Karnevál. Azt hiszem, ilyenkor a legjobb szombathelyinek lenni. Még akkor is, ha a precízen megtervezett "menetrend" már az első napon felborul, és soha többé nem sikerül talpra állítani. Mert hiába gondos program-karikázgatás, meg "ha meglógok a Gasztro udvarból Mautner Zsófi Zsidó és római hagyományos ízek, fűszerek bemutatójának végéről, még elcsípem a Romkertben a Rabszolga-párelválasztó vásárt" terv. Sajnos úgysem működik... Mert közben pezseg, él, lüktet a város, és hömpölyög a tömeg, rég, vagy nemrég látott ismerősök, barátok, kollégák jönnek szembe, a kávézók és éttermek teraszaira ki lehet akasztani a megtelt táblát. Átvágni Szombathely Fő terén csendes, kisvárosi hétköznapokon két és fél perc, ilyenkor akár két és fél órába is telhet, a Borok utcáján pedig akár egész estés programmá is válhat az áthaladás, főleg, ha a poharunkat sem tartjuk szárazon. Bárhová kukkantunk be, a városka legeldugottabb szegletében is belebotlunk valamilyen érdekességbe, különleges hangulatba. Művészetek utcája, Mediterrán udvar, Keleti bazár és kávézó, Zsidó udvar, Képtár, Történelmi témapark, Borok utcája, és a helyszíneknek még korán sincs vége...
 |
| Így kezdődött... - A Borok utcájában átadták a borverseny díjait |
A Savaria Történelmi Karnevál nem amolyan beöltözős játék. Itt tényleg mindenki komolyan veszi az egészet, miközben felszabadultan és vidáman vegyül a Karnevál forgatagában. Teli a város hagyományőrzőkkel, kézművesekkel, művészekkel, színészekkel, táncosokkal, és ami számomra a leginkább szívmelengető: borászokkal és boraikkal. A város utcáira ilyenkor olyannyira beszivárog a múlt, hogy a városlakókra is kihat. Már napokkal a Karnevál előtt érezhető valamilyen fura rezgés. A készülődés hangjai, a kopácsolás, vagy az útlezárások, elterelések sem bosszantóak - legalábbis nekem nem - hiszen leginkább azt juttatják eszembe, hogy hamarosan a gyalogosoké lehet a város, és a két pici sikátorunk bejáratánál már készülődik, majd rajtuk keresztül négy napra beszökik az ókor és a középkor a belvárosba. Ilyenkor úgy öleli át a város polgárait a történelem, hogy észre sem vesszük, olyan természetességgel simulunk bele a Karneválba, hogy meg sem lep, ha a híres 30Y-os buszra egy páncélba öltözött fiatalember száll fel, vagy ha hajnalban hazaérve a forgatagból, a szomszéd néni és bácsi tógában utazik velem együtt a liftben. Amikor pedig elhalad mellettem a Savaria Legio teljes nehézgyalogos csapata, bizony kezdődik a lúdbőrözés... Nem véletlenül a Karnevál legnagyobb "sztárjai" ők.
 |
| Így folytatódott - Kalmár Gergővel, és a Vabrik borokkal "borutcáztunk" |
Szóval kiderült megint, hogy nem lehet mindenhol ott lenni, így érdemes mindig azt a pillanatot érezni és élvezni, amelyben éppen vagyunk. Úgyhogy inkább nem csapongtunk mi sem, tegnap az Etyek-budai borvidékről érkezett Vabrik borokkal ünnepeltük a Borok utcájában a Karneváltól pezsgő, különleges hangulatú városkánkat és polgárait. Kalmár Gergővel, a pincészet fiatal borászával poharaztuk végig a szortimentet, kezdve például a friss, fűszeres, buja Zöld veltelinivel, folytatva a titokzatosan és pironkodva magát rozénak mutató, de valójában fehér szőlőfajtából készült Rózsafehérrel, végül bezárva a sort egy igazán szép, gyümölcsös, ásványos 2011-es Szürkebaráttal. Aztán persze a finom etyeki savak némi bendőbe valóért kiáltoztak, úgyhogy finoman fűszerezett házikolbásszal és édesre sült paradicsommal bélelt Gladiátor Csemegével csitítgattuk őket.
És hogy mi lesz ma? Nem tudni... Egyelőre szürke esőfelhő-paplan alatt alszik a város, lassan délután két óra, de nem szűnik a hajnalban megindult égi könnyáradat. Ahogy azonban a Karnevál közönségét ismerem, nem akadályozza őket holmi kis eső és borús időjárás abban, hogy ma is belevágjanak városkánk legnagyobb ünnepébe. Ami biztos, hogy a borászatok standjai ma is kinyitnak, és mi ma is belekóstolunk a Borok utcája hangulatába. Aztán persze jó lenne ott lenni a már említett Mautner Zsófi előadáson, meg a rabszolga-párelválasztó vásáron, jó lenne meghallgatni a Ghymest a Fórum Színpadon, bekukkantani a Sörtérre némi ír kocsmazenére, belehallgatni Rúzsa Magdi koncertjébe, és kiabálni vele együtt rozéval a kézben, hogy "Nyár van, olvad a málna a számban", mert szerelmes vagyok beléd, francia sanzonokat hallgatni Horváth Maggie-től a Művészetek utcájában, Tobischka Katáék hastáncbemutatóját megnézni a Keleti udvarban, aztán salsázni egyet a régi Salsa Fuertés táncos pajtikkal a Mediterrán udvarban, majd latin jazz-t hallgatni, és végül újra a Borok utcájában kikötni... De nem lehetünk ott mindenhol, így mindig azt a pillanatot kell érezni és élvezni, amelyben éppen vagyunk... Ave Savaria!
Szöveg és fotók: Nagy Zita - Borgőz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése