Boros tények Szombathelyen - I. METRO Borfesztivál

Nem a méret a lényeg, és ez bizony tényleg így van, még a borfesztiválok esetében is. Tegnap ugyanis egy valóban mini borfesztiválon jártam, méghozzá a szombathelyi METRO áruház parkolójában, ahol az őszi Borkatalógusba kóstolhattunk bele, mindössze egyetlen pohár áráért, írd és mondd, kettőszáz forintért. Tehettük mindezt szakmai iránymutatással, hiszen valamennyi őszi bágyadt napsugár cirógatta pultocska mögött az adott borászat borértő képviselője - vagy maga a borász - állt. Természetesen nemcsak kereskedők, vendéglátósok, hanem borkedvelő, borrajongó vásárlók előtt is nyitva állt a lehetőség, hogy az ország szinte minden borvidékét képviselő kínálatot, vagyis 23 pincészet borait - száraztól az édesig, boroktól a pezsgőkig - korlátlanul (természetesen kóstolási mennyiségben) végigkóstolhassák.

Tények - mármint boros tények - Bartók Zoltánnal

A délutánt én magam is kint töltöttem a borfesztiválon, már csak azért is, mert megyénk is képviselte magát a vaskeresztesi Garger Imre és a Ság-hegyen borászkodó Dénes Tibor személye és borai által. Ezen túl egy kedves invitálást is kaptam a nap házigazdájától, Bartók Zoltántól, hogy a mini borfesztivál programjai közé iktassunk be egy nyilvános kis eszmecserét a szombathelyi tényekről, vagyis a borokról, a borkultúráról, az évjáratokról, a borvásárlási szokásokról, és a szombathelyi borkínálatról. Ez utóbbival kapcsolatban tény, hogy hiánypótló lenne Szombathelyen egy klasszikus vinotéka - bár én makacsul bízom benne, hogy hamarosan hírt adhatok megnyitásáról, sőt, hosszú ideig működéséről is -, így mindenféle direkt reklámozási szándék nélkül elmondhatom, hogy magam is a METRO áruházat választom, ha sürgősségi borellátásra van szükségem, és valami hirtelen hibádzik az otthoni borkészletből. Már csak azért is, mert az áruház "bormotorjának", Márkus Bélának, vagyis a szombathelyi METRO borszakértőjének köszönhetően a hatalmas kínálatban a régiós borok is helyet kaptak.  

A szakma és a pincészetek képviselőitől, vagyis a pultok belső felén állóktól megtudtam azt is, hogy a mini borfesztivált maguk is hasznosnak ítélték meg, hiszen nemcsak a vásárlóknak, de a kereskedőknek, vendéglátósoknak, és nem utolsósorban egymásnak is megmutathatták boraikat, no meg némi tapasztalatcserére is jutott idő. Garger Imre például mosolyogva így foglalta össze este a nap tapasztalatait: - Én nagyon jól éreztem magam, és azt hiszem, ez mindent elmond a rendezvényről. 

És ha már hazai vizeken evezgetünk, jómagam is belekóstoltam a két "helyi" borász, Dénes Tibor és Garger Imre remekeibe. Talán kevesen tudják, hogy a 279 méter magasságú Vas megyei tanúhegy, a Ság-hegy a Somló és a Kis-Somlyó tanúhegyekkel alkot egy borvidéket. Itt keressék az érdeklődők a Dénes Hegybirtokot, amelynek zászlósborát, az Olaszrizlinget, pontosabban annak 2007-es tételét magam is megkóstoltam a mini borfesztiválon. Bazalt terroir a javából, érett gyümölcsökkel, gazdag savakkal, nagy testtel, és hosszú-hosszú lecsengéssel. Bátran kiülhetünk vele pokrócba tekergőzve a teraszra csillagnézőbe, de tehetjük a már ősziesebb, melengetőbb, tartalmasabb ételek mellé is, nem fog megriadni. És amíg kortyolgatjuk, jusson eszünkbe, hogy egy öt millió éves vulkán szoknyáján termett az alapanyag... 

A METRO Borfesztiválon "bazalttufát" is kóstolhattunk a Kissomlyó szomszédjáról, a Ság-hegyről

Akik rendszeresen olvassák a blogot, tudják, hogy előszeretettel kóstolgatjuk a Vashegy terroir-borait is. Egyelőre az osztrák oldalon tehetjük meg ezt leginkább, pedig a magyar oldal is ugyanazt a kincset rejti a tőkék alatt.  Garger Imre a Vashegy magyar oldaláról, Vaskeresztesről két Kékfrankossal érkezett. A 2010-est bármikor kortyolnám, de tényleg... Tiszta, lendületes, egyértelmű és jól iható, szinte Pinot-ba hajló jegyekkel és felépítéssel, friss gyümölcsökkel, doromboló tanninokkal. A 2009-es már több rétegű, fűszerekkel és feketére érett cseresznyével, a '10-es hajlékonysága és játékossága után talán picit nehézkesebbnek is tűnhet. Mindenesetre a magam részéről úgy döntöttem, hogy legjobb lesz szüret után mind Dénes Tibort, mind Garger Imrét jól meglátogatni "hazai pályán" is, vagyis szőlőtőkéikkel a háttérben. Borgőzös olvasóink természetesen elsőként szerezhetnek majd tudomást az élményekről.  

Aztán a teljesség igénye nélkül: kóstoltam a mini borfesztiválon már a legújabb évjáratot is, hiszen Taschner-ék elhozták Sopronból a legfrissebb, bájosan illatozó 2013-as Irsai Olivérjüket, megismertem a zánkai illetőségű Canter Borház fiatalos sorát, benne az ásványos és buja Traminivel, nem hagytam ki a talajt kőkeményen közvetítő somlói Kreinbacher 2011-eseket - Furmint és Juhfark - sem, a Villányi Vylyan Pincészetnél a kedvesen doromboló 2012-es Macska (Portugieser) került pohárba, majd az Ördög (Kékfrankos, Zweigelt, Syrah) legújabb arcát, vagyis 2010-es évjáratát is megismerhettem, amely már most tökéletesen rácáfol a kedvezőtlenként nyilvántartott évjáratra, és mint tudjuk, az ördög soha nem alszik, így későbbre is tart meglepetéseket.    

Hasznos találkozások, és hasznos kóstoltatások-kóstolások - talán így lehetne összegezni az I. METRO Borfesztivált itt, Szombathelyen. A magam részéről nagyon várom a folytatást, ha nem is az áruházlánc szervezésében, de valamilyen más, szombathelyi borfesztivál keretében. Hiszen az ősz még bőségesen tartogat kóstolni valót...

Keresd a nőt! - A Budavári Borfesztivál kapujában

Már tényleg csak pár nap, és - remélhetőleg - megint azon kapom majd magam, hogy - szintén remélhetőleg - homlokgyöngyöztető indiánnyárban kaptatok fel a Budai Várba. Hiszen amikor csak tehetem, inkább gyalog, a Logodi utca felől közelítek, mert itt lakott Babits a 31-ben, Márai pedig a Mikó utca sarkán, és Kosztolányi is, aki a Hajnali részegségben leírta az elhagyott, éjszakai Logodit. Remélhetőleg ugyanúgy számolom majd a lépcsőket, ahogy gyerekkorom óta mindig teszem, ha arra járok. 26 fok, szünet, megint sokszor 26, és a végén 21...

Igen, pár nap, és megnyílnak ismét a Borfesztivál kapui. A kecses - és kevésbé kecses - csuklókra is színes karszalagok kunkorodnak, a csilingelő kristálypoharakba először csak bátorságot és lendületet adó friss fehérek, majd kacarászó pezsgők vagy pironkodva flörtölgető rozék kerülnek, a nap végén pedig ott hömpölyögnek a várfalak között a vörösek, az aranylón áradó aszúk, és még valami más is... A női energiák. Idén ugyanis mindenhová bekúszik majd az az érzékenység, kifinomultság, óvó és gyengéd szeretet, amely a nőket, a női borászokat jellemzi. A Bor és Nő jegyében telik ugyanis az idei Borfesztivál. Na meg persze lesz megint a csodás borokon túl rengeteg zene, tánc, és ami még számomra a borokon kívül szívcsücsök, rendkívül sokszínű gasztronómia. 

Egy nagy örömömet is szeretném megosztani az olvasókkal: már most lapozgatható – egyelőre virtuálisan, de a fesztiválon majd „élőben” is a Budavári Borfesztivál Borünnep Funzine különszáma, amelyben a Borgőz is helyet kapott egy írás erejéig. Magyar és angol nyelven is olvasható a VinAgora Nemzetközi Borversenyről szóló írásom a 48-50. oldalon, és persze még rengeteg érdekesség és információ a fesztivállal kapcsolatosan.   

Szóval Cherchez la femme - mondja a francia, vagyis Keresd a nőt... Mindenhol. Mert bizony mindenhol ott van, és mindig másért szép. Sőt, ha már borok és borfesztivál, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az elmúlt pár év során már az Év Bortermelője jelöltek között is állt egy hölgy, Gálné Dignisz Éva személyében. Többek között vele is találkozhatunk majd a fesztiválon, de kiemelt figyelmet kap valamennyi olyan kiállító, ahol egy-egy hölgy munkája a meghatározó, legyen szó borászról, birtokigazgatóról, tulajdonosról, vagy marketing vezetőről. Érdemes lesz tehát a pavilonokon elhelyezett külön kis jelölést figyelni, illetve bekukkantani az Oroszlános udvarba is, ahol a hölgyek „gyülekezőhelye”, a Bor és Nő stand, illetve kisszínpad található majd.

Boregyetem - Mondjuk Portugál…

A magam részéről már az eddigi években is rengeteget tanultam a Borfesztivál „mínuszos” napjainak eseményén, a Boregyetemen, legyen szó a szarvasgombáról, Franciaország, vagy Horvátország borairól, illetve a fiatal magyar borászokról. Idén első nap olyan hölgyek előadásait - és munkájuknak gyümölcseit, vagyis boraikat - élvezhetjük, akiknek a bor az élete. Az is kiderül majd, hogyan szépít a bor, vagyis, hogy hogyan, és miért lett a Tokaji Aszú a hazai szépségipar egyik kiemelkedő termékének alapköve. A második napon a Borfesztivál díszvendége, Portugália mutatkozik be. Két előadást is élvezhetünk majd, először Romsics László mutatja be Portugália sokszínű borászatát, majd vezetett borkóstoló következik portugál előadók prezentálásában. Egy fontos információ azoknak, akik rendszeres Boregyetem „hallgatók”: idén már ne a Várban, hanem a MOM Kulturális Központ Kupolatermében keressék a rendezvény helyszínét.

    

Gasztronómia - A gödölyecombtól a kapros rezgőkén át a Nemzetek Sajtversenyéig

És ami a Borfesztivál gasztronómiai részét illeti, nem tudom, lesz-e itt elegendő hely a különlegességek és az ígéretes élmények felsorolására, mint ahogy azon is aggódom, lesz-e elegendő idő a felfedezésükre.

Nos, mivel az idei Borfesztivál díszvendége Portugália, jön az Arte e Cozinha (művészet és konyha), vagyis portugál konyhaművészet a Borfesztiválon. A hozzávalók: sertéslapocka, disznóköröm, pacal, szív-, szőnyeg-, feketekagyló, gödölyecomb, friss szardínia, durbincs, cápa, ördöghal, szépia, bacalhau (tőkehal), olívaolaj, rizs, hagyma, fokhagyma, koriander, Vinho Verde, és Grelhador (nevezzük sütőberendezésnek). Továbbá szükség lesz még Takács Lajosra, a Laci!Pecsenye és az Olimpia séfjére, Fülepi Kálmánra, a nU bisztró séfjére, Ádám Csabára, az Olimpia séfjére, és Molnár B. Tamásra a Bűvös Szakácstól.

Portugálián kívül természetesen a hazai vonal is erős lesz. Ott illatozik majd a fesztiválon az Országhonyha vásári és szüreti étlappal, rajta a kapros rezgőke, az oldalas koszorú fóliás burgonya és füstölt tejföl kíséretében, a galuskás lecsó és a füstölt oldalas párosa, a szőlőcsősz pecsenyéje, a vargányás mangalica ragu, vagy a szilvás-mákos lepény. Ha pedig valaki nem éhes, inkább csak egy kis sós borkorcsolyára vágyik, akkor a Pogácsa és Perec Háznál a helye. Házi recept alapján, helyben sütve, frissen kínálva érkezik majd hozzánk a tepertős, sajtos, túrós pogácsa, a magvas, leveles stangli, a palacsinta és a sós perec.

