ültetvényeiről származó alapanyagait külön is dolgozzák fel, de csak kiemelkedő évjáratokban palackozzák. Érdemes a Válogatás család címkéiről is szót ejteni, ugyanis ami például „vinotékás” szemmel zavaró lehet, történetesen, hogy a frontcímkén nincs évjárat feltüntetve, az a borkedvelőknek különös üzenettel bír, legalábbis ez a szándék. Ami nagybetűkkel és kiemelten szerepel ugyanis a címkén, kizárólag a dűlő neve. A termelő neve is „háttérbe szorul” szinte, és ezzel pontosan a dűlő, a termőhely kiemelt fontosságát és egyediségét kívánják kihangsúlyozni.

A Mandolás sor első tétele a 2009-es. Masszív, érett, karakteres, markáns bor, dúskálhatunk a fekete bogyós gyümölcsökben, a már-már aszalt gyümölcsös jegyekben. A sav szépen kíséri a buja gyümölcsösséget, és támasztja a telt testet, a tanninok határozottabban húznak, de a bor felépítése szinkronban van a cserességgel. Az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb. A 2007-es Mandolás fűszeres, édeskés, gyümölcsös, masszív, remek tartással. Illatában visszaköszön a Montenuovo 2007-es (sült szilvalekvár, apró fűszerboltocska minden kis édes illata, érett, fekete cseresznye fahéjjal szórva), kortya telt, kerek, báj és kellő öntudat egyben. Mint aki tudja, mit akar, berobban az ajtón, majd kedvesen, finoman harapdálja a fülcimpádat, és megnyugszik, aztán leélsz vele egy életet. Forró évjárat szülötte, ennek megfelelő temperamentummal.

A 3.3 kóstolástól a létező legidősebb Mandolás Cabernet Franc-nal, vagyis első évjáratával, a 2006-ossal búcsúzunk. Ereje teljében lévő bor, olyan misztikusan hömpölyög a pohárban, ahogy kint a kacskaringós kis utcákon végigosonva a soproni köd körbedorombolja a Tűztornyot. Remek, érett, nehézbombázó gyümölcsös zamatok étcsokival és pörkölt kakaóbabbal, valamint izgalmas fűszerek kavalkádja a pohárban. Elnehezedésnek, robusztusságnak nyoma sincs, mégis sűrű, komplex, telt a bor, erőteljes, de nagyon finom tanninokkal, éber savakkal. Még tartogat magában fejlődést és meglepetéseket, sokáig érdemes rá figyelni. Ahogy magunkra is…

Mert hát mit is érnének a magunkban, magunkról feltett hol, vagy leginkább hová tartunk, mit tudunk most, mit őrzünk, rejtünk a múltból, vagy mit tartogatunk még a jövőre nézve magunkban – kérdések, válaszok nélkül. A válaszok pedig mindig szubjektívek. Akárcsak a borkóstolás – állapítjuk meg az est végén. - És az is, amiért élünk – teszi hozzá Balázs a visszakóstolások töltögetése közben csak úgy, szinte a pohárban hömpölygő vöröseknek címezve a megállapítást. Vagy talán a macskabaglyoknak…

Kabátok alá makacsul bepimaszkodó ködben sétálunk a szálloda felé. Sopron alszik, későre jár, vagy túl korán van, mindegy is. Ami biztos, hogy érdemes néha ellátogatni a Várkerület Natura Vinotékájába. Legközelebb például január 18-án, amikor is „Bor, Brúnó, Boldogság” címmel Luka Enikő tart majd borkóstolót, és mesél élete egyik legszebb időszakáról.

Mi pedig azzal a tudattal térünk nyugovóra, hogy ismét kiszíneztünk néhány részt életünk anno lazán felskiccelt kontúrjai között. Néha nem is kell hozzá sok... Néhány bor néhány évjárata, néhány ráérős óra és történet, és néhány lelkes és nyitott ember. Ettől (is) színes a világ.

Nagy Zita

- A kóstoló képgalériája a facebookon -

Fotók: Natura Vinotéka - Molnár Balázs

Útra kelnek a parafa kreációk

Végigkövettük a Zsirai Pincészet „Keltsd életre a parafadugót!” pályázatát a kezdetektől, nemrég mini interjúsorozatot készítettünk a TOP 9 alkotókkal (a top tízből egy versenyző visszalépett), most pedig arról számolunk be, hogy sajtótájékoztatóval egybekötött díjátadó ünnepségen kihirdették a nyertest.

A nyertesek: Hetes Réka és Bacchus hordója

Izgalmas verseny volt, egytől egyig különleges, egyedi remekművekkel. A pincészet és két együttműködő partneréből (Tokaji Borbarátnők Társasága és Az Ihatóbb Magyarországért) álló Zsűrinek azonban döntenie kellett. A legjobbnak Hetes Réka „Bacchus hordója” munkáját tartották, aki megnyerte a 100 ezer Ft-os fődíjat és egy 6 fő részére szóló borkóstolót a pincészetnél. A Tokaji Borbarátnők Társasága által felajánlott különdíjat pedig Nyáry Erika a SzőlőZsir-ai kitalálója kapta.

A pályázat ugyan lezárult, de a legjobb parafa alkotások útra kelnek. A műveket az elkövetkező másfél hétben a pincészet kereskedelmi partnereinek üzletében állítják ki (lásd: facebook.com/zsiraipinceszet), így aki kíváncsi, akár közelről is megcsodálhatja őket egy pohár borral a kezében.

A különdíjat elnyert pályamű: SzőlőZsir-ai

A különdíj Nyáry Erikáé és a SzőlőZsir-aié

A kiállítás ideje alatt, december 5-15. között, licitálni lehet 8 db remekműre a Licitaljunk.hu oldalon, a győztes művet pedig a pályázat kiírója tartja meg és állítja ki mádi pincészetének borházában. Az árverezésből befolyt összeget a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet „Fajtagyűjtemény létesítése” projektjének ajánlják fel, amelynek keretében őshonos szőlőfajták megmentésén, gyűjteménybe rendezésén dolgoznak.

Az alkotóknak juttatott közel 30 000 db parafadugót a Procork Kft., a HP-Cork Kft., a Hungarokork-Amorim Zrt., és a Naturo-Kork Kft. ajánlotta fel.

Ezúton gratulálunk mi is a nyertes Hetes Rékának, illetve a különdíjban részesülő Nyáry Erikának!

Hetes Rékával készült interjúnk itt, Nyáry Erikával készült interjúnk pedig itt olvasható.

A sajtótájékoztatóval egybekötött díjátadó ünnepség további képei a facebookon. 

Krampampuli nyakék és Fröccstorony - Életre keltett parafadugók

Aminek eleje van, annak bizony így, vagy úgy egyszer vége is lesz, illetve máshol és máshogy folytatódik, vagy létezik tovább. Így van ez a Zsirai Pincészet „Keltsd életre a parafadugót!” pályázatával, és annak pályaműveivel is. Megszülettek az alkotások, életre keltek a parafadugók, most pedig megpihennek az alkotók, a munka dandárja a zsűrire vár. Dönteni kell, ami nem is lesz olyan egyszerű, hiszen egytől egyig rendkívül izgalmas alkotások érkeztek, ráadásul az is kiderült itt a Borgőzben az alkotókkal készített interjúsorozatból, hogy a pályaművek mögött nagyon lelkes, kreatív és kedves tervezők-kivitelezők állnak.

A korábbi részekben már megismerkedhettünk hét pályaművel és készítőivel is, a mostani, befejező részben még két alkotót, és parafa-munkáikat mutatjuk be. Varga András egy Krampampuli nyakékkel ékesíti a hölgyeket, Sipos Máté pedig egy praktikus Fröccstornyot épített. Az alkotókkal beszélgettünk.    

Varga András: „Krampampuli” nyakék

Mű leírása: A nyakék címe „krampampuli”, amely tréfásan a bort is tartalmazó, meleg italra utal. Metszett, hajlított, és borral színezett parafadugó elemekből álló nyakék.

Felhasználandó parafadugó mennyiség: kb. 50 db 

- Talán az első kérdés, amely sokakban felmerül a cím és a pályamű láttán az, hogy miért éppen Krampampuli?

- Az elnevezésnek nincs köze semmiféle mondanivalóhoz, nem kívánok belemagyarázni semmit a tárgyba. Egyszerűen nevet kellett adni a műnek, és az első dolog, ami eszembe jutott róla ez volt, mert a formája déligyümölcsökre emlékeztet, és a borral való színezéskor úgy úszkáltak abban, mint a krampampuliban a gyümölcscikkek.

- Mitől válik egy egyszerű parafadugó igazi ékszerré?

- Amikor találkoztam a pályázattal, arra gondoltam, hogy a parafadugó léptéke megfelelő lehet ékszer készítéséhez, és mivel szeretem a borkultúra igényességét, úgy gondoltam, megpróbálom a dolgot. A tervezés végkimenetelét az anyaggal való kísérletezés határozta meg. Megvizsgáltam, hogy a különböző méretű és anyagfinomságú parafadugók milyen tulajdonságokkal bírnak. Így jutottam el a gőzöléses hajlításhoz, amelyhez mikro-agglomerált parafadugóra volt szükségem.

- Ez pontosan mit jelent?

- Ez a legnagyobb anyagfinomságú parafa, amely finomságot a készítésnél polírozással fokoztam tovább. Az elemek formáját a technika határozza meg. Olyan formát kerestem, melyet a hajlítás még előnyösebbé tesz, elég könnyed ahhoz, hogy kibírja azt, és az elemek sorolhatóvá váljanak általa. A megszületett formát vágással, metszésekkel, és persze csiszolással képzem.

- A színek játéka még izgalmasabbá teszi a nyakéket...

- Így van, az elemeket borral színezem. Ez az ötlet a vörösboros palackok dugóinak elszíneződött végeitől ered. A "dugókat" egy vékony acélsodrony zsinórra fűzöm fel. A végeredmény egy olyan tárgy, amit csakis parafadugóból lehet elkészíteni, de elhagyja a "parafadugósságát", és ékszerré válik. Igyekeztem minél inkább olyanná tenni a dugót, hogy a nyakék ne egyből azt a gondolatot keltse, hogy "felfűzött borosdugók", hanem azt, hogy ez egy ékszer.

- Kicsit mesélnél magadról is?

- Miskolcon születtem, jelenleg Budapesten élek, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fémműves hallgatója vagyok. A tavaszi szemeszterben fogok diplomázni alapképzésen, ezt követően folytatni szeretném tanulmányaimat a mesterképzésen.

- Ha már parafadugó, a borokkal is jó viszonyban vagy? Van-e esetleg számodra kedves borvidék, vagy borász?

- A kedvenc borászatom a nagypapám pincéje. Egyébként nincs kifejezetten kedvenc borászatom, a jó bort szeretem.  

Sipos Máté: Fröccstorony

Mű leírása: Parafadugó borítással és LED világítással készülő „fröccstorony”. 

Felhasználandó parafadugó mennyiség: kb. 1.000 db

-  Izgalmasan hangzik a LED világítással és parafaborítással készülő „fröccstorony”. Honnan jött az ötlet?

- Dolgoztam szabadtéri boros fesztiválokon, és többször felmerült a probléma, hogy a 25 literes szódásballont hogyan tartsuk hidegen. Főleg nyáron kellemes egy pohár hideg szóda, illetve borkóstoláskor is jó, ha van egy csepp vizünk, hogy kiöblítsük két különböző bor között a poharunkat. A probléma tehát adott volt, én pedig próbáltam rá megoldást találni. Ez talán nem is a végleges terv, mert a leadás óta tovább formálódott a gondolat bennem, és a barátnőmtől, barátoktól is kaptam még klassz ötleteket hozzá.

- Mióta vonzódsz az építéshez, az építészethez?

- Pécsett születtem, és ott is élek 25 éve. Jelenleg végzős építészhallgató vagyok a pécsi Pollackon. Mint nagyon sokan, gyerekként én is nagyon szerettem LEGO-zni, és valamiért mindig kis házakat készítettem. A másik komoly inspiráció a környékünkön folyó építkezések voltak. Nagyon szerettem figyelni, hogyan épül fel valami a semmiből. Minden egyes ilyen háznál, amely elkészült, pozitív érzés fogott el. Nagyjából tehát mindig is ezt szerettem volna csinálni.

- Kedveled a borokat is?

- Nagyon kedvelem a száraz vörösborokat. Főleg egy fűszeres vacsora után esik legjobban pár pohárral. A borral egyébként mindig szoros kapcsolatot ápoltam, 2000-ben a családunk is majdnem borászkodásra adta a fejét. Édesapám agrármérnök, nagymamám pedig kertészmérnök volt, úgyhogy a mezőgazdaság és a borászat közel állt hozzánk. A vállalkozásunk mégsem indult el, de az építészet mellett a borászat vonzott még igazán. Nem is inkább a szakma, hanem az életérzés fogott meg bennük. Valamilyen szinten szabad, kreatív életformát élhet, aki ebben az irányban képzeli el a jövőjét, ugyanakkor nagyon komoly felelősséget és lemondást igényel időszakonként.

A pályázat tehát lezárult, a győztest - aki 100 ezer Ft-ot és 6 főre szóló borkóstolót nyer a Zsirai Pincészetnél - majd csak a díjátadón nevezi meg a zsűri. A művek egy részét elárverezik, a befolyt összeget pedig jótékony célra ajánlják fel. Kíváncsian várjuk a végeredményt, melyet itt, a Borgőzben is hamarosan közzéteszünk!

Az interjúsorozat korábbi részei:

1.rész - Hetes Réka: Bacchus hordója és Szabó-Darida Ági: Bor bemutató palack

2. rész - Nyáry Erika: SzőlőZsir-ai és a Nyíregyházi Főiskola csapata: Szellem a palackból
3. rész - Ambrus-Varga Eliza-Simon Zoltán: Winedrop, Keserű Andrea-Lámpás '92 Alapítvány: "Sommelier ékszerei" és a "borivó" táskája, Emri Dóra: BOR-fotel