Hol, vagy leginkább hová tartunk,
mit tudunk most, mit őrzünk, rejtünk a múltból, vagy mit tartogatunk még a
jövőre nézve magunkban? Ezeket a
kérdéseket időnként mindenki felteszi magának - magáról. A válaszokból pedig
sok mindenre lehet következtetni. Például arra, mivel is töltöttük (meg) eddigi
életünket. Vagy ha úgy tetszik, mennyire, és milyenre színeztük ki azokat a
kontúrokat, amelyeket felskicceltek számunkra életünk legelején.
 |
| Wawrzsák László (Vylyan) és Molnár Balázs (Natura Vinotéka) (Fotók: Natura Vinotéka) |
Ahogy autózunk át a sötétedő, vastag
ködpaplan alá éppen bebújni készülődő Alpokalján Sopron felé, eszembe jutnak a
macskabaglyok. Pedig még nem is ittam semmit. Mégis… Volt egyszer ugyanis egy 24 órás Kékfrankos bortúra Sopronban,
és azóta törölhetetlen a memóriámból az a Quimby-dudorászós, éjszakai erdőben
cikázó elemlámpa fényben macskabaglyok után kutatós, időnként menetelve alvós,
monstre Kékfrankosozás.
Most azonban más ok miatt utazunk
Sopronba. Bár a házigazda ugyanaz a Molnár
Balázs, aki azon az éjszakán átvezetett a szőlősorokkal szabályosan csíkozott
borvidéken, most nem az erdőn vágunk át vele madarak után kutatva, hanem saját
vinotékájában, a Várkerület ódon falai közé simuló Naturában gyürkőzünk neki
egy 3.3-as kóstolónak Wawrzsák László, a Vylyan Pincészet szakmai képviselőjének vezetésével. Mondhatni, éppen csak a csilláron nem lógunk,
így a vinotéka hangulatos kis pincehelyiségét pillanatok alatt belakjuk.
Három évjárat három bora csordul
a pohárba ezen az estén. No meg két újdonság is, történetesen minden év
novemberének sztárjai, az aktuális évjárat első hírvivői, a Vylyan Kakas Rosé
és a Vylyan Bogyólé. A 3.3 cím azonban a nagyító alá kerülő három főszereplő bort,
és annak három-három évjáratát takarja, történetesen a Vylyan Montenuovo-t (2007,
2008, 2009), a Vylyan Pinot Noir-t
(2005, 2006, 2008), valamint a Vylyan Mandolás Cabernet Franc-t (2006, 2007, 2009). Ahogy időnként magunkban,
most a borokban keressük tehát azt, hogy hol, vagy leginkább hová tartanak, mit
tudnak most, mit őriznek, rejtenek a múltból, vagy mit tartogatnak még a jövőre
nézve.
Miután a 2013-as Kakas Rosé friss
és kedves, roppanós eprei és szamócái
kitáncolták magukat a pohárban, és a minden évben ruhát váltó laza, kirobbanóan
meggyes, sajnos túlságosan is jó ivású (értsd: pillanatok alatt elfogy egy
palack) Bogyólé csavarzárját is megtekergettük, rátérünk arra, amiért valójában
jöttünk, az úgynevezett tematikus részre, vagyis a 3.3 sorra.
A Prémium család tagjával, a Montenuovo-val kezdjük a sort, méghozzá
a 2009-es évjárattal, amely nemrégiben
cserélte le a piacon 2008-as testvérét. Öt fajta (Cabernet franc, Merlot,
Syrah, Kékfrankos és Zweigelt) násza, benne 2009 hosszan elnyújtózó, napos,
melengetve ölelő őszével. Nincsenek benne túlrafinált illatok: „egyszerű” friss
málna és érett cseresznye a maga nagyszerűségében. A szájban zabolátlanul
hancúroznak még az összetevők, a sav picit élénkebb, kikacsint a pohárból és
izgatottan integet. Hosszú és szép élet vár rá, és már most szépen rendezgeti
sorait, sokat fog még komolyodni.
A 2008-as Montenuovo-t
kortyolgatva aztán beköszön a gyerekkor. Igen, valahogy bekúszik a képbe az
emlék, ahogy nem bírom kivárni, míg teljesen megérik a cseresznye, így már kora
nyáron lógok a fán az alig érett, rózsaszín, friss „vizes” gyümölcsöt majszolva,
és így megy ez egész nyáron át, míg be nem köszönt a feketére érett, szétrepedő
héjú cseresznyék időszaka. Nos, a 2008-as Montenuovo-t valahol félúton - azaz leginkább
az arany középúton érzem. 2009-es évjárata zabolátlanabb, a 2008-as tételben viszont felbukkan
a tökéletesre érett cseresznye mellett némi csokoládé, erdei gyümölcs, áfonya, miközben
cirógat a kerekség, a lágyság, a barátságosság, és a kedvesség. Nem túloz és
nem is szerénykedik. Szóval egyszerűen jó vele...