A Villányi korzón a Villányi Fogadónál a regionális ízekből csemegézhetünk, például a fesztivál legzamatosabb kolbászaiból. Aztán… Szarvasgombás sajtok, szarvasgombás vajak, szarvasgombás kézi bonbonok, és idén először meleg szarvasgombás ínyencségek is a Szarvasgombás Gravitációs Gourmet Ponton, nehézbombázó csülkös ételek az Ízek Ösvényén, fahéjas, belga csokoládés, mandulás kürtőskalácsok Molnár László sütésében, kemencés kenyérlángosozó (a kínálatban a libatepertős lilahagymával!), a La Fiesta kínálatában pedig például szilvalekvár és házi kolbász egy izgalmas falatkában. 

              

Árpás László Sonkamesternél az őseink régi receptjei alapján, hosszan érlelt, tengeri sóban pácolt, rövid hideg füstön füstölt, csontos és csont nélküli sonkákat kóstolhatjuk. Különlegesség a marha hártyába tekert, majd kézzel készített hálóban érlelt sonka és nyakkaraj, de nem érdemes a fokhagymás, enyhén sózott, majd főtt sonkát sem kihagyni. Sonka után jöhet a szalámi is, amelyek a Sonkamesternél édes köménnyel, zöldborssal, sóval, és Etyeki borokkal történő ízesítéssel készülnek. Zárásképpen kihagyhatatlan a magyar disznóvágásokból jól ismert finom, tejben sült tepertő, amelyet érdemes egy pohár remek borral kísérni.

A SZEGA Foods jóvoltából tavaly a sonkák álltak a reflektorfényben, idén a sajtoké lesz a főszerep. A Borfesztivál teljes ideje alatt zajlik majd a Nemzetek Sajtversenye, ahol a horvátországi pagi juhsajttól kezdve a francia La Valencay kecskesajton át a magyar tanyasi Lajtáig bezárólag 20 ország egy-egy sajtremekére lehet kóstolva szavazni a SZEGA standján.

És ami még nagyon fontos! Imázs, Fuji, Rosé, Peppers!, Magyar Ízek Magyar Háza, Paris-Budapest, Budapest Bisztro, Chess, Riso, Negro, Chagall, Chez Daniel – vagyis a Budavári Borfesztivál éttermei. A közös együttműködés keretében a fenti éttermek öt fogásból álló menüsorokat készítenek, melyeket kedvezményes áron (8.000,- Ft/fő) kínálnak. Minden fogás az azt megálmodó főszakács stílusát tükrözi, és minden fogást tökéletesen kiegészít egy gondosan kiválasztott bor. Menüsorok és asztalfoglalás (mely erősen ajánlott!) a TableFree oldalán.

A Budavári Borfesztivál további információi, részletek, programok, jegyek, kiállítók, térkép, stb. itt. 

Buddha szólít - Olyan pezsgő a világ!

Éppen pezsgőket kóstolgattam – mit kóstolgattam, élvezkedtem rajtuk! – az elmúlt hétvégén, amikor az jutott eszembe, hogy nagyszerű lenne még jobban, még közelebbről, még alaposabban megismerni a hazai palackos erjesztésű pezsgők, a könnyű prosecco-k, a finom cava-k, a légies crémant-ok és champagne-ok világát, hiszen némelyikük olyannyira kifinomult, rafinált, vagy éppen természetes egyszerűségével és nagyszerűségével hódító, hogy nem lehet őket szó nélkül hagyni. Ráadásul, ahogy a borok, úgy a pezsgők is képesek akár egy egész étkezést – mit étkezést, napot! - végigkísérni, így még izgalmasabb ez a pezsgő világ. 

Pezsgő popcornnal? Miért ne?

Mintha csak néhány parányi buborékban szállt volna el valahová akkori kívánságom, máris érkezett egy meghívó, és nem tudom nem megosztani az olvasókkal, hiszen annyira izgalmas. Mert legyen az ételünk akár reggeli tojásrántotta, borkorcsolyaként kínált pattogatott kukorica, vagy chips, a pezsgőhöz jól bevált osztriga, vagy egy rendhagyó előétel, a robbanócukorkába forgatott kecskesajt, a pezsgő igazi jolly-joker a legtöbb étel mellett. Ehhez persze nem árt ismerni a pezsgőstílusokat, így nagyszerű lehetőségnek ígérkezik a III. Pezsgő és Champagne Kóstoló Fesztivál a Buddha-Bárban.

Csizmazia László séf szerint a pezsgő-étel párosítások esetében az a legjobb, ha jócskán szánunk időt a kísérletezésre, és sokat-sokat kóstolunk. Amikor pezsgővacsorákat kreál, ő maga is szívesebben támaszkodik tapasztalataira, érzékszervi benyomásaira, mint az elméletekre, vagy a molekuláris gasztronómia elveire. A pezsgő kiválasztásakor egyetlen kőbe vésett szabály létezik: adjunk a minőségre! És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy óriási vagyonokat kellene költenünk egy-egy palackra, hiszen egy könnyed prosecco, vagy egy hazai, palackos erjesztésű (méthode traditionelle) pezsgőt jóval egy Champagne ára alatt beszerezhetünk.

Csizmazia László séf, a Pezsgővilág nagykövete

Nézzünk is néhány pezsdítően kreatív megoldást! Ráérős napokon egy „párizsi reggelihez”, vagyis vajas, narancslekváros croissant-hoz, de akár sima tojásrántottához is töltsünk bátran egy pohár pezsgőt, remekül indul majd a nap! Ne habozzunk, inkább pezsegjünk akkor is, ha csak egy hatalmas tál sós chips-szel, vagy pattogatott kukoricával ölelkezve akarjuk eltölteni a délutánt-estét. Ahogy azt Csizmazia László is megerősíti, a pezsgő élesztős jegyei néha épp a pattogatott kukorica aromáit idézik, így garantáltan teljes lehet a harmónia. A bátrabbak epres-joghurtos ízesítést is adhatnak a popcorn-nak, de akkor már rosé pezsgőt bontsunk hozzá. Aki még ennél is bevállalósabb, az forgasson némi robbanócukorkába kecskesajtot, a cukor a buborékokkal egymást berobbantva izgalmas felfedezést ígér. Mivel pedig lassan, de biztosan jönnek a ködös, szürke nappalok, idézzünk nyári hangulatot egy gyümölcsös jégnyalókával, amit pezsgő mellé, de akár kehelyben tálalva, pezsgővel felöntve is kipróbálhatunk.

Pezsgő falatkák

Aki pedig inkább a klasszikus párosítások híve, annak természetesen jöhet az osztriga citrom, vagy lime levével, hogy még jobban passzoljon a tenger világa a pezsgő savtartalmához. Ha nemcsak ízben, hanem színben is a harmóniára törekszünk, akkor készítsünk lazactatárt, és kísérjük rozépezsgővel. Ha nehezebb előételt választunk, például libamájat, akkor hosszabban érlelt, brut, vagy még inkább magasabb cukortartalmú tétel kerüljön a pohárba. Főételek esetében szinte majdnem mindenhez tölthetünk pezsgőt, kivételek ez alól a túlzottan hagymás-fokhagymás fogások, vagy a masszívan zsíros és füstös grillételek, de ezek ugyebár a borok ellenségei is.

A kecses pezsgőkhöz inkább a kifinomultabb ételek illenek, például halak, tenger gyümölcsei, fehér húsok, de egy komolyabb méthode traditionelle pezsgőhöz már nemesebb vadhúsokat, vagy marhahúst is választhatunk. A pezsgőt Osama Kutaini – aki a fesztiválon az aranyló Buddha szobor alatti falatozáshoz izgalmas pán-ázsiai menüsorral készül -, rizottókkal és homárral is nagyon szereti, a japán konyha ételei közül pedig a sushit ajánlja hozzá legszívesebben. Apropó sushi! Ehhez az ételhez leginkább a Blanc de Blanc, vagyis a csak Chardonnay szőlőfajtából készült Champagne dukál.

Szóval itt a lehetőség, hogy szeptember 4-én és 5-én elmerüljünk a pezsgőfürdőben. A több mint ötven pezsgőn kívül lesznek pezsgő- és champagne kurzusok is, például Márkus György prezentálásában a különleges rosé champagne-okkal ismerkedhetünk, de bemutatkoznak majd a Sieur d’Arques és az Antech márkák is, valamint a Taittinger házat is megismerhetjük. No meg persze jönnek az ikonikus márkák is – mint például a Dom Pérignon, vagy a Roederer. Buborékokra fel!

Mi? – Pezsgő Világ – III. Pezsgő és Champagne Kóstoló Fesztivál

Hol? – Buddha-Bar, Klotild Palace, 1052 Budapest, Váci utca 34.

Mikor? – 2013. szeptember 4-5.

Részletek a pezsgovilag.hu oldalon és a Pezsgő Világ Facebook oldalán.

Tonkabab, szumák, kasszia - A Karnevál igazi fűszerei Mautner Zsófival

"Ez valami zseniális!" - áradozik csillogó szemmel egy tíz év körüli kissrác Mautner Zsófia (Chili&Vanilia) kiszírjével (vagyis török bulgur salátájával) a kezében anyukájának a Savaria Történelmi Karnevál Zsidó udvarában. Még hogy a gyerekek csak a vén tengeri medvével reklámozott fagyasztott hal(?)rudacskát, meg a ketchupóceánba belefulladó szottyadt hasábkrumplit eszik meg! Öröm volt nézni a csillogó szempárt, és a felfedezés örömét, amikor - valószínűleg - először ízlelte meg a kis lurkó a bulgur, a paradicsom, a gránátalmaszirup, a citrom és a római kömény találkozását, amely - ahogy Zsófi is mondja - egyszerűen szuperegészséges étel. Zsidó és római hagyományos ízek és fűszerek Savariában, Mautner Zsófival.

Mautner Zsófi és a kasszia gyökér - Fotók: Nagy Zita

Bevallom, gyengém a meleg velős pirítós rengeteg (!) lilahagymával (ha kell, képes vagyok elkunyizni másokéról is), és a Karnevál házi kolbásszal és sült paradicsommal töltött Gladiátor csemegéje is bejött, de a "karneválkaja" után már nagyon vágytam valami különlegesre, valami újra, egy cseppnyi fűszerre a langallók, és a nyársra feszített csavartkrumplik világában. Megkaptam! Mautner Zsófi előadására pont a vanília ismertetése közben érkeztem, és máris lenyűgözött a bemutató. Zsófi olyan szenvedéllyel és szeretettel képes beszélni még a legapróbb fűszermagocskákról is, hogy egyszerűen nem lehet nem rá figyelni. Rengeteg dolgot lehet tőle tanulni, akár már negyed óra alatt is. Most például a fűszerekről, amelyeknek látszólag semmi közük a borokhoz, valójában meg nagyon is sok, ugyanis aromáik fel-felbukkannak időnként a pohárban is. Fahéj, szegfűszeg, ánizs, vanília, bors, gyömbér, de még majoranna, bazsalikom, vagy oregano is kikacsinthat a pohárból. Ezen kívül, mivel a bor és a gasztronómia jegyben jár, az sem mindegy, milyen, és mennyi fűszert teszünk az ételbe, illetve ahhoz milyen borokat párosítunk.

Zsófi szerint az egzotikus fűszerek megosztó fűszerek, szóval, ahogy például Madonnát a popzenében, vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon nem. Én az előző táborba tartozom, mármint a fűszerekkel kapcsolatban, hiszen megfelelően használva őket kivételes és különleges ízvilágokat lehet létrehozni alkalmazásukkal. Így például az előadáson megtanuljuk, hogy a kardamomot kávéba, teába főzhetjük, a szerecsendiót csokipudingra, vagy forró brownie-ra reszelhetjük, a tonkababot szintén reszelve csokoládé mousse-ra, vagy keserűmandula aromájú gyümölcsökkel párosítva használhatjuk. Már persze, ha hozzájutunk. 

Szombathelyiként ugyanis ez nem egyszerű feladat. Zsófi is felteszi a nagyérdeműnek a kérdést, van-e városkánkban olyan boltocska, ahol érdekes, egzotikus fűszereket lehet beszerezni? Nincs... És bár nem itt van a helye annak boncolgatásának, miért zárnak be sorra az igényes (!) vinotékák és a különlegesebb élelmiszereket árusító helyek a városban, de mégis... Pár éve öröm volt bemenni a Thököly utcai török-arab-és miazmás fűszereket, magvakat, élelmiszereket árusító, bódító fűszerillatú, aszalt gyümölcsöktől színes, multikulti boltocskába. Nem sokáig tehettem meg, mivel egyik nap zárt ajtó és üres üzlethelyiség fogadott, és bevallom, azóta nincs kedvem drogérialáncban árult konzerv csicseriborsót (akármennyire bio) vásárolni a kimért, "igazi" (tehát nyers) csicseriborsó helyett. Ráadásul, ha szükségem volt pár szem paradióra, vagy hámozott mandulára, nem kellett ipari mennyiségű kiszerelésben vásárolnom, hiszen kimérve árulták valamennyit, sőt, vásárlás előtt még kóstolni is lehetett.

No de ne sírjunk, hogy elmúlt, örüljünk, hogy megtörtént, és bízzunk benne, hogy lesz még nekünk kis sarki fűszeresünk... Addig is tanuljunk Zsófitól, aki a tonkababon kívül még egy igazán különleges fűszert hozott magával a Karneválra, a szumákot, amely az arab-török konyhában - és még néhány más ország konyhájában - savanyításra használt fűszer. Az apró, asztalt meggyre emlékeztető bogyesz - amely a cserszömörce bogyója - salátákra, sültekre is szórható, de lényegében a citromot helyettesítendő, bármilyen savanyításra szánt ételhez adható.

Aztán a kasszia gyökérrel ismerkedünk, azzal a fahéjfajtával, amelyet vietnami fahéjként is ismerhetünk, és megvan az a jó tulajdonsága, hogy kevésbé intenzív és aromás fűszer, mint a fahéj, így diszkrétebben és kifinomultabban fűszerezhetünk vele. Majd a világ leggyakrabban használt fűszere következik, amely - bár kézenfekvőnek tűnhet - nem a bors, hanem a római kömény, amelyet szintén sokoldalúan használhatunk: citromos, paradicsomos, petrezselymes, csipős, chilis ételek remek fűszere. Apropó bors! Zsófi a borsok világának ismertetésébe bele sem kezd, hiszen mint mondja, annyira színes és széles a borsok palettája, hogy azt majd inkább egy következő, öt órás bors-show keretében teszi meg. Én komolyan vettem, tehát úgy legyen! :)

Az előadás vége felé a zsidó gasztronómiába is betekinthetünk, pontosabban nem csak oda, hiszen ahogy Zsófi is kifejti, a gasztronómia sokkal több a főzésnél, vagy a konyhaművészetnél, a gasztronómia kultúra, hagyomány, gyökerek, emberek, történetek, érzések kavalkádja. Mindezt alátámasztandó előkerül a zsidó nyugati származású Yotam Ottolenghi, és az arab keleten született Sami Tamimi Magyarországon sajnos egyelőre csak angol nyelven megjelent Jerusalem című szakácskönyve is, és belőle néhány részlet.   

Több, mint szakácskönyv - Yotam Ottolenghi és Sami Tamimi könyve, Jerusalem

Ami biztos, hogy a zsidó gasztronómia nem merül ki a sólet-flódni-maceszgombóc általunk ismert hármasában, sőt... Izraelben nem is ezek a legjellemzőbb ételek, sokkal inkább a különböző mediterrán jellegű grillhúsok, zöldséglevesek, vagy a csicseriborsóból készült pástétom, a hummusz. Zsófi kedvenc ételét is megosztja velünk, mármint ami az összetevőket illeti. Az iraki zsidók jellegzetes savanyú zöldséges egzotikus levese zellert, mángoldot, sóskát, spenótot, citromot, kurkumát, római köményt, és fűszeres hússal töltött grízgombócot tartalmaz.

Végül pedig érkezik a Zsófi által készített török származású saláta, a Kiszír, amely teljes kiőrlésű bulgurból (nem tévesztendő össze a tésztafélék családjába tartozó kuszkusszal, hiszen a bulgur gabonaféle), paradicsomszószból készült, citromlével és gránátalma sziruppal ízesített, római köménnyel és friss petrezselyemmel fűszerezett csoda. Annyira frissítő és egyben laktató (de nem elnehezítő) étel, hogy azonnal fiatal, friss, élénk savú fehérborok után kezdek vágyakozni, vagy akár egy nyerspezsgőt is szívesen kóstolnék hozzá.

Én a magam részéről a Karnevál egyik hiánypótló programjaként tartom számon Mautner Zsófi előadását, és nagyon bízom benne, hogy még sok hasonló esemény házigazdája lesz Savaria. Addig is bánjunk bátra(bba)n a fűszerekkel, és ha valaki tud a közelben jó beszerzőhelyeket, kérem, ossza meg velem. 

Ave Savaria! 

     

Ave Savaria, avagy Vabrik borokkal a Borok utcájában

Karnevál. Azt hiszem, ilyenkor a legjobb szombathelyinek lenni. Még akkor is, ha a precízen megtervezett "menetrend" már az első napon felborul, és soha többé nem sikerül talpra állítani. Mert hiába gondos program-karikázgatás, meg "ha meglógok a Gasztro udvarból Mautner Zsófi Zsidó és római hagyományos ízek, fűszerek bemutatójának végéről, még elcsípem a Romkertben a Rabszolga-párelválasztó vásárt" terv. Sajnos úgysem működik... Mert közben pezseg, él, lüktet a város, és hömpölyög a tömeg, rég, vagy nemrég látott ismerősök, barátok, kollégák jönnek szembe, a kávézók és éttermek teraszaira ki lehet akasztani a megtelt táblát. Átvágni Szombathely Fő terén csendes, kisvárosi hétköznapokon két és fél perc, ilyenkor akár két és fél órába is telhet, a Borok utcáján pedig akár egész estés programmá is válhat az áthaladás, főleg, ha a poharunkat sem tartjuk szárazon. Bárhová kukkantunk be, a városka legeldugottabb szegletében is belebotlunk valamilyen érdekességbe, különleges hangulatba. Művészetek utcája, Mediterrán udvar, Keleti bazár és kávézó, Zsidó udvar, Képtár, Történelmi témapark, Borok utcája, és a helyszíneknek még korán sincs vége... 

Így kezdődött... - A Borok utcájában átadták a borverseny díjait

A Savaria Történelmi Karnevál nem amolyan beöltözős játék. Itt tényleg mindenki komolyan veszi az egészet, miközben felszabadultan és vidáman vegyül a Karnevál forgatagában. Teli a város hagyományőrzőkkel, kézművesekkel, művészekkel, színészekkel, táncosokkal, és ami számomra a leginkább szívmelengető: borászokkal és boraikkal. A város utcáira ilyenkor olyannyira beszivárog a múlt, hogy a városlakókra is kihat. Már napokkal a Karnevál előtt érezhető valamilyen fura rezgés. A készülődés hangjai, a kopácsolás, vagy az útlezárások, elterelések sem bosszantóak - legalábbis nekem nem - hiszen leginkább azt juttatják eszembe, hogy hamarosan a gyalogosoké lehet a város, és a két pici sikátorunk bejáratánál már készülődik, majd rajtuk keresztül négy napra beszökik az ókor és a középkor a belvárosba. Ilyenkor úgy öleli át a város polgárait a történelem, hogy észre sem vesszük, olyan természetességgel simulunk bele a Karneválba, hogy meg sem lep, ha a híres 30Y-os buszra egy páncélba öltözött fiatalember száll fel, vagy ha hajnalban hazaérve a forgatagból, a szomszéd néni és bácsi tógában utazik velem együtt a liftben. Amikor pedig elhalad mellettem a Savaria Legio teljes nehézgyalogos csapata, bizony kezdődik a lúdbőrözés... Nem véletlenül a Karnevál legnagyobb "sztárjai" ők.

Így folytatódott - Kalmár Gergővel, és a Vabrik borokkal "borutcáztunk"

Szóval kiderült megint, hogy nem lehet mindenhol ott lenni, így érdemes mindig azt a pillanatot érezni és élvezni, amelyben éppen vagyunk. Úgyhogy inkább nem csapongtunk mi sem, tegnap az Etyek-budai borvidékről érkezett Vabrik borokkal ünnepeltük a Borok utcájában a Karneváltól pezsgő, különleges hangulatú városkánkat és polgárait. Kalmár Gergővel, a pincészet fiatal borászával poharaztuk végig a szortimentet, kezdve például a friss, fűszeres, buja Zöld veltelinivel, folytatva a titokzatosan és pironkodva magát rozénak mutató, de valójában fehér szőlőfajtából készült Rózsafehérrel, végül bezárva a sort egy igazán szép, gyümölcsös, ásványos 2011-es Szürkebaráttal. Aztán persze a finom etyeki savak némi bendőbe valóért kiáltoztak, úgyhogy finoman fűszerezett házikolbásszal és édesre sült paradicsommal bélelt Gladiátor Csemegével csitítgattuk őket.

És hogy mi lesz ma? Nem tudni... Egyelőre szürke esőfelhő-paplan alatt alszik a város, lassan délután két óra, de nem szűnik a hajnalban megindult égi könnyáradat. Ahogy azonban a Karnevál közönségét ismerem, nem akadályozza őket holmi kis eső és borús időjárás abban, hogy ma is belevágjanak városkánk legnagyobb ünnepébe. Ami biztos, hogy a borászatok standjai ma is kinyitnak, és mi ma is belekóstolunk a Borok utcája hangulatába. Aztán persze jó lenne ott lenni a már említett Mautner Zsófi előadáson, meg a rabszolga-párelválasztó vásáron, jó lenne meghallgatni a Ghymest a Fórum Színpadon, bekukkantani a Sörtérre némi ír kocsmazenére, belehallgatni Rúzsa Magdi koncertjébe, és kiabálni vele együtt rozéval a kézben, hogy "Nyár van, olvad a málna a számban", mert szerelmes vagyok beléd, francia sanzonokat hallgatni Horváth Maggie-től a Művészetek utcájában, Tobischka Katáék hastáncbemutatóját megnézni a Keleti udvarban, aztán salsázni egyet a régi Salsa Fuertés táncos pajtikkal a Mediterrán udvarban, majd latin jazz-t hallgatni, és végül újra a Borok utcájában kikötni... De nem lehetünk ott mindenhol, így mindig azt a pillanatot kell érezni és élvezni, amelyben éppen vagyunk... Ave Savaria!

Szöveg és fotók: Nagy Zita - Borgőz

Csaterberg, a marasztaló – Dél-Burgenlandi Bortavasz nyári kiadás

Olyan mohón befalta a nyári hőség a langy tavaszi szellőket, hogy szinte észre sem vettük, mint ahogy azt sem, hogy a fiókban hűsöl néhány írás. Igen, valahogy úgy van a borrajongó a posztírásokkal nyáron, mint a kisiskolások a kötelező olvasmányokkal a vakáció ideje alatt. Inkább foci, gumimatrac, Balaton, lángos, palacsinta, borbloggernek meg hosszúlépés, vagy jéghideg rozéfröccs, sűrűn beirdalt, ropogósra sült szigligeti Oszibácsiféle keszeg, egy kis kajak meg bringa, majd esti baráti, és/vagy családi teraszozások halas, aszalt paradicsomos, padlizsános kenyérkencékkel, fokhagymás-olívaolajas pirítósokkal, párás tekintetű gyöngyözőborokkal, friss savú fehérekkel, jahjj...

Persze közben ott dörömbölnek a megírásra vágyó és váró élmények a sötét fiókban, nehéz is nekik ellenállni, úgyhogy nincs mese, egy idő után képernyőre is kerülnek. Szóval ott fejeztem be anno a Dél-Burgenlandi Bortavasz első napi beszámolóját, hogy felfedeztük a fehérborok szigetét, Rohoncot. Másnap a tavalyi kimaradt jeleneteket „vettük fel”, tehát néhány pince erejéig visszatértünk Deutsch Schützenbe és Eisenbergbe, valamint ellátogattunk a Csaterbergi részre is, ahol majdnem jól ott is maradtunk, de végül nem így történt. Hazatérésünk után isten bizony nekiálltam a beszámoló megírásának is, most pedig be is fejeztem... Íme.

Csaterbergben megáll az idő... pontosabban így telik (Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita)

Kalandos érzés, amikor úgy tűnik, lekéssük az utolsó Rohoncra csatlakozó kisbuszt, és ezzel együtt a Rohoncról hazafelé induló utolsó buszt is, miközben az autónk Eisenbergben parkol, és mi éppen egy Csaterbergi buschenschank teraszán ücsörgünk egy hatalmas tál házi kolbász, sonka, tepertőkrém, friss kenyér, némi hűs rizling, egy kedves bécsi házaspár, valamint egy rohonci illetőségű, jó kedélyű nagymama társaságában. Szóval már nem is sietünk sehová, a feladat amúgy is adott, hazajutni majd valahogyan, de igazából végig azt érezzük, ez is megoldódik, és még csak tennünk sem kell érte, csak egyszerűen hinni benne. Nem is zavartatjuk magunkat, nézegetjük a nap utolsó állomásának teraszáról a vattapamacs pittypangokkal pettyezett élénkzöld szőlősorokat, amelyek egy hatalmas, arborétumra emlékeztető erdőbe futnak le meredeken. Picit szemetel az eső, de ez sem baj, falatozunk, iszogatunk, beszélgetünk.

A napot a minerális vörösek világában, vagyis a Kékfrankosok birodalmában, Deutsch Schützenben kezdtük a Schützenhof pincészetnél. Azt már a tavalyi Bortavaszozásunk alkalmával konstatáltuk, hogy a precízen művelt szőlősorok, kiskertek, ligetek és erdők, valamint takaros régi pincék és aprócska présházak közé itt-ott már beékelődött a jelen - pontosabban inkább a jövő - modern stílusú épületek formájában, de kivétel nélkül mindegyik úgy simul bele a tájba, hogy egyáltalán nem zavaró a jelenléte.

A Schützenhof pincészet épülete sem okozott megrökönyödést, hatalmas üvegfelületeivel átláthatóságot, letisztult vonalaival természetességet sugároz. Az épület építészeti díjat is nyert, de igazából nem a dizájn és a kifelé nagyot mutatás szándéka vezérelte a pincészetet a bővítés során, sokkal inkább a funkcionalitás, és a szőlőfeldolgozás és borkészítés során a mechanikai beavatkozások minimalizálása. Mivel kaptunk egy kis körbevezetést is, tapasztalhattuk, hogy bent sétálva leginkább egy modern és otthonos lakókörnyezethez hasonlít a tér, és valahogy még az acéltartályok, és a hosszú sorokban fekvő fahordók is szinte a „berendezés” részei. A nagy üvegfelületeknek köszönhetően ráadásul olyan érzésem támadt, mintha folyamatosan a szőlősorok között sétálnék, amelyekben egyébként több tőke kora is meghaladja a 65 évet.

Mivel a Schützenhof pincészet is tagja annak a Sixpack nevű csapatnak, amelyben hat Deutsch-Shützen-i borász dolgozik együtt (Kopfensteiner, Krutzler, Schützenhof, Wachter-Wiesler, Wallner, Weber), és mivel figyelemmel kísértük a Bortavaszt megelőző Wein Trophy borverseny eredményeit is, természetesen nem távoztunk kóstolás nélkül. Elsőként az Eisenberg DAC 2011-es tételét kortyolgattuk, amely az előző napi karcsúbb, könnyedebb és gyümölcsösebb rohonci Kékfrankosok után jóval összetettebb élményt nyújtott feketére érett meggyes jegyeivel, testes felépítésével. A Blue 2010 következett a sorban, a Kékfrankos-Pinot Noir házasításban már a hordó is beköszönt, a cseresznyés zamatokat sűrű étcsokoládé kísérte. A végére hagytuk a Wein Trophy borversenyen Kékfrankos Reserve kategóriában első helyezést elért Mons Ferrum 2011-es tételét teli érett gyümölcsökkel és a talaj ásványos, egyedi jegyeivel, ahogy azt már megszokhattuk ezen a vidéken. 

Reinhold és Hermann Krutzler birodalma

A Schützenhof pincészeten kívül még egy tavalyi kimaradt Deutsch-Shützeni jelenetünk akadt, a Krutzler pincészet, úgyhogy a pimaszul száguldozó esőfelhők ellenére a hegytető felé igyekeztünk. A házigazda, Reinhold Krutzler, és édesapja, Hermann Krutzler telepedett mellénk a borok kóstolása közben. Reinhold az egyik nemzetközi szinten leghíresebb osztrák borász, vagyis a Kamptal régióban Zöldveltelinivel nagyot alkotó Willi Bründlmayer tanítványa. Ezen kívül Franciaországban, Olaszországban és Dél-Afrikában is szerzett tapasztalatokat, de mégis visszatért Deutsch-Schützenbe, hogy itt készítsen egyedi stílusú, kiemelkedő minőségű borokat, vagyis, hogy folytassa azt a munkát, amit édesapja, Hermann 1966-ban elkezdett.

Zweigeltet, Kékfrankost, és Kékfrankos Reserve tételeket kóstoltunk, majd előkerült egy érdekesség, a Nador névre keresztelt Kékfrankos 2009-es tétele is. A palack tartalma a magyar oldalon fekvő vaskeresztesi termőhely Kékfrankos alapanyagából készült, ahol a szőlészeti munkákat a kiváló magyar borász, Garger Imre felügyeli, míg a borászati teendőket a túloldalon Reinhold Krutzler látja el. Az együttműködés 2002 óta áll fenn, Reinhold azonban úgy fogalmazott, hogy igazán 2009-től számítható az indulás, hiszen ez volt az első ígéretes évjárat, és addigra már megtalálták azt az utat, amit járni szeretnének ahhoz, hogy igazán nagy bort készítsenek a Kékfrankosból. Hogy valóban jó úton járnak, arra a pohárba csorduló nagy volumenű bor bólintott igenlően: a talaj ásványai tökéletes harmóniában a meggyes-fekete cseresznyés zamatokkal, a finom fűszerességgel, és a gyönyörű felépítéssel. Egyébként az osztrák-magyar együttműködés a www.nadorwine.com címen reményeink szerint követhető is lesz, bár egyelőre még csak Coming soon...

Osztrák-magyar együttműködés

Krutzlerék Kékfrankos alapanyagaikra nagy figyelmet fordítnak. A klímával szerencséjük van, hiszen pontosan itt találkozik a meleg, pannon-, és a csapadékosabb, hűvösebb stájer időjárás, előidézve azt az ideális helyzetet, hogy a nappalok egyenletesen melegek, az éjszakák viszont hűvösek. Óriási adu ász a kezükben az egyedülálló agyag- és pala talaj a magas vastartalmával, ettől igazán egyediek a Deutsch-Schützeni és Eisenbergi Kékfrankosok (például a Zweigelt fajta ugyanis kevésbé képes itt, Dél-Burgenlanban „közvetíteni” bizonyos ásványi anyagokat, így a káliumot, a calciumot és a foszfort, míg a Kékfrankos nagyon is). A Kékfrankost termő dűlők (Fasching, Reihburg, Hornig, Bründlgfangen, Adaxl) egytől-egyig nagyon magas ásványi anyag- és nyomelem tartalmúak. Persze ne felejtsük el, hogy ez a termőtalaj a Vas-hegy magyar oldalán is folytatódik tovább, így a mi kezünkben is ott van az egyik legfontosabb tényező ahhoz, hogy kiemelkedő minőségű és egyedi Kékfrankosokat készítsünk, ahogy azzal már néhány borász foglalkozik is a hazai oldalon.

Weingut Rennhofer

Krutzlerék után kicsit ellátogattunk Eisenbergbe is, bár ekkor már harkályként kopácsolt a fejünkön az eső, így sokat nem teketóriáztunk, lesz, ami lesz alapon betértünk a Rennhofer pincészethez. Már megérkezésünkkor tudtuk, hogy jól tettük, pedig ekkor még csak a „külcsínt” szemrevételeztük. A kívülről takaros, családi háznak tűnő porta belül leginkább egy miniatürizált igényes borbár-bisztró-hotel kombinációhoz hasonlítható, ahol szerintem szinte mindenki – még a tányérokkal igyekvő „pincér” is családtag. És ha már a tányéroknál tartunk: a tartalmuk lenyűgöző volt, sonkák, sajtok, olajbogyók, roppanós saláta, és különböző egyéb antipastik.

Mihelyst letelepedtünk az egyik asztalhoz, és az esőáztatta szőlőhegyet kezdtük pásztázni az ablakból, frissen sült illatos sós stangli érkezett kis kosárkában, mi pedig belevágtunk a borok kóstolásába. A szomorkás időben jól esett a Kékfrankos-Merlot-Syrah hármasából készült, apró, selymes buborékokkal simogató Frizzante Rosé. Aztán persze itt sem maradt el a Kékfrankosok kóstolása, de újra és újra csak ugyanazt tudnám írni: talaj, ásványok, gyümölcsök, masszív, de mégis elegáns felépítés. A Vinitor 2007-es tételével (Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon) búcsúztunk ettől a kis takaros eisenbergi „enoteca”-tól.

Csaterberg felé vettük az irányt, mégpedig a Bortavasz Shuttle-Service szolgáltatásával, vagyis a pincészetek között közlekedő menetrend szerinti ingyenes kisbusszal. Dimbes-dombos tájon át kanyargott az út, néhol egészen szűk erdei utakon ringatóztunk, amit nem is bántunk, leszállni amúgy sem akaródzott nagyon, hiszen kint egyre kitartóbban zuhogott az eső. Aztán mégis rászántuk magunkat, és Csaterberg szűk, kacskaringós kis útjain sétálva elindultunk felfedezőútra. Mivel sok időnk nem maradt az utolsó, Rohoncra csatlakozó kisbusz indulásáig, már csak néhány helyre kukkantottunk be némi borkóstolóra.

Aztán lazán kiültünk a Sieglinde Stubits Buschenschank teraszára kvartekázni némi friss Frizzante és Olaszrizling társaságában, sorra rendeltük a helyi házi ételeket, mi több, egyszer csak befutott az a bécsi házaspár, és a velük tartó rohonci illetőségű nagymama is, akikkel az elmúlt két napban meglehetősen sok helyszínen összefutottunk, és a második nap végére már igencsak jó viszonyt ápoltunk. Mondanom sem kell, észrevétlenül telt az idő, vidáman estebédeltünk, miközben… Miközben az óránkra nézve konstatáltuk, hogy lekéstük az utolsó csatlakozást Rohonc felé.

Természetesen a segítség nagyon gyorsan megérkezett, szerencsénkre a bécsi házaspár kedvesen felajánlotta, hogy a nagymamával együtt minket is elszállítanak Rohoncra, behozzuk azt a lemaradást, és elérjük az utolsó hazafelé tartó buszunkat. Ahogy azonban indulásra készen az autó felé sétáltunk, még egy meglepetés ért minket: a buschenschank alsó szintjén a Rohoncra tartó kisbusz sofőrje kávézott, és kedvesen közölte velünk, hogy minket vár, pontosabban értünk kanyarodott vissza, nehogy itt maradjunk, és lekéssük a Rohoncról hazafelé tartó buszunkat…

Végül gyerekjáték volt hazajutni...

Mit mondhatnánk… Figyelmesség, kedvesség, vendégszeretet, na meg kiváló borok és remek emberek. Számunkra ezzel a tapasztalattal zárult az idei Bortavasz (is). Az érzésem pedig egyre inkább az, hogy Dél-Burgenland nem sokra menne "pusztán" a csodálatos Kékfrankosaival, vagy a különleges termőhelyi adottságaival. Szükséges hozzá mindaz, amit az itt élő, borászattal, gasztronómiával, turizmussal foglalkozó emberek egyfajta kézenfekvő természetességgel és nyitottsággal adnak át az ide látogatóknak. Valóban olyan érzés ott lenni, mintha átugranánk a szomszédunkhoz egy kis borozgatásra, beszélgetésre. Aki errefelé jár, ne hagyja ki… Mi jövőre sem fogjuk.

- A második nap teljes képgalériája a facebookon - 

     
Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Nagy Zita és Wawrzsák László - Borgőz