A Tanga ösvényen át – Csepregen bortúráztam

Wawrzsák László írása

Egy téli bortúra élményeit áprilisban „papírra vetni” akár elítélendő cselekedet (is) lehetne. Kontrasztos tevékenység, az tény, de életünk mindennapjaiban mindig találkozhatunk kontrasztokkal, amelyek csodás, vagy épp kevésbé szerethető színt visznek életünkbe. Az egyik legegyetemesebb „vágást” az évszakok okozzák, bár egyre ritkábban találkozhatunk a nagybetűs tavasszal és ősszel, kitolódik, és egyre melegebb a nyári időszak, a mostani napjainkat pedig épp a hosszúra nyúlt tél teszi emlékezetessé. A szőlőfajták érési ideje közötti különbség is kezd elhalványulni. Az utóbbi évjáratokban szinte minden egyszerre kívánkozott le a tőkékről, így néhány fürt teljes érettsége átcsúszhatott a túlérettségbe, amely megváltoztathatta a gazda eredeti szándékait.

Fotók: Wawrzsák László

Természetellenes reakciót válthat ki belőlünk a természet, pedig a természethez jó, illetve jó lenne igazodni. Valójában hozzá kellene igazodni. Hófúvás, havazás, olvadás, áradás... Településeket is elzárt a külvilágtól az idei hamisítatlan tél. Csepreg városát és szőlőskertjeit is többször bevette a hó, a település neve az utóbbi időben többször szerepelt a médiában, mert bizonyos irányokból megközelíthetetlenné vált. Megközelíthetetlen? Valahogy ez vált bennem akkor is kérdéssé, amikor az előszilveszteri forralt boros túrán túrabakancsban, bögrével és kóstolópohárral a kézben, fényképezőgéppel a nyakamban „caplattunk” át a lankákon.

 

Bár azóta túl vagyunk a szilveszteren, az újévi fogadalmakon, a farsangi időszakon, és a húsvéton is, én már akkor megfogadtam, hogy leírom földi (Vas megyei) élményeimet. Egy szó, vagyis a kérdésre magamban akkor adott válasz hozta ki belőlem ezt a fogadalmat, ugyanis: megközelíthető! Tudjuk, hogy van. Itt van, a lábunk előtt fekszik. De mit teszünk mi? Jövünk-megyünk, utazunk, bort keresünk, történeteket hajszolunk. Aztán borokkal és emberekkel találkozunk, érzéseket élünk meg, és hallgatunk. Majd továbbállunk, de egyszer biztosan megérkezünk valahová… Sokan megközelítenék tehát, de ismeretlen számukra. Ismeretlen, vagy csak külsőleg megítélt, mint egy sokat megélt, messziről jött vándor. S mi is a valóság? Hát érdemes megnézni, ki is ez a vándor itt, egy nagy borvidék kevésbé híres szegletén.

Dűlőtérkép

A karácsonyi családlátogatás és a kiadós evés-ivás után a csepregi hangulat „vitt ki” a dombokra. Baráti társaságommal – hetedmagammal - épp az első sátornál „fogyasztottunk” (zsír alapú csirkemájas kenegetőst), amikor Baráth Sándorral találkoztam. Ő Szombathelyen él, többször jár(t) a csepregi hegyen, figyelemmel kíséri annak boros életét. Ideális, szép időben a Somlóról talán még Csepreg is látható. Főleg, ha tudjuk, hogy merre is szükséges fordítani fejünket. Váltottunk néhány szót a metsző hidegben, majd Sanyi kérdésére („Beszámoltok róla?”) adott válaszom megszilárdult bennem, de ebben közreműködhetett Tóth Kálmán Rizlingszilvánija is. Életemben az adott szónak súlya van, és hiányérzetem volt addig, amíg a billentyűzet érintetlen maradt a csepregi élményekkel kapcsolatban. A bennem élénken élő tél emléke most kikívánkozik, mint az első tavaszi hóvirág a hó borította földből.

 

János napi bortúrának indult, majd előszilveszteri bortúrává vált. 2012. december 30-án már harmadik alkalommal indultunk neki a kalandnak. „Idén” végre elmondhatjuk, hogy bejártuk a hegyet. A három alkalom elegendő volt ahhoz, hogy abszolváljuk a téli túra teljes útvonalát. Térkép, bögre. E kettő induláskor járt a túrázónak, minimális bankó fejében. Jó szóból, mosolyból, és igazi vendégszeretetből sem volt hiány. Felszerelésemet kiegészítettem egy otthonról hozott fesztiváli ereklyével, így a gazdák igazi borait (vagy, ahogy többször kérdezték: szűz bort is tölthetek?) is megízlelhettem.

2011-ben – ugyan véletlenül - de jártunk már Horváth Antalnál. Idén tervezett út vezetett hozzá. Tóni bácsinak volt tokaji kötődése, így a kis pincében még gönci hordóból is kóstoltunk fiával, Csabával, de a Zöldveltelininek valahogy szűk volt az a ruha. Mert, ha úgy nézzük, a bor átmeneti ruhája a hordó. A következő lépés már biztosabb volt. Nagyobb hordóban még megőrizte ropogósságát, de a bor inkább a zárt tartály biztonságát kereste. Hamisítatlan őszinteséggel ecsetelte nekem Csaba a pincetitkokat. Jó úton járnak, ezt már „tavaly” konstatáltam. A 2012-es borverseny díjazottjai között is szerepelt egy tétel Tóni bácsiéktól, mégpedig a Szürcse, amely Szürkebarát és Cserszegi Fűszeres egymásra találásából házasított tétel. Sok elismerést őriznek a falon, de a legjobb visszajelzés a gazdának a borait kortyolók szavakba öntött érzése. Hetedmagammal bíztam abban, hogy a hegyi forgatag visszahoz minket még aznap…

 

A „szokásos” irányt vettük célba: fel a hegyre. Éreztük a hely szellemét, a természet varázsát, az utat pedig a sok-sok szőlőtőke, és az ösvény mutatta. Az az ösvény, amely, ha mesélni tudna… Mesélhetne a sok testi örömről, amely lelki felvidulásba csapott át, amelytől mindenki elhagyta a… fejét. A fán, a bokron izgalmasan ringatózó női fehérneműt ugyanis biztosan nem a szél hozta ide - így kevésbé tekinthető egyszerű urbánus legendának -, ennek az ösvénynek lelke van, amelyet merészen felvállalnak a helyiek. A Tanga ösvény autentikusan hirdeti magát.

Tanga ösvény - Lelke van...

           

Az ösvény kapujából érkeztünk a Rámók-dűlőbe Horváth Józsefhez, aki volt csepregi hegybíróként is ismeri a dűlők szőlősorait. A Horváth Kert varázslatos, tele tervekkel, kandallóval, emlékekkel, a pince falán dűlőtérképpel, a kertben hintával, összességében erdőszéli nyugalommal. Horváth úr már a tavalyi évben is kitett magért, de érzésem szerint inkább a borvidék csepregi szegletéért. Figyelmességét mutatta, hogy minden vendég érkezésekor kürtölt egyet, karakterét pedig dicsőíti, hogy Pinot Noir tőkéket is gondoz. De figyelt ő az ételre, a forralt borra, a szűz borra, az üres pohárra, és az érkező lovasokra is. Tökéletes harmóniában él együtt kedves feleségével, a heggyel, a vendégekkel. Aztán újra útnak indultunk. A kandalló melegétől egyre távolodtunk, végtelennek tűnő léptekkel hagytuk el a valódi bejáratot.

Belátható távolságba került, hogy visszatérhetünk a 2009-ben is meghódított dűlőkre. Az első évben három pincészetben jártunk, akkor szippantott be minket a hegyi varázs. Emlékszem, az első helyen egy bácsika kínálta borát, amely az egy mindenkiért, mindenki egyért elvet követte, benne volt a gazda szőlőjének összes leve. Első illatra kikacsintott belőle a legkisebb mennyiségben bedolgozott direkttermő is, amivel hazánkban kereskedelmi forgalmú tételként lehetetlen találkozni, mivel tiltja a bortörvény. Azonban a hazánk nyugati felén található Vas-hegyen átfutó határvonal másik oldalán szép számmal kóstoltunk belőle a Bortavaszon, ott ugyanis Izabellából, Othello-ból Uhudler-eket készítenek, amit borként, és habzóborként is forgalmaznak. A csepregi gazdák közül sokan kizárólag önmaguk és családjuk részére készítenek bort, vagy épp a koma, barát jószándékú terelgetésére, amolyan kvaterkázó célzattal.

A fiatal generáció is egyre gyakrabban nyitogatja az egyelőre csendes pincék ajtóit. Minden évben a tavaszi hegyen búcsúzhatunk végleg a téltől a nyitott pince napok alkalmával. Ilyenkor a táj csak nyomokban hasonlít előző évszaki arcára. Ahhoz, hogy tudjuk értékelni a tavaszt, áldozatul kell esnünk. A tél áldozatává váltunk mi is, amikor hangos harmonikaszó törte meg az erdő fagyos csendjét. A szunnyadó napsugár ereje az árnyékban már kevésnek bizonyult, így felkanyarodtunk egy újabb pincéhez. Univerzálisra vizsgázott előttünk Tóth Marcell, aki a fiatal generáció képviseletében a hagyományokhoz hű vidámsággal játszott a harmonikán, miközben Kékfrankosát kínálta. Először a szűz bort kóstoltam, de sajnos a hideg inkább már a tepertőkrémes kenyér, és a forralt bor irányába invitált. Népes csoportot hagytunk magunk mögött, amikor a „kertek alatt” elindultunk szomszédolni. 

 

Molnár Gyula pincészetéhez érkeztünk, ahol újra a fiatal generáció képviselte magát. Ausztriából hozott tapasztalattal, Hamburgi muskotállyal, és néhány régebbi tétellel találkoztunk. Szürkebarát héjon tartva. A gyümölcsnek bőven hagytak időt az áztatás munkafázisában, így a bor rozéra emlékeztető színt mutatott. Az évekkel ezelőtti első látogatás emlékképe villant fel, amikor néhány tétel utolsó előtti palackját töltötték poharunkba. A felső szintről gitár, szájharmonika, és csörgő hangja hallatszott, de trió helyett egyetlen virtuóz zenész szórakoztatta a gyermekközpontú közönséget. Igazi családbarát rendezvény a csepregi szőlőjárás, ahol a legtöbb borosgazda az öröm ünnepeként éli meg az ilyen délutánokat. Előző alkalommal Iliás Istvánnál a citera került elő „véletlenül”, míg első túránk zárásaként a csepregi asszonykórus mutatta be néhány éneken keresztül a hosszú évek kitartó munkájának eredményét.

A történelem ismétli önmagát. Közhelyes kifejezésként csenghet, de a realitás azt mutatja, hogy az idei túra záró etapja is a János áldással kezdődött a csepregi asszonykórus gyűrűjében, majd lehetetlen volt visszautasítani a gyümölcsökkel elkészített ellenállhatatlan forraltbort. Az évekkel ezelőtti első túránk utolsó állomása volt ez a kert.

Forrástól forrásig... Forrástól forrásig elkészül(het) egy újabb adag forraltbor, de bejárhatjuk a hegyet is néhány óra alatt. A délutánt a Bene kúttól indítottuk, és egy Tangás kitérővel, majd a Sajbók forrás érintésével itt zártuk csepregi borkalandunkat. Tábortűz, melegre fűtött sátor és vadpörkölt, amely minden „megfáradt” túrázónak járt az ötórai forralt bor mellé. 

Mi már harmadik alkalommal közelítettünk az egyre nagyobb látogatottságnak örvendő csepregi szőlőskertek felé. A szóbeszéd szerint az idei túrára tervezett bögremennyiség kevésnek bizonyult, és ez a tény megerősített választ adhat kérdésemre, vagyis a valós megközelíthetőségre. Győr, Sopron, Szombathely, Paks, Bük, Sárvár… Ezen városokba szóbeszéd útján biztosan eljuthatott Csepreg programjának híre. Tudjuk, hogy utazni érdekes és érdemes, mert ilyenkor beszívjuk egy másik táj illatát, érezzük annak ritmusát. Majd továbbállunk, de egyszer biztosan megérkezünk valahová, és talán átültetjük életünkbe az addig megtett út minden tapasztalatát.

- További képgaléria a facebookon -

Fotók és szöveg: Wawrzsák László

Mi is az a Kopi Luwak? - A KávéBár Bazár zamatai

Néha kell egy kis változatosság... Így a mostani poszt nem borról szól majd - bár továbbra is tartom azt a véleményemet, miszerint a kávé zamatai, aromái legalább annyira varázslatosak és összetettek, mint egy szép felépítésű boré, és ahogy a bor, úgy a kávé kultúrája is rendkívül izgalmas és különleges. A változatosság ezúttal abban is megnyilvánul, hogy a mostani poszt kivételesen nem az én "tollamból" született, hanem vendégszerzőnk szemüvegén át pillanthatunk be egy kicsit a múlt hétvégén a Corinthia Hotelben megrendezett KávéBár Bazár eseményre. Lássuk csak...

Mi is az a Kopi Luwak?
szerző: Hegedűs Géza

A címben szereplő kérdéssel a fejemben indultam a Corinthia Hotelben február 23-24-én megrendezett KávéBár Bazár bemutatójára. Maga a helyszín jó választás volt, a hotel patinás, amely jól illik a minőségi kávék és párlatok bemutatásához. Hogy mi is az a Kopi Luwak, és miért erre gondoltam induláskor? Nos, erre majd egy kicsit később térek vissza.

Az ember sokfélét képzel egy ilyen eseményről, főleg, ha még nem járt hasonlón. Az én vízióm egy olyan hely volt, ahol kötényes baristák sertepertélnek, a helyiségben tömény pörköltkávéillat úszik, és a közönség az elfogyasztott kellemesen üdítő főzettől hiperaktívan közlekedik fel s alá... A valóság mást hozott.

Esős szombati napon, délidőben érkeztem feltűnően csinos és kedves kísérőmmel. Mivel felkészültem az eseményből az internet segítségével, tudtam, hogy milyen italokkal fogok találkozni, és már képzelegtem is: átfagyott kezeimet majd egy jó meleg kávéval, bensőmet pedig egy illatos konyakkal (írd helyesen: cognac) állítom vissza a kellemes hőfokig. A bejáratnál máris szétzilálták eme álmomat, ugyanis a belépést követően jeges gyümölcsfrappéval fogadtak... brrr... de finom volt!

Aztán... két tér, két érzésvilág. Az első helyiségben cognac, pálinka volt a fő vonal, ehhez társultak az édesipari forgalmazók, és a "nemzetközi" konyha képviselői. Az elrendezés vegyes, az érzés is. A kínáló pultoknál sorban: panírozott csirke alkatrészek (Gustonette), a következőnél főzéstudományt nem igénylő "finom boxok" (de végül is nem főzőshow-n vagyok - PasiaWok), majd olasz sonkafinomságok, később olasz fagylaltalapok különféle gyümölcsszószokkal (CoolCoffeBar). Joghurt, panna cotta, és az isteni bombardino. Összegezve az első tér hangulatát, egy kicsit "BNV feeling" volt érezhető, elegáns környezetben.

A második térbe lépve kávémárkák logói, klasszikus kávéfőző gépek, mögöttük képzett kávéértők álltak. Itt már megkaptam azt, amiért odamentem. Jött a kávéillat, kóstolásoknál a különféle karakterek, enyhe gyümölcsösség, csoki hatás... Az érkezésemben volt tudatosság, ugyanis a délben rendezendő török kávé készítés programja volt ebben irányadó. Az első térben rendezett bemutatón sajnos az előadó halk volt, a hangosítás hasonlóképp, és az érdeklődők gyűrűje miatt nem sikerült olyan közel férkőzni, hogy tisztán hallhassam mire is kellene odafigyelni ezen kávéital elkészítésénél. Egy órakor barista verseny indult a második térben. A műsor érdekes volt, legfőképp nekem, hiszen nálam a kotyogós kávékészítés a "non plus ultra". Itt azért egy "pár" szinttel magasabban volt a színvonal. Nem sokkal később elbúcsúztam az előadásoktól, a sürgő-forgó hostessek világától, a baristáktól, és a panna-tól. Pedig utóbbit igencsak kedvelem.

És akkor mi is az a Kopi Luwak? Aki látta a Bakancslista című filmet, az már tudja, aki nem, annak elmesélem. Ez egy olyan különleges kávéfajta, amelyet a cibetmacska ürülékéből készítenek, speciális eljárással. Ennek a kávénak fél kilója 600 dollár. Bővebbet a wikipedia-n lehet megtudni róla. Azt hittem, ezen az eseményen majd bemutatnak belőle. Nos ez nem volt, de volt sok más... Kávék, illatok, kíváncsi emberek, akik a rendezvényen betekintést nyerhettek a kávézás elegánsabb szféráiba. Profi baristák, koktélkeverők, csinos hostessek, finom ételek és illatos párlatok.

Köszönet a részvételi lehetőségért Nagy Zitának.

Fotók az eseményről a facebook-on az ursha jóvoltából.    

      

Mindenki céllal érkezik a földre – Gálaebéd Áts Károly tiszteletére

Havazik. Ilyenkor valahogy a villamosok is halkabban surrannak a körúton. Egy tavalyi februári nap jut eszembe a Corinthia Hotel felé tartva. Akkor is ünneplőbe öltöztette Budapestet a tél, a csillámló ezüst gyöngyökkel díszített selyemruha fölé puha fehér szőrmekabátot terített vállára. Mintha ő is tudná, hogy ma Áts Károlyt, 2012 Év Bortermelőjét ünnepeljük, a mosolygó, fehér kesztyűs londiner ma az ő tiszteletére rendezett Gálaebéd vendégeinek nyitja az ajtót. A márványpadló aranyló kacskaringói kísérnek fel minket a bálteremig. Előtte egy kis kötelező, és hozzáteszem, nagyon udvarias biztonsági ellenőrzés, a Gálaebéd díszvendége ezúttal ugyanis Magyarország köztársasági elnöke, Dr. Áder János. Aztán a kinti tél ellenére a teremben azonnal a nyár mosolyog ránk: az üdvözlő ital Tokaji Sárgamuskotály. Huncutul kikacsint a napsugár a pohárból, mézzel csurgatott barack íze a szánkban.

Áts Károly, 2012 Év Bortermelője - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Aztán utazunk. Egy falat, egy korty… A fogadás borokhoz hangolt koktélfalatkái már a tavalyi Gálaebéden is körberepítettek a világon, akkor a shitake gomba, a véres hurka és a kéksajt ízei utaztattak. Idén ismét egy-egy falatka pakoltatta be velem a képzeletbeli bőröndöt: Áts Károly Furmintjaihoz csípősen édes és ropogós töltött mini peppadew paprika fetasajttal, Dúzsi Tamás 2009-es Görögszó borához és roséjához rántott marhanyelv naspolyával, Szigetcsép ropogósságához, vagyis Gálné Dignisz Éva roséjához és Cserszegi fűszereséhez indiai hal curry zöldség juliennel, Heimann Zoltán Kékfrankosához és Birtokborához magyaros kolbászchips körözöttel, a Balaton napsütéséhez, vagyis Borbély Tamás Olaszrizlingjéhez és Szürkebarátjához pedig linzertészta kosárka tonhalas krémmel, édesköménnyel és avokádóval. 

A díszvendég, Áder János köztársasági elnök, és felesége, Herczegh Anita

Majd a vendégek és poharak keltette zaj finoman kihátrál a teremből, puhán lépdel végig a csend a süppedő szőnyegen. A színpadon Áts Károly veszi át a 2012 Év Bortermelője díjat, vagy ahogy ő fogalmaz, a borászok Kossuth díját. – Én szentül hiszek abban, hogy mindenki céllal érkezik a földre – kezdi beszédét. – Az, hogy valaki mikor találja meg a célját, idő kérdése. Hogy itt állok, nekem is cél volt. Majd a kezdetekről mesél: - Egy olyan borvidékre születtem, ami úgy gondolom, egy csoda. Nekem a hazám. Egy olyan családba születtem, ahol édesapám és édesanyám a természetre, a szeretetre nevelt. Édesapám mindig azt mondta, fiam, te csak mindig legyél saját magad, ne más. Nem is akarok. Én mindig az az Áts Karcsi akarok maradni, akire ő nevelt. – mondja Karcsi könnyes szemmel, majd a folytatásról beszél. – Az ember, amikor terveket, célokat sző, mindig szeretne valamit elérni. Úgy gondolom, hogy innentől kezdve még valami inspirál, hogy tovább menjek az úton. Szeretném Tokajt, Mádot egy palackba zárva, egy pohárban bemutatni, hogy mi ez a csoda. Szentül hiszem azt, hogy a bornak értékül örömet és boldogságot kell hoznia. 

Dr. Csizmadia András, gasztrofilozófus

Nehéz ilyen szavak után bármit mondani, csak kortyolgatjuk a 2009-es Áts Cuvée-t, és csendben vonulunk át a Valetta terembe, az ebéd helyszínére. A házigazda és műsorvezető szerepét betöltő Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus amolyan Kabos Gyula stílusban vezeti fel a menüsort: „Ma még a paprikás krumplihoz is tokajit fogunk inni!” – mondja, és tényleg. A menükártyán négy Áts Károly, pontosabban Royal Tokaji bor, és négy hozzá álmodott étel. Rögtön az első fogásnál elkerekedik a szem, ugyanis azonnal 2008-as 5 puttonyos Kékcímkés Aszúval indítunk, hozzá füstillatú leső-harcsa aranykaviár koronával és „paprikás krumplival”.

A Gálaebéd séfjei

Amikor azt olvasom, hogy a hideg előétel két megálmodója Takács Lajos, és Ádám Csaba, nyugodtan dőlök hátra, és úgy várom az ételt, mint gyerekkoromban a vakációt. Takács Lajos ételei ugyanis számomra mindig őriznek valamit a vidék hagyományaiból, de ott van bennük az a magabiztos és kiapadhatatlan kísérletező kedv is, amely csak világot látott és nagyon nyitott emberek sajátja lehet. Varázsvegytan… Hiszen úgy párosítja a curryt, a kacsacombot, az ananászt és az algát a savanyú káposztával, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hiszen számára az is. Ádám Csaba erdélyi származású séf keze is benne van az előételben, és mivel nála nem áll meg a magyar konyha a pirospaprikánál és a határoknál sem, biztosan lehet számítani valamilyen csavarra.

Füstillatú leső-harcsa aranykaviár koronával és "paprikás krumplival"

 

Valahogy érzem, hogy nincs félnivalónk az aszútól sem, bár sokan merészségnek tartják, és megkérdőjelezik a helyét a menüsor elején. - Szeretnénk az aszúhoz fűződő attitűdöket lebontani, ami a libamájról szól – érkezik máris az indoklás a közben a konyhából megérkező séfektől. A tányérunkon egy vékony burgonyaszeletekből rétegezett „tortaszelet”, a rétegek között, és a tortácska tetején paprikakrém. Körülötte citrusokkal frissített sült paprika leve, karakteres, füstölt ízű leső-harcsa, és tápiókagyöngyök. A harcsában komolyan gyönyörködöm egy kicsit, hófehér húsán ide-oda cikáznak a vékony rózsaszín erecskék, tetején aprócska szőlőfürt alakban az egyébként hazai vizekben tenyésztett tokhalak ikrájából készült kaviárkorona. Elég finoman hozzáérinteni a halkést, és máris szabályos rétegeire bomlik szét a hal. Az aszú pedig… Győzne az édesség, ha nem lennének az élénk és vibráló savak, és az általuk felerősödött citrusos zamatok. De vannak. Ezt tudja Tokaj, és ezt tudja Áts Karcsi is. Valóban merész, sokak számára talán nehéz kezdés… nekem nagyon tetszik. A háttérben halkan, szinte észrevétlenül játszik a VOICE&GUITAR duó, Micheller Myrtill hangja lágyan úszkál az asztalok között, de szerencsére a délután második felében megtudhatjuk milyen az, ha kiengedi a torkán kiférő összes hangot.

Tönköly rizottó kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal

A meleg előétel már a 2009-es Mézesmály Furmint mellé érkezik. A Borkonyha étterem séfje, Sárközi Ákos varázsolta a tányérra a tönköly rizottót kamillás velőhabbal és tintás ropogóssal. Színek és formák játéka a tányéron, narancsos napsárga, harsogó zöldek, és egy patyolatfehér pamacs a velőtorta tetején. - Szeretném, ha ez az étel mindenkinek kedvet adna a belsőségekhez – vezeti fel Ákos a fogást, amelynek egyik alkotóeleme, a tönköly, vagyis minden búzák őse és eredője. – Tulajdonképpen nem is rizottó, inkább „tönkölyottó” – fűzi hozzá Csizmadia András, és a fogás további összetevőit is felsorolja: cukorborsó, napon szárított paradicsom, cukkini, mogyoró, turbolyás vaj, velőhab, kamilla, és egy kis árvácska, a tetőn pedig egy karcsú tintahal ropogós napozik. Roppanós és selymesen krémes textúrák játéka, a kamilla bája pedig úgy simul a bor leheletnyi vaníliájához, mint egy csepp parfüm egy picike fülcimpa mögé.

A főfogás előtt Eperjes Károly színművész nevettet minket a borszerelmes Bánhidi Laci bácsiról – a Tüskevár Matula bácsijáról -, vagy éppen a fanyar humorú, különc egyéniségű Csortos Gyuláról szóló rövid anekdotáival. Képzeletben mi is kicsit felállunk az asztaloktól, és lemegyünk a Bástyába, ahol egy régi vágású pincér vár minket, még a Krúdy korból, vagy éppen ott állunk Csortos asztalánál, amikor kihozzák részére a homárt, amelynek egyik ollója hibádzik. Csortos harsogva inti asztalához a pincért, mi pedig kuncogva hallgatjuk végig magyarázkodását - „Művész úr, ez egy harcias állat, ezek összevesznek, és néha egyik-másik elveszíti az ollóját”, majd végképp kirobban a nevetés Csortos válaszán: - Kérem, én nem biológusnak hívtam ide, hozza ki a győztest!     

Porhagyós marha hátszín diós csicsókapürén, vargányás kolbásszal

- Amint visszamasszírozom az ajkamat a mosolyból, folytatom – mondja Dr. Csizmadia András, és addig is érkezik a főétel, Fülepi Kálmán, a NU Bisztró, és Vidák Zoltán az etyeki Rókusfalvy Fogadó séfjeinek közös fogása: porhanyós marha hátszín diós csicsókapürén, vargányás kolbásszal. A poharakba 2010-es Szent Tamás Furmint csordul. - Nagyon szép volt a kirándulás Tokajban, megihletett bennünket, és innen jött az olívahomok ötlete – kezdi az étel bemutatását Vidák Zoltán. A marhahátszínre és a tetején nyújtózkodó vargányás kolbászra ugyanis olívaolajból készült por és hawaii só kevercse, vagyis olívahomok került. A vajpuha, mégis ruganyos textúrájú marhahátszín alá diós csicsókapürével, és némi meleg salátával ágyaztak meg, vagyis sütőtök, zeller, karalábé, petrezselyem, és - ahogy Csizmadia András fogalmaz -, a zöldségpaletta eminens tagja, a feketegyökér a tányéron. A marhahátszínt tehát most nem egy klasszikus pár, vagyis egy vörösbor ölelgeti, hanem Áts Karcsi veretes Furmintja. Tengeri só, hozzá csodás savak és citrusok, a hús omlik a szájban, a zöldségek pontosan annyira roppannak, amennyire kell. Két külön karakter az étel és a bor, mégis csodás páros. Egyszerűen egymásnak teremtettek.

Ákos és a Vivat Bacchus

Ahogy Ákos és a Vivat Bacchus is. „Nosza lányok adjatok bort” – kezdik közös éneklésüket, majd Ákos mond néhány szót Karcsiról. – Életemben nem láttam ilyen halk szavú embert, akinek nem lehet a szavába vágni. Könnyes meghatottsággal, pilláin rezgő könnyekkel képes beszélni a battonage-ról. Majd az ünnepelt kívánságára beleremeg a föld az Utolsó hangos dalba, a pincérek pedig az idézőjeles „desszertet” helyezik az asztalokra. A valódi desszert ugyanis majd kint, a bálteremben vár ránk, most – Györffy Árpádnak, az Aranykaviár Étterem séfjének köszönhetően - hízott kacsamáj torta, Karcsinak köszönhetően pedig Royal Betsek 6 puttonyos, 2007-es Tokaji Aszú érkezik.

Hízott kacsamáj torta

A torta rétegei: omlós tészta, kacsamáj terrine, kacsamáj mousse és mangózselé. A tortaszelet körül egy rezgő körtezselé gömböcske, némi illatos narancsolaj, aprócska birsalmasajt kockák, sóskalevélkék, és mintha egy haiku elevenedne meg, almavirág szirmok. Az aszú selymes olajossága lassan és végtelenül hosszan csókolózik a kacsamáj mousse krémességével. A birs, a körte, a mangó, a narancs pedig mind ott nevetgél a borban is. Én már nem is vágynék másra, de még csak ezután következnek a bálteremben a desszertek, a sajtok, a kávék és a korábbi „Év Bortermelője” díjazottak borai, vagyis az „uzsonnaborok”. Dr. Csizmadia András idézi ugyanis Márai Sándor szavait, miszerint az uzsonnabort délután öttől fél hétig isszák. Ezt tesszük hát mi is, „mert az uzsonnabor több és más, mint a poharazás. Az uzsonnabor jellem és műveltség kérdése.” Nagy tapssal köszönjük meg a délután séfjei, felszolgálói, valamint a Magyar Sommelier Szövetség, és a Bor Schola értő és gondos segítségét.

- Azt kívánom mindenkinek, hogy a saját életében egyszer érje el ezt a szakmájában, hogy a legnagyobb elismerést, mint én is, megkapja, ezt az élményt átélje. Érezze azt a szeretetet, ami áthatja az embert, és köszönöm azoknak az embereknek, akik bíznak bennem, bíztak bennem, bízni fognak bennem – így fejezte be Áts Károly, 2012 „Év Bortermelője” a beszédét. Karcsi februártól elhagyja a Royal Tokaji Borászati Zrt. főborászi posztját, és feleségével együtt vezetik saját családi borászatukat. A 2012-es évjárat első palackjai tavaszra várhatók.

Kitartóan és makacsul havazik, amikor hazaindulunk. Halk az este, ma valahogy az autópálya hófehér takaróval borított sávjai sem engedik meg a rohanást. Karcsi őszinte és bölcs szavain gondolkodom. Még nagyon sokáig. Mindenki céllal érkezik a földre...

- Teljes képgaléria a facebook-on -

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Tölts újra! - A témához kapcsolódó korábbi cikkek a Borgőzben:

• Egy gálaebéd előétele - "Év Bortermelője 2012" díjátadó Áts Károly tiszteletére 
• Minden szinten, szinte minden - Egy délután Áts Károllyal, a Royal Tokajinál
• Tizenkilencre szeretek lapot húzni - Borvacsora Áts Károllyal
• A bor pontosan olyan, mint az ember - Gálaebéd Vida Péter tiszteletére
• Akinél töltődik a lélek - Vida Péter az Év Bortermelője 2011 díj nyertese
• A végén csak egy maradhat - Bemutatkoztak az Év Bortermelője 2011 jelöltjei

Ahol a kávé más értelmet nyer – KávéBár Bazár a Corinthia Hotelben

Félreértés ne essék, ez továbbra is egy borblog. Viszont mivel egyrészt imádom a kávét, másrészt nemrégiben – egy borkóstoló keretében - volt szerencsém kóstolni Tóth Sándor, a szekszárdi „A Kávé Háza” tulajdonos-baristájának kimondottan Bikavér borhoz hangolt kávéját, kicsit más szemmel nézem a zamatos, gőzölgő csodát. Az igazi szerelem persze továbbra is a bor, de a kávé zamatai, aromái legalább annyira varázslatosak és összetettek, mint egy szép felépítésű boré. Ráadásul, ahogy a bor, úgy a kávé kultúrája is rendkívül izgalmas és különleges, a kávé útját pedig az ültetvényektől a kávéscsészénkig legalább olyan szakértelem és odafigyelés övezi, akár a szőlőt, vagy a bort.

      

Mivel hétvégére mindenféle havas, esős, borús időt jósolnak, legjobb döntés kézen fogni a kedvest, és ellátogatni a zamatos kávék, a buján melegítő párlatok, és a jókedvre derítő koktélok világába. Február 23-24-én az ötcsillagos Hotel Corinthia ad otthont a KávéBár Bazár rendezvénynek, ahol világhíres kávék, italkülönlegességek, vezetett kóstolások, gasztro-lounge, kiállítók, workshopok, bemutatók várják a látogatókat, ráadásul a baristákért az Országos Barista Bajnokságon, a bármixerekért pedig a Magyar Koktél- és Flair Bajnokságon izgulhatunk majd, amelyet szintén a KávéBár Bazár keretein belül rendeznek meg.

 

Néhány korty a nagyon zamatosnak és izgalmasnak ígérkező rendezvényből: különleges, kóstolóval egybekötött bemutatót tart a török kávékészítés világbajnoka, Kis Zoltán, és nem kevésbé lesz egyedi Orosz Ákos Coffee in Good Spirits világbajnok alkoholos-pálinkás kávéitala, melyet szintén kóstolhat a közönség. A szombati napot az extrém Gerilla Art Show zárja, ahol a kávét, biztos, hogy nem csészében szervírozzák… A február 24-i Magyar Koktél- és Flair Bajnokságon több, mint ötven bármixer versenyez majd látványos show keretében, de érkezik Franciaországból Christian Ferrand cognacmester is, aki majd a legexkluzívabb, leghíresebb szőlőbor párlatok világában segít eligazodni. 

A vezetett párlatkóstolókon rumokkal, whiskykkel, ginekkel, vodkákkal ismerkedhetünk, de a kávék és párlatok mellé finom falatok is tartoznak majd: a spanyol sonkától a kézműves macaronokig rengeteg ínyencséggel találkozhatunk. Molnár Attila magyar barista bajnok a Brew bar világába kalauzol majd minket, vagyis kávékészítés másképp, otthon is! László Péter a pörkölés tudományáról, Lukács Roland az újvilág rumkülönlegességeiről tart majd előadást, míg Tóth Sándorral világhíres kávék ízpróbáján, Bálint Nikolettel csúcsminőségű vodkák kóstolóján vehetünk részt.

A belépődíj – mely mindössze két koktél árának megfelelő összeg – magában foglalja a standoknál történő kávék és számos alkoholos termék díjtalan kóstolását, és a vezetett kóstolókon való részvételt. Mivel a kávéktól garantáltan éberek leszünk, a párlatoktól és koktéloktól pedig táncolhatnékunk lesz, érdemes megjegyezni, hogy február 23-án zajlik majd a rendezvény Carnival@Buddha-Bar partyja is a Buddha-Bar Lounge-ban, a két napos kávézás után pedig after partyra indulhatunk: február 25-én, hétfőn KávéBár-BAARPULT party a MIX Clubban, ide a KávéBár-karszalaggal rendelkezők ingyenesen, előzetes regisztráció nélkül mehetnek.

Részletek, jegyek, további információk itt.    

Kiállítók:

  

- KÁVÉ -

 Aeropress

Caffé Carraro

Café Diemme

Cellini Caffé MONIN

Costadoro Caffé

Café Rose

Has Bean Coffee

Illy

KSW

Lucky Cup

My Little Melbourne Café

Pasco Caffé

Pellini

Spazio Caffé Manuel

 

 

- BÁR -

 

MONIN Frappé Bar

NU Bor és Bisztronómia

Royal Cognac Lounge

DLB-Legendaro

Liqiud Gold

Frizzante

The Gin Shop

Matheus Pálinkabár

Stolichnaya Vodkabár

Perhács pálinkapult

Servus pálinkapult

- GASZTRO  -

 

CSM Magyarország desszertsarok

Delizia Gourmet&More delicat bar

Gustonette-Plusfood chicken snack bar

Kézműves Desszert Manufaktúra

Top Csoki

Foodbox tésztabár

 

Vendégszerzőként a borútikönyv sorozatban - Eger Borrégió kötet

Egy nagyon kedves invitálásnak tehettem eleget, amikor is vendégszerzőként szerepelhettem egy borútikönyvben. Meglelé borát címmel ugyanis egy kis könyvkiadó gondozásában jelenik meg az a hét részből álló borútikönyv sorozat, amely hazánk hét borrégióját hivatott bemutatni. Első része, a Duna Borrégiót bemutató darab tavaly nyáron látott napvilágot, a második kötet tiszteletpéldányát pedig nemrégiben vehettem át Szekszárdon.

Az Eger Borrégiót bemutató részben ugyanis Megérkezni címmel publikáltam, olyan szerzők társaságában, mint Kőrizs Imre költő, klasszika-filológus, borszakíró, Árvay János az Év bortermelője 2003-ban, Ercsey Dániel a Borigo főszerkesztője, valamint Tompa Imre borászati újságíró, a Borigo főmunkatársa. Egyúttal nagyon kedves meghívást kaptam a Pannon Borrégiót, vagyis a Villányi, Szekszárdi, Pécsi és Tolnai borvidéket bemutató részben egy újabb dolgozat megírására is.

A megtisztelő felkéréseket ezúton is megköszönve osztom meg a blog olvasóival a kötetben megjelent írásomat, egyúttal ajánlom mindenki szíves figyelmébe a borútikönyv sorozat hasznos és informatív könyvecskéit.

Megérkezni

Nem elég folyton úton lenni, néha meg is kell érkezni. Átkelni a nagy folyón, bemerészkedni a Duna és a Tisza ölelésébe. Nézni, ahogy az égi zsinórpadlásra felhúzzák a tájból a hegyeket, és elsimul minden. Lépésről lépésre kell felfedezni a vidéket, az embereket, és majd csak velük együtt, általuk a borokat.

Az első ilyen megérkezésem Monor volt. Az Alföldbe simuló Strázsa-hegyen találkoztam először az ott élő emberek szívósságával, továbblépni akarásával. Nem egyfajta makacs, izgága kitörési szándék él bennük, hanem inkább annak a vándornak a mozdulatai, aki viszi magával a már megjárt út értékeit és tapasztalatait. Fűszálat rágcsáltam, és a pincegádornak támasztottam a hátamat. Ökörnyál ragadt a hajamba, fátyolként lebegett a meleg őszi szélben. A pohárban Karát csillant, aranyló sárgája megsokszorozta a bágyadt napsütést.

Ezek a tájak üzennek. Néha nyomasztóan nehezedik rájuk a múlt, pincéik mélyén hol balsorsos idők dohos lenyomatait, hol borhamisítási botrányok sokáig megbélyegző sebeit takargatva kicsit szégyellősen. Még sincs bennük sértettség, vagy fájdalom, nem keseregnek a múltba révedve. Minden mozdulatukban ott van a hit, minden apró részlet utat mutat. A kis monori szőlőhegy is él. Akárcsak Csuzi bácsi ezer pirosló almafája, KétSzabóék széles szájjal mosolygó kemencéje, Lukácsyék „pinyője”, amelynek tornácán a tejfelszőke Peti majszolgat baracklekváros piskótatekercset, miközben bemutatja zöld-sárga cicáját és kedvenc bogarát.

Aztán tovább utaztam a Duna-mentén. Szigetcsép, csikorgó januári hideg, csattogó ráckevei HÉV, majd halkan puffanó hógolyók, metsző, jeges levegő, és Hóhercegnő kinyíló csillámporos szelencéje. Az itteni megérkezésemet Éva szelíd mosolya és tiszta borai köszöntötték. Finom, nőies, apró rezdülések, tervek és célok, amelyek nem a pillanatnak élő fellángolások, hanem régóta álmodott álmok, komoly szándékok. Áttörte a januári jégpáncélt a ropogós rozé. Szigetszentmártont egy forró dunai halászlé és egy túrós csusza után hagytam el. Biztosan nem örökre.

Északi megérkezésemkor a Mátra messzire elérő fagyos lehelete aludttejes ködöt borított a tájra. Fázott a lábam, és bárhogy kanyarítottam a sálamat, a nyirkos hideg mindenhová befészkelte magát. Menekvést csak a több száz éves egykori postakocsi állomás, a duruzsolósra fűtött Kisbagi csárda jelentett. Meg a birsalmapálinka. Melengető biztonságérzetet pedig az a tudat adott, hogy itt él és dolgozik Szőke Matyi bácsi, és a fiatalok, Szecskő, Losonci és Karner. Kissé délebbre indultam tovább. Kunság, Soltvadkert. Frittmann János szőlőjében homokot hordott a dühödt szél, a lehető legkisebbre húztam össze magam. Félig eltakarva szememet, hunyorogva néztem fel rá. A Kunság nagy embere szálfaegyenesen állt, és az üvöltő szelet megzabolázva lelkesen magyarázta a takarás és fedés jelentőségét a téli fagyra hajlamos vidéken.

A nagy utazás Hajóson ért véget. Az alvó déli kisváros, a lehunyt szemű, egymás vállára dőlve pihenő pincéivel, és a fejükre koppintó diófákkal. Minden pince előtt ránk biccentett a sváb rend- és vendégszeretet. Hazafelé tartva Dunakömlőd, halászcsárda. Kecsegepörkölt, pontytej rántva, fehérkadarka. Elgondolkodtam… Azon, hogy nincs olyan, hogy semmi, és olyan sincs, hogy minden. Hogy csak a kettő közötti világ van, a valami, de ez a valami is csak akkor, ha igazán látni akarjuk. Ehhez pedig nem elég folyton úton lenni. Néha meg is kell érkezni.

(Nagy Zita borszakíró, a Borgőz tulajdonosa és publicistája)

Az írás a Meglelé borát borútikönyv sorozat Eger Borrégiót bemutató kötetében jelent meg.

   - További bortárcáim a Borgőzben... -

Szemezgetések – Jön a VinCE Budapest 2013!

Azt mondják a bölcsek, hogy ha nem akarjuk, hogy az életünk végeláthatatlan, kétségbeesett kapkodássá váljék, legjobb időközönként egy csinos kis feladatlistát szerkeszteni. Nos, én bele is fogtam, így az éppen aktuális feladat ugyanaz, mint tavaly ilyenkor, de megsúgom, idén sem könnyebb. Vagyis el kell dönteni, melyik nap és milyen mesterkurzusokon, workshopokon vegyünk részt a VinCE Budapest 2013-as eseményén, na meg, hogy mindemellett mikor kóstoljuk meg a kiállító borászatok 1000-féle borát. Három napig – március 8. és 10. között – lesz lehetőség arra, hogy a fenti lehetetlen küldetést teljesítsük. A helyszín újra a főváros szívében pompázó, ötcsillagos Corinthia Hotel Budapest lesz, süppedős szőnyegei, kristályfényű csillárjai, grandiózus termei nem először várják a tanulni, kóstolni, szórakozni vágyó borkedvelőket. 

VinCE hangulat - Fotók: Wawrzsák László

Szóval itt a Tasting Ticket-ek, a Masterclass- és workshopjegyek erdejében elkelne egy iránytű. “Először is tudnod kell, hogy TE mit akarsz” – mondaná nagypapám, mivel mindennemű magánügyi dilemmázást ezzel a rövid kis “iránymutatással” intézett el. Tavaly tudtam is, akkor Caro Maurer és Peter McCombie  mesterkurzusát, valamint Steven Spurrier Cabernet-kurzusát választottam.  De idén? Egy biztos: ha valaki csak a borászok standjai között szeretne sétálni, beszélgetni, és kóstolni, és a világért sem töltené el drága idejét mesterkurzusokon koncentrálva, annak mindenképpen alap kóstolójegyet - fogalmazzunk úgy, napijegyet - érdemes váltani (8.000,- Ft/nap). A jegy birtokosa egész nap kóstolhatja az összes (!) kiállított bort és párlatot.

Ha valakit a korlátlan kóstoláson túl a tanulás is vonz, tehát részt szeretne venni egy-két színvonalas mesterkurzuson, vagy kisebb létszámú workshopon, akkor nincs más dolga, mint kiválasztani a kiszemelt programot, és az alapjegyen túl megvásárolni rá helyjegyét. Aki szakmabeli, netán elfoglalt sommelier, és csak egy kurta délutánja van az összes bor végigkóstolására, annak érdemes kedvezményes Szakmai Kóstolójegyet váltani péntek délutánra (15:00-19:00), mindössze 4.000,- Ft-ért. Azoknak pedig, akik annyira imádják a bort, és a tanulást, hogy mindhárom napot a VinCÉ-nek szentelnék, érdemes All in bérletet váltani, így székük három napra az összes programra biztosítva lesz.

Nos, ami biztos, hogy ha már ott van az ember borrajongó lánya vagy fia a VinCÉ-n, érdemes egy-két mesterkurzusra vagy workshopra benézni. Itt azonban már a nagyapai bölcsesség se sokat segít, mert hát bármelyik ujjunkat harapjuk, tényleg mindegyik fáj, ugyebár… Az alábbiakban gyorsan és lényegre törően végigszemezgetjük tehát a VinCE hatalmas fürtjét, és mindenki döntse el maga, számára melyik program ígérkezik a "legízletesebbnek".

Péntek – Pezsgünk és fejest ugrunk a vízbe

Pezsgővel nyit a VinCE, vagyis Márkus György workshopján megtudjuk, hogy Champagne-ban valóban csak a nagy, sztárolt pezsgőházak tételei olyan jók-e? (Secret Champagne worksop) (a workshop pezsgői itt). Aztán... Fontos a hidratálás – belsőleg is. De tényleg létezik “víz-sommelier”? Tényleg, és úgy hívják: Arno Steguweit. A workshopon megmutatja, hogy a különböző vizek milyen hatással vannak a velük együtt kóstolt borokra. (Water Sommelier workshop)

Szombat – Nevek, arcok, helyek

A szombat a VinCE várhatóan legkelendőbb mesterkurzusával indul, vagyis jön a világ egyik legnépszerűbb pezsgője, a brit pezsgőrajongók által Bollynak becézett Bollinger. James Bond nagy favoritja is! (Champagne Bollinger masterclass) (a mesterkurzus pezsgői itt). Közben a workshop teremben: osztrák borok a házban! Ropogós zöldveltelinik, hosszú rajnai rizlingek, feszes és gyümölcsös Kékfrankosok. Nyolc varázslatos bor egyenesen Ausztriából. (Wines of Ausztria workshop)

Borász, szaktanácsadó, borszakíró, norvég étteremtulajdonos, londoni luxusáruház főbeszerzője, finn borkereskedés-tulajdonos, sommelier. Közös bennük, hogy valamennyien teljesítették a Master of Wine vizsgát, na meg persze hogy itt lesznek a VinCE mesterkurzusán, és egy-egy boron keresztül mutatják be, szakemberként mit is adtak a világnak. (10 wines, 10 lives, 10 MW masterclass). Ezzel egy időben: egy biológus professzor – Jamie Goodie – akinek borblogja van? Igen! Pro és kontra érvek felsorakoztatásával avat be minket a biodinamikus szőlőművelésbe, természetesen zseniális biodinamikus borok társaságában. Figyelem, csak 70 jegy kapható! (Jamie Goodie Biodynamic workshop).

Na és mi az az Amarone? Az olasz Veneto tartomány leghíresebb, szárított szőlőből készült bora. És a Masi? A vidék első birtoka. A kettő együtt adja ezt a mesterkurzust, melyet a birtokot vezető Bosciani család feje, “Mister Amarone”, vagyis Sandro Boscaini tart majd, páratlan borokkal. (Masi masterclass) (a mesterkurzus borai itt). A workshop terem eközben átalakul “csatatérré”. Csavarzár, parafa dugó, üvegdugó? Vakkóstolóval döntjük el, csúcsborok esetén ki nyeri a lezárók harcát! (Closure Impact workshop).

Utána jönnek a buborékok, vagyis a világ, ezen belül Olaszország legnépszerűbb buborékos bora, a Prosecco! A Villa Sandi főborászával kóstolhatunk majd zamatos prosecco-kat. (Prosecco Villa Sandi masterclass). Eközben fiatal borászok a workshop-teremben! Litkai Gergely, Bakó Ambrus, Kis Tamás és Csetvei Kriszti. Borkóstolás és egy kis stand up comedy. (Wine Kids workshop és stand up comedy).

Parancsol egy Gaja bort? Nagyon ritkán hallható kérdés, hiszen a Gaja ma státuszszimbólum, akár egy Krug pezsgő, vagy egy Château Lafite-Rothschild bor. A mesterkurzuson Gaia Gaja mutatja be az olasz Piemont régióban található kultikus pincészet borait. Kultuszborok a piemonti ikonborászatból, vagyis 17:30-tól Gaja masterclass. Eközben a kis teremben Villány legendás dűlőit járjuk be a Kopártól az Ördögárokig, természetesen borospohárral a kézben! (Villány prémium terroirjai workshop).

Vasárnap – A különlegességek napja

Vajon a háború sújtotta országokban leállnak a munkával a borászatok? A válasz: nem, bár ezekkel a borokkal sem borszaküzletekben, sem kóstolókon nem találkozhatunk. Angela Muir MW ilyen országok borait mutatja majd be ezen a mesterkurzuson. Borok háború sújtotta országokból, vagyis Make wine not war masterclass (a mesterkurzus borai itt). A workshop teremben kötetlen beszélgetés, tanácsadás, kérdés-felelet, kóstolás, címkemustra Mai Tjemsland MW oslói étteremtulajdonos és gasztrotanácsadó segítségével – minden, ami segíthet azoknak, akik szeretnének borukkal bekerülni híres éttermekbe. Add el nekem a borod!, avagy 9:30-tól Sell your wine to me! workshop

Utána sosem kóstolt szőlőfajták boraival érkezik Julian Harding MW. A világ összes szőlőfajtáját nem, de az eddig számunkra ismeretlenekből nyolc fajta borát biztosan megkóstolhatjuk majd a mesterkurzuson. (Julia Harding masterclass). Majd egy workshop Laurent Gotti előadásában a burgundiai árverésekről, természetesen burgundy borokkal kísérve. Az árverések izgalmas világa, avagy Burgundy Auction workshop (a workshop borai itt).

Nagyszerű hazai birtokok és külföldi testvér- vagy anyapincészeteik egy mesterkurzuson. Allegra Antinori, Tűzkő Birtok, Cos d’Estournel, Tokaj Hétszőlő, Gere Attila és Franz Weninger. A sikeres közös vállalkozások gyümölcseit kóstolhatjuk majd. Hazai nagyok és külföldi “ikonpárjuk”, vagyis David, Goliat masterclass. “Kihalás előtti” példányok sajnos borokból is léteznek. Az utolsó fellelhető palackokat bontják ki ezen a workshopon, Horkay András vezetésével. Egyszervolt borok – kóstolás az utolsó pillanatban, avagy 11:30-tól One time wines workshop.

A fetească regală magyarul királyleányka, hungarikum, amely Erdélyből származik. A fetească neagră Románia fő kékszőlő-fajtája. Egzotikus kiruccanás a szomszédos, ám annál ismeretlenebb borvidékekre. Leányka fehérben és feketében, avagy Feteasca and friends workshop. Aztán az ázsiai tigris borban is élre tör. A legnagyobb borversenyeken valóságos éremeső zúdul rájuk. Vajon jogos ez a sok díj? Valóban ennyire zseniálisak a kínai borok? Herczeg Ágnes mesterkurzusán megtudjuk. (China masterclass)

És a végén jönnek a serpenyők jóképű zsonglőrjei, vagyis a Flying Culinary Circus mesterkurzus. Fiatal séfek tűzzel, jéggel és akrobatikával, na meg persze komoly szakmai múlttal. Természetesen a végeredményből kóstolás is lesz! A serpenyők zsonglőrjei, avagy 17:30-tól Flying Culinary Circus masterclass.

És ami még várható

Kapcsolatépítés, ismerkedés, beszélgetések, koccintás? Legjobb ott tenni ezt, ahol a VinCE hazai és külföldi vendégei, kiállítói, előadói, borvásárlói, újságírói koncentráltan megjelennek. Tehát nyitófogadás, vagyis Grand Opening Party a bálteremben március 8-án 20 órától.

Tematikus ingyenes kóstolók a VinCÉ-n? Igen, méghozzá a VinCE Borbárban, ahol a chilei temperamentum, a krétai őshonos fajták, a német élcsapat, az indiai ízek és a magyar virtus találkozik. Mivel a bor a gasztronómia elengedhetetlen része is, így a VinCE a rész mellett az egésszel is kíván foglalkozni. Jönnek tehát a gasztronómiai kiállítók is, például a Zara hotel finom falatokkal, az etyeki kézműves sonkákat készítő Árpás László, lesz olívás kiállító, vagy a sajtokat és kézműves lekvárokat kínáló Stelázsi.

A választás tehát nem könnyű, de van még néhány röpke nap a döntésre. Addig is érdemes megnézni a VinCE 2013 beharangozó videóját, nemcsak azért, hogy kedvet kapjunk a további szemezgetéshez, hanem, mert a Borgőz is szerepel benne. 

További részletek, információk, jegyrendelés itt.