A nehezebb, forró és aszályos 2007-es évjárat Montenuovo-ja illatában sült szilvalekvár, apró fűszerboltocska
minden kis édes illata, érett, fekete cseresznye fahéjjal szórva, tehát szagolgatva
sokat ígér, de kóstolva a bor összességében talán picit már „csupaszabb” és
kevésbé telt, mint 2008-as testvére. Kétségtelenül őrzi még névadója,
Montenuovo Nándor hercegi tartását, de időnként azért már meg-megáll és
elgondolkodik.
Aztán három Prémium Pinot Noir érkezik a pohárba, bár
eleinte nehezen dől el a kóstolási sorrend.
- Nüansznyi a különbség - mondja némi villámkóstolás után Balázs, majd
a 2005-2008-2006 évjáratsorrend mellett dönt, bizonyítva a tényt, hogy nem
mindig szükséges a „legfiatalabb évjárattól a legidősebb felé haladva”-elvet
követni a kóstolásban. Szeszélyességét és kiszámíthatatlanságát tekintve nem
meglepő, hogy pont a Pinot-nál lép életbe e szabálytalanság, és az sem, hogy
talán ezzel a fajtával szemben lamentál legtöbbet a szakma, kell-e hazánkban
„erőltetni” Burgundia hercegnőjét, és ha igen, feltétlenül ragaszkodnunk kell-e
a déli termőterületekhez. Nem véletlenül osztja meg a borkedvelők táborát sem.
A válaszokat a pohárban érdemes
keresni, mindenesetre talán pont azért érdemes figyelni kis hazánkban a fajta
megmutatkozásait, mert csak értő kezek és körültekintő telepítési körülmények
között hajlandó kifinomult, elegáns, gyümölcsös oldalát megmutatni, ellenkező
esetben csúnyán besértődik. „Vylyanban” is hangsúlyozzák a megfelelő
Pinot-dűlők kiválasztásának jelentőségét, ez egyébként Villányban a hűvösebb,
észak-keleti, észak-nyugati kitettségű dűlőket jelenti. Ráadásul nem szabad
megfeledkezni a Pinot „ciklikusságáról”, amely ugyanúgy ott van a fajtában és
annak boraiban, akárcsak a nőkben. De erről talán a férfiak többet tudnak
(vagyis többet éreznek belőle)…
És ha már szóba került a Pinot
Noir kapcsán Burgundia, időnként a Vylyan-nál Kisharsányban is felhangzik a „Bonjour!”, hiszen 1998-ban csatlakozott
a csapathoz Jean-Pierre Confuron
borász-szaktanácsadó, de erősítette már - 2004-ben - Marie Laroze francia borászlány is a csapatot. A Pinot Noir-ra
azonban nemcsak a Prémium borcsaládban érdemes odafigyelni, hanem a Válogatás
sorozatban is. A Vylyan Gombás válogatás Pinot Noir ugyanis – túl azon, hogy
kifejezetten a Pinot Noir kedvenc „lakhelyének”, vagyis a Gombás dűlőnek
alapanyagából készül – hordóválogatás is, tehát a legszebb hordók Pinot-i
kerülnek a Gombás válogatás palackokba.
A Prémiumok kóstolását tehát a 2005-ös Pinot Noir-ral kezdjük. A kezdeti palackfülledtség kis pohártekergetés
után szépen tisztul, majd illatban finoman szálló füst, élénk avar, ízben némi
vadság jelentkezik, csipkebogyóval, teafüves karakterrel, hosszú utóízzel. Átugrunk
2008-ba is, frissebb, gyümölcsösebb
karakterű illatok fogadnak, teltebb, teljesebb a kép, szépen betölti a szájat a
korty, a tanninok pedig nagyon finoman tapicskolják a nyelvet. A sor végén
pedig a Caroline Gilby angol Master of Wine által 2010. februárjában „Magyarország
eddigi legjobb Pinot-ja”-ként említett 2006-os
Vylyan Pinot Noir. Benne az érlelés
nyújtotta összetett tercier aromák, szépen rendeződve, elegáns savakkal,
könnyednek tűnő, de közel sem vékonyka, inkább légiesebb felépítéssel.
Az utolsó hármas forduló a Mandolás Cabernet Franc soré. Akárcsak
a Gombás dűlő válogatás Pinot Noir-ja, a Mandolás dűlő Cabernet Franc-ja is
terület- és hordó alapú válogatás egyben, tehát minden szempontból szelektált
tétel, a dűlő különböző ültetvényeiről származó alapanyagait külön is dolgozzák
fel, de csak kiemelkedő évjáratokban palackozzák. Érdemes a Válogatás család
címkéiről is szót ejteni, ugyanis ami például „vinotékás” szemmel zavaró lehet,
történetesen, hogy a frontcímkén nincs évjárat feltüntetve, az a borkedvelőknek
különös üzenettel bír, legalábbis ez a szándék. Ami nagybetűkkel és kiemelten
szerepel ugyanis a címkén, kizárólag a dűlő neve. A termelő neve is „háttérbe
szorul” szinte, és ezzel pontosan a dűlő, a termőhely kiemelt fontosságát és
egyediségét kívánják kihangsúlyozni.
A Mandolás sor első tétele a 2009-es. Masszív, érett, karakteres, markáns
bor, dúskálhatunk a fekete bogyós gyümölcsökben, a már-már aszalt gyümölcsös
jegyekben. A sav szépen kíséri a buja gyümölcsösséget, és támasztja a telt
testet, a tanninok határozottabban húznak, de a bor felépítése szinkronban van
a cserességgel. Az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb. A
2007-es Mandolás fűszeres, édeskés,
gyümölcsös, masszív, remek tartással. Illatában visszaköszön a Montenuovo
2007-es (sült szilvalekvár, apró fűszerboltocska minden kis édes illata, érett,
fekete cseresznye fahéjjal szórva), kortya telt, kerek, báj és kellő öntudat
egyben. Mint aki tudja, mit akar, berobban az ajtón, majd kedvesen, finoman
harapdálja a fülcimpádat, és megnyugszik, aztán leélsz vele egy életet. Forró
évjárat szülötte, ennek megfelelő temperamentummal.
A 3.3 kóstolástól a létező
legidősebb Mandolás Cabernet Franc-nal,
vagyis első évjáratával, a 2006-ossal
búcsúzunk. Ereje teljében lévő bor, olyan misztikusan hömpölyög a pohárban,
ahogy kint a kacskaringós kis utcákon végigosonva a soproni köd körbedorombolja
a Tűztornyot. Remek, érett, nehézbombázó gyümölcsös zamatok étcsokival és
pörkölt kakaóbabbal, valamint izgalmas fűszerek kavalkádja a pohárban.
Elnehezedésnek, robusztusságnak nyoma sincs, mégis sűrű, komplex, telt a bor,
erőteljes, de nagyon finom tanninokkal, éber savakkal. Még tartogat magában
fejlődést és meglepetéseket, sokáig érdemes rá figyelni. Ahogy magunkra is…
Mert hát mit is érnének a
magunkban, magunkról feltett hol, vagy leginkább hová tartunk, mit tudunk most,
mit őrzünk, rejtünk a múltból, vagy mit tartogatunk még a jövőre nézve magunkban – kérdések, válaszok nélkül. A
válaszok pedig mindig szubjektívek. Akárcsak a borkóstolás – állapítjuk meg az
est végén. - És az is, amiért élünk –
teszi hozzá Balázs a visszakóstolások töltögetése közben csak úgy, szinte a
pohárban hömpölygő vöröseknek címezve a megállapítást. Vagy talán a
macskabaglyoknak…
Kabátok alá makacsul bepimaszkodó
ködben sétálunk a szálloda felé. Sopron alszik, későre jár, vagy túl korán van,
mindegy is. Ami biztos, hogy érdemes néha ellátogatni a Várkerület Natura
Vinotékájába. Legközelebb például január 18-án, amikor is „Bor, Brúnó,
Boldogság” címmel Luka Enikő tart
majd borkóstolót, és mesél élete egyik legszebb időszakáról.
Mi pedig azzal a tudattal térünk nyugovóra, hogy ismét kiszíneztünk néhány részt életünk anno lazán felskiccelt kontúrjai között. Néha nem is kell hozzá sok... Néhány bor néhány évjárata, néhány ráérős óra és történet, és néhány lelkes és nyitott ember. Ettől (is) színes a világ.
Nagy Zita
Nagy Zita
Fotók: Natura Vinotéka - Molnár Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése